Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-03 / 153. szám, péntek

Alapvető határozatok a gazdaságirányítás gyökeres átalakításáról ÚJ szú 3 1987. VII. 3. Moszkva (ČSTK) - Az SZKP KB ülése jóváhagyta a gazdaságirá­nyítás gyökeres átalakításáról szóló alapvető határozatokat, amelyek a következőket tartal­mazzák: A párt elsőrendű feladata, ame­lyet a KB 1985. áprilisi ülése és a XXVII. kongresszus is jóváhagyott, az ország gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítása, a gaz­daságban mutatkozó kedvezőtlen irányzatok leküzdése, a kellő dina­mizmus elérése, a tömegek kezde­ményezésének és alkotókészségé­nek kibontakoztatása és a társada­lom valóban forradalmi átalakítása. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozta, hogy a XXVII. kong­resszus határozataival összhang­ban a társadalom legfontosabb szfé­rájában - a gazdaságban - kidolgo­zásra került és a megvalósulás fo­lyamatába lépett egy új strukturális és beruházási politika. Az erő és az eszközök a szociális szféra fejleszté­sére és a tudományos-műszaki ha­ladás legjelentősebb irányzataira összpontosulnak, s döntő erőfeszí­tések irányulnak a gazdaság haté­konyságának növelésére és a ter­melés minőségének javítására. Megkezdődött a gazdaságirányí­tás mélyreható változásainak idő­szaka, érvényre jutnak a helyzet elemzése alapján kidolgozott új gaz­dasági módszerek, amelyek a het­venes és nyolcvanas évek forduló­ján végrehajtott széles körű gazda­sági kísérletek eredményeire tá­maszkodnak. Mind ez idáig azonban alapvető eredmények helyett csak részeredményeket sikerült elérni. A gazdasági fejlődést lassítja a gazda­ságirányítási rendszer, a gazdasági mechanizmus kellő összehangoltsá­gának hiánya. A fékező hatású mechanizmust még nem sikerült leküzdeni. A gaz­dasági folyamatok még nem szaba­dultak ki a költség- és mennyiség szemléletű hozzáállás nyomása alól, az erőforrásokkal való takaré­koskodás szemlélete csak lassan terjed, és a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításában még nem következett be a kellő fordulat. A népgazdaság alapvető egysé­ge - a vállalat (egyesülés) mindad­dig míg nem kényszerült olyan gaz­dasági feltételek közé, ahol a társa­dalmi szükségletek kielégítése ösz­tönözte volna minden hasznosítható erőforrásnak a termelés érdekében való kihasználására. A népgazdaság szintjén az új rendszernek csak néhány eleme va­lósult meg. Keveset változtak az ágazati minisztériumok munkamód­szerei és tevékenységi formái. Ezek a minisztériumok az irányító munkát főleg adminisztráció útján végzik. A központi gazdasági szervek fel­adatköre sem változott, és egyre égetőbbek a tervezés, az árképzés, az anyagi-műszaki ellátás, a pénz- gazdálkodás és a hitelnyújtás, a munkaszervezés és jutalmazás területén halmozódó problémák. Az SZKP Központi Bizottságának megítélése szerint, a párt legfőbb politikai feladata a jelenlegi szakasz­ban a gazdaság területén a radikális reformok végrehajtása és egy egy­séges, rugalmas és hatékony irányí­tási rendszer kialakítása, amely lehe­tővé teszi a szocializmus előnyeinek legtökéletesebb érvényre juttatását. A gazdaságirányítás radikális re­formja a következőkre irányul;- a gazdasági fejlődést a részle­ges eredményekről a végső, társa­dalmilag jelentős eredmények eléré­sére, a társadalmi szükségletek ki­elégítésére kell irányítani;- szervesen össze kell kapcsolni a társadalom, a kollektíva és minden dolgozó érdekét, gondoskodni kell az emberek sokoldalú fejlődésének biztosításáról és a szovjet emberek életszínvonala magasabb minőségi szintjének eléréséről;- a tudományos-műszaki hala­dásnak a gazdasági növekedés fő összetevőjévé kell válnia;- biztosítani kell az egyensúly megteremtését és a deficit leküzdé­sét, az anyagi erőforrások biztosítá­sát és a fogyasztók igényeinek ki­elégítését, amely hiányosságok ed­dig akadályozták a hatékony gazdál­kodást és a termelés intenzifiká- lását;- el kell érni a fogyasztói prioritás biztosítását, beleértve a választás lehetőségét és a jogok érvényre jutta­tását is a gazdasági kapcsolatban;- ki kell alakítani egy megbízha­tóan működő és veszteség mentes mechanizmust a népgazdaságban és elsősorban annak alapvető egysé­gében - a vállalatban (egyesü­lésben). A gazdaságirányítás gyökeres átalakításának lényege minden szinten az irányítás adminisztratív módszereiről a gazdasági módsze­rekre való áttérés, az érdekek irányí­tása és az érdekek útján történő irányítás, az irányítás széles körű demokratizálása és az emberi té­nyező minden módon való mozgósí­tása. Az SZKP KB 1985 áprilisi ülésén és a XXVII. kongresszuson elfoga­dott határozatokkal összhangban sor került az irányítás egységes rendszerének kidolgozására, amely magába foglalja:- Először, a vállalatok (egyesülé­sek) önállóságának jelentős növelé­sét, a teljes önelszámolásra és ön­erőből történő finanszírozásra való áttérésüket, a végső eredményekért viselt felelősség növelését, a fo­gyasztókkal szembeni kötelezettsé­geik teljesítésének felelősségét, a kollektíva jövedelme és munkájá­nak hatékonysága közötti egyenes arányú függőség kialakítását, a kol­lektív szállítási határidők és munka- csoportok széles körű fejlesztését;- másodszor, a központilag irá­nyított gazdaság alapvető átalakítá­sát, minőségi színvonalának emelé­sét, a gazdasági fejlődés stratégiá­ját, ütemét és arányosságait megha­tározó fő folyamatokra való össz­pontosítást annak egyensúlyi hely­zetét és ugyanakkor a központ men­tesítését az alacsonyabb szintű gaz­dasági egységek operatív tevékeny­ségébe való beleavatkozástól;- harmadszor, a tervezés, az ár­képzés és a hitelnyújtási mechaniz­mus alapvető reformját, a termelő- eszközökkel való nagykereskede­lemre való áttérést és a tudomá- nyos-műszaki haladás irányításá­nak átépítését, a külső gazdasági kapcsolatok irányításának átalakítá­sát, a szociális és munkaviszonyok átértékelését;- negyedszer, új szervezési struktúrák létrehozását a specializá- ció elmélyítésére a kooperációs kapcsolatok megbízhatóságának növelésére, és ugyanúgy a tudo­mánynak a termelésbe való közvet­len bekapcsolódását és ennek alap­ján a csúcsminőség elérése érdeké­ben történő áttörés elérését;- ötödször, a túlságosan közpon­tosított irányítási rendszerről a de- mokratikusabbra való áttérést, az önigazgatás fejlesztését, az emberi potenciál aktivizálására irányuló me­chanizmus kialakítását, a beosztá­sok és funkciók jogkörének pontos behatárolását, a párt, a társadalmi szervezetek és a tanácsok munka­stílusának alapvető megváltozta­tását. Az irányítás átalakításának komplex jellegűnek kell lennie. Befe­jezése elkerülhetetlen még ebben az ötéves tervidőszakban, és a 13. ötéves tervet már a gazdálkodás új mechanizmusával összhangban kell kidolgozni. Az SZKP Központi Bi­zottsága úgy véli, hogy a gazdaság- irányítás radikális reformja az egyik fő irányzata a szocialista társadalom átalakításának és megújulásának, ezért feladatul adja a KB Politikai Végrehajtó Bizottságának és min­den pártszervezetnek, hogy álljanak a dolgozókollektívák, a népi képvi­seleti tanácsok, a gazdasági szer­vek tevékenységének élére a meg­valósítás folyamatában, az alább következő alapvető határozatokkal összhangban. nyitás egész rendszerének átalakí­tása. A KB ülése feladatul adja, a teljes önelszámolás, jövedelmezőség, és az önerőből történő finanszírozás alapján, modern gazdasági mecha­nizmus kialakítását a vállalatok te­vékenysége számára, amely bizto­sítja a fejlődéshez szükséges belső ösztönzőket a fogyasztó érdekében végzett munkához, az erőforrások­kal való sokoldalú takarékossághoz, a tudomány és technika eredménye­inek széles körű alkalmazásához. Ennek a mechanizmusnak a vállalat és a népgazdaság érdekeit a leg­szorosabb egységbe kell fognia. Ehhez szükséges, hogy a vállalat a társadalmi igényekből kiindulva önmaga állítsa össze éves és öt­éves tervét, az állami megrendelé­sek, a vállalatok megrendelései és a fogyasztók igényei alapján. Ezzel összhangban meredeken emelkedni fog a szerződések szerepe a terve­zésben, az értékelésben és a válla­latok anyagi ösztönzésének szabá­lyozásában, ami feltételezi a termelő és a fogyasztó kölcsönös felelőssé­gének növekedését is. Az ötéves terv kiinduló adatai és alapja az irányszám, a hosszú távú gazdasági normatívumok, az állami megrende­lések és elosztási keretek. A vállalatok számára biztosítani kell a gyors, operatív anyagbeszer­zés, gép- és berendezés-vásárlás le­hetőségét. Ehhez szükséges, hogy az elosztási keretek és alapok útján történő anyagi-műszaki ellátásról a nagykereskedelmi módon történő termelőeszköz- és anyagellátásra térjenek át, amelynél érvényre juthat a gazdasági partnerek szabad meg­választása a termelők és az önel­számolási rendszerben működő nagykereskedelmi egységek között. 2. A vállalat (egyesülés) teljes gazdasági felelősséget vállal saját tevékenységéért és biztosítani kell, hogy ettől függjön a kollektívák jöve­delmének szintje. Ennek érdekében minden vállalatot az önálló elszámo­lás és saját erőből való finanszíro­zás elvén kell megszervezni. A vál­lalat napi kiadásait azokból az esz­közökből fedezi, amelyeket tevé­kenységével megkeres a maga szá­mára, beleértve a bérek fedezését, a beruházások és rekonstrukciók fi­nanszírozását, a termelés bővítését és a szociális biztosítás fejlesztését. Olyan rendnek kell lennie, amelyben az állam nem felelős a vállalat köte­lezettségeiért. Az állami költségve­tésből való finanszírozás általában kizárt és csak a legnagyobb beruhá­zások megvalósításánál érvényesül. A vállalatok ugyanakkor széles körű lehetőségeket kapnak a bankhitelek kihasználására. A vállalati kollektíva fő pénzforrá­sává a vállalat saját jövedelmének kell válnia, amit a bevételekből és termékei eladásából alakít ki az anyagköltségek, az állami költség- vetésbe és a felettes szervhez esz­közölt befizetések és a hiteltörlesz­tési részletek befizetése után. A vál­lalat önállóan használja fel az amor­tizációs leírásokat. Az önerőből történő finanszíro­zással és a teljes önelszámolási rendszerrel összeegyeztethetetlen az a gyakorlat, amikor az egyik vál­lalat dolgozóit térítésmentesen más vállalathoz osztják be valamilyen munkák elvégzésére, például a kol­hozokba, szovhozokba, építkezé­sekre vagy a zöldségtermelő gazda­ságokba. Ezeket az átcsoportosítá­sokat csak kivételes esetekben lehet megvalósítani a tanácsok határoza­tával összhangban, s azzal a felté­tellel, hogy a munkát kötelező érvé­nyű szerződések alapján végzik, és a vállalatok, amelyek számára a munkát végzik, teljes mértékben fedezik a költségeket. 3. Az össztársadalmi érdekek összekapcsolása a kollektívák érde­kével a hosszú távú, stabil gazdasá­gi normatívum alapján az állami költ­ségvetésbe történő befizetések út­ján valósul meg, valamint a béralap kialakítása, az ösztönző alapok lét­rehozása, de ugyanúgy az árak, a kamatok közvetítésével is. A válla­lat tevékenységéhez ezeknek olyan feltételeket kell teremteniük, ame­lyeknél a vállalat számára kifizetődő a kereslet leghatásosabb kielégíté­se, módszereinek keresése, a ter­melés növelése, a termékek minő­ségének javítása, az állami megren­delések és irányszámok teljesítése és a tudományos-műszaki haladás aktív bevezetése a termelésbe. Ezeknek a feladatoknak a sikeres teljesítése érdekében a hosszú távú gazdasági normatívumokat a vállalat számára még az ötéves terv kidol­gozása előtt jóvá kell hagyni, és azoknak stabilaknak kell lenni. Az új me­chanizmussal összeegyeztethetetlen a normatívumoknak a kiindulási alapból való, évekre lebontott meg­határozása, a kiadások összetevő­jeként való felosztása és mennyiségi feladatokkal való helyettesítése. A nyereségelvonás normatívu- mát, vagy a vállalati bevételből a költségvetésbe való elvonást az állami szükségletek alapján kell megállapítani a termelési források kihasználásának függvényében. Er­re ki lehet használni a termelési alapok utáni befizetéseket, vagy a természeti és munkaerőforrások alapján megállapított illetékeket. A befizetések egységes normáját kell kialakítani a termelési alapok után, minden vállalat számára az adott ágazaton belül és a jövőben minden ágazat számára is, lehető­séget adva időszakos csökkentésé­re vagy megszüntetésére a veszte­séges vállalatok esetében. A területi egységek szerint diffe­renciált termelési források után járó befizetések segítségével, a munka­erőpiac feszültségeinek függvényé­ben kell fedezni az állam költségeit a munkaerő felkészítésében, a szo­ciális és kulturális igények kielégíté­sében, a kommunális és más szol­gáltatások ellátásában, amelyeket a dolgozóknak és családjaiknak nyújt. A természeti források (föld, víz, hasznosítható ásványok) után járó befizetésekkel kell kiegyenlíteni azt a jövedelemkülönbséget, amely az eltérő természeti adottságok miatt jön létre. A természeti források után járó befizetésekkel együtt a költség- vetésben ki kell használni a vállalati jövedelmi adót is, amelyet a levoná­sok és hiteltörlesztések után meg­maradó vállalati jövedelem után fi­zetnek be. 4. A teljes önels2ámolásra való áttérésnél a vállalati kollektíva két módszert választhat termelési tevé­kenysége sajátosságainak függvé­nyében a jövedelem kialakítására. Az első modell a nyereség nor- matívumokban meghatározott Az SZKP Központi Bizottságának a véleménye szerint a vállalatok (egyesületek) új gazdasági mecha­nizmusának a feltételei között a gaz­daság központi irányítását új minő­ségi formában kell megvalósítani. Azokra a kérdésekre kell irányítani, amelyek csak központi szinten old­hatók meg. Ide tartozik elsősorban a gazdasági, a szociális és a tudo­mányos-műszaki fejlesztés orszá­gos stratégiájának a megvalósítása, továbbá a népgazdasági folyamatok szabályozása a gazdaság teljes és megbízható egyensúlya alapján. Ezen kívül létre kell hozni a szüksé­ges feltételeket a vállalatok (egyesü­lések), valamint a területi irányítási egységek hatékony gazdálkodásá­hoz. Az átalakítással optimális össz­hangról kell gondoskodni a gazda­ság központosított és tervszerű irá­nyítása, valamint egyes láncszemei­nek önállósága között, az áru- és pénzviszonyok fejlesztése útján. A kommunista párt és a szovjet állam gazdaságpolitikájából eredő stratégiai célok elérése a jelenlegi feltételek között olyan központi irá­nyítási rendszer kialakítását teszi szükségessé, amely az érdekek szabályozása által fog érvényesülni, az összes gazdasági szabályozó ki­használásával a pénzügyi és hitel- kapcsolatok, az árak és az anyagi- műszaki ellátás terve alapján, ezek szerves összhangjában és egysé­gében. A demokratikus centralizmus je­lenlegi formájának fejlesztésében a dolgozók aktivitásából, a vállalatok önállóságából és a gazdasági mód­szerek sokoldalú kihasználásából kell kiindulni. Tervezés Az SZKP Központi Bizottsága megállapítja, hogy a gazdaság egy­séges népgazdasági komplexum­ként való irányítása a szocialista elosztásán alapul. A béralapot a tiszta termelés alapján, vagy a bá­nyászati ágazatokban naturális ter­melési értékalapján határozhatjuk meg. A nyereségből kell fizetni a fel­sőbb szervek költségvetési hozzájá­rulását is. Ebből kell fedezni a hite­lek kamatait. A megmaradt nyeresé­get - a befizetések után - a dolgo­zókollektíva kapja. Ebből képzikater- melési és a tudományos-műszaki fejlesztési alapot, a szociális fejlesz­tés és az anyagi ösztönzés alapját. Ebben a modellben a jövedelem a béralapból és a megmaradt nyere­ségből képződik. A második modell (a kollektív szállítói szerződés modellje) a jöve­delmi normatívumok szerinti elosz­tásán alapul, miután a nyereségből a termelési költségeket levonták. A bevételekből számlázzák a hozzá­járulást a felsőbb szervek és az állam költségvetéséhez, fizetik a hite­lek kamatjait és azután kialakul az önelszámolási jövedelem. Az egy­séges béralap úgy képződik, mint a vállalat önelszámolási jövedemé- nek maradéka a fejlesztési, szociális alapok normarendszer szerinti kiala­kítása után. 5. Ki kell alakítani a gazdasági verseny feltételeit, az állami és szö­vetkezeti vállalkozások versenyét a fogyasztók igényeinek jobb kielé­gítése érdekében, minimális költsé­gek mellett. A versenyt ki kell hasz­nálni a monopolizmus és a fogyasz­tással szembeni termelői diktátum megszüntetésének eszközeként. 6. Annak biztosítása érdekében, hogy minden dolgozó a termelésnek valóban a gazdája legyen, a vállalat jogainak garantálása érdekében meg kell valósítani a dolgozókollektí­va önkormányzásra való áttérését. Az önkormányzat előnyeit teljeseb­ben ki kell használni a személyi érdekeltség megteremtése, a közös tulajdon gazdaságos kihas/.nálása, a kezdeményezés ösztönzése, min­den dolgozó ötletességének támo­gatása, és végül a saját vállalat ügyei iránti felelősség érzésének fel­keltése érdekében. Ajánlani kell a dolgozókollektívák számára, hogy az 1987-1988-as években alakítsák meg e kollektívák tanácsát, és válasszanak vezető dolgozókat a pályázati rendszer széles körű alkalmazásával. gazdasági rendszer jelentős vívmá­nya és előnye, a párt gazdaságpoli­tikája érvényesítésének fő eszköze. 1. A tervezett gazdaság előnyei­nek teljesebb kihasználása érdeké­ben át kell építeni az ország gazda­sági és szociális fejlődésének állami tervezési rendszerét. Annak érdekében, hogy a párt gazdasági stratégiája az érvényesí­téséhez vezető utak és eszközök terveibe kerüljön, ki kell dolgozni a Szovjetunió gazdasági és szociális fejlődésének a koncepcióját a követ­kező 15 évre, amely kiindulási gaz­dasági és politikai platformot fog képezni. Ennek a koncepciónak tar­talmaznia kell az ország fejlődésére vonatkozó kiemelt feladatokat és cé­lokat, meg kell határoznia a szerke­zeti és a beruházási politika, a tudo- mányos-műszaki haladás irányzata­it, a szociális fejlesztés céljait, a köz- művelődési és a kulturális potenciál gyarapításának, s az ország védelmi képessége megtartásának a felada­tait. Ez a koncepció tudományosan indokolt programként fog szolgálni a Szovjetunió 15 éves időszakra szóló gazdasági és szociális fejlődé­se fő irányzatainak az előkészítésé­hez, az első ötéves időszak részle­tes indoklásával. A fő irányzatoknak konkrét számokban és feladatokban kell kifejezniük a párt stratégiáját, meg kell határozniuk a terv kiindulá­si paramétereit a legközelebbi öt­éves időszakra, s meg kell indokol­niuk teljesítésének lehetőségeit és időpontjait az ötéves tervidőszak egyes éveiben. 2. A Szovjetunió gazdasági és szociális fejlesztésének éves szaka­szokban kidolgozott állami ötéves terve a fő irányzatokban kitűzött cé­lok és feladatok megvalósításának alapvető formáját képezi. (Folytatás a 4. oldalon) I. A vállalatok (egyesülések) áttérése > az új gazdasági mechanizmusra 1. Az SZKP Központi Bizottsága mára elengedhetetlen a legkedve­úgy véli, hogy a gazdasági mecha- zóbb gazdasági feltételek kialakítá­nizmus gyökeres változásainak kiin- sa, jogainak megszilárdítása, fele­dulópontja a gazdaság alapvető lősségének növelése, melynek alap­egysége, a vállalat (egyesülés). Szá- ján megvalósítható a gazdaságirá­II. A népgazdaság központi irányításának a hatékonyságát gazdasági módszerekkel kell növelni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents