Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-08 / 184. szám, szombat
ÚJ szú 5 1987. VIII. 8. A halogatás nem megoldás! Tények és adatok lakáskarbantartási gondjainkról VÁLLATI TÖRVÉNYTERVEZET «.i«?::» : ; : 'í. . ■' ■■■■■■ Életszínvonalunkat jelentős mértékben befolyásolják lakáskörülményeink is. A lakást, amelyben élünk, általában aszerint tartjuk egészen, kevésbé, illetve egyáltalán nem megfelelőnek, hogy benne lakó családunk népességéhez, igényeihez viszonyítva kicsi, vagy nagy-e az alapterülete, elegendö-e szobáinak száma, s hogy annak tulajdonosai, főbérlői, esetleg csak albérlői vagyunk-e. Észre sem vettük, de az utóbbi években a lakások minősítésével kapcsolatosan egyre ritkábban szóltunk a lakóépületek állagáról. Ez ugyan jó jel, amelyből arra lehet következtetni, hogy az országban már túlsúlyban vannak a jó karban levő, egészségi szempontból is megfelelő lakások, de a komplex lakásépítési program gyors ütemü megvalósítása ellenére sem lenne helyes, ha megfeledkeznénk a már korábban felépült lakóházak karbantartásáról, javításáról, korszerűsítéséről és a velük való gazdálkodás jelentőségéről. Erre utal hazánk szövetségi és nemzeti kormányainak több határozata, intézkedése is, amelyek végrehajtása nélkül nehezen képzelhető el szocialista társadalmunk lakáspolitikájának érvényesítése. Lakásgazdálkodásunk jellemzői Csehszlovákiában 1985-ben valamennyi ház- és lakásvagyon anyagi értéke megközelítőleg 600 milliárd korona volt, ami a népgazdaságunk állóeszköz-állományának 22 százalékát képezte. Számszerint ez körülbelül 5,5 millió lakást jelent, amelyek 25 százaléka állami, 16 százaléka szövetkezeti, 59 százaléka pedig más, például magántulajdonban levő lakás. Az utóbbi két évtizedre jellemzó intenzív lakásépítés ellenére - miközben az építőipar a progresszív paneltechnológiás építéssel átlag 530 órára csökkentette az egy lakás elkészítéséhez szükséges időtartamot - az ország lakásainak 40 százaléka még 1945 előtt készült. Sót! A cseh országrészben a lakások egynegyedét, Szlovákiában pedig egytizedét 1920 előtt építették. A lakások átlagos kora a CSSZSZK-ban 35,6, a CSSZK- ban 39,4, az SZSZK-ban pedig 26,1 év. Az állami tulajdonban levő lakások a legöregebbek, míg a szövetkezeti lakások a legújabbak. Negatív jelenség viszont az, hogy az említett időszakban különböző okok miatt közel egymillió lakás felszámolását könyvelhettük el és fokozatosan szaporodik a lakatlan lakások száma is, pedig eközben mintegy 350 ezer lakással nem rendelkező háztartást tartunk nyilván. A lakásállománnyal kapcsolatos gondokat az is szaporítja, hogy sok esetben már az épületek szavatossági idejének lejárta előtt szükségessé válnak különféle költséges javítások, hogy az új lakóházakat gyakran nem a legjobb minőség jellemzi. A lakások karbantartási és javítási költségei azonban elsősorban koruktól függnek. Az egyes épületszerkezeti elemek élettartamát figyelembe véve a számítások szerint egy lakóház karbantartására, kisebb-na- gyobb javításaira egész használati ideje alatt az eladási árának legkevesebb 130 százalékát kell költeni. A legtöbbet a 40-50 évesekre, amikor még a nagy gonddal karbantartott lakóház értékének is két százalékára rúgnak a kiadások. Munka- és költségmegoszlás Szlovákiában a szocialista szektor lakásállományába 1985 végén több mint 723 ezer lakás tartozott. A nemzeti bizottságok által irányított ingatlankezelő vállalatok 289 ezernél is több, a lakásépítő szövetkezetek 301 ezer, a gazdasági szervezetek 121 ezer, míg más szervezetek 11 ezer lakásról gondoskodtak. Csehszlovákiában összesen 221 szervezet végzi az állami lakások gondnoki teendőit. Közülük 115 járási, illetve területi hatáskörű. Az 550 városi nemzeti bizottság közül azonban csupán 106 rendelkezik saját ingatlankezelő vállalattal. Ezért Szlovákiában, a kormány 36/1986- os számú határozata alapján a lakáskarbantartásról és a javító munkákról több kivitelező vállalat gondoskodik. Az építőipar az új technológiai eljárással készült lakóházak technikailag igényes javító munkáit végzi, a helyi jellegű építőipari kisvállalatok és ipari szövetkezetek a hagyományos építési móddal készített lakóházakat javítják. Az ingatlankezelő vállalatok és a lakásépítő szövetkezetek dolga továbbá gondoskodni a mindennapos karbantartási munkákról, az egyszerű építőelemek cseréjéről és a balesetveszélyek (főleg a gáz-, víz- és villany- vezetékek, a szennycsatorna és a felvonók meghibásodásakor) elhárításáról. 1985-ben egy lakás karbantartására vagy javítására Szlovákiában a lakásépítő szövetkezetek átlagosan 1088 koronát, az ingatlankezelő vállalatok 2554 koronát fordítottak, összesen pedig 300 millió, illetve 750 millió koronát költöttek erre a célra. Az állami és a szövetkezeti lakások karbantartására és javítására a 8. ötéves terv 4 milliárd, illetve 1,6 milliárd koronát irányoz elő. A két összeg közötti különbség a két lakásállomány szám- és korbeli különbözőségéből származik. A gondnokságot gyakorló szervezetek a szükséges munkát kivitelező vállalatokkal végeztethetik, önerőből, vagy a lakosok közreműködésével is bebiztosíthatják. A gazdaságosság és a rugalmas munkavégzés szempontjából az a legelőnyösebb, ha a lakások gondnoki teendőit végző, tehát elsősorban az ingatlankezelő vállalatok és a lakásépítő szövetkezetek erre a célra saját anyagi-mű- szaki bázist, azaz lakáskarbantartó központot teremtenek. A 8. tervidőszakban a tervezett munkákat az előbbiek 42 százalékban, az utóbbiak pedig 80 százalékban végzik el ilyen módon. Ez örvendetes, hiszen különösen a szövetkezeti lakások száma növekszik majd gyors ütemben a jövőben, s közülük is a 15 évnél régebbiek tetőszerkezetei, vizeselemei, mérnöki vezetékei szorulnak már nagyobb, 1 milliárd korona költséggel járó javításra. Ez többek között 400 ezer m2 tetőszerkezet, 2000 m2 homlokfal javítását, kb. 50 ezer (!) vizeselem cseréjét is jelenti. Az ilyen nagyjavítások mindegyikét azonban lehetetlen egy-két év alatt elvégezni. Már pusztán azért is, mert ezek a munkák gondos és terjedelmes tervezést, tekintélyes mennyiségű építőanyagot és nem utolsósorban anyagi fedezetet igényelnek. A szövetkezeti lakások állagának gyors javítása a bérlők anyagi terhére azonban társadalmipolitikai szempontok miatt sem oldható meg. A jelenlegi tervidőszakban ezért csak a legszükségesebb munkákat végzik majd el. A továbbiakban ezt a kérdést egészében, az állami lakáspolitika keretében kell megoldani. Ahol legelőször kell változtatni A lakáskarbantartásra vonatkozó adatok felsorolását még hosszasan folytathatnánk a vállalati és más lakásokkal kapcsolatosan, de talán fontosabb szólni a lakások állapotának javítását akadályozó tényezők némelyikéről. Közismert tény, hogy a lakásgazdálkodásban már huzamosabb ideje kevés a megfelelő képzettségű dolgozó. Számuk 1985 végén nem érte el a 61 ezret és 40 százalékuk volt a nő. Havi átlagkeresetük a CSSZSZK-ban 2332, az SZSZK- ban 2339 korona volt. Az alacsony bérek és a szükséges szakmai képzés szinte teljes hiánya oda vezetett, hogy a lakásgazdálkodásban a dolgozók nagy hányada csak kényszer- megoldásból helyezkedett el, átmeneti időre. Nem csoda, hogy e társadalmilag nem mindig eléggé méltányolt munkaterületen bizony csak elvétve akadnak olyan dolgozók, akik az adott körülmények mellett igazán élnek-halnak a munkájukért. Következésképpen a jövőben számukra nem csupán feladatok garmadát kell kitűzni, hanem az azok megoldásához szükséges feltételeket is meg kell teremteni. Megoldásra vár tovább a házmesterek kérdése is. Az elmúlt évtizedekben számuk Csehországban hétezerre, Szlovákiában meg kétezerre csökkent, ráadásul nem is mindegyikük tesz maradéktalanul eleget kötelességének. Pedig egyre több lakásügyi szakember vélekedik úgy, hogy ha lenne megfelelő számú jó házmester, akkor a lakóházakban ritkábban fordulna elő vandál pusztítás, csökkennének a lakáskarbantartási költségek, nagyobb lehetne a házakban a rend és a tisztaság... Mindez pedig a lakók, a társadalom érdekeit szolgálná. A CSKP KB 6. ülésén 1982-ben megnyitották a kaput a lakásgazdálkodás új, korszerűbb lehetőségei felé, hisz az ott hozott határozat többek között az ország lakossága lakáskörülményeinek javítását, a lakásállománnyal való jobb gazdálkodást és a lakáskarbantartás javítását irányozta elő. Ezt a célt szolgálnák a CSSZK és az SZSZK Belügyminisztériuma és a Lakásépítési Szövetkezetek Szövetségének közös, 1984-ben történt intézkedései is, amelyek azonban nem hozták meg a várt eredményt. A 8. ötéves tervidőszak idejére ezért az érintett legfelsőbb állami szervek a lakásgazdálkodás fejlesztése érdekében új alapelvet dolgoztak ki, s olyan intézkedéseket javasoltak, amelyek a a CSKP XVII. kongresszusának határozatából és a CSSZSZK 1986-1990-es évekre szóló gazdasági és szociális fejlesztésének irányelveiből indulnak ki. Ennek megfelelően szükséges tovább bővíteni a helyi építőipari vállalatok kapacitását, emelni azok műszaki felszereltségét és nagyobb figyelmet kell fordítani a lakások gazdaságos fűtésére is. Az ingatlan- kezelő vállalatokat irányító nemzeti bizottságok azonban nem feledkezhetnek meg arról a jogukról és kötelességükről sem, melyek szerint meg kell szüntetniük a lakásgazdálkodási vállalatok célszerűtlen részlegeit, továbbá úgy csökkenteni az adminisztratív dolgozók számát, hogy az ne haladja meg a vállalat dolgozóinak 20 százalékát stb. A lakáskarbantartás színvonalának javításában elsősorban a nemzeti bizottságoknak, az ingatlankezelő vállalatoknak és a lakásépítő szövetkezeteknek kell megfelelő szervezői munkával és hatékony intézkedésekkel, más szervezetekkel való együttműködéssel jeleskedniük. Még akkor is, ha a lakók csupán a legfeljebb 50 koronás költséggel járó apró javításokért fizetnek, s a nagyobb kiadások a gondnoksággal megbízott szervezeteket terhelik. Azt a tényt, hogy a 50 koronás összeg nem felel meg a jelenlegi árszínvonalnak és a lakókat nem kényszeríti az általuk használt lakások felszerelési tárgyainak kímélésére, bizonyára mindenki elismeri. Az is tény, hogy rengeteg pénz az a 300 millió korona, amelyet a lakóházakat üzemeltető szervezetek fi- zetpek a lakók által tönkretett, vagy egyszerűen elhasználódott lakásberendezésekért évente (lakásonként átlagosan 200 korona). Az ingatlankezelő vállalatok azonban a lakásokban szükséges kis javításokat szinte csak elvétve vállalják. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a cseh országrészben az ilyen munkákból származó forgalmuk lakásonként 5,15 korona, Szlovákiában pedig 14,69 korona. Mert nincs elég szakemberük és számukra nem is kifizetődő ez a tevékenység. Kár, mert ezek a megoldatlan problémák igencsak szaporítják a nemzeti bizottságokhoz címzett lakossági panaszok számát, s megerősítik azt a tényt, hogy a lakáskarbantartás hiányosságainak kiküszöbölése nem tűr hosszú halasztást. A halogatás ugyanis ebben az esetben sem a legmegfelelőbb megoldás! BARANYAI LAJOS Következetesen váltsuk valóra Figyelmesen áttanulmányoztam az állami vállalatról szóló törvénytervezetet, amely iránt országunk egész lakossága nagy érdeklődést tanúsít. A törvénytervezet magába foglalja azokat az alapvető irányzatokat, amelyek az átalakítás egész folyamatának meggyorsításához vezetnek. Nagyon fontosnak tartom, hogy növekedni fog a vállalatok jogi önállósága és felelőssége, s biztosítva lesz a dolgozók széles körének részvétele az irányításban. Az elmúlt évek során a dolgozók, különösen az egyes részlegek, üzemek és vállalatok vezetői sokat foglalkoztak a bürokrácia problémájával is, mivel ez kedvezőtlenül hat a munka termelékenységére. Jól tudjuk, hogy nem egy jelentést kénytelenek vagyunk egész sor helyre elküldeni, sokszor feleslegesen. Az új törvényjavaslattal kapcsolatban szükséges lenne felülvizsgálni, hogy nem feleslegesek-e egyes középszintű irányítási szervek. Az alapegységek dolgozói, akik az anyagi értékeket hozzák létre, gyakran nyíltan beszélnek arról, hogy a legközelebbi szintű felsőbb szervek adminisztrációs jellegű követelményei nagyon hátráltatják a munkát, mert az igényes tervfeladatok teljesítése közben nincs sok idő különböző kimutatások, jelentések, levelek százainak írására. Nem egy esetben a kerületi irányítási szervek csupán papírmunkát végeznek, lebontják, sokszorosítják a vezérigazgatóság irányelveit, útmutatásait, ami szerintem teljesen felesleges, mert ezt a munkát a vezérigazgatóságon is elvégezhetik. A vállalatok pénzügyi önellátási rendszerére már korábban is szükség lett volna, mert csupán ez vezet a takarékossághoz, a jó minőségű munkához és a feladatok hiánytalan teljesítéséhez. Üzemünkben már sikerült ezen a területen bizonyos lépéseket tenni. Áprilistól kezdve üzleteinket öt önköltséges részlegbe soroltuk be. Ezen kívül rendszeresen értékeljük a nagykereskedelmi és a közlekedési részlegek gazdasági eredményeit, szem előtt tartva, hogy a költségek ne lépjék túl a tervezett kereteket. Ha ez előfordul, a dolgozók prémium nélkül maradnak. Ez megköveteli, hogy üzemünk dolgozói fokozottabb figyelmet fordítsanak a munkaeszközökről és a készletekről való gondoskodásra. A pénzügyi önellátási rendszer ösztönzően hat a dolgozók kezdeményezésére. Ugyanakkor azt is megköveteli, hogy az anyagiak elosztásában teljes mértékben érvényesüljön a szocialista alapelv: mindenkinek az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint. Nem lehet támogatni a hanyagokat, a munkakerülőket. Az önelszámolás a dolgozók alkotó munkáját oly értelemben is fejleszti, hogy a szocialista vállalkozás kibontakoztatása útján kiszéle siti a munkában való érvényesülés lehetőségeit. Nagyon fontosnak tartom a törvénytervezet III. fejezetét, amely a vállalat igazgatási rendszerével foglalkozik. Az igazgatók dolgozók általi megválasztásának a rendszere a nagyobb demokráciát tükrözi, s biztosítja a dolgozók elmélyültebb részvételét az irányításban. Erre is nagy szükség van, mert ez nem egy problémát megold, elsősorban ott, ahol a kinevezett igazgató nem ismeri eléggé az üzem vagy a vállalat belső gondjait, problémáit. Az új vállalati törvénytervezet pozitív oldalairól sokat lehetne még mondani. Közismert, hogy az átalakítás a jelenlegi nehézségek leküzdéséhez vezet, s a törvénytervezetet ennek szerves részeként dolgozták ki. Hogy ez a munka meghozza a várt eredményt, azt csak a törvénytervezet következetes megvalósítása útján lehet elérni, a társadalmi vitából következő szükséges változtatások figyelembe vétele után. OLÁH GYULA mérnök, a ZDROJ szenei (Senec) üzemének igazgatóhelyettese Rugalmasabb tervezést várunk Vállalatunk dolgozóinak törekvése a társadalmi igények kielégítése mellett a szolgáltatások minőségének javítására és a gazdasági-szociális tevékenység tökéletesítésére irányul. A felsőbb irányító szervektől egyszerűbb irányítási rendszert, az adminisztratív módszerek kiszorítását az irányításból, az elburjánzott hivatali apparátus létszámának csökkentését várjuk, főleg a középfokú irányító szerveknél, a kutatóintézetekben és másutt. Reméljük, hogy nagyobb teret kap a szocialista vállalkozás és probléma nélkül megegyezhetünk a mezőgazdasági vállalatokkal, például az értékesítési árakban és a takarmánykeverékeknek a nekünk eladott termények ellenében történő szállításában, mivel ezen a téren a jelenlegi időszakban meg van kötve a kezünk. Azt is reméljük, hogy az általunk létrehozott forrásokból a mezőgazdasági vállalatok igényei szerint nagyobb mértékben vásárolhatunk külföldről különböző eszközöket és anyagokat, többek között herbicideket. Sokat várunk a szállítói-megrendelői kapcsolatok javításától. Szeretnénk elérni, hogy e kapcsolatok szervezésenek időszakában már az idén szeptemberben megtudhassuk, az 1988-as évben mit adhatunk a mezőgazdasági vállalatoknak, mert sajnos a jelenlegi helyzet olyan, hogy a mezőgazdasági vállalatoktól megköveteljük az árut, azonban az általuk igényelt takarmánykeverékeket és agrokémiai szereket nem tudjuk a kívánt terjedelemben biztosítani. Főleg azért, mert a felettes szervünk a takar- mánykeverék-juttatás, valamint a herbicideladás tervét minden esetben csak a naptári év kezdetén határozza meg. Ha szociális téren meg akarjuk valósítani terveinket, nagyobb nyereséget kell elérnünk, és ezzel egyidejűleg csökkenteni kell a költségeket. Bizonyos mértékben emelnünk kell az átlagkeresetet is. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet nagyobb teret ad a jó ötletek megvalósításához és a tehetséges emberek érvényesüléséhez. A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy igazán össznépi vita folyjon az állami vállalatról szóló törvénytervezetről és a javaslatok a vállalatokon keresztül teljes terjedelemben eljussanak a politikai és gazdasági szervekhez, hogy ezek helyesen döntsenek, mert fennáll a veszély, hogy ha a javaslatok nagyon sok fórumon keresztül jutnak el az illetékesekhez, esetleg elferdíthetik azok tartalmát. PAVEL ŽIAK mérnök, a Bratislavai Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat termelési-kereskedelmi igazgatóhelyettese A bratislavai Meopta vállalat dolgozói ebben az évben innovált diavetítő készülék gyártását kezdték meg. Ebből az új típusból az év végéig 6000 darab készül el. A MEDYRECHS típus fényerőssége kisebb fogyasztása ellenére is nagyobb, s nem teljesen besötétített helyiségekben is jó minőségű képet ad. A felvételen Éva Hupko- vá a diavetítőt ellenőrzi (Pavel Neubauer felvétele -ČSTK)
