Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-15 / 242. szám, csütörtök

Nagy László felvétele Új évad - új tervek Színesebb műsort kínál a Magyar Területi Színház Thália Színpada H a az óvodás elhoz valamit az óvodából, ez lopásnak még nem tekinthető. Éppen az óvodáskor idején válik világossá a gyerek szá­mára, hogy mit jelent az, hogy vala­mi az övé vagy nem az övé. A sze­mélyiséghatárok kialakulásával és megszilárdulásával lassacskán el­várható, hogy a gyerek világos kü­lönbséget tegyen - és ne csak a sa­ját javára - az ,.enyém“ és a „nem az enyém“ között. Minél inkább tisz­teletben tartjuk azt, ami a gyereké- területben, ugyanúgy mint tár­gyakban annál könnyebben és világosabban alakul ki ez a különb­ségtétel. Már a kisgyerektől is el kell kérnünk azt, ami az övé, ha szük­ségünk van rá- világossá kell tennünk számára, hogy azzal ő rendelkezik. Ugyanígy: a szobában elkülönített rész - vagy, ha olyan szerencséje van, hogy sa­ját szobája van, akkor az egész szoba - az övé. Bizonyos határokon belül itt úgy játszik, ahogy akar. Ha az ö szobájában vagy szobarészé­ben kell rendet raknom, takaríta­nom, ezt megbeszéljük és együtt készítjük elő a terepet. Cserébe ter­mészetesen azt várom el, hogy ö is ugyanúgy tiszteletben tartsa - terü­letben és tárgyakban -, ami az enyém. Nagycsoportos-iskolás korra ez a különbségtétel általában többé- kevésbé kialakul. Ha a gyerek eb­ben az életkorban is ragaszkodik ahhoz, hogy valahonnan - óvodá­ból, vendéglőből, rendelőből - ma­gával hozzon valamit, akkor ez álta­lában valamiféle, kisebb-nagyobb fokú érzelmi hiányérzet jele. (A gye­rek a jóérzést adó biztonságérzetet keresi ezekben a tárgyakban.) Megint másfajta „lopás“ az, ha a többé-kevésbé elhanyagolt hat­nyolc éves kisgyerek, nagyobb gye­rekek, kamaszok, esetleg ifjak társa­ságához, bandájához csapódik és ott a rajongott - apát helyettesítő- vezérnek szolgálatot tesz. Például: beküldik az élelmiszerboltba - vagy bemennek vele vásárolni - s meg­bízzák, hogy a tumultusban egy üveg italt vagy egy csomag cigaret­tát „emeljen el“. Itt megint csak nem a gyerek „saját“ lopásáról van szó- bár a cselekményt ö követte el. A tíz év körüli gyerekek lopása azonban már minden tekintetben lo­pásszerű. Sokszor nem is tud róla senki más. A gyerek is tudatában van annak, hogy ő most: lopott. A cselekmények viszonylag gyakran ismétlődnek - a felfedeztetésig úgy­szólván folyamatos láncolatban kö­vetik - követhetik - egymást. Gyakori, hogy a tíz év körüli kisfi­úk számukra kedves, szeretett sze­mélyektől lopnak. Anyjuk táskájából és pénztárcájából vesznek ki pénzt. Számukra kedves osztályfőnöknő­jük katedrán hagyott pénzét vagy óráját lopják el. Velük egy osztályba járó kislányoktól lopnak el szép vagy feltűnő - mondjuk: piros - színű tárgyakat. Már ez is mond valamit a lopás érzelmi - sőt mondhatnánk: erotikus - színezetéről. A pénzen esetleg játékot vagy - még gyakrabban - édességet vesznek. De általában: nem csak maguknak! Osztálytársaikat is meg­vendégelik - és egy-két barátjukat még valamelyik látványos, mutatós játékra is „meghívják“, neki vagy nekik is vesznek. A sütemények kö­zül a formára is díszesebb nagyot részesítik