Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-07 / 183. szám, péntek

Hányán vagyunk?

Több a nő mint a

A közelmúltban szereztünk tudomást arról, hogy megszületett Földünk ötmilliárdomodik lakosa. A népességszaporulathoz mindenekelőtt az afrikai, latin-amerikai és egyes ázsiai országok járulnak hozzá. Vannak azonban olyan országok is, ahol a lakosság száma nem nő, sőt csökken.

Milyen a helyzet a Szlovák Szocialista Köztársaságban? Az év elején Szlovákiában 5 millió 210 ezer lakos élt. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi hat év alatt a népesség negyedmillióval növekedett, vagyis négy és fél százalékkal. Jelenleg a nők száma 100 ezerrel meghaladja a férfiakét.

Az elmúlt évben is az előző évekhez hasonlóan alakult a népesség. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy szüntelenül csökken a születések száma. Egyébként, valamennyi európai országban alacsony a születések száma. Annak ellenére, hogy államunk aktív népesedési politikát folytat, kedvező szociális feltételeket teremt, tavaly csak nem egészen 88 ezer gyerek született, ami 5 százalékkal kevesebb, mint 5 évvel azelőtt. Amint már mondottuk, csökkent az élveszületések száma, nőtt viszont a halálesetek, a válások száma és több volt a terhességmegszakítás is.

A szocialista társadalom alapegységét a család képezi, amely hivatalosan a házasságkötéssel keletkezik. Szlovákiában már néhány éve fokozatosan csökken a házasságkötések száma, így tavaly valamivel több mint 38 ezer házasságot kötöttek, ami két százalékkal kevesebb, mint 5 évvel azelőtt. Ezt a csökkenést az okozza, hogy jelenleg kisebb létszámú évfolyamok érik el a házasságkötés korát.

Míg a Nyugat-szlovákiai és a Közép-szlovákiai kerületben jelentősen csökkent a házasságkötések száma - mintegy 6 százalékkal - Bratislavában csak 3 százalékkal, sőt a Kelet-szlovákiai kerületben csak másfél százalékkal. Az ezer lakosra jutó házasságkötések száma Szlovákiában 7,4, Kelet-Szlovákiában ez a mutató jelentősen magasabb volt.

A házasságot kötő nők többsége húszéves volt, a férfiak pedig huszonkettő. A házasságot kötők zöme nem volt több harminc évesnél. Ugyanakkor az utóbbi időben nőtt az idősebb korban kötött házasságok

férfi • Gondot okoznak a változtatnak lakhelyet

száma, ami a válások gyakoriságának növekedésével függ össze.

A népességet negatívan befolyásolják a válások, amelyeknek száma növekszik, tavaly elérte a 8 ezret. Az elmúlt öt év alatt a válások száma több mint egynegyedével nőtt, Bratislavában csaknem felével, a Nyugat-szlovákiai kerületben egyötödével, a Kelet-szlovákiai kerületben 30 százalékkal, míg a Közép-szlovákiai kerület nem éri el a szlovákiai átlagot. Annak ellenére, hogy Bratislavában Szlovákia lakosságának nem egész egytizede él, a válások száma itt kétszer nagyobb, mint Szlovákia többi részében. Az évi növekedés csaknem 7 százalék, így tavaly 100 házasságkötésre 22 válás jutott. A válásokat illetően már hosszú évek óta Bratislaváé az elsőség.

A járások közül a legtöbb válást a Komáromiban (Komárno), a Brati- slava-vidékiben, az Érsekújváriban (Nové Zámky), Martiniban, Prievi- dzaiban, Banská Bystrica-iban, és Kassán (Košice), míg a legkevesebbet a Bardejovi, Svidníki, Vranov nad Toplőu-i és Stará Lubovňa-i járásban tartják nyilván.

A házasságok felbontásával kapcsolatos gondokat súlyosbítja, hogy az elvált házastársak háromnegyedének kiskorú gyereke van. A felbomlott házasságok átlagos időtartama 10 év. A leggyakoribb válási ok az eltérő jellembeli tulajdonságok és a hűtlenség. A nők gyakran hivatkoznak társuk alkoholizmusára, a férfiak pedig nézeteik különbözőségére.

Az élve született gyerekek száma 1982 óta 5 ezerrel csökkent, a terhességmegszakítások száma viszont ugyanebben az időszakban 8 ezerrel nőtt. Míg Bratislavában a terhességmegszakítások és az élve született gyerekek száma csaknem azonos, a többi kerületben ez az arány 0,5:1. A terhességüket megszakító nők legnagyobb csoportja 25-29 éves, a húszévesekre esik a megszakítások egynegyede és a 19 évesnél fiatalabbakra 5 százaléka.

A lakosság számának növekedését befolyásolja a halálozás alakulása és a lakhelyváltoztatások. Ezer lakosra számítva tavaly 10 személy halt meg. A munkaképes korúak elhalálozása a Nyugat-szlovákiai kerületben a legnagyobb, a legalacsonyabb Bratislavában. Szlovákiában a legtöbb haláleset a Lévai

válások • Sokan

(Levice) járásban volt, a legkevesebb a Dolný Kubín-i járásban, Kassa városban és a Poprádi járásban.

Lakhelyet évente Szlovákiában több mint százezren változtatnak. A lakhelyváltoztatások több mint fele járáson belül történik, egynegyede a járások között és egyötöde a kerületek között.

Szlovákiában a természetes szaporulat tavaly 34,5 ezer személy volt, ebből a Közép-szlovákiai kerületre 11 ezer és a Kelet-szlovákiai kerületre 13,5 ezer esett. A főváros lakossága 2,5 ezerrel gyarapodott.

Természetesen az általános növekedés aránya más, mivel azt nagymértékben befolyásolja a migráció. Harmincegyezer személy költözött el Szlovákiából, ami kevesebb, mint a természetes szaporulat.

Befejezésül leszögezhetjük, hogy tavaly is növekedett Szlovákia lakossága, de kisebb mértékben, mint az előző években. Ezt a lakosság kedvezőtlen korösszetétele, a válások és a terhességmegszakítások számának növekedése okozza.

ŠTEFAN KOCIAN

Demokratizmusunk kiteljesedése útján

Legfelsőbb párt- és állami szerveink az elmúlt évek során, kivált a CSKP XVII. kongresszusa óta több olyan dokumentumot tettek közzé, amelyek társadalmunk gazdasági és szociális fejlesztése meghatározó programjaiként a gazdasági mechanizmus átalakításának, valamint az irányítómunka tökéletesítésének átfogó irányelveit foglalják magukban. Legutóbb az állami vállalatról szóló törvénytervezetet hozták nyilvánosságra össznépi megvitatás céljából.

A dokumentum teljes szövegének, tartalmának ismeretében határozottan leszögezhetjük, hogy legfőbb sajátsága a gazdasági alapokra kidolgozott, s onnan a társadalom és a politika minden területére kiható demokratizmus szavatolása. Elsősorban tehát a törvénytervezetnek ez a mélyen demokratikus jellege indokolja, hogy a párt- és állami szerveink középső és alsóbb szintjein, a különböző tömegszervezetekben s a legtöbb munkahelyen tulajdonképp már elkezdődött nagyarányú megvitatása. Annál is inkább sürgős feladatként fogják fel mindenütt, mert társadalmi előrehaladásunk s nem kevésbé gazdaságfejlesztésünk elengedhetetlen feltételévé, azazhogy a dolgozó tömegek egyre erőteljesebben jelentkező igényévé vált a szocialista demokrácia elmélyítése és kiszélesítése. Hiszen ahhoz, hogy mindenekelőtt gazdaságfejlesztésünkben, különösen a gazdaságirányítási szférában, de politikai életünkben és minden más területeken is végbemehessenek a tervezett, s egyébként is már huzamos ideje sürgetett változások, olyan társadalmi légkör kialakítása szükséges, amelyben a szocialista demokrácia elveinek és gyakorlatának megfelelően minden dolgozó szó szerint gazdának érezhesse magát a munkahelyén.

S voltaképp a racionális gazdasági érdekeken kívül ez képezi a törvénytervezet vezérelvét, amely konkrétan a dolgozókollektívák önigazgatásában ölt majd testet, s amely a demokratikus centralizmus elvén olyan lényegi mozzanatokat csoportosít, hogy értelmezésüknél ezúttal sem hagyhatunk figyelmen kívül egy bizonyos szemléleti csökevényt.

Nevezetesen arról van szó, hogy központi szerveink korábban meglehetősen gyakran ostorozták a gazdaságirányítási szférát technokrata hozzáállásai, főleg a demokratizmus iránt sok helyen megnyilvánuló közönye miatt. Tegyük hozzá: elvileg is helyesen, tapasztalataik alapján pedig okkal és joggal. A közfelfogásban ugyanis az idők folyamán eléggé elterpeszkedett egyfajta egocentrikus szemlélet, amely szerint egy dolog, ha a demokrácia nevében mi bírálunk, és más, ha bennünket bírálnak.

Rendkívüli jelentőségű tehát a törvénytervezetről most induló össznépi vita, amely célratörően a gazdaságirányítás tényleges demokratizálására irányul. Ezért kell mindenütt arra koncentrálni, hogy valóban gondolatébresztő és a tömegeket aktivizáló tanácskozásokat folytassanak róla, főleg lényegi részéről, a dolgozókollektívák önigazgatásáról, s annak minden összetevőjéről. Minden résztvevőt annak a becsületes és őszinte törekvésnek kell vezérelnie, hogy az ö közreműködésével is vállalatánál, illetve vállalata ún. belső alakulatainál olyan jó politikai, szociális, szakmai összetételű önigazgatási szervek jöhessenek létre, amelyek képesek lesznek úgy irányítani az illető termelési szervezetet, hogy az gazdálkodási tevékenységével biztosítani tudja társadalmunk szükségleteinek részarányos és sokoldalú kielégítését. Magától értetődik azonban, hogy ez elképzelhetetlen a párt vezető szerepének érvényesítése s a tömegszervezetek, főleg a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a Szocialista Ifjúsági Szövetség hatékony közreműködése nélkül.

MIKUS SÁNDOR

A loučanyi új felvásárlóhelyre naponta 70 kistermelő szállítja ajriss gyümölcsöt és zöldséget. Ezekben a napokban folyik a friss sárgarépa, petrezselyem, vörös- és foghagyma stb. felvásárlása. A terményeket rögtön továbbszállítják az üzletekbe. A felvétel az új felvásárlóhelyen ké- szütt.

(Vladislav Galgonek felvétele - ČTK)

Az újságírás és az átalakítás

A társadalmi fejlődés kérdéseiről, a CSKP XVII. kongresz- szusán kitűzött programból eredő feladatok megvalósításáról beszélve rendszerint megállapítjuk, hogy meg kell értenünk ezeket a feladatokat és az embereknek céltudatosan, cse- lekvően kell bekapcsolódniuk megvalósításukba. Lényegében tehát arról van szó hogy valamennyiünk társadalmi és egyéni tudata összhangban legyen korunk szükségleteivel és követelményeivel. A kommunista párt politikája céljainak és eszméinek terjesztésében pótolhatatlan szerepe van a társadalom ideológiai szférájának. A tömegtájékoztató és propaganda eszközöknek pontosan meghatározott feladatuk van ebben a folyamatban, ki kell használniuk széles struktúrájukat és sokrétűségüket arra, hogy komplex hatást gyakoroljanak az ember tudatára. Legyen szó a sajtóról, a rádióról vagy televízióról, az alkotó folyamatban ki kell használni a széles körű műfaji lehetőségeket, azt a formai és tartalmi gazdagságot, melyet újságaink és folyóirataink széles választéka, a rádió- és tévéadás, valamint a filmek összetétele és struktúrája nyújt.

Ezzel összefüggésben számos kérdés vetődik fel, amelyeket egyre gyakrabban és egyre sürgetőbben tesznek fel azzal kapcsolatban, hogy mi is történik társadalmunk életében és munkájában az átalakítással kapcsolatban. A kérdések jogosak, hiszen nemcsak a gazdasági mechanizmus átalakításáról van szó, hanem a CSKP XVII. kongresszusa által kitűzött program, valamint

a szlovákiai viszonylatokra az SZLKP kongresszusa által lebontott határozatok értelmében a társadalmi élet többi területének átalakításáról is. A CSKP KB ülései és az SZLKP KB ezeket követő ülései konkretizáltak számos programjellegű koncepciós kérdést.

Az újságírás feladatait, amelyek a bel- és külpolitikai fejlődés mai szükségleteiből indulnak ki, június végén megvitatta a Csehszlovák Újságírók Szövetségének IX. kongresszusa. A csehszlovák újságírás, mint az ideológiai frontunk szerves része nemcsak magáévá tette a kommunista párt programját, hanem egyetértését kifejezte azáltal is, hogy aktívan támogatja a feladatok teljesítését a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsításáért és életünk valamennyi területe átalakításáért folytatott küzdelemben.

Mit értünk az alatt, hogy az újságírás aktívan támogatja a párt és a társadalom törekvését, a CSKP XVII. kongresszusa által kitűzött program megvalósításában? Elsősorban azt, hogy az újságírás nemcsak a valóságot, az egyes jelenségeket akarja tükrözni, hanem elsődleges érdeke, hogy cselekvóen bekapcsolódjon a változások folyamatába. Az újságírás természetesen közvetve hat és a gondolkodásra gyakorolt befolyása csak az emberek cselekedeteiben nyilvánul meg. El kell érni, hogy az újságírás formái és tartalma hatékony legyen, jelentősebben hozzájáruljon az emberi tényező aktivizálásához.

Sokat beszélünk napjainkban a széles körű tájékozottságról,

a problémák nyilvános megtárgyalásáról a párt nyitott politikája alapján, és ebből kiindulva a nyilvános ellenőrzésről is. Meghonosodott, mélyen tudatunkba hatolt és rögződött a „glasznoszty“ fogalom. A közvélemény kedvezően fogadta a tömeg- tájékoztató és propaganda eszközök hatékonysága növelésének ezt a módját, amely a pártprogram megvalósítása és egyúttal a szovjet társadalom átalakítása során végzett pártmunka lenini elvei alapján született meg. Ez lemérhető a közvélemény aktivitásának növekedéséből is. Lényegében arról van szó, hogy az emberek tudatában és a gyakorlatban is tökéletesítsük a szocializmus eszméi tárgyiasításának folyamatát. Ezt már Vlagyimir lljics Lenin, a szocialista forradalom vezetője és a szovjet állam megalapítója is hangsúlyozta, amikor figyelmeztetett, milyen fontos, hogy a tömegek mindenről tudjanak, mivel csak így cselekedhetnek és dolgozhatnak öntudatosan.

A széles körű tájékozottság és a problémák nyilvános megvitatása növeli a dolgozók és az egész közvélemény részvételét a problémák megoldásában, a közügyek intézésében és szocialista társadalmunk irányításában. A dolgozóknak az irányításban való részvétele elmélyítésének konkrét megnyilvánulásai vannak. Nemcsak a néphatalmi szervek - amelyekbe számos állampolgárunkat képviselőként beválasztottak - tevékenységének javulásában, hanem a társadalmi szervezetek munkájában, a dolgozókollektívák életében és az egyes lakóhelyeken zajló közéleti és politikai eseményekben is megnyilvánul. A CSKP KB Elnökségének Levele fontos ösztönzés volt arra, hogy a közvéleményt érdekeltté tegyük a bonyolult, hosszantartó problémák megoldásában, az életünket keserítő apró bosszúságok kiküszöbölésében. A Levél többek között kiemelte, milyen nagy jelentősége van a dolgozók azon leveleinek, javaslatainak és panaszainak, amelyek a társadalomban megoldandó problémákkal foglalkoznak. Természetesen nem értékelhetünk mindent pozitívan ami ezekkel a levelekkel összefügg. A levélírók, a gyakori névtelen levelek szerzői sokszor nem a közösség érdekeit tartják szem előtt. Nemegyszer epébe mártott tollal írnak, valakinek ártani akarnak, megkeseríteni az életét. Az ilyen levelek kivizsgálása sok idejébe és munkájába kerül a címzetteknek, így többek között szerkesztőségünknek is. Sok levélírót azonban az a jószándék vezérel, hogy rámutassanak a hibákra és fogyatékosságokra, s ezzel elősegítsék kiküszöbölésüket. A közvéleménynek a társadalom átalakításában való érdekeltsége növelésének további módja az állami vállalatról szóló törvénytervezetről folytatott nyilvános vita, amely napjainkban a tömegtájékoztató eszközökben folyik. A dolgozók állást foglalnak ahhoz, ami közvetlenül felkeltette érdeklődésüket a törvénytervezetben, elmondják, milyen visszhangot keltett a tervezet dolgozókollektívájukban. A vita célja: megmagyarázni a törvény jelentőségét és tartalmát, de mindenekelőtt megvitatni a dolgozókollektívákban, ami szorosan összefügg a kollektíva, a műhely, a részleg, az üzem vagy a vállalat munkájával.

Ha tehát visszatérek az újságírás mai feladataihoz, első helyen kell említenem azt, amely összefügg az emberi tényező sokoldalú aktivizálásával. Úgy kell írnunk és beszélnünk, úgy kell megvilágítanunk a problémákat, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését a társadalmi események, a politikai élet, országunk sorsa és a világ fejlődése iránt. Az újságírás akkor vesz részt a társadalmi fejlődés folyamatában, ha az embereket cselekvő, öntudatos részvételre ösztönzi a társadalom építésének folyamatában, ha arra serkent, hogy vegyenek részt az átalakításban és a társadalomnak a szocializmus értékei alapján történő fejlesztésében.

Az újságírásnak állandóan tudatosítania kell, hogy küzdelem folyik a programcélok eléréséért és ez a harc nem lesz könnyű. Nem korlátozódhat csupán a pártpolitika lelkes támogatására, meg kell nyilvánulnia a mindennapi becsületes munkában is. Ezért olyan fontos, hogy az újságírói munka során azt is boncolgassuk, megértjük-e a párt politikáját munkánk viszonylatában. Sokan nagyon szívesen mondanak véleményt az átalakításról, s bátran vagy szemtelenül azt állítják, hogy elkötelezetten. Csakhogy saját kötelességeik teljesítéséről már nem igen akarnak elkötelezetten véleményt mondani. „Forradalmiságuk“ hirtelen alábbhagy, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy munkahelyükön konkrétan mit tettek azért, hogy becsülettel teljesítsék a tervfeladatokat és tevékenységükkel megalapozzák a jövőbeli fejlődés progresszív irányvonalát.

Ú

jságírásunknak az olyan emberek munkája révén, akik élen járnak a tervfeladatok teljesíté-