Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-10 / 185. szám, hétfő
LÁTOGATÓBAN EGY LAKÓTELEPI SPORTKÖZPONTBAN Újabb lehetőség: sportoljunk rendszeresen! Először a tornaterembe próbálok bejutni, de az zárva. Ahogy körbejárom az iskolát, már messziről megpillantom a Vinohrady sportegyesület feliratot a gyakorlatot vezető fiatal nő sötétkék melegítőjén. Körötte csaknem egy tucat gyerkőc, a legkisebb talán még kétéves sincs, a legnagyobb lánykát olyan tízévesnek saccolom. Az oktató ugróköteleket oszt szét a lányok között, akik szök- dellve, váltóban versenyeznek. Aztán az ének is felhangzik, játék következik. Váltakozva így folyik a foglalkozás. Arrébb, a kosárlabdapályán néhány srác rúgja a bőrt. xxx Az előbb leírt esemény színhelye Bratislavá alsódűlői lakótelepének Garam utcai alapiskolája. Az időpont: egyik nyári délután. Az oktató neve pedig: Darina Rúžičková, aki a Vinohrady testnevelési egyesület alapozó testnevelési szakosztályának egyik oszlopos tagja, egyébként a CSSZTSZ Bratislavai II. Városkerületi Bizottsága plénumának is tagja. Végignézem a másfélórás foglalkozást, amelyet sajnos, meg-meg- zavar az eső. A gyerekek a közeli fedett aluljáróba szorulnak, ott folytatják a játékot, a sportot. Közben egyik lurkó jön, a másik megy, de az oktató türelme nem csappan.- Még teljesen az elején jár a kezdeményezés, el kell tűrnünk az apróbb lazaságot is, elvégre nyár van, vakáció, a gyerekek felszabadultak, lezserek. Túlzott szigorúsággal, katonai fegyelemmel nem mennénk semmire, nem tudnánk őket ideédesgetni. Legalább is a legapróbbakat nem. Márpedig nekünk az a fontos, hogy kicsi kortól megszeressék a testmozgást, s rendszeresen eljárjanak közénk. xxx Az akció a nyár elején indult. A fő ösztönző a CSKP KB és a kormány Dokumentuma volt, amely feladatul tűzte nemcsak a testnevelési szervezet, de több más szerv s a nemzeti bizottságok számára a tömegsport, a turisztika, a honvédelmi sportok fejlesztését. A kidolgozott tervezetben külön hangsúlyt kapott az ifjúság megnyerése. Kimondta: naponta legalább 1 -2 óra aktív testmozgást kell biztosítani a gyerekeknek, természetesen megfelelő mennyiségben és tartalommal, s havonta legalább egyszer érdekes hétvégi sporttevékenységet. A CSSZTSZ Bratislavai II. Városkerületi Bizottsága a Dokumentum alapján konkretizálta saját teendőit. Ezek egyike, hogy a II. városkerületi nemzeti bizottsággal karöltve tömegsportközpontokat hozzanak létre a lakótelepeken a testnevelési egyesületek segítségével, azaz a klubok gondoskodjanak megfelelő edzőkről, oktatókról.- Négy sportközpont kezdi meg működését az ősszel - tájékoztatott Jaroslav Černil, a CSSZTSZ II. Városkerületi Bizottságának titkára. - A Garam utcait próbaként már beindítottuk a nyáron a Vinohrady sportegyesület támogatásával. A nemzeti bizottság oktatási osztályával karöltve ezenkívül egyhetes pionírtáborokat szervezünk, itt egy napon mi gondoskodunk megfelelő sportprogramról, autóbuszt bocsátunk a gyerekek rendelkezésére. Az Inter ZTS stadionjában az egész szünidőben folyik a nyári foglalkozás, amelynek keretében a ráter- mettségi jelvényt is megszerezhetik a részvevők. Az akció célja egyértelmű: megnyerni a lakosságot a rendszeres testmozgásnak. Gyerekeket, fiatalokat, felnőtteket egyaránt. Mert ezek a lakótelepi sportközpontok, ahová jelenleg nagyrészt csak az iskolások járnak, nemcsak a fiatalokat várják, a felnőtteket is.- Hisszük, hogy ha kezdetben rendszertelenül, de el-eljönnek az emberek, s utána majd maguk vágynak a rendszerességre, rájönnek, mit jelent a sport, a testmozgás egészségük szempontjából. S ez a fontos nekünk - teszi még hozzá Jaroslav Černil. xxx-Az indulás nehézségeivel nekünk is meg kellküzdenünk-mondja Juraj Ďurkovský, a Vinohrady sportegyesület titkára. - Már az iskolaévben meg akartuk kezdeni a munkát, de amikor nekiláttunk, kiderült, számos dolog nincs tisztázva. Nem voltak sportszerek, termek, lényegében nem volt semmi propa- gáció. Ez utóbbiról jómagam is meggyőződtem ottjártamkor, hiszen egyetlen plakáton kívül sehol nem láttam semmi figyelmeztetőt. Ezt az egyet is csak az veszi észre, aki eljár a sportközponti foglalkozásra, mert az a számukra a rendelkezésre bocsátott egyetlen helyiség ablakában áll. Ez a helyiség vagy terem külön említést érdemel: zuhanyozó nincs, igaz, a gyerekek tornaszerelésben jönnek, mind ott laknak a közelben. De hát az oktatók a város másik széléről járnak, át kell öltözniük, meg bizonyos higiénét is igényelnek... A magnót például Darina Rúžičková nem is meri otthagyni, mert akárki könnyen betörhet. így aztán valaki ismerősnél hagyja a közelben.- Reméljük, szeptembertől javul majd a helyzet, az iskola igazgatósága segítségünkre siet. Mert szeretnénk egész évre kiterjeszteni a tevékenységet - így Darina Rúžičková. - Kívülem még hat kolléga jár ide, Margita Vereščáková, Eva Mot- líková, Danica Bardúnová, Mária La- uková, Miroslava Mlejnková és Juraj Horňák.- Szeptembertől sportközi foglalkozást is tervezünk ebben az iskolában. Milan Kocúrik edző a futball iránt érdeklődőkkel dolgozik majd, Milan Šamo a sífutók - ezen belül tájfutás is lesz -, Marián Lesanský a turisztikai kör munkáját irányítja majd - mondja befejezésül Juraj Ďurkovský. xxx Az akció természetesen gyermekcipőben jár még, de a kezdeményezés mindenesetre dicséretre méltó. Reméljük, hogy hasonlóak nemcsak a II. városkerületben, de szerte a fővárosban, sőt, szerte az országban tucatszám születnek majd. URBÁN KLÁRA Segítő kezek mindig akadnak Egyházkarcsán (Kostolné Kra- čany) játszották a minap az Aratási Kupa egyik osztályozó mérkőzését, és még a jelenlevő külföldi szakemberek is csak ámultak, hogy az ezer lélekszámú csallóközi falunak milyen pompás pályája van. Sok nemzetközi viszonylatban is híres klub megirigyelhetné a pálya gyepszőnyegét. Ebből arra lehet következtetni: ahol így rendben tartják a pályát, ott egész biztos igencsak szeretik a labdarúgást, a sportszervezetet. E feltevést igazolják Bod’a Vilmos egyesületi elnök és Szabó Mátyás szakosztályelnök szavai is.-Annak idején, amikor a DAC pályájának gyepszőnyegét rakták le a bratislavai Spoje sportegyesület pályaépítői, megkértük őket, hogy tegyék rendbe a mi pályánkat is - mondja az egyesületi elnök. - Elég sokba került. Közben rájöttünk: nem is olyan ördögi mesterség az, és azóta magunk tartjuk rendben a pályát. Készséges segítő kezek nálunk mindig akadnak. Ezt sem mondhatják el mindenhol. Talán ennek tulajdonítható, az összetartásnak és segítőkészségnek, hogy Egyházkarcsán ma virágzik a sportélet. A labdarúgócsapat ugyan három évvel ezelőtt az átszervezés miatt kiesett a kerületi bajnokság I. B osztályából, de a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási bajnokságban azóta is jól tartja magát. Kétszer a második helyen végzett, legutóbb pedig negyedik lett, és így továbbra is az összevont járási bajnokságban játszhat. Az eredmények nem születtek egyik napról a másikra. Egyházkarcsán annak tulajdoníthatók, hogy faluhelyen ritkán tapasztalható figyelmet szentelnek az utánpótlás-nevelésének. Mind az ifjúsági, mind pedig a serdülőcsapatnak állandó edzője van. A fiatalokkal két, még aktív játékos, Puha Miklós és Nagy László foglalkozik. A gondoskodásnak meg is lett az eredménye, az ifjúsági csapat legutóbb a 2. helyen végzett a járási bajnokság második osztályában. A legjobbak a felnőtt együttesben folytatják. A lassan véget érő bajnoki szünetben két ifjúsági játékos került a felnőtt keretbe.- A serdülők legalább harmincan vannak - mondja Szabó Mátyás szakosztályelnök. - Szinte bámulatos számomra, hogy győzi velük Nagy Laci a munkát. Kisebb csoporttal bizonyára behatóbban foglalkozhatna, de mi nem akarunk egyetlen gyereket sem eltanácsolni. Ugyanakkor az érdeklődés lehetne még nagyobb is, sajnos, az alapiskolának csak alsó tagozata van községünkben. A felső tagozatosok Várkonyba (Vrakúň) járnak iskolába, és hát mindenki tudja: az ingázó tanulóknak sokkal kevesebb idejük jut sportolásra, szórakozásra. Nem lenne teljes a község sportéletéről alkotott kép, ha nem említenénk az alapozó testnevelés szakosztályát, amelyet egyrészt az öregfiúk futballcsapata, másrészt a nők dzsesszgimnasztikával foglalkozó csoportja képvisel.- Végtelenül tiszteletreméltó dolog, amit a nők müveinek - állapítja meg az egyesületi elnök. - Az egész ötlet az óvoda igazgatónőjétől, Nagy Violától származik, aki a labdarúgócsapat tagjának és a serdülők edzőSikeres IBV-t rendeztünk A szovjet csapat példát mutatott Július 24-augusztus 1 között Közép-Szlovákia kerületi székhelye és nyolc városa látta vendégül a szocialista országok legjobb ifjúsági labdarúgóit. Az IBV néven népszerűvé vált nyári labdarúgótornát az idén már 21. alkalommal rendezték meg kilenc ország fiataljainak részvételével. A tizedik együttest hazánk a rendező jogán indíthatta, igaz a pályán elért eredményeit nem vették figyelembe a végelszámolásnál. jenek, Nagy Lászlónak a felesége. Ő beszélte rá a nőket, hogy járjanak el rendszeresen az óvodába egy kis mozgásra. Általában tízen-tizenöten járnak is rendszeresen. Ők alkották a gerincét annak a csoportnak, amely betanulta a szülők-gyerme- kek spartakiádgyakorlatot. Tizenöt pár a járási seregszemlén is bemutatkozott. És ez még nem minden, mert a nők vállalják rendszerint a gyermeknapi sportünnepély és az évente rendezett honvédelmi nap megszervezését is. Általában mindig lehet rájuk számítani. Nálunk a feleségek nemhogy kivonnák a férjeiket a sportmozgalmi életből, hanem maguk is kiveszik a részüket a munkából.' A szervezet fő, és amint a két sportvezető szavaiból kivettük, megbízható támogatója a földműves- szövetkezet. Évente ötvenezer koronát fordít a sportegyesület fenntartására. Pedig rajtuk kívül Királyfia- karcsán (Kráľovičové Kračany) is van egy sportszervezet, amelyet szintén támogatni kell. Ha szükséges, társadalmi munkával viszonozzák a gondoskodást. Ahol ilyen jó megértésben dolgoznak együtt, ott bizonyára még sok szép sikert érnek el a sportéletben. PALÁGYI LAJOS A szerző felvételei Szabó Mátyás Az elmúlt két évtizedben a Koreai NDK, a Szovjetunió és Bulgária fiataljai négy-négy alkalommal nyerték meg a tornát, hazánk legjobbjai kétszer - 1971-ben és 1974-ben szereztek elsőséget. Szakvezetőink az idén is magasra.állították a mércét: döntőbe jutást, érmes helyezést vártak a 18 évesek csapatától. A kitűzött célt végül is elérte Ján Škripko együttese, a mutatott játék azonban elmaradt a várakozástól. Pedig a rajt Románia, majd Kuba ellen biztatóan sikerült, a következő mérkőzéseken azonban már csikorgott a gépezet. Különösen a magyarokkal vívott találkozótól várt többet a prievidzai közönség, s a lengyelek elleni, mindent eldöntő találkozón sem volt igazán meggyőző a mutatott játék. A 17 évesek csapata, melyet Peter Benedikt irányított, viszont kitett magáért: két értékes döntetlen mellett a románokat jó játékkal fektette kétvállra. Mindemellett a szakemberek is úgy értékelték: a négyes döntőbe valóban a legjobbak jutottak, teljesen más kérdés, hogy a szovjet együttes ilyen nagy erőfölényére kevesen számítottak. A szbornaja már a csoportmérkőzések során rendkívül magabiztosan játszott, s a négyes döntő két mérkőzésén tíz gólt lőtt legnagyobb riválisai hálójába, ami önmagáért beszél. Persze, nemcsak góljaik mentek élményszámba, hanem játékuk is sokáig beszédtéma lesz még. Mintha csak lekopírozták volna Be- lanovék játékát a legutóbbi világbajnokságról. Erőnlétileg, technikailag, gyorsaságban is a mezőny fölé nőttek, nem hiányoztak soraikból az egyéniségek sem. A torna legjobb játékosának bizonyult Kiriakovról bizonyára sokat hallunk még, nem sokkal szerényebb képességű Za- jec sem, aki már Lobanovszkij kis- padját melengeti a Dinamó Kijev együttesénél. Ugyancsak élvonalbeli csapatok kerettagjai Ivanov, Te- gyejev és Onopko is. A szurkolók körében több mérkőzés után is beszédtéma volt: vajon hogyan lehet ilyen korban ennyire jó csapatot összekovácsolni. Mi is ezt kérdeztük Borisz Ignatyev edzőtől, aki - s ez sem ritkaság a szovjet labdarúgásban - immár tíz éve dolgozik az ifjúsági válogatottal.- A Szovjetunióban az utóbbi években valóban nagy gondot fordítunk az utánpótlás nevelésére. A tehetségkutatásnak és képzésnek elfogadott alapelvei vannak, ezt mind a klubok, mind az ifjúság nevelésével foglalkozó szervezetek teljes mértékben támogatják. A Szovjetunió legnagyobb városaiban fut- balliskolák százai működnek, melyek legtehetségesebbjei az úgynevezett olimpiai reménységek csoportjának kollégiumaiba kerülnek. Ez utóbbiak képezik a legjobb szovjet klubcsapatok utánpótlásbázisát. A háromlépcsős futballista képzés, amint azt az eddigi eredmények is bizonyítják, kiállta az idő és a gyakorlat próbáját. Az ezüstérmet szerzett magyar válogatott új szakvezetőjének, Piski Elemérnek már korántsem volt ilyen válogatási lehetősége. Déli szomszédainknál ugyanis az utánpótlás fejlesztésére hozott határozatok- gondolunk itt az iskolai labdarúgás fejlesztésére és a KISZ-szel való szoros együttműködésre - csak a kezdeti stádiumában van. A Kö- zép-Szlovákiában bemutatkozott együttes tudása, teljesítőképessége maximumát nyújtotta. Erőssége a középpályás sorban volt, két előretolt csatára, Tóth és Kámán pedig kellő gólveszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Védelme azonban, különösen a széleken, már sebezhető volt. A bronzérmes csehszlovák csapatban kevés volt az igazi egyéniség, némi jóindulattal Nečasról és Rýzekrôl lehet ezt elmondani, így a szakvezetés - helyesen - a csapatjátékra fektette a fő súlyt. Nos, az esetek többségében hathatós volt ez a fegyver, a jobb képességű ellenfelekkel szemben azonban többre lett volna szükség. A további helyezésekért harcoló csapatokban is akadtak tehetséges labdarúgók, akikkel nyilván találkozunk még a következő évek során. Végezetül néhány vélemény a tornáról és a rendezésről: Jevgenyij Ljagyin (Szovjetunió):- Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok a vendéglátásról, a torna szervezéséről. Mi szinte otthon érezhettük magunkat, ezt nem csupán udvariasságból mondom. Ami pedig a csapat teljesítményét illeti, mi jó játékot vártunk fiataljainktól, nem bánjuk, hogy ez tornagyőzelemmel párosult. Piski Elemér (Magyarország):- Csapatunk volt az egyetlen, amely csoportmérkőzéseit pihenőnap nélkül játszotta, ez s a sérülések megmutatkoztak játékunkon. A Szovjetunió együttese kiemelkedett a mezőnyből, győzelme teljesen megérdemelt. Lothar Priebe (NDK): - A barátsági torna számunkra az ifjúsági Európa-bajnokságra való felkészülés legfontosabb állomása volt, ezzel tehát elmondtam, hogy fiatal összetételű csapatot szerepeltettünk, akik jövőre is játszhatnak még. Célunk ennek ellenére a legjobb négy közé kerülés volt, ami nem sikerült ugyan, de nem vagyunk csalódottak. Valuznela Morei (Kuba): - Nagy gonddal készültünk a tornára, ez jószerivel az egyetlen komoly esemény évente ifjúsági válogatottunknak. Sajnos, nálunk a bajnokság nem olyan jól szervezett, mint a többi szocialista országban. Az első osztályban csak nyolc együttes szerepel, így nem lehetünk igazán versenyképesek. Technikailag és erőnlétileg lépést tudunk tartani a legjob- bakkal, taktikailag azonban még sokat kell javulnunk. Joszip Varga (Románia): - Tizenhat játékossal érkeztünk a tornára, közülük hárman korán megsérültek, így jóformán ugyanazok játszottak minden mérkőzésen. A legjobb teljesítményt a magyar csapat ellen nyújtottuk, többet vártam viszont fiainktól a Csehszlovákia elleni találkozón. A torna rendezésével és a vendéglátással messzemenően elégedettek vagyunk. HACSI ATTILA újszC 6 1987. VIII. A csehszlovák ifjúsági labdarúgó-válogatott a 3. helyen végzett az idei IBV-n. Álló sor (balról): Másik, Karásek, Vencel, Obšitník, Lone, Novotný, Praženica, Látal, Frýdecký; guggolnak: Malatinský, Seidler, Bernády, Nečas, Hodoval, Bochnovič, Rýzek (F. Galbavý felvétele) Boďa Vilmos
