Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-19 / 220. szám, szombat
/ fi Egy hét a nagyvilágban Szombat: Szeptember 12-töl 18-ig Záródokumentum elfogadásával ért véget New Yorkban a nemzetközi leszerelési és fejlesztési értekezlet Vasárnap: Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Washingtonba érkezett • Két nyugatnémet tartományban voltak választások, s a bonni kormánykoalíció legerősebb tagja, a CSU érzékeny veszteséget szenvedett Hétfő: Reagan bejelentette, az amerikai küldöttség a közepes hatótávolságú rakétákról új javaslatot terjesztett elő Genfben Kedd: New Yorkban megnyílt az ENSZ-közgyülés 42. ülésszaka • Moszkvában megkezdődött a KGST végrehajtó bizottságának 124. ülése • Hazánk külügyminisztere kétnapos látogatásra Brüsszelbe utazott Szerda: Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár tájékoztatta a Biztonsági Tanács tagjait teheráni és bagdadi bekéltető tárgyalásainak eredményeiről • Wojciech Jaruzelski egynapos munkalátogatást tett az NDK-ban Csütörtök: Mihail Gorbacsov a biztonságos világ megteremtésének garanciáiról írott cikkét közölte a Pravda és az Izvesztyija • Kadhafi líbiai vezető befejezettnek nyilvánította a csádi-líbiai konfliktust Péntek: A dél-koreai parlament megkezdte a vitát az új alkotmány tervezetéről A párbeszéd és a párhuzamok Hírszerkesztők szüntelen keserve, hogy a világpolitika fö történései nem igazodnak a lapzártához. A héten a figyelem a nemzetközi politika legégetőbb problémájára, a leszereléssel kapcsolatos kérdéskörre összpontosult, s ezen belül is a szovjet külügyminiszter washingtoni eszmecseréire. A tárgyalások bonyolultságát, a komoly munkát, az álláspontok közelítésére törekvő szándékot igazolja, hogy Sevardnadze és Shultz a tervezettnél többször találkozott, az eredetileg bejelentett program felborult, a két külügyminiszter csütörtök délutánra tervezett sajtóértekezletét, melyen ismertették volna a tárgyalások eredményeit, elhalasztották. Ugyanis csütörtökön - hazai idő szerint- éjféltájban értek csak véget megbeszéléseik. S amikor ez a kézirat a nyomdába került, még csak annyit lehetett tudni a tegnap délelőtti hír- ügynökségi tájékoztatások alapján, hogy valamikor a nap folyamán jelenti be a két fél, miben sikerült megállapodniuk. A tudósítók jólértesült forrásokra hivatkozó, de inkább találgatás jellegű értesüléseikben történelmi jelentőségű megállapodásról szóló híreket röppentettek az éter hullámain keresztül világgá, s a hét eseményeinek krónikása csupán abban bízhat, hogy a valóságról az olvasó később záró, első oldalainkon bővebben is tájékoztatást kap majd, az időeltolódás ellenére is. Annyit azonban a kiszivárogtatások alapján mindenesetre tudni lehet, hogy a felek között elvi megállapodás született a közepes ható távolságú rakéták felszámolásáról. Több részletkérdés kidolgozása- így például az ellenőrzéssel kapcsolatban - még hátra van, ezt a munkát a Genfben tárgyaló küldöttségeknek kell elvégezniük. Mindenesetre az elvi megállapodás megnöveli az idei szovjet-amerikai csúcstalálkozó esélyeit, megvalósulni akkor fog. ha a szerződés készen lesz az aláírásra. Hiszen korábban mindkét fővárosban közölték: a legfelsőbb szintű találkozónak akkor van értelme, ha konkrét eredményt hoz. Reménykedni nemcsak lehet, de kell is. Érdekes megfigyelni, hogy a háromnapos tanácskozássorozat egyes fordulói után a szóvivők milyen jelzőket használnak. Kedden, közvetlenül a Sevardnadze-Shultz, majd Sevardnadze-Reagan találkozó előtt ,,óvatos derűlátásról“ írtak a tudósítók, majd miután aláírták a nukleáris kockázatcsökkentő központok létrehozásáról a megállapodást, szalagcímek közölték, hogy Sevardnadze és Shultz ,,jónak és konstruktívnak“ minősítette első megbeszélését. Azért van ennek jelentősége, mert közvetlenül Sevardnadze útja előtt élesedett a washingtoni retorika, Reagan emlékezetes, kioktató hangnemű beszédében a Szovjetunióról alkotott régi ellenségképet támasztotta fel. A kockázatcsökkentő megállapodást többen nevezték a reménység első csepp- jének, s a két fél is kinyilvánította: bíznak abban, hogy ezt nagyobb horderejű szerződések fogják követni. A hét fegyverzetkorlátozással kapcsolatos eseményei közül Washingtonból két hírre kell még utalni: a külügyminiszteri tárgyalások idején hagyta jóvá Weinberger hadügyminiszter a „csillagháborús“ tervek részét képező hat program felgyorsításáról szóló okmányt. Ezzel szemben a szenátus a katonai költségvetés megszavazásakor jelentős korlátozásokat hagyott jóvá éppen az SDI-vel kapcsolatban, azzal a szándékkal, hogy a - weinbergeri irányvonallal szemben - az 1972-es ABM-szerződés (a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról) úgynevezett szűkebb értelmezésének szerezzen érvényt. Vagyis kimondta az űrfegyverek kipróbálására a tilalmat. Az erővonalak, s az egész problémakör összetettségének érzékeltetésére érdemes egy szerdai bonni hírt is idézni: John Galvin tábornok, a NATO európai erőinek főparancsnoka az NSZK-ban folyó nagyszabású hadgyakorlat megtekintésekor élesen fellépett a kettős nullamegoldásról szóló szovjet-amerikai megállapodás ellen, szerinte az európai rakéták felszámolása ,,növeli földrészünkön a háborús konfliktus kirobbanásának veszélyét“. Ehhez nem kell kommentárt fűzni. A témánál maradva, de más helyszínről: New Yorkból. Ma egy hete záródokumentum elfogadásával ért véget a leszerelés és fejlesztés kérdéséivé! foglalkozó ENSZ-értekez- let, amelyen az USA nem vett részt, mert a két témakör között nem lát összefüggést. Miért nem, amikor 150 állam igen - arra elfogadható magyarázat mindmáig nincs. A tanácskozás nem kötelező erejű, közmegegyezéssel elfogadott határozata felszólítja a világ országait, hogy a leszerelés révén megtakarított összegeket fordítsák a gazdasági fejlesztés céljaira. Néhány nyugati küldöttség ellenezte, hogy az okmány konkrét akcióprogramot tartalmazzon. Mint emlékezetes, a szocialista országok jó két hete memorandumot terjesztettek elő Leszerelést a fejlesztésért címmel, amelyben síkraszálltak a fejlődő országok rendkívül súlyos gondjainak megoldásáért. Sok fejlődő országgal együtt javasolják azt is, hogy hozzanak létre olyan alapot, amely elosztaná a megtakarított pénzt a fejlődők között. Ezt több tőkés ország ellenezte, s ugyancsak őmiattuk nem tartalmazza a dokumentum Mihail Gorbacsov javaslatát, hogy a Biztonsági Tanács tagjai csúcskonferencián vitassák meg a leszerelés és fejlesztés ügyét. A határozat pozitívuma: hangsúlyozza, hogy szoros összefüggés van a leszerelés és tejlesztés között, hiszen az átfogó nemzetközi biztonság megteremtéséhez mindkettő elengedhetetlen. A konferencia jelentőségét a fórumon főtitkári tisztséget betöltő svéd diplomata így foglalta össze: ..Megtettük az első lépést a közvélemény mozgósítása felé... “ Az államok túlnyomó többsége a szocialista országokkal az élen a folytatást szorgalmazza. S végezetül még egy eseményről. A helyszín és a téma ugyanaz: az ENSZ-közgyűlés kedden megnyílt 42. ülésszakán szereplő 150 témakör jelentős hányada ugyancsak a leszereléssel, a háborús veszély elhárításával, a béke erősítésével kapcsolatos. Az ülésszak első napjai ügyrendi kérdésekkel, mondjuk úgy, hogy a hivatalos tennivalókkal teltek, a közvéleményt leginkább érdeklő általános vita, amelyben állam- és kormányfők, külügyminiszterek ismertetik országaik álláspontját, csak azután kezdődik. Nagy várakozás előzi meg Reagan holnapra tervezett felszólalását és Eduard Sevardnadze szerdai beszédét. Mindenki kiváncsi, miként reagál majd az amerikai elnök Mihail Gorbacsov cikkére, amelyben nagy horderejű javaslatokat tett arra vonatkozóan, hogyan lehetne a világ- szervezet keretében hozott intézkedésekkel békésebbé tenni Földünket, s az átfogó nemzetközi biztonság érdekében olyan garanciákat ajánlott, amelyeket az államoknak közösen kell szavatolniuk, illetve létrehozniuk. A várakozás további oka: bizonyosra vehető, hogy a tudósítók, megfigyelők a beszédekből, a hangnemből, az apró árnyalatokból elsősorban a két nagyhatalom viszonyának kulcskérdéseire, várható fejleményeire vonatkozó következtetéseket igyekeznek majd levonni. MALINÁK ISTVÁN Reagan jelenlétében írta alá Sevardnadze és Shultz a kockázatcsökkentő megállapodást Bohuslav Chňoupek külügyminisztert csütörtökön fogadta Wilfried Martens belga kormányfő (ČSTK-felvételek) A „szabad fordítás“ veszélyei Tájékoztató cikket olvasok egy járási lapban a választójogról. Hemzseg a szöveg a hibáktól: értelmetlenek, zavarosak a mondatok a rosszul megválasztott szavaktól. Azt, hogy ezt a mondatot: ,.A választójogot csak bírósági határozat veheti el az állampolgártól“ - nem szakszerűen fogalmazták, könnyen meg tudjuk bocsátani. A nyelvvel rutinosabban bánó szerző nyilván így írta volna ezt le: A választójogtól csak bírósági ítélettel lehet az állampolgárt megfosztani... Az első változat köznapibb, kissé közelebb áll a társalgási stílushoz, mint a második. De a folytatása túlmegy azon a határon, amely az értelmeset az értelmetlentől elválasztja. íme: ..... vagy pe dig jogi feltartóztatást kaphatnak a lelki betegek,“ Hogy ide miért került a jogi feltartóztatás értelmetlen kifejezés, meg sem tudjuk állapítani Itt a lelkibetegségük miatt tevékenységükben jogilag korlátozott személyekről ván szó, tehát a mondat így lett volna helyes: . . vagy pedig a jogilag korlátozott cselekvőképességü lelkibetegek nem választhatnak. A vezércikkben a CSKP XVII. kongresszusával kapcsolatban azt olvashatjuk, hogy ez a kongresszus „egyhangúan megállapította, milyen irányban kell elindulni nemzetgazdaságunkban a kutatásnak és a fejlődésnek.“ Először is: a nemzetgazdaság helyett a szocialista államokra vonatkozólag a népgazdaság szót használjuk Továbbá: a szlovák eredetiben nem a kutatás irányáról van szó, hanem a kutatás eredményeinek felhasználásáról, s a kongresszus ennek az irányát megszabta, meghatározta, nem pedig megállapította A megállapít és a megszab között lényeges jelentésbeli különbség van. tehát nem mindegy, melyiket használjuk Megállapítani egy megindult folyamatnak az irányát lehet, megszabni meg egy most indulóét. S még van itt egy fontos stilisztikai kérdés is: Az ,.egyhangúan megállapította“ kifejezésé. Aki fordításra vagy írásra vállalkozik, annak tudnia kell, hogy az egyhangúan és az egyhangúlag alakok között jelentéskülönbség keletkezett. Az egyhangúan azt jelenti: monoton, unalmas, változatosság nélkül. Az egyhangúlag jelenti azt, amire a fordító gondol: teljes egyetértésben, ellenkező vélemény nélkül. Csakhogy a mondatba ez az utóbbi sem illik bele, mert nem azt kell kifejeznünk vele. hogy egyöntetű volt-e a vélemény abban a kérdésben, hogyan használják fel a kutatások eredményeit, hanem azt, hogy a kongresszus egyertelműen szabta meg vagy határozta meg az eredmények felhasználásának irányát, helyesebben: módját. A szlovák szövegben ez áll: jednoznačne stanovil. Ebből a példából nem az derül ki, hogy a fordító a szlovák szöveghez túlzottan ragaszkodva fordított, s ezért követett el hibát, hanem az ellenkezője. Olykor meg a jó kifejezések használatára sem árt ügyelni, nehogy olyan szövegkörnyezetbe kerüljenek, amelyben mosolyt váltanak ki az olvasóból, mint például itt a szorul valamire kifejezés: „Megközelítően kétszázan szorultak kórházi betegágyra.“ Ha azt halljuk: segítségre, védelemre szorul, természetesnek vesszük a kifejezés használatát, de a betegágyra szorul esetében a kifejezés konkrét jelentése is felidéződik bennünk. S még egy apróság: nem kórházi betegágyról. hanem csak kórházi ágyról lehet itt szó. A betegágy az az ágy, amelyben a beteg már fekszik. Tehát csak valakinek a betegágyáról szoktunk beszélni. A mondat helyesen - a megközelítően-1 is felcserélve a jobb csaknem-mel: Csaknem kétszáz személynek volt szüksége kórházi ágyra. Fekete humor is előfordul a lapban, például ebben a mondatban az influenzával kapcsolatban: „Az egyes elhalálozások azoknál a személyeknél fordultak elő.. “ Az előfordul valakinél valami szerkezet nem használható a halálozással kapcsolatban, mert az bizony nem előfordul, hanem bekövetkezik. Tehát vagy így szerkesztjük a mondatot: Haláleset csak azoknál a személyeknél következett be; vagy pedig - ismét csak a szlovák szöveghez ragaszkodva - így: Haláleset csak szórványosan fordult elő, csupán olyan személyek esetében, akiknél az influenza más betegséghez társulva komplikációt okozott ' . JAKAB ISTVÁN ÚJSZf 4 1987. IX. Fele? Korunkra jellemző a szakadatlan korszerűsítés. Mind a tudományok, mind pedig a technika területén az újítási lehetőségek állandóan foglalkoztatják a szakembereket. Az iskolák is igyekeznek lépést tartani a fejlődéssel. Az utóbbi években például a matematikatanítás során már az alapiskola alsó osztályaiban megismertették a tanulókat a halmazelmélettel kapcsolatos alapvető tudnivalókkal. Bizonyos matematikai újítási kísérlet gyanúja támad az emberben, amikor a napisajtóban ilyen mondattal találkozik. Irak az új kőolajvezetéken olajtermelésének nagyobbik felét Törökországon keresztül közvetlenül földközi-tengeri kikötőbe juttatja el. Ez a hír fejtörésre készteti az olvasót. Mert ha például napi félmillió hordó olajat termelnek ki, ugyan mennyi is lehet ennek a nagyobbik fele? Háromszázezer hordó? Vagy talán csak kétszázötvenegyezer? Mindenesetre tóbb, mint kétszázötvenezer, ha egyszer a félmillió nagyobbik feléről szól a hír. Nincs olyan matematikus - legalább is nem tudok róla -, aki ezt az eddig ismert módszerekkel ki tudná számítani. Fejtörés közben az is eszembe jutott, hogy egy ismert bolondos dal szövege szerint „Kétszer kettő néha öt", eddig azonban ezt sem sikerült még senkinek bebizonyítania. Minthogy a matematika a pontossággal meg nem alkuvó tudományág, nem ismeri sem a talán, sem a néha szót. Ha ugyanis valamilyen mennyiséget, összeget vagy anyaghalmazt megfelezünk, akkor pontosan kétfelé osztjuk, tehát a két félrész között nem lehet hajszálnyi különbség sem. Ha viszont valamelyik rész nagyobb a másiknál, nem beszélhetünk felezésről, csupán hányadolásról. A szóban forgó hírt tehát így kellett volna helyesen megszövegezni: Irak az új kőolajvezetéken olajtermelésének nagyobbik hányadát Törökországon keresztül közvetlenül földközitengeri kikötőbe juttatja el. HASÁK VILMOS Mi is az a szélállás? Ez is olyan ember, aki mindig a szélállás szerint igazodik - olvastam valakiről a lesújtó véleményt. Ezt úgy értem, hogy aki írta, lesújtó véleménynek szánta Csak éppen arra nem figyelt hogy szélállás összetett főnevünk Valószínű, hogy valójában a széljárás szóra gondolt, s a mondat ebben a formában: Ez is olyan ember, aki mindig a széljáráshoz igazodik - helyes is volna. Mert a széljárás főnév átvitt értelemben ezt jelenti: valamely közösségben az az éppen uralkodó helyzet, amelyhez a közösség tagjai alkalmazkodnak A szél szavunk más szókapcsolatokban is kifejezi valakinek az állhatatlan- ságát, helyezkedő voltát. Például: Úgy viselkedik, ahogy a szél fúj - azaz a körülmények változásainak megfelelően viselkedik; szél a hite - vagyis teljesen megbízhatatlan, állhatatlan; szélkakas - olyan ember, aki nézeteit, különösen politikai felfogását, pártállását érdekeinek megfelelően, elvtelenül cserélgeti. MAYER JUDIT
