Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-27 / 252. szám, kedd

A Szovjetunió készen áll a nukleáris arzenálok jelentős csökkentésére ÚJ SZÚ 3 % » 1987. X. 27. Eduard Sevardnadze október 23-i moszkvai sajtóértekezlete (ČSTK) - A TASZSZ szovjet hírügynökség vasárnap hozta nyilvános­ságra Eduard Sevardnadze pénteki sajtóértekezletének teljes szövegét. A szovjet külügyminiszter bevezetőben a Moszkvában lezajlott magas szintű szovjet-amerikai tárgyalásokat elemezte, majd újságírók kérdé­seire válaszolt. Ezúttal kissé rövidítve közöljük a sajtóértekezleten elhangzottakat. Sevardnadze kiemelte, a moszkvai tár­gyalások központi eseménye volt Mihail Gorbacsov és Geoge Shultz összesen ötórás megbeszélése, amely szívélyes légkörben zajlott le, s amelyen tárgysze­rűen és részletesen vitatták meg napjaink bonyolult kérdéseit. A találkozón bizonyos eredmények születtek. Az utóbbi időben a szovjet-amerikai viszonyban sok min­den pozitív irányban változik - mondot­ta a szovjet külügyminiszter, majd részle­tezte, mi minden előzte meg a mostani moszkvai tárgyalásokat. A szovjet-amerikai kapcsolatok szem­pontjából rendkívül nagy jelentőségű volt az előző két csúcstalálkozó, a genfi és főleg a reykjavíki. Mihail Gorbacsov a reykjavíki találkozót gondolkodásbeli áttörésnek nevezte napjaink legidősze­rűbb problémáit illetően. Közéjük tartozik a nukleáris arzenálok felszámolásának kérdése. Épp a reykjavíki megállapodás és az ott elért kölcsönös megértés vált az utána következő, különböző szintű tár­gyalások alapjává, és meghatározó jelen­tőségű volt a nukleáris fegyverek felszá­molásáról szóló megállapodások intenzív előkészítése szempontjából. Idén áprilisban Moszkvában járt az amerikai külügyminiszter. Épp ezen a ta­lálkozón raktuk le a nukleáris fegyverek két osztályára vonatkozó megállapodás elérésének alapjait. Épp az áprilisi talál­kozón volt szó arról, hogy a szovjet-ame­rikai leszerelési tárgyalások központi problémája a hadászati támadófegyve­rek jelentős csökkentése és a rakétaelhá­rító rendszerek korlátozásáról szóló szer­ződés megszilárdítása. Ezután követke­zett a szeptemberi washingtoni találkozó. Az amerikai elnökkel és a külügyminisz­terrel folytatott tárgyalásainkon elvben megállapodtunk a szovjet és amerikai közepes hatótávolságú és harcászati -hadműveleti rakéták felszámolásáról és kölcsönös megértésre jutottunk a Pershing IA rakéták bonyolult, úgy mondanám, kényes problémájában is. A nemzetközi közvélemény ezt a hírt lelkesen üdvözölte és joggal látta a szovjet-amerikai megállapodásban a reális és még átfogóbb nukleáris lesze­relés kezdetét. Épp Washingtonban álla­podtunk meg a mostani moszkvai találko­zóról. Célja az volt, hogy előkészítsük a közepes és rövidebb hatótávolságú ra­kétákról szóló megállapodás tervezetét és tárgyszerűen megvitassuk a hadászati támadófegyverek csökkentésének prob­lémáit A szovjet-amerikai viszony rend­szerében ez a probléma központi helyet foglal el. Most magáról a moszkvai találkozóról. Egészében véve hasznos és termékeny volt. Először, sikerült áthidalni néhány komoly akadályt, amelyek a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakétákra vo­natkozóan a genfi tárgyalásokon kelet­keztek. Véglegesen megfogalmaztuk a Pershing 1A rakétákra vonatkozó cikke­lyeket, ami rendkívül jelentős, mivel, is­métlem, igen kényes problémáról van szó, melynek megoldása során pozitív szerepet játszott két szövetségesünk, az NDK és Csehszlovákia, valamint az NSZK vezetése is. Másodszor, itt Moszkvában meghatá­roztuk a közepes hatótávolságú és a har­cászati-hadműveleti rakéták felszámolá­sának határidejét, megsemmisítésük módját és a rakétákra vonatkozó infor­mációcserét. Jelentősen előreléptünk az ellenőrzés és az inspekció kérdéseiben. Tekintettel arra, hogy Moszkvában nem volt elég időnk, nem sikerült megvitatni minden, az ellenőrzésre vonatkozó kér­dést, de alapjában véve elmondható, hogy a rakéták felszámolásával össze­függő, tehát a megállapodás megkötésé­vel kapcsolatos kulcsproblémákat megol­dottuk. Ez a dolog egyik oldala. Ha a moszk­vai találkozóra nem került volna sor, s nem szeretném megsérteni a genfi tárgyalásokon részt vevő szakemberein­ket - ez az ügy még sokáig húzódott volna. A moszkvai találkozó felgyorsította e jelentős folyamatot és hozzájárult befe­jezéséhez. És végül, a találkozó pozitív eredmé­nyei közé sorolhatjuk a nukleáris kísér­letekről szóló tárgyalások megkezdé­sének meghatározását. Erről végérvé­nyesen döntöttünk, ami örvendetes, mivel az atomkísérletek problémája különösen aggasztja a nemzetközi közvéleményt. A Washingtonban született megálla­podással összhangban a moszkvai tár­gyalások figyelmének középpontjában állt a hadászati támadófegyverek 50 százalé­kos csökkentése és a rakétaelhárító rend­szerek korlátozásáról szóló szerződés megtartása. Mihail Gorbacsov az ameri­kai külügyminiszterrel folytatott megbe­szélésein új, rendkívül fontos javasla­tokat terjesztett elő a hadászati triász egyes fajtáin elhelyezett robbanótöltetek számbeli szintjére vonatkozóan. Mihail Gorbacsov indítványozta, hogy az inter­kontinentális ballisztikus rakéták számára a plafont 3000-3300 robbanófejben, a tengeralattjárókon elhelyezett balliszti­kus rakéták számára 1800-2000 robba­nófejben és a levegőből kilőhető robotre­pülőgépekre vonatkozóan 800-900 egy­ségben határozzuk meg. Akik kiismerik magukat ebben a prob­lémában és figyelemmel követik a szov­jet-amerikai tárgyalásokat, bizonyára egyetértenek azzal, hogy ezek az adatok rendkívül közel állnak az amerikai kor­mány által gyakran szorgalmazott szin­tekhez. Úgy vélem, rendkívül jelentős lépést tettünk a hadászati támadófegy­verek radikális csökkentéséről szóló megállapodás elérése felé. Ismerik azonban álláspontunkat a ra- kétaelháritó rendszerek korlátozásáról szóló szerződéssel kapcsolatban: meg kell őrizni, mégpedig olyan formában, ahogy azt annak idején aláírták és ratifi­kálták, azzal, hogy legalább tíz évig nem szabadna felmondani. Beszéltünk erről Reykjavíkban és az összes utána követ­kező találkozón. Nem túlzók, ha azt mon­dom, hogy az államok abszolút többsége, köztük az USA szövetségesei, osztják azt a véleményt, miszerint a szerződést meg kell tartani. Ez az álláspontunk bizonyos fejlődé­sen ment keresztül. Reykjavík után igye­keztük pontosítani, s több tekintetben az amerikaiak elébe mentünk. Azt mondtuk - s ezt most megerősítjük -, hogy bele­egyezünk a kutatási, és nemcsak a kuta­tási munkákba, hogy egyet fogunk érteni a berendezések makettjeinek laboratóriu­mi körülmények között történő kifejleszté­sébe stb. Ez azonban távolról sem minden. A washingtoni tárgyalásokon javasoltuk az amerikai kormánynak, állítsuk össze azoknak a berendezéseknek a listáját, amelyek elhelyezését a világűrben meg­tiltanánk. Ezzel összhangban átadtuk ezeknek a berendezéseknek a paraméte­reit és leírását. Másként mondva, megha­tároztuk, hogy mindazokat a műszereket és berendezéseket, amelyek paraméterei nem lépnék túl a lefektetett határokat, nem tiltanánk be. Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy ez a feltétel elvi jelentőségű a rakétaelhárító rendszerek korlátozásá­ról szóló szerződés megtartására vonat­kozó megállapodás szempontjából Sajnos, az amerikai fél Moszkvában nem volt felkészülve arra, hogy tárgy­szerűen és konstruktívan vitassa meg e szerződés megtartásának kérdéseit. A Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozójának előkészítése során kulcs- fontosságú témában Goerge Shultz nem fejtette ki álláspontját. Washingtonban alapjában véve megvitattuk a következő legfelsőbb szintű tárgyalások hozzávető­leges programját. Leszögeztük, aláírásra kerül a közepes hatótávolságú és a har­cászati-hadműveleti rakétákról szóló szerződés, amelyet előzetesen Moszkvá­ban készítünk elő azzal, hogy a két or­szág vezetői a fő figyelmet a hadászati támadófegyverek és a rakétaelhárító rendszerekről szóló szerződés problé­máira összpontosíthassák. A szovjet-amerikai legfelsőbb szintű kapcsolatok következő szakasza lenne az amerikai elnök jövő év első felében sorra kerülő szovjetunióbeli látogatá­sa, amelyen aláírnák a hadászati táma­dófegyverekről és a rakétaelhárító rend­szerekre vonatkozó szerződés tisztelet­ben tartásáról szóló megállapodást. Az amerikai fél érdeklődést tanúsított e program iránt. Megállapítottuk, hogy e változat esetén lehetséges mindkét szerződés ratifikálása. Mindezekről a részletekről azért tájékoztattam ilyen alaposan önöket, hogy hangsúlyozzam, készen állunk a jelentős áttörésre a nukleáris arzenálok csökkentése te­rületén, s azt szeretnénk, hogy a mosta­ni amerikai kormánnyal állapodjunk meg. Sajnos, épp ezen a döntő területen nem született előrehaladás a moszkvai tárgya­lásokon. Rendkívül fontosnak tartom, hogy tájé­koztassam önöket arról, az SZKP KB főtitkára megerősítette: kész találkozni Reagan elnökkel és aláírni vele a köze­pes hatótávolságú és harcászati-hadmű­veleti rakétákra vonatkozó szerződést, fő­leg azonban meghatározni a hadászati támadófegyverekre és a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerző­dés megtartására vonatkozó megállapo­dás kulcspontjait. Mihail Gorbacsov meg­mondta az amerikai külügyminiszternek, hogy a washintoni kormánynak valószí­nűleg időre lesz szüksége új javaslataink tárgyszerű és részletes megvitatására, de a Szovjetunió hajlandó várni. A főtitkár emellett javasolta, hogy hir­dessünk kétoldalú moratóriumot a kö­zepes hatótávolságú és a harcászati- hadműveleti rakéták gyártására, rend­szerbe állítására és kísérleteire, s ne várjunk az ide vonatkozó megállapodás aláírására. Ugyancsak közölte az ameri­kai külügyminiszterrel, hogy készek va­gyunk felfüggeszteni és 12 hónapra megszüntetni a krasznojarszki rádiólo­kációs állomás építését, miközben remé­nyét fejezte ki, hogy az amerikai kormány megfelelően reagál erre a javaslatra és hasonló lépést tesz, ami a Skóciában épülő radarállomást illeti. A moszkvai tárgyalásokon szintén na­pirenden szerepeltek a vegyi és hagyo­mányos fegyverek megtiltásának és fel­számolásának kérdései, valamint a regio­nális problémák. Itt külön szeretném hangsúlyozni a Perzsa-öböl térségében, Közép-Amerikában, a kambodzsai prob­léma politikai rendezése körül, a Koreai­félszigeten kialakult helyzetet és más kér­déseket. Mint mindig, megvitattuk az em­beri jogokkal összefüggő kérdéseket is. Tekintet nélkül arra, hogy a központi kér­dést illetően komolyabb haladást nem értünk el, a moszkvai tárgyalásokat hasz­nosnak és termékenynek tartom A jö­vőben nem zárjuk ki a legkülönbözőbb szintű találkozókat. Bizonyára intenzíveb­bé válnak a genfi tárgyalások. Tömören szólva, bizonyos optimizmussal tekin­tünk a jövőbe - hangsúlyozta végezetül Eduard Sevardnadze, majd újságírók kér­déseire válaszolt: KÉRDÉS: Ha jól értettem, Mihail Gor- bacsovnak a Reagan elnökkel való talál­kozóhoz nem elegendő csupán a köze­pes hatótávolságú rakétákról szóló meg­állapodás. VÁLASZ: Ez a megállapodás gyakor­latilag már kész. Most a központi irányban kell haladást elérni. Ez lehetséges, s mi erre fogunk törekedni. KÉRDÉS: A szovjet diplomácia élén sok évig állt Gromiko úr. Most a Szovjet­unió békepolitikájának megvalósításában ön követi őt. Ezzel összefüggésben sze­retném megkérdezni, mit mondtak a tár­gyalásokon az iraki-iráni háborúról. VÁLASZ: Az iraki-iráni háború körüli és a Perzsa-öbölben kialakult helyzetet Washingtonban, New Yorkban és Moszk­vában is részletesen megvitattuk. Hogyan állnak a dolgok? Mihail Gorbacsov ma ismét kifejtette a Szovjetunió álláspontját. Lényege az, hogy elő kell segíteni a Biz­tonsági Tanács 598. számú határozatá­nak teljesítését és hozzá kell járulni az ENSZ-főtitkár missziójának sikeréhez. Az ENSZ-főtitkár akciótervét a Biztonsági Ta- nács az állandó tagok külügyminiszterei­nek szintjén szeptemberben megvitatta és jóváhagyta. Ez a terv jó lehetőséget biztosít az ENSZ-főtitkár számára ahhoz, hogy a konfliktus politikai rendezésére törekedjen. Ez a kérdés egyik oldala. A másik a Szovjetunió Iránhoz és Irakhoz fűződő jó viszonya. Mindkét ország veze­tésével állandó kapcsolatban állunk, .s mindkettőjükkel szemben nyílt és be­csületes politikát folytatunk. És végül egy további, ugyancsak fon­tos szempont, amelyet most, akárcsak korábban Washingtonban és New York­ban, egyértelműen kifejtettünk az ameri­kai külügyminiszternek: a fegyveres erők, hadihajók, a légierő és más eszközök- s főleg amerikai eszkökről van szó- jelenlegi koncentrációjának foka meg­engedhetetlen. Az a véleményünk, hogy ez a koncentráció olyan következmé­nyekkel járhat, amelyek már kicsúszhat­nának az ellenőrzés alól. Mit javasolunk? Ha a perzsa-öbölbeli szabad hajózás feltételeinek biztosításá­ról van szó, javasoljuk a BT mechanizmu­sának, az ENSZ-alapokmányban lefekte­tett mechanizmusnak az érvényesítését. Ha a fegyveres erők jelenléte az öbölben valóban szükséges, akkor meg lehet azt tenni az ENSZ zászlaja alatt. Erre az ENSZ keretében külön intézmény létezik- a Biztonsági Tanács katonai törzsbizott­sága. A BT szeptemberi ülésén kijelentet­tük, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke kész bármikor New Yorkba utazni és bekapcsolódni e bizottság munkájába, vagyis a perzsa-öbölbeli szabad hajózás biztosítását célzó intézkedések kidolgo­zásába. Ez a mi álláspontunk, tisztessé­ges és elfogulatlan. KÉRDÉS: Két kérdésem van. Az első - mennyire lehetséges a Szovjetunió által javasolt közel-keleti békekonferencia összehívása? Közelebb került-e Moszkva és Washington álláspontja ebben a kér­désben? A másik kérdés: a mostani talál­kozó eredményei azt jelentik-e, hogy az idén nem lesz csúcstalálkozó? VÁLASZ: A közel-keleti problémakört nem sikerült részletesen megvitatnunk. Megint az időhiány miatt. De úgy Wa­shingtonban, mint New Yorkban beszél­tünk róla. Tömören: amikor előálltunk a közel-keleti rendezésről szóló nemzet­közi konferencia összehívásának gondo­latával, nem minden állam értett vele egyet. Most a Közel-Kelet országainak abszolút többsége, valamint a Biztonsági Tanács állandó tagjai, beleértve az Egye­sült Államokat is, osztják ezt a gondolatot. További kérdés, ki miként értelmezi a konferencia feladatait. Remélem, e té­mában folytatjuk a párbeszédet az Egye­sült Államokkal. Jól tudjuk, mi akadályoz­za a konferencia összehívását. A legfőbb akadály az, hogy az izraeli vezetés sem­miképp sem tud megegyezni ebben a kér­désben. A külügyminiszter mintha egyet­értene vele, a miniszterelnök viszont elle­ne van... A folyamat azonban nem áll egy helyben. Most a másik kérdéssel kapcsolato­san: elmondtam, Mihail Gorbacsov kész találkozni Reagan elnökkel a Washing­tonban meghatározott időpontban. Első­sorban azonban azért, hogy haladás tör­ténjen a központi irányban - a hadászati támadófegyverek csökkentésének és a rakétaelhárító rendszerekről szóló szer­ződésnek a kérdésében. Természetesen feltételezzük a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakétákról szóló megállapodás aláírását. KÉRDÉS: Véleménye szerint mikor, lehet végleg befejezni a közepes és rövi­debb hatótávolságú rakétákról szóló megállapodás előkészítését? VÁLASZ: A záróülésen az időponto­kat előre felbecsültük. Persze mindig koc­kázatos előre beszélni az időpontokról, de azt hiszem, ha a küldöttségek igyekezni fognak, két vagy három héten belül, lehet, hogy valamivel korábban vagy valamivel később, be lehetne fejezni a megállapo­dás tervezetének előkészítését. KÉRDÉS:' Ha nem történt haladás a hadászati támadófegyverek és az űr­fegyverkezés területén, vajon ez azt je­lenti, hogy az idén nem lesz aláírva a kö­zepes hatótávolságú rakétákról szóló megállapodás? Ha a válasz negatív lesz, vajon ez nem azt jelenti-e, hogy a csoma: got, amelyet Mihail Gorbacsov felbontott, ismét összekötik? Miért van szükség megint valamilyen összekapcsolásra? VÁLASZ: Ha nem születik megállapo­dás a hadászati támadófegyverekről és a rakétaelhárító rendszerekre vonatkozó szerződésről, akkor ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakétákról nem lehet aláírni a megállapodást. Más kérdés, hogy hol és mikor. Meggyőződé­sem, hogy a megállapodás aláírásra kerül. KÉRDÉS: Lehetséges-e, hogy a kö­zeljövőben létrejön még egy külügymi­niszteri találkozó? Ha igen, mikor? VÁLASZ: A kezdet kezdetétől igye­keztem erre a kérdésre diplomatikusan válaszolni. A kontaktusokra van lehető­ség. Ha arról van szó, milyen szinten, ezt nem vitattuk meg. Lehet, hogy a minisz­terhelyettesek, és lehet, hogy a miniszte­rek szintjén. KÉRDÉS: ön előtt itt az amerikai kül­ügyminiszter beszélt a Mihail Gorbacsov által előterjesztett javaslatokról is. Azt is elmondta, hogy Washington türelmetlenül fogja várni a postát Moszkvából. Az a be­nyomása az embernek, hogy léteznek szovjet javaslatok, egyiket a másik után terjesztik elő, míg az amerikaiak saját javaslataikkal nem sietnek. Hol vannak tehát az ő indítványaik? Vagy talán ma valami mást javasoltak? VÁLASZ: Ha már az amerikai külügy­miniszter beszélt a levélről, akkor szavait vagy meg kell erősíteni, vagy meg kell cáfolni. Amikor Mihail Gorbacsov előterjesz­tette javaslatát és konkrét számokat mon­dott, hangoztatta, hogy a tárgyalások je­lenlegi mechanizmusainak kiegészítésére vonatkozóan személyes üzenetet küld az amerikai elnöknek. Célja az, hogy még egyszer megmagyarázza a Szovjetunió álláspontját ezzel a központi problémával kapcsolatban és felkérje az elnököt, mondja el személyes véleményét a moszkvai tárgyalásokon előterjesztett javaslatokról. Mikor, milyen módon lesz átadva az üzenet, az más kérdés. Ami a hadászati támadófegyverekre és a ra­kétaelhárító rendszerekről szóló szerző­désre vonatkozik, az amerikai fél tényleg nem terjesztett elő új javaslatokat. KÉRDÉS: A hadászati támadófegyve­rek és a rakétaelhárító rendszerekről szó­ló szerződés területén az Egyesült Álla­mokat és a Szovjetuniót megosztó kérdé­sek komplexumában mi tekinthető a leg­fontosabbnak? Helyes-e, ha azt mondom, hogy a rakétaelhárító rendszerekről szóló szerződéshez való viszony? Ezt mondta Shultz úr. Osztja véleményét? VÁLASZ: Valóban, a rakétaelhárító rendszerekről szóló szerződéshez való viszonyulás a legfőbb akadály. KÉRDÉS: Shultz úr azt mondta, az emberi jogok területén haladás született. Miről van szó? Milyen jogokra gondolt? Arra, hogy a zsidóknak joguk lesz emig­rálniuk a Szovjetunióból? Történt valami­lyen haladás e kérdésben? VÁLASZ: Ha az amerikai külügymi­niszter haladásról beszélt, akkor arra gondolt, s én egyetértek vele, hogy az emberi jogok kérdése a szovjet-amerikai tárgyalásokon különösen az utóbbi idő­ben nyugodtabb légkörben került teríték­re. Ez rendkívül fontos. Komolyan foglalkozunk azokkal a problémákkal, amelyekkel az amerikai fél áll elő, s ő pedig megfelelően hallgat meg bennünket, amikor az emberi jogok egye­sült államokbeli megsértéséről beszélünk. Shultz úr washingtoni sajtóértekezle­tén azt mondta, az emberi jogok kérdése, a humanitárius kérdés „kétirányú utca". Ami az ún. zsidó emigráció kérdését illeti, akkor ön, mivel nálunk dolgozik, bizonyára tudja, mit teszünk a törvényal­kotás, a különböző szabályok és rendel­kezések tökéletesítéséért, többek között ezen a területen is. Itt szeretnék emlékez­tetni a berni találkozóra. Tekintet nélkül arra, hogy a találkozón a Szovjetunió részvételével fontos dokumentumokat fo­gadtak el, ezek nem léptek érvénybe az amerikai küldöttség álláspontja miatt, mi­vel az USA lényegében ezt a megállapo­dást megtorpedózta. Mégis kötelezettsé­get vállaltunk arra, hogy a dokumentum valamennyi alapvető követelményét be­tartjuk. Ha az emigrációra vonatkozó, az utób­bi évekből származó számadatokat ha­sonlítjuk össze, látható, hogy a probléma megoldásán fáradozunk. A megoldás tör­vényes alapokon megy végbe. És ha valahol, valamely szervezetben vagy hi­vatalban az érvényes törvényeket nem tartják be, akkor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának különleges bizottsága avat­kozik be. KÉRDÉS: Az SZKP KB üléséről szóló TASZSZ-jelentésben az állt, hogy a hu­szonnyolc felszólaló között szerepelt ön és Dobrinyin úr is. Ez azt jelenti, hogy az ülésen napirenden szerepelt a fegyverzet- ellenőrzés kérdése és a csúcstalálkozó lehetősége? A csúcstalálkozó lehetősé­gét illetően voltak-e valamilyen változta­tások a szovjet álláspontban még a Shultz úrral tartott találkozó előtt? VÁLASZ: Azt hiszem, az ülésről szóló jelentést nem olvasta elég figyelmesen. Engedjen meg egy apró pontosítást: Ana- tolij Dobrinyin a tanácskozáson részt vett, de nem szólalt fel. Ami az én hozzászólá­somat illeti, Mihail Gorbacsovnak a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfor­dulója ünnepségein elhangzó beszéde tervezetére vonatkozott. KÉRDÉS: Az önök barátai és ellensé­gei az arab világban egyaránt úgy vélik, hogy a Szovjetunió politikája az arab országokkal szemben némiképp változik. Az Iránnal való közeledésre mutatnak rá, miközben a semleges Kuvait iráni táma­dásoknak van kitéve. Látjuk, hogy a Szovjetunió együttműködési jegyző­könyvet ír alá Iránnal és nem tanúsít készséget az Irán elleni szankciókra, amelyeket az 598. számú határozat telje­sítésének elutasítása miatt lehetne hozni. Mit fűzne hozzá ehhez? VÁLASZ: Az arról szóló mendemon­dák és spekulációk, hogy a Szovjetunió nem támogatja az arabokat, mind egy szálig kiagyaltak és nincs alapjuk. Igen jó kapcsolatokat tartunk fenn az arab világ túlnyomó részével és ezen semmit sem változtatunk. Kapcsolataink Irakkal jók, hagyományosan barátiak. Ami az Iránnal fenntartott kapcsolatainkat illeti, úgy vé­lem, megszilárdításuk természetes folya­mat. Irán szomszédunk és jó kapcsolato­kat szeretnénk vele fenntartani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents