Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-14 / 162. szám, kedd

Realizmus es ujszeruseg (Duba Gyula: A macska fél az üvegtől) U talások formájában már több írás keretében megállapítot­ták, hogy az utóbbi években a cseh­szlovákiai magyar líra helyébe a próza lép fel vezetöszerepben az irodalmi műfajok közül, s ennek megvannak a maga társádalmi fejlő­désből adódó és következtethető okai és ismérvei is. Az irodalomkritika számlájára lehet azonban írni, hogy még nincs tisztázva: mi az új, milyen az az új, amit a próza fejlődése hoz? Tény az, hogy a korábbi évtizedek­ben a csehszlovákiai magyar próza érdeklődése és fontos motiváló té­nyezője jórészt a „szociológiai“ szempontot érvényesítette a művé­szi megjelenítésben, s eredményei is ennek megfelelően jutottak kifeje­zésre. A valóságábrázolás igénye, a népszolgálat, a szlovákiai magyar mikrotársadalom iránti elkötelezett­ség hangoztatásának az igénye, a társadalmi és nemzetiségi problé- matikát is egyaránt vállaló valóság- irodalom-jelleg hangsúlyozását je­lentette mindez, mely bizonyos ha­gyományokra is támaszkodhatott. Komplex nemzetiségi önismeret felé mutató betájolás a jellemzője ennek a ,,szlovákiai magyar“ prózának, melynek eddigi legjobb .megalkotói Dobos László, Rácz Olivér, Duba Gyula, Egri Viktor, Mács József és mások. A nemzetiségi történeti él­ménykor és annak fontos állomásai és szakaszai íróink legfontosabb té­máinak bizonyultak, melyeknek tu­datformáló és önmegismerő funk­ciója sem vitatható el. A hetvenes évek közepétől aztán egyfajta „ismeretelméleti“ szem­pont érvényesítése került a prózá­ban fokozatosan motiválóvá. A mű­vekben az ember került a központi helyre és az ember sorsán, életén keresztül jelent meg a társadalom. Az előzőekben az embernek a tár­sadalomban elfoglalt helye volt a di­menziós lehetőség, a hetvenes évek végétől pedig azzal bővül és válik mélyrehatóbbá és minőségibbé pró­zánk, hogy nagyobb intenzitással kezd foglalkozni az emberi élet köz­vetlen körülményeivel, ontológikus összetevőivel. Itt már az ember helyzetein és cselekedetein keresz­tül jelenik meg a szélesebb társadal­mi háttér és így közvetett úton ez a prózai világ már az olvasó növek­vő erkölcsfilozófiái igényeit is igyek­szik kielégíteni. Nem egy esetben a létkérdések hogyanjának az újra- vizsgálása jelenti az ihletforrást. És itt újból felsorolhatjuk Duba Gyula, Dobos László, Rácz Olivér nevét és legújabb alkotásait, de a sort már kibővíthetjük Grendel Lajos és Vaj­kai Miklós müveinek számbavételé­vel is. A felvetett gondolat részletes kifejezésre és pontosításra vár még, de talán már így is jelezhetjük pró­zánk belső metamorfózisát. D uba Gyula legújabb regénye, A macska fél az üvegtől (Madách kiadó)', jellegénél fogva is e felvázolt vonulat második, mostani szakaszát erősíti, mert a szerző át­alakulóban levő, egyben a kiteljese­dés felé táguló, a realista regényáb­rázolás újfajta vonásait megmutató, a pszichológiai tényezők és közvet­len emberi kapcsolatok mélyébe ha­toló írói attitűd kitűnő példáját adja. Ez a regény egy érett és tapasztalt alkotó újszerű müve, mely nem kí­sérleti jellegével, hanem kikristályo­sodott művészi értékek felmutatásá­val biztosít előkelő helyet magának regényirodalmunkban. A mű újsze^ rűségét és megkülönböztető művé­szi értékét abban látjuk, hogy komp­lex módon tárja az olvasó elé a sze­replők és főként a férfi főhős, mint szlovákiai magyar értelmiségi tuda­tának és lelkivilágának analízisét. Az író művészi vállalkozása drámát lát­tat több vonatkozásban is. Drámai elsősorban a férfi (nevét nem isme­rik) családi élete, de drámai az álta­lánosabb élet-alaphelyzete is: a nemzetiségi intellektus meghatá­rozott és körülhatárolt léte, és annak a személyiségre vonatkoztatható hatása. Ez utóbbi szempontból a re­gény férfihőse típus is lehet, mely­nek körvonalazható motivációs bázi­sa valóságos alapokon létezik. A regény két központi alakja, a férfi és az asszony (a férfi felesége), mint két különböző helyről származó, különböző gondolkodá­sú, lelkivilágú és vérmérsékletű em­ber bonyolult kapcsolatának felszín­re hozása jelenti a mű alapmotívu­mát. A férfi életfilozófiáját így érhet­jük tetten: ,,A cél érdekében kell cselekednünk, néha mérsékelni ma­gunkat, máskor talán megalkudni a helyzettel. Az a fontos, hogy felis­merjük a helyzetet és a legjobban célravezető eszközöket. A szó ne fegyver legyen, amellyel megbán­tunk, ölünk és pusztítunk a megértés és önmegvalósítás eszköze legyen, lehetőség, mellyel békésen elérjük céljainkat." A férfi és az asszony viszonyának kísérőjelensége a csa­lád harmadik tagja, a gyerekük, a ti­zenkét éves kamaszlány, a szüleiről alkotott véleményével. Ó a két fel­nőtt gyengeségének és esendősé- gének józan tanúja, aki jobban isme­ri szüleit, mint azok gondolnák. Min­dent lát, mindent hall és a maga módján értékel, gyerek létére szinte túlságosan felnőtté is válik. Remek írói teljesítmény az, ahogy Duba feltárja az asszony szinte ál­landó félelmének eredetét, a fiatal- , kori háborús élményeket, szüleinek elvesztését, a tények és a valóság erejének „győzelmét“ a fejlődésben levő ember akaratán és vágyain. A tehetetlenségből fakadó és kifejlő­dő félelem alapérzése, mely ifjúsága óta, évek elteltével is követi az asz- szonyt, akkor fogja el, amikor meg­sejti vagy megérzi, hogy* elveszít valakit, vagy amikor valami „meg­semmisül“ benne. Ezért vágyik a biz­tonság, az állandóság, az igazság fölénye érvényesülésének meg­nyugtató állapota után. Mindez a re­gényben belső betétként, egyrészt az emlékezés illetve a múlt leperge- téseként és a jelen motívumaként nyeri el több vonatkozású funkcióját. Több szempontból is újít Duba előző regényeihez képest, de müve a realista regénystruktúrát tovább élteti: a regényben fontos szerepe van a cselekménymozzanatoknak és a szerző nem szakít a személyi­ségábrázolás linearitásával sem. Ez utóbbi is a realista regény egyik fontos jellegzetessége, amely sze­rint nemcsak a szereplők külsődle­ges tulajdonságairól, külsejéről, vi­selkedési szokásairól, családi körül­ményeiről, de jellemvonásaikról, lel­ki barázdáiról is fokozatosan, a hely­zetektől függően, egyre többet isme­rünk meg a regény előrehaladása során. Duba művében egymás mel­lett vannak jelen a megjelenítő, leíró és meditáló-elemzó regényelemek, melyek természetesen átcsapnak egymás színterébe, keverednek egymással, hogy a hősök életének meghatározó törvényszerűségeit minél hitelesebben tárják fel. A férfi és az asszony viszonyának alakulásával párhuzamosan van a regényben egy másik szál is. Ez pedig az öreg belvárosi ház több lakójának bemutatása, legfontosabb sorsfordulójának figyelemmel kísé­rése. Mindez elsősorban a férfi em­lékein és élményein keresztül szűr­ve kerül az olvasó elé, mert ő keresi a múlt szálainak ezirányú képeit (Terebélyes Berta esete és a körü­lötte kialakult „társaság“ tagjainak sorsa...). A régi ház lakóinak és a körülöttük zajló eseményeknek a leírása engedi meg a szerzőnek az egyébként drámai, sőt tragikus kö­zegben a humor fényeinek felvilla­nását, mert jellegénél fogva e szfér rában nyílik lehetőség néhány hu- moros-gunyoros színezetű jelző vagy hasonlat élénkítő szerepének felhasználására. Mindez persze az olvasmányosság és érdekesség ügyét szolgálja, éppúgy mint a sok epizód és mellékágtörténet (egy nyári fürdés élménye, a katonai szolgálat egyik rövid epizódja, Berta halála, Kalapos Sanyó élményei... stb). Ezeknek az epizódoknak ter­mészetesen megvan a szerves funkciójuk, bár jól el tudjuk képzelni, hogy a regény közegéből kiemelve is, önálló életet élve, hatást tudná­nak kelteni. A regényben a fokozatokban elő­készített drámai helyzet a gázolás­sal tetőzik. A feleség öngyilkossági kísérlete, a férfi előadása után a férfi elgázol egy kocsija elé ugró fiút. A baleset hatására a férfi - bár tudja, hogy ártatlan - teljes mértékben el­veszti biztonságérzetét, nincs ereje saját igazának bizonyítására sem, bár reménykedik az utolsó pillanatig. Látomásai lesznek, félelem fogja el, ártatlanságában is bűnösnek érzi magát és képtelen bizonyítani iga­zát, illetve megvédeni saját helyze­tét és bűntelenségét. Ekkor, a körül­mények nyomása alatt teljes mér­tékben elesett, kiszolgáltatott és te­hetetlen emberként jelenik meg az olvasó előtt, akit részben a felesége és az idegen trolibuszsofőr ment meg veszélyes helyzetéből. A baleset ügyének szerencsés v tisztázása és a záró békés és bol­dog idill bár egy időre katartikusan feloldani látszik a helyzet tragédiá­ját, mégsem tudja ellensúlyozni és feledtetni az általánosabb érvényű, nagyobb hatású problémákat, me­lyek bizonyára a regény hőseinek életében tovább gyűrűznek majd. Éppen ezért mélyen realista és hite­les az író ábrázolása és művével olvasóit e létszemléletre tanítja. L élektani, de egyben társadalmi regény is a Macska fél az üvegtől című alkotás. A távlat, az epikus tárgyilagosság törvényszerű­en belső szükségessége ennek a regénynek. Dubának már volt ideje arra, hogy élményeiben meg tudja találni a nélkülözhetetlen távlatot, hogy a témájával kapcsolatos dol­gok viszonylagos jelentőségét megí­télje, a tipikusát a véletlentől megkü- lönböztesse/ Az írónak megvan a saját belső írói távlata, ami annyit jelent, hogy alakjai és eseményei egységes világképbe illeszkednek be. A regénynek több olyan rétege és értékmegvalósulása van (a szinte klasszikusan szabályos „építke­zés“, a lélektani elemek és szerep­lők összehasonlító vizsgálata, a nemzetiségi lét elemeinek és összefüggéseinek analizációja stb.), amely joggal tarthat igényt részletes elemzésre. ALABAN FERENC MEGÚJULÓ MŰEMLÉK A prágai vár Csehszlovákia legfontosabb nemzeti múemlékegyüttese, a csehszlovák államiság jelképe. A mai vár építészeti kialakításán nemzedékek munkál­kodtak, a várpalota magán hordja több korszak stílusje­gyeit. Különösen szorosan kapcsolódik a cseh állami történetéhez a harmadik várudvarban a Szent Vitus- székesegyház, amelyet évente mintegy két és fél millió turista tekint meg. Az utóbbi időben ennek az építészeti és történelmi remekműnek a kapuit bezárták a nyilvánosság előtt. Mesteremberek, iparművészek és restaurátorok hada szállta meg a létesítményt azzal a céllal, hogy a székes- egyház elavult villanyvezeték-hálózatát felújítsák. A műemléképületekben az ilyen munka rendkívüli figyel­met és szakértelmet követel. A kábelhálózatot egyszer a padlózatban, másszor a gótikus boltívek mentén kell vezetni, ügyelve arra, hogy sehol se sérüljön meg a felbecsülhetetlen értékű épület. Ezért jelenleg a székes­egyház belsejében mennyezetig érő állványokról vég­zik a vezetékszerelést. A szakemberek már évekkel ezelőtt felhívták a figyel­met arra is, hogy a székesegyház falait vagy 15 méter magasságban díszítő címerek is „megértek“ a szaksze­rű felújításra. Most, hogy a villanyvezetékcseréhez fel­szerelték az állványokat, kiváló alkalom nyílt a 38 reneszánsz címer felújítására. A címerek restaurálásán kívül más műalkotásokat is felújítanak, közöttük például a dóm régi részében levő kápolna bejáratát, a szószéket, a Szent-Vencel kápolná­ban a csillárokat és néhány festett üvegablakot. Ezért lesz a nyáron zárva a prágai vár legnagyobb műemléképülete. Ám, a történelmi légkör iránt vonzódó turisták számára jó kárpótlás a székesegyháztól néhány percnyire, a Jirská utcai Lobkovic-palotában június ele­jén megnyílt történelmi tárlat, amely értékes anyagával izgalmas bepillantást nyújt a cseh múltba. (sm) ■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■■■«■■a • ÚJ FILMEK Szép őzek halála (cseh) A humor, a finom irónia és a tra­gédia nagyszerű egységét hordozza ez a cseh film, melyet Karéi Kachy- ňa rendezett saját forgatókönyve alapján, Ota Pavel elbeszéléseinek felhasználásával. Az alkotás az em­bernek a szép utáni örök vágyát juttatja kifejezésre, azt érzékelteti, hogyan lehet fölszabadultan, a föld- hözragadtságon felülemelkedve, derűsen, a szépet, a felemelőt ke­resve élni. Múltat idéző történetének hőse kisember, aki a vidéki városkában és környékén egyre nagyobb sikere­egyszerre érthetetlenné, kegyetlen­né válik, minden a feje tetejére áll. A családban az első deponálási be­hívót a nyolc és tíz év körüli kisfiúk kapják. Hősünk mosolyogva integet két fiának, mert még reménykedik, hogy arról az útról, melyen elindul­tak, talán van visszatérés.... Művészileg remekül megformált, szép film Karéi Kachyňa munkája, mégsem érint meg igazán, nem ra­gad magával. Pedig minden részle­tében átgondolt, Játtató képzelettel megalkotott mű, nagyszerű színészi alakításokkal. Közülük is kiemelkedik Rudolf Hrušinský, az idős révész Itt még gondtalan, idillikus a család élete, nek és Marta Vančurová A felvételen Karéi Hermá­ket ér el az üzleti életben; ötleteinek, furfangos eszének köszönhetően nemzetközi hírű porszívóügynök lesz. Emellett szenvedélyes hor­gász, családján és a pénzszerzésen kívül más egyéb nem is érdekli. Viszonylagos anyagi jólétben, gondtalanul, tréfálkozással, élcelő­déssel, jóízű nevetéssel telnek nap­jaik, a második világháború árnyé­kában azonban fájdalmasan szürké­vé, kínzó-gyötrelmessé válik éle­tük... A halastóban németek hor­gásznak, hősünk családja pedig megkapja a sárga csillagot. A világ szerepében. A Popper család fejét Karéi Hermánek, feleségét Marta Vančurová játssza. Vladimír Smutný operatőr munkája együtt él minden képben a rendező képzeletével, fi­nom érzékkel, mesterien használja ki a helyszínek (tö.bbek közt a Be- rounka folyó és völgye) sajátos at­moszféráját, stílusát, tartalmas rész­leteit. A Szép őzek halála ezekben a napokban nemzetközi közönség előtt is bemutatkozik: Moszkvában, a tizenötödik filmfesztiválon a cseh­szlovák filmgyártást képviseli. (svéd) A mallorcai ember ingmar Bergman követői közé so­rolják Bo Widerberget a svéd film­művészet elemzői. Kétségtelen, hogy Widerberg annak az iskolának a neveltje, amelyet Bergman terem­tett meg. S ha korántsem olyan korszakos jelentőségű felfedező, mint mestere, erősen érződik mun­káin a nemzeti filmkarakter. Téma­vállalásai kötődnek hazája küzdel­mes történelmi sorsához, munkás- mozgalmi krónikájának eseményei­hez (Hollónegyed, Adalen ’31, Joe Hill balladája), de nem idegen tőle a könnyedebb, játékosabb gondol­szól a film? Egy ragyogó karrier előtt álló titkosrendör postarablást hajt végre, majd több gyilkosságot is el­követ, s habár az erkölcsrendészet két ügyes nyomozója hamar leleple­zi tettét, a rendőrség vezetői gyor­san leállítják a nyomozást. Nem is tehetnek másképp: hiszen a rabló- gyilkos legfőbb pártfogója az igaz­ságügyminiszter, aki hamis alibit igazol védencének. A film utolsó képkockáiban pedig arról értesülhe­tünk, hogy a kibogozott tények és események szálai a legmagasabb kormányzati szinthez vezetnek. Jelenet a svéd politikai krimiből kodás (Dugó, a csodacsatár), sőt a bűnügyi műfajtól sem vonakodik (Gyilkos a tetőn). Ezekkel a Wider- berg-művekkel mi is megismerked­hettünk. A mallorcai ember című munkájá­ban vonzódásainak mindhárom alap­eleméből csipegetett a rendező, az így kikevert film mögé egy rész ál­lampolgári lázongást és egy rész állampolgári beletörődést csenve. A nyolcvanas évek elején született politikai krimije bűnügyi történetként azonban meglehetősen zavaros, néhány döntő motívumában teljesen megoldatlan munka, politikailag vi- acont egyértelmű vádirat a svéd tár­sadalom vezetése ellen. De miről is Bo Widerberg, aki írója és rende­zője is a filmnek, igyekszik kiiktatni az izgalmat a bűnügyi akciókból. Helyettük apránként adagolt, alig észrevehető humort alkalmaz. Túl­ságosan leegyszerűsített sablono­kat használ fel filmjéhez, kritikátlanul másolja a politikai krimik olasz klisé­it. S ami magát a bűnügyet illeti, éppen a körülményeket felejti el tisz­tázni. Az alkotásban csak egy-egy sajátos atmoszférájú pillanatkép emlékeztet az igazi Bo Widerbergre. Az egyetlen jó, ami ezúttal elmond­ható róla, hogy kesztyűt dob orszá­ga közéletének és titkosrendőrségé­nek.-ym­ÚJSZÚ 4 1987. VII. '

Next

/
Thumbnails
Contents