Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-28 / 227. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1987. IX. 28. Jozef Lenárt elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) . és szociális fejlődésének meggyor­sítására irányul, azzal a céllal, hogy társadalmunkat nemzeteink, az em­berek érdekében magasabb szintre emelje. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a gazdaságban van szó változások­ról, hanem szociális, politikai és szellemi területeken is. Ami a gaz­dasági fejlődés gyorsítását illeti, nem elsősorban az ütemre és a mennyiségi növekedésre gondo­lunk. Új minőségű gazdasági növe­kedésre törekszünk, amely az összes termelési tényező intenzifi- kálásából indul ki. Jobb minőséget, gyorsabb ütemű innovációt, szerke­zeti változásokat karunk elérni. Eh­hez gyorsan kibontakozó integrációs folyamatokra van szükségünk, főleg a szocialista közösségen belül. Mivel e forradalmi változások fő és döntő tényezője maga az ember, a dolgozók széles tömegei, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az emberek öntudatosan, kez- deményezően, a társadalmi tulajdon tényleges gazdáiként és alkotóiként cselekedjenek. Ez lesz a célja az új irányítási rendszernek, a demokra­tizmus fejlesztésének, a dolgozókol­lektívák nagyobb felelősségének és önállóságának, az önigazgatás ér­vényesítésének mind a termelés szakaszán, mind pedig a közé­letben. Amikor tudatosítjuk a néptöme­gek és a személyiség növekvő sze­repét, amikor látjuk, hogy el kell távo­lítani az akadályokat a kollektívák anyagi érdekeltségének és felelős­ségének érvényesítése elől, egyúttal azt is szem előtt tartjuk, hogy a szo­cializmus a történelem első olyan társadalmi-gazdasági .alakulata, amely tudatosan fejlődik, tudatosan tökéletesíti belső kapcsolatait és vi­szonyait. Az átalakítás, amely a gaz­dasági és szociális fejlődés meg­gyorsítására irányul, történelmileg indokolt szükségesség Végső ered­ményében minőségileg új helyzetet alakít ki a szocialista társadalom­ban, ezért kérlelhetetlenül beavatko­zik az életünkbe, ösztönzi a kezde­ményezést és a vállalkozókészsé­get, a társadalmi aktivitást, de egyúttal sokunkat megfoszt a nyu­galomtól, a munkában megnyilvánu­ló merev egyformaságtól. A gyorsítás azt is lelenti, hogy hatékony utakat és eszközöket, kell keresnünk a nép növekvő és új szükségleteinek kielégítéséhez, ah­hoz, hogy vonzóbbá váljon( szocia­lista társadalmunk, s a világ társa­dalmi haladásában vezető szerepe legyen. E célok eléréséért bonyolult és nem könnyű küzdelmet kell folytat­nunk. Ilyen összefüggésben kell látnunk az új gondolkozással szem­ben támasztott igényeket, az új vi­szonyulást, a társadalmi tudat ma­gasabb minőségi szintjét. Az átalakítás folyamatában fontos lépést jelentenek az állami vállalatról és a szövetkezetekről szóló törvény- tervezetek, amelyek nyilvános vitára lettek bocsátva. Folyamatban van a gazdasági mechanizmus átalakí­tására vonatkozó komplex doku­mentum kidolgozása, amelyet a CSKP Központi Bizottsága meg fog tárgyalni. A jelenlegi problémák megoldását azonban nem lehet egészen addigra halasztani', amíg teljesen bevezetésre kerül az új gaz­dasági mechanizmus. Tudatosítanunk kell a 8. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok teljesítésének közvetlen összefüg­gését a gazdasági mechanizmus átalakításával. Az előterjesztett ja­vaslatokról folytatott vitát ezért össze kell kapcsolnunk az idei terv feladatainak teljesítésére irányuló törekvéssel, s az 1988-as év jó mi­nőségű előkészítésével. A 8. ötéves tervben foglalt feladatok teljesítése döntő feltétele az életszínvonal to­vábbi emelkedésének, valamint az új gazdasági mechanizmus előké­szítésének és teljes érvényesíté­sének. Nézzük meg, elvtársak, hogy mi­lyen fejlődést értünk el a terv teljesí­tésében az idei év 8 hónapja alatt. A mennyiségi mutatókban foko­zatosan sikerül felszámolni az év elején bekövetkezett lemaradást. Az ipari termelés tervét 100,5 százalék­ra teljesítjük, ami az elmúlt év­hez viszonyítva 2,6 százalékos nö­vekedést jelent. Az építőipari dolgo­zók az I. negyedévben bekövetke­zett 5 napos kiesést az építési mun­kákban nem egészen 2 napra csök­kentették. Eredményesen telejsítjük a fő állati termékek felvásárlási ter­vét, s a gabonafélék idei termése is jó. Ha tehát az eddig megszokott mércékkel értékelnénk az állami terv teljesítésében elért eredményeket, akár elégedettek is lehetnénk. A tár­sadalom szükségletei, valamint a ki­éleződő világpiaci verseny szem­pontjából azonban az elért eredmé­nyek nem kielégítőek. Még mindig lassan haladunk a gazdaság intenzi- fikálásában. Ez megnyilvánul az ala­csony minőségi színvonalban, az anyagráfordítási költségek nem ki­elégítő csökkenésében, a tervezett­nél alacsonyabb szintű jövedelme­zőségben és munkatermelékeny­ségben. Továbbra is bonyolult a helyzet a külgazdasági kapcsola­tok területén előirányzott feladatok teljesítésében. így adósságokat hozunk létre a CSKP XVII. kongresszusán elfo­gadott határozatok teljesítésében. Ebben az időszakban ezért szerve­ző és irányító munkánkat az idei terv feladatainak a teljesítésére kell összpontosítanunk. Önöktől, a vas­utak dolgozóitól, ez jó felkészültsé­get követel meg az egyenletes áru- szállításra. Az év végéig már csak kevés nap van hátra. Mindegyik na­gyon értékes, ezért nem veszíthe­tünk el egyetlen pillanatot sem. A csehszlovák vasutasok napjáról velünk együtt emlékezik meg az a negyedmilliós hadsereg, amely nem könnyű feltételek között, meg­állás nélkül, áldozatkészen gondos­kodik népgazdaságunk igényes szállítási szükségleteiről. A jó mun­káért, elvtársak, fogadják el a leg­magasabb párt-, állami és szakszer­vezeti szervek őszinte köszönetét. A vasutasok napját már hagyomá­nyosan összekapcsoljuk a vasúti közlekedés értékelésével, az itt dol­gozó tízezrek jó munkájának elisme­résével. Ez az alkalom lehetővő te­szi számunkra, hogy önökkel együtt elgondolkozzunk a további feladatok megoldása fölött. A mai napot azon­ban az igazság napjává is kell ten­nünk, amikor szemtől szembe meg- modjuk, hogy hol vannak gyenge pontjaink, s hogyan akarjuk, miként szükséges ezeket megoldani. Nem elég csupán másokat bírálni, vagy a fogyatékosságok objektív okaira hivatkozni. Elsősorban a saját so­rokban, s munkahelyenként kü­lön-külön kell keresni a megoldá­sokat. A vasút továbbra is a közlekedés gerince marad. Közvetlenül függ tőle a népgazdaság folyamatos működé­se és a lakosság szükségleteinek a kielégítése. Teljesítményeivel, amelyek az egész közlekedési rend­szerben háromnegyed résznyi arányt képviselnek, a vasút kiemelt helyet foglal el. Csehszlovákia vas­úti hálózata a 1 legsűrűbbek közé tar­tozik Európában, s intenzív kihasz­nálását az a tény is bizonyítja, hogy földrészünk legjobban terhelt háló­zatát képezi. A csehszlovák vasutak például több tonnakilométert teljesí­tenek, mint az NSZK vasútjai, ame­lyek hálózata kétszer hosszabb. A Csehszlovák Államvasutak ter­heltsége 10-20 százalékkal na­gyobb mint az NDK és Lengyel- ország vasúti hálózatáé. Ez is növeli az illetékes szervek felelősségét azért, hogy vasútjaink lépést tartsa­nak a nemzetközi fejlődéssel, s ne következzen be lemaradás. Az elmúlt évben sokat tettünk a vasutak műszaki fejlesztésében és korszerűsítésében. Ez azt jelenti, hogy ezzel, a vasúti dolgozók is hozzájárultak a XVII. kongresszus határozatainak teljesítéséhez. Nagyra értékeljük, hogy a döntő be­ruházási akciók a korszerűsítés szempontjából összhangban van­nak az elfogadott programmal. A vo­nalak villamosítása, az automatikus blokkolóberendezések és a mátyási (Matovce) átkötési komplexum épí­tése a terv szerint halad. Az elért eredmények ellenére azonban a vas­utak műszaki korszerűsítésének az üteme lassú. Csak nehézségek árán tudjuk javítani a minőséget, a meg­bízhatóságot, a biztonságát és a gazdaságosságot a szállítási szükségletek kielégítésében. Be kell ismernünk, hogy az egész közleke­dési rendszerben nem mindig sike­rül megbirkózni a döntő felada­tokkal. Az idén a csehszlovák gazdaság szállítási szükségleteinek csak nagy nehézségekkel tudunk eleget tenni. Aránytalanságok nyilvánulnak meg a népgazdaság növekvő szállítási szükségletei és a vasút műszaki alapja között. Megmutatkozott, hogy a vasutak teljesítőképességét meg­felelő tartalékokkal kell kiépíteni, hogy az olyan aránytalanságokkal is megbirkózhasson, amilyenek példá­ul az idei év elején következtek be. A termelői fogyasztás nem csök­kent olyan mértékben, ahogy azt a CSKP XVII. kongresszusa előirá­nyozta, így a szállítási szükségletek sem csökkentek ennek megfelelően, ami szükségessé teszi az irányítás hatékonyságának a növelését. A gazdasági mechanizmus átalakí­tása új lehetőségeket nyújt a szállí­tás igényességéből eredő problé­mák megoldásához. Tény azonban, hogy ezen a területen maga a közle­kedési ágazat is aktívabb szerepet vállalhatna. Úgy tapasztaljuk, hogy nem fejlő­dik kielégítő mértékben a konténere- sítés és az egységrakományos szál­lítás. A szállítási munkák ésszerűsí­tése, az árumozgás gyorsítása és a gazdaságosság növekedése nem halad a várt ütembeh. Habár olyan feladatokról van szó, amelyek nem­csak a közlekedésre, hanem a gép­iparra, a külkereskedelemre és az egyes szállíttatókra is vonatkoznak, ezek teljesítése nem felel meg a szükségleteknek. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a vasúti munka- szervezés és irányítás ne maradjon el az új technika mögött, s tegye lehetővé annak teljes kihasználását. A vasúti közlekedés irányításá­ban jobban meg kell birkózni a szál­lítási szükségletekben mutatkozó egyenlőtlenségekkel és a kedvezőt­len helyzetekkel. A munka folyama­tosságának biztosításához optimális egyenletességre van szükség, ami azt jelenti, hogy fel kell számolni a szállítói-megrendelői kapcsolatok­ban megnyilvánuló fogyatékosságo­kat, s egyúttal minimálisra kell csök­kenteni az üzemzavarokat a vasúti közlekedésben. Az évi, a havi és a napi viszonylatban előforduló egyenlőtlenségek sokkoló hatásúak, stresszhelyzeteket okoznak, ame­lyeket csak nagy nehézségek árán, s emelett mindig jelentős költségek­kel lehet megoldani. Egyenletesen kell teljesíteni a feladatokat, a rako­dást és az áruszállítást. Ez nem maradhat csupán óhaj, ezt a kétmü- szakos és a folymatos üzemeltetés kiszélesítésének a segítségével is el keli érnünk. A hajrázás a közleke­désben sem lehet előnyös, ezért az egyenletes rakodást a tarifákban is előnyben kell részesíteni. Az emberek, a kollektívák önálló és alkotó tevékenységét a vasutak­nál is jobban ki kell használni, hogy az itt dolgozók is munkahelyük gaz­dáinak érezzék magukat, s hatéko­nyabban gyarapítsák és őrizzék kö­zös társadalmi tulajdonunkat. A köz­lekedési technika egyre igényesebb és egyre drágább, ezért védelmezni kell az oktalan károsításokkal szem­ben. Nemcsak azokról a sokmilliós károkról van szó, amelyek e vagyon gondatlan kezeléséből származnak, hanem arról is, hogy ezzel csökken a vagonok szükséges rakodótere. E veszteségek jelentős részét a szállíttatok okozzák. Štétíben pél­dául, az Észak-csehországi Papír­gyárak nemzeti vállalatnál az idei év első felében több mint 1600 vagont rongáltak meg. Minden ezer beállí­tott vagon közül több mint ötvenben tesznek kárt. Az eszközök gazdaságos kihasz­nálásában, s a vasúti munka folya­matosságának biztosításában jelen­tős szerepe van annak, hogy a va­gonok minél rövidebb ideig legyenek a szállíttatóknál. Ma olyan a helyzet, hogy a szállíttató a vasúti vagon forgalmi idejének körülbelül és átla­gosan az ötödrészét igényli a ki, vagy a berakodásra. Ettől az átlagtól azonban igen jelentősek az eltéré­sek. A Klement Gottwald Újkohóban például többnyire kettős manipulá­ció, vagyis ki- és berakás mellett 22 órán át kötik le a vagonokat, míg más szállíttatok, például a ružombe- roki Észak-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyáraknál, többnyire egy mani­puláció mellett 62 óráig is visszatart­ják a vagonokat. * A vasutasok és a szállíttatok ha­tékony együttműködésében jó pél­dákat is ismerünk. Mindannyiuk ne­vében legalább a Krušné hory alatti körzetek bányászait, valamint az ostravai kohászokat akarjuk meg­említeni, akik közvetlenül az iparvá­gányokon a vagonok ezreit javították meg, s így meggyorsították ezek forgalmát. Gyakran éri bírálat az utazás mi­nőségi színvonalát és kultúráltságát is, amely a nép életszínvonalának egyik tartozékát képezi és nem ki­elégítő. Már sok éven át foglalko­zunk ezzel a kérdéssel, minden ,.va­sutasnap“ alkalmából beszélünk ró­la, ennek ellenére kifejező mértékű javulást nem sikerült elérni. Nem nyugodhatunk bele a kocsi­állomány lassú ütemű felújításába, a lassú haladási sebességbe, az állomások takarítatlan térségeibe, valamint egyes utasok vandalizmu­sába. Ahhoz, hogy megfelelő szolgálta­tásokról, tájékoztatásról gondoskod­junk, s udvariasabban viselkedjünk az utazóközönséggel szemben, nincs szükség rendkívüli beruházá­sokra. A példás szerelvények és a rendbentartott vasúti állomások esetei azt bizonyítják, hogy javítani lehet az utazás kultúráltságát. Eh­hez azonban arra van szükség, hogy minden vasúti dolgozó törek­vése erre összpontosuljon, s hogy a többi ágazat is teljesítse a közle­kedéssel szembeni kötelezettségeit. A többi ágazathoz hasonlóan a vasút jövője is elsősorban a mű­szaki haladástól függ. A vasúti köz­lekedés tudományos-műszaki fej­lesztésének nagyobb mértékben kell elősegítenie a munka hatékonysá­gának, biztonságának és kultúrált- ságának javítását, a hiányszak­mák problémájának megoldását, főleg a szerelvényrendezők eseté­ben. A tudományos-műszaki fejlesz­tést azonban nem elég csak meghir­detni, hanem meg is kell valósítani. A Csehszlovák Államvasutak háló­zatában sikerült megoldani az osz­tályozó munkák automatizálását a rendező pályaudvarokon. E tech­nika elterjesztése azonban nincs összhangban az üzemeltetés szük­ségleteivel. A tudományos-műszaki haladás ismereteinek gyakorlati al­kalmazása egyike azoknak az utak­nak, amelyek a vasúti közlekedés­ben megnyilvánuló számos problé­ma elhárításához vezetnek. A hatékony és biztonságos üze­meltetést a közlekedés korszerűsí­tése mellett az irányítás átalakításá­val is elő kell segíteni. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet vitá­ja keretében különböző nézetek me­rültek fel az irányítással és a szerve­zéssel kapcsolatban. A vita azt bizo­nyítja, hogy a közlekedésben alkotó módon kell érvényesíteni az átalakí­tás alapelveit. Ennek arra a célra kell irányulnia, hogy az egész közleke­dési rendszer működése magas színvonalon szervezett, szilárd, rendszeres és folyamatos legyen. A vitában ilyen nézetek is előfor­dulnak: „Rendezzétek el úgy, ahogy a legjobban tudjátok, de elsősorban teremtsétek meg a feltételeket a munkaidő jobb kihasználásához, a fölösleges állásidők felszámolásá­hoz, ahhoz, hogy nagyobb teljesít­ményeket lehessen nyújtani és töb­bet lehessen keresni.“ Az ilyen nézetekkel nem lehet nem egyetérteni. A közlekedés sza­kaszán a gazdasági mechanizmus­nak biztosítania kell az egyes közle­kedési formák és szakágazatok ko­ordinált fejlődését, növelnie ezek ál­talános hatékonyságát, amely a gazdaságosság és a társadalmi hasznosság egységében nyilvánul meg. A közlekedés társadalmi haté­konyságát döntő szempontnak kell tekinteni. Ehhez arra van szükség, hogy a szállíttatókkal való szoros együttmüködés ne a feladatok le­bontása alapján, hanem gazdasági szerződésekből kiindulva valósuljon meg. A közlekedésben nem lehet érvényesíteni a minden áron való szállítás követelményét. Ezért el kell mélyíteni a szállítmányozók és a szállíttatok közti kapcsolatokat, s meg kell erősíteni a gazdaságos gondolkozás szerepét. Előtérbe kerül továbbá a tervezés átalakítása. Már az új termelési ka­pacitások, vagy lakónegyedek épí­tésének a tervezésénél is komplex módon és nagyon felelősen kell fel­mérni a közlekedési szükségleteket. Ha ezt nem végezzük el, problémá­ink adódnak abból, hogy az embe­rek tízezreit miként juttassuk el a munkahelyükre. Ilyen vonatkozás­ban intő példa a Prága-Délváros-i, vagy a bratislavai petržalkai lakóne­gyed. Mivel az átalakítás döntő ténye­zője az ember, a vezető dolgozóktól megköveteljük, hogy újszerűen gon­dolkozzanak és cselekedjenek, sza­baduljanak meg a régi megszoká­soktól és módszerektől. Ha garan­tálni akarjuk a szocializmus fejlődé­sét, minden vezető dolgozótól meg kell kérdeznünk: „Mit változtattál meg jelentősebb mértékben az utóbbi időben a munkaszervezés te­rületén, milyen céljaid vannak az irányításban?“ A vezető dolgozók­nak nemcsak a műszaki fejlesztésről és az innovációkról kell gondoskod­niuk, hanem újszerűen kell irányíta­niuk és ösztönözniük a dolgozók kollektíváit is, tanulságokat merítve a munkájukból. Manapság különö­sen érvényes, hogy aki jól akar irá­nyítani, annak tanácskoznia kell az emberekkel. A vezetőknek követke­zetesen kell érvényesíteniük a szo­cialista igazságosságot, a munka eredményeiben való érdemleges ér­dekeltséget. Ez növelni fogja a vas­úti munka iránti vonzalmat, s fokoz­za a dolgozók stabilizálását. Az átalakítás szelleméből kiindul­va, amely nem tűrheti a fölösleges papírháborút, a formális hozzáállá­sokat, a vasutasok szocialista mun­kaversenyében is el kell érni, hogy az valódi küldetését szolgálja. Az újító módszerek érvényesítésének sokéves hagyományai ezen a terü­leten is nagyobb aktivitásra kötelez­nek. Nagyra becsüljük a példamuta­tó szocialista munkabrigádok és egyének törekvéseit. Külön is ki­emeljük azt a törekvést, amely a munkavédelem tökéletesítésére és a munka minőségi javítására irá­nyul. Jó eredményeket ér el például Švancer elvtárs kollektívája az olo- mouci mozdonyszínből, Nyéki elv­társé a štúrovói vasútállomásról, elismeréssel szólhatunk továbbá a Český Tešín-i vasútállomás sze­relvényrendezőiről, akik egymillió vagont rendeztek át baleset és üzemzavar nélkül. Az egész társadalom köszönetét és elismerését érdemlik mindazok a kitüntetett dolgozók és szocialista munkabrigádok, akik és amelyek az idei vasutasnap alkalmából a Szak- szervezetek Központi Tanácsa Di­csőségkönyvébe kerültek. A jelenlegi időszakban, a SZISZ IV. kongresszusa előtt annak a fiatal nemzedéknek az aktivitását is érté­keljük, amely a vasúti közlekedés­ben hozzájárul az előirányzott fela­datok teljesítéséhez. A fiatal vasuta­sok élen járnak a tudományos-mű­szaki haladás gyorsabb érvényesí­tésében. Az összes ifjúsági kollektí­vát szem előtt tartva elismeréssel szólunk a Keleti Vasútigazgatóság azon fiatal dolgozóiról, akik mái* több éve gondoskodnak a TATRAN gyorsvonat példás üzemeltetéséről. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy a vasutasok kezdemé­nyező munkájából származó vitat­hatatlanul jó eredmények értékét gyakran rontják le a balesetek, a fe­gyelmezetlenség, a munka- és a technológiai fegyelem megsérté­sének az esetei. Ez megköveteli, hogy hatékonyabban harcoljunk az ilyen negatív jelenségekkel szem­ben. Közvetlenül a kollektívákban kell elemezni a fegyelmezetlenség megnyilvánulásait, s itt kell levonni a szükséges következtetéseket is a kötelességek teljesítésének az el­hanyagolásából, a szabályzatok és az előírt eljárások megsértéséből. A következő időszak feladatairól a közlekedési miniszter már beszélt. Most arról van szó, hogy a reszort mielőbb felszámolja jelenlegi fogya­tékosságait, s maradék nélkül telje­sítse a CSKP XVII. kongresszusá­nak a határozatait. A vasutasok az őszi és téli szállítások igényes időszaka előtt állnak. Az emberek elégedettsége és a népgazdaság folyamatos működése érdekében idejében kell rendeltetési helyére szállítani a szenet, a répát, a burgo­nyát, az építőanyagokat és a többi árut. E közvetlen feladatok teljesíté­se nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy elérjük a 8. ötéves tervben kitűzött céljainkat.

Next

/
Thumbnails
Contents