Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-28 / 174. szám, kedd

Aj szú 5 387. VII. 28. A rokkantság megelőzéséért írta: Nagy Kázmér, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere A Szlovák Szocialista Köztársa­ságban évente 9000 produktív kor­ban lévő dolgozó kénytelen megvál­ni munkahelyétől rokkantság miatt. Ezenkívül mintegy 6000 állampolgár részleges rokkantság miatt csak meghatározott munkát végezhet. Ez egyrészt gazdasági veszteséget je­lent, a másik oldalon viszont növeli a nyugdíj és szociális ellátásra fordí­tott kiadásokat. Figyelembe kell ven­ni a lélektani szempontot is: évente 15 000 ember számára válik lehetet­lenné, hogy örüljön munkaeredmé­nyeinek, éljen az önmegvalósítás lehetőségeivel. 1986 végén Szlovákiában 184 000 személy kapott rokkant- nyugdijat, mintegy felük produktív korban volt. Részleges rokkantsági járadékot több mint 54 000-en kap­tak. Szlovákiában ezekre a nyugdí­jakra összesen 3,5 milliárd koronát fordítunk évente. A munkaerő nemkívánatos csökkenése A rokkantság társadalmi-gazda- sági következményeit tekintve szlo­vákiai viszonylatban megállapíthat­juk, hogy a produktív korban lévő állampolgárok mintegy öt százaléka az anyagi értékek képzése helyett teljesen vagy részben a társadalom segítségére szorul. Ráadásul, nem ritkán szakképzett munkások, gaz­dag tapasztalatokkal rendelkező dolgozók kénytelenek kiválni a mun­kafolyamatból. Ezenkívül a dolgozók 3 százaléka részleges rokkantság miatt csak korlátozott mértékben kapcsolódhat be a nemzeti jövede­lem képzésébe. Rendszeresen foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, értékeljük a rokkantakról való gondoskodás tervéből eredő feladatok teljesítését. A legfontosabb cél azonban a rok­kantság megelőzése, a gazdasági következmények csökkentése. Társadalmunkban a szociálpoliti­ka fontos eszköz abban, hogy az ember érdekeit összekapcsoljuk munkahelyi kötelességeinek teljesí­tésével, hogy összhangot teremt­sünk a társadalmi szükségletek és az egyének érdekei között. Ezt az elvet fejezik ki konkrétan az egyes munkahelyek káder- és szociális fej­lesztési programjai, amelyek a gaz­dasági tervek elválaszthatatlan ré­szét képezik. Fő feladatuk, hogy az egyes munkahelyek sokoldalúan és céltudatosan javítsák a munkafelté­teleket, a munkavédelmet. Ezeknek a feladatoknak a megvalósításába a szakszervezeti szervek és szerve­zetek is bekapcsolódnak. Jó eredményeket értünk el példá­ul az üzemi balesetek számának csökkentésében, az üzemi étkezte­tés bővítésében, az üdültetésben, a gyermekintézmények építésében, az üzemegészségügyi létesítmé­nyekben a megelőző és gyógyító munka javításában. Egyre bővül az üzemegészségügyi ellátás, 1986- ban már a dolgozók 78 százaléka üzemorvosi ellátásban* részesült, ami 2 százalékkal több mint 1985- ben. A népgazdaság kulcsfontossá­gú ágazataiban már csaknem az összes dolgozóról üzemorvosok gondoskodnak. Gondoskodás a dolgozókról A hatékony szociális ellátást, adol- gozók egészségéről való gondosko­dást, a munkafeltételek állandó javí­tását, az egészséges élet- és mun­kamódot, a dolgozók jogainak és jogos igényeinek védelmét vala­mennyi munkahelyen rendkívül fon­tosnak tartjuk, mivel mindez első­rendű feltétele a szociális ellátás javításának és ezáltal annak is, hogy a dolgozók jól és hatékonyan dol­gozzanak. Ebből a helyzetből valamint a CSKP XVII. kongresszusán kitű­zött feladatokból indulunk ki, amikor meghatározzuk célkitűzéseinket a rokkantság megelőzésében, az or­vosi és a munkahelyi rehabilitáció­ban, a rokkantakról és a megválto­zott munkaképességű állampolgá­rokról való gondoskodásban. Az ille­tékes központi szervekkel és a nem­zeti bizottságok vezetőivel együtt vi­tatjuk meg a gondokat és oldjuk meg a feladatokat. Egységessé válik az alacsonyabb szervek módszertani irányítása, tevékenységük ellenőr­zése és együttműködésük a rokkan­tak és a megváltozott munkaképes­ségű állampolgárok ellátásában. A betegbiztosítási igazgatósággal együtt például aránylag hatékonyan ellenőrizzük, hogy a betegbiztosítá­si, szociális és egészségügyi szer­vek helyesen és idejében járnak-e el, ha valaki hosszantartó munka- képtelenség után rokkanttá válik. Az egészségügyi minisztériummal együtt intézkedést hoztunk a mun­kaképtelenség alakulásának körül­tekintőbb figyelemmel kísérésére, különösen a szövetkezeti földműve­sek esetében. Mindkét tárcában javí­tani kell az orvosi felülvizsgáló bi­zottságok munkájának irányítását. Fontos az együttműködés az Ipari Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsé­gével, amely figyelemmel kíséri a foglalkozási rehabilitációt, a meg­változott munkaképességű dolgozók bekapcsolódását a munkafolyamat­ba a rokkantak ipari szövetkezetei­ben. Intézkedéseket hoztak a meg­felelő termelési programok beveze­tésére, a rokkantság ipari szövetke­zete üzemegységeinek helyes elosztására és arra, hogy kiválasz­szák a rokkantak vagy megváltozott munkaképességű lakosok számára alkalmas munkahelységeket. Körültekintőbb felülvizsgálást Az SZSZK Munka- és Szociális- ügyi Minisztériuma hangsúlyt helyez a legfontosabb társadalmi jelentősé­gű feladatra - arra, hogy a felülvizs­gáló bizottságok mindenütt egysé­gesen, jól és objektiven járjanak el. Jelenleg Szlovákiában 132 ilyen bi­zottság működik, hálózatukat lénye­gében kiépítettnek tekinthetjük. A 8. ötéves tervidőszakban csak a nem­zeti bizottságok jogos kérései alap­ján létesítünk továbbiakat. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a felülvizsgáló bizottságok, mint a nemzeti bizottságok igazga­tási szervei helyesen teljesítik fel­adataikat az állampogárok egészsé­gi állapotának és munkaképessége­inek felülbírálása során, hogy meg­állapítsák milyen szociális ellátásra jogosultak. Rendkívül sok munkát végeznek szocálpolitikánknak ezen a területén. Évről'évre több esetet kell megtárgyalni. így például tavaly 165 ezret, ami 1985-höz képest 19 ezerrel több. Ezért gondot okoz, hogy a bizottságnak egy-egy ülésén •rendszerint több mint 12 esettel kell foglalkoznia. Ez kedvezőtlenül befo­lyásolja tevékenységük minőségét. Tudatosítjuk, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása új hozzá­állásokat követel meg az államigaz­gatásban, a nemzeti bizottságok fe­lülvizsgáló bizottságainak munkájá­ban, de a többi illetékes szerv és létesítmény tevékenységében is. Vonatkozik ez elsősorban az egész­ségügyi szervekkel, a társadalmi szervezetekkel, főleg a szakszerve­zetekkel, a Rokkantak Szövetségé­vel, a Szövetkezeti Földművesek. Szövetsége Szlovákiai Bizottságá­val folytatott együttműködésre. A CSKP XVII. kongresszusának határozatai, valamint a XI. szakszer­vezeti kongresszus határozatai ér­telmében tovább kell tökéletesíteni a felülvizsgáló bizottságok tevé­kenységét. Tovább kell szilárdítani az állami fegyelmet, az objektivitást, elmélyíteni a humanizmust az állam­polgárok egészségi állapotának és munkaképességének felülvizsgálá­sa során. A nemzeti bizottságoknak és szakbizottságaiknak az eddiginél jobban kell ügyelniük arra, hogy ja­vuljon az orvosi ellenőrző vizsgála­tok színvonala és megalapozottab­ban ajánljanak fel munkalehetősé­geket azok számára, akiknek a megváltozott munkaképességét a bizottság elismerte. Figyelembe kell venni az átképzés szükségessé­gét, az előző szakképzettség ki­használásának, illetve az új szakkép­zettség megszervezésének lehető­ségét annak érdekében, hogy ezek az emberek jobban érvényesülhes­senek népgazdaságunkban. Javíta­ni kell a feltételeket a bizottságok munkájában azáltal is, hogy az eddi­ginél körültekintőbbben kell kivá­lasztani a munkalehetőségeket a megváltozott munkaképességű ál­lampolgárok számára. A bizottsá­goknak ügyelniük kell arra, hogy a táppénzállományban lévők szük­ség esetén folyamatosan megkap­ják a rokkantnyugdíjukat, hatékony összhang legyen az orvosi és a fog­lalkozási rehabilitáció között. A szocialista törvényesség megtartásával Ki kell terjeszteni figyelmünket a cigány állampolgárok rokkantsá­gának és foglalkoztatottságának alakulására. Hangsúlyoznunk kell, hogy a 7. ötéves tervidőszak utolsó éveiben a cigány rokkantak száma stabilizálódott és napjainkban rész­arányuk megfelel a szlovákiai átlag­nak. Miért tűnik mégis úgy, mintha a cigány állampolgárok között sok lenne a rokkant? Amennyiben elis­merik részleges rokkantságukat, rendszerint már nem akarnak mun­kát vállalni. Ez nem kívánatos, mert a társadalom elvárja és több okból meg is követeli, hogy a részleges rokkantak dolgozzanak. Természe­tesen olyan mértékben, olyan szak­mákban, amelyek megfelelnek egészségi állapotuknak. Ezért, főleg a nemzeti bizottságoknak, a munka­adóknak, de a társadalmi szerveze­teknek is nagyobb nevelő hatást kell gyakorolniuk ezekre az állampolgá­rokra, kihasználva a jogszabályokat is arra, hogy fokozzák a részleges rokkantak, köztük a cigányállampol­gárok munkaaktivitását. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk a szocialista törvényes­ség megtartásának az egészségká­rosult állampolgárok állapotának fe­lülbírálásában és a róluk való gon­doskodásban. Ezen a téren is idő­szerű a CSKP KB Elnökségének 1982 októberi Levele. Objektiven, de ugyanakkor érzékenyen, tapinta­tosan kell viszonyulnunk az állam­polgárok szükségleteihez. Nem sza­bad megengednünk a helytelen döntéseket, amelyek egyrészt árta­nak a társadalom érdekeinek, más­részt törvényellenesen, a szocialista erkölcsöt megsértve jogtalan előny­höz juttatnak egyeseket. A nemzeti bizottságoknak követ­kezetesen, bíráló igényességgel meg kell teremteniük a megfelelő feltételeket a felülvizsgáló bizottsá­gok tevékenységéhez, meg kell ol­dani a káderkérdéseket, javítva a bi­zottságok tagjainak szakmai és poli­tikai képzését. Egyúttal gondoskod­niuk kell arról, hogy a társadalmi szempontból fontos jó munkájukért megfelelő jutalmat kapjanak. Folytatjuk a nemzeti bizottságok­ban az adminisztratív munkák mennyiségének csökkentését és ez a felülvizsgáló bizottságokra is vo­natkozik. Tudjuk, hogy a miniszté­riumra, a nemzeti bizottságokra és a többi illetékes szervre nagyon sok fontos feladat hárul a következő idő­szakban a felülvizsgáló tevékeny­ségben. Ezeknek a feladatoknak a következetes teljesítésével is hoz­zá akarunk járulni az egészségkáro­sult állampolgárok életszínvonalá­nak emeléséhez, szociális biztonsá­gának megszilárdításához, s ezáltal a XVII. pártkongresszus határoza­tainak teljesítéséhez. A plzeňi Prazdroj sör­gyár az idén ünnepli alapításának 145. év­fordulóját. A vállalatnál a termelés modernizá­lása folyik, a kiviteli le­hetőséget a söröshor­dók kezelése terén be­vezetett innoválással javították. A felvételen Anna Šmolíková sö­röshordókat mos. (Jifí Vlach felvétele - ČTK) „Nyaralni jó“ mondják a Szlovák Magne^itművek lubeníki üzemének dolgozói, akik gyönyörű környezetben, a gömöri hegyek között, vállalati üdülőben tölthetik családostól szabadságukat.- Amikor 1972-ben felépült az eredeti 26 ágyas üdülő, tudtuk, az építkezést folytatni kell, az üdülőt rehabilitációs központtá alakítjuk majd át. Jelenlegi kapacitásunk 85 személy, de ami talán a legfonto­sabb, télen-nyáron a dolgozók ren­delkezésére áll a fedett uszoda és a szauna is. Tizennégy alkalmazott gondoskodik a vendégekről, akik, mint meggyőződhetett róla, elége­dettek - közölte Ernest Hauser, a vállalati üdülőközpont vezetője. Mint megtudtam, a központ egész héten üzemel, itt rendezik meg az üzemi tanfolyamok zömét, de köz­kedveltek a családi hétvégék is, amelyeken rendszerint egy-egy szo­cialista munkabrigád tagjai vesznek részt, természetesen családtagjaik­kal együtt. A nagy érdeklődés és közkedveltség miatt a központban nem rendeznek nyári pionírtáboro­kat. S hogy a gyerekek mégis élvez­hessék a szép környezetet, éven­ként kétszer övék az üdülő. Télen síkiképzésen, majd úszótanfolya­mon vehetnek részt. S akinek volt már lehetősége egy kiadós síelés után szaunázni, majd úszni a jól fűtött medencében, az nem csoda, hogy visszavágyik a murányi fennsík egyik legszebb üdülőjébe.- Az úszáson kivül van más spor­tolási lehetőség is, nemrég épültek fel a sportpályák, s a gyerekek szá­mára társadalmi munkában játszó­teret építettünk. Nem mindig süt ilyen gyönyörűen a nap, hűvösebb idő esetében sem unatkoznak azon­ban vendégeink, erdei túrák, gom­bázás teszi széppé, élvezetessé az ittlétet. Igaz viszont, hogy az üdülő­ben hiányzik a klubterem, de így is megoldottuk, hogy esténként két tv- készüléken a bratislavai, valamint a budapesti műsort is nézhessék az érdeklődők. A napozó, fürdőző vendégek han­gos lármáját egy három év körüli kislány keserves sírása törte meg.- Anyu, hol vagy? - ismételgette magyarul. - Gyere - fogta kézen Hauser Ilona, s a kicsit elvezette a szüleihez. - Csereüdültetés kere­tében a budapesti Bányászati Akna­mélyítő Vállalat és a békéscsabai Állami Építészeti Vállalat dolgozóit látjuk vendégül. A mieink a balatoni nyaralástól, vendégeink pedig a mi üdülőnktől vannak elragadtatva- mondta férje helyett, akinek más sürgős tennivalója akadt. S hogy mi, arra is választ kaptam. A vezetó gondja az áruszállítás, s mert az üdülőközpontban egy IV. osztályú, szépen berendezett büfé is működik, gazdag áruválasztékkal, a vendégek egésznapi ellátása nem kis gond.- Négy évvel ezelőtt vállalta el a férjem az üdülő vezetését azzal, hogy én is vele tartok. Aranyműves ■ voltam, jelenleg a gazdasági teen­dőket látom el. S amikor lélegzetvé­telnyi időm van, a központ körüli virágágyásokat ápolom. Mindketten kertbarátok vagyunk, s ha már az otthonit elhanyagolom, legalább az itteni legyen szép.- Itt is vagyok- toppant be Ernest Hauser izzadtan, de elégedetten.- A mai bevásárlókörutam sikeres volt, van zöldségem, gyümölcsöm is. S az üzemben most tudtam meg, újabb tizenkét vendég érkezik. Látva felesége meglepett arcát, azonnal nyugtatni kezdte. - A síházban szál­lásoljuk el őket, s az ebédlőbe négy asztal még elfér. Szólok a lányok­nak, készítsék elő a szobát - rohant el ismét.- Ezt a munkát csak hobbiként szabad végezni, szerencsére a fér­jemnek az üdülő lett a második ott­hona. Revúca csak pár kilométernyi­re van innen, de haza a főszezon­ban csak ritkán látogathatunk - árul­ta el a feleség. Elmondta azt is, a férje, míg az üzemben dolgozott, a turisztikai szakosztályt vezette, majd a tájékozódási versenyzők edzője volt. Az üdülővendégeknek haáznos tanácsokat osztogat, min­dig tudja hányán, merre mentek tú­rázni. S a fárasztó nap után este vidáman, és szívesen áll a keverő­pult mögé, ahol lemezlovasi teendő­ket is ellát. Hirtelen csengők, kolompok dal­lama szállt hozzánk a nyitott abla­kon, s mi is, mint az üdülő vala­mennyi vendége, megcsodáltuk a legelőről hazatérő birkanyájat. A vendégek egy csoportja a birkák irányába indult, mi is velük tartot­tunk. Ondrej Švonavec juhász bojtá­raival a karámba terelte a majdnem 700-as nyájat, s aznap már másod­szor az öt férfi leült és elkészült a fejéshez. - Ilyenkor már kevesebb a tejük, magyarázta a juhász a bá­mészkodóknak, s látszott rajta, megszokta a vizsgáló tekinteteket. - Egy juh az idényben 18 kiló sajtot ad, s bizony nem könnyű elérni, hogy a termék a legjobb minőségű legyen. Az esti fejés után készítjük Ondrej Švonavec, a revúcai Szlovák Nemzeti Felkelés Egységes Föld- műves-szövetkezet juhásza kiváló minőségű sajtot készít (CSTK-felvétel) a sajtot, s aki nem látta, el sem hiszi, hogy a juhászság mennyire kemény munka. Vagy másfél órát tartott a fe­jés, s ahogy befejezték, a juhászboj­tárok új legelőre hajtották a csilinge­lő nyájat. A többi férfi akkor látott ebédhez, s jóízűen falatozva di­csérték a juhászné, Jolka asszony főztjét. A tányérok egy-kettőre kiü­rültek, s mindenki a dolga után ment. A kíváncsiskodók közül valaki meg­kérte a juhászt, hadd látogathasson el egy igazi „szalasra“. - Van még egy darabka sajtom, s jól hűtött zsendicém, kell-e? - kérdezte hun­cut mosollyal, hisz juhászkodása ti­zenhét éve alatt megszokhatta, hogy senki sem mond nemet.- Ez is egy maradanó emlék - mondta már ismét az üdülőben Ernest Hauser. Igen, bólintottam, s fájó szívvel búcsúztam nemcsak a csodálatos gömöri tájtól, hanem a kedves, munkáját lelkesen végző házaspártól is. S némi irigységgel figyeltem a napozó, lubickoló vendé­geket, s velük együtt arra gondol­tam, hogy itt nagyon jó nyaralni. PÉTERFI SZONYA

Next

/
Thumbnails
Contents