Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-17 / 218. szám, csütörtök
I i J szú 5 Használjuk ki a szocializmus hatalmas lehetőségeit laton belüli alakulatokat szervezhet, meghatározhatja ezek hatáskörét és felelősségét, s folytathat mindenféle tevékenységet, beleértve az.érvényes szabályok keretében történő tervezést. Kialakulnak a lehetőségek a nagyság, a tevékenységi irányzat és a belső szervezeti felépítés szempontjából sokféle típusú vállalatok fejlesztéséhez, kihasználva a szervezés kombinát jellegét, szakágazati és területi elveit. A jövőben egyetlen önelszámoló gazdasági egység sem tartozhat más önelszámoló egység alá. Egyáltalán nincs szó azonban egyoldalú dezintegrá- ciós irányzatok érvényesítéséről, hanem a termelési-műszaki alap természetes és célszerű elrendezéséről A törvénytervezet nemzetközi részvétellel működő közös vállalatok létesítésével is számol, ezek szervezését külön törvény fogja szabályozni. A törvénytervezet a vállalatok és az illetékes nemzeti bizottságok együttműködésével is foglalkozik, amelyek területén a vállalat fő munkahelyei működnek. Ezt az együttműködést a kölcsönös hasznosság szellemében kell fejleszteni. A vállalatok elsősorban a városok és a falvak fejlesztésében vesznek részt, a nemzeti bizottságok pedig a vállalatok munkaerő-ellátásához nyújtanak segítséget. Az együttműködés fontos területét képezi az ökológiai problémák megoldása, az egészséges környezeti viszonyok megőrzése, valamint a városok és a falvak szépítése. Szocialista önigazgatás A törvénytervezetben előtérbe kerül az elért eredményekért való kollektív felelősség követelménye. Ha a vállalati dolgozók keresetét a gazdálkodás végső eredményeitől akarjuk függővé tenni, úgy részt kell venniük a gazdasági és a szociális tevékenység alapvető kérdéseire vonatkozó döntésekben is. Az ilyen döntésekben való részvétel új javasolt formája az állami vállalat önigazgatása, melynek a szerveit a dolgozókollektíva közgyűlése (esetleg a küldöttek gyűlése), valamint annak operatív, végrehajtási szerve, a dolgozókollektíva tanácsa alkotja. Az önigazgatás garantálja az egész kollektíva, az őt képviselő szervek, valamint a társadalmi szervezetek részvételét a vállalat igazgatásában, a legfontosabb döntések hozatalában, ezek teljesítésének az ellenőrzésében, beleértve a vezető dolgozók megválasztását. Ami az önigazgatási szervek és a szakszervezet viszonyát illeti, az FSZM szerepe továbbra is pótolhatatlan marad. Amíg a szocialista önigazgatási szervek közvetlenül vesznek részt a gazdasági irányításban és döntésekben, s ezek lényegében vállalkozói szervek, a szakszervezetek elsősorban a törvényes jogok védelmére, az igazságos javadalmazásra, az emberek szociális szükségleteinek teljes kielégítésére, a munkavédelemre, s természetesen a munkakezdeményezés fejlesztésére fogják összpontosítani a figyelmet. A dolgozókollektíva tanácsába beválasztott tagjaik által részt vesznek annak tevékenységében is. A nyilvános vita eddigi tapasztalatai arra mutatnak, hogy nagy érdeklődés nyilvánul meg a vezető dolgozók, elsősorban az igazgatók választása iránt. Egyes hozzászólók rámutatnak arra a veszélyre, hogy a dolgozók majd a kevésbé igényes, engedékeny vezetőket részesítik előnyben. A vezető dolgozók választhatóságának a kérdését azonban az igényes gazdasági környezet kialakításával összefüggésben kell vizsgálni, amely a vállalatokat a legnagyobb hatékonyságú gazdálkodásra ösztönzi. Tekintettel arra, hogy a dolgozókollektívák anyagi és szociális ellátásának a színvonala közvetlenül függ majd a vállalat'gazdasági eredményeitől, a dolgozók objektív érdeke lesz, hogy a vállalat élére energikus és politikailag felelős vezető kerüljön, aki rendet és fegyelmet tud tartani a társadalommal szembeni kötelezettségek teljesítésében, s ez- ' zel a dolgozókollektíva szükségleteinek is eleget tud tenni, beleértve az érdemek szerinti javadalmazás elvének érvényesítését. Az állami vállalatról szóló törvény meghatározza a vállalat legfontosabb gazdasági és szociális tevékenységeinek a körét. A gazdasági"' és szociális tervezésről, a szocialista gazdálkodásról, a műszaki fejlesztés kérdéseiről, az áru értékesítéséről, az árakról, a hitelekről, a juttatásokról és támogatásokról, a külgazdasági tevékenységről, a környezetvédelemről, a természeti források ésszerű hasznosításáról, a gazdasági és szociális információkról, az ellenőrzésről, a munka és a bérezés, valamint a személyzeti és a kádermunka kérdéseiről van szó. A gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó komplex dokumentum kidolgozása során ezek a kérdések még pontosítva lesznek, s többségüket az illetékes jogi normák határozzák meg. Napjainkban az állami vállalatról szóló törvénytervezet nyilvános vitájának második szakasza kezdődik, amit arra kell kihasználni, hogy a dolgozók minél szélesebb rétegei kapcsolódjanak be a gazdasági mechanizmus átalakításába, hogy megértsék annak értelmét és jelentőségét. Lehetővé kell tenni számukra, hogy hozzászóljanak a javasolt változásokhoz, érvényesítsék ismereteiket és tapasztalataikat. Arról van szó, hogy az emberek megértsék részvételük jelentőségét az új intézkedések kidolgozásában, s érezzék az átalakításért vállalt közös felelősséget. A nyilvános vita ezért további fontos jogi dokumentumokra is kiterjed, a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvénytervezetre, valamint az ipari, a fogyasztási és a lakásszövetkezetekről szóló törvénytervezetre. A feltételezések szerint a vállalati törvény legkésőbb 1989. január elsejével lép hatályba. Egyes részei, vagy egyes részhatározatai csak később válnak érvényessé, de 1991. január elsejétől a törvény teljes terjedelmében fog hatni. A tervek szerint a szövetségi gyűlés a jövő év közepe táján hagyja jóvá a törvényt. Előtte azonban el kell fogadnia néhány feltételező intézkedést. Az elvonások és az adók rendezésére 1990. január elsejétől kerül sor. miután 1989. január elsejei hatállyal megtörtént a nagykereskedelmi árak komplex rendezése. Hasonló módon járunk el a tervezési módszerek változtatásában is, fokozatosan kialakítva a hosszú távú normatívu- mokat. A gazdasági mechanizmus és az egész társadalmi élet átalakítását fokozatosan valósítjuk meg. Ez azonban senkit sem jogosít fel olyan szemléletre, hogy elég időnk van még hátra, hogy először előkészítjük az átalakítást, aztán valamilyen konkrét napon végrehajtjuk, s a továbbiakban minden probléma automatikusan megoldódik. Az átalakítást a népért, a nép érdekében hajtjuk végre, és senki más, csak a nép valósíthatja meg azt, becsületes munkájával. Semmit sem érünk el, ha már ma nem fogunk becsületesen dolgozni, ha nem változik meg a gondolkozásunk, a munkamódszerünk, ha nem sajátítjuk el a kornak megfelelő hozzáállást. Az átalakítás értelmének a megértését nem a szép szavak bizonyítják, hanem a mindennapi tettek, az a becsületes törekvés, amely a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott határozatok, s a 8. ötéves tervben előirányzott feladatok teljesítésére irányul, s ebben a tekintetben nem vagyunk mentesek a fogyatékosságoktól. Igen, a gazdasági mechanizmus átalakítása objektív szükségszerűség, de semmiféle előírás, semmiféle rendszer nem tiltja azt, hogy jobban dolgozzunk, következetesen érvényesítsük az össztársadalmi érdekeket, minden egyes állampolgárunk érdekét, s valódi gazdáknak érezzük magunkat a munkahelyünkön. A szocialista demokrácia elmélyítése, a dolgozók részvételének a ki- szélesítése az irányításban és az igazgatásban feltételezi a dolgozók kollektív értelmének a kihasználását, a sokoldalú tájékozottságot, a problémákról folytatott vitát, az állampolgárok észrevételeire való érzékeny reagálást. Egyúttal szélesebb társadalmi ellenőrzést kell gyakorolni a szocialista erkölcs és a törvényesség alapelveinek megtartása fölött, beleértve a szocializmussal szembeni ellenséges jelenségek felszámolását, a társadalmi vagyon fosztogatása, a korrupció, a szolgálati beosztással való visszaélés, a gazdasági eredmények meghamisítása, a közrend és a munkafegyelem megbontása, valamint a bírálat elnyomása elleni harcot, ahogy azt a CSKP KB Elnökségének a negatív társadalmi jellenségek ellen közölt Levele megköveteli. Rendkívüli felelősséget viselnek ebben elsősorban a vezető gazdasági dolgozók, akiktől az átalakítás megköveteli, hogy bizonyítsák politikai és szakmai fejlettségüket, azt, hogy a forradalmi feladatok teljesítésének jelenlegi időszakában helytállnak. Munkájukat ennek megfelelően fogják értékelni. A párt vezető szerepének elmélyítése Minden törekvésünk élén a pártnak kell állnia, olyan politikai erőként, amely kitűzi a feladatokat, s a dolgozókat egyidejűleg teljesítésükre, valamint következetes ellenőrzésükre ösztönzi, megnyeri és szervezi. A XVII. pártkongresszus ezért a figyelem homlokterébe állította annak szükségét, hogy tökéletesíteni kell a párt munkáját és el kell mélyíteni vezető szerepét. Elsősorban maguknak a kommunistáknak kell meggyőződötteknek lenniük, ha a többi dolgozót rneg akarják győzni politikánk helyességéről és meg kívánják őket nyerni e politika megvalósításának. A pártpolitikával való mélyreható azonosulás az alapja a kommunisták öntudatos fegyelmének, kezdeményezésének és hajlandóságuknak bizonyos áldozatokat is vállalni, többet teljesíteni alapvető kötelességeiknél. Manapság erre is szükségünk van. Rendkívüli korszakban élünk, amely jelentőségénél fogva forradalmi, s ezért forradalmi módon kell hozzálátnunk a feladatok teljesítéséhez is. A párt és az egész társadalom tevékenysége szempontjából rendkívüli jelentősége van a bírálatnak és az önbírálatnak. Ennek híján nem fejlődhet sem a párt, sem a szocialista társadalom. Nem uralkodhat az alkotó törekvéseknek és az elvtársi együttműködésnek légköre abban a kollektívában, amelyben nincs helye a nézetek kritikus megítélésének. Ezért harcot folytatunk, hogy a bírálat és az önbírálat ne rendkívüli kampány legyen, hanem teljesen szokványos és szerves része a tevékenységnek a párt valamennyi szervezetében, a feladatok teljesítéséért és a fogyatékosságok kiküszöböléséért folytatott küzdelemben. A pártszervezetek a dolgozókollektívák politikai magvát képezik, s hatást gyakorolnak általában politikai, valamint morális légkörére. Ez annál is fontosabb, mivel közvetlenül a dolgozókollektívákban dől el jelentős mértékben az, hogy mennyire lesz eredményes a gazdasági reform és általában az átalakítás. A dolgozóknak érthetően meg kell magyarázni az előkészítés alatt álló változások célját, azt, hogy konkrétan miképp nyilvánulnak meg a gyakorlatban, milyen követelményeket támasztanak az emberekkel szemben és milyen új lehetőségeket teremtenek számukra. A gazdasági mechanizmus átalakításának politikai előkészítése a jelen kulcsfeladata és ennek minősége nagymértékben befolyást gyakorol az új intézkedések gyakorlati megvalósításának hatékonyságára. A gazdasági mechanizmus átalakítását ugyanakkor széles társadalmi összefüggésekben kell felfogni, szerves egységben a társadalmi élet további területeivel, mégpedig azon sokoldalú változások forradalmi programjának részeként, amelyek megvalósítása egyet jelent majd a szocializmus új minőségi szintjének elérésével. A gazdasági reform sikere ezért közvetlenül függ a társadalmi viszonyok tökéletesítésétől, az állami, a gazdasági, a társadalmi, a művelődési, a kulturális, az ideológiai és a politikai intézmények munkastílusának átalakításától. A párt központi bizottságának 5. ülése e tekintetben konkrét feladatokat tűzött ki. Jelenleg rendkívül fontos növelni az ideológiai munkának, főleg a gazdasági propagandának, valamint a dolgozók gazdasági nevelésének hatékonyságát. Ennek a munkának kifejezetten offenzív jellegűnek kell lennie, nem szabad benne a kivárás álláspontjára helyezkedni, fel kell vetni, s meg kell válaszolni a legégetőbb kérdéseket is. Ennek a tevékenységnek megalapozottnak, érvelésében erőteljesnek, s egyidejűleg, érthetőnek, vonzónak és hatásosnak kell lennie. Nem az elméleti konstrukciók csúcsait kell ostromolnia, hanem az elméletet alkalmaznia kell a gyakorlat konkrét feltételeire. Arról kell beszélni, ami az embereket közvetlenül érdekli, foglalkoztatja és égetően érinti. Az egész átalakítás sikere nagymértékben függ az emberek mentalitásának megváltozásától. Az emberek egyetértenek az átalakítással és örömmel fogadják azt. Egyesek azonban felteszik a kérdést, vajon az átalakítás nem jelent-e meghátrálást a szocializmustól. Meg kell nekik magyaráznunk, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz, minden jelenlegi törekvésünk célja a szocializmus megszilárdítása, megerősítése és továbbfejlesztése. Teljes mértékben használjuk ki az értéktörvényt Az idők folyamán objektív okokból, azzal magyarázhatóan, hogy hittünk a kommunizmus gyors megvalósulásában, de a hibák és a téve- desek következtében is, a szocialista alapelvekkel kapcsolatban kialakult néhány helytelen elképzelés. Vonatkozik ez például a javadalmazás kérdésére. Mindanyian jól tudjuk, hogy e tekintetben még sok a fogyatékosság. Ezek közül legnagyobb az egyenlősdi. Az egyik oldalon bíráljuk, a másik oldalon azonban - becsületes dolgozók is - valami olyasmit látnak benne, ami szinte jellemzője, mi több, vívmánya a szocializmusnak, s aminek híján a szocializmus erejéből veszítene. Az egyenlősdi nem vívmány, hanem a szocializmust fejlődésében érezhetően gátló fogyatékosság. A szocializmusban a szociális igazságosság alapja a munka és a javadalmazás mértéke közti következetes összhang. Nem igazságos az, hogy a jó és a rossz dolgozónak egyaránt nagyjából azonos a jövedelme, sőt, a rossz dolgozóé talán nagyobb is, mivel azt, amit a munkában elhanyagol, pótolja az olyan nem kívánatos és gyakran törvény- ellenes tevékenységben tanúsított aktivitással, amellyel gyarapítja személyes hasznát. Igazságos az, ha a becsületes dolgozónak jóval magasabb az életszínvonala, mint a léhűtőnek, a munkakerülőnek. A dolgozókollektívák és az egyének javadalmazásában kívánatos differenciálás nagymértékben lélektani ügy. Ezzel nem kell kivárni az új gazdasági mechanizmust. Ennek megvalósítására már most megfelelő lehetőségünk nyílik. Továbbra is bizalmatlanság övezi az áru- és pénzviszonyok kihasználását is. Ebben sokan meghátrálást látnak a szocializmus alapelveitől és, őszintén szólva, ezen nem is csodálkozhatunk. Ez részben annak következménye, hogy a hatvanas évek vége felé ezzel a közgazdasági kategóriával visszaéltek a szocialista gazdaság bomlasztását célzó kísérletekben. Részben pedig ez következménye annak is, hogy gazdaságunkban nem érvényesülnek megfelelően az áru- és pénzviszonyok, valamint az értéktörvény. Márpedig ez a szocialista gazdaságnak olyan szerves és törvényszerű alkotó eleme, amelynek híján elképzelhetetlen az intenzifikálás folyamata. A szocialista építés elmélete és gyakorlata megerősíti, hogy ezek a viszonyok törvényszerűen megőrzik objektív érvényességüket a szocialista társadalom fejlettségének magas fokán is. Viszont más a tartalmuk, s hatásgyakorlásuk objektív határait is leszűkíti a társadalmi tulajdon, s az össztársadalmi tervszerű irányítás. Feltételeink között nincs szó másról, mint arról, hogy mind eredményesebben használjuk ki az árakat, a nyereségelvonást, az adót, a hitelt, az önelszámolást és az önfinanszírozást, a költségeket következetesen egybevessük a gazdálkodás eredményeivel, az árképzés a munka társadalmilag szükséges költségeire épüljön, mérceként használva elsősorban a költségek világszintjét, s hogy minden ember annyit kapjon, amennyit munkájával valóban kiérdemelt. A gazdasági szabályozóknak tehát az őket megillető helyet biztosítjuk a gazdaság irányítási rendszerében. A szocializmus azért jött létre, hogy kiküszöbölje a kizsákmányolást, biztosítsa a szociális igazságosságot, s a társadalom boldogulását az ember sokoldalú fejlődése és boldogulása útján. Ennek minden útját, módját hasznosítanunk kell. A gazdasági propaganda és általában az ideológiai intézmények sokat tehetnek a lélektani gátlások leküzdésében, amelyek néha tapasztalhatóak az átalakítás megközelítésében. Meg kell magyarázni egyben az alkalmazott gazdasági fogalmak tartalmát, jelentőségét, hogy mindenki tudja, miről van szó. Ezzel egyidejűleg teljesíteni kell egy további, a szó szoros értelmében agitatív, mozgósító feladatot. Mégpedig azt, hogy érvényesíteni és erősíteni kell a társadalmi felelősségtudatot, az igényesség szükségességének, a liberalizmus, a fogyatékosságokkal szembeni helytelen tolerancia leküzdésének tudatát. Annak tudatát, hogy le kell küzdeni mindazt, ami ellentétben áll erkölcsünkkel. törvényeinkkel, a szocializmus alapelveivel. Ez kulcskérdés, amelytől az átalakítás sikere függ. Csak a személyes meggyőződésből eredő aktivitással birkózhatunk meg az előttünk álló feladatokkal. Úgy fogunk élni, ahogy dolgozunk. Ez az egyszerű egyenlet változtathatatlan. Csakhogy még nem mindenki tudatosítja, vagy hajlandó tudatosítani a közvetlen összefüggést az életszínvonal és a munka eredményei között. Gyakran joggal bíráljuk a fogyatékosságokat. Igen, rájuk kell mutatnunk és felelősségre kell vonnunk azokat, akik konkrétan felelnek értük. Sok esetben azonban kiküszöbölésük érdekében valóban keveset kell tenni. Gyakran elég, ha - úgymond - kézbevesszük a seprűt. Az emberek készek hozzájárulni a problémák megoldásához, amiről például a Z akció tanúskodik, amely embereket szolgáló, életkörülményeiket javító milliós értékeket hozott létre. Ugyanilyen jelentős az a társadalmi szerep, amelyet az emberi együvétartozás alapelveinek, a kollektív munka eredményei iránti tiszteletnek elmélyítése tölt be. Ugyanez vonatkozik a munkakezdeményezésre, a munkaversenyre, a feltaláló és újítómozgalomra, amiben kifejezésre jut az emberek cselekvő hozzáállása. Egyszóval nem lehet csak köve- telődzni, s arra várni, hogy valaki valamit majd elvégez helyettünk, hanem a dolgokat összefüggéseikben kell látnunk. Gazdáknak kell érez- nünk magunkat, s ez elsősorban azt jelenti, hogy jól kell gazdálkodnunk Nemcsak a családban, az üzemben, a munkahelyen, hanem társadalmi méretekben is. Becsülnünk kell a közös értékeket és tisztában kell lennünk azzal, hogy mit képviselnek. Problémáinkról és fogyatékosságainkról kritikus szellemben szólva, tesszük ezt annak tudatában, hogy nálunk az emberek többsége becsületes, s kész cselekvően hozzájárulni az ország felvirágzásához. Ez feljogosít bennünket arra a meggyőződésre, hogy a fogyatékosságokat leküzdjük, s a gyorsítás stratégiájának feladatait teljesítjük. Az új feltételek között kétségtelenül jobban fogunk dolgozni és élni. Nem áltathatjuk azonban magunkat azzal, hogy akár a legtökéletesebb mechanizmus is helyettesítheti a mindennapos feladatok teljesítéséhez való öntudatos hozzáállást. Itt nemcsak a gazdasági mechanizmus átalakításáról van szó, hanem általában a munka átalakításáról, mindannyiunk gondolkodásmódjának és magatartásának megváltoztatásáról. B7. IX. 17.
