Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-10 / 212. szám, csütörtök

Az elszigetelés nem A kommunisták feladata Nincs üzem, de még szocialista munkabrigád, munkáskollek- tiva is nehezen található, ahol a vállalati törvény tervezete ne lenne napirendi téma. A nyári időszak és a szabadságok ellenére széles körűen kibontakozott társadalmi vita napjaink egyik legfontosabb belpolitikai eseménye. Élve a lehetőségekkel, gaz­dasági vezetők, párt- és társadalmi szervezetek tisztségviselői, mesterek és munkások százezrei mondják el nézeteiket és javaslataikat. Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy az állami vállalatról szóló törvénytervezetben a társadalom széles rétegei olyan dokumentumot látnak, amely a gyorsítás és átalakítás stratégiájának valóra váltásában fontos gyakorlati lépés. A társadalmi vitára megjelölt időszak harmadánál tartva lénye­ges tanulság, hogy az eszmecserék azokban az üzemekben tartalmasabbak, az észrevételek és javaslatok ott tárgyszerűb­bek, ahol a pártalapszervezet a gazdasági mechanizmus átalakí­tásának alapelveit rögzítő dokumentumokkal tervszerűen foglal­kozott, egyrészt a párttaggyüléseken, másrészt a gazdasági propaganda és politikai agitáció keretében. A vállalati törvény tervezetét valóban érdemlegesen csakis e korábbi dokumentu­mokat ismerve lehet megvitatni. Erre hívta fel a figyelmet a pártalapszervezetek elnökeinek járási értekezletén még a tár­sadalmi vita indulásakor a vágsellyei (šaľa) Duslo üzemi pártbi­zottságának elnöke. Saját tapasztalatukból kiindulva pártalap- szervezeteik taggyűlésén a vállalati törvény tervezetét a gazda­sági mechanizmus átépítésének alapelveit rögzítő párt- és kor­mánydokumentumokkal szerves egységben elemezték. Ezzel elejét vették, hogy az eszmecserék a kevésbé fontos és lénye­ges, illetve a jelenleg még nem is időszerű kérdésekre összpon­tosuljanak. Például arra, hogy mennyi jut majd a munkabérek emelésére, mi lesz a termelési-gazdasági egység vezérigazgató­ságával, esetleg majd kit javasolnak vagy nem a vezetői posztra. ’Mindez persze elsősorban csak példa a helytelen érzékelteté­sére, figyelmeztetésül arra, hogy a társadalmi vita célja és lényege egy pillanatra sem téveszthető szem elől. Például az, hogy az igazgató titkos szavazással történő megválasztása, az önigazgatás, önelszámolás és önfinanszírozás nemcsak nagyobb jogokkal, hanem nagyobb felelősséggel is együtt jár. Lényeges kérdés, hogy az adott üzemben, munkahelyen két- három év távlatában hogyan lehet, akarják kihasználni a törvény- tervezet adta lehetőségeket. Vagyis a vita nem válhat egy elvont eszmecserévé, hanem szervesen kötődnie kell az üzemhez és a termelési feladatokhoz. Ezt tapasztaltuk például a Holiči Len- és Kendergyár sládkovičovói üzemében a pártalapszervezet augusztusi taggyűlésén. A törvénytervezettel kapcsolatban fel­szólalók észrevételeik, javaslataik és kérdéseik megformálása­kor kivétel nélkül az gzem adott helyzetéből indultak ki. Céltudatos, hogy a társadalmi vita eredményességét megha­tározó követelményekre most, szeptember első napjaiban hívjuk fel a figyelmet. A pártalapszervezetek túlnyomó többségében az augusztusi taggyűlésen megvitatták a vállalati törvény terveze­tét. Ezt megelőzően vagy a taggyűlés utáni üzemi politikai­gazdasági aktívaértekezletet vagy nyilvános taggyűlést is össze­hívtak. Ezeken a figyelem felkeltése és a problémák felvetése mellett megismertették a társadalmi vita célját és lényegét, hogy a szeptemberi hetekben, amikor elsősorban a kisebb kollektívák­ban, szocialista munkabrigádokban, műhelyekben és termelési értekezleteken folytatódik a vita, a kérdésekhez mindenki érdem­ben tudjon hozzászólni. Ezeken a tanácskozásokon kivétel nélkül jelen lesznek a kommunisták, akik a vállalati törvény tervezetét már részleteiben ismerik, megvitatták a lényeges kérdéseket, és észrevételeiket, javaslataikat is elmondták. E tapasztalataikat hasznosítva és ismereteik birtokában rájuk vár a feladat, hogy a kisebb kollektívákban olyan légkört teremtse­nek, amely a jelenlevőket nézeteik és javaslataik elmondására ösztönzi, és az eszmecsere teljesíti küldetését. EGRI FERENC Közügy lett a környezetvédelem Kevesebb névtelen levél... Egyre többet beszélünk az utóbbi években a cigánylakosság társadal­mi beilleszkedéséről. Ennek egy­részt az az oka, hogy a politikai és állami szervek a társadalmi szerve­zetek nagy erőfeszítéseket tesznek ezen a téren, másrészt az, hogy nehéz feladatról van szó, mivel az elmúlt két évtizedben elért számos pozitív eredmény ellenére sem csök­kent a cigánylakosság által elköve­tett társadalomellenes cselekedetek száma, ami ellenérzést vált ki a la­kosság körében. Emiatt sok esetben háttérbe szorulnak a pozitív ered­mények és az emberek csak egyes cigányok negatív magatartását és cselekedeteit látják. Sokszor panaszkodnak a cigá­nyok szomszédai helytelen maga­tartásukra, a szocialista együttélés szabályainak megsértésére. A név­telen panaszos levelek írói még továbbmennek, azt boncolgatják, vajon helyes-e, hogy a nemzeti bi­zottságok anyagilag támogatják a ci­gányokat. Sokan tudatosítják azon­ban, hogy a társadalom segítsége nélkül nem tudjuk a cigányok kultu­rális színvonalát emelni, s beillesz­kedésük is elképzelhetetlen a támo­gatás nélkül. A cigánycsaládokban nagy a sza­porulat, főleg a legelmaradottabbak- ban, s így a gyerekek átveszik a ma­radi életmódot és emiatt a cigányla­kosság társadalmi beilleszkedésnek folyamata a tervezettnél lassabban valósul meg. A nemzeti bizottságok a folyamat meggyorsítása érdeké­ben sok esetben azt javasolják, hogy mérjék fel a cigánylakosság nézeteit, érdeklődési körét és ké pességeit. Úgy vélik, hogy a felmé­rések eredményei szerint meghatá­rozhatók majd a nemzeti bizottsá­gok, a társadalmi, a gazdasági és szövetkezeti szervezetek és az ille­tékes központi szervek feladatai. Sajnos, a felmérések hosszadal­masak. Néhányat már elvégeztünk, az eredmények az ötéves tervidő­szak végére elkészülnek. Az eddigi­ek azonban nem hoztak új ismerete­ket. Megerősítették azokat, ame­lyekből a kormány 1965. évi határo­zata indul ki. Szerintünk, eddigi isme­reteink, valamint a magyarországi és bulgáriai tapasztalatok elegendő­ek ahhoz, hogy a szlovák kormány 1985. évi határozatában kitűzött, a cigányok társadalmi beilleszkedé­sével kapcsolatos feladatokat 1990 végéig teljesítsék. Magyarország és Bulgária 1969-ben, illetve 1971-ben a mi alapelveinket vette át, és ezek alkalmazásával jobb eredményeket ért el, mint mi. Ez annak az eredmé­nye, hogy következetesebben való­sítja meg a tölünk átvett rendszert, főleg a helyi és városi nemzeti bi­zottságok szintjén. Együtt - eredményesebben A cigány lakosság kulturális szín­vonala emelésének egyik alapelve, hogy a cigányságot el kell vegyíteni a többi lakos közé. Sokan helytele­nül úgy gondolják, hogy ez csak a lakhelyekre vonatkozik. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy maga­tartásban, öltözködésben, tisztaság­ban, munkában, tanulásban, a min­dennapi életben alkalmazkodjanak a többi lakoshoz. Sokéves tapaszta­lataink szerint, ha a cigányok együtt élnek, rendszerint éppen negatív tetteikkel akarnak kitűnni. Ha viszont a többi lakos között élnek, hozzájuk próbálnak alkalmazkodni. S ami ör­vendetes, nemcsak a külsőségek­ben, hanem a gondolkodásmódban is. Ezt a tényt következetesen ki kellene használniuk a nemzeti bi­zottságoknak, a társadalmi és gaz­dálkodó szervezeteknek, de termé­szetesen az óvodáknak és általában minden iskolának. A nemzeti bizott­ságoknak ebből kellene kiindulniuk a cigány családok lakásproblémái­nak megoldása során is. A mindennapi életből sok példát sorolhatnánk fel. így az óvodák ún. cigány osztályaiban a gyerekeket nem tudják olyan eredményesen fel­készíteni az iskolalátogatásra, mint amikor együtt vannak a többi gye­rekkel. És ez nemcsak a tudásszint­jükre vonatkozik, hanem kimutatha­tó beszédkészségükben, öltözködé­sükben és a higiéniai szabályok el­sajátításában is. Ez azzal magya­rázható, hogy az elkülönített osztá­lyokban hiányzik a példa, amelyet a gyerekek, de a szülők is öntudatla­nul is követnének. Azok a cigány­gyerekek, akik külön járnak óvodába, az alapiskolában szégyenlősek, és csak ritkán barátkoznak nem cigány társaikkal. Ezzel szemben a vegyes osztályokból érkezők ugyanúgy vi­selkednek és beszélnek, mint a többi osztálytársuk, barátságok szövőd­nek köztük, ami egészséges önbizal­mat ad nekik, és gond nélkül be tudnak illeszkedni az osztályközös­ségbe. Hasonló a helyzet a kisegítő isko­lákban és a szaktanintézetekben. Dr. Eva Žiaková és dr. Júlia Cecho­vá, a Szlovák Tudományos Akadé­mia kassai (Košice) Társadalomtu­dományi Intézetének munkatársai szaktanintézetekben mérték fel a helyzetet és megállapították, hogy három év alatt teljes mértékben megszűnnek azok a nagy különbsé­gek, amelyek az első évfolyamban még megnyilvánulnak a cigány ipari­tanulók és a többiek között. Meg kell jegyezni, hogy azoknak a cigányok­nak az értékrendje, akik kollégium­ban laknak, gyorsabban változik, mint azoké, akik otthonukból járnak iskolába. A szocialista munkabrigádok szerepe Egyes gazdálkodó szervezetek üzemi szakszervezeti bizottságai jó- szándékúan olyan szocialista mun­kabrigádokat alakítottak, amelyek­nek kizárólag cigányok voltak a tag­jai. Büszkék voltak eredményeikre, nem ritkán sikeresebben dolgoztak, mint a többi brigád. Úgy tűnt, hogy ez jó módszer a cigánylakosság be­vonásához a munkafolyamatba, hi­szen ezekben a kollektívákban csökkent a hiányzások száma és a munkahelyváltoztatás. Rövidesen megállapítottuk azonban, hogy a ci­gány dolgozók gondolkodásmódja, a felvetődő problémák megítélése, felelősségtudatuk gyermekeik rend­szeres iskolalátogatásáért stb. nem változott. Ezért lemondtunk az ilyen brigádok létesítéséről, a cigányokat bevonjuk a szocialista munkabrigá­dokba, de ügyelünk arra, hogy rész­arányuk ne haladja meg a harminc százalékot. Azt tapasztaljuk, hogy ezekben a kollektívákban a cigányok nem­csak a munkavégzésben, hanem az étkezési szokásokban (a többiekkel együtt járnak az üzemi étkezdébe), az öltözködésben, de ami a legfon­tosabb, a gondolkodásmódban, a családról, a gyermekekről való gon­doskodásban is alkalmazkodnak a többiekhez. A kizárólag cigányok­ból álló brigádok tagjai elzárkóztak attól, hogy gyermeküket a 40-50 km-re levő városba szaktanintézet­be, gimnáziumba vagy szakközépis­kolába küldjék. Most, amikor látják, mit tesznek munkatársaik azért, hogy gyermekük bekerüljön valame­lyik középiskolába, helyet