előnyben - a fagylaltból a legnagyobb adagot - a tetején még sok tejszínhabbal. (Ezekkel a meghívásokkal többnyire nagyzol- ni igyekeznek legalább a meghívás pillanataiban.) Sokszor egészen nai- vul költekeznek - például: az iskolá­hoz legközelebbi cukrászdában. Vannak persze közöttük nagyon is titkolózók - elsősorban a lányok között. Ezek a szomorú kislányok nem egyszer úgyszólván egyedül látják el egy kisebb testvér felügye­letét (s a szigorú apa gyakran meg is tiltja, hogy amikor kistestvérüket le­viszik a játszótérre, ők maguk is játszanak kortársaikkal - mert akkor a kisebbik gyerekre nem tudnak elég gondosan felügyelni). Ezek a kislá­nyok általában nem pénzt lopnak, hanem például színes ceruzákat, festéket az áruházból. E lopós gyerekek hátterében többnyire rendezett és jó anyagi kö­rülmények között élő családokat ta­lálunk. A szülők sokat - nem ritkán nagyon sokat - dolgoznak. Viszony­lag keveset vannak otthon. Esetleg sokat túlóráznak. Majdnem minden esetben mindkét szülő dolgozik. A gyerekeknek - anyagi értelemben - többnyire „mindenük megvan“. De drága tárgyaikat - magnetofon, kempingbicikli - csak ritkán használ­hatják. Ezekben a családokban álta­lában nem veszik szívesen, ha „ide­gen“ gyerekek jönnek be a lakásba. A szülőknek a gyerekekkel való kap­csolata az ellátáson kívül csak az ellenőrzésre - és a gyakori tiltások­ra! - szorítkozik. Gyakori helyzet, hogy a szigorú apától az anya is tart, s így olyan esetekben sem meri pártfogolni a gyereket, amikor az apával ellentétes - s nevelési szem­pontból általában helyes vélemé­nyen van. A jókedv, a derű, a felsza­badult viháncolás ismeretlenek ezekben a jól berendezett otthonok­ban. Az anya gyakran túlhajszolt, szorongó, lehangolt. A gyerek lopá­sát teljesen érthetetlennek találja, alig elviselhető csapásként éli át - és ha lehet, az apa elől titkolni igyekszik. Ha a lopás kiderültekor a gyere­ket a szülők drasztikusan megbün­tetik - és netán még az iskola is megszégyeníti, pellengérre állítja -, akkor a lopások sorozata általában folytatódik és a tünetek többnyire határozottan súlyosbodnak. Előfordul, hogy a lopásokat olyanfajta tilalmak előzték meg, me­lyek a gyereket valamiféle kedvelt tevékenység lehetőségétől fosztot­ták meg. Például: gyenge ered­ményt ért el földrajzból - apja eltiltot­ta őt a rajzszakkörtól, ahol eddigi élete igazi sikereit aratta. Vagy: ha ez eddig nem történt meg, most a lopás büntetéseként „zárják be“. Holott ezek a tízéves kor körüli lopások örömszerző, érzelmi lopá­sok - melyek az érzelmi elhanya­goltság, az érzelmi nélkülözés álla­potát jelzik és egy kétségbeesett kísérlet tünetei, mellyel a gyerek ki akar törni neurotizáló, deprimáló ér­zelmi magányából, elzártságából. „Örömöt keres“ - a ma örömét, mert a holnap örömét megtagadták tőle - rossz úton, egyre kilátástala­nabb helyzetbe sodorva magát. A felnőtt környezet - család és iskola - feladata az volna, hogy a gyereket a jelzések láttán kiszaba­dítsa ebből az ördögi körből. (Ehhez a kiszabadításhoz általában érde­mes, sőt szükséges szakember, gyermekpszichiáter vagy gyermek­pszichológus segítségét is igénybe venni.) A családi magatartás valamelyes megváltoztatása, a zsebpénz beve­zetése a gyerek képességeinek megfelelő tevékenységek (rajz, mo­dellezés, barkácsolás, népitánc - és így tovább ) lehetővé tétele, a pszi­chológiai támasznyújtás és kontroll, az iskolai diszkréció és tapintat mind hozzájárulhatnak a gyerek gyógyu­lásához. T udnunk kell róla: ahogy van - lehet - „nyomtalan“ gyó­gyulás, ugyanúgy számolhatunk a lopás - megfelelő környezeti ma­gatartás esetén határozottan ritkuló - visszatérésével is. És ilyenkor még mindig nem „kri­minális“ esetről van szó az esetek nagy részében! Ha megbélyegzéssel, kiközösí­téssel nem taszítottuk a gyereket deviancia útjára, akkor ezeknek a tíz év körüli lopásoknak a jelentős ré­sze a kamaszkorra - vagy mondhat­nánk úgy is: az első szerelem idejé­re! - nyomtalanul megszűnhet, el­maradhat. VEKERDY TAMÁS A Magyar Területi Színház Thália Színpada az elmúlt évadban négy bemutatót tartott. Az évad a nézők számát tekintve is sikeresnek bizo­nyult. Reméljük, legalább ilyen lesz az idei szezon is, amelynek első premierjét már megtartották. Az új évad elején dr. Gyüre Lajost, a tár­sulat művészeti vezetőjét az új be­mutatókról, a változásokról kér­deztük. • Tavaly megfigyelhettük, hogy a négy bemutatott darab közül egyet sem rendezett a színház saját ren­dezője ...- Ez nálunk tulajdonképpen szük­ségmegoldás, mivel saját rendező­ink nincsenek. Olyan vendégrende­zőket hívunk, akiktől gondolkodás­ban is sokat tanulhat a társulat. Olyanokra van szükségünk, akik pe­dagógusként is hatnak a fiatal színé­szekre. A szakmai tudást ugyanis nemcsak a főiskola, hanem a jó rendező is adhat. Szívesen dolgoz­tunk például Gyarmati Bélával, a Miskolci Nemzeti Színház igazga­tójával. Németh László Bodnárnéját állította színpadra alapos felkészült­séggel. De említhetnénk másokat is. Például az idei évad egyik bemuta­tóját, Grigorij Gorin Fenoménjait Jo­zef Felbaba, a prešovi Ukrán Nem­zeti Színház érdemes művésze ren­dezi. • A közönség mindeddig hiá­nyolta a zenés darabokat, és a gye­rekek sem gyakran láthattak nekik szóló előadásokat. Mi várható most?- Első bemutatónk Szigligeti Ede Liliomfija volt, Miskovics Lászlónak, az egykori Matesz-színésznek, a bratislavai Új Színpad művészé­nek rendezésében. Ez zenés darab. A bemutató időpontja is rendhagyó, mivel ezelőtt nálunk október végén voltak a premierek. Az új színházi évadra való felkészülésünket még A tudományos-technikai forrada­lom bonyolultabbá teszi a termelést, megnő benne a szellemi munka szerepe. Ez a fejlődési tempó állan­dó továbbképzést, önművelést igé­nyel. A régi iskola befejezett tudást adott, azaz ha valaki elvégzett vala­milyen szakiskolát vagy egyetemet, az ott szerzett ismeretek gyakran elegendők voltak számára élete vé­géig. Ma azonban egy mérnök vagy orvos tudásának csaknem a fele öt év alatt elévül. Ugyanez vonatkozik a szakmunkásokra is. A szakmai jártasság egy idő után érvényét ve­szítheti, esetleg maga a szakma is megszűnhet. Neves közgazdászok szerint a ma munkába lépő dolgozó­nak élete folyamán háromszor, eset­leg négyszer kell tudását megújíta­nia és magát átképeznie. A tudás megújítása, az átképzés tanulást jelent. Ennek egyik legfon­tosabb eszköze ma is a könyv. Aki könyvekből akar tanulni, annak első­sorban jól kell tudnia olvasni. Hogy olyan kevés felnőtt olvas, és sok értelmes gyerek gyenge tanulmányi eredményt ér el az iskolában, annak egyik alapvető oka, hogy nem tud­nak olvasni. Nem az analfabétákra gondolok! Ezek a felnőttek, gyere­kek elsajátították az alapiskola első és második osztályában az olvasás alapelemeit, az olvasás technikai ré­szét: megtanulták a betűket illetve a szavakat elolvasni. A többi osz­tályban azonban egyre kevesebb és kevesebb idő jut a tanórákon az olvasás gyakorlására. Aki tehát a gyakorlást otthon nem folytatja, menthetetlenül lemarad, leküzdhe­tetlen akadályt jelent számára köny­vekből tanulni. Ezért olyan fontos, hogy a szülők olvasásra serkentsék gyermekeiket, és persze maguk is olvassanak. Az olvasás gyakorlásakor két szempontot kell figyelembe ven­nünk: az olvasás tempóját és az értelmes olvasást. a nyár elején elkezdtük, így előre­hoztuk a bemutatót is. A jövőben igyekszünk még inkább megfelelni a közönség jogos elvárásainak.- Valóban. Az említett Gorin-da- rabot a noszf 70. évfordulójának tiszteletére mutatjuk be. Januárban megemlékezünk a Matesz megala­kulásának 35. évfordulójáról. A Ró­zsa és Ibolya című mesejátékot mu­tatjuk majd be. Ugyanabban a hó­napban részt veszünk a Matesz házi fesztiválján. Május közepére tervez­zük a negyedik bemutatónkat, Priestley Váratlan vendégét, amely a milliomos családok belső romlott­ságát ecseteli. E darabok mellett tovább játsszuk a Bodnárnét és Ján Chalúpka Vén szerelmesét, me­lyet a múlt idény utolsó bemutatója­ként látott a közönségünk. • Változik-e idén a társulat?- Igen. Egy fiatal színésznőnk a bratislavai Színművészeti Főisko­lán tanul. Három fiataltól viszont kénytelenek voltunk megválni. Sze­retnénk lehetőséget adni más tehet­ségesebb fiataloknak. • Modern színpad ma elképzel­hetetlen műszaki berendezések nél­kül. Ezek kiszolgálásához kellő sze­mélyzet kell...- E területen nálunk is nagy a fluktuáció. Azért is, mert alacsony a bér. Ennek megállítására olyan színpadi munkásokat keresünk, akik statisztaként is szerepelhetnek. Vonzóbb lesz a szakma, ha meg­kapjuk az új világító-berendezést és felépülnek a Holuby utcai telkünkön a raktárak. így a díszleteket Kassán fogjuk raktározni, nem pedig Komá­romban. Gondot okoz az autóbu­szunk javíttatása is, egyetlen szerviz sem akarja vállalni. Pedig nagy szükségünk lenne rá, mert nélküle lehetetlen a tájolás. Nem mindegy, milyen tempóval olvasunk. Az élet minden területén, bármilyen munkakörben dolgozzunk is, fontos, hogy az információk kö­zött eligazodjunk. A statisztikusok megállapítása szerint annyi könyvet állítanak elő a világon, hogy abból - csak szakirodalomból - 3000 gép­pel írt oldal jut naponta egy emberre, ez kb. 10 szakkönyvnek felel meg. Ennyit természetesen nem tudunk elolvasni, és nem is szükséges; ez­zel a példával csupán az új informá­ciók áradatát akartam illusztrálni. Mindenesetre a tanuláshoz gyorsol­vasás szükségeltetik. Most nézzük meg, mi lassítja az olvasás tempóját, milyen hibákat kell kiküszöbölnünk: 1. A gyermekek és a keveset olvasó felnőttek számára is nehézséget jelent a hosszú sza­vak olvasása. Gyakorlat a megszűn­tetésére: hosszú (többtagú) szavak gyűjtése, szótagolása. 2. Minden fö­lösleges mozgás lassítja az olva­sást: a sorok követése az ujj vagy a fej mozgatásával, szájmozgás stb. Ezekről feltétlenül le kell szokni. 4. Gyorsabban tudunk hangtalanul (némán) olvasni. Hangos olvasáskor beszédszerveink működése diktálja a tempót. Átlagosan 100 szót mon­dunk ki egy perc alatt. Ennél azon­ban a beszéd lehet lassúbb illetve gyorsabb tempójú is. A maximális gyorsaság 300 szó - az érthetőség határain belül. Tehát hangos olva­sással is kb. ennyit tudunk elérni. A gyakorlott olvasó némán 2000 szót is el tud olvasni. Érdemes hát a gyorsolvasást gyakorolni - felnőtt fejjel is. Időt takarítunk meg vele. A mechanikus gyorsolvasásnak viszont nincs semmi jelentősége. Az olvasottakat meg is kell érteni. Hosszabb szöveg tanulmányozása­kor ajánlatos nagyobb egységek elolvasása után jegyzetet készíteni, ha mindjárt csak címszavakban is. JÓNÁS ILONA A természet varázsa Fiatal képzőművészek tárlata a SZISZ IV. kongresszusán „Festői“ melléknevünket leggyakrabban „környezet“ főnevünkkel szoktuk egybekapcsolni. Festői környezet­ben, az Alacsony-Tátrában, Lučatínban szervezett a SZISZ Központi Bizottsága alkotótábort fiatal képző­művészek részvételével. Az itt született alkotásokból láthattunk tárlatot a prágai Kultúrpalotában a SZISZ IV. kongresszusán. A természet varázsát azok találták meg, akik eredeti, sajátos színvilággal dolgoznak. Akik nosztalgiával, pon­tos időérzékkel kapnak a fényben és hűvösben vegyülő színek után, akiknél eleven, érett, derűs a szín. Akiknél a lélek izgalmas mélységéből felsejlik az érzés. Hallgatag, lírai Jaroslav Svoboda, nem kötekedő, nem hangos. Szerelme a tér. Képein „festékes“ a csend, az izzó napfénytől, a domboldal hűvösétől deres a zöld. Jifí Lízler inkább cselekvő típus. Drámákat színez. A völgyben megbúvó falu képét mintha egy görög színpadkép, vagy Fellini-filmben látható motívum ihlette volna. František Kalina kezét a lelke vezeti. A mélynek igazi mélysége van, a kéknek hidege. A kiállítás legszebb darabja Kalina csupakék - ha van ilyen - „tájszobra“. De nemcsak kékkel dolgozik, más színnel is, és nem is akárhogyan. Mintha nem is érintené a színeket, az ecsetet, a vásznat, valamilyen más titok erejével vará­zsolja elő azt, amit mutatni akar. Ez művészetének eredeti vonása. Katarina Opltová úgy színez, ahogy a dér megcsípi a -faleveleket. Úgy érez, olyan lebegéssel, ahogy a har­mat megremeg a rozsdálló fűszálon. Megszerettem színeit. A láttatásban ma még inkább csak a technika dominál néhány fiatal művészetében. Ami nem is lenne baj, ha mindannyian saját úton, s nem kitaposott ösvényeken haladnának, s ha olykor nem a már ismert stílust másolnák. Ivan Bílý például sok színnel, kuszáit vonalai­val elfedi a tájat, a lényeget. Ma még a szuverén jelenlét hiányzik Alena Petŕíčková és Balázs István képein. A lučatíni alkotótábor egyéni, újat hozó tehetségeivel, elsősorban Katarina Opltovával és František Kalinával, remélem, hamarosan újra találkozhatunk. TALLÓSI BÉLA Ha lopott a gyermekünk... KULIK LÁSZLÓ Olvasni (is) tudni kell új szó 6 1987. X. 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents