Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-10 / 159. szám, péntek
Kinek jó a verseny? ÉNEKKARI MOZGALMUNKRÓL - VITÁZVA O — ámomra a címben fölvetett kérdésre egyértelmű a válasz: a verseny a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom szempontjából fontos, hogy minél gyorsabban felzárkózhasson az országos élvonalhoz. És hálával tartozunk azoknak a kórusvezetőknek, akik ezt már 1978-ben megértették, és tettek is annak érdekében, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen. Ók nyitott szemmel figyeltek a határainkon túl zajló kórusversenyekre és felfedezték ennek serkentő erejét. Bár kórusversenyek ügyében nem is kellett külföldre menni. Szlovákiában és a cseh országrészben is akad szép számmal belőlük. Érdemes megtekinteni ezeket. Kórusvezetőink számára évente rendezünk ta- nulmányutakat ezekre a rendezvényekre, de - sajnos - az érdeklődés nem olyan, amilyet ezek a versenyek megérdemelnének. Visszatérve az Új Szó 1987. június 25-én megjelent cikkére, amely a VII. Kodály Napok kapcsán íródott, Ág Tiborral sok tekintetben nem értek egyet. Az alapkérdésben nem csak azért, mert a Kodály Napok koncepciója és versenyszabályzata az SZSZK Kulturális Minisztériumának 1985. november 14-én kelt 6148/85-31 számú, Az amatőr művészeti mozgalmak versenyeinek irányelvei 1986-90-ig című dokumentuma alapján készült, amely - mint a cím is utal rá - egyértelműen versenyről beszél, hanem azért sem, mert vissza akar fordítani egy olyan folyamatot, amelyet az idő igazolt. Egyébként a világ számos országában rendeznek énekkari versenyeket. Kodály Zoltán is belátta, hogy Magyarországon is szükség van ilyen rendezvényekre, fgy született meg 1964-ben a kétévenként megrendezésre kerülő Debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny, amelynek létrejöttéhez a Mester is hozzájárult. Más kérdés az, hogy felnőttek-e kórusaink és kórusvezetőink ahhoz, hogy összevessék tudásukat és így próbáljanak még színvonalasabb előadást produkálni, s még igényesebb kórusműveket betanulni. Ezek már emberi tényezők, amelyhez bizonyos edzettség kell. Nem hiszem, hogy a VII. Kodály Napok eredményhirdetése után csak három boldog és öt csalódott embert látott a galántai- (Galanta) szabadtéri színpad közönsége. Ha így volt, akkor az okokat nem a koncepcióban, vagy a versenyszabályzatban kell keresni, hanem másutt. Egy időben divat volt a zsűriben keresni... A versenyszabályzat kizárja, hogy bármelyik zsűritag manipuláljon az adható pontszámokkal. Ugyanis, a legnagyobb és a legkisebb pontértéket - a nemzetközi zsúriszabályok mintájára - töröltük az öt eredmény közül (öttagú bíráló- bizottság értékelt: Vass Lajos, Dr. Igor Berger, Dr. Štefan Kümo, Rácz Júlia, Janda Iván). A három középső érték összegének átlaga adta azt a pontértéket, amely a minősítéshez és a rangsoroláshoz szükséges volt. Fontos megjegyezni, hogy a zenei kritériumokért járó pontösszeget, vagyis az értékelés alapszabályzatát a bratislavai Népművelési Intézet dolgozta ki. Ennek alapján dolgoznak a járási és a kerületi versenyek bírálóbizottságai is. Ez sem Csemadok-,.találmány“. Jó volna végre tudatosítanunk, hogy mi a nemzetiségi amatőr művészeti mozgalomban, de másban sem járhatunk különutakon. Elsősorba azért, mert a különutak gyengítik a mozgalmat. Ennek konkrét példája a cikk szerzőjének viszonya a járási énekkari versenyhez, és a többi rendezvényeinkhez. Maga is megírja, hogy három kórust vezet, de ezekkel nem nevezett be a Kodály Napokra. Ugyanúgy nem vesz részt a járási énekkari versenyen sem. Kérdem, kinek használ ezzel és kinek árt? A CSMTKÉ alapító tagjaként, húszévi aktív éneklés után, nemzetközi kórusversenyek résztvevőjeként, két kórus volt karnagyaként állítom, hogy az énekkari mozgalomban is szükség van a „megmérettetésre“, a versenyre. Végre zárjuk le ezt a meddő vitát és ne tekintgessünk csak hátrafele. Szerintem azon kell munkálkodnunk, hogy miképpen tökéletesítsük a meglevő versenyszabályt, s hogyan használjuk ki a tömegesség érdekében a másik énekkari rendezvényünket, amely tényleg fesztivál, és a kezdő kórusokat kívánja segíteni. A Zendülő Ének néven ismert, új koncepciójában a forradalmi kórusművek fesztiváljaként meghirdetésre kerülő rendezvényünkről van szó. Itt lehet érvényt szerezni azoknak az elveknek, amely mellett a cikk írója kardoskodik. Élvonalbeli kórusaink számára viszont feltétlen szükség van a verseny jellegű Kodály Napokra. A cikkíró egyéb észrevételeire válaszolva, szövetségünk központi bizottsága nevében szükséges elmondani, hogy a statisztikai kimutatások nem hibásak. A gyakorlatból tudjuk, hogy az amatőr művészeti csoportok nem mindig dolgoznak rendszeresen. Szövetségünk az elmúlt öt évben két ízben végzett felmérést, amelyet a Csemadok jb titkárságainak segítségével a helyi szervezetekben készítettünk. Mindkét adat más-más eredményt tartalmaz, ami természetes is, hiszen az elsó 1983. december 31-vel, a második 1986 végén zárult. Elképzelhető, hogy ez az adat már 1987. január 31 -én más lehetett. Az biztos, hogy ez sem függ össze közvetlenül azzal, hogy versenyjellegű-e a Kodály Napok, vagy nem. A cikk írójának a Kodály Napokra való válogatással kapcsolatos észrevételei helyénvalóak. Sajnos, sem a Nyugat-, sem a Közép-szlovákiai Kerületi Népművelési Központ nem rendezte meg a VII. Kodály Napok előtti kerületi fordulót. Ennek okai az anyagiak hiányán kívül az együttműködés fogyatékosságaiban találhatók. A magunk részéről elfogadjuk a kritikát, és a jövőben minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy ezek a hibák a jövőben ne forduljanak elő. Szövetségünk szeretné, ha a nemzetiségi seregszemléket és versenyeket újra a népművelési intézmények rendeznék, hiszen ott megfelelő számú szakember áll rendelkezésre. A Csemadok járási bizottságai, illetve a központi bizottság társrendezőként elsősorban a rendezvények szakmai és szervezési színvonalával törődne. A válogatást érintve a Töketerebesi (Trebišov) járás pedagóguskarát és a šafárikovói vegyeskart összehasonlítva azt kifogásolja a cikkíró, hogy miképpen került az utóbbi a Kodály Napokra, hogyan kaphatott a kerületi versenyen a pedagóguskar aranysávos besorolást. Ha egy kicsit figyelmesebben áttanulmányozza a Kodály Napok versenyszabályzatát, akkor a választ abból is kiolvashatta volna. Ugyanis, a minősítés - a bratislavai Népművelési Intézet versenyszabályzata szerint is, és ez az ország minden járási és kerületi énekkari versenyén megtörténik - járási és kerületi szinten is kiadható. Tehát a válogatás alkalmával, a kerületi versenyen adott aranysáv - mint a gyakorlat is bizonyította - nem azonos a központi szinten kiadott aranysávval, ott már esetleg csak ezüstnek, vagy bronzsávnak felelt meg, mert magasabb a követelmény. Azt hiszem, a Kodály Napok esetében is az igényesség természetes elvárás. A ša- fárikovóiak a válogatóbizottság javaslatára kerültek el a központi versenyre, amely ugyanazon személyekből állt, akik a kelet-szlovákiai kerületi versenyt is értékelték. Az ő összehasonlításuk alapján a šafárikovói vegyeskar jobb teljesítményt produkált a meghallgatás alkalmával, mint a töketerebesi a versenyen. A válogatóbizottság ezt a helyzeti előnyt is figyelembe vette, amikor a döntését a šafárikovói javára meghozta. A gyakorlatból tudjuk azt is, hogy egy-egy kórus más-más teljesítményre képes, még ugyanazon feltételek között is. A šafárikovóiak sajnos nem tudták megismételni azt a teljesítményüket, amelyet a válogatás során produkáltak. Szereplésük a bronzkoszorú ellenére sem csalódás, mert műsoruk néhány müvét nagyon tisztán és magabiztos zenei pontossággal adták elő, jelezve, hogy ez a kórus nem véletlenül került a központi döntőbe. Egyértelmű volt - legalább is a zsűrinek -, hogy a felelősségtudat bénította meg a karmestert és a tagokat. Rutint, tapasztalatot csak rendszeres versenyzéssel lehet szerezni és akkor az eredmények sem váratnak magukra. Fesztivál esetében is tapasztaltunk hasonló színvonalbeli visszaesést. Tehát nem törvényszerű, hogy a verseny bénítólag hat az énekesekre és a karnagyra.M indent összegezve, nagy hibának tartanám, ha fesztivált, vagy dalosünnepélyt rendeznénk verseny helyett. Egyértelmű visszalépés lenne a Kodály Napok fejlődésében és elsorvasztanánk az énekkari mozgalmunk élvonalát. Képtelenek volnánk elérni, hogy énekkaraink igényesebb alkotásokat tűzzenek műsorra. A jövőben nemcsak kórusversenyt szeretnénk hirdetni, hanem szerzői versenyt is, amelyben a csehszlovákiai magyar, vagy más nemzetiségű zeneszerzőket arra ösztönözhetnénk, hogy új kórusmüveket írjanak. Erre kellene pénzalapot teremtenünk. Továbblépést jelentene az is, ha ezeket az alkotásokat az elkövetkező Kodály Napokon kórusaink bemutatnák. Én ilyen elgondolások alapján bízom abban, hogy kórusmozgalmunkban is előbbre léphetünk. D. DUNAJSKÝ GÉZA a Csemadok KB művészeti főosztályának vezetője Hagyomány születik Az első országos szlovák nyelvi versenyről Hazánk magyar tanítási nyelvű iskoláinak szlovák nyelvi oktatása arra irányul, hogy a tanulókat felkészítse a gyakorlati életre, a kulturális, politikai és a közéleti érvényesülésre. Az oktatási-nevelési folyamatban a szlovák nyelv tanterve, a szlovák nyelvű tankönyvek, kézikönyvek és a segédeszközök egész sora azt a célt hivatott szolgálni, hogy a tanulók minél gyorsabban és tökéletesebben elsajátítsák a szlovák nyelvet. E nyelv tanításában szerzett nyelvi ismeretek és készségek színvonalát emeli és kiegészíti a nem kötelező tantárgy: a szlovák nyelvű társalgás az alapiskola felső tagozatában, a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben. Az alapiskola felső tagozatában úgy fejlődnek a tanulók nyelvi jártasságai, hogy az elsajátított szókincsnek és nyelvtannak megfelelően értik meg az általános beszédtempóban elhangzott, előadott vagy olvasott szöveget. Kifejezően, helyes kiejtéssel és természetes előadással olvassák az ismert szövegeket. Megfelelően és nyelvi szempontból helyesen beszélnek, képesek párbeszédet folytatni, rövid összefüggő beszámolót tartani, beszélgetni. A középiskolákban ismereteik a szakterminológiával is bővülnek, anyanyelvűkből már szakszövegeket is fordítanak szlovák nyelvre. A tanulók elsajátított szlovák nyelvű ismereteinek és beszédkészségének összehasonlítása és felmérése céljából már néhány éve megszervezik az iskolai, járási és kerületi szintű szlovák nyelvi versenyt. E versenyek jelentőségét méltatta dr. Fibi Sándor, az SZSZK Oktatási Minisztériuma nemzetiségi osztályának megbízott vezetője az országos verseny megnyitóján tartott beszédében. Mivel a versenyzők eddig csak a kerületi döntőig juthattak el, szükség volt olyan találkozóra, melyen a kerületek győztesei mérhetik össze tudásukat. Ezért született a döntés: ez évtől Komáromban (Komárno) évente megrendezik a magyar tanítási nyelvű iskolák országos szlovák nyelvi versenyét, a kerületi versenyek győztes tanulóinak a részvételével. A verseny a tanulók szakköri tevékenységének egyik formája. Fontos nevelési eszköz a szlovák nyelv elsajátításának folyamatában. Erősíti a tanulók pozitív viszonyát szocialista hazánkhoz, forradalmi hagyományaihoz, a szlovák nemzet kultúrájához. Hozzájárul az ifjú nemzedéknek a csehszlovák szocialista hazafiságra és a szocialista nemzetköziség szellemében való neveléséhez. Elmélyíti a tanulók érdeklődését a szlovák nyelv aktív elsajátítása iránt, ami tanulmányaik folytatásának fontos feltétele. A tanulók szlovák nyelvű megismerési képességeinek és kommunikációs készségeinek fejlesztése is hozzájárul e nyelv alapvető normáinak až elsajátításához. E céloknak megfelelően a verseny a következő gyakorlati szemOperettdalok — hanglemezen A hűsítő víz felé (Susil Weerarathna felvétele) A művek és az előadóművészek szerencsés találkozása - igy jellemezhetjük legrövidebben azt az új operettlemezt, mely a közelmúltban jelent meg Operett- részletek címmel a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat gondozásában. A részletek két műből valók: Kálmán Imre Marica grófnő és Lehár Ferenc Giuditta című operettjéből Mindkét világhírű szerző utánozhatatlan dallamvilágával és muzikalitással tűnik ki. Rendkívüli igényességgel kimunkált dallamokról van szó, melyek teljes szépsége csak tökéletes interpretáció révén domborodik ki. Nos, ezúttal valóban kiváló előadóművész Pitti. Katalin és Leblanc Győző - interpretálja a szebb- nél-szebb Kálmán- és Lehár-dallamokat. A kitűnő hangú szopránénekesnőt, Pitti Katalint három magánszámban hallhatjuk a lemezen: Marica belépőjét énekli a Marica grófnő 1. felvonásából, Giuditta dalát az operett 4. képéből („Szerelemittas gyönyör“) és a 3. képből („Oly forró ajkamról a csók“). A dalokat a tőle megszokott tiszta intonálással, szép szöveg- mondással és csodálatos muzikalitással adja elő. Mindezen erényei elsősorban a 3. képbeli Giuditta dalában érvényesülnek rendkívüli intenzitással. Elegancia, fölényes énektechnika és kellemes hangorgánum jellemzi a Tasziló dalát („Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket“) és Octavio dalát („Jöjj életem fénye“) előadó kitűnő tenoristát, Leblanc Győzőt. Igen szépek a lemezen felcsendülő kettősök is, Marica és Tasziló duettje a II. felvonásból, valamint Giuditta és Octavio kettőse a 2. képből. Ki kell emelni mindkét előadóművész kiváló színészi képességeit is, melyek birtokában valóban átélik és a hallgató számára élményszerűvé teszik az előadott számokat. Az énekes interpretáció zenei kísérete is rendkívül magas színvonalú. A lemez a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának közreműködésével készült (vezényel: Oberfrank Géza). A kiváló zenekar teljesítménye különösen jól érvényesül a Marica grófnő „Nyitány“-ának és a B lemezoldalon a Giuditta-részletek- kel együtt felvett „Arany és ezüst“ című Lehár-keringő interpretációja során. Ez a teljesítmény rendkívül kiegyensúlyozott, arányos, magas színvonalú és minden részletében tökéletesen kidolgozott. Az operettdalok előadásában közreműködött még a Magyar Rádió és Televízió énekkara is Sapszon Ferenc karigazgatóval az élen. Ez az új lemez minden bizonnyal megörvendezteti az operettrajongók ma is népes táborát. SÁGI TÓTH TIBOR pontokat vette figyelembe: a tanulók kifejezőkészségét, az elsajátított sti- lizációs és kompozíciós képességek helyes beszédbeli megnyilvánulását, a szlovák nyelvtani, valamint frazeológiai ismeretek gyakorlatban való alkalmazását. A középiskolák tanulóinak versenyében az előbb említetteken kívül a szaktantárgyak szlovák nyelvű terminológiája és a más tantárgyakból szerzett ismeretek e nyelven történő interpretálása is szerepelt. Az országos döntőben a Kelet- és a Közép-szlovákiai kerület 1-3., a nyugat-szlovákiai kerületi verseny 1-6. helyezettel vettek részt. A verseny három kategóriában zajlott le, mivel az I. kategória legjobbjai (az alapiskolák negyedik osztályának tanulói) nem vettek részt áz országos versenyen. A II. kategóriában az alapiskolák 7. osztályának tanulói, a lll-ban a gimnáziumok és szakközépiskolák 3. osztályának diákjai, a IV-ben pedig a szakmunkásképző intézetek harmadikosai vetélkedtek. A II. kategória feladatai a szöveg kifejező olvasására (logikus tagolás, az olvasás tempója, intonálás, kiejtés), az elolvasott szöveg reprodukálására és önálló szövegalkotásra irányultak. A III. kategória feladatai: önálló szövegalkotás és szóbeli előadása; fordítás szövegalkotással és a szakterminológia felhasználásával. A IV. kategória feladatai: önálló szövegalkotás és szóbeli előadása; a jövendő munkakör (szak) szóbeli bemutatása és a megfelelő szakterminológia felhasználásával. A versenyzők képességeit háromtagú bíráló bizottság értékelte. A résztvevők tudásszintjével elégedettek voltak a zsűri tagjai. Az országos döntőbe eljutott hetedik osztályos tanulók túlnyomó többsége mindhárom feladatot megfelelő színvonalon teljesítette. Ebben a kategóriában összesen tizenkét tanuló versenyzett. Aktuális témáról szóló (a gyermek és a kerékpározás) egy oldalnyi szöveget kellett mindnyájuknak szépen, kifejezően olvasniuk. Az értékelés alapján valamennyien szépen olvastak, a szlovák kiejtéssel sem volt különösebb probléma, viszont többségük nem tudta életre kelteni a szöveget, meglehetősen monoton, színtelen hanghordozással olvastak. Az elolvasott szöveg (a lakótelepet átszelő folyócskáról szólt) reprodukálásakor megértették az elolvasottakat, a mondanivaló interpretálása is jó volt. Néhányan túl hosszasan adták elő a szöveg tartalmát. Ez egyrészt gazdag szókincsüket bizonyította, másrészt elárulta, hogy a szöveg szabatos szerkezeti felépítése a gyerekeknek némi gondot okozott. Legjobban sikerültek az önálló szövegalkotások, amikor életkorukhoz mérten elmondtak egy érdekes élményt, bemutatták barátjukat vagy ismertették lakóhelyük történelmi múltját és jelenét. Alkotóan és megfelelően alkalmazták az 5-7. osztály szlovák konverzációs óráin elsajátított nyelvi anyagot és eszközöket, összhangban a verseny jelmondatával; Poznaj slovenskú reč (Ismerd meg a szlovák nyelvet). Az első országos versennyel lehetőséget kaptak a legügyesebb tanulók, hogy összevessék szlovák nyelvi tudásukat, pedagógusaik tájékozódhattak kollégáik munkájáról és eredményeiről, az elméleti szakemberek pedig visszajelzést kaptak arról, milyen színvonalú a legjobbak szlovák nyelvi tudása. A járási és a kerületi fordulókhoz hasonlóan ez a verseny is megfelelő sikerélményhez juttatta a tanulókat. Minden bizonnyal ez valamennyiket még jobb eredmények elérésére ösztönzi. A versenyzők jó helyezése a pedagógusoknak is lehetőséget ad, hogy a jól szereplők munkájának értékelésével az iskolatársakat is motiválják. A sikerélményt és a jó példa ösztönző erejét csak fokozná, ha a jövőben a győztesek nevét a verseny napján a rádió napi krónikájából, másnap pedig az Új Szó rövid híreiből megismerné a pedagógusok és a tanulótársak tábora. A verseny lebonyolításáért a szervezőket, a járási oktatási osztályt és a versenynek otthont adó iskola igazgatóságát és tantestületét elismerés illeti. Reméljük, hogy a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium falai között újabb hagyomány teremtése kezdődött. SZŰCS ERZSÉBET ÚJ SZÍ 6 1987. VII.
