Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-07 / 183. szám, péntek

ÚJ szú 5 1987. VIII. 7­Mindannyiunk felelőssége Az üzemekben, egységes föld­műves-szövetkezetekben, iskolák­ban, intézményekben végzett széles körű kútatás és a fiatalokkal folyta­tott beszélgetés alapján szerzett is­meretek birtokában foglalkozott a komáromi (Komárno) járási pártbi­zottság legutóbbi ülése az Ifjúság problémájával. Az elnökség beszá­molója megállapította, hogy a járás fiatal nemzedéke aktívan kiveszi ré­szét a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak a megvalósításából, a fiatalok felelős beosztásokat tölte­nek be, szocialista hazájukat méltó­képpen képviselik különféle nemzet­közi versenyeken, rendezvényeken, legyen az kulturális, sport, vagy tu­dományos vonatkozású. Az elmúlt ötéves tervidőszakban 1659 fiatalt vettek fel a párt soraiba, s tavaly 314-et. A SZISZ-alapszer- vezetek bizottságaiban is megtalál­hatók a fiatal párttagok, tagjelöltek - kivéve néhány iskolai és kereske­delmi alapszervezetet de az ifjú­sági szervezetek munkája nem min­denütt kielégítő. Javulásra csak ak­kor lehet számítani, ha a pártalap­szervezetek a jövőben következete­sebben ellenőrzik az ifjúsági szerve­zetekben tevékenykedő fiatal pártta­gokat. A nemzeti bizottságok - komplex gondoskodást nyújtva - döntő sze­repet játszanak az ifjú nemzedék nevelésében. Az alapiskolákban végzett tanulók sikeresen felvéte­liznek a középiskolákban - a Ko­máromi járás e tekintetben a 3.-5. helyet foglalja el a Nyugat-szlovákiai kerületben; az anyagi lehetőségek­hez mérten az elektronizációs prog­ram keretén belül bővül egyes mate­matikai irányzatú alapiskolák számí­tógépekkel való felszereltsége. Néhány nyugtalanító jelenségre is rámutattak a nemzeti bizottságok: a tanulók megelégszenek a közepes eredményekkel, kiveszőben van az egészséges becsvágy, egyre több a csupán elégséges tanulmányi eredményt elérők száma (27 száza­lék), többen felkészületlenül kerül­nek a szakintézetekbe, az egyre nagyobb követelényeket támasztó szakmunkásképzőkbe. Elsődleges és pótolhatatlan sze­repe a családnak van az ifjú nemze­dék nevelésében, de a gyakran túl­zásba vitt anyagi jólét megteremtése fékezi a gyerekek önállóságát, s az iskola és a család kettős nevelése negatívan hat rájuk. Elsősorban a kommunistákra hárul a feladat, hogy gyerekeik nevelésében példát mutassanak, a jövőben a pártalap- szervezeteknek arra is gondot kell fordítaniuk, hogy tagjaik milyen ne­velési módszereket alkalmaznak. Nem kevésbé fontos az ifjúsági szervezetek tevékenysége, s ezen belül az ifjúsági munkakollektívák szerepe. A SZISZ járási bizottsága, de az alapszervezetei sem fordíta­nak olyan gondot az ifjúsági kollektí­vákra, mint amilyet megérdemelné­nek. Ennek tudható be, hogy až ifjúsági kollektívák száma csökken, 1982-ben még 54-et tartottak nyil­ván, az idén már csak 48-at, s ebből mindössze 13 kollektíva kapta meg a szocialista munkabrigád címet. ' A járás 282 SZISZ-alapszerveze- te mintegy 8600 tagot tömörít, a 30 éven aluliaknak csupán a 29,3 szá­zalékát, és alacsony a munkások és a mezőgazdasági dolgozók szerve­zettsége is. Aktivizálni és rugalma­sabbá tenni az ifjúsági szervezete­ket - főként a munkahelyi és falusi alapszervezeteket - ez a biztosítéka annak, hogy a fiatalok nagyobb számban kapcsolódjanak be a SZISZ tevékenységébe. A párt- szervezetek feladata pedig, hogy soraikat olyán fiatalokkal bővítsék, akik felelősségteljesen dolgoznak a tömegszervezetekben, becsülettel teljesítik munkaköri kötelességeiket, s rendszeresen foglalkoznak az ifjú nemzedék nevelésével. (köp) Gazdaságos gyártási módszerek (ČSTK) - A termelés automatizá­lásának egyik fontos tényezője a ru­galmasabb gyártási rendszerek be­vezetése. A KGST-tagországok és a hazai eredmények bizonyítják, hogy a gazdaságosabb gyártási módszerekkel 300 százalékkal nö­velhető a munkatermelékenység, naponta 17-20 órára emelkedik a berendezések és gépek kihasz­nálhatósága, valamint 1,5-3 év alatt megtérülnek a befektetések. Az elmúlt tizenöt évben nagy súlyt helyeztek hazánkban a számjegyve­zérlésű gépek alkalmazására. Az automatizálás elsősorban a sorozat- gyártásban kapott teret. Automata gépsorok üzembehelyezését min­denekelőtt a nehézgépiparban és a kohóiparban tervezik. Az automatizálásban ugyancsak fontos szerepe van a munkások és szakemberek képzésének is. Ezen a téren jelentős feladat vár az illeté­kes szervekre és szervezetekre. A bizalom nagy erő Korán reggel egymás után hagy^ ják el a települést a zsúfolt mun­kásautóbuszok. Ebben az 1600 la­kosú mátyusföldi faluban ugyanis az efsz-en és az állami gazdaságon, valamint a hnb kisüzemén kívül nincs más munkalehetőség. Ezért a múltban sok fiatal a munkahelye közelében telepedett le. Aztán, ahogy a községben javultak az élet- feltételek, egyre többen tértek visz- sza, vállalva a beutazással járó megterhelést. Csupán az utóbbi Éliás János négy évben több mint 30-an kaptak építkezési engedélyt. A változás okai felől érdeklődve Kürtössy Sán­dor, a Vízkeleti (čierny Brod) Hnb elnöke ezt mondja:- Négy évvel ezelőtt adtuk át a kéto'sztályos óvodát, ma már min­den gyereket el tudunk helyezni. Mindenki igyekezett az építkezésen segíteni, főleg társadalmi munkával. Volt aki szabadságot vett ki, volt aki a reggeli műszak után jött el dol­gozni. Sokat változtatott a település éle­tén a szolgáltatóház is. Pénzük nem volt, de várni sem akartak, így aztán elhatározták, hogy a több mint száz­éves egykori iskolaépületet alakítják át erre a célra. Voltak akik kételked­tek, de többen bizakodtak a siker­ben, noha a kiszemelt épület igen rossz állapotban volt. Ebben az idő­szakban hozták létre a hnb kisüze­mét. A járástól 60 ezer koronát kap­tak, aztán munkához láttak.- Sokat köszönhetünk a 72 éves Éliás János bácsinak, a kőműves­csoport vezetőjének - állítja az el­nök. - Többek között azt is, hogy megmaradt az épület régi stílusa. Fokozatosan alakítottuk ki benne a szabóságot, a büfét, a lakatos­részleget, ott kapott helyet a szolgál­tató vállalat borbély és fodrászmű­helye is. Az udvari részen folytatjuk az átalakítást, műhelyeket, garázso­kat létesítünk. Ha mindent rendbe teszünk, 15-20 évig nem lesz gon­dunk. A kisúžemnek mindössze 15 ál­landó alkalmazottja van. A múlt évi bevételük azonban már meghaladta az 1,6 millió koronát, 36 százaléka a lakossági szolgáltatásból szárma­zik. Meggyőződésünk, hogy ez az arány a jövőben még jobb lesz. A női szabóság két alkalmazottja ki sem látszik a munkából. Csizma­dia Jánosné elmondja:- Előre több hétre, illetve hónapra van munkánk. Teljesítménybérben dolgozunk. Ha jól dolgozunk, még növekszik is a megrendelők száma. Háromévi tapasztalat alapján úgy gondolom, hogy a jövőben is bőven lesz munkánk. A szomszédságában levő büfé is nyit már. Meghozták a fagylaltot, amint lehűtik, órákon belül elkel. Jú­lia Ostradecka két vásárló kiszolgá­lása közben megjegyzi.