Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-25 / 198. szám, kedd
A modem civilizáció költője KAMIL LHOTÁK PRÁGAI TÁRLATA ,,Prágában születtem, Holešovi- cében, a Malíŕská utcában láttam meg a napvilágot, de gyermekkorom legnagyobb kalandját Nusle jelentette, ahová 1918-ban költöztünk át. Prága XIV. kerülete, Lumír utca 601. A második emeleten laktunk. Innét indultam gyakori felfedező utakra léghajón, Afrika belsejébe, kóboroltam a Nautilusszal húszezer mérföld mélyen a tengerszint alatt, jégtáblák hátán szeltem az óceánt. Felénk vezetett az Union Pacifik, legalábbis a London-Edinburgh • vasútvonal..." Gyermekkori álmok világába, léghajók, pöfögő lokomotívok, régi automobilok, motorkerékpárok, „szúnyoglábú" velocipédek korába, a nagyváros életébe vezet be a nyári Prága egyik legérdekesebb kiállítása, Kamii Lhoták érdemes művész tárlata, melyet az Óvárosháza kiállítótermében rendeztek a művész 75. születésnapjának tiszteletére. Különös, vonzó csemege a képzőművészet szerelmesei számára, akiknek első ízben nyílik lehetőségük Kamii Lhoták nagyszabású retrospektív kiállításának megtekintésére. Kamii Lhoták személyében nemcsak a cseh, hanem a nemzetközi képzőművészeti élet egyik kiemelkedő festóegyénisége tekint vissza pályakézdésére, eddigi munkásságára. A művész a harmincas évek végén lépett a képzőművészeti életbe, önálló tárlattal 1942-ben jelentkezett először az Umélecká beseda Aleš-termében. Már az első bemutatkozása a cseh képzőművészet nagyjai közé emelte. A számos elismerés közül, amelyben részesült, említsük meg az Arany Sas-dijat, a Velencei bien- nálé fődíját, mellyel a sokoldalú művésznek Az atom válaszúton című Kamii Lhoták: Motorkerékpár és sátrak (olaj, 1942) rajzfilmjét jutalmazta a zsűri, 1975- ben a moszkvai nemzetközi könyvil- lusztráció-kiállításon ezüstérmet kapott, 1980-ban Herder-díjjal tüntették ki. A mostani tárlaton a festményeké a főszerep - a legkorábbi alkotás 1939-ből származik, a legújabb munkák a nyolcvanas években születtek. Ezek mellett helyet kapott néhány, szintén a nyolcvanas években készült grafika, ízelítőt nyújtva Lhotáknak, a grafikusnak a műhelyéből, és rajzfilmjei is láthatók, videofelvételen. Nem véletlen, hogy a festészet dominál, Lhoták ecsettel dolgozik a legszívesebben. De miről beszélnek oly egyedi módon képei? Mi volt az, amivel már azon a nevezetes első kiállításon meghódította a közönséget s a kritikusokat? A modern civilizáció költője, a gyerekkori álmok festője - így jellemzik Kamii Lhotákot, s a két jelzőben benne van a válasz. Alkotásai tágra nyílt gyerekszemmel láttatják a századforduló technikai vívmányainak „gyönyörű roncsait", az első automobilokat, veterán motorkerékpárokat, aeropláno- kat, a technika rohamos fejlődését. De nemcsak a ballonok, léghajók, múzeumba illő automobilok bűvölték el egy életre a festőt, hanem mindaz, ami századunkban a környezetet jelenti: utak, különböző vezetékek, telefondrótok, a lüktető nagyváros, a periféria szürke palánkjai, a gyárudvar, egy sarok, a leghétköznapibb dolgok, melyek mellett közömbösen elmegyünk, parkok, üvegházak, a természet városba zárt darabjai. Lhoták képei sosem „fényképezik“ a valóságot. Bár a realitás mindig mérvadó számára, a vászonra „érve“ soha nem látott poézis sugárzik a tárgyakból, melyek között élünk. A művész mindenkor a természet és a civilizáció kapcsolatát vizsgálja, az „új tájat“, amely emberi beavatkozás révén formálódik. Érdekli az a feszültség, amely a föld és az ember találkozásából születik. ,,Ez mindig egyfajta változást jelent, új szépséget és festőiséget hív életre. Egy kiszolgált öreg gép a réten, egy betongyűrű az erdőszélen, egy léggömb a táj felett, rikító színű plakátok a mezőn... Újfajta poézis ez, melyet tudatosan, olykor akaratlanul hoz létre a 20. században élő ember“-vallja Kamii Lhoták. TARICS ADRIENN Időszerű pedagógiai és elméleti kérdésekről Matematikatanárok vándorgyűlése Nagykanizsán A Bolyai János Matematikai Társulat a közelmúltban tartotta meg Nagykanizsán a matematikatanárok 32. vándorgyűlését, amelynek 520 résztvevője között csehszlovákiai magyar matematikatanárok is voltak. A négynapos tanácskozás bevezető előadása A számítástechnika és a gazdasági verseny volt. Nagy érdeklődés kísérte Laczkovics Miklós Megalapozott sejtések és Függvények című előadásait, mert bennük a nagyfokú szakmai tudás didaktikai érzékkel ötvöződött. A vándorgyűlés résztvevői alsó és felső tagozatos, középiskolai és felsőoktatási szekcióban vitatták meg napjaink matematikaoktatásának időszerű kérdéseit. Az első három szekcióban elsősorban a feladatmegoldó szemináriumok arattak osztatlan sikert. Kóváry Károly, Rácz János és Kántor Sándorné szemináriumvezetőknek a középiskolai szekcióban tartott foglalkozásaik szakmai biztonságukkal tűntek ki. Jónak bizonyult, hogy a szeminárium résztvevői előre megkapták a feldolgozásra került feladatokat. Több előadás hangzott el konkrét tanítási tapasztalatokról. Ezek közül Czapáry Endre Várható tananyagátcsoportosítás a szakközépiskolában című előadása azzal vonta magára a hallgatóság figyelmét, hogy az előadó kiválóan ismeri a matematikaoktatással kapcsolatos szakmai-módszertani követelményeket, ezek buktatóit és az eredményekhez vezető módszereket. Előadását lendület, pontosság és világos fogalmazás jellemezte. A szükséges változtatást az előadó azzal indokolta, hogy a tananyag túlméretezett és így kevés idő jut a begyakorlásra. Pogáts Ferenc Van-e legnagyobb? című előadásában olyan válogatott szélsőérték-feladatok megoldását elemezte, amelyek elsősorban a matematikai szakköri foglalkozásokon hasznosíthatók. Két előadás a tehetséggondozást vetette fel. Lajos József né Tehetséggondozás tanórán kívül című előadásából kiderült, hogy a tehetség mennyire összetett és véglegesen le nem zárt fogalom. A tehetséggondozásnak a történelem folyamán kialakult gyakorlatáról nyújtott nagyon érdekes áttekintést az előadó. Szólt a tehetség felismerésének egyik legvitatottabb módjáról, arról, hogyan történjen az iskolában a tehetség diagnosztizálása, megállapítása. Alapelvként kell leszögezni, hogy a tehetséget csak a tanulás és a munkavégzés folyamatában ismerhetjük meg legjobban. Persze ez nem zárja ki a pszichodiagnosztikai és a kreativitást vizsgáló tesztek alkalmazását sem. Az előadó a holnapi versenyben is helytálló, bátor kezdeményezésekkel ismertetett meg, elsősorban a saját gyakorlatából merített példákkal, másrészt bepillantást adott a Szovjetunióban, az NSZK-ban, az USA-ban folyó tehetségfelismerő és tehetséggondozó tevékenységbe. Cseke Zoltán A tehetséggondozás zalai gyakorlata című előadásában a nagyobb társadalmi összefogást sürgette az eredményesebb tehetségvédó és tehetséggondozó munka érdekében. Utalt arra, hogy a „mai tehetségvédelem nem dolgozhat eredményesen egyetlen kiagyalt vagy akár kipróbált modellel“. A konkrét lehetőségek feltárását szorgalmazta. A konkrét munkát a személyi és a tárgyi fedezet figyelembe vétele nélkül nem lehet elindítani és főleg folytatni. A zalai gyakorlatból fontos megemlíteni az olimpiai szakkört, az általános iskolások szakkörét, a szakkörökön belüli módszerek közül a létraversenyt, amely a mi levelező szemináriumunkhoz hasonlít. A hozzászólásokból kiderült, hogy nem a tehetség definiálására tett kísérletek az elsődlegesek, hanem a konkrét lehetőségek megragadása alapján kellő szakmai felkészültséggel, az ügy iránti odaadással végzett kitartó munka. A tanácskozáson Nemetz Tibor tájékoztatta a résztvevőket a Budapesten 1988. július 27-e és augusztus 3-a között megrendezésre kerülő hatodik nemzetközi matematikaoktatási kongresszus előkészületeiről. A kongresszuson mintegy 1500-2000 külföldi és számos magyar résztvevő aktív közreműködésére számítanak. A vándorgyűlés munkáját a tisztázás, a összegezés, az eredmények rögzítése és a megoldatlan kérdések újbóli felvetése jellemezte. A tanácskozás mind a gyakorló pedagógusokat, mind az irányítás területén dolgozó szakfelügyelőket továbbgondolásra és cselekvésre ösztönzi. OLÁH GYÖRGY Készül a Szlovén Enciklopédia A Jugoszláv Enciklopédia megjelenésével párhuzamosan a ljubljanai Mladinska Knjiga (Ifjúsági Könyv) gondozásában már az idei év novemberében forgalomba kerül a Szlovén Enciklopédia első kötete. A 12 plusz egy pótkötetre tervezett sorozat megjelenését hosszú előkészületek előzték meg. A kiadó lexikon- és enciklopédia szerkesztősége több mint ezer tudóst, kutatót, tudományos munkatársat mozgósított a nagy terjedelmű alapmű címszavainak kidolgozására és megíráA Szlovén Enciklopédia most jelenik meg először. A kiadó úgy tervezi, hogy minden évben megjelentet egy-egy kötetet. Ezekben betűrendben bemutatásra kerül mindaz, ami Szlovéniával, a szlovén nemzettel, a köztársaság nemzetiségeivel, néprajzi, művelődési, gazdasági és társadalmi életével kapcsolatos. Az utolsó, 13. pótkötetben a különféle kiegészítések és mutatók kapnak helyet. A sorozat 12 kötetében nyolcezer címszó és hatezer életrajz kap helyet. A körültekintéssel és alapossággal készülő nemzeti enciklopédia gazdag tudományos tárháza lesz a szlovén nemzetnek, de nemcsak annak, hanem Jugoszlávia és a környező országok népeinek is, amelyek az elmúlt évszázadokban részben nyelvi, néprajzi, történelmi, kulturális, politikai és gazdasági szálakkal kötődtek Szlovéniához. Az A-tól C-ig terjedő első kötet 400 oldalán 1100 címszó kap helyet, s az olvasó 900 színes és fekete-fehér fotóval, illusztrációval, térképpel, ábrával ismerkedhet meg. Egyébként az előzetes tervek szerint az enciklopédiát több mint négyezer színes fényképpel, ábrával, valamint hatezer fekete-fehér illusztrációval, képpel, táblázattal, grafikonnal és térképpel teszik elevenebbé és gazdagabbá. (TANJUG)- UJ FILMEK I. Borisz (bolgár) Történelmi film az /. Borisz; alkotója arra vállalkozott, hogy régmúlt eseményeket felidézve, hitelesen rekonstruálja országa történetének egyik legfontosabb fejezetét - a IX. század derekát, amikor Borisz fejedelem rákényszerítette a népre a bizánci kereszténység felvételét, s ez elősegítette a feudális társadalom kialakulását - így is gyarapítva a néző ismereteit, hogy többet tudjon meg a letűnt századokról. Boriszlav Saraliev kétrészes produkciója a bolgár seregek erőskezű, határozott fejedelméről, Boriszról szól, aki 863-ban megelégeli az immár tíz esztendeje tartó háborút, és békét köt a horvátokkal. Jól látja, hogy a harcias virtuskodás napjai leáldozóban vannak, a két nagy keresztény hatalom, Róma és Bizánc között egy pogány, kardcsörtető államra előbb-utóbb pusztulás vár. Ezért a görög katolikus vallás felvétele mellett dönt. III. Mihály, Bizánc feje szívest-örömest elküldi papjait, abban bízva, hogy Bulgária így az ő fennhatósága alá kerül. Reményeiben azonban csalódnia kell, mert Borisz felveszi ugyan a kereszténységet, ám önálló püspökséget hoz létre. Ily módon megőrzi országa függetlenségét, a világi hatalmat pedig az egyház fölé emeli. A nemesek egy csoportja fellázad a cár ellen. Borisz egyszerre mutat keresztényi megbocsátást, s bizonyítja erejét, az ellene törő közkatonákat megajándékozva elbocsátja, a főuraknak viIV. Henrik szont fejét véteti, s családjukat is lemészároltatja. A cár iskolákat, templomokat alapít, s fenntartja a két nagy nemzetség, a szlávok és a bolgárok közötti békét. Országa fénykorát éli. Borisz hatalma és népszerűsége teljében átadja a trónt legidősebb fiának, Vladimírnak, de jómaga nem sokáig élvezheti a kolostor nyugalmát, fia ugyanis a régi pogány hit híve, így leromboltatja a templomokat, felszámoltatja az iskolákat, tűzzel-vassal véget akar vetni „a csuhások uralmának". Borisz az apjával szembeszegülő fiút ezért megvakíttatja. Helyére legkisebb gyermekét, Szime- ont ülteti az uralkodói székbe, ő maga pedig vándorló barátként, névtelenségbe burkolódzva folytatja életét. Saraliev munkájában arra törekedett, hogy a történelmi eseményeket felelevenítve érzékeltesse Borisz fejedelem ellentmondásos egyéniségét. Akárcsak a hasonló zsánerű filmek, természetesen ez is epikus jellegű, pozitívuma azonban, hogy elkerüli a műfaj mindkét nagy csapdáját: nagyszabású vállalkozás, mégsem merül el a látványosságokban, ugyanakkor nem tereli el a néző figyelmét olyan mellékszereplők felvonultatásával, akik tulajdonképpen csak statisztáltak az eseményekhez. A stúdióhálózatban vetített film címszerepét a népszerű Sztefan Danailov játssza, a műfaj követelményeinek megfelelően, de ügyelve a pontos jellemformálásra. (olasz) A húszas években született IV Henrik című dráma, Luigi Pirandello (1867-1936) jeles színjátéka eddig elsősorban a színpadon aratott sikert; most látható filmváltozata parádés „felállásban“ készült, hiszen az adaptálásra Marco Bellocchio, a neves olasz filmrendező vállalkozott, a főszerepeket két olasz világsztárra - Marcello Mastroianni és Claudia Cardinale - bízva. Pirandello darabjának középpontjában egy század eleji olasz arisztokrata áll, aki a pápai bocsánatért Canossát járó német-római császár alakját ölti magára, s húsz éven át elhiteti környezetével, hogy valóban kább az, hogy mi kényszeríti őt e látványos visszavonulásra. A lényeg ugyanis az, hogy az örült nagyon is jól tudja, hogy nem IV. Henrik ö, s talán azért él önkéntes száműzetésben, mert Canossát járni is érdemesebb, mintsem saját korának társasági életét élni, mint buta léhűtők és csalfa szépasszonyok között a mindennapok hazugságában élni. Henrik okosabb és szomorúbb őrült annál, hogy a józanok világát válassza. így viszont ő vezeti azokat az orruknál fogva, akiknek az élete hazug színlelés. Bellocchio pontosan látja a feldolgozás egyik legcélravezetőbb módIV. Henrik - a címszerepben Marcello Mastroianni az egykori uralkodónak képzeli magát. A filmvásznon felidéződik az előzmény is: két évtizeddel korábban egy maszkabál-lovasjátékon esett le a lóról az ifjú, aki a baleset óta nem akar magához térni, a jelmezbál IV. Henrikje akar maradni, 1064-be képzelve magát. Ez a testi -lelki áthelyezkedés az évezred végéről az évezred elejére izgalmas lélektani rejtély Pirandello kezében, talányos szembesítések sora annak kiderítésére, hogy tudathasadásos kór-e, vagy vállalt szerep csupán a császári póz és áthasonulás. A megfelelő statisztériával - udvartartás, szolgák - ellátott őrgróf grandiózus színjátéka egyfajta kivonulás a társadalomból. Őrület, vagy a beilleszkedni tudás hiánya? Végső soron mindegy. Nem az a lényeg, hogy a gróf valóban bomlott agyú-e, vagy csak játssza az őrültet, sokkal inját: a jelenbe helyezi a művet. Az ötlet azonban csak ötlet marad, s egy-két utalástól eltekintve alig- alig derül ki, hogy a történet korunkban játszódik. A megfilmesítés egyébként valamivel feszesebbé tette a drámát és rejtélyesebbé: itt csak legvégül, meghökkentően derül ki, mi történt valójában azon az egykori mulatságon. A IV. Henrik című film kulturált, ám halovány és semmitmondó irodalmi adaptáció, így aztán az őrgróf viselkedését magyarázó érzékeny korrajz helyett be kell érnünk Marcello Mastroianni játékával. A ragyogó filmművész a lélek valamennyi rétegét érzékeltetve alakítja szerepét, az öregedő férfi minden keserűségét felvonultatja e fakóra sikeredett figura életre keltéséhez, de merő rutinnal játszik. A hűvös, számító, csalfa nő: Claudia Cardinale. - ym újs; 4 1987. V
