Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-17 / 218. szám, csütörtök

Megszabadulni az extenzív fejlesztési módszerektől Michal Nízky elvtárs, a tóketerebesi (Trebišov) járási pártbizottság vezető titkára válaszol a Pravda kérdéseire Nehéz elhinni, hogy a burzsoá köztársaság idején ebből a járásból távozott hazánk határain túlra a legtöbb földmű­ves. Árvizek, járványok, munkanélküliség, éhség gyötörte a lakosságot. A Tóketerebesi járás csak a feszabadulás után változott meg, a felismerhetetlenségig. Ma hiába keresnénk az aprócska, földhöz lapuló, zsúpfedeles házacskákat, ami­lyenek abban az időben annyira jellemzőek voltak Zemplén­re. Ma sokak szerint a zempléni falvak a legszebbek a Kelet­szlovákiai kerületben. Mintha az emberek családi házukkal akarnák » világ figyelmét felhívni: nézzétek csak, hogy élünk! Mi, az egykori béresek, akik az úri kastélyok tövében kis viskókban, lóistállókban lakva tengődtünk! A mai életet az emberek arra irányuló igyekezete jellemzi, hogy becsüle­tes munkával elősegítsék falujuk, járásuk és hazájuk fejlő­dését. Vállalásban nincs hiány. A legutóbbi partkonferenci­án is konkretizáltak ilyeneket. Marta Husáková és Ján Markovié, a Pravda szerkesztői arról folytattak beszélgetést Michal Nízkyvel, a tóketerebesi járási pártbizottság vezető titkárával, hogyan sikerül a célkitűzések valóra váltása. • Nizky elvtárs, milyen stratégiai fela­datot tűzött ki a legutóbbi járási pártkonfe­rencia a kommunisták és általában a járás valamennyi dolgozója számára?- Tömören azt mondhatnám, hogy a CSKP XVII. kongreszusának határoza­taiból indult ki, illetve a CSSZSZK gazda­sági és társadalmi fejlesztésének fő irá-_ nyaiból A mi viszonyaink közt ez azt jelenti, hogy meg kell szabadulni az ex­tenzív fejlesztés időszakára jellemző módszerektől, és ehhez én mindig hozzá .szoktam tenni, hogy az ilyen gondolko­dásmódtól is. Az az idő, amikor azt akar­tuk, hogy a járásban mindenáron minél több gyár legyen, végérvényesen elmúlt. Bár túlnyomórészt mezőgazdasági járás vagyunk, ipari potenciálunk sem elhanya­golható. Az ágcsernyöi (Čierna nad Ti­sou) és matyóci (Mafovce) ismert „szá­razföldi kikötőn" kívül járásunk területén van egy erőmű, a Slovnaftnak egy üzeme, a vojanyi textilüzem, vagongyár, élelmi­szer-ipari kombinát, a tóketerebesi Tesla- üzem, a Nový Domov Bútorgyár, a Szlo­vák Energiaipari Müvek királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) üzeme, a sečovcei Strojstav és egyéb kisebb üzemek. A kö­vetkező években elsősorban korszerűsíte­ni szeretnénk őket, olyan új gépeket és technológiákat alkalmazni, amelyek elen­gedhetetlenek az intenzív fejlesztéshez a gazdaságosság fokozásához, a jobb minőséghez, s ezáltal a nagyobb gazda­sági hatékonysághoz is. • Sikerül teljesíteni mindezt?- Az év elmúlt nyolc hónapja alatt az ipari termelés tervét 104,8 százalékra teljesítettük. Terven felül 185 millió értékű árut állítottunk elő. A munkatermelékeny­ség a termeléshez vizonyítva 4,9, a saját termelési értéket tekintve pedig 5 száza­lékkal nagyobb volt az előirányzottnál. Az állami terv nem teljesítésével kapcsolatos problémák csak a Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Gépgyárban vol­tak Olyan üzemről van szó, amely évi 29 millió korona értékű terméket gyárt, s a Dubnica nad Váhom-i Nehézgépipari Müvekhez tartozik Az elmaradást az elégtelen anyag- és müszakieszköz-ellá- tás okozza, s az utóbbi időben hozzájárult a munkaerőhiány is. Azon a véleményen vagyunk, hogy ennek a gyárnak főleg az a vállalat szentelhetne nagyobb figyelmet, amelyhez tartozik. A Nový Domov Bútor­gyárnak áruértékesítési nehézségei vol­tak. A Kelet-szlovákiai Sütő- és Cukrászi­pari Vállalat tóketerebesi üzemében fel­merült nehézségek is nyugtalanítanak bennünket. Az üzem szintén nem teljesíti tervét, ráadásul nagyon lassan javul az ott készült kenyér minősége. Nézetünk sze­rint az ok az emberekben keresendő. Igazolja ezt az a tény is, hogy az egyik műszakban dolgozó kollektíva viszonylag jó minőségű, ízletes kenyeret süt, a másik által sütöttet viszont az emberek nem hajlandók megvenni. • Milyen észrevételeket tettek az ipar­ban dolgozók az állami vállalatról szóló törvénnyel kapcsolatban, főleg ami az eltérő eredményeket elérő vállalatokra vonatkozó részeket illeti?- Sok megjegyzés hangzott el. A dol­gozók többsége nagy reményeket táplál a tervezett átalakítás iránt. Járási pártbi­zottságunk és az SZLKP alapszervezetei már ebben az időszakban céltudatos poli­tikai tömegmunkával igyekszenek meg­nyerni a munkásokat és a műszakiakat a tervezett átalakításhoz szükséges felté­telek megteremtése céljából. Mindeneke­lőtt minél több kollektívában kell alkal­mazni a brigádrendszerü munkaszerve­zést és javadalmazást. Ezt a feladatot a legjobban a vagongyárban és a tőkete- rebesi élelmiszer-ipari kombinátban sike­rült teljesíteni Erősödik a pártszerveze­teknek a termékminőség javítása céljából kifejtett munkája is. E tekintetben jó ered­ményeket ér el a vagongyár alapszerve­zete, ahol a termékek 91,4 százaléka minősült műszakilag korszerűnek Külö­nösen örvendetes, hogy a Nový Domov Bútorgyárban is, ahol az előző években nagy problémák voltak a minőséggel, ha már a vizsgált termékek 51,6 százaléka első osztályú. Kielégítő a helyzet a Slov- naftban és a textilgyárban is. Másrészt kritikusan értékeljük a sečovcei Strojstav kommunistáinak munkáját. Több termé­küket első osztályúból másodosztályúvá minősítettek át. Nagy nyomást fejtünk ki a gazdaságosság növelése - főleg az áramfogyasztás, valamint fűtőanyag- és fémfelhasználás csökkentése - céljából. Ezért nagyra értékeljük a Slovnaft-üzem Ignác Fignik, a tóketerebesi Frucona Ján Sepelák, a királyhelmeci energiaipari üzem Juhász Ferenc s az ágcsernyöi átrakóállomás Jozef Salamon vezette bri­gádjának munkáját és sok más kollektívá­ét, amelyek állandóan növelik a munka­termelékenységet, s emellett gazdaságo­san dolgoznak. • A járásban nemrég fejeződött be az aratás. Bár korai volna még arról beszél­ni, milyen évet zár majd a mezőgazdaság, mégiscsak sokat mondanak a gabonater­mesztési eredmények.- A járásban több mint 24 ezer hektár vetésterületen termesztett gabona átla­gos hektárhozama 5,02 tonna volt Két olyan mezőgazdasági vállalat van - a Se­čovcei Efsz és az Állatorvostudományi Főiskola Zemplínska Teplica-i tangazda­sága -, amely a 60-asok és 16 olyan, amely az 50-esek közé került. Tavaly csak hat vállalat ért el 5 tonnánál maga­sabb hektárhozamot Már ezek az adatok is jelzik, hogy társadalmunknak kezdenek fokozatosan megtérülni azok a kiadások, amelyek a kelet-szlovákiai alföldön vég­zett meliorációs munkákkal voltak kap­csolatosak. Az elért eredményekkel azon­ban nem elégszünk meg. Főként az állat- tenyésztésben vannak még nagy tartalé­kaink. • Megvilágítaná közelebbről ezt az állítását?- Ismét csak számokat kell monda­nom. 1983-ban mezőgazdasági vállalata­ink rentabilitása nulla alatt volt A veszte­ség több mint 27 millió koronát tett ki. Tavaly már csaknem 11 millió koronás nyereséget értünk el. Ehhez azonban nem minden vállalat járult hozzá egyenlő arányban. A Leleszi (Leles) Efsz, a Zemp­línske Hradište-i és néhány más szövet­kezet még ebben az évben is valószínű­leg veszteséges mérleget zár. S éppen az elmaradó mezőgazdasági vállalatoknál van alacsony színvonalon az állatte­nyésztés. Elégtelen a növénytermesztési eredmények értékesítése, mégpedig az emberek hibájából. Ezért a mezőgazda­ságban végzett pártmunka során állandó­an hangsúlyozzuk, hogy elkerülhetetlen a tudományos kutatás eredményeinek a jobb kihasználása s a dolgozók munká­jának a differenciált értékelése. Ezek a tö­rekvések meg is hozzák a kívánt ered­ményt. ami tükröződik például a Sečovcei Efsz pártalapszervezetének munkáján is: a szervezet kezdeményezésére a szövet­kezet már több éve hasznosítja a Szovjet­unió Kárpátontúli területén gazdálkodó kolhozok és szovhozok, továbbá a nyu- gat-szlovákiai kerületi Légi (Lehnice) Efsz - amellyel a sečovceiek baráti kapcsola­tot tartanak fenn - tapasztalatait, s meg­honosítja a bevált módszereket. Tehát nem szégyellenek a jobbaktól tanulni. Ezt kellene a többi mezőgazdasági vállalatnál is elérniük a pártalapszervezeteknek. Megkövetelni a gazdasági vezetőktől a feladatok következetes teljesítését, és a hibák ismétlődése esetén kádercseré­ket javasolni • Beszélgetésünk folyamán többször érintettük a járási pártbizottság és a párt­alapszervezetek által alkalmazott mód­szereket és -formákat. Mit tart döntőnek erre az időszakra vonatkozóan a járásban végzett párt munka terén?- Már hosszabb ideje érvényesítjük azt az alapelvet, hogy az alapszervezetek taggyűlésein legyenek jelen a járási párt- bizottság tagjai, s tájékoztassák a kom­munistákat mindarról, ami a járásban és a társadalomban történik, mert csak akkor várhatjuk a tagoktól a szükséges aktivi­tást, a többi dolgozóra való hatást. Ez egyúttal a visszajelzés kérdését is meg­oldja: tudjuk, mi foglalkoztatja a kommu­nistákat, mi okoz nekik gondot, mire van szükségük. Másik alapelvünk, hogy a kri­tikus észrevételekre kimerítő feleletet kell adni. Akár azonnal, a taggyűlésen vagy nyilvános pártgyülésen, akár írásban, ha a probléma szélesebb körű vizsgálatot igényel Jónak bizonyul a járási pártbizott­ság ülésén megvitatandó jelentéseknek a közös elkészítése is. Bizottságokat is alakítunk, amelyek konkrét feladatokat kapnak, és a megszabott irányban folytat­nak felméréseket. Megkívánjuk tőlük, hogy javasoljanak intézkedéseket a gaz­dasági tevékenységben vagy a politikai munkában észlelt fogyatékosságok kikü­szöbölésére. Nem engedünk meg a kriti­ka elfojtására tett semmiféle kísérletet. • Gondolja, hogy járásunk lakosai elégedettek a járás vezető párt- és köz- igazgatási szervei által végzett munka színvonalával?- Ezt nem gondolom, mert az emberek igényei egyre nőnek, s a járási szervek mindig az adós helyzetében lesznek, aki­től megkívánják, hogy eleget tegyen a jo­gos követeléseknek. Ilyen igény ma is sokféle van A lakosság például joggal kifogásolja, hogy alig van olyan bolt, isko­la, ipari üzem és más létesítmény, ame­lyet a tervezett határidőn belül átadnak. A múlt évre előirányzott 365 lakás közül az építők 120-at csak ebben az évben adtak át, mert a sok különféle hiba miatt annak idején nem voltunk hajlandók át­venni őket. A járásban egyetlen nagyobb építőipari szervezet sincs. A napokban fordultunk beadvánnyal az SZSZK kor­mányához, amelyben a járás építőipari kapacitásának a bővítésére 40 millió ko­ronát kértünk. Elhúzódik a tóketerebesi húsüzem és Béke Áruház, a nagykaposi (Veľké Kapušany) szolgáltatóház és más létesítmények építése. • Feltételezzük, hogy a járási párt- szervezet allandóan időszerű dokumen­tumként tartja számon a CSKP KB Elnök­ségének Levelét. Mi történt a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem elmé­lyítése terén?-Járásunkban 118 ezer ember él, s a múlt évben 1003 bűncselekményt jelentettek. Ennek a 93,7 százalékát sike­rült felderíteni. Azt hiszem, ez a tény is bizonyítja, hogy a Nemzetbiztonsági Tes- - tület tagjainak, valamint a bíróság és ügyészség munkatársainak elsősorban a lakosság közreműködésével sikerült megtalálniuk a bűncselekmények elköve­tőit. Az emberek óriási többségének ugyanis már nem mindegy, mi történik munkahelyén, falujában, vagy városában. És ez nézetem szerint elsősorban a CSKP KB Elnöksége Levelének kö­szönhető. Bár sokan a legagyafúrtabb bűnözési módszereket alkalmazzák ab­ban a reményben, hogy tetteikre nem derül fény, a valóság más. Például Kiss József, a Leleszi Efsz állattenyésztője nem munkával, hanem spekulációval „növelte“ a hízómarhák havi súlygyara­podását. Papíron 577 961 korona értékű súlygyarapodást mutatott ki, s ezért a szövetkezet 65 350 korona többletbért fizetett ki. A járásbíróság előtt fog felelni kiterjedt büntevékenységért Mikuláš Kob- zoš, az Agrostav volt igazgatója, valamint három királyhelmeci orvos is, akik külföldi állampolgárok gyógyításáért maguk szedték be a díjat. • Beszélgetésünk végén egy részben személyes kérdést teszünk fel. Nehéz a járási pádbizottság vezető titkárának lenni?- Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem. Akárhová megyek a járásban, azt várják tőlem, hogy állást foglaljak a felme­rült nehézségekkel kapcsolatban, vagy fejtsem ki nézetemet Ez a dolgok állandó tanulmányozására kényszerít. Meg kell ismernem a különféle problémákat. A lehető legjobban tájékozottnak kell lennem, min­denről tudnom kell, ami a járásban törté­nik. Ez azt jelenti, hogy gyűlésekre kell járnom, s el kell beszélgetnem az embe­rekkel munkahelyükön. A pihenésre mini­mális idő jut. Sőt, ha bevásárolni megyek, az üzletek polcaira és az elárusítónők munkájára sem úgy tekintek, mint a többi állampolgár, hanem mint vezető titkár. Észreveszem, mi nincs, vagy ha csak egy pénztáros dolgozik, bár a pénztár előtt sokan állnak és egyebeket. Ilyenkor meg­kérem a Zdroj, a Jednota vagy más ke­reskedelmi szervezet igazgatóját, hogy intézkedjék. A vezető tisztségviselő mun­kája és magánélete mindig a lakosság figyelmének középpontjában volt és lesz. A szerénytelenség, gőg, mások észrevé­teleinek a lebecsülése és a figyelmen kívül hagyása nemcsak a tisztségviselőre vet rossz fényt, hanem arra a pártszervre is, amelyet az emberek szemében képvi­sel. Ezt mindenkinek tudnia kell, aki veze­tő párt- vagy gazdasági tisztséget tölt be Méltó utódok lesznek Szeptember 17. a csehszlovák légierő napja Még nem ment le a nap, amikor 1944. szeptember 17-én a zolnai tábori repülő­téren zászlófelvonásra felsorakozott a Szovjetunióban megalakult első cseh­szlovák vadászrepüló-ezred állománya. Azért jöttek, hogy segítsék a felkelőket. Másnap harcba szálltak. Amikor a tűlerö elől a felkelők a hegyekbe vonultak visz- sza, október 25-én az ezred visszatért a front mögé. A mérleg: 18 légicsatában kilenc, a földön húsz repülőgépet, száz­nyolcvanhat katonai teherautót, kilenc harckocsit, három páncélozott jármüvet egy páncélvonatot, tizenöt tüzér-, illetve aknavető üteget, géppuskafészket, öt lő­szerraktárt semmisítettek meg. A több mint egy hónap alatt 573 felszállást való­sítottak meg, háromszázhetvenhat órát töltöttek a levegőben. Tomáš Kadlec a tanpadon Szeptember 17-e azóta a csehszlovák légierő napja. Néphadseregünk pilótáiról, a kiszolgáló személyzetről, a katonai re­pülőfőiskola hallgatóiról elmondhatjuk, hogy hűek a hagyományokhoz. Erről győ­ződtünk meg a köztük eltöltött idő alatt is. Karcsú fürge gépek köröznek a repülő­tér fölött Jozef Moravanský őrnagy, a re­pülés vezetője egy percre sem veszi le a szemét az égboltról. Utasításokat ad. rádión keresztül a leszálláskor való tenni­valókra figyelmezteti a pilótajelölteket, akik a Kassai (Košice) Katonai Repülős- főiskola harmadéves hallgatói. A tava­szon jöttek ide, hogy az elméleti oktatás után itt a világhírű fürdőváros közelében levő repülőtéren elsajátítsák a repülés alapismereteit. Az L-29-esek egymás után érnek földet, s bár az őrnagy tapasz­talt pilóta, izgul a fiúkért.-A második év után kerülnek ide - jegyzi meg, majd némi szünet után igy folytatja. - Előtte hónapokig gyakoroltak a tanpadon, de az első igazi repülésen nálunk esnek át. Első időben a hallgatók mögött ott ülnek az oktatók, akik mint jómagam, tapasztalt pilóták, a harci ala­kulatoktól kerültek ide. Minden hallgató számára az a legjelentősebb pillanat, amikor egyedül szállhat fel.-Erre általában 10-16 óra repülés után kerülhet sor - viszi tovább a szót Karéi Tuma százados. - Van, aki bátorí­tásra szorul, ha másképp nem megy, az őrnagy elvtárs veszi kézbe őket. ül be hátuk mögé a pilótafülkébe, elvégre azért vagyunk itt. hogy megtanítsuk őket re­pülni. Előkerülnek azok a hallgatók, akik előbb landoltak. Félreteszik pilótasisakju­kat, s közben arról vitatkoznak, hogyan hajtották végre a feladatot. Amikor meg­látják az őrnagy arcát, megnyugodnak. A prágai Jiŕi Pospišil törzsőrmester némi öniróniával mondja- Másfél évig vár rá az ember, s lám. amikor ott ül a botkormány mögött, hirte­len azt sem tudja, hogy mit tegyen, a mű­szereket tartsa-e szemmel, vagy az alatta elterülő tájra vessen egy pillantást... Pe­dig már a főiskola megkezdése előtt re­pült a Honvédelmi Szövetségben, ahol jelenleg szabadidejében modellezéssel foglalkozik. Vékonydongáju fiú, de edzett, a legjobb hallgatók egyike. Az elsők kö­zött kezdett egyedül repülni. Azt mondják, szerény, szófogadó, komolyan készül hi­vatására.- Itt a szlovák nemzeti felkelésről elne­vezett laktanyában más az élet mint a fő­iskolán - folytatja az őrnagy. - A hallga­tóknak meg kell szokniuk, hogy ha reggel négykor repülnek, este nyolckor az ágy­ban a helyük, nem mehetnek a lányok után, szórakozni a városba. Vigyázni kell rájuk, elvégre belőlük lesznek a néphad­sereg pilótái. Jómagának is két fia van, az egyik hadnagyként szolgál a légvédelemnél. A harci egységnél eltöltött huszonhat év alatt mint elsőosztályú pilóta sokszor ta­lálkozott a főiskolából kikerült fiatal piló­tákkal. Oktatta, tanította őket, hogy mie­lőbb részt vehessenek a harci feladat teljesítésében.- A parancsnokunknak mindig helyén van a szive - jegyzi meg a nyitrai (Nitra) Roman Huszár törzsőrmester. - Az egyik alkalommal, amikor leszállásra készülőd­tem. nem nyílt ki a futómű. Forróság öntött el, de a fülhallgatóban máris hallot­tam nyugodt hangját, ,,ne izgulj, tegyél meg még egy kört a repülőtér fölött, kapcsold be az automata biztonsági be­rendezést. Nem lesz semmi bajod. “ Igaza volt... Több mint ötven órát repültem már és nyugodt lelkiismerettel állíthatom, örü­lök annak, hogy pilóta leszek. A Mladá Boleslav-i Tomáš Kadlec törzsőrmester, évfolyamtársa figyelme­sen hallgatja szavait, majd elmondja:- A repülést sokoldalú felkészítés előzi meg. Ejtőernyős ugrás, imitált katapultá­lás, a repülőgép szerkezetének és mű­szereinek megismerése stb. A felkészülé­sünk során nem elhanyagolható a jó tájé­kozódási képesség, aminek a navigációs repülések gyakorlása során vesszük hasznát. A kezdő pilótának kellemetlen, ha csak a térkép szerint tud repülni, med ez sok figyelmet követel. Egyébként, amint fölötteseink mondják, ez a mi gyen­ge oldalunk. A repülőgépből szép a kilá­tás, de nincs idő a nézelődésre, a tájéko­zódási pontokat, a műszereket kell figyel­ni, hogy bármely pillanatban meghatároz­hassa az ember azt, hogy éppen hol repül. Néhány nap múlva visszatérnek a főis­kolára, hogy a tanuláson kívül korszerűbb gépen tökéletesítsék tudásukat. Nem így a negyedikesek egy csoportja, akik a heli­kopter vezetését gyakorolják Ma már ott tartanak, hogy két géppel repülnek egy­más mellett, és hamarosan még egy kerül melléjük, vagyis tanulják a kötelékben való repülést. Igor Jandura és Eduard SajgeUk törzsőrmesterek, párttagjelöltek éppen a repülésre készülnek. Figyelme­sen veszik át a gépet a technikustól, amikor végeznek, Eduard Šajgelík törzs­őrmester némi szomorúsággal jegyzi meg Jozef Moravanský őrnagy felszállás előtt utasításokat ad az egyik hallga­tónak (A szerző felvételei)- Mindig csak a repülőtér környékén körözünk, pedig szeretném a levegőből megpillantani szülővárosomat, Banská Bystricát. Tudom, hogy előbb utóbb erre is sor kerül, de az ember türelmetlen... A repülést irányító parancsnok szakítja félbe mondanivalóját. Az eligazítás rövid: ..betartani a magasságot, az egymástól való távolságot“. Feldübörög a gép motorja. A rotorok légi örvényt kevernek, aztán mint az ikrek a gépek egyszerre a levegőbe emel­kednek.-A fiúk büszkék arra, hogy éppen azon a repülőtéren teszik az első lépése­ket, amelynek legénysége a szlovák nem­zeti felkelésben a harcolók oldalára állt - összegezi véleményét Stanislav Turčan alezredes, a parancsnok politikai helyet­tese. - A közelmúltban egy emlékszobát rendeztünk be, amely bemutatja a repülő­sök helytállását a nemzeti felszabadító harcban A mindennapi kiképzés mellett természetesen a politikai nevelömunkáról sem feledkezünk meg és figyelünk arra, hogy a tényleges állomány és a főiskolai hallgatók közötti viszony a lehető legjobb legyen. Még a kezdő pilóta is tudja, hogy a földi személyzet nélkül mit sem ér a tudománya, nem repülhetne biztonsá­gosan. Bár még csak ismerkednek a repülés­sel, érzik, hogy a repülősök nagy család­jába tartoznak. Tudják, hogy még sok tanulás és néhány év kell ahhoz, hogy a vadászgépek és harci helikopterek leg­jobb pilótái közé sorakozhassanak fel. Ehhez jó alapot ad a repülős főiskola, a kiképző repülőtér, az oktatók lelkes tábora. NÉMETH JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents