Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-10 / 185. szám, hétfő
A kísérletek szerepe az átalakításban írta: LADISLAV ADAMEC, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZK kormányának elnöke A gazdasági mechanizmus átalakítása az irányítási rendszer legforradalmibb változtatását jelenti a szocializmus alapjainak lerakása óta. Ez a komoly lépés a negyvenéves tapasztalatok értékeléséből, valamint a gazdaságban és más területeken célul tűzött távlati tervekből indul ki. Az ilyen jelentős beavatkozás minden állampolgár életébe számos komoly kérdést vet fel. A dolgozók összehasonlítják a kitűzött célokat saját tapasztalataikkal, a további fejlődésre vonatkozó elképzeléseket az átélt gyakorlattal, az irányítás megszokott formáival, s az elsajátított elméleti tézisekkel. Az új és a régi küzdelmében számos eltérő nézet és állásfoglalás alakul ki. Ezzel minden újdonság bevezetésénél számolnunk kell. Az az irány, amelyben most elindultunk, utat nyit ahhoz, hogy további haladást érjünk el a szocialista építésben, szilárd alapokat nyújt a kedvező fejlődéshez. Az emberek bizonyos része azonban leegyszerűsíti a gazdasági mechanizmus átalakításának a lehetőségeit, abban az illúzióban él, hogy az előkészített intézkedések gyorsan és könnyen megvalósíthatók. Az ilyen hozzáállás néha a szélesebb összefüggések elégtelen ismeretéből ered, máskor pedig a mindennapi nehézségek mielőbbi leküzdésére, a körülmények bizonyos tökéletesítésére irányuló jogos törekvésből következik. Az ilyen nézetekre nyílt és igazmondó tájékoztatással kell reagálni, feltárva a helyzet bonyolultságát. Azt a veszélyt, hogy az olcsó optimizmust kiábrándulás, a kezdeti lelkesedést passzivitás követheti, nem becsülhetjük le. Egyes dolgozóknál, főleg azoknál, akik az eddigi gyakorlat fölött a bírálat és az önbírálat útján nem tudnak napirendre térni, s csak a múlt vonzalmában élnek, ellenkező értelmű viszonyulás is előfordul - kételkednek a fordulat lehetőségében, túlságosan tartanak az ezzel járó kockázatoktól. Ezekben a nézetekben egyrészt a korábbi irányítási reformok sikertelenségei is visszatükröződnek, de az új gondolatok iránti bizalmatlanság is megnyilvánul bennük. Nem kis mértékben hat bennük az attól való félelem, hogy megállják-e a helyüket az új feltételek között, hogy mit kell megtanulniuk, mihez kell hozzászokniuk, s hogyan kell belsőleg is megváltozniuk. A kételkedő emberek pesszimizmusa ragályos, gyengíti a szélesebb kollektívák elszántságát és energiáját. Ez nem kerülheti el a figyelmünket. Az ilyen bizalmatlankodók többségét meg lehet nyerni, ha tárgyilagos érvekkel hatunk rájuk, ha megmutatjuk, hogy mit akarunk tőlük, ha megmagyarázzuk, hogy a javasolt változások milyen kedvező eredményeket hoznak számukra és az egész társadalom számára. Mint minden nagyobb fordulat időszakában, ma is találkozhatunk az olyan emberek nem kis csoportjával, akiknek nincs kialakult nézetük, s arra várnak, hogy mit hoz a fejlődés, mi válik be és mi nem. Az ilyen óvatoskodó magatartásnak több oka is van. Gyakran a CSKP, a Nemzeti Front és a szocialista állam céljainak elégtelen megértéséből is következnek, de a kényelemszeretet is szerepet játszik bennük, a csekély hajlandóság harcolni valamiért és valaki ellen. Egyes személyek azért húzódnak félre, mert attól tartanak, hogy esetleg valamilyen hibát követnének el, amit később felróhatnának nekik. Közben megfeledkeznek arról, hogy a forradalmi feladatok teljesítésénél nem az olyan tett számít hibának, amely nem eredményez száz százalékos sikert, hanem az arra való kényelmes hagyatkozás, hogy a problémákat megoldja valaki más, hogy egyéni hozzájárulás nélkül is előbbre le- hez jutni. Az ilyen nézetekre elsősorban az olyan emberek politikai és erkölcsi támogatásával, anyagi megbecsülésével kell válaszolni, akik konkrétan akarnak és képesek cselekedni a szocialista társadalom fejlődése, az emberi szükségletek jobb kielégítése érdekében. A dolgozók többsége egyetért az átalakítás céljával, azt akarják, hogy gazdasági mechanizmusunk minél hatékonyabban és rugalmasan működjön, hogy ütemesen lehessen dolgozni, növekedjenek a keresetek, s legyen elegendő keresett áru az üzletek polcain. Ezt az alapvető egyetértését azonban nem mindenki képes gyakorlatilag is kifejezni. Nemcsak arról van szó, hogy az embereket meg kell nyerni a gazdasági reform számára, hanem arról is, hogy kitartóan kell keresni a célok eléréséhez vezető módszereket. Jogosan beszélünk arról, hogy meg kell változtatni a gazdasági gondolkodást, le kell törni azt a meggyökeresedett szokást, hogy mindent mennyiségi mércével mérjünk, s minden helyzetben a dolgozók létszámának növelésében, további nyersanyagok igénylésében, s a kapacitások bővítésében keressük a megoldás kulcsát. Károsan hat továbbá a központi döntésekre, a felülről jövő receptekre való passzív várakozás, a mindent megoldó döntésekben való bizakodás, a különböző támogatások, a kivételek és rendkívüli kedvezmények igénylése. Az ilyen magatartáson azonban nem lehet változtatni csupán agitációs jelszavak, tudatformáló propaganda segítségével. Az új gazdasági mechanizmus követelményeinek fokozatos érvényesítésében ezért alapvető jelentősége van az egyes elemek kísérleti kipróbálásának. Ez lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag is felkészüljünk az új követelményekre, tapasztalatokat szerezzünk, s megtanuljunk dolgozni a teljes önálló elszámolás és az önfinanszírozás feltételei között. Meg vagyunk róla győződve, s ezt az első jelzések is alátámasztják, hogy ez szükséges és helyes irányzat olyan helyzetben, amikor rövid időn belül akarunk átmenni az egyik gazdasági mechanizmusból a másikba. Számolunk azzal is, hogy az új alapevek korlátozott területeken való bevezetése nem fog mindjárt kifejező eredményekhez vezetni. Döntő fontosságúnak tartjuk azonban a tapasztalatok szerzését, amelyek elősegítik a kitűzött célok pontosítását, az egyoldalú szemléletek leküzdését, s konkrét érveket nyújtanak a gazdasági gondolkozás megváltoztatásához az egész társadalomban. Az újnak a kipróbálása rendkívül felelős és nagyon hálás feladatot jelent. Ebben nem állhatják meg a helyüket azok, akik abban bíznak, hogy itt ki nem érdemelt többletjuttatásban részesülnek, s hogy spekulatív módon küzdhetik le az akadályokat. Az élet megköveteli az irányítási rendszer hatékonyságának állandó növelését. A korábbi tapasztalatokból gazdagon meríthetünk, de ezekhez bírálóan, az új szükségletek szemszögéből kell viszonyulni. A jövőt azonban nem lehet előre elkészített sémák, egyszer s mindenkorra kidolgozott irányelvek szerint formálni. Sok minden csak a gyakorlati kísérletek folyamán mutatkozik meg. Ilyen értelemben a kísérletezést a legfontosabb irányítási feladatok és eszközök közé soroljuk, amely a szocialista társadalom céltudatos és tervszerű fejlesztését szolgálja. Ezen a területen is tanulságosak számunkra V. I. Leninnek azok a gondolatai, amelyeket a forradalom utáni első években a szocialista kezdeményezés fejlesztésével kapcsolatban fejtett ki, amit értékes tapasztalatszerzési módszernek tartott. Tudatosította, hogy nem minden alkalmas tömeges elterjesztésre, s nem szolgálja ténylegesen a társadalmi haladást, ami az életben felmerül, s megelőzi saját korát. Éppen ezért támogatta az egyes irányítási szintek gyakorlatában a különböző formák, hozzáállások és módszerek keletkezését, a helyi és az ágazati sajátosságok a dolgozókollektívák életéből fakadó ötletek kihasználását. A társadalom átalakításának a folyamatában ezekből a lenini alapelvekből indulunk ki, amelyek nagyra értékelik a tömegek alkotó aktivitását. Figyelembe vesszük a Szovjetunió Kommunista Pártjának azokat a terjedelmes és sokoldalú tapasztalatait is, amelyeket a gazdasági és szociális fejlődés gyorsítására irányuló stratégia megvalósításából következnek. Ezek fontos részét képezik azok az ismeretek, amelyek a Szovjetunió egyes köztársaságaiban és területeiben megvalósuló gazdasági, politikai és társadalmi kísérletek széles körének előkészítéséből, irányításából és értékeléséből származnak. Ezek tanulmányozása számunkra is nagy tudományos és gyakorlati értéket jelent. E források kihasználásával időt és energiát takaríthatunk meg, s ötleteket meríthetünk belőlük a mi sajátos problémáink megoldásához is. A testvérpártok és a baráti országok tapasztalatainak aktív és alkotó kihasználása a népgazdaság irányításának tökéletesítésében a szocialista internacionalizmus gyakorlati megnyilvánulását is jelenti. Nem tévesztjük szem elől, hogy kiteljesedő, dinamikusan és sokoldalúan fejlődő szocializmust csak úgy tudunk építeni, ha kollektív módon általánosítjuk a munka és az élet szervezésében alkalmazott, időben és helyileg korlátozott formákat. Tudatában vagyunk annak, hogy minden kommunista párt köteles elősegíteni az új társadalmi rend előnyeinek és vívmányainak intenzívebb kihasználását, saját tapasztalatainak mély elemzésével, s a közös ismeretekhez való aktív hozzájárulásával. Ésszerű gazdálkodással, szocialista vállalkozással A szövetségi kormány az elmúlt év végén a gazdasági mechanizmus működésében végrehajtandó alapvető változások részeként elfogadta a gazdasági szervezetek önállóságának és a hatékony fejlődésért viselt felelősségének növelésére irányuló komplex kísérlet alapelveit. Ez nemcsak a gazdasági tevékenység egyes oldalainak, hanem a gazdálkodási módszerek egész komplexumának a kipróbálására szolgál. Ezek az alapelvek már a gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó alapelvek jóváhagyása, s a vállalati törvénytervezet kidolgozása előtt elkészültek. A gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó komplex dokumentum kidolgozásának menetében a kísérlet alapelveinek a tartalma számos irányban kibővül és elmélyül. Elsősorban arról van szó, hogy az átalakítás sikeres előkészítésére szolgáló kísérlet végrehajtása minél szorosabb kapcsolatban legyen a 8. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésével. A fő hangsúlyt arra helyezzük, hogy a kísérlet elősegítse az intenzifikálás ütemét lassító felhalmozódott nehézségek leküzdését, s a minőségi mutatók eredményes teljesítését. Ezt nem egy szűkén értelmezett ügyként, hanem a 90-es évekre való hosszú távú műszaki, káderügyi, szervezési és szakképzési felkészülésként kellene kezelni. Állandóan szem előtt kell tartani a kísérletezés fő értelmét, azt, hogy minél eredményesebben felkészüljünk a világméretű versenyre a munka termelékenységében, a termékek műszaki és minőségi színvonalában. A kiválasztott szervezetek számára megkülönböztetett módon határozták meg a költségvetési befizetéseket - a szociális ellátáshoz való hozzájárulást, az alapokból és a nyereségből származtatott elvonásokat, valamint az 1989-1990. évi kiegészítő nyereségelvonást. Eközben abból az alapelvből indulunk ki, hogy a vállalatok teljes mértékben felelősséget viselnek a hosszú távú tudományos-műszaki fejlesztésért, a beruházásokért, a szociális fejlődésért és bérfejlesztésért, hogy szükségleteiket saját forrásaikbók finanszírozzák, bankhitel felhasználásával, a gazdálkodás végső eredményeihez igazodva merítenek a béreszközök ösztönzési részéből, s kötelesek kialakítani megfelelő tartalékokat a konjunkturális visszaesések áthidalására. Ezek az alapvető szabályok határozzák meg a gazdálkodás új feltételeinek általános kereteit. A kísérlet azonban nemcsak arra irányul, hogy próbára tegye az elvonások előirányzott mértékének a helyességét, hanem elsősorban arra, hogy az ésszerű gazdálkodás és a hatékony vállalkozás iskoláját képezze. A kísérletező termelési-gazdasá- gi egységek és vállalatok még csak néhány hónapja dolgoznak az új feltételek között. Ez túlságosan rövid idő arra, hogy objektiven felmérhessük a felmerülő problémák okait és az eredményeket. Ennek ellenére az első tapasztalatok már rámutatnak a kezdet egyes jó és kevésbé jó oldalaira. Pozitívan értékelhetjük, hogy kialakultak az alapvető feltételek a közös eljáráshoz és a feladatok egységes értelmezéséhez. Egy fontos dologról azonban gyakran megfeledkezünk, mégpedig arról, hogy a kísérlet lényegét nem az újfajta mutatók felülről lefelé irányuló lebontása képezi. A vállalatok jelentős része csak passzívan tudomásul veszi a minisztériumok javaslatait, s nem fejt ki elégséges aktivitást abban az irányban sem, hogy a vállalaton belüli alakulatoknál folyó kísérlet keretében megkülönböztetett módon válassza ki a mutatókat az egyes üzemek számára, s így határozza meg az egyes alakulatok és dolgozók jogkörét és felelősségét is. A szövetségi kormány határozata értelmében a kísérletet ki kell szélesíteni a termelési-műszaki alap ésszerű elrendezésének a területére is, hogy minél sokoldalúbb ismereteket szerezhessünk az optimális szervezeti formák kialakításához az egyes ágazatokban és szakágazatokban. Anélkül, hogy idő előtt mér- Jegre tennénk az ilyen vagy olyan megoldás alkalmasságát, már ma is biztosra vehetjük, hogy a reszort- szemléletű ún. szakágazati tisztaság szempontja nem képezhet objektív mércét. A technológiai összefüggésekből, a termelési folyamat menetéből kiindulva jobban megítélhetjük a vállalatok szervezeti elkülönítésére vagy egyesítésére irányuló lépések helyességét. Az NDK-ban sikeresen működő kombinátok az egyik ilyen lehetséges megoldást jelenthetik. A komplex kísérletben az is fontos szerepet játszik, hogy az állami vállalatról szóló törvény feltételezhetően 1989. január elsejével lép hatályba, azzal, hogy egyes részeit fokozatosan fogjuk érvényesíteni, s csak 1991. január elsejétől fog hatni kötelezően egész terjedelmében. Mindez fokozatosan megváltoztatja majd a kísérletező vállalatok külső feltételeit. Azok, akik a legkorábban kezdték, leggyakrabban találkozhattak meg nem értéssel szállítóik és megrendelőik, valamint egyes szervek, például a bank, a statisztikai, ellenőrzési és más szervek részéről egyes kérdésekben. Az érvényes kimutatási rendszer miatt számos tevékenységet mintha kétszeresen kellene elvégezni - a régi és az új módszer szerint. De nemcsak az ügyintézési igényesség átmeneti növekedéséről van szó, ennél sokkal fontosabb a környezetet képező gazdasági mechanizmus hatása,- amely többnyire az átlagos munkára, a jó és a rossz vállalatok közti különbségek eltörlésére irányul. Ezt a hatást nem lehet teljesen kizárni, csupán korlátozni lehet az illetékes reszortok segítségével. A kedvezőtlen külső hatások megnehezítik, de nem akadályozzák meg annak a belső mechanizmusnak a kialakítását, amely a minőség és a teljesítmények javítását, a költségek csökkentését, s ezeken az alapokon a keresetek növekedését segíti elő. Mindez természetesen nagyobb igényeket támaszt a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a dolgozók ennek tudatában vannak, bírálják a meg nem értés megnyilvánulásait, s nagyobb segítséget kérnek a központi szervektől. Nyíltan meg kell mondani, hogy a kooperáló szervezetekkel való kapcsolatokban az érdekkülönbségek miatt bizonyos elszigeteltséggel és elkülönüléssel is számolni kell A gazdasági kísérletekben viszont nem lehet egyesek számára kialakítani mesterséges üvegházi környezetet, zavartalan laboratóriumi feltételeket. Ezt lehetetlenné teszi a termelés folyamatossága, a magas fokú gazdasági függőség, valamint számos alkalmatlan, de még érvényes előírás létezése. De még ebben a helyzetben is hatékonyabb támogatásban lehetne részesíteni a reszortok részéről azokat, akik új utakon járnak és saját bőrükön tapasztalják ki az új mechanizmus elemeinek előnyeit és hátrányait. Ehhez a cseh kormány tevékenységében is ki akarjuk alakítani a szükséges feltételeket. A demokratizmus és az öntudatos fegyelem útján A CSKP XVII. kongresszusának a programja a szocialista demokrácia további fejlesztésével számol. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet fontos lépést jelent ebben az irányban. Ilyen vonatkozásban is ki kell próbálni a konkrét formákat. A szövetségi kormánynak az a határozata, amely a komplex kísérletet a dolgozókollektíva szocialista önigazgatásának érvényesítésére is kiszélesíti, kialakítja ehhez a feltételeket. Arról van szó, hogy az állampolgárok minél szélesebb köre kapcsolódjon be az állami ügyek és a termelés igazgatásába, növelve az eddigi módszerek hatékonyságát, • s kipróbálva a döntési folyamatokban való részvétel újabb formáit. A társadalom demokratizálásának a folyamata, amely a tömegek alkotó energiájának kibontakoztatására és hatékony kihasználására irányul, nem vonatkozik csupán az állam- igazgatásra, hanem a termelési szférára is, figyelembe véve annak sajátosságait. 1948 februárja óta gazdag ta-\ pasztalatokat szereztünk a termelés irányításában való különböző részvételi formák területén. A CSKP vezetése alatt, az FSZM, a SZISZ és más társadalmi szervezetek érdemdús tevékenysége alapján sikerült megsokszorosítani országunk gazdasági potenciálját, kiépíteni a korszerű vállalatok százait, kifejleszteni és gyártani számos nemzetközi elismerésben részesített terméket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy vállalatainkban elégedettek lehetünk a munkaaktivitással, hogy nincs mit javítani, helyrehozni és megváltoztatni. Éppen ellenkezőleg, a fejlődés megmutatta, hogy számos korábban bevált és a múltban célszerűnek bizonyult szervezési módszer ma már elavult, elvesztette a hatékonyságát, s néha formálissá vált. Ezért természetes, hogy olyan irányítási formákat keresünk, amelyek az eddiginél tartósabban é§ hatékonyabban, nagyobb mértékben érvényesítik a dolgozók lehető legnagyobb körének az értelmét, ügyességét, ötletességét és találékonyságát. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet ezért határozza meg a dolgozókollektíva szocialista önigazgatásának a szerepét az irányítási szervek feladatai között. Ezek nagyon komoly és mély változások az eddigi gyakorlatban, az irányítás demokratizmusára, az igazgatók és a dolgozók szerepére vonatkozó eddigi elképzelésekben. A vállalat, mint a népgazdaság alapvető láncszeme nemcsak lényegesen nagyobb gazdasági önigazgatást kap, hanem ezzel együtt nagyobb felelősséget is kell viselnie a politikai, a szociális és a kádermunka területén, s nagyobb részt kell vállalnia a közvetlen demokrácia hatékony érvényesítésében. Gyakran találkozunk azzal a kérdéssel, hogy nem volna-e elegendő megerősíteni a vállalat gazdasági szerepét, nagyobb jogkört adni az igazgatóknak, kiszélesíteni a teret a vállalkozáshoz a dolgozók szerepének megfelelő növelése nélkül. Ezt többek között olyan érvekkel támasztják alá, hogy számos üzemben nagy nehézségek vannak a munkafegyelem területén, alacsony a termékek minőségi színvonala, s az ilyen intézkedések csak tovább rontanák a helyzetet. Rendkívüli feltételek között az adminisztratív nyomás ereje átmenetileg pótolhatja a gazdasági hatást, de ezt a módszert nem lehet tartósan (Folytatás az 5. oldalon)
