Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-30 / 229. szám, szerda
ÚJ szú 5 % 1987. IX. 30. Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát j TÖRVÉNY* JERVEZETRdl^ Pontosan kell meghatározni a feltételeket Véleményem szerint az új törvény azzal tesz eleget gazdasági elvárásainknak, hogy optimális politikai és irányítási feltételeket alakít ki a vállalati gazdálkodás és a társadalmi élet számára. A politikai feltételeket a törvény- tervezet világosan meghatározza, mégpedig azzal, hogy kifejti az állami központi szervek feladatait, a CSKP vezető szerepét, a gazdaság tervszerű igazgatását, a dolgozókollektívák érdekeltségét, a gazdaság irányítási folyamatainak demokratizálását, a munkaaktivitás ösztönzési formáit és módszereit. A törvénytervezet tehát számos vonatkozásban sok pozitívumot tartalmaz, de vizsgáljuk meg közelebbről azt a kérdést, hogy milyen teret nyújt a vállalati igazgatás jól működő és. hatékony rendszerének kibontakoztatásához. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében igaznak bizonyul az a megállapítás, hogy amilyen az igazgató, olyan a vállalat is. Az igazgató személyisége ma is képes kialakítani jól működő és társadalmilag hasznos vállalatot, ha ehhez a tárgyi feltételeken kívül elég hosz- szú idő áll a rendelkezésére. Ez rendszerint nagyon igényes, bonyolult és rendkívül terhes feladatot jelent, melynek eredménye néha jobban függ a kívülálló emberektől, elsősorban a felettes szerv dolgozóitól, mint az igazgató valódi képességeitől. Az olyan vezető azonban, aki alaposan ismeri a kollektíva belső viszonyait, együtt él munkatársainak örömeivel és gondjaival, s körültekintő, egyeztetett és megfontolt intézkedéseivel megfelelő feltételeket alakít ki a jó termelési és gazdasági eredmények eléréséhez, pótolhatatlan tényező a vállalat hatékony fejlesztésében. Ezért a törvénytervezetben is arra kell törekedni, hogy következetesen és egyértelműen legyenek megfogalmazva a feltételek- a vállalati igazgató részrehajlás nélküli, dinamikus és felelős tevékenységéhez. Az új törvénynek ezt a kérdést pontosan és világosan kell meghatároznia, figyelembe véve a társadalmi szükségleteket és követelményeket, elsősorban a hatékony vállalati gyakorlat igényeit. Ebben az irányban több problémát kell elfogadható módon megoldani. Közelítsük meg ezt a kérdést az új törvény ellentmondásos társadalmi szükségletei szempontjából: az igazgató személyesen felelős mindenért, az egész vállalatért, a tervből eredő feladatok teljesítéséért, a jogi előírások megtartásáért, de tevékenységéért teljes felelősséggel tartozik a pártszervezetnek, a vállalat alapítójának, valamint a dolgozók önigazgatási szervének, amelyeknek az adott kérdésekkel kapcsolatban teljesen eltérő nézeteik lehetnek. E bonyolult helyzet ellenére az igazgató szerepét a hatékony döntéshozatal szempontjából, s az adott jogi norma keretein belül több irányban is meg lehetne erősíteni. A törvénytervezet például a 29. és a 33. cikkelyben tételesen meghatározza a dolgozók önigazgatási szerveinek a hatáskörét, e szervek és az igazgató viszonyát. Hasonlóan kellene meghatározni az alapító és az igazgató közti viszonyokat is. Ez nem maradhat nyitott kérdés különböző lehetséges magyarázatok és interpretációk számára, főleg az olyan döntő esetekben, amilyen például a vállalat felosztása, egyesítése vagy felszámolása. A 17. és a 18. cikkely ezzel kapcsolatban nagyon szűkszavúan és általánosan fogalmaz. Említést tesz ugyan a vállalati gazdálkodás javulásáról, a gazdálkodás tartósan rossz eredményeiről, de ez a meghatározás nem kielégítő. Az alapító számára lehetővé teszi, hogy „megszabaduljon“ az egyébként igényes, rátermett, de számára kényelmetlen igazgatótól, aki az alapító hibájából, vagy az önigazgatási szerv destruktív tevékenysége következtében is kerülhet különböző nehéz helyzetekbe. A törvény az egyedüli dokumentum, amely jogvédelmet nyújthat az igazgatónak az alapító vagy az ön- igazgatási szerv helytelen eljárásával szemben. Ezért nem engedhető meg, hogy „nyitott kapukat“ tartalmazzon a különböző személyek vagy csoportok érdekeit szolgáló magyarázgatásra. Az igazgató helyzete, ha valóban reá hárulnak a döntések, nem függhet személyektől. Ezért nem tartom helyesnek a törvény olyan szóhasználatát, amilyen például a „rendszerint“, az „alapjában véve“, valamint a külön előírásokra, bizonyára ágazati rendelkezésekre vonatkozó utalásokat, amelyek minősége és tartalma sokféle lehet. A munkaviszonyok mély demokratizmusa abban tükröződik, hogy a dolgozókollektíva választja meg és hívja vissza az igazgatóját. Az igazgató visszahívását azonban pontosan meghatározott feltételekhez és okokhoz kellene kötni, s ezeket a törvénynek tételesen is tartalmaznia kell, hogy minimálisra csökkenjen az esetleges társadalomellenes túlkapások lehetősége, továbbá a törvény nagyobb jogi védelemben részesítse az igazgatót, s ez növelje az önbizalmát és a határozottságát, valamint az önállóságát a gyakorlati döntések hozatalában. Olyan igazgatókra van szükségünk, akik képesek lesznek rugalmasan és bátran dönteni, nem pedig olyanokra, akik állandóan csak „tanácskoznak“, az alapító és az önigazgatási szerv között „kerékpároznak“. Az új törvény hatékonysága főleg attól függ, hogy milyen kölcsönös viszonyok és arányosságok érvényesülnek majd az „igazgatói háromszögben“: a vállalati igazgató, az alapító és az önigazgatási szerv hatáskörében. Ezeket az arányosságokat azonban pontosan rögzíteni kell a törvény szövegében, főleg a kulcsfontosságú kérdés, az igazgató jogköre és felelőssége szempontjából. Véleményem szerint a törvénytervezetből ez még hiányzik, s ez a hiány jelentős gazdasági károk okozója is lehet a jövőben. JOZEF SITKO, a bratislavai Fagyasztóvállalat szervezési és irányítástechnikai osztályának vezetője Az állati eredetű élelmiszerekbe került idegen anyagok kimutatásával foglalkozik a Dolný Kubín-i Állami Állategészségügyi Intézet laboratóriuma. Dolgozói évente mintegy négyezer mintát vizsgálnak át a hús-, tej- és baromfifeldolgozó üzemek készítményeiből. Az érzékeny műszerek a legcsekélyebb idegen anyag jelenlétét is érzékelik, még ha súlyuk a milligramm ezredét teszi is csak ki. A laboratóriumi elemzések a szennyezettség okára is választ adnak. Felvételünkön Katarína Dropová a beküldött élelmiszerminta tisztaságát ellenőrzi. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Új utakon a szocialista gazdasági integráció fejlesztésében A gazdasági mechanizmus átalakítása a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött gyorsítási stratégia elválaszthatatlan részét képezi, s minőségileg új kölcsönös viszonyokhoz vezet a központi tervszerű irányítás és a gazdasági rendszer alapvető láncszemeit képező szocialista vállalatok között. Ezek az új viszonyok tejes mértékben visszatükröződnek az állami vállalatról szóló törvénytervezetben, amely teljesen új, forradalmi változásokkal számol a vállalatok helyzetében és gazdálkodásuk mechanizmusában. A széles körű önállóság, az adminisztratív irányítási módszerekről a gazdasági szabályozókra való áttérés lehetővé teszi a vállalatok számára, sőt kényszeríti őket, hogy hatékonyabban és ésszerűbben teljesítsék a feladataikat, célszerűen gazdálkodjanak az eszközeikkel, s a társadalmi érdekekkel és szükségletekkel összhangban fejlesszék tevékenységüket. A szocialista vállalat új helyzetét azonban nem vizsgálhatjuk csupán szűk nemzeti keretek között, egy népgazdasági komplexum viszonylatában. A szocialista közösség többi országához hasonlóan a csehszlovák gazdaság is szervesen bekapcsolódott a szocialista nemzetközi munkamegosztásba, a nemzetközi szocialista gazdsági integráció fejlesztésébe. A szocialista gazdasági integráció a gazdasági növekedés nélkülözhetetlen forrását képezi minden tagország számára, mert lehetővé teszi anyagi, pénzügyi és munkaerőforrásaik optimális összekapcsolását, s ezek célszerűbb kihasználását. Az integrációs együttműködés eddigi fejlődésében főleg az állami szintű kapcsolatok kerültek előtérbe, míg a népgazdaság alapvető láncszemei, a szocialista vállalatok és egyesülések csak a központi intézmények közvetítése által vettek benne részt. Annak ellenére, hogy a vállalatok az integrációs intézkedések közvetlen végrehajtói, gyakorlatilag nem tartoztak rájuk az integrációskooperációs kapcsolatokra vonatkozó döntések. Ilyen vonatkozásban csak a központi szervektől függtek, s csak az integrációs intézkedések központilag elosztott feladatait vehették át. Ez a helyzet az adott gazdasági mechanizmus működéséből következett, amely az integrációs kapcsolatok fejlesztésének minden kérdését központi szinten oldotta meg. A tervszerű irányítási rendszer eddig alkalmazott szabályozói sem alakítottak ki megfelelő feltételeket a vállalatok olyan irányú ösztönzésére, hogy aktívabban vegyenek részt az együttműködés elmélyítésében és kiszélesítésében. Éppen ellenkezőleg, számos adminisztratív akadály fékezte és fékezi még most is ilyen irányú kezdeményezéseiket. Az állami szinten szervezett integrációs együttműködés elsősorban a kezdeti szükségleteknek felelt meg, amikor elősegítette a nemzeti források koordinált összekapcsolását, a nemzetközi gyártásszakosítás és termelési kooperáció hatékony fejlesztését, ami számos szakágazatban sikeres eredményekhez vezetett. Az egyre bonyolultabb és igényesebb tudományos-kutatási és termelési problémák megoldása, az a követelmény, hogy lépést kell tartani a világméretű tudományos-mű- szaki haladással, valamint az a tény, hogy e problémákat többnyire nem lehet megoldani csupán egyetlen nemzetgazdaság keretein belül, elengedhetetlenül szükségessé teszi az integrációs együttműködés intenzitásának fokozását, minőségi színvonalának emelését. A konkrét MUNKÁNKBAN SOK MÉG A KIAKNÁZATLAN LEHETŐSÉG Nagyon is egyetértek azzal, hogy a törvénytervezet egyenrangúként említi a szövetkezeteket az állami vállalatokkal. Mi tagadás, jelenlegi gyakorlati tapasztalataim azt igazolják, hogy az állami üzletekben az áruellátás jobb, mint szövetkezeti boltjainkban, s határozottan állíthatom, hogy nemcsak iparcikkekből, textiláruból, hanem élelmiszerből is. Jelenleg a vállalatoktól csak elvétve, ritkán kapunk hiánycikknek számító árut, s ha mégis, akkor keveset. Bízón abban, hogy az új törvény bevezetésével, illetve a gazdasági mechanizmus átalakításával ezek a gondjaink megoldódnak. A közeljövőben szövetkezetünkben és a kereskedelemben általában számos változást várok. Hogy színvonalasabb legyen a sokrétű szolgáltatás, a vendég pedig elégedettebb, ahhoz mindenekelőtt az eddiginél jobb szállítói-megrendelői kapcsolatokra van szükség. Elsősorban az szükséges, hogy a termelők jobban igazodjanak a piac szabta feltételekhez, a vásárlók és a fogyasztók igényeihez. Természetesen, a helyzet alakulása részben tőlünk is függ. Nekünk a termelőktől csak olyan árucikkeket kellene elfogadnunk, amelyet el tudunk adni, a termelőnek pedig csak olyan terméket kellene gyártania, aminek a piacon van keletje. Sajnos, mi azt kapjuk, ami van, s abból bizony sokszor több árucikk is csak a raktárkészletünket bővíti. Ez holt tőke. Ebből sem.a lakosságnak, sem az országnak nincs haszna. Úgy érzem, óriási lehetőségek vannak a minőség javításában is. Szövetkezetünkben bővíteni kell a gyümölcs- és zöldségfelvásárlást. Ezen a téren még nem használtuk ki a Hernád és a Bódva mentének természeti adottságait. Hatékonyabbá szeretnénk tenni az élelmiszer- gyártó üzemegységünk tevékenységét is. Itt főleg a kenyérsütésre, továbbá a hentesáru, tésztafélék és más félkészáruk készítésére, valamint forgalmazására gondolok. Vendéglátó üzemeinkben tovább bővíthető az üzemi étkeztetés. Fontosnak tartom a törvénytervezetnek a külföldi kereskedelemre vonatkozó cikkelyét. Jól jön majd ez nekünk is, s talán tovább bővíthetjük az árucserét magyarországi és más külföldi vállalatokkal. Közismert, hogy a magyarországi árucikkeknek, különösen az élelmiszereknek nálunk jó hírük van, igen keresettek. A törvénytervezet további része hangsúlyozza a tudomány és a technika bátrabb gyakorlati alkalmazását. E téren szövetkezetünknek is van tennivalója bőven, hiszen körzetünkben sok az elavult, régi üzlet, és kétségtelen, hogy a különböző szolgáltatásokat is korszerűsíteni kell. Megítélésem szerint az elkövetkezendő időszakban szövetkezetünk, gazdaságilag önállóbb lesz, s azt a fogyasztók is tapasztalják majd. DIENES BORBÁLA mérnök, a kassai (Košice) Jednota Fogyasztási Szövetkezet áruforgalmi osztályának vezetője tudományos-kutatási és termelési problémák széles köre, a nemzetközi gyártásszakosítás és termelési kooperáció kiterjedése az alkatrészek és részegységek gyártására, valamint más körülmények olyan helyzethez vezetnek, amikor a központi szervek bonyolult hierarchikus rendszerén át ezeket a problémákat már nem lehet ésszerűen és hatékonyan megoldani, mivel ez túl hosszú időt vesz igénybe és ezért nem is gazdaságos. Az integrációs együttműködést ezért szükségszerűen át kell helyezni az alapvető láncszemek szintjére, s azt a termelővállalatok, a tudományos-kutatási intézmények, tudományos-termelési egyesülések közti közvetlen kapcsolatok formájában kell fejleszteni. Az integrációs együttmüködés termelési szinten való továbbfejlesztése nem konjunkturális ügy, hanem objektív, tartós folyamat. Szorosan összefügg az intenzív típusú gazdaságfejlesztésre való áttéréssel a KGST egyes tagországaiban, valamint a kölcsönös gazdasági kapcsolatok területén. A szocialista vállalatok közti közvetlen kapcsolatok fejlesztése az új gazdasági mechanizmus feltételeiből, a vállalatok új helyzetéből, az önálló elszámolással, az önigazgatással és az önfinanszírozással összefüggő gazdasági szabályozás kialakítandó rendszeréből indul ki. A tervszerű irányítás új gazdasági szabályozóinak ugyanis olyan irányban kell ösztönözniük a vállalatok gazdasági tevékenységét, hogy a tudományos-műszaki haladás eredményeit teljes mértékben kihasználva minél hatékonyabban és ésszerűbben elégítsék ki a társadalmi szükségleteket, minél jövedelmezőbben gazdálkodjanak, s ilyen vonatkozásban maximális mértékben használják ki az integrációs együttműködésben rejlő lehetőségeket. A közvetlen kapcsolatok fejlesztéséhez szükséges jogi, pénzügyi és egyéb feltételek kialakítása természetesen a központi szervek feladata. Nagyon sok függ tehát attól, hogy a tagországok kormányainak összehangolt munkája milyen gyors eredményekhez vezet ezen a téren. Egyúttal ez azt is bizonyítja, hogy a vállalatok közti közvetlen kapcsolatok fejlesztésével a központ szerepe nem szorul a háttérbe. Éppen ellenkezőleg, annak az új értelmezésű dialektikus összefüggésnek az alapján fejlődik tovább, amely a tervszerű irányítást megtestesítő és végrehajtó központ, valamint a gazdasági tevékenységet közvetlenül megvalósító vállalat között alakul ki, s amely új lehetőségeket és irányokat nyit meg a szocialista országok integrációs együttműködésének további kibontakoztatása előtt, elősegítve a tagországok gazdaságának magasabb minőségi szintű, intenzív fejlesztését. JUDr. IVAN VOREL, a Komenský Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársa
