Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-10 / 185. szám, hétfő
A kísérletek szerepe az átalakításban ÚJ szú 1987. VIII. 10. (Folytatás a 4. oldalról) alkalmazni. A termelési-műszaki ügyekben egyértelmű és feltétel nélküli követelmény a legszigorúbb rend és a kemény fegyelem mindenki számára, az igazgatótól kezdve, a gazdasági dolgozókon és a mestereken át, egészen az egyes munkásokig. A termelési viszonyok szabályozásánál azonban, amint azt a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás tapasztalatai is bizonyítják, előtérbe kerül a termelőeszközökhöz való egyenlő viszonyulás, az a tény, hogy a közös vagyonnak mindenki a gazdája, ezért mindenkit azonos demokratikus jogok illetnek meg. Kizárólag csak ilyen vonatkozásban beszélhetünk a demokráciáról a termelésben. Ám itt is érvényes, hogy a nagyobb jogok nem jelentenek kisebb kötelességet, s a nagyobb fegyelmet nem lehet elérni az emberek döntés- hozatalban való részvételének fokozása nélkül. Az egyiket nem lehet a másikkal felcserélni. A műszaki normák nem képezhetik vita vagy szavazás tárgyát, mint ahogy bérezési kérdésekben sem lehet dönteni zöld asztalnál hozott utasításokkal, tekintet nélkül a dolgozókollektíva állásfoglalására. A technokrata és az anarchista elképzelések - beleértve az egyik véglet másikkal való leküzdésére irányuló törekvést - károsak, és következményeiket tekintve antidemokratikusak. A szocialista társadalomra jellemző a technológiai szabályok öntudatos megtartása. Társadalmi rendszerünk nemcsak felülről lefelé követeli meg a termelési folyamatok szervezettségének elmélyítését, törvények és előírások segítségével, hanem ezzel együtt alulról is, a dolgozók önálló támogatása alapján, önfegyelmük, önellenőrzésük és önnevelésük által. Az utóbbi években egyre gyakrabban kezdtünk beszélni a vállalati dolgozókollektívák küldetéséről és feladatairól. Egyelőre azonban - és ezt nyíltan ki kell jelenteni - ez a kérdés sajnálatosan csak a propagandában szerepelt, s nem vált gazdasági-szervezési üggyé. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet új fontos vonásként tartalmazza a szocialista önigazgatás kérdéseit. A demokratizmust eddig csak a társadalmi szervezetek közismert tevékenységére, tagállományuk fejlődésére és a gyűlések látogatottságára szűkítettük. A tömeges részvétel azonban a demokráciának csupán az egyik megnyilvánulása, amely nem lehet öncélú. Habár nem értük még el azt, hogy minden állampolgárunk részt vegyen a társadalmi ügyek igazgatásában, már ma is előtérbe kerül itt a hatékonyság kérdése. Az önigazgatási elvek sikeres érvényesítéséhez minél több gyakorlati tapasztalatot kell szereznünk. Érzékeny ügyről van szó, amelyben megfontoltan és felelősen kell eljárni, mellőzve a fölösleges improvizációkat, spekulációkat és demagógiát. A komoly problémák közé tartozik az önigazgatás gyakorlati formáinak meghatározása. A törvénytervezet ezek közül kiemeli a legfontosabb döntések előkészítését, ezek teljesítésének ellenőrzését, valamint a vezető dolgozók választhatóságát. Hiba lenne az önigazgatás szerepét csupán ezek egyikére korlátozni, például a vezető dolgozók választhatóságára, bár itt egy új és rendkívül fontos dologról van szó. Miért került sor erre a lépésre? Ez a magas fokú demokratizmus megnyilvánulása, annak a bizalomnak a jegyében, hogy a dolgozók képesek jól megítélni a javasolt személyek előnyeit és fogyatékosságait. Emellett arról is szó van, hogy a dolgozók minél szélesebb körének legyen lehetősége az emberek bizalmának a megnyerésére, a vállalati ügyekkel kapcsolatos elképzeléseinek megvalósítására, a vezető helyek betöltésére kiírt pályázaton való részvételre. Az is fontos körülmény, hogy így a vezetők tevékenysége fokozottabb mértékben kerül a munkatársak mindennapi ellenőrzése alá. Lehetőség nyílik arra is, hogy a vezetők nemcsak felfelé irányuló jelentésekben adjanak számot az elvégzett munkáról, hanem közvetlenül, szemtől szembe az egész dolgozókollektívának is rendszeresen beszámoljanak. Az ágazati és területi érdekek egysége Az átalakítás és a gazdasági mechanizmus jelentős részét képezi a közigazgatás területe, beleértve a nemzeti bizottságok valamennyi szintjét. Ezek tevékenységében az utóbbi években kedvező változások történtek; ennek ellenére azonban ezek terjedelme, minősége nem felel meg az élet szükségleteinek. Az állami vállalatról szóló törvényjavaslat új fontos elemekkel egészíti ki a küldetésüket. Kiemeli többek között azt, hogy a vállalat a gazdasági és a szociális tevékenység területén köteles együttműködni az illetékes nemzeti bizottsággal, részt venni a területi körzet komplex gazdasági és szociális fejlesztésében, s tiszteletben tartani a nemzeti bizottságok határozatait. A vállalatok és a nemzeti bizottság kapcsolatát azonban nemcsak pontosabb és kötelezőbb jogi normák fogják szabályozni, hanem ez gazdaságilag is jobban alá lesz támasztva, mint a múltban. Az eddigi gazdasági mechanizmus nem sokat törődött a területi munkamegosztással, a térség termelési viszonyaival. Ebben a vonatkozásban sok mindent meg kell változtatni. Bizonyos dolgokról már vannak elképzeléseink, más kérdéseket még mérlegelni kell, s számos probléma megoldását várjuk a gazdasági kísérlettől is. Egyes nemzeti bizottságok önmaguktól, kezdeményezően láttak hozzá az új módszerek kipróbálásához. Az ilyen eljárást szívesen támogatjuk. Büszkék lehetünk arra, hogy nálunk már nincsenek elmaradott körzetek, s hogy lényegében - néhány határmenti helyi körzettől eltekintve - kiegyensúlyozott az életfeltételek színvonala. Eddig ez főleg a központi juttatásoknak volt köszönhető. Ezeket fokozatosan korlátozni akarjuk, s nagyobb teret, önállóságot és felelősséget bízunk a nemzeti bizottságokra, hogy az állampolgárokkal együtt, saját érdemeik alapján, a vállalkozással és kezdeményezéssel szerzett eszközökből nagyobb mértékben fejlesszék városaikat és községeiket. Rendkívül fontosnak tartjuk a célszerű gazdasági kapcsolatok kialakítását, a különböző ágazatokhoz, helyi államigazgatási szervekhez tartozó vállalatok között. Ezen a területen is érezhető annak a hosszú ideje tartó elképzelésnek a hatása, hogy nem szükséges gazdasági kapcsolatokat létesíteni a gazdasági mechanizmus egyes láncszemei között, nem kell bizonyos elvonásokat eszközölni, illetékeket kiszabni a szolgáltatásokért, adót kivetni a terület vagy a területi források hasznosítására. Egyre jobban érezhető, hogy az ilyen megtérítések hiánya, illetve ezek alacsony színvonala nem vezet a források gazdaságos kihasználásához, sőt inkább a helytelen és lényegében társadalomellenes ügyeskedéseket segíti elő. Sokan úgy viselkednek, mintha a társadalmi vagyon ingyenes, sőt pazarolható lenne. Ennek okvetlenül gátat kell vetni, s ezt a szélesebb körű gazdasági értékeléssel is elő kell segíteni. A hatékonyság növelésének szükségleteiből kiindulva a nemzeti bizottságok eszközellátásánál nem lehet csupán az önkéntességre támaszkodni, hanem a személyektől függő jóakaratot mindkét fél számára kötelező szilárd szabályozókkal kell helyettesíteni. A városi állampolgárok és a helyi üzemek dolgozóinak szociális problémáihoz is új módon kell viszonyulni, nem arra várva, hogy mi marad meg a termelési szükségletek fedezése után, hanem az emberekre fordított befektetéseket is fontos intenzifikációs tényezőnek kell tekinteni. A gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó komplex dokumentum kidolgozása során minél szélesebb mértékben kell érvényesíteni ezt az elvet. Ezzel nemcsak a nemzeti bizottságok gazdasági önállóságát akarjuk megerősíteni, hanem célszerűbb kapcsolatot akarunk teremteni a termelővállalatok tevékenysége és az államigazgatási szervek munkája között is - mindkét partner érdekében, s elsősorban az összes területi körzet lakossági szükségleteinek jobb kielégítése céljából. Támogatjuk az olyan utak kísérleti kipróbálását, amelyek a munka minőségének a javításához, az ügyintézési dolgozók szakképzettségének fokozásához, létszámuk egyidejű csökkentéséhez, s a hivatali ügyintézés terjedelmének korlátozásához vezetnek. A Kelet-csehországi Kerületi Nemzeti Bizottság példája mások számára is utat mutat. Széles körű lehetőségek vannak az irányítás perspektív formáinak kipróbálásához a szolgáltatások területén is, a helyi és a lakásgazdálkodási vállalatok irányításában, a polgári testületek munkájának javításában és számos más szakaszon is. összhang a központ és a vállalatok eljárásában Ahhoz, hogy a vállalatok teljes mértékben kihasználhassák megnövekedett jogaikat, s a gyakorlatban érvényesíthessék a vállalkozásuk eredményeiért viselt nagyobb felelősségüket, meg kell teremteni a feltételeket a központi szervek szerepének, munkájuk tartalmának és módszereinek megváltoztatásával is. Arról van szó, hogy ezek a szó szoros értelmében magasan szakképzett és felelős irányítási vezérkarrá váljanak, amelyek képesek gondoskodni a gazdasági, a szociális és a kultúrális fejlődés optimális változatainak, az államigazgatás szabályozó eszközeinek a kidolgozásáról, s elsősorban gazdasági szabályozókkal biztosítják az ötéves tervek teljesítését, valamint a feladatok teljesítésének az ellenőrzését. Küldetésük szerves részeként kell alkalmazniuk a kísérleti módszereket, a vállalati gyakorlatban felmerülő új jelenségek tanulmányozását. A két fokozatú irányítás útján akarunk haladni, határozottan felszámolva a bürokráciát, s az ezzel járó aránytalanul nagy ügyintézési igényességet. Itt is teljes mértékben érvényes az a követelmény, hogy az irányítási szervek alacsony teljesítményét nem szabad a hivatalnoki létszám növelésével, s a határozatok nem kielégítő hatékonyságát az iratok és tárgyalások sokaságával pótolni. Az állami szervek munkájában a szakképzettség növelésére irányuló törekvést össze kell kapcsolni a maximális gazdaságosság követelményével, megkülönböztetett javadalmazást kell alkalmazni, s nem egyenlősdiséget a munkaviszonyban eltöltött évek, az irodában leült órák, s a megírt jelentések mennyisége alapján, hanem a tényleges alkotó hozzájárulástól függően, az új gondolatok, az ésszerűsítő javaslatok, s a tudományos-műszaki haladás elősegítése szerint. Ilyen szempontok szerint foglalkozunk a CSKP XVII. kongresszusán, valamint a CSKP KB 4. és 5. ülésén elfogadott határozatok végrehajtásával a cseh kormány és a kormány- szervek munkájának szervezésében, tartalmi felépítésében és módszereinek fejlesztésében is. A kísérlethez való viszonyulásban megmutatkozik a káderek minőségi színvonala, az hogy a szavakban kifejezett helyeslés mögött van-e tényleges akarat, s hogy képesek-e megvalósítani az átalakítás feladatait. Ez próbára teszi a tehetséget és a jellemet, a tárgyilagos gazdasági kalkulációk végzésére, s a munkatársak előtti személyes példamutatásra való képességet. A kísérlet komplex jellege abban is megnyilvánul, hogy nem válhat csupán az irányítási szervek ügyévé, hanem összpontosított figyelmet követel meg az egyes dolgozókollektívák életében. E szemlélet szükségességére Mihail Gorbacsov elvtárs is rámutatott az SZKP KB júniusi ülésén, amikor kifejtette: „a szocializmus elméletében és gyakorlatában az a fö kérdés, hogy szocialista alapon miként lehet kialakítani erősebb ösztönzést a gazdasági, tudományos-műszaki és társadalmi haladásra, mint a kapitalizmusban, s hogy miként lehet a leghatékonyabban összekapcsolni a tervszerű irányítást az egyének és a kollektívák érdekeivel.“ Csak így tudunk elérni szükséges és tartós fordulatot a gondolkodás, az irányítás és a munkateljesítmény színvonalában. Nem érhetünk el mindent azonnal és egyszerre, de el kell indítanunk a folyamatot a minisztériumoktól kezdve, az egyes vállalatokon át egészen a munkahelyekig, meg kell mozdítani a közönyösség, a konzervativizmus és az önelégültség állóvizeit. Politikai munkával segítsük a kísérletet A gazdasági reform céljai a politikai munka feltételeiben is megnyilvánulnak. A mutatók megváltozása önmagában nem alakítja át az embereket. Ehhez új hozzáállásra van szükség a politikai munkában is, aktivizálni kell a párt- és szakszervezeti és az ifjúsági szervezetek tevékenységét. Vitathatatlan, hogy az eddigi gyakorlat ehhez nem elegendő, de itt sincs mindig szükség nagy horderejű változásokra. Számos esetben jelentős haladást érhetünk el a nyíltság, a bíráló szellem, a kollektivizmus, a tárgyilagosság közismert és gyakran emlegetett elveinek következetes érvényesítésével, a frázisok, a kétszínűség és a problémák megkerülésének a felszámolásával. Az a legfontosabb, hogy fokozzuk a kísérlet eredményességében való érdekeltséget, hogy teret biztosítsunk az emberek számára szakképzettségük, ötleteik és hozzászólásaik érvényesítéséhez, a keresetek növeléséhez, s a béralapok igazságosabb elosztásához. Az emberekkel folytatott politikai munkában, öntudatuk és szervezettségük fejlesztésében egyre nagyobb szerepet fog játszani az egyéni, a csoport- és az össztársadalmi érdekek összehangolása. Minél jobban felismerjük, hogy az embereknek mi a véleményük a kísérletről - mégpedig az irányítás valamennyi szintjén, - mit várnak tőle és mitől tartanak, annál jobb haladást érhetünk el a gazdasági mechanizmus átalakításában, s az egyének és a kollektívák annál aktívabban vesznek részt a termelés műszaki fejlesztésében, a munka minőségi színvonalának és a termelés hatékonyságának javításában. Ehhez a kísérletező vállalatok széles jogkörrel rendelkeznek, de következetesebben kell eljárniuk fokozott kötelességeik teljesítésében is. A felelősség és a kezdeményezés egységes összhangjának a megteremtése garantálni fogja, hogy jól felkészülnek a kilencvenes évekre, a 9. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésére, s másoknak is segíthetnek ilyen vonatkozásban. A gazdasági mechanizmus átalakításának a folyamatában előtérbe kerül az a kérdés, hogy miként kell érvényesíteni a CSKP vezető szerepét. A törvénytervezet számos része - a CSSZSZK Alkotmányával, a legfőbb párt- és állami szervek alapvető dokumentumaival, valamint a Nemzeti Front küldetésével összhangban - meghatározza a párt- szervezet helyzetét és szerepét a vállalatban. Ezek általános érvényű és egyértelmű meghatározások. Ami azonban a vezető szerep érvényesítésének konkrét formáit és módszereit illeti, sok mindent meg kell még világítanunk és kipróbálnunk. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a párt vezető szerepét semmi esetre sem szabad gyengíteni, hanem további módszereket kell keresni még jobb érvényesítéséhez. A gazdasági szervezetek helyzetében bekövetkező változásokkal, s a dolgozókollektívák jogainak ki- szélesítésével kapcsolatban számos új probléma merül fel a pártmunka stílusát illetően is. Az egyik alapvető kérdés az, hogy az eddiginél jobban kell betölteni a párt élcsapat szerepét. Az átalakítás időszakában hatványozottan fontos, hogy ne maradjunk el az eseményektől, hanem ezek élén haladjunk, hogy ne kerüljünk a maradi nézetek uszályába, hanem képesek legyünk ezeknek hatékony gátat vetni, nemcsak utólagos bírálattal, hanem főleg a bizonytalanságok okainak felszámolásával. Le kell küzdeni a túlszerve- zettség, a formalizmus és az általánosság megnyilvánulásait is. Az előrehaladás vezetéséhez, az emberek bizalmának megnyeréséhez, nézeteik és hozzáállásuk formálásához arra van szükség, hogy idejében állást foglaljunk az elvi kérdésekben, s tárgyilagos érvekkel, türelmes magyarázással szerezzük meg az emberek tényleges támogatását. A kommunisták szerepe előtérbe kerül az irányítás bürokratikus módszereivel, a dolgozók szükségleteihez való adminisztratív viszonyulással folytatott harcban. Ahhoz, hogy cselekvően felszámolhassuk a múltból származó csökevényeket, magában a politikai munkában is kerülni kell a tiltások és utasítások kiadásának rideg módszerét. Az ilyen módszerek nem pótolhatják az eszmei hatás és a szervezői törekvés erejét. A megnövekedett követelmények bizonyára bonyolultabbá teszik egyes funkcionáriusok életét. A vezetés politikai módszereinek következetesebb alkalmazása azonban az egész párt javára szolgál, növeli a tekintélyét és vonzerejét. A dolgozókollektívák terjedelmesebb jogköre fokozza á követelményeket a kádermunka színvonalával szemben, s az üzemi pártszervezeteknek jobban kell gondoskodniuk az emberek felkészítéséről. Ebből a szempontból is kevesebbet kell majd beszélni a párt vezető szerepéről, de annál többet kell tenni a gyakorlatban. A vezető gazdasági dolgozók - párttagok és pártonkívü- liek - tevékenységében elért példás eredmények a pártmunka színvonalát is dicsérni fogják, s hatékonyan elősegítik az egészséges politikai légkör kialakulását. A párt tekintélyének a növeléséhez a tárgyilagosság, a munkaszeretet és a tettre- készség vezet. Ezek nem pótolhatók sem a szavak, sem a határozatok sokaságával. Bármilyen késedelmeskedés az új viszonyulások érvényesítésében pótolhatatlan időveszteséghez vezetne. Az átalakítás sikerét elsősorban az határozza meg, hogy a pártnak idejében és jól fel kell készülnie arra, hogy szerveinek és tagjainak aktív részvételével minden szinten hatást gyakoroljon a folyamat megvalósításának módszereire és ütemére. ■ ■ Az állami vállalatról szóló törvénytervezet társadalmi vitára terjesztése már önmagában is kifejezi a munka demokratikus módszerét a széles körű tájékoztatottság és a nyíltság politikájának érvényesítésében. A párt számol azzal, hogy a tervezet az elhangzott javaslatok alapján nemcsak pontosításra és kiegészítésre kerül, hanem széles körű megvitatása elősegíti az egyes határozatok lényegének és értelmének jobb megértését is, s ösztönzően hat a politikai és munkaaktivitás fokozására az ötéves terv teljesítésében. Mindebben egyértelműen megnyilvánul a szocialista demokratizmus ereje. A bátor kísérletezés meghirdetése egyúttal felhívást jelent a társadalmi szükségletek minél jobb kielégítésére. A szocialista vállalkozási készség teljes kibontakoztatásának a követelménye szilárd alapokra helyezi az ágazatok, a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok, az üzemek és az egyes munkahelyek között folyó versenyt a források minél teljesebb hasznosításában, a termékek és a szolgáltatások minőségi színvonalának emelésében, s a legnagyobb társadalmi haszon elérésében. Igazuk van a kísérletező vállalatok dolgozóinak, amikor munkájukhoz nem kivételes, hanem normális feltételeket kérnek - olyan normális feltételeket, amelyeknél legalább alapvető rend van az anyagi-műszaki ellátásban és a vasúti szállítások területén. A szállítói- megrendelői kapcsolatok akadozása, a gazdasági egyensúlyhiány elmélyülése veszélyezteti a kísérlet végrehajtását, s megnehezíti eredményeinek objektív értékelését. Csehszlovákia Kommunista Pártja az új gazdasági gondolkodásért, a progresszív munkamódszerekért s a 8. ötéves tervidőszak második évére előirányzott feladatok sikeres teljesítéséért folytatott harcban látja azt az alapvető utat, amely a gyorsítás stratégiájának megvalósításához vezet országunk gazdasági és szociális fejlődésében.
