Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-01 / 178. szám, szombat
ÚJ szú 5 1987. VIII. 1. Egy hős katona emlékére (Megemlékezés Otakar Jaroš születésének 75. évfordulójáról) A szokolovói csatát bemutató, nagy sikert aratott történelmi játékfilmben Svoboda ezredes határozott, de szinte atyai közvetlenséggel kiadott parancsainak első számú végrehajtójaként gyakran feltűnik Otakar Jaroš főhadnagy tettre kész alakja. Az általa vezetett 450 főből álló megerősített századra hárult a döntő szerep Szokolovo védelmében. A jelentős túlerővel szemben emberfeletti erőfeszítésre volt szükség. Mikor néhány német páncélos elérte Szokolovót, Otakar Jaroš katonáival együtt a község templomáig húzódott vissza. A heroikus küzdelemben a századparancsnok is megsebesült, de még így is kézigránáttal és géppisztollyal harcolt tovább, fegyverrel a kezében érte őt a gyilkos gépfegyver-sorozat, amely véget vetett alig harminc évig tartó életének. 1912. augusztus 1-én a csehországi Lounyban született. Több szegény sorsú kortársához hasonlóan - mivel szülei nem tudták volna fedezni továbbtanulásának költségeit - a katonai pályát választotta. Egyike lett annak a kevés munkásszármazású fiatalnak, aki elvégezte a morvaországi Hranicében a Katonai Akadémiát. Hivatásos katonaként a prešovi híradósoknál szolgált, majd a köztársaság feldarabolásakor, 1939 márciusában Náchodba került, ahol postai hivatalnokként egyre inkább az emigráció gondolatával foglalkozott. Kétszeri sikertelen kísérlet után 1939 júliusában eltűnt lakhelyéről és Ostravához közel átlépte a lengyel határt. Csatlakozott a csehszlovák hadsereg Lengyel- országban alakuló „keleti csoport“- jához. A német megszállás elől így a Szovjetunióban talált menedéket. A közben főhadnaggyá előléptetett Otakar Jaroš életének újabb fontos szakasza Buzulukban kezdődött. A Szamara folyó közelében a parancsnoksága alatt levő 1. század kiképzését irányította. Katonáival együtt nemcsak a kiképzés alatt, hanem a szokolovói harcokban is megszívlelte Klement Gottwald 1942. május 27-i buzuluki beszédének mozgósító szavait: „Arra vagytok hivatot^k, hogy a Vörös Hadsereg soraiban harcoljatok közös ellenségünk ellen... A kiképzés után a frontra mentek. Meggyőződésem, hogy megmutatjátok, méltó folytatói A teplicei Bonex vállalat Rudolice u Mostu-i üzemének egy kollektívája és öt más dolgozója kapcsolódott be abba a mozgalomba, mely a 8. ötéves terv feladatainak határidő előtti teljesítését tűzte ki célul. A felvételen Véra Veseiá tréningruhát varr, ő az ötéves tervidőszak második évének céljait mar július elején elérte. (Libor Zavoral felvétele - ČTK) vagytok huszita elődeitek örökségének és méltó harcostársai lesztek a Vörös Hadseregnek.“ Otakar Jarošra mély benyomást tett Klement Gottwald látogatása. Katonáit a kiképzés során még nagyobb kitartásra ösztönözte, hogy a későbbi harcokban bátor helytállást tanúsítsanak. Az 1. csehszlovák zászlóalj buzuluki felkészítése olyan ütemben folyt, hogy parancsnoka, Ludvík Svoboda ezredes már 1942 augusztusában levélben fordult Sztálinhoz, hozzájárulását kérve a csehszlovák egység frontra küldéséhez. Sztálin rendelkezett a csehszlovák zászlóalj felfegyverzéséről, valamint arról, hogy még a bevetés előtt felmérjék harcképességét. A december elején végrehajtott, éleslövészettel is összekapcsolt harcászati gyakorlaton Jaroš katonái is példásan teljesítették feladatukat. 1943 január végén az 1. csehszlovák zászlóalj Buzulukból elindult a frontra. Az életrajzírói szerint Jaroš főhadnagy mindig komoly, férfias arca ekkor csupa mosoly volt. Katonáival együtt ő is örült, hogy harcba mehet a gyűlölt fasizmus ellen. A frontra érkezés után a csehszlovák zászlóalj azt kapta feladatul, hogy Harkovtól körülbelül 30 kilométerre délre a Mzse folyó mentén feltartóztassa az ellenséget és megakadályozza, hogy ebből az irányból elérje Ukrajna második legnagyobb városát. Ribalko tábornok 3. harckocsihadseregén belül körülbelül 10 kilométer hosszú védelmi vonalat kapott a csehszlovák zászlóalj. Ezen belül Szokolovót Otakar Jaroš 1. százada védte halált megvető bátorsággal Otakar Jaroš főhadnagyot hősiességéért halála után századossá léptették elő és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának 1943. április 17-i rendelete alapján - a második világháború folyamán az első külföldiként - megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést és a vele járó Lenin-rendet. Neve bevonult a csehszlovák -szovjet fegyverbarátság élő hagyományainak tárházába. CSÉFALVAY FERENC CÉLEGYENESBEN - A „TERMÉSZET ASZTALÁN“ Amikor négy nap kényszerszünet után szerdán délelőtt a keszegfalusi (Kameničná) Steiner Gábor Egységes Földműves-szövetkezet Violini dűlőjébe kivonult a kilenc kombájn, nagyjából az aratás felén volt túl a közös gazdaság. Aznapra mintegy 40 hektár learatását tervezte a szövetkezet vezetősége, s azóta körülbelül olyan helyzet alakult ki, mint egész Dél-Szlovákiában: Ha kedvez az időjárás, legkésőbb a hét közepéig befejezik a gabona aratását. Horváth Lajos alelnökkel indultunk határszemlére, aki még a gépkocsiban mondotta el, milyen várakozással indultak az idei aratásnak:- Ezidén 730 hektáron vetettünk gabonát, amiből 600 hektár volt a búza és 130 hektár a tavaszi árpa. Péntekig az elmúlt héten learattunk 370 hektárt, vagyis tíz hektárral többet az egész gabonamennyiség felénél. Ekkor jött a kényszerpihenő, eső formájában, és szerencsére (!) 42 milliméter csapadék hullott, s emiatt szerdáig nem arathattunk. Ettől függetlenül örültünk, hiszen a cukorrépa, a hagyma és a takarmányfélék tengődtek, a kukorica „furulyázott", szinte könyörögtek a csapadékért... Közben kiértünk a gabonatáblára, ahol a kilenc kombájn rótta a köröket a búzatáblán, s csak akkor álltak meg, ha megtelt a tartály.- Látszólag minden nagyon simán, gördülékenyen halad. így volt ez az elejétől fogva, vagy csak éppen most?- Ez nemcsak látszat, mert az aratás kezdete óta valóban nagyon gördülékenyen folyik, igaz a kései kezdés miatt bőven maradt időnk a felkészülésre. A kényszerszünetet leszámítva nyolc napon át arattunk, mégpedig úgy, mint ahogy az abban a bizonyos „nagykönyvben“ meg van írva... A kombájnok csoportos bevetését alkalmazzuk, ahogy learatunk máris jönnek a szalmaprések, utánuk közvetlenül hordjuk a szalmát és kazlazzuk, ezt követően pedig következik a tarlóhántás. Igaz, jelenleg a szalmát nem tudnánk hordani, mert a csapadéktól fellazult a talaj, de ezúttal emiatt igazán nem bánkódunk. Közben a tábla szélére érkeznek a szövetkezet vezetőségének további tagjai is, közülük Nagy Iván főagronómustól érdeklődünk az aratási eredmények iránt, bár ilyesmiről nem szívesen nyilatkoznak az illetékesek mindaddig, míg egy hektár gabona is lábon áll...- Annyit tudunk, hogy rekordtermés nem lesz. Sok az olyan terület, amelyet talajvíz, belvíz sújtott, sok helyen nem is tudtuk bevetni, mert egyszerűen lehetetlen volt akkoriban a víz miatt a földre menni. Két dolog biztos: a tervezett 6,2 tonnás hektárhozamot nem tudjuk elérni, de az öt tonnát mindenképpen túlszárnyaljuk. Ami a többi terményt, például a hüvelyeseket, köztük a szóját illeti azoknak jót tett a csapadék.- Ezek szerint az aratást négy napig késleltető eső miatt semmilyen panasz sem hangozhat el.- Annak ellenére, hogy nincsenek szárítóberendezéseink nem kell félnünk a gabona nedvessége miatt, hiszen a megállapított 13 százalékos nedvességtartalom már nem vegetációs, hanem olyan, amit fölvett a gabona az esőből, hisz mint mondtuk 42 milliméter hullott. Naponta mintegy 10 vagonnyi gabonát átvesznek a felvásárlók, így nincsenek gondjaink.- Ahogy elnézem akár itt a tábla szélén megtarthatnánk a vezetőségi gyűlést...- Valóban így van, hiszen mindig egy helyre összpontosítjuk erőinket, így az aratás, szalmapréselés, magelhordás, szalmaelhordás és a felügyelet sokkal egyszerűbb, ha mindig egyhelyen van. Az esetleges karbantartás is jóval kevesebb gonddal jár, hisz valamennyi gépünk, amely érintett az aratásban szinte belátható területen dolgozik. Szerencsére - remélem nem kiabáltam el - a karbantartással eddig nem sok gondunk volt, legfeljebb egy-két ékszíj szakadt, más nem nagyon akadt. Ennek ellenére a fóagronómus nem látszik túlzottan vidámnak és feltűnően sokszor tekint a még lábon álló búzára az út túloldalán.- Annak idején, amikor elment az első hó, akár rekordtermésre is számíthattunk, azonban a következő hideghullám miatt, amely valósággal megtizedelte a gabonaföldeket, a kikelt búza is nehezen bokrosodott. Később a vegetációs időszakban június 25-e óta kerekén harminc napon keresztül semmi csapadék nem hullott és ez is megtette a magáét. Mintegy harminc hektárnyit ki kellett szántani. Egyébként nem sajnáltuk a különböző tápoldatokat, fejtrágyáztunk is, ennek ellenére a lassan bokrosodó búza oldalágai nem nagyon fejlődtek, és a kalászok a szár magasságában gyakran félméteres „szórásban“ helyezkedtek el. Ha a főágon meg is nőtt tisztességesen a kalász, van olyan oldalág, amely kalászában két-három szem van. Ettől függetlenül bizakodunk, mégha ez az esztendő nem is sikerül túlságosan jól. így indult a 7. ötéves tervidőszak is, nagy veszteséggel rajtoltunk, azonban a végén mégis túlteljesítettük ötéves tervünket. így van ez. A mi munkánk a „természet asztalán“ zajlik, így rengeteg előre ki nem számítható tényező szólhat közbe. Horváth Lajos alelnök veszi át a szót:- Az viszont biztos, hogy szalmából sokkal több lesz, mint tavaly volt. Ez sem utolsó szempont. Bármi történjék is, nem szabad kétségbe esni. Amikor az elmúlt hét elején azt mondtuk, hogy el kell vetni a tarlókeverékeket, sokan azt mondták, minek, hiszen ki sem kel! Erre két nap múlva eleredt az eső... Most viszont jó lenne, ha legalább egy hétig nem esne. Óhajával alighanem minden közös gazdaság vezetői egyetértenek, hogy mihamarabb jelenthessék: befejeztük. MÉSZÁROS JÁNOS Jelentős minőségi javulást várok Az állami vállalatról szóló törvényjavaslat megjelenését nagy érdeklődéssel vártam. Csak egyetértek tudok a tervezet azon kitételeivel, melyek a vállalatok gazdálkodásának megszilárdítására, működésük hatékonyságára irányulnak. Az önelszámolási rendszer bevezetésétől gazdaságosabb termelést, s jelentős minőségi javulást várok. Mindebből következhet termékeink versenyképességének növekedése, exportlehetőségeink bővülése. A törvényjavaslatból elsősorban azt próbáltam kihámozni, ami vállalati kollektívánkat is érintheti. Ilyen szempontból nagy jelentőséget tulajdonítok a műszaki fejlesztés bővülő lehetőségeinek, valamint a szabadabb gyártási profil kialakításának. Ez utóbbival kapcsolatban persze aggályaim is vannak. Sokat foglalkoztat a kérdés, ki fogja gyártani a veszteséges, ám népgazdaságunk számára nélkülözhetetlen termékeket? Vagy - mivel a mi vállalatunk kombinált termelésű üzem - mi lesz a ráfizetéses szolgáltatásokkal? Azt hiszem, a mi körülményeink között az árak emelése elfogadhatatlan, marad tehát az önköltségek lefaragása. a korszerűsítés. Nem tér ki részletesen a törvény- javaslat a szállítói-megrendelői kapcsolatokra sem, illetve én úgy értelmezem a közzétettek alapján, hogy a központi irányítás ezt a megoldatlan problémát most átruházza a vállalatokra. Aggályaim vannak amiatt is, hogy ez a jelenleginél is nagyobb feszültséghez vezet. Mert például ki kényszerítheti a mi partnerünket a jövőben arra, hogy az üzemben gyártott SORI bútorhoz megfelelő alapanyagot szállítson. Egyáltalán nincs biztosíték arra, hogy a mi üzemünket helyezi előtérbe. Végezetül még egy észrevételem lenne. A vállalatokról szóló törvény elfogadását követően, de inkább ezzel párhuzamosan módosítani kellene a Munka Törvénykönyvét is, mert a jelenleg érvényben levő jogszabályok és törvények sok esetben nem segítik a munkafegyelem szilárdítását. Fegyelmezni ma egy vállalati vezetőnek, sajnos nagyon nehéz, s még igaza esetén is tekintélycsökkenéssel járnak a bírósági hercehurcák. Az egyre növekvő munkaerővándorlásnak is gátat kellene végre vetni, s javasolná a munkakönyvek újbóli használatát is. FEJES LAJOS mérnök, a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Ipari Vállalat igazgatója Nagyobb jogkör, nagyobb felelősség Pártunk XVII. kongresszusán jóváhagyott program arra ösztönöz mindnyájunkat, hogy minden igyekezetünk arra irányuljon, hogy meggyorsítsuk társadalmunk szociális és gazdasági fejlődését. Ez azt jelenti, hogy el kell mélyítenünk a demokráciát, szélesíteni kell a tájékoztatást a párt- és a társadalmi életben, szorosabban összekapcsolni a problémákat az ideológiai és szervezőmunkával, meg kell szabadulni az üres szavaktól és megszüntetni az önelégültséget, nagyobb felelősséget vállalni az egyes megbízatások végrehajtásánál. A vitára előterjesztett vállalati törvénytervezet ezt mind magába foglalja. Szerintem nagyon jól tesszük, amikor a szocialista demokrácia elmélyítése során nagyobb teret adunk a dolgozóknak az üzem irányításában való részvételben. Ez azonban nagyobb felelősséget is von maga után, hiszen nem elég csak a részvétel, de itt döntő szerepe van az ellenőrzésnek, a közös felelősségnek, a gazdaságosabb termelés érdekében. Meg vagyok győződve arról, hogy a legnagyobb vitát a tervezetben előterjesztett harmadik rész váltja majd ki. Én magam is alaposan áttanulmányoztam, és az a véleményem, hogy helyesen járunk el akkor, amikor a dolgozókollektíva tanácsára bízzuk, hogy jelölje meg a legmegfelelőbb személyt az üzem élére. Ez a tanács minden bizonnyal helyesen ítéli majd meg, kik azok, akik eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy megfelelnek e tisztség betöltésére. Tudjuk, hogy az eddigi gyakorlat más volt, és sok esetben a párt és gazdasági szervek által javasolt személyt nem fogadták el magukénak, ami a termelés rovására ment. Fontosnak tartom, hogy nagy hangsúlyt helyeznek a dolgozókollektíva tanácsának összetételére. Nem volna szabad eltérni a tervezetben rögzített irányelvektől, tehát attól, hogy a kollektíva 2/3-át a legjobb munkások, mesterek, politikailag fejlett szakszervezeti és ifjúsági dolgozók alkossák, és csak az 1/3- át képezhetik a technikusi vagy magasabb beosztásban dolgozók. Ha figyelmesen áttanulmányozzuk a vállalati törvénytervezetet nem kerülheti el figyelmünket, hányszor hivatkoznak a dolgozók munkakezdeményezésére. Helyesnek tartom, hogy ezzel a kérdéssel széleskörűen foglalkozunk. El kell érnünk, hogy a jól elvégzett munkát megfelelően értékeljék és számolják fel az egyenlős- dit. A kollektívákban szerintem minél előbb meg kell szabadulni az élősködőktől, azoktól, akik a munkaadóban valamilyen szociális intézményt látnak. Véleményem szerint tovább kell fejlesztenünk a már bevált módszereket, és ezzel egyidejűleg haladéktalanul keresni és alkalmazni az új, valóban hatékony formákat. Efsz-ünk a jól gazdálkodó mező- gazdasági üzemek közé tartozik, nemcsak járásunkban, de kerületi viszonylatban is, erről mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy a 7. ötéves tervben a tervmutatókat maradéktalanul teljesítettük. Természetesen most sincs más célunk, de vannak dolgok, amelyen a közel jövőben változtatni kell még. Nem fog minden egyszerre menni, ám nekünk kommunistáknak elsősorban támogatnunk kell minden kedvező társadalmi változást, és hozzá kell járulnunk ennek megvalósításához. HUTKAI ISTVÁN, az Új Bódva-i (Nová Bodva) Efsz alelnöke A komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár dolgozói a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére kötelezettségvállalást tettek arra, hogy november hetedikéig minden exportfeladatukat teljesítik. Az első félévben a szovjet export feladatait, 104 százalékra teljesítették. A felvételen Varga Ilona és Pallag Judit a kapitány kajütjét takarítja. (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK)