kapjon a kollégiumban, ők is lépéseket tesznek azért, hogy gyermekeik tovább tanuljanak. Az a cigány, aki ilyen szocialista munkabrigádban dolgozik, fokozato­san öntudatosabb lesz, így például az ebédlőben már nem különül el társaitól, jelentkezik üdülésre, gyógykezelésre, javítja lakáskörül­ményeit, sokan közülük jelentkez­nek az üzemi munkaiskolába, szak- képzettséget szereznek. megoldás Még szembetűnőbb a dolgozó ci­gány nők gondolkodásmódjának megváltozása. Ők még gyorsabban akarnak alkalmazkodni társaikhoz. Megnyilvánul ez például abban is, hogy nem akarnak 20-22 évesnél fiatalabban férjhez menni, úgy terve­zik, hogy legfeljebb egy-két gyerme­kük lesz. A szépen berendezett la­káson kívül autót, később kertet is akarnak. Erről vallottak nekünk a bardejovi cipőgyár, a tóketerebesi (Trebišov) Deva, a šafárikovói ruha­gyár és más üzemek cigány dol­gozói. A plovdivi példa A legnehezebb feladat a cigány családok elvegyítése a többi lakos közé. Ennek egyrészt az az oka, hogy nem egy vagy két személyről van szó, hanem rendszerint öt-hat- tagú családokról. Azokban a járá­sokban pedig, ahol sok cigány lakik, különösen körülményes ennek meg­valósítása. Ennek ellenére a nemze­ti bizottságoknak nem szabadna megengedniük, hogy a volt pérók helyén ,,cigányutcák“, vagy pedig a városok peremén új cigány lakóte­lepek épüljenek. Azoknak a falvaknak vagy váro­soknak a vezetői, ahol sok cigány él, rendszerint azt állítják, hogy elegyí­tésük lehetetlen. Bulgáriai tanul- mányutam során meggyőződtem, hogy a feladat megvalósítható. A 400 ezer lakosú Plovdivban 17 ezer cigány élt a városszéli telepen. A városi nem­zeti bizottság tíz év alatt kilencezer cigánynak adott lakást a városban úgy, hogy az egyes háztömbök min­den részébe a földszintre egy ci­gánycsaládot költöztetett. így elér­ték, hogy nem rongálják a felvonókat és mivel a ház többi lakosa rajtuk tartja a szemét, kénytelenek rende­sen viselkedni. Amint észreveszik, hogy a cigánycsaládban két hétnél hosszabb ideig más család vendé­geskedik, azonnal jelentik a legkö­zelebbi rendőrőrsnek, amely még aznap ellátogat a családba és meg­kéri, hogy a lakásba nem tartozó személyek három napon belül térje­nek vissza otthonukba. Ha ezt nem teszik meg, a rendőrök saját költsé­gükre elszállítják őket. Plovdivban a cigánytelepről kez­detben a legkulturáltabb családokat juttatták lakáshoz. Ezzel elérték, a többiek is tudatosították, máskép­pen kell viselkedniük, hogy a válasz­tás a következőkben rájuk essen. Amennyiben a család nem alkal­mazkodik az új körülményekhez, a városi nemzeti bizottság megfizet­teti a megrongált lakás helyrehozá­sának költségeit és a családot visz- szatelepíti. Ilyen eset azonban na­gyon ritka. A povdivi példa számos városunkban és községünkben is alkalmazható lenne. Befejezésként leszögezhetjük, hogy a cigányok összpontosítása, akár az óvodában, iskolában, szak­tanintézetben, munkahelyen vagy lakóhelyen, további elszigetelésük­höz vezet, míg elvegyitésuk kultu­ráltságuk növekedését és társadal­mi beilleszkedésüket eredménye­Zl IMRICH FARKAŽ mérnök, az SZSZK cigányok kérdésével foglalkozó kormánybizottságának titkára Tavaly a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban 207 közérdekű bejelen­tést tettek a lakosok, ezek közül negyven­kilencet minősítettek teljes mértékben megalapozottnak és helytállónak a járási nemzeti bizottság népi ellenőrzési bizott­ságának munkatársai. A megalapozott bejelentések aránya a korábbi esztendő 22,6 százalékáról 25 százalékra emelke­dett. Különösen figyelemreméltó, hogy mind többen küldték el kritikus észrevéte­lüket, panaszukat a környezetvédelem ér­dekében. Ilyen tartalmú beadványt juttat­tak el az ellenőrző szervekhez egy rima- szombati lakótelep lakói azt kifogásolván, hogy a helyi Törzstenyésztó Üzem állat­tartó telepei nem rendelkeznek sem csa­tornahálózattal sem emésztőgödörrel, s a trágyalé és alom helytelen tárolásának következményeit a környező lakosoknak kell elviselniük. A lakossági panaszt jo­gosnak találták, s azóta intézkedések tör­téntek a helyzet megváltoztatására. Több levélíró illetve kollektíva a kör­nyezet szennyezőit szúrta tollvégre. Ér­dekes, hogy az esetek többségében nem­csak a lakótársakat marasztalják el a le­vélírók, hanem rámutatnak az illetékes nemzeti bizottságok közömbösségére, nemtörődömségére is. A Rimaszombati Kertbarátok Szövet­ségének tagjai bejelentették, hogy a Sző­lőhegy térségében lakó egyik magángaz­da portája szennyvizét szűrés nélkül ve­zeti le szomszédai telkére. Ezt a bejelen­tést is jogosnak találták a hatóságok, s tározógödör építésére kötelezték a kör­nyezetét szennyező magángazdálkodót. Tisovec város lakosai „kutyaügyben“ tettek érdekes bejelentést. Az egyik lakó­telep közelében ugyanis rendszeresen zavartak az éjjeli csendet a környék ku­tyái, s szennyezték is a lakóházak kör­nyékét. Egyes ebtartók felelőtlensége ért­hetően felháborította a lakosok többsé­gét. Panaszuk - sajnos - nem újkeletű. Egy alkalommal a kérdéssel már a városi nemzeti bizottság tanácsa is foglalkozott, s akkor a nyitrai (Nitra) sintéreket hívták segítségül. A próbálkozás eredménytelen volt, mert tulajdonosaik egy időre befog­ták a garázdálkodó ebeket. Most - külö­nösebb bejelentés nélkül - újólag elren­delték a kóbor állatok összegyűjtését, s gazdáik szigorú felelősségrevonását. Tisovecben egynéhány polgár a vá­roska patakját szennyezte, s ezt is okkal kifogásolták lakótársaik. Hasonló ügyben fogalmaztak beadványt Jesenské lakosai is, mivel egyesek szeméttelepet létesítet­tek a Rima partján. Az egyéb jellegű közérdekű bejelenté­sek között továbbra is vezető helyet fog­lalnak el a közellátást és a szolgáltatáso­kat bíráló észrevételek. Két községben a Jednota vegyesboltját azért érte jogos bírálat, mert vezetőik nem tartották be a nyitvatartási időt, s nem rendeltek kellő mennyiségű alapvető élelmiszert sem. Egy másik jogos panasz a tüzelőellátásra vonatkozott. A szolgáltatások minősége továbbra sem kifogástalan - legalábbis erre utal négy megalapozott lakossági bejelentés. Egy alkalommal a tisztítóban jelentős kár érte az értékes ruhaneműt, máskor silány minőségben készült el a sírkő, s fogyaté­kosságok tapasztalhatók a Közszolgálta­tó Üzem üvegező műhelyének munkájá­ban is. Az elmúlt évi lakossági bejelenté­sek egyik legörvendetesebb oldala, hogy jelentősen csökkent a névtelen levelek, panaszok száma. - h. a. ­Egyre több fiatal természetvédőt vonzanak a SZISZ Brontosaurus mozgalmának nyári táborai. A táborlakók bekapcsolódnak a környe­zetvédelmi munkákba is. Az idén több mint 60 fiatal részvéte­lével az Olomouci Járási Műemlék- és Természetvédelmi Központ és a Cseh Szpeleológiai Társaság közösen rendezett táborozást. A lányok és a fiúk Mladeč közelében egy barlang környékét hozzák rendbe. A képen: Milan Ulaj, Roman Pecháč és Tomáš Dvoŕák a barlang bejáratánál dolgozik. (Vladislav Galgonek felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1987. IX. 1i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents