Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-14 / 162. szám, kedd

ÚJ szú 5 >87. VII. 14. Megelőzés és a visszaszorítás Új szemléletért a visszaesők bűnözése Visszaeső bűnöző. Rosszcsengésű fogalom. Olyan személyt jelöl, aki ismételten elkövet azonos, esetleg más minősítésű szándékos bűncselekményt, amelyért már ütközött a törvény szigorával. Egyszó­val olyasvalakit, aki ilyen vagy amolyan okból nem okult, nem akart vagy nem tudott visszailleszkedni a társadalomba, a zömében becsüle­tes emberek közösségébe. Vagyis akivel szemben eredménytelennek bizonyult a szabadságvesztési büntetés elriasztó és nevelő hatása egyaránt. Éppen ezért az ilyen emberek a társadalomra jóval veszélye­sebbek azoknál, akiknek esetében többé-kevésbé szigorúbban vagy kevésbé szigorúan elbírálható kisiklás az életükben egyszer elkövetett bűntett, vagy vétség. Éles megvilágításban Tavaly a Szlovák Szocialista Köz­társaságban a rendőrségi szervek több mint 75 ezer bűncselekményt vizsgáltak ki. Nem kis szám ez,' mégha az előző évhez képest vi­szonylag elhanyagolható emelke­désről is tanúskodik. Csakhogy en­nél súlyosabb, hogy a bűnelkövetők­nek több mint az egyharmada visz- szaeső volt. Olyan jelenség ez, amely a fiatalkorúak és a cigányla­kosság bűnözésének nem éppen kedvező alakulása mellett a legna­gyobb és a legkövetkezetesebb fi­gyelmet követeli meg. Ezzel kapcsolatban a helyzet ala­kulásáról néhány érdekes és fontos tényre hívta fel a figyelmet legutóbb dr. Pavol Kiss, áz SZSZK legfőbb ügyésze. Elsősorban arra, hogy a társadalomra különösképpen ve­szélyes visszaesők legnagyobb há­nyadát a vagyon elleni és az erősza­kos bűncselekmények elkövetői te­szik ki. Nyugtalanító körülmény, hogy már a fiatalkorúak, vagyis a 15-18 évesek kategóriájában csaknem minden ötödik büntetett személy visszaeső. A ténynek to­vábbi nyomatékot ad, hogy legtöbb a recidivista a 18-24 évesek korosz­tályában. Semmiképp sem hallgat­ható el az sem, hogy a visszaeső cigánybűnelkövetók hányada mint­egy huszonöt százalékos, miközben Szlovákiában a cigány lakosság négy százalékot képvisel. Semmi­képpen sem térhetünk napirendre afölött sem, hogy tavaly a vissza­esők csaknem egyharmadának ,.bűntársa“ - talán nem is kellene ezt a szót idézőjelbe tennünk - a szeszes ital volt. így azután nem csoda, hogy a tár­sadalom védekezik. Ebben főszere­pük van a bűnüldöző szerveknek, a rendőrségnek, az ügyészségnek, a bíróságoknak. Magának a Büntető Törvénykönyvnek és a bíróságok­nak is szigorúbb a mércéje az ilyen jellegű bűnözéssel, bűnözőkkel szemben. Köztudott az is, hogy az ilyen személyek egy részét a bírósá­gok a szabadságvesztési bünteté­sük letöltése után is úgynevezett rendőrségi felügyelet alá helyezik. Ez egyebek között egyet jelent az­zal, hogy rendszeresen jelentkezni­ük kell, nagyobb ellenőrzés alá kerül életvitelük stb. Jelenleg Szlovákiá­ban hétezer ilyen személy van. Évente ezernél is több ilyen embert köteleznek alkoholelvonó kezelésre. Az ún. kurátorok vagyis pártfogók többsége is ereje teljéből megtesz mindent, hogy segítse a börtönből kikerültek beilleszkedését a becsü­letes munkába, a tisztességes életbe. Társadalmi feladat Csakhogy... Minden jel arra vall, hogy egy­részt a büntetés és annak végrehaj­tása, másrészt az említett utángon- dozói formák alkalmazása - eltekint­ve most attól, hogy az erők és az eszközök ez utóbbiaknál kevésnek bizonyulnak - bármennyire is fontos és nélkülözhetetlen, tulajdonkép­pen, némi túlzással, csak amolyan eső után köpönyeg. A megoldás kulcsa nem lehet más, mint a hatásos megelőzés. Másszóval az, hogy egész társadal­munk nagyobb részt vállal a bűn­megelőző tevékenységből. Ennek érdekében elsősorban változtatni kell azon az eléggé elterjedt szemlé­leten, amely a bűnözés visszaszorí­tása területén tapasztalható hiá­nyosságokért szinte kizárólag a bűn­üldöző szerveket okolja. Néha még demagóg módon is, nagy hangon a rendőrség ,, tehetetlenségére“, a bíróságok „vajszívére“ hivatko­zunk. Arról viszont alig esik szó, hogy a különféle tárcáknak, szer­veknek, társadalmi szervezeteknek, a vállalati és üzemi vezetőségeknek és a dolgozókollektíváknak is van­nak elhanyagolhatatlan, de - sajnos - nemegyszer elhanyagolt tenniva­lóik. Egyebek között abban a tekin­tetben, hogy a börtönviselt embere­ket bevonják a munkába, megte­remtsék - természetesen cselekvő hozzájárulásukkal - számukra éle­tük elemi szociális feltételeit és - ki­emelten a visszaesőknél - legalább fél szemmel kövessék, hogyan töre­kednek beilleszkedni az életbe. Nem könnyű dolog ez, de közös érdekünk az ilyen emberek átneve- lése, „sínre állítása“. Egyszóval eJőtérbe került az a követelmény, hogy egyrészt a büntetést szerve­sebben egybeötvözzük a megelő­zéssel, s másrészt ebből a nehéz munkából az eddiginél nagyobb részt vállalják mindazok az intéz­mények és munkahelyi kollektívák is, amelyek kapcsolatba kerülnek ilyen emberekkel. Nem kétséges, hogy ez utóbbiak és az üzemi vezetőségek részéről ebben a vonatkozásban sok eset­ben és emberileg érthetően viszoly­gás tapasztalható. Még azzal is szá­molnunk kell, hogy az ilyen magatar­tásformák kiélezettebben fognak je­lentkezni párhuzamosan gazdasági mechanizmusunk átalakításával. Merthát keményebbé válnak a felté­telek, a munkával kapcsolatos igé­nyek, és ezeknek megfelelni csak olyan emberekkel lehet, akik hajlan­dók megfogni a munka nehezebbik végét. Hiszen, ha ez nincs így, akkor ennek a dolgozókollektívák tagjai­nak zsebe is kárát látja. Széles fronton Mégsem tehetünk másképp, nehogy a bűnözés és kiváltképp a visszaeső bűnözés közhangulatot rontó hatásán túlmenően akár politi­elleni harcban kai problémává is mérgesedjen. Lé­nyegében ennek akarja elejét venni az SZSZK kormányának és az SZLKP KB Elnökségénk ez év áprili­si határozata, amellyel jóváhagyták a visszaeső bűnözés megelőzésé­nek és visszaszorításának komplex intézkedéseit. Ezek az intézkedé­sek, amelyeknek gesztora az SZSZK Legfőbb Ügyészsége, átfogó módon és lényegében minden érde­kelt szervre és szervezetre, minisz­tériumra és gazdálkodó szervezetre vonatkozóan megszabnak 134 alap­vető konkrét feladatot. Mégpedig hosszú távra, egészen 1990-ig. Ez az időmeghatározás termé­szetesen nem jelenti azt, hogy az évtized végén a visszaeső bűnözés fogalma már csak elméleti fogalom lesz. Nem, erről szó sincs. De arról igen, hogy ezen a területen már most és a továbbiakban még ha­tározottabban, főleg pedig széles fronton kell a védekezésből áttér­nünk az aktívabb cselekvésre. Ha úgy tetszik - az ellentámadásra. GÁLY IVÁN Az első félévben több mint 460 tonna liptói túrót gyártott a Közép­szlovákiai Tejfeldolgozó Vállalat Liptovský Mikuláš-i üzeme. Ezenkívül a korszerű berendezésekkel juhsajtot is előállítanak. Az idén 34 tonnát szállítottak osztrák és NSZK-beli kereskedelmi partnereiknek. Képün­kön Marta Daňová liptói túrót csomagol. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Fontos láncszem Emberi tényező a gazdaságpolitikai pártmunkában Az Úrföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság dolgo­zói bőven részesülnek elismerésben és dicséretben. A gazdaság a 7. ötéves tervidőszakban elért eredmé­nyeiért megkapta a Szocialista munka üzeme címet, alig egy évvel később 1986-os termelési sikereiért pedig elnyerte a járási mezőgazdasági igazgatóság vándor­zászlaját. Nincs termelési mutató, amit ne teljesítettek volna. Feladatainak a növénytermesztés és az állatte­nyésztés is eleget tett. Még a sertéshús eladási tervét is teljesítették. A napraforgó átlagos hektárhozamával Szlovákiában negyedikek lettek, cukorrépából pedig hektáronként 52,3 tonnát takarítottak be, annyit, ameny­nyit Szlovákiában senki más. Külön elismerést érdemel, hogy nemcsak sokat, hanem jól és olcsón is termelnek, hiszen az előirányzott tizenhárom millió korona nyereség helyett tizennégy milliót értek el. Ennek alapja pedig a tervszerű, fegyelmezett és pontos munka. S nem utolsósorban az, hogy a termelés­ben bátran alkalmazzák a korszerű technológiai eljárá­sokat, valamint a legújabb tudományos-műszaki ismere­teket. Az Úrföldi Állami Gazdaságban minderre számos példa található. Mi mégsem a technológiai újszerűségek­re összpontosítottuk figyelmünket, hanem az emberi tényezőre. A 100 milliméteres műanyag öntözőcsövek egyedüli gyártója a Plastika vállalat tachovi üzeme. A gyár az idén összesen 900 kilométer hosszú 100 mm-es, 2500 kilométer 65 milliméteres csövet és 10 millió szállítá­sát tervezi. A felvételen František Czödör a bioszűrőkészítő automatát kezeli. (Jirí Berger felvétele - ČTK)- Az ember szerepét nagyon fon­tosnak tartjuk, és megkülönböztetett figyelmet fordítunk e kérdésre. A be­csületes munkát erkölcsileg és anyagilag is elismerjük. Ugyanakkor minden tekintetben elmarasztaljuk azt, aki kevesebbet nyújt, pontatla­nul és rosszul dolgozik. Ebben is következetesek vagyunk mind a ve­zetőkkel, mind a beosztott dolgozók­kal szemben - hangsúlyozta Lom­bos Kornél mérnök, a gazdaság igazgatója. Szorosan együttműködve Gyakran hangoztatott követel­mény a gazdasági vezetők és a pártbizottság szoros kapcsolata, s az, hogy a feladatok teljesítésébe be kell vonni az egyes tömegszerve­zeteket, de a falutól sem szabad elszigetelődni. Hogyan tesz e köve­telményeknek eleget az úrföldi gaz­daság?- A falusi pártalapszervezet elnö­ke a mi gazdaságunkban dolgozik, hét tagunk pedig a falusi alapszer­vezetben végez felelősségteljes irá­nyító- és szervezőmunkát. Már évek óta közösen szervezzük a pártokta­tást. A faluban működő tömegszer­vezetek elsősorban az idénymun­kákban segítenek. A Szlovák Nő-' szövetség helyi szervezete például már hagyományosan részt vállal a cukorrépa egy eléséből - mondta Polák István, az üzemi pártbizottság elnöke. Csóka Margit, a SZISZ üzemi alapszervezetének vezetőségi tagja ezzel kapcsolatban megjegyzi:- A gazdaság a fiataloknak min­den lehetőséget megad az aktivitás­ra, a segítséget pedig sokoldalúan viszonozza. Alapszervezetünk rend­szeresen benevez az úgynevezett cukorrépa-böngésző versenybe. Az idén ötszáz hektár tömegtakarmány felett vállaltunk védnökséget, vagyis ekkora területen a termesztéssel és a betakarítással járó minden munkát egy ifjúsági csoport végzi el. Nyáron az aratásból, ősszel pedig a kukori­ca betakarításából is kivesszük ré­szünket. Cserébe anyagi támoga­tást kapunk a gazdaságtól, például autóbuszt ad, hogy ellátogassunk az egyik csekországi szövetkezetbe, amelynek fiataljaival baráti kapcso­latot tartunk fenn. A gazdaság segít­ségével szervezzük meg a hagyo­mányos téli sítanfolyamunkat is. Persze a sport és a pihenés mellett különböző előadásokon és vitaeste­ken is részt veszünk. A szakszervezet üzemi bizottsá­ga elsősorban a munkaverseny szervezésében segít. Erről Szikura Ferenc mérnök, a gazdaság agronó- musa tájékoztatott.- A szakszervezet támogatásával és irányításával huszonkét tagú fel­nőtt énekkarunk tevékenykedik. Van egy gyermek énekkarunk, egy citera zenekarunk is. Rendszeresen meg­szervezzük a gyermeknapot. A ren­dezvényen a jó szórakozási lehető­ség és kellemes időtöltés mellett ajándékokkal is kedveskedünk.- Hogyan segíti mindez a terme­lést?- ismételte meg elgondolkodva Lombos Kornél a kérdést, majd ha­tározottan felelt. - Amit felsoroltunk, és még számos egyéb dolog az emberi kapcsolatokat és a dolgozó­kollektívákat erősíti. És ott, ahol a dolgozók között jó a viszony, erőn a kollektív Szellem, a munkaered­mények is jobbak. A megértés nem azonos az elnézéssel Az igazgató és az üzemi pártbi­zottság elnöke is hangsúlyozta, hogy a kollektív szellem és ar jó munkatársi viszony nem zárja ki az igényességet. A számos bizonyító példa közül az igazgató a cukorrépát említette, amelynek termesztésében már évek óta kimagasló eredményeket érnek el.- Azzal kezdem, hogy a cukorré­pát egyeljük. Nem azért, mert mara­diak vagyunk. A jelenlegi fajtákkal nagy hozamot csak így lehet elérni. Ilyen feltételek mellett a kikelt répá­nál az ember két ízben hibázhat. Egyeléskor és a betakarításkor. Ezért mindkét esetben nagyon szi­gorúak vagyunk. A gyors munkához adottak a feltételeink, megfelelő számú és fajtájú géppel rendelke­zünk, így a cukorrépát optimális idő­ben tudjuk betakarítani. Az embere­ket a jó munkára anyagiakkal ösztö­nözzük. A betakarítok órabére pél­dául a hozamok nagyságától függ. Vagyis minél nagyobb a betakarítási veszteség, annál kisebb a kereset. Az egyeléskor alkalmazott ösz­tönzési formáról a határban győződ­tünk meg, ahol Demeter Bertalan és Papp Ferenc csoportvezetők irányí­tásával dolgoztak.- Személy szerint ötven hektár területért felelek - mondta Demeter Bertalan. - Amikor megkezdjük az egyelést, személyesen jelölöm ki a sorokat, s közösen ellenőrizzük, hogy kikelt-e mindenütt a répa. Ha nem találunk a kijelölt sorokban ki­keletlen részeket, az egyelés után sem lehetnek ilyen sorok. A hektá­ronkénti százezer egyednek meg kell lennie. Én felelek azért is, hogy a sorokban ne maradjon gyom, egy­más mellett két répa és a tótávolság is arányos legyen.- És ha valaki nem hallgat a jó szóra?- Olyan nincs! - szólt közbe azonnal Papp Ferenc. - Mindenki tudja, hogy a rossz munkáért húsz százalékot is levonhatnak a béréből. Nem szólva arról, hogy az egyelés után egy bizottság végignézi a táb­lát. Aki 85 ezer egyed alatt egyelt, mert nem figyelt a munkára, attól még a munkabért is megvonhatják. És*azt is tudja mindenki, hogy az ellenőrzés messzemenően igaz­ságos. Az értékelő bizottság tagjai ugyanis számozott területeket ellen­őriznek. Az, hogy a szám személy' szerint kit jelent, csak az értékelés után az irodában derül ki. A hanyagul dolgozó is károsítja a közöst Ott, ahol a vezető és a beosztott dolgozók egyaránt fellépnek a kor­rupció, a jogtalan jövedelemszerzés és az egyéb negatív jelenségek el­len, a munkafegyelem is jobb. Ezt az Úrföldi Állami Gazdaságban is ta­pasztaltuk. Polák István elmondta, hogy a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének Levele számukra meghatározó dokumentum.- Az üzemi pártbizottság a Levél szellemében elfogadott határozatok teljesítését félévenként értékeli, és ezt követően a legfontosabb teen­dőket az egyes alapszervezetek taggyűlésén is számba veszik. Négy évvel ezelőtt a lopások megakadá­lyozása, vagyis az eltulajdonítással járó érdem nélküli meggazdagodás állt figyelmünk középpontjában. Ak­kor évente mintegy harminc esettel kellett foglalkoznunk. Jelenleg a megszigorított ellenőrzések és a hatékony tömegpolitikai munka eredményeként a szocialista tulaj­dont megkárosító cselekedet csak elvétve fordul elő. A Levél szellemé­ben ezért került jobban előtérbe a munkafegyelem és a munkaer­kölcs kérdése. Abból indulunk ki, hogy az is megkárosítja a közös tulajdont, sőt, úgy is mondhatnánk, hogy meglopja, aki például munka­helyén ittasan jelenik meg, és en­nek következtében rosszabbul dol­gozik. Például elhanyagolja a gond­jaira bízott állatokat, és a felvásárló kevesebbet fizet csak azért, mert az eladott állatok piszkosak voltak. Ha­sonló szellemben minősítjük min­denki munkáját, legyen az vezető vagy beosztott dolgozó. Meggyőző­désünk, hogy termelési sikereinkben ennek is része van. EGRI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents