Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-19 / 220. szám, szombat
ÚJ szú 3 1987.IX.19. Nem szabad megállítunk az eddig elért eredményeknél A magyar parlament őszi ülésszakáról Kormányprogram és adóreform (Folytatás az 1. oldalról) Népeink hagyományos barátsága az egyre fejlődő politikai párbeszéd, a tartalmas gazdasági és tudomá- nyosrműszaki együttműködés, a kultúra, a tájékoztatás terén folytatott dinamikus csere, városaink együttműködése, az idegenforgalom közvetítésével egyre mélyebb tartalmat és értelmet kap KÉRDÉS: Csehszlovákia és Jugoszlávia nagy jelentőséget tulajdonít a szerteágazó kétoldalú együttműködésnek, főleg a politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatoknak. Véleménye szerint az együttműködés mely elemére fordítanak megkülönböztetett figyelmet? VÁLASZ: Hiszem, hogy a politikai együttműködés különböző formáinak további elmélyítése mellett a gazdasági kapcsolatok legkülönbözőbb formáinak elmélyítéséről lesz szó elsősorban Jugoszlávia és Csehszlovákia egymás számára igen jelentős gazdasági partner. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság, például, tavaly külkereskedelmi partnereink sorában a negyedik helyen volt. Az e téren folytatott együttműködés stabil és hosszú távú fejlődése természetesen kihat általában vett kapcsolataink stabilitására és dinamikájára is. Ezért rendkívül fontosnak tartjuk, hogy Husák elnök elvtárs látogatása alkalmával aláírjuk az 1988-2000 közötti időszakra szóló gazdasági és tudományos-műszaki együttmüködés hosz- szú távú programját. Természetesen nem szabadna megállnunk az eddig elért eredményeknél, legyenek azok bármennyire is jelentősek Még egyszer hangsúlyoznám, a gazdasági együttműködést át kell gondolni, stabil és hosszú távú alapokon kell tervezni, s a közösen meghatározott elvek szellemében kell törekedni minden olyan akadály, minden olyan probléma felszámolására, amelyek ilyen szerteágazó kapcsolatokban természetszerűleg bukkannak fel. Szeretnék rámutatni, hogy az együttműködésnek szüntelenül új ösztönzést kell adni, s ebben az értelemben Husák elnök elvtárs látogatása felbecsülhetetlen impulzus lesz. Jugoszláviának és Csehszlovákiának a 21. évszázad küszöbén egyaránt nagy alkotó energiát kellene fordítania arra hogy a jövő számára megtalálják a kölcsönös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés olyan formáit, amelyek egyre nagyobb mértékben bevonják őket a fejlődés jelenlegi világfolyamataiba. A politikai kapcsolatok további fejlesztésére, a folyamatos és intenzív párbeszédre minden esetben megkülönböztetett figyelmet fogunk fordítani. Ebben látom - amellett, hogy ez mindkét fél tartós érdeke - közös hozzájárulásunkat is a békéhez, a szocializmushoz és az egyenjogú együttmúködéshez. KÉRDÉS: Részletezné-e, milyen lehetőségek vannak a kétoldalú gazdasági együttmüködés fejlesztésére, mindenekelőtt a magasabb formákat tekintve? VÁLASZ: Az ipari kooperáció és szakosítás területén eddig elért eredmények megerősítik, hogy a stabil és hosszú távú fejlődés útja épp gazdaságaink összefonódásának ezekben a magasabb formáiban rejlik. Ezért most mindkét fél érdekében le kell küzdenünk az együttműködésben tapasztalható stagnálást, és megállítani az utóbbi években megnyilvánuló csökkenést. Látnunk kell, mi vezetett ehhez, és milyenek a távlatok, hogy gazdasági kapcsolataink korszerűbbé váljanak és magasabb minőségi szintre emelkedjenek, amely jobban meg fog felelni a világban és országainkban jelenleg végbemenő gazdasági és technológiai fejlődésnek. Tömören, vállalataink és szervezeteink konkrét érdekeiből kell kiindulni, és ezen az alapon kell megteremteni az együttmüködés hosszú távú formái tökéletesítésének lehetőségeit, hogy a lehető legjobban ki legyen használva termelési és szolgáltatási kapacitásuk, erőforrásaik, és hogy a nemzetközi munkamegosztásba való gyorsabb bekapcsolódáshoz hatékonyan használják ki a mindkét részről szerzett tudományos-műszaki ismereteket A hosszú távú kooperáció és szakosítás, a vállalatok közvetlen kapcsolatai, a tudományos kutatótevékenység és a termelés területén végrehajtott közös beruházások révén is dinamikusabbá válik együttműködésünk. Minderre reális lehetőség van, s kölcsönös az érdeklődés ez iránt. Ezt gazdaságaink megerősítették, néhány alapvető ágazatban, például a vaskohászatban és a színesfémkohászatban éppúgy, mint a feldolgozóiparban. a mezőgazdasági-ipari komplexumban, a közlekedésben és az idegenforgalomban. KÉRDÉS: A csehszlovák közvélemény érdeklődéssel figyeli a jugoszláv nép erőfeszítéseit a JKSZ XIII. kongresszusa határozatainak megvalósítására. Hogyan jellemezné a jelenlegi jugoszláviai fejlődés fő vonásait és azokat a feladatokat, amelyekre a legnagyobb figyelmet fordítják? VÁLASZ: Az egyrészt a világban végbemenő mélyreható szerkezeti változások. a termelőerők dinamikus fejlődése, másrészt mindenekelőtt azok a nehézségek, amelyekkel belső fejlődésünk jelenlegi stádiumában találjuk magunkat szemben, bizonyára megkövetelik, hogy bátran és alkotó módon keressük a fejlődés olyan új módjait, amelyek elengedhetetlenek szocialista társadalmunk és annak anyagi bázisa további sokoldalú fejlődése szempontjából. A jugoszláv kommunistákra, az ország munkásosztályára, valamint népére és nemzetiségeire ezzel összefüggésben két kulcsfeladat vár: a gazdasági tendenciák stabilizálása és a szocialista önigazgatás politikai rendszerének a tökéletesítése. A gazdasági helyzet javításának és további fejlesztésének stratégiáját már néhány évvel ezelőtt kidolgoztuk a gazdasági stabilizálás hosszú távú programjában. E dokumentum, valamint a JKSZ XIII kongresszusán hozott határozatok alap|án mélyreható változásokat hajtunk végre a gazdasági rendszerben, a fejlesztési és gazdaságpolitikaban, valamennyi gazdasági és társadalmi szubjektum magatartásában. Célunk a gazdasági rendszer működésének hatékonyabbá tétele a piaci törvények szabadabb hatásának biztosítása, a fogyasztásnak a tényleges lehetőségekhez igazított módosítása, az infláció csökkentése, az életszínvonal emelése, valamint a dolgozókollektívák gazdasági ösztönzésének s anyagi erejének a fokozása. A program egyben a termelés elengedhetetlen struktúraváltását és korszerűsítését feltételezi annak érdekében, hogy gazdaságunk lépést tudjon tartani a világban végbemenő technológiai változásokkal és még eredményesebben kapcsolódjon be a nemzetközi munkamegosztásba. Annak ellenére, hogy az utóbbi években elértünk bizonyos eredményeket, nem vagyunk megelégedve a program megvalósításának ütemével. Tudatában vagyunk a jelenleg előttünk álló gazdasági problémák komolyságának, és éppen most hozunk további intézkedéseket a hatékonyabb megoldások érdekében. Tekintet nélkül az összes nehézségre, meg vagyunk győződve arról, hogy helyes az az út, amelyet gazdasági helyzetünk javítása, az ország még sikeresebb társadalmi-gazdasági fejlesztését szolgáló feltételek létrehozása érdekében kezdtünk el A nemrég megkezdett alkotmánymódosítás célja is az, hogy létrehozzuk a dinamikusabb és sokoldalúbb anyagi és társadalmi fejlődés kedvezőbb intézményes alapjait. Ezekkel a változtatásokkal nem vonjuk kétségbe a JSZSZK alkotmányának alapelveit, amelyek a szocialista forradalom lényeges vívmányait fejezik ki: a munkásosztály hatalmát, a szocialista önigazgatást, a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságán alapuló föderativ berendezkedést, a független és el nem kötelezett külpolitikát. Az alkotmányban eszközölt változtatások az eddigi fejlődés során szerzett tapasztalatok alapján lehetővé teszik a szocialista önigazgatás teljesebb mértékű fejlődését, a társadalmi ellentétek sikeresebb megoldását és a politikai rendszer valamennyi intézményének harmonikusabb működését. Más szóval, fel kell számolnunk mindazt, ami nehezíti a politikai rendszer eredményes működését, s így biztosítanunk kell a munkásosztály és a szövetkezeti munka még nagyobb befolyását az egész gazdasági és társadalmi fejlődésre. KÉRDÉS: A JSZSZK nagy tekintélyt szerzett. Az el nem kötelezett országok mozgalmának kiemelkedő tagja, aktívan vesz részt az összeurópai folyamatban. Kifejtené, milyen álláspontra helyezkedik a JSZSZK a jelenlegi világ legfőbb kérdéseivel és problémáival kapcsolatban? VÁLASZ: A világ ma számos ellentéttel és konfliktussal találja magát szemben. Azzal kell kezdenem, hogy Jugoszlávia el nem kötelezett, a tömbönkívüli- ségen alapuló külpolitikát folytat, amelyet Tito elnök hozott létre, szilárdított meg és fejlesztett tovább, s amely mellett következetesen kitartunk a jövőben is. Tehát az ebből eredő, a globális nemzetközi problémákkal és tendenciákkal kapcsolatos álláspontunkat mindenki ismeri, így a baráti Csehszlovákia közvéleménye is. Ha az időszerű és sürgető nemzetközi problémákkal kapcsolatos álláspontunkról, vagy másként mondva, Jugoszláviának, mint az el nem kötelezettek mozgalma, az Egyesült Nemzetek Szervezete aktív tagjának, továbbá az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevőjének tevékenységéről van szó, akkor szeretnék emlékeztetni néhány, távolról sem az összes jelenlegi prioritásra. Teljes mértékben támogatjuk a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakéták felszámolására vonatkozó megállapodásról a Szovjetunió és az USA közötti tárgyalásokat Úgy véljük, a két ország nukleáris fegyverzete két fajtájának megsemmisítése az első, mondhatnám, történelmi lépés lenne a leszerelés területén. E tárgyalások eredményes befejezése jelentős mértékben hozzájárulna a nemzetközi kapcsolatokban tapasztalható kedvezőtlen légkör megváltoztatásához Az el nem kötelezett országok már több mint negyedszázada arra törekednek, hogy a nagyhatalmak és a tömbök mondjanak le a konfrontáció irányvonaláról és a versengésről, s térjenek a tárgyalások útjára. Az el nem kötelezettek legaktívabb és legközvetlenebb hozzájárulása ehhez az az igyekezetük, hogy megállapodás esetén ne maradjanak meg csupán ennél a fontos, de mégis csak részleges sikernél. Azon vagyunk, hogy a versengés ne terjedjen ki más területekre és ne éleződjön tovább, hanem, hogy az enyhülési folyamat bontakozzon ki minden területen, hogy fogjanak hozzá valamennyi-lényeges, globális kérdés megoldásához - márpedig ez nem lehetséges az egész nemzetközi közösség, minden egyes tag|ának részvétele és hozzájárulása nélkül. Továbbá síkraszállunk azért, hogy Észak és Dél között minél hamarabb megkezdődjön a valóban hatékony párbeszéd. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok növekvő válsága egyre súlyosabb helyzetbe juttatja a fejlődő országokat, közülük is elsősorban azokat, amelyek a legkevésbé fejlettek. A fejlődő országok számos nehézséggel küzdenek és helyzetüket veszélyesen kiélezi az adósságok hatalmas terhe és a tőkekiáramlás a fejlett országokba Mindez tragikus következményekkel járhat, azzal fenyeget, hogy az emberiség nagyobb része sokáig a szegénység és a kizsákmányolás ké- nye-kedvének lesz kitéve. Ha nem következik be fordulat, az a nemzetközi helyzet stabilitására nézve is súlyos következményekkel fog járni. Szeretném továbbá elmondani, hogy ösztönzően hatottak ránk a stockholmi konferencia eredményei. Az itt elfogadott új bizalomerősítő intézkedések már érvényesülnek, ami érezhető az európai viszonyok stabilitásának fokozódásában. A bécsi utótalálkozó eddigi menete a problémák ellenére is azt mutatja, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia folyamatai valamennyi résztvevő realizmusának és hozzájárulásának köszönhetően kedvezően fejlődnek. Jugoszlávia, főleg a semleges és el nem kötelezett országok csoportja keretében arra fog törekedni, hogy ehhez továbbra is a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon. Az el nem kötelezett Jugoszlávia egyaránt tartozik a Balkánhoz, Európához és a mediterrán térséghez, s ezért különösen fontos számára, hogy az enyhülés, az együttmüködés folyamata ezekben a számára létfontosságú térségekben fejlődjön, s erre vonatkozóan kezdeményezéseket tesz. Tartós érdekeinkre való tekintettel különös gonddal és figyelemmel viszonyulunk a szomszédainkkal fenntartott lehető legjobb kapcsolatok kialakításához. Eközben arra törekszünk, hogy közös erőfeszítésekkel, s ha kell, türelmesen keressük a meglevő problémák megoldását. Ebben a szellemben fejlesztjük intenzív kapcsolatainkat összes többi európai partnerünkkel, amit kifejez az az óhajunk is, hogy erősíteni kívánjuk együttműködésünket a kontinens gazdasági tömörüléseivel is. Az el nem kötelezettség politikája és az el nem kötelezettek mozgalmának egyre dinamikusabb fellépése végeredményben kiindulópontja és legfőbb támasza annak a szüntelen szándékunknak, hogy fejleszteni kívánjuk kapcsolatainkat a világ felelős és békeszerető erőivel - az aktív békés együttélés elvei alapján, s ezen elvek globális elismerése és érvényesítése céljából. E tekintetben a baráti Csehszlovák Szocialista Köztársasággal fenntartott kapcsolataink megkülönböztetett fontosságúak. A magyar Országgyűlés őszi ülésszakát az utóbbi három évtized egyik legfontosabb politikai eseményének tartják, amely bizonyára egy további hosszú időszakra hatással lesz déli szomszédaink gazdasági és társadalmi életére egyaránt. A két legfőbb napirendi pontja a parlamenti ülésszaknak a kormány munka- programja és az adóreform volt. Az ülést mindkét témában alapos előkészítés és széles körű vita előzte meg. A vélemény- csere nemcsak az egyes parlamenti bizottságokban, hanem más szervekben és intézményekben is folyt, mondhatni össztársadalmi üggyé vált. Az ilyen széles értelemben vett véleménycsere értelme az volt, hogy közös erőfeszítésekkel, az MSZMP XIII. kongresszusa szellemében lehessen kivezetni az országot a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetből és létrehozni a további fejlődéshez szükséges feltételeket. A parlamenti képviselők előtt ebben a minőségében első ízben szólalt fel Grósz Károly, a minisztertanács elnöke, aki a kormányprogramra vonatkozó expozéjában reálisan értékelte a magyar gazdaság jelenlegi állapotát, annak minden nehézségével és problémájával együtt. Az a körülmény, hogy ő maga kerülte a pátoszt és a nagy szavakat - ugyanis a jelenlegi feladatok megoldásához jobban illenek a kemény, de őszinte szavak az rányomta bélyegét az egész őszi ülésszakra. Emlékeztetni kell rá, hogy a munka- program kidolgozását az MSZMP Központi Bizottságának rendkívül fontos, júliusi ülése előzte meg, amelyen jóváhagyták Magyarország gazdasági és társadalmi kibontakozásának programját. Ezt a dokumentumot a kedvezőtlen gazdasági és az ezzel összefüggő társadalmi folyamatok megállítására és hosszú távon az egész magyar társadalom kedvező fejlődését elősegítő feltételek létrehozására tett erőfeszítések során kezdettől fogva alapvető fordulatként értékelték. A felgyülemlett problémákat már nem lehet megoldani átmeneti intézkedésekkel, az egész eddigi struktúrába való beavatkozásra van szükség. A program hosz- szabb távra érvényes, vagyis hozzávetőleg a 8. ötéves terv végéig, tehát a kilencvenes évek közepéig és két egymásra épülő szakaszra oszlik. A jelenlegi stabilizációs vagy konszolidációs szakasz, amelyet a képviselők egyhangúlag jóváhagytak, nagyjából 1990-ig tart, s ez alatt Magyarországon meg akarják állítani a helyzet romlását, kiegyenlíteni a belső és a külső egyensúlyt, lelassítani és fokozatosan megállítani a külföldi eladósodás növekedésének ütemét és létrehozni a jelentős hiánnyal küzdő állami költségvetés hozzávetőleges egyensúlyát. A magyar kormány elnöke nem csupán a jelenlegi állapot okainak keresésére összpontosított, hanem elsősorban az ebből kivezető utakat elemezte. A stabilizációs program jelentőségét az 1956 utáni stabilizációs erőfeszítésekhez hasonlította. Ez a program valóban rendkívül igényes és nem lehet végrehajtani alapvető szerkezeti változások és a következetes termékinnováció nélkül, mivel a kitűzött célokat bizonyos szociális feszültségek, helyi konfliktusok és az életszínvonal átmeneti csökkenése árán is el kell érni. A munkatermelékenység és a termelés hatékonysága növelésén túl megkülönböztetett figyelem irányul a beruházási politikára, mivel a beruházásokat a jövőben sem fogják korlátozni, hanem inkább szelektálni és meggyorsítani kívánják őket. Az erről szóló vitában több mint 40 képviselő szólalt fel, ami nem tekinthető véletlennek. A kormány véleménye szerint komoly gazdasági hiba lenne, ha a nagyberuházásokról (például a gabčíkovo—nagymarosi vízlépcsőrendszerről) szóló korábbi döntéseket megváltoztatnák Ezért a csehszlovák féllel kötött megállapodás értelmében a vízlépcsőrendszer befejezését 15 hónappal előbbrehozzák. Vitaösszefoglalójában a miniszterelnök ezzel összefüggésben leszögezte, ha nem építenék fel a vízlépcső- rendszert, korlátozni kellene a lakossági áramfogyasztást. A parlamenti ülésszak másik fontos napirendi pontja volt az adóreform, vagyis az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó bevezetése. Az erre vonatkozó törvény jóváhagyása nemcsak a korábbi viharos vitákat zárja le, hanem a legkülönbözőbb találgatásokat is. Az utóbbi hónapokban ugyanis a jövő év január 1-én érvénybe lépő adóreformról mindenki beszélt Magyarországon, s azt igyekeztek kiszámolni, kit milyen mértékben érint az új adórendszer, előnyös lesz-e a számára vagy sem Miről is van szó? A magyar gazdaság rendszerében eddig több mint 10 különböző adófajta létezett, aminek folytán a különböző vállalatok nem azonos feltételek és azonos esélyek mellett vettek részt a gazdasági folyamatokban. Az ún. vállalati adó bevezetésével, ami a különböző adók bonyolult rendszerének a helyébe lép, olyan gazdálkodási rendszert kívánnak létrehozni, amelynek mutatói stabilak és a törvény által garantáltak. Másként mondva, arról van szó, hogy a gazdálkodás tiszta, áttekinthető legyen és a jól működő vállalatok számára a lehető legjobb feltételeket hozzák létre, vagyis azok a vállalatok jussanak nagyobb jövedelemhez, amelyek termelése magas színvonalú és amelyek termékei kelendőek. A magyar gazdaságnak önálló vállalatokra van szüksége. A legjobban azok a vállalatok járnak, amelyek kisebb anyagfelhasználással dolgoznak és nem igényelnek nagyobb importot. Általánosságban megállapítható, hogy az új adózási rendszer bevezetése után az ipari vállalatok mintegy felének a helyzete javul, hozzávetőleg 20 százalékuké romlik, a többiek pozíciói nem változnak. A legizgalmasabb vita - s nemcsak a mostani parlamenti ülésszakon, hanem a törvényhozás egyes bizottságaiban, a szakszervezeti és ifjúsági szervezetekben is - a személyi jövedelemadóról folyt. Ezek a viták annál is élesebbek voltak, mivel e komoly döntés megvalósítása arra az időszakra esik, amikor Magyarországon bizonyos mértékben csökken az életszínvonal. Aki csak egy kereseti forrással rendelkezik, annak jövedelme lényegesen a jövőben sem változik, mivel az adózás főleg a Magyarországon oly elterjedt mellékjövedelmekre vonatkozik. Az államnak az az érdeke, hogy az állampolgár minden jövedelméből adót fizessen, hogy ez a teher igazságosabban legyen elosztva, mint eddig. Egyszerűen mondva, az állam azt akarja, hogy a jól kereső állampolgár jövedelmének megfelelő mértékben járuljon hozzá a társadalmi kiadásokhoz, tehát természetesen nagyobb mértékben, mint az, aki alacsony jövedelemmel rendelkezik. A parlamenti ülésszak első értékeléseiből kitűnik, a jóváhagyott intézkedések lényege abban rejlik, hogy a szocialista rendszer humánus elveinek megőrzése mellett létrejöjjenek a racionális és a hatékony gazdálkodás feltételei. A szocializmus biztonságos jövője számára még szilárdabb gazdasági alapokat kell felépíteni. Kádár János, az MSZMP főtitkára vitafelszólalásában hangsúlyozta, az új kormányprogramot a párt minden erejéből támogatni fogja, s számít a társadalmi és a tömegszervezetek, a lakosság minden rétegének az aktív támogatására. Budapest, szeptember 18. VLASTA RÁCZOVÁ IRAK-IRÁN Kiújultak a heves összecsapások (ČSTK) - Az iráni-iraki fronton hosszabb szünet után csütörtökön ismét kiújultak a heves szárazföldi összecsapások. Erről számolt be a Bagdadban, illetve Teheránban kiadott katonai közlemény is. Ezek voltak a legnagyobb méretű összecsapások július 20-a óta, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa 598-as számú határozatában az ellenséges akciók beszüntetésére szólította fel a harcoló feleket. Iraki harci repülőgépek támadást hajtottak végre egy „nagy tengeri célpont“ ellen, továbbá Irán középső és északi részében lőszerraktárakat es két olajkikötőt bombáztak. A harcok szokatlan hevességgel, mindössze két nappal azután lángoltak fel, hogy az ENSZ főtitkára befejezte iráni és iraki békemisz- szióját. Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke az egyik brit tévétársaságnak nyilatkozva elmondta: közölte Javier Pérez de Cuellarrai, hogy Teherán kész együttműködni az ENSZ-szel, ha az egy olyan bíróságot állít fel, amely Irakot agresz- szorként bélyegzi meg. Bagdad viszont nem hivatalos értesülések szerint elutasítja azt, hogy a harcok leállítását ilyen feltételhez kössék.
