Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-03 / 232. szám, szombat

ÚJ szú 3 1987. X. 3. Az alkotó munka a biztonság és a társadalmi haladás záloga Mihail Gorbacsov beszéde Murmanszkban (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára csütörtökön Mur­manszkban találkozott a dolgozókkal, s beszédet mondott abból azt alkalomból, hogy a városnak átadták a Lenin-rendet és az Arany Csillag Érdemérmet s a hős város kitüntető címet adományozták neki. Az SZKP KB főtitkára az ünnepi gyűlésen a következő beszédet mondta: ' Murmanszk városa egyidős Októberrel. Dicső történeimében, mint egy csepp víz­ben, visszatükröződik országunk sorsa. A petrográdi fegyveres felkelés másnap­ján már kihirdették ott a szovjethatalmat. Most, hogy ezekre a napokra emléke­zünk, lelkesedéssel tölt el bennünket az a hősiesség és önfeláldozás, ami ezek­ben a legendás napokban, ezekben a le­gendás években a távoli Észak dolgozói részéről megnyilvánult. A polgárháború nehéz éveiben, amikor a szovjetköztársaság létezése volt a tulaj­donképpeni tét, a murmanszki munkások közösen harcoltak a forradalom katonái­val és tengerészeivel az intervenciósok és a fehérgárdisták ellen és megakadá­lyozták azt, hogy a Kola-félsziget a vörös Petrográd elleni támadás hídfőállásává váljon. Az első ötéves tervek időszakában az iparosítási tervekkel összhangban itt szé­les körű építkezés kezdődött. A város lakosai, akárcsak valamennyi szovjet ember számára kemény próbát jelentett a nagy honvédő háború. A szov­jet sarkkörön túli terület védelmezése negyven hónapon át tartott. Csődöt mondtak a német fasiszta vezetés Mur­manszk bevételére irányuló tervei. A vá­rost nemcsak hogy sikerült megvédeni, hanem megbénították az ellenfél csapás- mérő erőit, s szívósan, megbízhatóan védték az államhatárt. A kommunisták és a Komszomol-ta- gok elsőként fogtak fegyvert. A karéliai front egységei, amelyek közé tartozott a Murmanszkban megalakult sarkköri hadosztály is, meghatározó szerepet ját­szottak a fasiszta ezredek hegyi lövész­alakulatainak leverésében a Lap-Lica fo- lyónál. A tengerészgyalogság és á parti­zánalakulatok tagjai felbomlasztották az ellenfél hátországát. Az üzemekben a szerszámgépekhez nők és fiatalok áll­tak, hogy helyettesítsék az első vonalban harcoló férfiakat. A murmanszki halászok az ellenfél ágyútüze mellett halásztak. Murmanszk a második világháború idején a Hitler-ellenes koalíció országai együttműködésének fontos kikötőjévé vált. Ekkor Murmanszkban ismét amerikai és brit katonai egyenruhába öltözött em­bereket lehetett látni, de most már telje­sen másként, mint 20 évvel ezelőtt, mert ezúttal szövetségesek voltak. Nem fe­lejtettük el és nem felejtjük el soha, hogy a hitleri blokád ellenére miként hajóztak be ide a szovjet hadseregnek fegyvereket és hadfelszerelést szállító szövetséges konvojok. A kíséretüket biztosító szovjet, brit és amerikai tengerészek hősiessége az országaink között a második világhá­ború idején kialakult együttműködés fé­nyes példája volt és az is marad. Az említett évek eseményeit áthatja az önfeláldozó hősiesség igazsága. Itt a kó­lái felvonulási területen, a távoli Észak zord körülményei közepette megmutatko­zott a szovjet katonák és a hátországban tevékenykedők hatalmas szellemi ereje. A szocialista haza sorsa iránt érzett ál­lampolgári felelősség mélységes tudata Murmanszk lakosainak szinte erőt adott az emberi lehetőségek határainak a túllé­péséhez. Sosem feledkezünk meg ezek­ről a hazafiakról. Az egykori „halál völ­gye“ a dicsőség völgyeként fog élni az emberek emlékezetében. Murmanszk védőinek hősi jellemét a becsületesség és a bátorság, az észa­kiak több nemzedékének minden életta­pasztalata alakította, kezdve az orosz partvidék első lakóival. Emlékezzünk akár arra, hogy Murmanszkban a halászok nem könnyű kenyerén nőtt fel és izmoso­dott az orosz haza nagy fia, a zseniális tudós és lánglelkű hazafi, Mihail Vaszilje- vics Lomonoszov. Ide a Kola-félszigetre száműzték tartósan Pugacsov híveit. A cári önkényuralom éveiben tartósan itt telepedtek le a politikai száműzöttek, for­radalmárok családjai. Az októberi forradalom új fejezetet nyi­tott az ország életében, kedvező feltétele­ket teremtett természeti kincseinek kiak­názásához. A társadalmi haladás eszméi­től ösztönözve a nép aktívan látott hozzá a szocialista építés útján a nagy változá­sok megvalósításához. Napjaink Murmanszkja az egyik legna­gyobb szovjet kikötőváros. Az Arktisz hasznosításának bázisává, az északi­tengeri utak kiindulópontjává, a Kola-fél­sziget és az őt körülvevő tengerek kutatá­sának és gazdasága hasznosításának központjává vált. Új városok jöttek létre ezen a területen, több tudományos intézet és ipari létesítmény épült, mint például a Szeveronikel kombinát, az Apatit egye­sülés stb. Itt végzi harci szolgálatát az északi tengerészgyalogság, amely a Vö­rös Zászló Rend kitüntetettje. Itt található atomjégtöróink fő bázisa is. Az élelmi­szerforrások megteremtéséhez a mur­manszki halászok jelentős mértékben hozzájárulnak. A várost és a területet harci és munka- hősiességéért magas kitüntetésekkel ju­talmazták. Murmanszk a hősi múlt és a nagy jövő, a dicső forradalmi hagyomá­nyok és napjaink munkahősiességének városa. Ez volt a múltban is, s ma is ez és meggyőződésünk, hogy továbbra is or­szágunk megbízható bástyája marad az Arktiszon. Elvtársak! Egy hős város polgárának lenni rend­kívül nagy megtiszteltetés. Véleményem szerint hős városban élni elsősorban an­nak a felelősségnek a világos tudatosítá­sát jelenti, amelyet az ember visel tetteiért és a rendért nemcsak a városban, hanem az egész országban, egyet jelent ez az­zal, hogy a szó legszorosabb értelmében polgárnak, a hazafiasság, a nép érdekei iránti tényleges odaadás és a szocializ­mus ügye iránti hűség példaképévé kell lenni. Hősi városban élni és doigozni nem­csak a termelés fejlesztésével, emeletes házak építésével jelent egyet, hanem egyúttal az új típusú társadalmi kapcsola­tokat is jelenti, a harcot a hiányosságok ellen, a közömbösség leküzdését, továb­bá azt, hogy az ember kezdeményezője legyen minden újnak és haladónak, amit az átalakítás és a korszerűsítés, a de­mokratizálás és a nyilvánosság időszaka hoz magával. Hősi város lakosának lenni egyszerű­en annyit jelent, hogy mindenütt és min­denben megsokszorozni dicsőségét és becsületét, minden vállalatának, intézmé­nyének és dolgozókollektívájának dicső­ségét és becsületét. Ezekben a napokban nem Kevés alka­lommal összejöveteleken és beszélgeté­seken találkoztam a dolgozókkal. Ezek nyílt, munkajellegű beszélgetések és ta­lálkozások voltak. Szó volt az átalakítás­ról, az eredményekről és a nehézségek­ről, a problémákról és megoldásuk mód­jairól, valamint a jövőben ránk váró mun­káról is. Számomra és a központi bizottság politikai bizottsága számára nagyon fon­tos ismét meggyőződni arról, hogy a szovjet emberek tisztában vannak a megkezdett változások szükségessé­gével és halaszthatatlanságával. Az önök városának életében is egyre kifejezőbben nyilvánul meg a megújulás szelleme és ez jelenleg a legfontosabb. Mostani találkozásunkra röviddel nagy nemzeti ünnepünk - az októberi szocialis­ta forradalom évfordulója előtt kerül sor. A hét évtized alatt korántsem egysze­rű, de valóban hősi utat tettünk meg. A szovjet nép képes volt arra, hogy meg­oldja új szocialista alapokon a társadalom átalakításának rendkívül bonyolult felada­tait. Egy erőteljes hatalom, közös hazánk kiépítése, amelyben egymás mellett élnek és dolgoznak nemzetek és nemzetiségek tucatjainak képviselői, a szovjet emberek valamennyi nemzedéke munkájának és harcának kiváló eredménye. Büszkék vagyunk forradalmunk sike­reire, s ezt a forradalmat nemhiába neve­zik nagynak. De ez bennünket még in­kább arra kötelez, hogy lássuk a társada­lomban felgyülemlett problémákat, tuda­tosítsuk az élet által diktált új követelmé­nyeket. Éppen a pártnak az emberek és a szo­cializmus sorsa iránt érzett felelőssége vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy szükséges az átalakítás, az ország társa­dalmi-gazdasági fejlesztésének a meg­gyorsítása. Jelenleg sokmindent egyidejűleg kell tennünk és be kell pótolnunk mindazt, amit az utóbbi évtizedben elmulasztot­tunk. De ugyanakkor mindezt kötelesek vagyunk megtenni, nem térhetünk ki ez elől a munka elől, mert senki sem teszi meg helyettünk. Most minőségileg új szakaszban, alapvetően megváltozott belső és külső feltételek között folytatjuk a forradalmi építést, Október nagy eszméinek és cél­jainak a megvalósítását. Mi mondható el az átalakításról, amely országunkban kibontakozik? Mindenekelőtt vitathatatlan pozitív vál­tozások tapasztalhatók nemcsak felada­tainak és problémáinak a felfogásában, hanem a gyakorlati hozzáállásokban, a konkrét tettekben és ezek eredmé­nyeiben. Életünkben jelenleg sokmindent más­ként fogunk fel, lényegesen mélyrehatób­ban és teljesebben, mint 1985-ben az SZKP KB áprilisi plenáris ülésének napja­iban, sót, mint az SZKP XXVII. kongresz- szusán. Az áprilisi plenáris ülés óta eltelt több mint két év alatt meghatároztuk po­litikai, gazdasági és szociális területen a munka fő irányait. Ezzel sarkig tártuk az ajtót a változások előtt. Most világosabban látjuk: ha meg akarjuk valósítani szándékainkat és ter­veinket, akkor mindenkinek becsületesen kell dolgoznia, társadalmunkban közös erőfeszítésekkel sok mindent át kell alakí­tani. Jelenleg nem vagyunk megelégedve a lakáshelyzettel, a termékek és szolgál­tatások mennyiségével és minőségével, a szociális szféra működésével, az állami és gazdasági szervezetek tevékenységé­vel stb. Ezek a kérdések jelentették itteni murmanszki találkozóinkon is a fő témát. De hiszen mindez összefügg közös mun­kánkkal, azzal, hogy miként viszonyulunk a dolgokhoz. Ha az óhajainknak megfele­lően akarunk változtatni a társadalomban kialakult helyzeten, akkor tehát nekünk magunknak is meg kell változnunk, má­sokká kell válnunk. Ma már tudjuk, hogy az átalakítás mindannyiunkat érint, s bi­zonyos nehézségekbe ütközik. Nemrég még arról beszéltünk, hogy új politikára van szükség - új döntésekre és bátor hozzáállásra. Ma már ilyen a politi­kánk. Az élet minden területét érintik az új gondolatok, szándékok, s ezek konkrét döntésekben öltenek testet. Ezzel egyide­jűleg új erkölcsi és morális légkör alakul ki, ami nélkül elképzelhetetlenek a mély­reható változások. Mi valamennyien most tanulunk, az élet nagy iskoláját járjuk. Az igazság és a nyíltság politikájának iskoláját járjuk. A felelősség és a fegyelem iskoláját járjuk. A demokrácia kiszélesítésének iskolá­ját járjuk. Az internacionalizmus és a hazafiság iskoláját járjuk. Az átalakítás első eredményei a leg­szembetűnőbben társadalmunk politi­kai légkörében nyilvánulnak meg. Ma már leszögezhető, hogy a nézetek harcá­ban lépésről lépésre, olykor heves küz­delmekben és vitákban születik meg az új gondolkodásmód, az emberek újszerű magatartása. így fejezném ki ezt: egyér­telműen javul az emberek szociális közér­zete. Ezt főleg itt Murmanszkban tudato­sítottam. Az átalakítás egyik legnemesebb fel­adata éppen a dolgozó ember felemelé­se, tekintélyének és méltóságának fel­emelése, képességeinek és tehetségé­nek kibontakoztatása. És ez a szocializ­mus legmagasabbrendű célja és értelme is. A dolgozók meggyőződtek arról, hogy a nyilvánosság, a hiányosságok bírálata és a demokratizálás, az átalakítás és a megújulás mennyire erős eszközei. Azt várják az átalakítástól, hogy változásokat eredményez életünkben. Az SZKP KB és a kormány szem előtt tartja ezt a célt és tisztában van azzal, hogy az átalakítás programjának teljesíté­se sok időt és mérhetetlenül nagymennyi­ségű munkát tesz szükségessé, éppen ezért arra törekednek, hogy már a legkö­zelebbi időszakban az átalakítással pár­huzamosan megoldják az emberek lét- fontosságú kérdéseit. Az SZKP KB júniusi plenáris ülésén olyan feladatokat állítottunk előtérbe, mint az élelmiszerek, lakások és fo­gyasztási cikkek biztosítása. Vajon mit sikerült megtenni a párt által kidolgozott szociális program megvalósí­tásának kezdeti szakaszában? A lakosság jövedelmei az utóbbi két évben évente átlagosan hozzávetőleg 16 milliárd rubellel emelkedtek. Emelték az orvosok és tanítók fizetését, a középisko­lák és az ipari szakközépiskolák és egye­temek diákjainak ösztöndíját is. Maga­sabbak lettek a jövedelmek a munkások egyes kategóriáinál is. Az élelmiszerek területén az átlagos évi mutatók ez alatt az időszak alatt a hústermelés esetében csaknem kétmil­lió tonnás emelkedést mutatnak, a tej tekintetében 8,5 millió tonnát, a tojáster­melés pedig több mint 2 milliárd darabbal emelkedett. Nagyobb mennyiséget taka­rítottak be gabonából, cukorrépából és több más termékből is. Ennek alapján a jobb irányába mutató változások követ­keznek be az élelmiszer-fogyasztás­ban. Ez a javulás kifejezőbb azokon a te­rületeken és azokban a köztársaságok­ban, ahol a kolhozok és a szovhozok ötletesen használják ki a személyi kisegí­tő gazdaságok lehetőségeit. Most ugyanis érvényes az az elv, hogy az ötéves tervidőszakban minden köztár­saságnak, kerületnek és területnek a ter­melés bizonyos hányadát el kell juttatnia a szövetségi vagy a köztársasági alapba. A fennmaradó részből biztosítják a helyi ellátást. Mindaz, amit terven felül termel­nek meg, megmarad a helyi szükségletek kielégítésére. Ez tehát ösztönző a kolho­zokra, szovhozokra és a dolgozókollektí­vákra nézve egyaránt, de érdekelt ebben minden járás és terület is. Bővült a lakásépítés is. Tavaly együttvéve 6,7 millió négyzetméternyi la­kóterülettel több épült, mint 1985-ben. Idén januártól augusztusig csak állami eszközökből finanszírozott keretekből 6,7 millió négyzetméter alapterülettel adtak át több lakást mint a múlt év hasonló idősza­kában. Lényegesen bővültek az iskolák és óvodák, bölcsődék, klubok, művelődési házak, kórházak és rendelőintézetek, va­lamint sportlétesítmények építésére fordí­tott beruházások is. Eddig lassan és nehézségekkel ugyan, de mégis változni kezd a helyzet a fogyasztási cikkek gyártása terüle­tén. Bővültek a lakossági szolgáltatások is. A népgazdaság valamennyi ágazata nagyobb mértékben járul hozzá a fo­gyasztási cikkek gyártásához és a szol­gáltatások kiszélesítéséhez. Nyíltan meg­mondjuk, hogy ezt nagy nehézségek kí­sérik és még távolról sem értette meg mindenki, hogy e legfontosabb feladat teljesítésénél senki sem állhat félre. Tavaly a kereskedelmi forgalom csak­nem 8 milliárd rubellel emelkedett, miköz­ben a szeszes italok eladásából szárma­zó bevétel 10,7 milliárd rubellel csökkent. Ez annyit jelent, hogy kiegyenlítettük az alkoholeladás csökkentése következté­ben bekövetkezett bevételkiesést, de vi­szont nem tudjuk még a szükséges mére­tekben kielégíteni a lakossági kereslet növekedését. Az idei év első nyolc hó­napjában tekintet nélkül arra, hogy az alkoholeladásból befolyt nyereség kisebb, mint a múlt években, a kereskedelmi forgalom a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 5,9 milliárd rubellel emelke­dett. Változások tehát vannak, habár, ha értékelnünk kell a fogyasztási cikkek pia­cán kialakult helyzetet, nyíltan meg kell mondani: jelenleg még nagyon távol va­gyunk attól, hogy alapvető fordulatról be­széljünk ezen a területen. Sem a központ­ban, sem pedig helyi szinten nem lazítha­tunk ez irányú törekvéseinken. Ellenkező­leg, fokozni kell őket. Különösen érvényes ez a minőségre és a választékra. A szovjet emberek egyértelműen tá­mogatják az állam részéről az emberek egészségének javítására irányuló törek­véseket. Most össznépi vitára bocsátották a nagy szociális és humánus jelentőségű dokumentumot - az egészségügy fejlesz­tésének fő irányait országunkban. Ez az egyik legnagyobb nemzeti programunk. Megvalósítására jelentős eszközöket for­dítunk. Kertelés nélkül megmondom: készek vagyunk pótlólagos beruházásokat esz­közölni az egészségügyben és az okta­tásügyben, méghozzá annak a maximális részét, amit terven felül teljesítünk. Az egészségügy halaszthatatlan szükségle­teinek biztosítására már most 5,6 milliárd rubelnyi pótlólagos pénzösszeget tudunk fordítani az ötéves tervidőszak hátralevő három évében. Tömören szólva, elvtársak, távlati ter­veink és a legközelebbi időszakra szóló terveink szociális területen nagyon fele­lősségteljesek A mi álláspontunk vilá­gos. Többet kell törődnünk az emberek­kel, több figyelmet kell szentelni munká­juknak és életüknek. Ezek a tervek azon­ban közvetlenül összefüggnek a gazda­ságfejlesztés meggyorsításával, minden vállalat, kolhoz, szovhoz, építkezés, tudo­mányos intézmény, laboratórium, konst­rukciós iroda munkájának tökéletesítésé­vel. Ez annyit jelent, hogy számunkra a gazdaság az átalakítás fő színtere. Az utóbbi időszakban többet adtunk bele az iparban és a mezőgazdasági szektorban és a beruházások területén folyó munkába. Tapasztalhatók a jobb irányába mutató bizonyos jelek, de néhol viszont lemaradás is, mindenekelőtt a gép-, vegy- és könnyűiparban. Ez ag­gaszt bennünket, s mindenekelőtt a gép­iparban kialakult helyzet nyugtalanító, ahol mélyreható korszerűsítés van folya­matban és nekünk határozottan fel kell számolnunk a felmerült nehézségeket és biztosítanunk kell az ügy sikerét. Gazdaságunkban tehát történnek vál­tozások, azonban fordulatra eddig nem került sor. Nem is lenne bölcs dolog arra számítani, hogy ilyen hatalmas célokat holmi két-három év alatt el lehet érni, s hogy ez alatt az idő alatt alapvető fordulat következik be a valóban forradal­mi feladatok teljesítésében. Sokat kell még tennünk annak érdekében, hogy ez a fordulat megtörténjen. Nem ringathatjuk azonban illúziókban magunkat - a való­ságban az épület átalakításáról van szó, s nem pedig bizonyos sarkak kisepréséról és a falak átfestéséről. A munka dandárja még vár bennünket. Az emberek sokszor megkérdik: De mit kell tenni? Erre a következőt tudom felelni: Az első szakaszban tájékozód­nunk kell a gazdaságban, az egyes ágazataiban kialakult helyzetről, meg­szabni, hogy mivel kell kezdeni, végrehaj­tani a szükséges szerkezeti változásokat, megváltoztatni a beruházási politikát, s meghatározni a prioritásokat. És termé­szetesen el kellett dönteni, miként halad­junk tovább a népgazdaságban: az irányí­tás milyen formáira, a gazdálkodás milyen mechanizmusára van szükségünk, milyen új megközelítéseket kell alkalmaznunk és milyen ösztönzőket bevezetnünk, hogy élénkítsük a dolgozó-, termelő-, tudomá­nyos és műszaki kollektívák kezdemé­nyezőkészségét. Ezt a munkát lényegében befejeztük, jóváhagytuk a vonatkozó dokumentumo­kat. A párt központi bizottságának júniusi ülése hagyta őket jóvá. Közülük a legfon­tosabb az állami vállalatról szóló törvény. Most új szakasz kezdődik. Meg kell valósítani mindazt, amit elhatároztunk, hogy döntéseinket gyakorlati tettek kö­vessék, mégpedig teljes összhangban döntéseinkkel. Ezt a munkát pedig, elvtársak, ha eddig még nem történt meg, akkor a rend bevezetésével, a fegyelem és a szerve­zettség megszilárdításával kell kezdeni minden termelókollektívánál, átütő módon növelni kell mindenki felelősségét annak érdekében, hogy lelkiismeretesen teljesít­se közvetlen kötelességét. Ez az első dolog, amivel mindannyi­unknak kezdeni kell - lelkiismeretesen végezni a munkánkat. Egyszerű válasz ez mindannyiunk számára, mindenki számá­ra, töltsön be bármilyen funkciót, dolgoz-' zon bármely helyen. A renddel és a fegyelemmel kapcsola­tos problémák megoldatlanságáért a tár­sadalom a múltban drágán megfizetett. S ez méginkább megengedhetetlen nap­jainkban. A Szeveronikel kombinátban a fiatal munkások joggal beszéltek arról, hogy mindannyian túlzottan rászoktunk a sok beszédre. Ezért mindenütt rendet kell csinálni, fent is, a köztársaságokban, kerületekben, járásokban, valamint a dol­gozókollektívákban is. Mindenütt, elvtár­sak. Különösen fontos ez napjainkban, amikor gazdaságunk radikális reformját hajtjuk végre, amikor új módon kell dol­gozni, amikor kezdeményezőkészségre, önállóságra és nagyfokú felelősségtudat­ra van szükség a tudományos-műszaki, technológiai és szervezési feladatok telje­sítéséért, a gazdálkodás új módszereinek bevezetéséért. Ebből ered a dolgozókol­lektívák első, s egyben nagyon fontos feladata - határozottan bevezetni a ren­det, a szervezettséget, szilárdítani a fe­gyelmet, kibontakoztatni a dolgozók kez­deményezőkészségét. Vezető kádereink­nek és a pártszervezeteknek kell itt ját­szaniuk a prímet. Közülük sokan felfelé mutogattak, hogy döntsenek ott. Mellesleg sok párt­szerv és vezető dolgozó jelentős mérték­ben a fent ülőkre hivatkozva keresett igazolást saját tehetetlenségére, passzi­vitására a dolgozók előtt, amikor azok ,,böködték őket“, konkrét lépéseket köve­teltek az átalakítás, a helyzet megváltozá­sa és azon problémák megoldása érde­kében, amelyek egyik vagy másik város­ban, járásban, dolgozókollektívában fel­gyülemlettek. Az elfogadott határozatok kihúzzák e vezetők lába alól a talajt. Most nagyon gyorsan megmutatkozik majd, hogy valójában ki mi mellett teszi le a ga­rast. Tömören szólva, azoknak, akik még mindig kivárnak, késedelem nélkül változ­tatniuk kell magatartásukon, át kell men­niük a fogyatékosságok, a nemtörődöm­ség elleni támadásba. Most különösen a dolgozók kezdemé­nyezőkészségére és aktivitására, elvsze- rúségére építünk. A kérdést úgy fogal­mazzuk meg, s ebből kell kiindulniuk a gazdasági szerveknek, vezető kádere­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents