Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-29 / 228. szám, kedd

ÚJ szú i 5 ; 1987. IX. 29. Együtt könnyebb Az új mechanizmus feltételei között, ahogy azt a Martini Nehézgépipari Művekben látják Milan Potfaj: Én mindenképpen a jelenlegi termelési-gazdasági egy­séghez tartozó vállalatok egy közös­ségben folytatandó gazdálkodása mellett szavaznék, bár a jelenlegi szervezeti formát tekintve szükség van bizonyos módosításokra a köz- gazdasági .játékszabályok" érvé­nyesítéséhez. E termelési-gazdasá­gi egység egyes vállalatainak koo­perációs együttműködése ugyanis olyannyira elmélyült, hogy szinte egymás nélkül nem is tudnánk létez­ni. Például a mi vállalatunk, a Dubni- cai Nehézgépgyár a termelési-gaz­dasági egység többi vállalata szá­mára mintegy 2,3 milliárd korona értékben gyárt különböző alkatré­szeket, illetve részegységeket, míg saját végtermékeinkbe több mint 1,4 milliárd korona értékű olyan rész­egységet építünk be, amelyeket ter­melési-gazdasági egységünk más vállalataiban gyártanak. Igy ezeket a kooperációs kapcsolatokat min­denképpen valamilyen szervezési úton kell biztosítanunk, és erre - az elmúlt 22 év is bizonyította a je­lenlegi szervezeti forma, ha nem is tökéletes, de megfelelő volt. Berecz Imre: Sokaknak talán fur­csa, de mifelénk gyakran felteszik a kérdést, hogy a hajógyár egyálta­lán tartozzék-e a Martini Nehézgép­ipari Művek termelési-gazdasági egység kötelékébe. így elsősorban azok beszélnek, akik közvetlenül nem érdekeltek ebben a kérdésben, és a komáromi hajógyárat szinte nem is ismerik. Véleményem sze­rint, ha ezt a termelési-gazdasági egységet feloszlatnánk, ez azt jelen­tené, hogy nem előre, hanem visz- szafelé tettünk, nem is egy, hanem több lépést. Szeretném ezt egy pél­dával illusztrálni. Például 1978-ban a komáromi hajógyár 538 millió ko­rona értékű árut termelt, 24 millió nyereséggel. Jelenleg egymilliárd 140 millió a hajógyárban egy év alatt előállított termelési érték, és 150 millió a nyereség. Tehát, ha a terme­lési-gazdasági egység megszűnne, a kialakult kooperációs kapcsolatok is megszűnnének, és nehéz elkép­zelni, hogy más úton meg tudnánk teremteni a jelenlegi volumenű ter­melés alapfeltételeit. Éppen ezért egyértelműen a jelenlegi vállalatok „közösségének“ a fenntartását tar­tom szükségesnek, mégpedig úgy, hogy abban, annak szerves része­ként a hajógyár is megmaradjon. Štefan Jokel: Egyértelműen az a véleményem, hogy egy olyan szervezet, amely éveken, sőt több mint két évtizeden keresztül bizonyí­totta életképességét, ne szűnjön meg. Ez értelmetlen volna, mert e termelési-gazdasági egység kere­tein belül kooperációs kapcsolatok alakultak ki, amelyekre alapozni csak a meglévő keretek között lehet. Bármilyen szempontból vizsgáljuk a kérdést, a végkövetkeztetés csak ez lehet. Ugyanis a jelenlegi ter­mékskála kialakítása során olyan egymásra kapcsolódó technológiai eljárásokra volt szükség, amelyek során az egyes vállalatok egymásra voltak utalva. Ugyanez mondható el a műszakai tervezés szemszögéből is. Ráadásul a termelési-gazdasági egység egyes szervezeteinek leg­alább egy évtizedre előre megvan a közös, egymásra épülő termelési programja. Ha ezt a szervezeti fel­építést megszüntetnénk, nem egy, hanem sok-sok lépést tennénk visz- szafelé. Ján Slezák: Nem szívesen mon­dok véleményt, mert ha őszintén válaszolok, akkor szinte ugyanazt kell mondanom, mint az előttem kesztője kérdéseikkel felkeresték őket. A szervezeti felépítés jövőjére vonatkozó kérdésen túl választ kerestek arra is, hogy milyen elképzeléseik vannak a termelés és a gazdálkodás fejlesztésében az ön­igazgatás és az önfinanszírozás új feltételei között. A kérdésekre Jozef Uhrík kandidátus, vezérigazgató, Alexander Wolf vezérigazgató-helyettes és fejleszté­si igazgató, Milan Novotný termelési igazgató, Milan Potfaj a Dubnicai Nehézgépgyár vállalati igazgatója, Ján Slezák a Bratislavai Nehézgépgyár vállalati igaz­gatója, Berecz Imre, a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár pártbizottságának elnöke és Štefan Jokel, a Martini Nehézgépgyár vállalati igazgatója válaszoltak. szólók. Esetleg előfordulhat, hogy akad valaki, aki rámsüti: ,,a szegény leány férjhezment a gazdag vőle­gényhez, csak nem akar elválni, ha egy csöpp esze is van...“ Tény, hogy mi nagyon sokat köszönhetünk a Martini Nehézgépipari Művek kö­zösségének, mert olyan mértékű korszerűsítést, kapacitásbővítést nem tudtunk volna önálló vállalat­ként végrehajtani, mint amilyenre a közelmúltban sor került. A nálunk gyártott hidraulikus részegységeket, mi hosszú távon csakis a jelenlegi termelési-gazdasági egység vállala­tainak tudjuk továbbadni, ami köte­lességünk is egyfelől. Azt sem sza­bad szem elől téveszteni, hogy bizo­nyos termelési struktúráknak tör­vényszerűen létezniük kell, csak ép­pen a megfelelő működési feltételek megállapítása lehet vita tárgya. Ese­tünkben ez azt jelenti, hogy az egy­kori „érdekházasságot“ kifejezetten ésszerűségi okok miatt fenn akarjuk tartani! Jozef Uhrík: Természetesen jóle­ső érzéssel nyugtáztam az előttem szólók szavait, és meggyőződésem, hogy nem azért vélekedtek így, mert a jelenlétemben mondták el a véle­ményüket. Ahogy Potfaj elvtárs is említette, a termelési-gazdasági egység ebben a szervezeti formá­ban jól működik, ami persze nem azt jelenti, hogy nem vagyunk annak is tudatában, hogy van egész sor olyan kérdés, amelyet nem hagyha­tunk változatlanul. Az eddigi admi­nisztratív, azaz tervutasításos mód­szereket gazdaságiakkal váltjuk fel. Ennek szükségességét egyébként a világgazdaságban megfigyelhető fejlődés is igazolja, akárcsak azt, hogy a nagyon összetett termékek gyártásában a nagy korporációs szervezeteké a jövő. Ezt megfigyel­hetjük Japán, vagy az USA, de a nyugat-európai országok gazda-, ságában is. Az említett országok gazdasági életére sem a decentrali­záció a jellemző, hanem éppen el­lenkezőleg. Azaz, mi akkor járunk a haladás útján, ha a jelenlegi szer­vezeti formát tökéletesítjük. A mű­szaki fejlesztésben a gazdasági szempontokat kell szem előtt tartani, mindig a fő feladatokra összpontosí­tani, és a legfontosabb területek fej­lesztésére mindig elegendő anyagi eszközöket szánni a kutatástól a fej­lesztésen keresztül, egészen a ter­melésig. Ezek mind olyan kérdések, amelyek nem képezhetik vita tár­gyát, egyszerűen ezekről gondos­kodni kell! Alexander Wolf: Meggyőződé­sem, hogy sem a termelési-gazda­sági egység vezetésében, sem a vállalatoknál nincs egyetlen olyan felelős dolgozó sem, aki a termelési­gazdasági egység feloszlatását szorgalmazná. Vannak azonban bi­zonyos megoldásra váró kérdések a szervezeti felépítés tökéletesíté­sében. Még véglegesen kialakult el­képzelésünk nincs, van viszont két elképzelhető variánsunk. A jövőben vagy egyesülésként, vagy kombinát­ként működne a jelenlegi termelési­gazdasági egység. Én a magam részéről - és ezt a véleményt a leg­többen osztják -, az utóbbi formára voksolok. Kidolgoztuk azokat a fő elveket, amelyek egyúttal a szerve­zeti felépítés tökéletesítését is jelen­tik. Mindez most van a megvitatás stádiumában, és az a szándékunk, hogy az év végére ezt a kérdést lezárjuk. Akkorra részletesen kidol­gozzuk legfontosabb feladatainkat is. Mindenekelőtt a legfontosabb, mondhatnám döntő jelentőségű kér­dés az, hogy tisztázzuk a termelési­gazdasági egység szervezeteinek jövőbeni kölcsönös viszonyát. Vagy­is annak feltételeit kell megteremte- ' ni, hogy egymás munkáját kölcsönö­sen tiszteletben tartsuk, függetlenül attól, melyik üzemről van szó, s hogy egy kisebb üzem ne szoruljon hát­térbe a nagyobbak mögött. Ugyanez vonatkozik a szervezeti felépítésben a felsőbb és az alacsonyabb fokú szervekre is. Az egyes dolgozókol­lektíváknak kölcsönösen tisztelet­ben kell tartaniuk egymás munkáját. Ez ugyanis korábban nem volt min­dig így, voltak akik magukat fonto­sabbnak tartották a többi vállalatnál, vagy legalábbis igyekeztek kialakí­tani bizonyos hierarchiát, amelyben önmagukat mások elé helyezték. Ez ellen erélyesen fellépnénk, ha a jö­vőben ilyennel találkoznánk. Milan Novotný: A további lénye­ges kérdés, hogy mindez hogyan nyilvánul meg a termelés gyakorla­tában. Tehát valamennyi vállalat gyárt végtermékeket, és olyanok is vannak, ahol bizonyos részegysé­gek, például hidraulikus gépelemek jelentik a végterméket, amelyeket több más vállalat saját termékébe épít be. Véleményünk szerint a nye­reségelosztás a jövőben csak úgy lehet igazságos, ha a nyereségből mindazok részesülnek, akik egy-egy végtermék - legyen az teherhajó, teherautó, kotrógép vagy traktor - gyártásából kivették a részüket. Meg kell annak lehetőségeit terem­teni, hogy az ilyenfajta nyereség­elosztás igazságos legyen. Ezen kí­vül a beruházási programunkban ar­ra is nagy hangsúlyt kell helyeznünk, hogy szervezetünk kisebb üzemei is arányos elbírálásban részesüljenek. Jozef Uhrík: Ha már itt tartunk, akkor végszóként - és nyomós in­dokként is - a konkrét feladatokról is szólnunk kellene... Ha azt mondom, hogy ezek a feladatok nem egysze­rűek, akkor pontatlanul fogalmazok, 'hiszen a 32 milliárd koronás terme­lési érték, amelyet 1990-re ütemez­tünk be, elképzeléseinknek csak a minimuma. Az 1995-2000-es években pedig el kell jutnunk leg­alább a 42 milliárdos éves termelési szintre. Hogy ezt elérjük, ahhoz egy döntő fontosságú további kérdést is meg kell oldanunk. Olyan nagy ter­melőegységek esetében, mint pél­dául a dubnicai, a martini, vagy akár a detvai gépgyár, ilyen szintű terme­lést csak akkor tudunk folyamatosan biztosítani, ha megoldjuk a nemzet­közi együttmüködés kérdéseit is. Je­lenleg öt hosszú lejáratú ilyen nem­zetközi kereskedelmi megállapo- dás-tervezetünk van, amelyekben elsősorban legnagyobb partnerünk­re, a Szovjetunióra támaszkodunk. E megállapodások most kezdenek konkrét formát ölteni és a jövő év folyamán alá is írjuk őket. Ilyen pél­dául az UNC 060-as és az UNC 040-es kis rakodógépek közös gyár­tása, ezekből évente tízezret gyárta­nánk; továbbá az erdei kerekes von­tatók gyártásáról szóló együttműkö­dés célja, hogy elérjük az évi hat­ezer-darabot. Szerteágazó megálla­podást készítünk elő hidraulikus ele­mek gyártására is. Ez csak néhány kiragadott példa a 2000-ig szóló gyártási programunkból, de vélemé­nyem szerint elegendő annak illuszt­rálására, hogy ilyen méretű felada­tokat csak közösen, összehangolt tervek alapján lehet megvalósítani. Azt is mondhatnám: számunkra az a célszerű, ha a csaknem negyed- százados utat a jövőben sem hagy­juk el, és meggyőződésem, hogy a nehezedő körülmények között a jövőben is elmondhatjuk majd: együtt könnyebb. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllll A dúbravai ércbánya hazánk legmagasabban fekvő bányája. A rendkívül nehéz terepviszonyok ellenére évente csaknem 50 ezer tonna antimont kap innen népgazdaságunk. Vladimír Martinka és Ladislav Kandera azok közé tartozik, akiknek kiváló teljesítménye hozzájárul a bányaüzem jó eredménye» ihez. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) lakott területen. Figyelmeztetett, hogy a gyerek nem veszi komolyan a bal­esetveszélyt. Ezért a gépjárművezetők­nek is jobban oda kell figyelniük a játsza­dozó gyerekekre. A szülők feladata pedig az, hogy sötétedés után a gyereket ne hagyják kivilágításán kerékpárral az utcán közlekedni. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a gyermekközlekedési balesetek megelő­zése érdekében sokat tehet az ipar meg­felelő ruházati cikkek és táskák gyártásá­val, de a közutakért felelős nemzeti bizott­ságok is. Vidéken például kerékpárutak létesítésével, a városokban a forgalmas és balesetveszélyes útkereszteződések szemaforokkal való ellátásával. -nj­Évről évre százmilliós nagyság­rendben károsítják szocialista gaz­daságunkat a szándékos és a gon­datlan bűncselekmények. Arról nem is beszélve, hogy még jóval na­gyobb kárértéket sejthetünk az ilyen jellegű, de rejtve maradt társada­lomellenes jelenségek hátterében, így van ez annak ellenére, hogy az elmúlt egy-két esztendőben kedve­zően kezdett alakulni a vezetők hoz­záállása a törvényesség megtartá­sához és ezzel kapcsolatban népes­ségünk növekvő hányada is feladja a gyakran tapasztalt közömbössé­get, határozottabban ítéli meg (el) a visszásságokat és a visszaélése­ket és cselekvőbbén síkra száll jog­rendünk érvényesítéséért. Ezt állapította meg egyébként legutóbbi ülésén Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége is. Ehhez azonban az ülésről kiadott közleményében rög­vest hozzátette, hogy a jogellenes cselekedeteket és főleg a szocialista gazdaságot károsító bűnözést egye­lőre nem sikerült jelentősebben visz- szaszorítani. Ennek a helyzetnek a fö okát abban jelölte meg, hogy számos irányító dolgozó képtelen­nek bizonyult következetesen és céltudatosan védeni a társadalmi tu­lajdont s erre felhasználni a rendel­kezésükre álló szervezési, káder-, gazdasági és jogi eszközöket. Az okoknál tartunk, annak tudatá­ban, hogy ezen a területen a kedve­ző fordulat elérésének alapfeltétele éppen az okok, a gyökerek feltárása é§ kiküszöbölése. Mert akármilyen oldalról is közelítjük a problémát, mindenképpen eljutunk ahhoz a fel­ismeréshez, hogy elsősorban a megelőzéstől várhatunk az eddigi­eknél jobb, meggyőzőbb és meg­nyugtatóbb eredményeket. Tény ugyanis, hogy a köz javai­nak elherdálásában igen nagy, sőt meghatározó szerepe van számos vállalatban, üzemben, szövetkezet­ben, hivatalban és egyéb szervezet­ben, intézményben az esetenként elképesztő szervezetlenségnek, az anyagi eszközök nyilvántartása, a bizonylati fegyelem hiányáriak s nemkülönben a felelőtlenség hatá­rait súroló hanyag belső ellenőrzés­nek, a felületességnek és a gondat­lanságnak. Éppen annak, amire az SZLKP KB Elnöksége is utalt. Hogyan is lehetséges ez? Hiszen a szocialista társadalmi tulajdon megóvása köztudottan a vezetők kötelessége. Mégpedig olyan köte­lessége, amely szerves része irányí­tó munkásságuknak. A feltett kér­désre csak az lehet a válasz, hogy ez esetben is az egyik oldalon igen sokszor szakadék tátong a szavak Immár több mint két hónapja folyik az állami vállalatról szóló törvénytervezet nyilvános vitája. A léginkább vitatott kérdések közé tartozik az is, hogy milyen lehetséges változások következhetnek be a vállalatok, illetve a termelési-gazdasági egysé­gek szervezeti rendszerében. Egyes helyeken egyet­értenek a termelési-gazdasági egységek megszünte­tésével, máshol viszont a nagyobb kombinátok, egyesülések létrehozása mellett foglalnak állást. A Martini Nehézgépipari Müvek termelési-gazdasági egység vezető dolgozói, vállalati igazgatói szinte egy emberként az utóbbi szervezeti forma kialakítása mellett szóltak, amikor Jozef Kuník, a Csehszlovák Rádió szerkesztője és Mészáros János, lapunk szer­A gyermekközlekedési balesetek ala­kulásáról és megelőzéséről tartottak Bra­tislavában sajtótájékoztatót. Ján Kučera mérnök, az SZSZK közlekedésbiztonsági kormánybizottságának titkára bevezetőül elmondta, hogy a gyerekek felkészítését a közúti forgalomban való részvételre már óvodás korban el kell kezdeni. Amint megállapította, Szlovákiában ennek a ne­velésnek a célját 53 gyermekközlekedési park szolgálja, valamint különféle közle­kedésbiztonsági vetélkedők. Ján Borlog rendórföhadnagy, az SZSZK Rendőrfőkapitánysága közleke­désrendészeti osztályának parancsnok­helyettese beszámolt arról, hogy az utób­bi öt évben Szlovákia országútjain 215 gyerek vesztette életét, 80 százalékuk Gyermekeinkről van szó és a szándékok, a másik oldalon pedig a következetes gyakorlati tet­tek, intézkedések között. Ki tagadhatná ugyanis, hogy vi­szonylag hosszú távon és sorozato­san átfogó országos és egyéb terü­leti, valamint a gazdasági egységek­re, illetve a különféle szervezetekre vonatkozó lépések történnek a bű­nözést szülő körülmények felszámo­lására, a hiányosságok, hibák kikü­szöbölésére. Viszont az is tagadha­tatlan, hogy sok ilyen intézkedés formálissá válik, mert egyszerűen megtörik vagy lelassul megvalósítá­suk kezdeti lendülete. S ennek ma­gyarázata éppen az, hogy ebben sok vezető még mindig nem látja alapvető kötelességét. Úgy gondol­ja, hogy ez az ilyen vagy az amolyan ellenőrző, felügyeleti szervek vagy esetleg - már a visszaélések, a bűn- cselekmények, vétségek feltárását követően - a bűnüldöző szervek tennivalója. Ezeknek háta mögött igyekeznek megbújni, sajnos sok­szor még mindig eredményesen. Persze az ellenőrző és bűnüldöző szerveknek is meghatározott nagy szerepük van e tekintetben. Csak­hogy a felelősség dandárja sem­miképp sem hárítható át rájuk, bár távolról sem dolgoznak hibátlanul. Továbbá hiába érvelnek egyesek például azzal, hogy a szigorúbb, mi több, a drákói bírósági ítéletek visz- szarettentő hatása mindent megold. Tény és való ugyan, hogy a jogsza­bályaink keretében alkalmazott szi­gor hozzájárul a megelőzéshez, de tapasztalatok sora bizonyítja, hogy csupán ebben bízni nem lehet, ez nem vezet jelentős eredményhez, fordulathoz. Sokkal inkább arra a tapasztala­tunkra kell hangsúlyt helyeznünk, hogy azoknál a vállalatoknál, szer­vezetekben és irodákban, amelye­ket jól, hozzáértően, gondosan ve­zetnek, amelyekben az ellenőrzés rendszeres és szigorú s a munkafe­gyelem ellen csak szórványosan vé­tenek - ott jóval ritkábbak a jogsza­bálysértések. A rend és a fegyelem, a közvagyonnal való szakszerű sá­fárkodás ugyanis elriasztóan hat a különféle ügyeskedőkre, élőskö­dőkre, a társadalmi tulajdon dézs- málóira. Ezért éppen ezen a területen kell a nem is egyszer meghirdetett szán­dékainkkal szerves összhangban, de feltétlenül következetesebben a gyakorlatban rendet teremtenünk. Csak ezt az utat követve válhat eredményesebbé a visszás jelensé­gek megelőzésének törekvése. Helyi és társadalmi méretekben egyaránt. GÁLYIVÁN A társadalmi tulajdon védelmében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents