Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-02 / 205. szám, szerda

ÚJ szú 5 ■ 1987. IX. 2. Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Az állami vállalatról szóló törvénytervezet a pénzügyi jog tükrében A vállalatok és a nemzeti bizottságok együttműködése Nézetem szerint a vállalatról szó­ló törvény tervezetében sok dolgot kell még pontosítani, hogy ez min­denki számára érthető, egyértelmű és kötelező legyen, s ne adjon mó­dot eltérő magyarázatokra. Hátrányt jelentene, ha a törvény végrehajtá­sára számos további előírásokat, rendeleteket kellene kiadni csak azért, mert egyes dolgok a törvény­ben nem eléggé világosak, egyértel­műek. Több évtizedes tevékenységem során naponta lapozgattam a törvé­nyeket, s mindig azokat tartottam jóknak és hatékonyaknak, amelyek világosan voltak fogalmazva. Meg­mondom őszintén, nem vagyok híve a tervezetben szereplő olyan fogal­maknak, mint az együttműködés, a közös felelősség, a sokoldalú se­gítség és hasonlóak, mert ezek ne­hezen mutathatók ki konrétan, hi­szen elég az egyszeri találkozás és megvan az együttmüködés, elég egy javaslat és már ez is segítség. Nézetem szerint a dolgokat minden­ki számára konkretizálni kell, mert ahol mindenki mindenért felelős - ott igazi felelős nincsen, és hogy ez mivel jár, azt ismerjük a gyakorlati életből. Valamiért legyen felelős az igazgató, valamiért a tanács, a szak- szervezet, a SZISZ, a dolgozókol­lektíva. Tehát az általános közös felelősséget bontsuk le csoportos és személyi felelősségre. Ez hatéko­nyabb, névreszóló és biztos, hogy jobban is ellenőrizhető. A törvény megvitatása, a törvény­hozó testületek által való jóváhagyá­sa a dolgok egyik oldala. Ám a tör­vények automatikusan nem hatnak, ezeket alkalmazni, érvényesíteni kell az életben. Ezért tartalmazniuk kell azokat az eszközöket is, ame­lyek által az illetékes szervek a tör­vény minden cikkelyét érvényre jut­tathatják. Konkrétan nem olvastam ki a tervezetből ezeket az eszközö­ket. Például a negyedik cikkelyben többek között az is áll, hogy a válla­lat köteles tiszteletben tartani a lako­sok jogait, az ötödikben az, hogy a vállalatok kötelesek kölcsönösen együttműködni, az 52. cikkelyben pedig az, hogy a vállalat felelős a természeti források védelméért és ésszerű kihasználásáért, vagy köte­les hatékonyan kihasználni a gazda­sági tevékenységből eredő hulladé­kokat - és így tovább. S ha mindezt nem teszi? A törvénynek ki kell mon­dania, hogy ilyen esetben a felada­tok teljesítését az illetékes szervek hogyan és milyen eszközökkel kényszerítik ki. Ezt nagyon fontos­nak és lényegesnek tartom. A 8., 53. és 60. cikkelyben foglal­tak nagyon általánosak, s a vállala­toknak ez módot ad arra, hogy kibúj­janak alóluk, vagy csak formálisan teljesítsék kötelességüket. A nem­zeti bizottságoknak viszont komoly meggyőző munkát kell majd végez­niük, hogy ebből valami is megvaló­suljon. Véleményem szerint így kel­lene fogalmazni: a vállalatok kötele­sek anyaggal, pénzeszközzel, kapa­citással, szakemberekkel, de egyéb eszközökkel és erőkkel is hozzájá­rulni . Továbbá, a pénzeszközök társításával kapcsolatban nem lehet a dolgokat az önkéntességre bízni. Javaslom a törvénybe foglalni azt a gondolatot, hogy minden vállalat köteles évente minden alkalmazott­jára a lakóhelye szerint illetékes nemzeti bizottság számlájára bizo­nyos összeget átutalni. Például, ha valamelyik faluból ötven alkalma­zottja van a Kelet-szlovákiai Vasmű­nek, akkor pl. 50 ezer koronát kell a falu fejlesztésére fordítani. A törvénytervezet csupán a válla­lat ügyeivel foglalkozik, de nem tér ki elég részletesen arra, hogy a válla­latnak vannak üzemei, önálló műhe­lyei vagy munkahelyei, de egyéb szervezési egységei is és nem min­dig a vállalat székhelyén. Ez a való­ság a törvénytervezetből hiányzik és sokszor nem kis gondot okoz, hogy egyes dolgokban az üzemek és ki­sebb részlegek nincsenek feljogosít­va dönteni azokkal a nemzeti bizott­ságokkal kapcsolatban, amelyek te­rületén működnek, például a pénz­eszközök társításának a kérdésé­ben stb. A jelenlegi jogszabályok szerint a vállalatok pénzösszegeinek egy része azon nemzeti bizottságok be­vételét képezi, amelyek területén van a vállalat székhelye. Ezt nem tartom helyesnek, hiszen a vállalat­nál és annak üzemeiben nemcsak a vállalat székhelyén élő lakosok vannak alkalmazva, hanem más vá­rosokból és községekből is. Bár ezek az alkalmazottak a vállalatok és üzemek székhelyein alkotnak anyagi és szellemi javakat, s ezek­ből a vállalatok székhelyén lévő nemzeti bizottságok számlájára íródnak a befizetések és adók, az alkalmazottak lakóhelyein az ottani nemzeti bizottságok feladata gon­doskodni a jó életkörülményekről, a lakásgondok megoldásáról, a szolgáltatásokról, az iskolákról, óvodákról, bölcsődékről, művelődési házakról, utakról, járdákról, .vízveze­tékekről, a kulturális és sportélet megszervezéséről stb. A törvényter­vezetben ezt is korrigálni kell úgy, hogy a vállalat befizetései és adója olyan hányadában illesse meg a nemzeti bizottságokat, amilyen hányadában alkalmazottai vannak az adott területről. Még néhány gondolat a szocialis­ta demokráciáról. Kié lesz a felelős­ség akkor, ha az igazgató bizonyos döntése előtt a dolgot megtárgyalja a tanáccsal. Mert ha a tanács előze­tesen hozzájárul - akkor tulajdon­képpen ő döntött, nem az igazgató. Persze, ez csupán bölcselkedés, ám a jelenlegi megfogalmazást a tör­vénytervezetben mással kell pótolni úgy, hogy a „megtárgyalás után“ „jóváhagyás után“ kifejezést kell használni. A tervezet nem gondol arra, hogy mi lesz, ha a felek nem értenek egyet. Szükséges tehát be­iktatni, hogy ha az igazgató javasla­tát a tanács, vagy a tanács javasla­tát az igazgató nem tartja helyesnek, s a döntéshez nem járul hozzá - a dologról ki is dönthet, a dolgozók kollektívája, vagy a vállalat alapítója. Ugyancsak lényegesnek tartom, hogy a gyűlés vagy a tanács döntés- hozatalához ne a jelenlevők többsé­ge kelljen, hanem a gyűlés vagy a tanács tagjainak a többsége. Nem volna ugyanis jó, ha a hatvantagú gyűlésből huszonegy tag, vagy ti­zenkét tagú tanácsból öt tag szava­zata döntene. Mivel a cél az önkor­mányzat szilárdítása is, nem szabad módot adni arra - se elméletileg, se gyakorlatilag hogy a szerv kisebb része is eldönthessen kisebb vagy nagyobb dolgokat. IVÁN SÁNDOR, a Kassai (Košice)-vidéki JNB képviselője Az állami vállalatról szóló tör­vénytervezet egyik jellemző vonása, hogy azoknak a viszonyoknak komplex szabályozására törekszik, amelyekbe a vállalat lép majd az új körülmények közt gazdasági és szo­ciális feladatai teljesítése során. A törvénytervezet a vállalat szerve­zeti, irányítási, gazdasági, szociális, munkajogi, pénzügyi és további jog­viszonyait szabályozza. Pénzügyi jogviszony jellege van a vállalat azon viszonyainak, amelyek a pénz­ügyi gazdálkodása során jönnek lét­re, vagyis a pénzforrások megte­remtésénél és felhasználásánál, szükségletei finanszírozásánál, az állami költségvetés iránti kötelezett­ségei teljesítésénél, a devizaeszkö­zökkel való gazdálkodásnál stb. A pénzügyi viszonyok jogi szabá­lyozásának célja megteremteni a szükséges feltételeket az érvénye­süléshez, de főleg egyértelműen és kötelező módon megállapítani a pénzügyi jogviszonyok alanyainak jogait és kötelességeit. Más szóval, a pénzügyi jogviszonyok szabályo­zásának célja megállapítani azokat a feltételeket, amelyek között a vál­lalat felhasználja megteremtett pénzeszközeit, és melyek között sa­ját pénzalapokat képez majd. Egy­ben pedig meghatározni, milyen adókat és befizetéseket fog teljesí­teni, milyen hiteleket kérelmezhet stb. A vállalatok pénzügyi viszonyai­nak jogi szabályozását nagyszámú előírás, valamint a szabályozás bo­nyolultsága és részletessége jellem­zi. A törvény formájában történő elvi szabályozás rovására túlsúlyba ju­tott a részletes szabályozás. Vonat­kozik ez főként a vállalatok pénzügyi gazdálkodásának szabályozására, amelyet részben a Gazdasági tör­vénykönyv tartalmaz, továbbá a CSSZSZK kormányának a terme­lési-gazdasági egységek és vállala­tok pénzügyi gazdálkodásáról szóló rendelete, s még vagy tíz további rendelet és irányelv. Ezek az ala­csonyabb jogi erővel bíró rendeletek és irányelvek részletesen szabá­lyozzák pl. a beruházások, a műsza­ki fejlesztés, a vállalati társadalmi szükségletek stb. finanszírozását. Ugyanakkor az olyan további pénz­ügyi jogviszonyokat, mint az adó­zást, a befizetéseket, a hiteleket, vagy a devizajogot további előírások szabályozzák A vállalati törvénytervezet egyik pozitív vonása éppen az, hogy meg­szüntetni a fent említett hiányossá­gokat. Gondolok ezzel főleg a pénz­ügyi jogviszonyok jelenlegi hiányos törvényi szabályozására. A törvény- javaslat ugyanis a jelenlegi szabá­lyozással szemben teljesebben és konkrétabban szabályozza a vállala­tok pénzügyi gazdálkodását. A fő előnye azonban mégis a szabályo­zás új tartalma. A törvénytervezet 3. §-ában a vállalat pénzügyi gazdálkodása meghatározó elvévé teszi a teljes önelszámolás elvét. A teljes önel­számolás elve érvényesítésének fő elemeit a törvénytervezet 14. §-a tartalmazza, amely először is azt az elvet rögzíti, hogy a vállalat a saját szükségleteit a bevételeiből fedezi, hogy a megteremtett pénzforrásokat elsősorban az állami költségvetés iránti kötelességeinek teljesítésére, valamint saját pénzalapjainak köte­lező feltöltésére használja fel. A nyereség maradékával saját jog­körében rendelkezik. A vállalat pénzügyi önállóságát és függetlenségét hangsúlyozza a tör­vénytervezet 13. §-a is, mely szerint a vállalatnak közvetlen kapcsolata van az állami költségvetéssel, eset­leg a nemzeti bizottság költségveté­sével és további pénzügyi intézmé­nyekkel. A 15. és 16. §-ban a törvényter­vezet a vállalati pénzalapok egész rendszerét szabályozza. Ezeknek az alapoknak rendszere a jelenlegi állapottal szemben a törvényterve­zet szerint egyszerűsödne, össze­függ ez a vállalatok megnövekedett jogkörével, továbbá azzal, hogy megszűnne a beruházásokra és az üzemeltetésre szánt eszközök jelen­legi szigorú elkülönítése. Változás következne be főként a fő újraterme­lési alapok képzésében. A jelenlegi három pénzalap helyett (beruházási alap, műszaki fejlesztési alap, válla­lati forgóalap) a vállalatok csupán egy pénzalapot hoznának létre, mégpedig a vállalati fejlesztési ala­pot. Ebből az alapból finanszíroznák a beruházásaikat, a műszaki fejlesz­tést és a készletek növelését. To­vábbá, úgy és olyan célokra, mint eddig, létrehoznák a jutalmazási Összehangoltabban A vállalati törvény tervezetével kap­csolatos gondolataimat a csévélőgép mellől, a munkásnő és egy kicsit a házi­asszony szemével próbálom megfogal­mazni. Nézetem szerint ugyanis az önál­lóan gazdálkodó, önfinanszírozó vállalat és a háztartást vezető nő feladatai, gond­jai között sok a hasonlóság. A vállalatra és a háztartásra is érvényes, hogy akkor gyarapodnak gyorsabban, ha ésszerűen gazdálkodnak. Ahogy mondani szokás „jut is, marad is" alapon. A bevétel, illetve a nyereség egy-egy részét fejlesztésre fordítják, valamint tartalékolják, hogy le­gyen egy alap, amihez nyúlni lehet, ha a folytatásban fennakadás történik. Én például mint csévélő az előző napi túltel- jesítményemből mindig hagyok egy rész feltekercselt mennyiséget, hogy váratlan géphiba esetén másnap se termeljek nor­ma alatt. Mint háziasszony, a bevétellel szintén így teszek, és szerintem az önálló vállalatnak is ilyen szellemben kell gaz­dálkodnia. A felhasználható nyereséget nagyon körültekintően kell elosztani. Felmerül a kérdés, hogy mi, munká­sok, mindennek érdekében mit tehetünk. Egymás között erről naponta beszélge­tünk, és az augusztusi párttaggyúlésün- kön is részletesen megvitattuk a kérdést. A vitában én is felszólaltam. Elsősorban munkánkról beszéltem. A munkabérekre, jutalmakra és fejlesztésre akkor lesz több pénzünk, ha teljesítjük, sőt a lehetőségek szerint túl is szárnyaljuk a termelési terve­ket, ésszerűen és hatékonyan dolgozunk, kihasználjuk a munkaidőt és kiváló minő­ségű termékeket adunk a piacra. Az, hogy ez így lesz-e, a munkásoktól is függ Ezek olyan igazságok, olyan feladatok, ame­lyek már most, a törvénytervezetről folyó vita során is érvényesek. Tény viszont, hogy munkánkat rajtunk kívül álló tényezők is befolyásolják, és mi munkások, nagyra értékeljük, hogy ezek­be a jövőben a dolgozókollektíva gyűlése és tanácsa által nagyobb mértékben szól­hatunk bele. Saját gyakorlatunkból tu­dom, hogy mit jelent, ha a vezető gazda­sági dolgozók és munkások között köz­vetlen a kapcsolat. Ha a vezetők rendsze­resen lejönnek a gépekhez, érdeklődnek, nincs-e valamilyen probléma, s ha van, azt igyekeznek megoldani. Azok a gazda­sági vezetők, akik ilyenről megfeledkez­nek, elszakadnak a munkáskollektiváktól, bizalomra aligha számíthatnak. A kollektí­va nagyobb önrendelkezési joga azért is kell, hogy a rosszul dolgozó tagjától meg­válhasson. Számunkra is megkönnyeb­bülés volt, amikor a termelési értekezle­ten és a párttaggyűlésen való alapos mérlegelés után közös megegyezéssel elküldhettük az egyik társunkat. Beszélgetéseink során a vállalatok kapcsolata is sokszor szóba kerül Mun­katársaim véleményét is tolmácsolom, amikor a szállítói-megrendelői kapcsola­tokban a következetesség, a fegyelem, és a szigor követelményét hangsúlyozom. Nézetem szerint az elfogadott törvény ide vonatkozó részeit határozottabban kelle­ne megfogalmazni. Azt a vállalatot, ame­lyik nem teljesíti szerződéses kötelezett­ségét, meg kell büntetni. Fontos, hogy az elmarasztalás a termelésért felelős irányí­tókat anyagilag is érintse. Ebben az év­ben például kétszer dolgoztunk szomba­alapot, a kulturális és szociális szük­ségletek alapját, valamint a tarta­lékalapot. A vállalatoknak azonban joguk lenne egy újfajta alap - a devi­zaalap - létrehozására is, természe­tesen csak akkor, ha részt vesznek a kivitelben. A devizaalapba tartozó eszközöket is a saját jogkörükben használhatnák el, vagyis devizaen­gedély nélkül. A további jelentős változás a vál­lalatok pénzalapjai újraelosztásának megszüntetése, melyet a törvény- tervezet azzal hangsúlyoz, hogy a nyereségnek azt a részét, mely a kötelességei teljesítése után a vál­lalatnál marad, nem lehet a vállalat­tól elvenni. Ugyanez érvényes azok­ra az eszközökre is, melyek a válla­latok saját alapjaiban vannak. A törvénytervezet végül keretsza­bályozást tartalmaz a hitelek fel- használását, valamint a vállalatok­nak nyújtható dotációk és szubven­ciók lehetőségét illetően. El kell azonban mondani azt is, hogy az említett rendelkezések gya­korlati érvényesítéséhez szükség lesz a végrehajtási jogszabályokban részletezni őket. Ugyanakkor a pénzügyi jogviszonyok átfogóbb szabályozása a törvénytervezetben, s egyben a vállalatok jogkörének és felelősségének növelése megterem­ti a feltételeket ahhoz, hogy a tör­vényt végrehajtó szabályozás lénye­gesen egyszerűbb és jóval kisebb terjedelmű legyen, mint a jelenlegi szabályozás. A végrehajtási szabályok után szeretnék még szólni azokról az egyedi jogszabályokról is, amelyek­re a törvénytervezet utal a pénzügyi jogviszonyokkal kapcsolatban. Hangsúlyozni szeretném azt a tényt, hogy a végrehajtó rendelkezések vagy jogszabályok nem azonosak az egyedi jogszabályokkal, mint ahogy azt sok hozzászóló feltételezi a törvénytervezetről folyó vitában. Abból kell kiindulni, hogy a vállalati törvény mellett a pénzügyi jogviszo- nok egyes komplex területeit (pl. az adókat, a hiteleket, a devizagazdál­kodást) továbbra is átfogó egyedi törvények szabályozzák majd, mi­közben ezeknek rendelkezései érin­tik majd a vállalatokat is. Dr. ANTON SLOVINSKÝ kandidátus, egyetemi tanár ton. A rendkívüli műszakokkal azt a ki­esést pótoltuk, ami az alapanyag hiánya miatt keletkezett. így az édesanyáknak kevesebb idő jutott a gyermekeikkel való foglalkozásra, mert valahol valakik nem úgy szervezték a termelést, ahogy kellett volna. Lehet, hogy az ó késésüket is mások okozták, de a hibának valahol azért mindig van kezdete. Érdemes lenne például törvénybe iktatni, hogy a szállítási kötelezettségeit nem teljesítő vállalat mu­lasztásáról a dolgozókollektíva gyűlését is tájékoztassák. Jó lenne, ha a dolgozókol­lektíva gyűlése a gazdasági vezetőktől, igazgatótól törvényadta jogán hasonlóan megvonhatná a pénzjutalmat, ha a válla­lat szerződéses kötelezettségét nem tel­jesítette, és ezért a nyereség csökkent. Végül még egy gondolat. Szerintem az állami vállalatról szóló törvény rendelkez­hetne arról, hogy két különböző vállalat dolgozókollektívájának tanácsa hogyan veheti fel egymással a kapcsolatot, és e kapcsolatban milyen alapvető formákat és kötelességeket kell betartani..Vélemé­nyem szerint a vállalat nagyobb önállósá­ga mellett a szerződéses viszonyban álló vállalatok között az egymásrautaltság na­gyobb lesz. A szállítások késése még a jelenleginél is nagyobb problémákat okozhat. A nehézségekkel küszködőnek sosem árt a jó tanács, sőt, esetenként a segítség aranyat ér. A már említett gazdasszonyi szemszögből nézve példá­ul a jó háziasszonyba társára is odafigyel, meghallgatja annak tanácsát, és ha arra érdemes, meg is szívleli. LETUSEK MÁRIA, a Bratislavai Nemzetközi Nőnap Vállalat illésházi (Nový Život-Eliašovce) üzemének munkásnóje \

Next

/
Thumbnails
Contents