Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-10 / 185. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1987. VIII. 10. Egy élet a szavak és a tettek egységének jegyében Természetes és logikus, hogy az újságíró, de főleg' a dolgozó ember különböző alkalmakkor, elsősorban azonban jelentős életjubileum alkalmából véleményt mond a jubiláló politikai személyiség munkásságáról. Elsősorban azt értékeli, hogy gyakorlati tevékenységében és egész élete folyamán mennyire köti össze a szavakat a tettekkel; miért és minek a nevében harcol. Kommunista pártunk, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom története elválaszthatatlanul kapcsolódik az olyan személyiségekhez, akiknek élete a szavak és a tettek egységének szilárd elvével formálódott. Ezekben a napokban tölti be 70. évét Vasil Bilak elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizöttsága Elnökségének tagja, a központi bizottság titkára. Politikai tevékenységére minden poszton a szavak és a tettek egysége a jellemző. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök így értékelte Bilak elvtárs munkásságát 60. születésnapja alkalmából: „Pállunk büszke lehet arra, hogy a kelet-szlovákiai faluból kát. Fontos számára a szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember formálásának minden szempontja, hiszen az emberekben rejlik a szocialista társadalom legnagyobb kincse, értékteremtő munkájukkal ők döntenek tartalmas napjaink és fejlődésünk távlatairól. Bil’ak elvtárs már több mint négy évtizede azok sorában halad, akik hazánk történelmét alakították, s nem vártak a dicsőségre és elismerésre. A párt legnehezebb perceiben sem vált passzívvá, mindig határozottan lépett fel. Hogy kiért? Tán önmagáért? Nem! Pedig menynyi lehetőség kínálkozott és milyen keveset kellett volna tennie azért, hogy átkerüljön a barikád másik oldalára, hogy árulóvá váljon! Ez nem következett be! A legdurvább lelki terror ellenére, amellyel a szocialista- és szovjetellenes erők, az imperializmus reakciós erői és ideodiver- ziós központjai próbáltak rá hatni, Bil’ak elvtárs az maradt, aki volt és aki ma is - hazáját és népét szerető internacionalista-leninista. Mindig hű volt az osztálytestvériséghez. A szovjetek nagy országának barátVasil Bilak elvtárs a közelmúltban látogatást tett a légi (Lehnice) Csehszlo- vák-NDK Barátság Egységes Földmű- ves-szövetkezet- ben, amely hektáronként 8 tonna búzát takarít be. Felvételünkön Bil'ak elvtárs Andrássy Sándorral, a szövetkezet elnökével és más elvtársakkal beszélget. származó proletárfiúból jó kommunistát, kitűnő pártmunkást és -harcost nevelt, aki a mai napig nagyon pozitív szerepet játszik pártunk vezetőségében". Elsősorban mi határozza meg kommunista pártunk és szocialista államunk elismert képviselőjének, a nemzetközi kommunista mozgalom áldozatos és elvhü harcosának életpályáját? Úgy, mint azok esetében, akiknek élete összefonódott a munkásosztály és a kommunista párt harcával, Vasil Bil’ak esetében is az első helyen a nép jóléte és boldogsága javára végzett munka áll. Életéről, kedvteléseiről és feladatairól 1985 áprilisában a következőképpen vallott: „1917. augusztus 11-én Kelet-Szlovákiában egy kedves kis hegyi faluban, Krajná Bystrá- ban kisparaszti család kilencedik gyermekeként születtem. Apámat monarchiaellenes tevékenységéért kétszer halálra ítélték. Első alkalommal megváltoztatták a büntetést, másodszor viszont tévedésből mást végeztek ki. Hároméves voltam, amikor elveszítettem apámat, s 11 éves koromban anyám is meghalt. Forradalmi tevékenységemet a Hradec Králové-i munkások között kezdtem. 1936-tól dolgoztam a Vörös Szakszervezetekben. Fegyver- . rel a kezemben vettem részt az antifasiszta harcban. Nős vagyok, egy lányom, egy fiam és négy unokám van. Minden jó könyvet szívesen veszek a kezembe. A memoárirodalmat és történelmi tárgyú irodalmat kedvelem. A szerzők közül legjobban Jirásekot, Lev Tolsztojt és Alekszej Tolsztojt, Gorkijt, Stend- halt, Balzacot és Hemingwayt szeretem. Feladatom az, hogy a csehszlovák külpolitika a lehető legjobban hozzájáruljon a népek közötti megértéshez, hogy népünk nevelése az embert és a békét szolgáló humánus célok felé irányuljon.“ Mint mindig, ebben az esetben is csak néhány szerény mondattal jellemezte a szocializmusnak elkötelezett munkáját. Pedig egész életében jelen van a szocializmus és a kommunizmus nevében vívott küzdelem. Cselekedeteiből derűlátás és mély meggyőződés árad. Az a meggyőződés, hogy a legnehezebb akadályok is leküzdhetők, ha mindig becsületesen dolgozunk és következetesen teljesítjük minden kötelességünket. Egész életében azokat az embereket kedvelte, akik szeretik és nagy lelkesedéssel végzik munkáju(ČSTK-felvétele) jaként ismerték, s azon forradalmi átalakulások csodálójaként, amelyeket a szovjet nép a lenini párt vezetésével hajtott végre. Mély kommunista meggyőződésének és annak köszönhetően, hogy sokoldalúan képes érvényesíteni a marxizmus-leninizmus ismereteit a munkásosztály és a nép forradalmi céljainak eléréséért vívott konkrét politikai küzdelemben, Bil'ak elvtárs nagymértékben járult hozzá az ellenforradalom leveréséhez, társadalmunk konszolidálódásához és ahhoz a fejlődéshez, amely kétségkívül közös hazánk legsikeresebb időszaka. Vasil Bil’ak figyelemreméltó tulajdonsága, hogy nem esik önelégültségbe, az elvégzett munkát tárgyilagosan elemzi és az így szerzett tapasztalatok alapján aktívan vesz részt a további előrehaladás útjának meghatározásában. Ezt igazolják a CSKP KB 1980. márciusi, 15. ülésén elhangzott szavai, amikor hangsúlyozta, hogy a szocializmus felé vezető út bonyolult és éles társadalmi küzdelem, amelyben menet közben kell meghatározni az előrehaladás irányát, vizsgálni helyességüket, rugalmasan megoldani a legkülönbözőbb problémákat, okulni a hibákból, minden lépést ön- bírálóan megítélni, időt találni az elért eredmények elemzésére és a szükséges erőátcsoportosításra.“ Ezekkel a szavakkal teljesen összhangban életének minden szakaszában nagyon sok energiával, lelkesedéssel és rendszeres gondoskodással a marxista-leninista elmélet fejlesztésére törekedett. Lét- fontosságúnak tartotta és tartja a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeire és a világ osztályszempontból történt felosztására reagáló marxizmus-leninizmus alkotó fejlesztését, társadalmunk és az egész szocialista közösség előrehaladása új lehetőségeinek és forrásainak szüntelen keresését, és benne látja a szocialista társadalom sikeres fejlődésének egyik fő zálogát. Vasil Bil’ak politikai és szervező- munkájában tetten érhető az Arccal a tömegek felé gottwaldi jelszó gyakorlati megvalósítása, valamint az, hogy nagy hangsúlyt helyez a kádermunka minőségének javítására, valamint a gazdasági feladatok teljesítésére, és az ideológiai és politikai nevelőmunka hatékonyságának fokozása közti megbonthatatlan kapcsolat elmélyítésére. Olyan intézkedéseket kell elfogadni, amelyek az egész társadalom érdekét, minden ember közvetlen személyes érdekévé változtatják. Nagy jelentőséget tulajdonít a nyílt tájékoztatás politikája érvényesítésének. A nevelő, tájékoztató és propagandamunka vonzerejének és hatékonyságának meghatározó kritériumát abban látja, hogy ez a munka mennyire ad választ az emberek érdeklődésének homlokterében álló kérdésekre, hangsúlyozza 1985 decemberében. Kiemeli, hogy végül is ez dönt az emberek helyes tájékozódásáról, s arról, hogy támogatják-e a párt politikáját és meg tudják-e konkrét tettekkel valósítani. A meddő nép- művelősdi, a problémák megkerülése és olyan kérdések felvetése, amelyek senkit sem érdekelnek, nemcsak az így cselekvő emberek munkájának hitelességét vonják kétségbe, hanem sajnos, politikánk helyességét is, s ez ellenségeink malmára hajtja a vizet, akik politikai hatalmuk lényegének befeketítésére törekszenek. A pártban és a társadalomban bekövetkezett válság elemzéséből levont tanulságokat napjainkban is alkotó módon kell érvényesíteni. Hű hazafiként és meggyőződé- ses, megingathatatlan internacionalistaként, aki szüntelenül a nemzetközi kommunista mozgalom gazdag tapasztalataiból merít, 1985 elején, akkor, amikor több elvtárssal együtt - Gustáv Husák vezetésével - lelkesedéssel és kitartással vesz részt társadalmunk gazdasági és szociális fejlesztése meggyorsítása stratégiájának kidolgozásában, ismét a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatai és elemzései felé fordul. A forradalmár elvéhez hűen, miszerint a halhatatlan Lenin pártja megismerésünk kútfője, amely szüntelenül gazdagítja szocialista építésünket, nagyra értékeli az átalakítás útját, amelyre a szovjet kommunisták az SZKP KB történelmi, 1985 áprilisi ülése után léptek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy „ez a szocializmus belső erői és nemzetközi pozíciói további megszilárdításának és sokoldalú fejlesztésének az irányvonala. Az egész világon hozzájárul vonzerejének és eszmei hatásának növeléséhez. Az SZKP politikája számunkra is az ösztönzések rendkívül gazdag forrása“. Bil'ak elvtárs egyik fontos tulajdonsága, hogy következetesen törekszik a proletár és a szocialista internacionalizmus elveinek érvényesítésére, amit elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő viszonya fejez ki. Ezek az elvek mély meggyőződéséből fakadnak, mindez számára az ész és a szív dolga. Társadalmunk mindig nyitott szocialista fejlődésünk meggyorsítását elősegítő új ötletekkel kapcsolatban. Az SZKP KB áprilisi ülésén meghatározott, a XXVII. kongresszus, de főleg az SZKP KB 1987 januári ülésén kidolgozott átalakítási programot Bil'ak elvtárs az emberiség történetének legjelentősebb forradalmi eseményei közé sorolja. Ez év februárjában a Rudé právo főszerkesztőjével folytatott beszélgetésen a következőképpen jellemezte a Szovjetunióban végbemenő változásokat: „A szovjet társadalom átalakítására való törekvés pártunk és társadalmunk számára is nagyon sok ötletet ad. Ezt én a harmadik történelmi forradalmi eseménynek tekintem. Az első a nagy októberi szocialista forradalom, a második a nagy honvédő háború, a fasizmus felett aratott győzelem és a szocialista világrendszer kialakulása volt, a harmadik pedig most folyik, amikor a Szovjetunióban minden anyagi és szellemi erőt mozgósítanak arra, hogy a szocializmus bebizonyítsa fölényét minden olyasmivel szemben, ami elavult.“ Vasil Bil'ak elvtárs élete és munkássága elválaszthatatlanul összefonódott a kommunista pártnak a dolgozó nép érdekeiért, a szocializmus győzelméért és a szocializmus sokoldalú fejlesztéséért vívott küzdelemmel. Vasil Bil'ak elvtárs politikai pályáját a legkifejezőbben a következőképpen jellemezhetnénk: nem tett semmi olyat, ami ártott volna a pártnak, a dolgozóknak, a szocializmus ügyének hazánkban és a világon. Mindig kommunista meggyőződése alapján és a kommunista igazsággal összhangban döntött és cselekedett. Az 1917-es júliusi események alapvetően megváltoztatták Oroszország belpolitikai helyzetét. Lezárult a februári forradalom eredményeként létrejött kettőshatalom korszaka, s a hatalmat ezentúl egyedül az ellenforradalmi erők képviselője, a polgárság és a vezérkar által támogatott Ideiglenes Kormány gyakorolta. A kormány beköltözött a Téli Palotába, s hatalmának jeléül elfoglalta a cári lakosztályt. A tárcákon fele-fele arányban a kadet és a mensevik-eszer politikusok osztoztak. Az Ideiglenes Kormány tagjai a végső győzelemről szónokoltak, s ha lehetett kikerülték a belpolitikai válság beismerését. Lenin a „Három válság“ c. munkájában nyíltan elemezte ezt a válságot, s kiemelte, hogy ez a belpolitikai helyzet az ideiglenes kormány politikájának egyenes következménye. Véleménye szerint júliusban az elégedetlen tömegek tüntetéssorozata túlnőtt a megszokott tömegtüntetéseken, de még nem volt elég erős, hogy elérje a szocialista forradalom szintjét. így vált lehetővé, hogy a tüntetések leverése után a burzsoázia lett a hatalom egyedüli birtokosa. Megkezdődött az „ellenfél“, a bolsevis- ták üldözése. Vezetőiket bebörtönözték. A bolsevik párt illegalitásba kényszerült. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy megőrizzék a párt erejét és akcióképességét megmentve felkészülhessenek a már elkerülhetetlen támadásra. Az illegalitásba kényszerített bolsevik párt nem dolgozhatott a kettőshatalom korszakában kidolgozott és bevált taktikával. Az új helyzet új munkamódszereket követel - mutatott rá Lenin s az illegalitásban kidolgozta a pártmunka új vezérfonalát. Ennek megvitatása volt a Pé- tervárott 1917. augusztus 8-án kezdődött VI. kongresszus központi kérdése. A küldöttek a kongresszus bevezetőjében megállapították, hogy a bolsevik párt tagsága az áprilisi események óta jelentősen megnövekedett. Az áprilisi napokban 72 bolsevik alapszervezetben közel 80 000 párttag tevékenykedett, a VI. kongresszusra már 162 szervezet több mind 240 000 tagja küldte el képviselőit. A legerősebb szervezetek az ipari körzetekben dolgoztak /nagyságrendben: Pétervár (a mai Leningrád) és környéke, Moszkva és környéke, az Ural, a Dombasz, a Balti-tenger vidéke, a Volgamente, Szibéria, a Kaukázus-vidéke és a különböző katonai egységek mellett működő bolsevik csoportok/. Ez a mennyiségi növekedés azt jelentette, hogy a munkások és a parasztok tömegei a vereség ellenére sem fordultak el a bolsevik párttól, vele maradtak, vele tartanak s majd vele is indulnak harcba. A küldöttek megtárgyalták a Lenin illegalitásával kapcsolatban felmerült kérdéseket is. Többségük megtagadta az ellenforradalmi erők akaratát kifejező bírói végzés végrehajtását, ami azt követelte, hogy Lenin jelenjen meg a bíróság előtt, védje meg magát és indokolja meg a bolsevik párt júliusi magatartását. A küldöttek többsége szerint elfogadhatatlan már maga a vád is, hisz a pétervári törvényszék „hazaárulással, fegyveres felkelés megszervezésével“ vádolta Lenint. Megjelenése a bíróság előtt a vád elismerése lenne. A vádlók az adott politikai helyzetben visszautasítanák Lenin érveit. Nem lehet megengedni, hogy a hatalma tetőfokán álló diktatórikus burzsoá kormány diadalmaskodhasson Lenin felett, s személyén keresztül lejárassa az egész bolsevik mozgalmat. Lenin a konferencián nem jelenhetett meg, de levelei segítségével bekapcsolódott a tárgyalásokba. Az ő véleményét tükrözte a bolsevik párt központi bizottságának tevékenységét értékelő beszámoló is. A referátum kiemelte, hogy az elszenvedett vereség ellenére is meg kell vitatni a szocialista forradalom lehetőségének a kérdését. Igaz, Oroszországban a kapitalizmus még fejletlen, de ezt bizonyos mértékben ellensúlyozza az orosz munkásosztály aránylag magas szervezettsége. Már megszilárdultak a néphatalom szervei, a szovjetek, s ezeken keresztül a munkásság már bekapcsolódott az ország politikai és gazdasági életének az irányításába. A kongresszus - a küldöttek csekély hányadának kivételével - jóváhagyta Lenin elméleti következtetését, hogy a szocializmus először akár egyetlen, elszigetelt országban is győzhet. A kongresszus figyelembe vette az oroszországi forradalom sajátosságait, azokat a különleges körülményeket, amelyeket Lenin egyedi elemei ellenére is „természetesnek, a világfejlődés általános vonalaként“ értékelt. így nem kell megvárni, míg megmozdul Európa, az az ország kezd, ahol a lehetőség“. A következő alapvető taktikai kérdés: maradjon-e érvényben továbbra is a „Minden hatalmat a szovjeteknek!“ jelszó volt. A kongresszus megállapította, hogy a szovjetek a kettőshatalom megszűnte után az ellenforradalom fedezékévé váltak, s így ez a jelszó a szocialista forradalom békés győzelmének megalapozatlan reményét keltheti a tömegekben. Az új hatalmi viszonyok lehetetlenné teszik ezt a békés átnö- vést, s így a pártnak fel kell készülnie a burzsoázia diktatúrájának fegyveres megdöntésére. A jelszó visszavonása nem jelenti a szovjetrendszer tagadását, csupán azt, hogy az eszerek és a mensevikek vezetése alatt álló szovjetek alkalmatlanok a politikai hatalom átvételére. A VI. kongresszus szót emelt a pártélet megszilárdításáért és 1905-től először felújította és a növekvő feladatokra hivatkozva 21-re növelte a központi bizottság tagjainak számát. A módosított alapszabályok értelmében ezentúl évente kell kongresszust tartani. A párt- munka alapelvét a demokratikus centralizmusban jelölték meg. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy csak az lehetett a párt tagja, aki a pártprogram elismerése mellett elfogadta és végrehajtotta az összes párthatározatokat. A VI. kongresszus határozatai a fegyveres felkelés előkészítését szolgálták. Központi kérdése volt a párt szervezeti és ideológiai megszilárdítása, a proletariátus és a falusi szegénység felkészítése a fegyveres harcra, a szocialista forradalomra, amely megtöri a polgári koalíció katonai diktatúráját és megalapozza a proletárdiktatúra megvalósítását. VADKERTY KATALIN A trenčíni Járási Egészségügyi Intézetben másfél éve országos viszonylatban egyedülálló létesítmény található, mégpedig egy diagnosztizáló központ, amelyben eddig 4500 ember esett át átfogó kivizsgáláson. A hagyományos módszerrel végzett kivizsgálástól eltérően, amely több napig tart, itt ezt a munkát három óra alatt elvégzik. A jövőben a központ dolgozói a Trenčíni járás egész lakosságának egészségi állapotát fel akarják mérni. A képen: Sylvia Reháková vérvizsgálat közben. (Vlado Benko felvétele - ČSTK) „Az az ország kezd, ahol több a lehetőség“ Emlékezés a bolsevik párt VI. kongresszusára