- Nagy gondot fordítottunk a higié­niai előírások megtartására. Szeszes italok is vannak a polcokon, de csak üvegestül áruljuk. A választék lehet­ne nagyobb is, ez azonban nem rajtunk múlik. Havonta több mint 50 ezer korona kiskereskedelmi forgal­mat érünk el. Ez a mi létesítmé­nyünk hiánypótló az ellátásban, azt hiszem ezért is ja­vulnak egyre az eredményeink. A kisüzem dol­gozóinak munká­ját dicséri a falu központban levő autóparkoló is. A kőművescso­port kibetonozta a területet, a laka­tosok készítették el a korlátokat, a festők pedig ép­pen most festik. Rencés Zoltán a kisüzem egyik alapító tagja, munkájáról ezt mondja:- Itt többet kell dolgozni, mint előző munkahelyemen, de megéri. A községben mindenki ismer, ezért jó munkát kell végezni, igaz, ezt diktálja a szakma becsülete is. Kukakocsi jelenik meg a főutcán. A felirat arról tanúskodik, hogy a Hi­Kürtössy Sándor daskürti (Mostová) Hnb kisüzemé­nek a tulajdona.- Sokan idegenkedtek a háztartá­si szemét szervezett elszállításától -jegyzi meg az elnök. - Néhány hét múlva maguk jöttek a helyi nemzeti bizottságra, hogy ha lehet, ók is kérnek szemeteskannát. Ma már mindenki örül, hogy a háztartási szemét nem jelent többé gondot. A vízkeletiek a múlt választási időszakban más téren sem tétlen­kedtek. Bővítették a ravatalozót, a temetőben utat építettek, és körül­kerítették azt. Átépítették a tornater­met, átalakították a könyvtárat, négyszáz méter utat portalanítottak. A szolgáltatóház a faluképbe sében, a munka szervezésében és irányításában, a tudomány és tech­nika eredményeinek gyakorlati al­kalmazásában, a minőség javításá­ban, rá kell mutatnia, hogy a legigé­nyesebb feladatok is teljesíthetők, csak akarni kell, erre kell törekedni a mindennapi munkánkban. Sokan helytelenül arra hajlamosak, hogy az átalakítást absztraktul, saját tevé­kenységüktől elvonatkoztatva értel­mezzék. Sokszor általános orvos­ságként emlegetik. Pedig az átalakí­tás nem más, mint a párt által kitű­zött célok megvalósításához vezető eszközök és intézkedések összes­sége. Ez azt jelenti, hogy az új helyzetekben az eddigi módszerek közül sokat nem is alkalmazhatunk, s keresnünk kell az újakat. Az átalakítás tehát új minőséget jelent. Sokoldalú, komplex küzdel- ‘ met a minőség javításáért. A termé­kek vonatkozásában műszaki, hasz­nálati és kiviteli mutatóik javításáért. Az irányítással kapcsolatban tudo­mányos alapokon, magas színvona­lon kell szervezni és irányítani min­den munkát. Az ember vonatkozá­sában arra kell törekedni, hogy a munkában teljes mértékben és sokoldalúan jó gazdaként nyilvánul­jon meg: betartsa a munka- és tech­nológiai fegyelmet, színvonalas kap­csolatokat alakítson ki az emberek között a dolgozókollektívában. Arról van tehát szó, hogy az ember ne szakítsa el munkáját az élettől, ha­nem ellenkezőleg, munkájával ter­mészetes teret teremtsen ahhoz, hogy megnyilvánulhasson, sokolda­lúan kihasználja és kibontakoztassa képességeit, vagyis teret biztosítson a teljes mértékű önmegvalósí­táshoz. Az átalakítás folyamatában az új­ságírás küzdelmet jelent a maradi­ság, a szürke középszerűség ellen. Ugyanakkor újságírásunknak a régi és az új közötti küzdelemben meg kell találnia népgazdaságunk fej­lesztésének intenzív útjait és általá­ban életünk intenzifikálásának té­nyezőit. Harcolnia kell a nihilizmus ellen, a bírálatért és az öncélú bírá­lat ellen, amely a szocializmus kis­polgári elvetésével, a tőkés világ fenntartás nélküli csodálatával sem­mitől sem riad vissza. Ezért olyan fontos, hogy az újságírásban a bírá­lat jelentse a kiindulópontot, vagyis úgy ábrázoljuk a valóságot, hogy az teljes mértékben igaz legyen, sem­mit se kendőzzünk el, semmit se túlozzunk el és a negatív jelenségek bírálata alapján rámutassunk a kive­zető utakra, a hibáknak a jóváha­gyott intézkedések következetes megvalósítása általi kiküszöbölésé­re. Társadalmi-politikai rendszerünk nemcsak lehetővé teszi, hanem köz­vetlenül feltételezi is az ilyen eljá­rást. Ez az egyik nagy előnye, amelyről sajnos nagyon keveset be­szélünk, és amelyet a gyakorlatban nagyon ritkán érvényesítünk. Az átalakítás folyamatában az új­ságírás küzdelmet jelent társadal­munk szociális-gazdasági fejlődésé­nek meggyorsításáért a gazdaság intenzív fejlesztésének útján. Egyút­tal harcot jelent a széles néprétegek valódi aktivitásáért és kezdeménye­zéséért, alkotóképességeik sok­oldalú kibontakoztatásáért. A Csehszlovák Újságírók Szö­vetsége IX. kongresszusá­nak előestéjén Gustáv Husák elv­társ, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke fogadta az új­ságírók küldöttségét. Az újságírás feladatairól beszélve hangsúlyozta, „legfontosabb feladatunk, hogy részt vegyünk a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsításáért, a gazda­sági mechanizmus átalakításáért, a szocialista demokrácia elmélyíté­séért és a CSKP XVII. kongresszusa által kitűzött célok megvalósításáért folytatott harcban“. Szocialista új­ságírásunk mindig komplexen köze­lítette meg és közelíti meg a jövőben is a társadalmi fejlődéssel, a kom­munista párt által kitűzött program­célokkal kapcsolatos kérdések és problémák megoldását. Tanult azokból a küzdelmekből, amelyeket a kongresszusi határozatok megva­lósítása során napjaink szocialista változásaiért folytatott. Készen áll a feladatok teljesítésére. Minden le­hetősége megvan ahhoz, hogy a jö­vőben is becsülettel teljesítse fel­adatait. Természetesen az újságírásra is vonatkozik az a feladat, hogy „ma­gába tekintsen“, elgondolkozzon azon, amiről beszélnek. Az újság­írásban sem szabad lebecsülni az ún. „termelést előkészítő szakaszo­kat“ vagyis azt az időt, amíg az újságcikkek megszületnek, amíg fel­mérjük a problémákat, amíg arra törekszünk, hogy feltárjuk a lénye­get. Az újságírás nem lehet pártat­lan, nem gondolkodhat úgy, mintha mindenek fölött állna. Éppen ellen­kezőleg. Mivel szocialista újságírás­ról van szó, nemcsak támogatja szo­cialista társadalmunk építését, ha­nem a társadalom hatalmas ideoló­giai eszközeként cselekvően küzd a dinamikus társadalmi fejlődésért, az emberek szocialista, aktív, elkö­telezett, céltudatos tevékenysé­géért. Napjaink szocialista újságírói szakmailag és politikailag jobban felkészültek munkájukra mint elődje­ik. Rájuk azonban különösen vonat­kozik az, amit Lenin a vezetőktől megkövetelt, amikor azt mondta, hogy a szocialista vezetőnek zavar és lárma nélkül, a zavar és lárma ellenére is eredményesen kell dol­goznia. Újságírásunk hatékonyságát tehát nem alapozzuk a lármára vagyis a szenzációkra, hanem a va­lóság igaz, valós ábrázolására, az összefüggések mély ismeretére, a társadalmunk rendelkezésére álló tartalékok és források aktivizálására. Tömegtájékoztató és propaganda eszközeink a nép érdekeit és szük­ségleteit szolgálják. Kötelességünk, hogy ezt tudatosítsuk, nemcsak a Csehszlovák Újságírók Szövetsé­gének IX. kongresszusa után, ha­nem abban a korban is, amelyben élünk, amelyben a 8. ötéves terv teljesítésére törekszünk, mivel az átalakítás közvetlenül összefügg, dialektikus egységben van a terv fel­adatainak teljesítésével. R acionális gondolkodásra késztet bennünket az a tény, hogy az újságírásra is felelősség hárul kommunista pártunk program­jának megvalósításáért. Erre ösztö­nöz bennünket az is, hogy az idén emlékezünk meg a nagy októberi szocialista forradalom 70. évforduló­járól és rövidesen megünnepeljük a februári győzelem 40. évfordulóját is. Ezek a történelmi határkövek a szocialista jelenünkért folytatott küzdelemben tartós értékeket és ki­indulópontokat jelentenek alkotó új­ságírói munkánkban. ŠTEFAN BACHAR, a Pravda főszerkesztője, a Szlovákiai Újságírók Szövetsége Központi Bizottságának elnöke felújított épülete jól beilleszkedik (A szerző felvételei) A múlt év tavaszán megkezdték a vízvezetékhálózat építését, őszre végeztek az első szakasszal. Jelen­leg már 126 lakásban élvezhetik a vezetékes ivóvíz előnyeit. Az elnök azt állítja, hogy a gép- és traktorállo­más, pontosabban Orbán László csoportjának az érdeme ez, munka­idő után és szombaton is azon fára­doznak, hogy 1989-ben az egész faluban megépüljön az ivóvízhá­lózat.- A társadalmi munkát a képvise­lők szervezik. Nálunk a lakosok szí­vesen jönnek el segíteni, mert amint mondják, maguknak, a gyermekeik­nek építenek - önti szavakba a gon­dolatait az elnök. - Tavaly a nemzeti bizottságok versenyében kategóri­ánkban járási elsők lettünk. Az említetteken kívül a település megtartó erejét növeli az is, hogy ötven építkezési telek előkészítését kezdték meg. S ha lesz rá lehető­ség, főleg pénz, még ebben a meg­bízatási időszakban postát építenek. Elkészült már a sportpálya lelátójá­nak és szociális épületének terve is, de csak akkor láthatnak munkához, ha megteremtik hozzá az anyagi feltételeket. Ha a posta kiköltözne jelenlegi épületéből, ott nyugdíjas­klubot létesítenének. S hogy a célki­tűzéseik megvalósításából a lakos­ság és a tömegszervezetek ebben az évben is kiveszik részüket, azt szocialista kötelezettésgvállalásuk is biztosítja, több mint 137 ezer óra társadalmi munkát vállaltak. Ered­ményességük titkát az elnök így fo­galmazza meg:- Segítőtársak és a lakosság szorgalma nélkül nem volnánk ilyen eredményesek. A jó összmunka vit­te előre az elmúlt évek során a tele­pülés fejlesztését. Ha szükséges, az efsz és az állami gazdaság is segít bennünket, főleg gépekkel. Azt vallják a vízkeletiek, hogy a bizalom nagy erő, főleg ha kölcsö­nös. Ennek gyümölcsét az eredmé­nyeiken keresztül mérhetik le a leg­inkább. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents