Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-22 / 248. szám, csütörtök
A Bratislava-Vinohrady-i Efsz a Kis-Kárpátok egyik legnagyobb szőlőtermelője. Tizenhét szőlőfajtát termeszt, köztük olyan kedveiteket, mint a Müller Thurgau, a burgundi fehér, a kékfrankos és az olasz rizling. Az idén hektáronként 0,8 tonnás átlagos terméshozamot várnak. Felvételünkön: Karol Drobný (balról) és Ivan Obal a leszedett szőlőt szállításra készíti elő. (Vlastimir Andor felvétele - ČSTK) Visszaszerezni a gyár jé hírnevét A MINŐSÉG NEMCSAK AZ ELLENŐRÖK ÜGYE A füleki (Fiľakovo) Kovosmaltnál nem végződött a legjobban a múlt év. A tervet a vállalat a módosítás után sem tudta teljesíteni, és a nem éppen kifogástalan minőségű termékek, amelyekre érkeztek is reklamációk, több mint kétmillió koronával csökkentették a bevételt. Nem csoda, hogy ilyen mérleg után a vállalat problémái napirendre kerültek a losonci (Lučenec) járási pártbizottság elnökségének ülésein, és megvitatta őket az SZLKP Banská Bystrica-i Kerületi Bizottságának Titkársága is. A konkrét teljesítési határidőhöz kötött intézkedések elősegítették a tervteljesítést és a termékminőség fokozatos javulását. És bár az első félévi feladatok megvalósításához nem egész egy százalék hiányzott, a gyár a tavalyinál több árut termelt, és a minőség terén is némi javulás következett be. Tavaly az első hat hónap alatt a vállalatnak 1,3 millió korona vesztesége volt a reklamációk miatt, idén 300 ezer koronával kevesebb. A hibákat elsősorban magukban keresték. Az utóbbi hónapokban szigorították a művezetők és csoportvezetők munkájának ellenőrzését, s magukat a munkásokat is jobban ellenőrzik. Az egyik mester nem nagyon törte magát a jó minőségért. Ezért több hónapon át 600-700 koronával kevesebb prémiumot kapott, de ez sem segített, s így megfosztották tisztségétől. Amikor a döntést közölték vele, így reagált: „Mit akartok, hisz a műhely évek óta teljesíti tervét. Harminc évig csak hajtottatok, hogy még egy kicsit, még egy kicsit, most pedig azért büntettek meg, mert a termékek nem jó minőségűek!“ Csak akkor hallgatott el, amikor megkérdezték tőle, megvenne-e olyan kádat vagy tűzhelyet, amelyről lepattogott a zománc. Idén néhány munkásnak is több százkoronással soványabb lett a fizetési borítékja havonta. Tavaly az első félévben az üzem alkalmazottai 278 ezer korona kártérítést fizettek, idén a rossz minőségű termelés miatti büntetések összege meghaladta a 720 ezer koronát. A műszakiakkal szemben is szigorúbb követelményeket léptettek érvénybe. Molnár Aladár pártalap- szervezeti elnök igazolja ezt: A tervezési osztály vezetőjének kifejeztük elégedetlenségünket, és párt- büntetést szabtunk ki rá, mert nem tartotta meg egy szilárd tüzelőanyaggal fűthető tűzhelynek - amelyet most kezdünk gyártani - a fejlesztési határidejét. Az osztályvezető arra hivatkozott, hogy a munkán fiatal, tapasztalatlan mérnökök és technikusok dolgoztak. Csakhogy tavaly novemberben azt ígérte, hogy a fejlesztést határidőn belül befejezik!- De még nem minden pártalap- szervezetben járnak el így - ismeri el Gáspár Aladár, az üzemi pártbizottság elnöke. - A taggyűléseken esik szó a minőségről és az elégtelen munkafegyelemről, de a kommunisták nem foglalkoznak mélyrehatóbban ezekkel a kérdésekkel. Még mindig nem magától értetődő, hogy a pártgyúlésen és a termelési értekezleten névre szólóan bírálják azokat, akik megsértik a fegyelmet. Azt, aki selejtet gyárt, a helyszínen, a műhelyben vagy a gépsornál munkatársainak kellene felelősségre vonniuk. Ez az egyik döntő fontosságú munkahelyen, a zománcozóban is érvényes. Agneša Švidráňová e tekintetben példaképül szolgálhat.- Mindig úgy igyekszem dolgozni, hogy se a művezetőnek, se a csoportvezetőnek ne lehessen kifogása a munkám ellen - mondja. - Természetesen mások hibájára is azonnal rámutatok. Abból a negyven mun- kásnóból, aki itt dolgozik, csak hárman vagy négyen tesszük ezt. így a közösségben nem is vagyunk túlságosan népszerűek. Nemegyszer megtörténik, hogy nemcsak az, aki a hibát elkövette, hanem más is azt mondja, ne törődjek mások munkájával, azért van a mester, csoportvezető, hogy ellenőrizzen, figyelmeztessen. Alžbeta Christovová, a zománcozó művezetője is dicséri Agneša Švidráňová lelkiismeretességét, s megerősíti, hogy a „semmibe sem avatkozom be“ elv még érvényesül a műhelyben. A helyzet azonban mégiscsak javulni kezd.- Az emberek lassan megszokják, hogy azokat, akik rossz munkát végeznek, és a fegyelemmel is hadilábon állnak, névre szólóan kell bírálni. És felismerték, hogy aki többet akar keresni, annak minőségi munkát kell végeznie. Erről a zománcozó munkásai nyíltan szóltak júniusi párt-alapszer- vezeti taggyűlésükön. A fő pont a tu- dományos-műszaki fejlődésről és azokról a feladatokról szóló beszámoló volt, amelyek a párttagok számára a CSKP KB 5. ülésének határozataiból következnek. A normázók és konstruktőrök címére is elhangzottak bíráló megjegyzések. Ezeknek is, azoknak is többször kellene megfordulniuk a műhelyben s megbeszélni a problémákat a csoportvezetőkkel és a munkásokkal. Köböl Ferenc, a kádkészító részleg vezetője alighanem fején találta a szöget, amikor a következőket mondta: ' - Ezen a héten a munkaidő felét a kádak javítására fogjuk elvesztegetni. Ez nem is csoda. Hisz a zománcozókemencék környékének tisztának, pormentesnek kell lennie, a mi csarnokunkban viszont jócskán van por. És kinek a hibájából? A mienkből! A kétórás gyűlésen kilenc dolgozó szólalt fel. Milan Krnáč elvtárs érdekes gondolatot vetett fel:- Ha közülünk mindenki csak öt perccel tovább dolgozna (ha nem indulna el öt-tíz perccel a műszak letelte előtt a gyárkapu felé - a szerző megjegyzése), nem volnának bajok a terv teljesítésével. Katarína Zliechovská párt-alap- szervezeti elnök a gyűlés végén helyesen emelte ki, hogy a minőség nemcsak az ellenőrök ügye: a műhely minden dolgozójára tartozik - Azokkal szemben, akik állandóan megsértik a fegyelmet, és nem végeznek megfelelő minőségű munkát, kérlelhetetlenek leszünk. Ebben nekünk, kommunistáknak kell példát mutatnunk. A Kovosmaltnál sok mindenre hivatkozhatnának. A vállalat termelőberendezéseinek negyven százaléka elhasználódott, s a Banská Bystrica-i Munkabiztonsági Felügyelőség ellenőrei tavaly együttesen több mint tízezer (!) négyzetméter alapterületű műhelynek és csarnoknak a termelésből való kiiktatását rendelték el. A nyolcvanéves gyárat igyekeznek menet közben felújítani és korszerűsíteni s eközben visszaszerezni termékeik jó hírét. BÁTORI JÁNOS KOMMENTÁLJUK Mit iszunk és mennyiért? Az utóbbi időben nem véletlenül került közvéleményünk érdeklődésének középpontjába az alkoholfogyasztás csökkentésének fontossága. A mértéktelen itaTbzás károsítja egészségünket és egyéb negatív hatásai is vannak. A családok széteséséhez nemcsak tűrhetetlen viselkedésükkel „járulnak hozzá“ az alkoholisták, hanem a háztartások költségvetését is érezhetően megnyirbálja az italra költött pénz. Mindebből egyértelmű következtetést kellene levonni: az üdítők fogyasztása egészségesebb és kevésbé költséges, mint az alkoholé. De milyen a valós helyzet? A gyümölcs alapanyagú üdítőitalok egészséges voltát nem vonjuk kétségbe, hisz a hazánkban gyártott vagy a licenc alapján készített termékek minőségét szigorúan ellenőrzik. Az árakról viszont érdemes néhány szót ejteni. A CSSZSZK és az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumának szaklapja a közelmúltban figyelemkeltő adatokat közölt a témával kapcsolatban, mégpedig egy felmérés alapján. Félezer vidéki, illetve városi lakostól kérdezték meg, mi a véleményük az üdítők, mustok, szörpök áráról, az 1984 évi ármódosítások után. A megkérdezettek fele nagyon magasnak, 38,4 százalékuk pedig magasnak minősítette a jelenleg érvényes kiskereskedelmi árakat az említett termékcsoportnál. Megszívlelendő a további adat is: a megkérdezettek 17,6 százaléka az áremelés óta nem vásárol dzsúszt és gyümölcsszörpöt, 37,4 százalékuk pedig jóval kevesebbszer teszi kosarába ezt az áruféleséget. A felmérés egyértelműen igazolja, hogy a magasabb árak miatt lényegesen csökkent az üdítők, mustok eladott mennyisége és ugyanezt jelzik az országos összehasonlító adatok is. Az áremelés után Szlovákiában az üdítőitalok fogyasztása egy ötödével csökkent és ha az adatokat figyeljük, 1975-től a legalacsonyabb szintre süllyedt. A gyártók részéről sem bizonyult szerencsésnek az áremelés, hisz nemhogy hasznot nem hoztak a drágább termékek, hanem némely fajta gyártását be is kellett szüntetni, mert nem volt irántuk érdeklődés. A szörpök, dzsúszok helyett legtöbben a vízben oldódó porokat keresik. Viszont ezek kínálata nem kielégítő. A nyár folyamán hiánycikknek számítottak, a boltokban kínáltak minőségével pedig gyakran nem elégedettek a vevők. Mert hiába olcsó egy termék - a zacskós üdítők némelyike fillérekbe kerül - ha minősége nem felel meg a követelményeknek, nem fogy. Viszont az importált dzsúszporok, ha drágábbak is, gyorsan vevőre találnak. Ez viszont azt jelenti, hogy ha a vásárló az áru minőségével összhangba tudja hozni az árat, nem sajnálja a nagyobb kiadást. Az is tény, hogy a szörpöket, dzsúszokat elsősorban a gyermekes családok vásárolják, s nem mindegy, hogy az ö költség- vetésükben milyen tételt tesz ki az ezekre szánt havi összeg. Az sincs összhangban az alkoholellenes propagandával, hogy a szórakozóhelyeken, a vendéglátóipari létesítményekben, az ifjúsági összejöveteleken a fiatalok olcsóbban fogyaszthatnak bort, mint például dzsúszt. De úgy látszik a gyártók megpróbálnak előbbre lépni. A nyitrai (Nitra) Agrokomplex kiállításon olyan új termékeket mutattak be, melyek alapanyaga az itthon termelt gyümölcs lesz és biztatóan széles kínálatot akarnak üdítőitalokból a fogyasztóknak felajánlani. Csak félő, hogy a jó elképzelések végül is ugyanúgy megbuknak majd, mint az innovált termékek nagy része: az új csomagolású, a korábbihoz viszonyítva kissé eltérő ízű áru semmivel sem lesz olcsóbb, mint a manapság forgalmazott és drágának tartott üdítők. Akkor viszont továbbra is egy helyben toporoghatunk: szavakkal, ígéretekkel nem lehet az alkoholhoz viszonyítva növelni az üdítőitalok fogyasztását. Ehhez megfelelő árpolitika is szükséges. Jó volna, ha az illetékesek az árak megállapításánál ezt is szem előtt tartanák. DEÁK TERÉZ A fiatalok és a tűzvédelem EREDMÉNYES MUNKÁT VÉGEZ A TŰZVÉDELMI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI SZERVEZETE A Tűzvédelmi Szövetség; szlovákiai szervezete nagy gondot fordít a fiatalok felkészítésére, arra, hogy a gyerekek játékos formában ismerkedjenek meg a megelőzés szabályaival. Hogy erre milyen nagy szükség van, ezt az is bizonyítja, hogy az utóbbi öt évben a 15 éven aluli fiatalok 752 tűzesetet idéztek elő, amelyek több mint 15 millió korona értéket pusztítottak el. Az ifjú tűzoltók egész évi tevékenysége a Láng honvédelmi sport- vetélkedő keretében folyik, tizennégy év alatt a verseny nagy közkedveltségre tett szert. Míg 1972- ben 888 kollektíva és 19 ezer gyerek kapcsolódott be a versenybe, tíz évvel később már 2340 kollektíva, illetve közel 24 ezer gyerek. Az idén még jobb a helyzet, tovább növekedett a versenyben résztvevők száma. Ez a SZISZ Pionírszervezetével folytatott jó együttműködésnek köszönhető, de a Nemzeti Front többi tömegszervezete is segíti a mozgalmat. A versenyfeladatok ma már nemcsak tűzvédelmi ismeretekből állnak, hanem honvédelmi elemeket is tartalmaznak, mint például a lövészet, elsősegélynyújtás. Több járásban a honvédelmi versenyek szerves részét képezi. Az országos versenyeken a szlovákiai rajok eddig jól szerepeltek. 1982-ben és a következő évben a Spišská Nová Ves-iek, 1984-ben a lučiváiak, tavaly pedig a hradnáiak szerezték meg az első helyet. Az ifjú tűzoltók és versenyrajaik nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi vetélkedőkön is bizonyították felkészültségüket. A bratislavai Ku- lišková utcai alapiskola lányraja és a Spišská Nová Ves-i alapiskola fiúraja külföldön is győzött. A szövetség a Moštenica-Kyslá-i kiképző bázisán minden évben honvédelmi tábort szervez 120 ifjú tűzoltó részére, akiket a rajok és kisebb kollektívák vezetésére készítünk fel. Nagy közkedveltségnek örvend A tűzvédelem a gyerekek szemével képzőművészeti verseny is, amelyet minden évben máciusban rendezünk meg. Az idén például 225 ezer gyerek vett részt a versenyen, a legtöbben a szlovák fővárosból. Más területen is eredményes az ifjú tűzoltók tevékenysége. Nyáron a terménybetakarítás idején tűzvédelmi járőrszolgálatot teljesítenek. A felnőttekkel együtt részt vesznek a lakóházak, a kisebb üzemek tüz- rendészeti ellenőrzésén. Azt szeretnénk, hogy ezek a gyerekek felnőttként is folytassák ez irányú munkájukat. Törekvéseinket részben siker koronázza. Ezt bizonyítja az is, hogy a járási versenyeken Szlovákiában a legutóbb is 967 ifjúsági tűzoltóraj vett részt. A fiatalokkal való foglalkozás a tagság fiatalításában is tükröződik. A Losonci (Lučenec) járásban például tíz évvel ezelőtt az átlagéletkor 46 év volt, ma pedig 37. A Prešovi járásban ezerrel gyarapodott a tagok száma, s ezzel párhuzamosan az átlagéletkor 38-ról 30 évre csökkent. Többet kell ezen a téren tenni a Komáromi (Komárno), a Rima- szombati (Rimavská Sobota), a Humennéi és a Svidniki járásokban. Számos nehézséggel is szembe kell nézni: kevés az egyenruha, a fiatal tűzoltók ritkán jutnak fecskendőkhöz. Ennek anyagi okai is vannak, de azt hiszem, hogy jó szervezéssel enyhíteni lehetne a gondokon. Társadalmi összefogással több honvédelmi sportlétesítményt lehetne építeni, ahol az ifjú tűzoltók is megfelelő szintű felkészítésben részesülnének. Társadalmi és népgazdasági érdek, hogy kevesebb legyen a tüzeset. Ezt a célt szolgálja a fiatalokkal való foglalkozás és ebben minden segítséget szívesen veszünk. JAROMÍR OŽVALD, a Tűzvédelmi Szövetség * Szlovákiai Központi Bizottságának alelnöke ÚJ SZÚ 4 1987. X. 22
