Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-08 / 184. szám, szombat
KIS _______ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban Szombat: Augusztus 1-töl 7-ig Közős béketervet fogadtak el a közép-amerikai külügyminiszterek • Mekkában 400 halálos áldozatot követelő összetűzésekre került sor Vasárnap: Bagdad és Damaszkusz után Teheránban kezdett tárgyalásokat Juli) Voroncov • Havannában csúcsszintű kubai-angolai eszmecserék voltak Hétfő: Mihail Gorbacsov fogadta Joaquim Chissanót, a FRELIMO párt elnökét, mozambiki államfőt • Befejeződtek a nyilvános meghallgatások az iráni-kontra- botrány ügyében Kedd: Párizst, Londont és Bonnt érintő körútra érkezett Frank Carlucci amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó • Újabb aknafelszedö hajókat vezényelt a Perzsa-öböl térségébe az Egyesült Államok • Áz olasz szenátus után a képviselőház is bizalmat szavazott Giovanni Goria koalíciós kormányának Szerda: Az SZKP főtitkára következetes átalakítást sürgetett a mezőgazdaságban • Nyílt beavatkozási törekvéseket tükröző hatpontos tervvel fordult Ronald Reagan Nicaraguához Csütörtök: Eduard Sevardnadze Genfben a szovjet leszerelési elképzeléseket ismertette • A hirosimai évfordulón nemzetközi akcióhét kezdődött az atomfegyverek betiltásáért folyó harc jegyében • Guatemala fővárosában megnyílt a közép-amerikai csúcs Péntek: A szovjet külügyminiszter Genfben találkozott Max Kampelmannal Reagan fellélegzett, a kérdőjelek megmaradtak Weinberger hadügyminiszter hétfői vallomásával lezárult az iránikontra botrány kivizsgálásával kapcsolatos nyilvános meghallgatások sora. Negyvenegy nap alatt 29 tanú jelent meg, köztük magas beosztású kormánytisztviselők is. A vizsgálat lefolyása igazolta, egyetlen dologra „ment ki“ az egész: arra, hogy Reagan elnököt tisztára mossák, s rá a felelősség legkisebb gyanúja se terelődjön. Nem állt be ezek sorába viszont Oliver North alezredes, a nemzet- biztonsági tanács egykori munkatársa, aki vallomásában megerősítette, hogy főnöke, az időközben menesztett Poindexter nemzetbiztonsági tanácsadó több alkalommal is tájékoztatta a Fehér Ház urát a titkos akciókról. North ebből kifolyólag olyan hiszemben cselekedett - juttatta el az iráni fegyverüzletből befolyó milliókat a nicaraguai ellenforradalmároknak -, hogy Reagan elnök jóváhagyásával történik az egész. Szerinte öt feljegyzést készített a bevétel átutalásáról a kontráknak, s valamennyit Poindexternek adta azzal, hogy azt hagyassa jóvá az elnökkel, ám ezeket az iratokat a botrány kirobbanásakor megsemmisítették. Az alezredes közlései nyomán a leváltott nemzetbiztonsági tanácsadó hirtelen koronatanúvá lett. Vallomását ezért felfokozott érdeklődés előzte meg, hiszen naponta találkozott az elnökkel, s így számot adhatott arról, eljutottak-e Reaganhez beosztottjának feljegyzései, vagy maga döntött-e mindenben, s ebben az esetben vállalja a felelősség oroszlánrészét. Poindexter azt elismerte, - habár korábban még tagadta hogy Reagan 1985 decemberében aláírt egy felhatalmazást a CIA, a titkosszolgálat számára, miszerint fegyvereket adnak el Iránnak abból a célból, hogy elérjék a Libanonban fogva tartott amerikai túszok kiszabadítását. Poindexter ugyanakkor határozottan kijelentette, hogy Ronald Reagant nem tájékoztatta az iráni fegyvereladásokból származó haszon átjátszásáról a kontráknak. Úgy vélte azonban, ha az elnöknek tudomása lett volna a dologról, úgy is jóváhagyta volna az akciót, ezt a kijelentését viszont Reagan szóvivője útján már másnap cáfolta. A többiek is Reagan mellett vallottak, az utolsók között Regan személyzeti főnök és Weinberger hadügyminiszter is. A Pentagon vezetője szerint ó maga és Shultz külügyminiszter is ellenezte az akciót, tiltakozott is miatta, s éppen ezért úgy gondolták, a nemzetbiztonsági tanács az egészet fel is függesztette. A képlet világos volt: minden felelősséget lehetőleg a nemzetbiztonsági tanács nyomban menesztett munkatársainak nyakába varrni. A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű. Az amerikai lapok, sőt kongresszusi képviselők is felteszik a kérdést: ki irányítja tulajdonképpen az USA külpolitikáját, ha az elnök nem tudott ekkora horderejű ügyről? Idézzük csak fel Henry Kissinger exkülügyminiszter véleményét, aki elmondta, hogy ő soha sem mert volna Poindexterhez hasonló döntést hozni. Még sokatmondóbb a szenátusi vizsgálóbizottság elnökének véleménye, miszerint „az Irangate félrevezetésekre, alakoskodásra és a törvények megszegésére épült, s megmutatta, milyen lépéseket titkoltak el a nép és a Kongresszus előtt. A Fehér Ház egyelőre fellélegzett, s viszonylag nyugodtan várja a kihallgatások elemzése alapján szeptemberre ígért bizottsági zárójelentést. Addig azonban Reagan még egyszer a nyilvánosság elé lép, valószínűleg azért, hogy maga is újra nyomatékosan megismételje: ő semmiről sem tudott(?), s így nem is okolható. Az öböl menti feszültség és az olajár Fokozott aggodalommal kíséri a világ a Perzsa-öböl beli válság fejleményeit. Politikai vonatkozásban egyrészt fennáll az a veszély, hogy az iráni-iraki szomszédháború kiszélesedhet, regionális katonai konfliktussá terebélyesedhet. De gazdasági alapja is van ezeknek az aggodalmaknak, hiszen az öböl bejáratát képező Hormuzi-szoroson halad át a nyugati világ olajszállításának egyhatoda. Naponta értesülünk arról, milyen veszélyekkel néznek szembe az itt átkelő olajtartályhajók, s így teljesen bizonytalan, hogy eljutnak-e szállítmányukkal a megrendelőkhöz. Az olajpiac ezúttal is érzékeny barométerként jelezte a feszültség fokozódását: a nemrég még jócskán 20 dollár alatt, sőt inkább 15 dollár közelében mozgó hordónkénti (159 liter) olajár, a hét elejére 20 dollár fölé szökött. Az öböl térségével kapcsolatos politikai bizonytalanság leginkább a New York-i olajpiacon érződött, ahol hétfőn a múlt pénteki záráshoz képest 1,1 dollárral kúszott feljebb a folyékony energiahordozó ára. Például az egyik könnyűolajfaj- tát szeptemberi szállításra már 22,5 dollárért vásárolták. A hét derekán az ár már elérte a 23 dollárt is, sőt, szakértők szerint hamarosan túllépi a 25 dollárt. A középkeleti válságból kétségtelenül a brit olajtermelők húzzák a legnagyobb hasznot, hiszen a biztos északi-tengeri olaj iránt egyre nagyobb az érdeklődés, főleg Japán részéről, s a brit Brent-típusú olaj ára is tartósan tör felfelé. Ez a folyamat alighanem eltart egy ideig, de nem valószínű, hogy ugrásszerű árfelszökés következne be, amit az indokolna, hogy az öbölből érkező olaj a hadműveletek ki- szélesedése következtében elapadna. Ilyen fordulat már csak azért sem valószínű, mert sem Iránnak, sem Iraknak nem érdeke az olaj- szállítások elakadása, hiszen mindketten főleg olajbevételeikből finanszírozzák az immár 7 éve dúló értelmetlen határháború hatalmas költségeit. Teherán és Bagdad a harctéri fejlemények mellett legalább any- nyira figyel éppen ezért arra, hogy a tankhajók kijussanak az öbölből. Az aggodalom inkább azzal kapcsolatos, hogy az iráni-iraki ellentétek miatt nem zilálódik-e szét a nemzetközi olajpiac stabilitását célzó OPEC-politika (a két hadban álló ország egyaránt tagja a Kőolajexportáló Országok Szervezetének). A tagországok többsége túllépi a szervezet által meghatározott napi termelési kvótát, éppen bevételeinek növelése céljából. Ez viszont mindenképpen árcsökkentő hatású lehet. Szaúd-Arábia, a legnagyobb termelő a magas ár tartása végett hatalmas készleteket, vagy 30-40 millió tonna olajat halmozott fel bérelt tartályhajókon. Kuvait nem tanúsít önmérsékletet, közel egymilliós engedélyezett kvótája felett termel 200-400 ezer hordóval. Tankhajói amerikai hadihajók kíséretében átjutottak a robbanásveszélyes térségen, ám az iráni fenyegetések ismeretében nem biztos, hogy így lesz ez a jövőben is. A nagy fogyasztók szintén készleteznek, s a Nemzetközi Energia- ügynökség adatai szerint az előírt 90-napos szintet jóval meghaladják a tartalékok: elérik a 120 napra elegendő mennyiséget. A felhasználók abban bíznak, hogy Iraknak és Iránnak egyaránt szüksége van olajuk elszállítására a Hormuzi-szoroson keresztül, így a viszálykodó feleknek sem érdekük a stratégiai fontosságú kijárat elzárása. P. VONYIK ERZSÉBET Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a hét derekán aktívaülésen vett részt a Moszkva melletti Ramenszkoje városban. A forumon elmondta, hogy az SZKP Központi Bizottsága a közeljövőben napirendre tűzi az agrárpolitika továbbfejlesztését azokra a kezdeti eredményekre építve, amelyeket az utóbbi időszakban értek el a mezőgazdasági termelés átszervezésében. Képünkön az SZKP főtitkára helybeli mezőgazdasági dolgozókkal beszélget az élelmiszer-ellátásról. (ČSTK-felvétel) Helyesen használjuk névelőinket? (I.) Kevesen gondolnak arra, hogy még az olyan rövid szócskák, mint a határozatlan egy névelő, illetve a határozott a, az névelő használata is összefügghet a nyelvhelyességgel. Pedig ezeket a rövid szócskákat is megfontoltan kell igénybe venni, ha el akarjuk kerülni a nyelvhelyességi hibákat. Lássuk előbb azokat a példákat, amelyekben az egy határozatlan névelőt használják helytelenül. Jóllehet a névszói állítmány előtt nincs szükség az egy névelőre, a köznyelvben nagyon gyakori ennek a névelőnek az efféle helytelen használata: Egy rendkívül furcsa helyzet állt elő; Ez EGY kifogástalan példány; Barátja EGY valóságos hős volt; Az már EGY más kérdés, hogyan lehet a jó ötletet minél előbb megvalósítani. Helytelen használatával, sajnos, sajtótermékeinkben is elsősorban a napisajtóban - nemegyszer találkozunk. Az illetők nyilván nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy ezt a névelőnket általában akkor szoktuk használni, ha még eddig nem említett, ismeretlen, határozatlan fogalomról, dologról beszélünk, illetve írunk. Figyeljük meg, mikor helyes és mikor helytelen a használata. Vannak, akiknek a nyelvérzéke nem jelzi, hogy a tagadó mondatban nagyon bántó az egy névelő használata: Ez nem EGY lényeges körülmény. Helyénvaló viszont a használata az ilyen mondatokban: A napokban kapott EGY ajánlott levelet; Egy járási székhelyen kértek lakást; Az imént érkezett egy jelentés. Egyes mondatokban - általában igei állítmány után - helyes, sőt olykor szükséges is a határozatlan névelő használata: Volt egy nagyszerű javaslata; Megoldottak egy bonyolult problémát. Bizonyos esetekben a határozott és a határozatlan névelös szerkesztésmód is helyes lehet: Az igazságos tanerőt nem lehet megvesztegetni; Egy igazságos tanerőt nem lehet megvesztegetni. Sőt névelő nélkül is kifogástalan a mondat: Igazságos tanerőt nem lehet megvesztegetni. Sokszor el is hagyhatjuk az egy névelőt. Pl.: A fiatalok csoportja életrevaló javaslattal állt elő. Viszont nagy hiba az egy elhagyása az olyan mondatban, amelyben a kiemelt alanyt igekötös állítmány követi. Pl.: Többtagú vizsgáztató bizottság elbírálja az érettségizők feleleteit. Helyesen: Egy többtagú vizsgáztató bizottság elbírálja... Ebben a mondatban a névelő nélküli alany csupán akkor lenne elfogadható, ha az igekötő az ige mögé kerülne, vagyis az állítmány fordított szórendű lenne: Többtagú vizsgáztató bizottság bírálja el az érettségizők feleleteit. Az egy névelőt általában olyan névszók előtt használjuk, amelyek határozatlan mértéket vagy mennyiséget fejeznek ki: Egy kanál orvosság jót tett; Egy kis óvatosság nem árt. Meg kell azt is figyelnünk, hogy az egy névelő elhagyásával néha megváltozik a szókapcsolat jelentése. Nagy a különbség az egy keveset pihent és a keveset pihent között, vagy az egy kis cseresznyét hoztak és a kis cseresznyét hoztak között. Ha valaki egy keveset eszik, az alig eszik valamit, jóformán csak csipeget az ételből, akiről pedig azt mondjuk, hogy keveset eszik, arról megállapítottuk, hogy nem eszik annyit, mint általában mások. Lám, ilyen értelemmódosító szerepe lehet az egy névelő használatának vagy elhagyásának. Ugyancsak megváltozik a mondat értelme, ha az egy határozatlan névelőt fölcseréljük az egyik kiemelő névmással. Pl.: Egyik ismerősük vállalta a kellemetlen ügy elintézését. Ez a mondat csak akkor kifogástalan, ha a fenti kijelentés előtt szó volt több ismerősről, és ezek közül az egyik vállalta az ügy elintézését. Ha nem ez történt, akkor így lesz helyes a mondat: Egy ismerősük vállalta a kellemetlen ügy elintézését. HASÁK VILMOS Kificamított szerkezetek Olykor még a jobb toliforgatók is összekevernek, összevegyítenek szólásszerű szerkezeteket, s ebből a műveletből zavaros, szokatlan kifejezés, sőt mondat születik. A két szerkezet bármelyike nagyon jól felhasználható önmagában, de a „hibrid“ változatot idegennek érezzük, noha sokszor nem az, csak éppen kificamított szerkezet. „Már volt belőle néhányszor részem“ - olvastam egy készülő könyv lapjain. Kétségtelen, részesülhetünk valami bői, ha kapunk belőle, de itt másról van szó; arról, hogy a szerzőnek volt már része bizonyos élmény ben, vagyis itt a része van valamiben szerkezet használható az ide kívánkozó ragozott formában: Már volt benne néhányszor részem. „Semmi kedvét nem mutatta, hogy a lábikrámba harapjon“ - olvasom egy másik mondatban. Igen, ha a kutya kedvéről beszélek, akkor jogosnak látszik a birtokos személyragos kedve alak használata, de nem ebben a szerkezetben, nem ebben a mondatban. Azt mondhatnám, semmi kedve nem volt valamihez, vagyis ahhoz, hogy a lábikrámba harapjon, de az inkább azt jelentené, hogy annak a lusta kutyának még ehhez sem volt kedve. Itt viszont arról van szó, hogy félt, és eszébe sem jutott, hogy harapjon. Az ismert szerkezettel: Semmi kedvet sem mutatott ahhoz, hogy a lábikrámba harapjon. „Fittyet hánytak a közeledő kocsikra“ - mármint a legelésző vadak - tudom meg egy másik írásból. Csakhogy ezen megint fennakadok, mert fütyülni vagy rá se hederíteni lehet valamire, de fittyet hányni nem. Azt csak valakinek vagy valaminek lehet. Sajnos, ezt már kevesen tudják. Tehát: Fittyet hánytak a közeledő kocsiknak. Olykor félrevezeti a beszélőt, toliforgatót az analógia: bizonyos nyelvi minták alapján próbál szót szerkeszteni. Egy-egy összetett szó helyettesíthet olykor szókapcsolatot is, ha stilisztikai szempontból mindegy, melyik formában használjuk. Például az asztal lába helyett jó néha az asztalláb is, a ház teteje helyett a háztető, de még itt is óvatosan kell élni ezzel a lehetőséggel. Vannak azonban olyan szókapcsolataink is, amelyeket nem szoktunk összetett szavakkal helyettesíteni; s ha ilyen összetételt szerkeszt valaki, gyanakodva nézünk rá; kétségbe vonjuk, hogy ismeri a magyar nyelvet! A feleség a férjet, a férj a feleséget nevezheti élete párjának, vagyis az életem párja, életed párja kifejezések megszokottak, használatosak. De életpár szavunk nincs, ezért az életpárunkról sem beszélhetünk. Ha ezt tesszük, számítanunk kell a hallgatók gyanakvó pillantásaira. Ha meg leírjuk ezt a szót mondatba ágyazva, az olvasó tiltakozására. Ugyanígy a hóvirágról vagy az ibolyáról nyugodtan mondhatjuk: a tavasz hírnöke. De - összetett szóval - tavaszhírnök-nek egyiket sem minősíthetjük. Nem, mert amit ez jelentene, azt régóta szókapcsolattal, birtokos jelzős szerkezettel fejezzük ki, s a változtatást ez esetben sem követné elismerés. JAKAB ISTVÁN
