Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-16 / 243. szám, péntek
ÚJ szú 5 1987. X. 16. WFIFMFNYFK JAVASLATOK jpillil A szövetségi munkában Is új utakon Nagyobb önállóság, nagyobb felelősség A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban úgy igyekszünk megszervezni a mezőgazdasági szövetkezeti törvénytervezettel kapcsolatban meghirdetett nyilvános vitát, hogy az egységes földművesszövetkezetek, a közös mezőgazdasági vállalatok és társulások valamennyi tagját, illetve dolgozóját aktív részvételre serkentsük. Ebből az alapelvböl indul ki a járási pártbizottság elnöksége által elfogadott szervezési tervezet is, amely célul tűzi, hogy a legtöbb hozzászólást és hasznos javaslatot kell összegyűjteni és továbbítani a felsőbb szervekhez. Az érdembeli vitához mindenekelőtt az szükséges, hogy az emberek megismerjék, átgondolják és egymás között megbeszéljék a törvénytervezetet. Éppen ezért a járási pártbizottság titkárai, politikai dolgozói és aktivistái sorra veszik a szövetkezeteket és közös vállalatokat, s taggyűléseken ismertetik az új jogi szabályozás lényegét, küldetését és tartalmát. Én, mint a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének tisztségviselője, elsősorban azt értékelem nagyra, hogy végre törvénybe foglalták szövetségünk társadalmi küldetését, és a törvénytervezet kimondja, hogy a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége a társadalmi érdekek érvényesítésében a központi államigazgatási szervek partnerévé lép elő. Ez annyit jelent, hogy a szövetkezetek gazdasági és társadalmi életével összefüggő alapvető kérdéseket az állami szervek kötelesek lesznek megtárgyalni a szövetség szerveivel. Helytelenítem, hogy a törvénytervezet csupán egy alap létrehozását teszi kötelezővé, s megfeledkezik a szerintem igen fontos szociális és kulturális alapról. Igaz, az eddig érvényes előírások sem tökéletesek, mert a személyenkénti átlagban meghatározott kötelező hozzájárulás mértékével a merítés nagyságát is korlátozzák. A szövetségnek ezAmint az a megvitatásra közzétett tervezetből kitűnik, a szövetkezetek tevékenysége Csehszlovákia gazdasági és szociális fejlesztési programjának szerves részét képezi. A gazdaság előttünk álló szerkezeti átalakítása a szövetkezeti mozgalmon belül is szükségessé teszi a jogi normák átértékelését és módosítását. Figyelemre méltó, hogy a tervezet hangsúlyozza a szövetkezetek egyenjogúságát az állami vállalatokkal és a többi szervezettel. Mindebből a szövetkezetek számára is egyértelműen az a feladat adódik, hogy tevékenységüket a szocialista vállalkozás és versenyszellem jegyében fejlesszék. Mindemellett rugalmasan kell igazodni a lakosság és a szervezetek igényeihez, új szükségleteihez. A körülmények arra késztetnek bennünket, hogy a jövőben sokkal nagyobb figyelmet fordítsunk a műszaki fejlesztésre, a tudomány és technika vívmányainak mindennapi, gyakorlati alkalmazására. A kívánalmaknak megfelelően korszerűsíteni kell meglevő berendezéseinket, a fogyasztási szövetkezetek műszaki felszereltségét. A törvénytervezet módosítja a szövetkezetek gazdálkodását, mindenekelőtt a tervezést, a források és az alapok képzését. Ebben a vonatkozásban lényegesnek tartom, hogy az egyes alapok felhasználatlan eszközeivel a rákövetkező évben is rendelkezhet a szövetkezet, mégpedig korlátozások, megkötések nélkül. Az árképzés is korszerűbb lesz, hiszen a szövetkezet önállóan állapítja meg termékeinek és szolgáltatásainak árát, természetesen az állam árpolitikájának alapelveivel összhangban. Ezen elvek megtartásával is sokkal nagyobb után még célratörőbben kell érvényesítenie küldetését, s oda kell hatnia, hogy a szövetkezet elöljárósága mindenütt és minden évben biztosítsa tagjai számára a munkaruhát és a védőeszközöket, s felszámolja a baleseti kockázattal járó munkahelyeket. A mintaalapszabályzat híján a szövetkezet saját feltételeinek és lehetőségeinek megfelelően dolgozhatja ki a szervezeti szabályzatot. El kell érnünk, hogy ebből még véletlenül se maradjanak ki a felnőtt és gyermeküdültetés, a gyógykezelés, a politikai-nevelő tevékenység, a népszerűsítő és meggyőző, valamint a kulturális és sporttevékenység részletei és feltételei. Szükségszerűnek tartom, hogy a törvénytervezetben külön fejezet foglalkozzék a munkakezdeményezés, a szocialista verseny, valamint a feltálaló és újítómozgalom kérdéseivel, az aktív résztvevők eszmei és anyagi elismerésével. A szövetségi alakulatok tisztségviselőinek aktíváit több választási időszakra kellene állandósítani, hogy nagyobb áttekintésre és gyakorlatra tegyenek szert, s ugyanakkor nagyobb felelősséget érezzenek saját dolgozókollektívájukkal szemben. Nagyon fontosnak tartom, hogy a törvénytervezetet ne csupán a szövetkezet vezető tisztségviselői, de a szövetségi bizalmik és maguk a dolgozókollektíva tagjai is tanulmányozzák és véleményezzék. S ez még nem minden: a törvénytervezet megvitatásával egyidőben máris kutatni kell az előbbrelépés lehetősé- ' geit, hogy az új munkamódszerek alkalmazásával, a kezdeményezés fellendítésével és a helyi tartalékok egyre tökéletesebb kihasználásával mindenütt megteremtsék az eredményesebb gazdálkodás, a társadalmi szükségletek kielégítéséhez való nagyobb hozzájárulás feltételeit. PATASI ILONA mérnök, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának titkára mozgásterük lesz a gazdálkodó egységeknek, s egyszerűbbé válnak a szállítói-megrendelői kapcsolatok is. A törvénytervezet értelmében még szorosabb együttműködés várható a jövőben a szövetkezetek és a nemzeti bizottságok között. A helyi igazgatás szerveinek nagyobb beleszólásuk lesz a szövetkezetek működésének engedélyezésébe, ám semmiképpen nem sérthetik gazdasági érdekeiket. A törvénytervezet az említetteken kívül számos új elemet tartalmaz, s ezek életbelépése új lendületet hoz szövetkezeti mozgalmunkba. Dr. SZÁNTÓ ISTVÁN, a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Jednota fogyasztási szövetkezet jogtanácsosa A gazdasági mechanizmus átalakítása szocialista mezőgazdaságunkat is érinti, hogy a jogviszonyok és a gazdasági elvek összhangban hassanak egész népgazdaságunk fejlesztésére, népünk növekvő szükségleteinek jobb kielégítése érdekében. A mezőgazdaság átalakítása során főként az egységes földműves-szövetkezetek eddigi belső szervezésébe és irányításuk módjába történő jelentős beavatkozásokról van szó, melyek azonban nem jelentik az efsz-ek lényegének megváltoztatását. Az egész mezőgazdaságban be kell vezetni a gazdálkodás új formáit, biztosítani kell, hogy ne csupán az élenjáró, de valamennyi szövetkezet legalább átlagos eredményeket érjen el, hogy ne legyenek lemaradó és veszteséges szövetkezetek. Ennek érdekében kihasználjuk a szomszédos szocialista államok, főként a Szovjetunió tapasztalatait, ahol szintén társadalmi vitára bocsátották az állami vállalatról szóló törvény tervezetét. A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény tervezete kifejezi a saját gazdasági bázis és a mező- gazdasági termelési viszonyok fejlesztésének új formáit és lehetőségeit, elősegíti a dolgozóknak a szocialista, illetve szövetkezeti tulajdonban levő termelőeszközökhöz való viszonyulásának javulását. A törvénytervezet egész terjedelmében biztosítja a szövetkezeti elvek elmélyítését és kihasználását azoknak az igényes feladatoknak a teljesítése érdekében, melyeket a kommunista párt XVII. kongresz- szusa tűzött ki, a gazdasági mechanizmus átépítésével való kontextusban, s ugyanakkor reagál már az egységes földműves-szövetkezetek X. kongresszusa előtt folyó vitában felmerült javaslatokra és ösztönzésekre, s arra a vita során megfogalmazódott követelményre is/hogy tökéletesíteni, illetve módosítani kellene a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1975. évi törvényt. Az egységes földműves-szövetkezetekben gyakran folyik vita számos szükséges változtatásról, s természetesen elhangzanak hozzászólások, javaslatok is. A jelenlegi törvénytervezet közzétételét mezőgazdászaink örömmel fogadták, ugyanakkor azonban igényes feladat terheli őket; felelősségteljesen megítélni ezt a tervezetet, alaposán megismerkedni a tartalmával, s a problémák ismeretében hozzászólni. A társadalmi vita nyitott és kívánatos. Minden vélemény szívesen látott, mert egyrészt felhasználható a törvény végleges szövegének kialakításánál, másrészt a tömegkommunikációs eszközeink a különféle véleményeket megvilágítják, magyarázzák, s így a nézeteket egységesítik. Milyen jelentősebb változásokról van szó? Röviden legalább néhányat említenék. Elsősorban a szocialista mező- gazdasági szövetkezeti szervezetek helyzete változik, hogy erőteljesebben érvényesüljön a szövetkezet, illetve a dolgozókollektíva és egyes tagjai teljes érdekeltsége az optimális gazdasági eredmények elérésében. A kezdeményezés és az aktivitás, az anyagi és az erkölcsi érdekeltség ösztönzéséről van szó, a termelés rentabilitásának és hatékonyságának elérése céljából. Elmélyül a szövetkezet tagjainak részvétele az irányításban, nőnek a követelmények a szövetkezeti vagyon védelmében és kihasználásában azáltal, hogy javul a tagok szükségleteinek kielégítése a „jobb munkáért, jobb fizetség“ elve alapján. Bebizonyosodott, hogy a szövetkezetek a szocializmus építésének nagyon alkalmas eszközei, illetve a kollektív együttműködés nagyon hasznos és hatékony kihasználásának formái a mezőgazdasági termelésben is. A haladó hagyományainkra építünk. A törvénytervezet is az egységes földműves-szövetkezetek és az együttmüködés formáinak jogi megszilárdítását tartja szem előtt. Jogi önállóságukat hangsúlyozza a költségvetés szerinti gazdálkodás elvének kiemelése is. Ugyanúgy, mint a vállalati törvény tervezetében, a tárgyalt törvénytervezetben is külön hangsúlyt kap az önállóság, azaz az ezzel járó felelősség, az állam és a szövetkezetek közti viszonyok új szabályozásával. Olykor találkozunk olyan nézetekkel is, hogy az egységes földművesszövetkezeteknek jelenleg nagy vállalkozási szabadságuk van, bármilyen tevékenységet végezhetnek. A szocialista vállalkozás hangsúlyozása, az önigazgatás elmélyítése mellett a szövetkezet feladata továbbra is a földalapról való gondoskodás, valamint a mezőgazdasági termelés marad azzal, hogy a szövetkezet által megtermelt áru eladása során kihasználhatják a piaci mechanizmus által nyújtott lehetőségeket. Más gazdasági tevékenységhez az illetékes állami szerv engedélyére van szükség. A szövetkezet alap- tevékenysége szükségszerűen a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztése. A társadalmi feladatok előtérben maradnak. Ami azonban fontos az állam és A törvénytervezetről folyó társadalmi vitában szeretnék én is élni a hozzászólás jogával. A megjegyzéseim a következőek. 1. A vállalati törvénytervezet 24. § (1) bekezdését úgy kellene módosítani és kiegészíteni: „A vállalat igazgatóját az önigazgatás illetékes szerve választja, rendszerint öt évre és hívja vissza titkos szavazással. A jelölt igazgatóvá megválasztása érvényes, ha az önigazgatási szerv jelenlevő tagjai (továbbiakban választók) szavazatának több mint kétharmadát megszerezte. Ha a választásokon több jelölt szerepel, érvényesen az tekinthető megválasztottnak, aki a legtöbb szavazatot szerezte meg a jelenlevő választóktól. Az igazgató megválasztására és visszahívására a javaslatot a dolgozókollektíva tanácsában történő megvitatás után a vállalat alapítója terjeszti elő.“ A további indítványom az, hogy a törvényből maradjon ki a következő mondat: „A vállalat alapítója hagyja helyben a választások eredményeit is.“ Nézetem szerint ez a rendelkezés formális és fölösleges. Ha ugyanis a vállalat alapítója és a dolgozókollektíva tanácsa közösen választanak ki bizonyos jelöltet (jelölteket), úgy megvan annak a biztosítéka, hogy a jelölt megfelel a vele szemben támasztott igényes követelményeknek, s ezek után, ha a jelöltek egyikét az önigazgatási szerv megválasztja igazgatónak, nem látom annak okát, hogy a vállalat alapítója még helyben hagyja a választás eredményét. Feltételezem, hogy a választások eredményeinek helyben hagyása a dolgozókban a formalizmus érzetét kelti, illetve azt a benyomást, hogy a választójogosultságuk nem teljesen demokratikus. 2. Az állami vállalatról szóló törvénytervezetben sok az utalás az olyan egyedi jogszabályokra, melyek még nem jelentek meg, s amelyek lényegesen befolyásolhatják, illetve módosíthatják a törvénytervezet egyes rendelkezéseit. Indítványozom, hogy az állami vállalatról szóló törvény csak azután lépjen érvénybe, amikor ismert lesz a különleges jogszabályok tervezeteinek legalább a tartalma. 3. Az ipari, fogyasztási és lakásszövetkezetekről szóló törvénytera szövetkezet közti viszonyokban, az annak az elvnek az érvényesítése, hogy az állami irányításban elhagyják az irányítás adminisztratív formáit és inkább a gazdasági szabályozókat használják ki. Logikus követelményről van szó: ne legyen irányítás felelősség nélkül. Tevékenységük eredményeiért ugyanis a teljes felelősséget a szövetkezetek viselik. További jelentősebb változások az efsz-ek tevékenységének tárgyát, a tagsági viszonyok szabályozását, a szövetkezet szerveit, fegyelmét stb. érintik. Nem adnak ki minta-alapszabályzatot, ennek főként a szövetkezetesítés kezdeti időszakában volt jelentősége. Az egységes földmúves-szövet- kezetek külgazdasági tevékenységet is folytathatnak. Növekszik a szervezeti alapegység vezetőjének fegyelmi jogköre. A szervezeti alapegység tagjai megválasztják képviselőiket a küldöttek testületébe, melynek tanácskozásai nem csupán a munkaszervezés szempontjából lesznek fontosak, hanem a szövetkezet önigazgatása miatt is. Fokozódik a szövetkezet felelőssége a rendelkezésére álló földalap teljes kihasználásáért és egyben megnyílik az a lehetőség, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés számára alkalmatlan földeket megművelésre az állampolgároknak adják át. A legjelentősebb változások az irányítás magasabb színvonalra való emelésének szükségességéből erednek, hogy a tudomány és a technika eredményei hatékonyabban legyenek kihasználva, s hogy nagyobb ösztönzést kapjon a kezdeményezés. Dr. MILAN ŠTEFANOVIČ egyetemi tanár vezetről az a benyomásom, mintha a tervezet létrehozói a végleges szöveget a társadalmi vitától tennék függővé. Ha összehasonlítjuk az állami vállalatokról szóló törvénytervezetet az ipari, fogyasztási és lakásszövetkezetekről szóló törvény tervezetével, nehéz elhinni, hogy beteljesedik az állami vállalatról szóló törvénytervezet indoklásában szereplő megállapítás, mely szerint „az állami vállalatok és a szövetkezeti szervezetek az egységes csehszlovák népgazdaság döntő láncszemeit alkotják.“ A törekvés az, hogy a szövetkezeti szervezetek jogi szempontból olyan szintre kerüljenek, mint a vállalatok, s hogy az állami vállalatok és a szövetkezetek egyenlő feltételek mellett bontakozhassanak ki. A szövetkezetekről szóló törvénytervezetben azonban több figyelmet kell szentelni a dolgozókollektíváknak, erre mutat rá az állami vállalatról szóló törvénytervezetről folyó társadalmi vita is. Nézetem szerint a 20. § rendelkezése talán csak szimbolikus jelentőségű, amikor azt említi, hogy a szövetkezetekben a tagokon kívül dolgozók is dolgoznak. Ugyanakkor a dolgozók azok (legalábbis a lakásépítő szövetkezetekben), akik a legnagyobb mértékben vesznek részt az anyagi javak megteremtésében, s éppen ezért több figyelmet érdemelnek, s vonatkozik ez a jogaik kiterjesztésére, társadalombiztosításuk folyamatos tökéletesítésére is. 4. Indítványozom továbbá azt, hogy vagy a most társadalmi vitára bocsátott törvénytervezetekben (tehát az állami vállalatról, az egységes földműves-szövetkezetekről, s az ipari, fogyasztási és lakásszövetkezetekről szóló törvénytervezetekben), esetleg a Munka Törvény- könyve előkészületben levő novellájában olyan rendelkezést iktassanak be, amely megakadályozná a dolgozók gyakori munkahelyváltoztatását (s egyben az ún. kikéréseket is); például meg lehetne határozni a dolgozók számára, hogy egy adott időszakban legfeljebb hányszor változtathatnának munkahelyet. Ezzel legalább részben megakadályozható lenne, hogy a szakképzett dolgozók olyan munkáltatókhoz menjenek át, ahol magasabb fizetést kínálnak számukra. Dr. PETER BIZUS lakásszövetkezeti jogtanácsos A kedvezőtlen időjárás okozta kieséseket bepótolták a mochovcei atomerőmű építői. A speciális berendezések és szakképzett munkaerő hiánya azonban nem teszi lehetővé a munkálatok .egyenletes ütemét. Október végéig felkészülnek a turbogenerátorok szerelésére, és decemberben kezdik el az első blokk reaktor- tartályának beszerelését. A felvételen Jan Fremud, a prágai Skoda-üzem dolgozója a turbogenerátor csapágyát szereli. (Štefan Petráé felvétele - ČSTK) EGYENRANGÚ PARTNERKÉNT A fogyasztási szövetkezetek kedvező fejlesztési fettételei Több figyelmet a dolgozóknak
