Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-03 / 153. szám, péntek
Alapvető határozatok a gazdaságirányítás gyökeres átalakításáról (Folytatás a 3. oldalról) A Szovjetunió gazdasági és szociális fejlődése állami ötéves tervének a javaslatát a Szovjetunió Állami Tervbizottsága készíti elő, a gazdasági és szociális fejlesztés fő irányzatai, a Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok minisztériumainak (reszortjainak) tervjavaslatai alapján, s ez a javaslat meghatározza a népgazdaság eredményeit, részarányait és hatékonyságát jellemző fő mutatókat. A Szovjetunió Állami Tervbizottsága az ötéves tervjavaslatot a soron következő ötéves tervidőszak kezdete előtt terjeszti a Szovjetunió Minisztertanácsa elé. A Szovjetunió minisztériumai (reszortjai) és a szövetségi köztársaságok minisztertanácsai, figyelembe véve a gazdasági és szociális fejlődés fő irányzatait, a Szovjetunió Tervbizottsága által lebontott tervezési alapadatokat, valamint a vállalatok (egyesülések) terveit, előkészítik az ágazatok és a szövetségi köztársaságok ötéves fejlesztési tervjavaslatait. A Szovjetunió minisztériumai és a szövetségi köztársaságok minisztertanácsai meghatározzák a kiindulási adatokat az alájuk rendelt vállalatok (egyesülések) ötéves terveinek kidolgozásához: az irányszámokat, a hosszú távú, stabil gazdasági nor- matívumokat, az állami megrendeléseket és kereteket. A vállalatok (egyesülések) a kiindulási adatokkal, a megrendelők és az anyagiműszaki ellátásról gondoskodó szervek közvetlen megrendeléseivel összhangban kidolgozzák és jóváhagyják saját terveiket. 3. Az átalakítás központi elemét képezi a gazdasági módszerekre való áttérés a vállalati tevékenység tervezésében, az irányszámok, a hosszú távú stabil gazdasági normatívumok, az állami megrendelések és keretek alapján. Az irányszámoknak ki kell fejezniük a vállalat által gyártott termékek társadalmi szükségletét, valamint a termelés színvonalának minimális hatékonyságát. Ezek nem lehetnek direktív jellegűek, nem kötelezhetik a dologzókollektívákat a terv kidolgozásánál, hanem széles teret kell nyújtaniuk számukra a partnerek, megválasztására vonatkozó döntéseknél a gazdasági szerződések megkötéséhez. A vállalatok tevékenységének az értékelésénél és a kollektívák anyagi össztönzésénél a megrendelések és a szerződések teljesítését kell fő szempontként érvényesíteni. Az irányszámok közé tartoznak a termelés, a munkák és a szolgáltatások értékmutatói a szerződések kötéséhez, a nyereség (bevétel), a valutáris nyereség, a tudományosműszaki haladás legfontosabb általános mutatói, valamint a szociális szféra fejlesztési mutatói. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének, a teljes önálló elszámolásra, a jövedelmezőségre és a saját forrásokból való finanszírozásra való áttérés befejezésének az ideje alatt ki lehet használni a munkatermelékenység és az anyagigényesség mutatóit is. A hosszú távú, stabil gazdasági normatívumok meghatározzák a költségvetéshez fűződő viszonyokat, a bér- és az ösztönzési alap kialakításának a feltételeit, s az árakkal, valamint a hitelkamatlábbakkal együtt a tervezési tevékenység fő eszközeit képezik, a tervező szervek általuk gyakorolnak hatást a vállalatokra, hogy azok a társadalmi érdekeknek megfelelő, s a terv céljainak elérésére szolgáló tevékenységet folytassanak. Az állami megrendelések biztosítják a legfontosabb társadalmi szükségletek kielégítését, főleg új termelési kapacitások és szociális létesítmények bevezetésére vonatkoznak az állami központosított beruházási keretből, valamint egyes termékfajták szállítására, amelyek elsősorban az országos szociális feladatok, a tudományos-műszaki programok teljesítésére, az ország védelmi képességének szilárdítására, valamint a mezőgazdasági termékek össz- szövetségi és köztársasági alapokba való szállítására szolgálnak. Az állami megrendeléssel a felettes szerv bízza meg a vállalatot, miközben versenytárgyalásos eljárást is alkalmazhat; ezeket a megrendeléseket tervbe kell foglalni. Az állami megrendelések kivitelezésénél meg kell határozni a felek, a szállító és a megrendelő kölcsönös felelősségét. A vállalatok számára lebontott limitek meghatározzák az ágazatközi termelés fejlesztésére, az új építkezésekre, valamint a rendkívül fontos feladatok teljesítésére szolgáló állami központosított beruházások maximális összegét, amely magába foglalja az építési, szerelési és szállítási munkákra vonatkozó állami tervet, továbbá a központilag elosztott anyagi forrásokat. 4. Az összes tervezési tevékenység átalakításának általános feladataiból kiindulva az egész országban alapvetően át kell szervezni a Szovjetunió Állami Tervbizottságának és a többi központi gazdasági szervnek a tevékenységét. Az állami tervbizottságot úgy kell átalakítani, hogy az az ország valódi tudományosgazdasági központjává váljon, amely nem foglalkozik a gazdasági élet mindennapi kérdéseivel. A figyelmét a gazdasági és szociális fejlesztés tervszerű irányításának stratégiai irányzataira, a legfontosabb népgazdasági arányok meghatározására, a fő tudományos-műszaki eredmények hasznosítására, a szerkezeti és beruházási politika tökéletesítésére, valamint a népgazdaság egyensúlyának biztosítására kell összpontosítania. Ezekből a feladatokból kiindulva újjá kell szervezni a Szovjetunió Állami Tervbizottságának és a további l^rvezési szerveknek az apparátusát, meg kell erősíteni azokat az osztályokat, amelyek az összesített anyagok feldolgozásával, a szociálgazdasági, tudományos-műszaki és területfejlesztési kérdésekkel foglalkoznak. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának a tevékenységében első helyre kell tenni a gazdasági mechanizmus állandó fejlesztését, a vállalatok hatékony munkájához szükséges gazdasági feltételek kialakítását, valamint a hosszú távú, stabil gazdasági normatívumok tudományosan alátámasztott kidolgozását. Az adott feltételek között, amikor növekszik a pénzügyi tervek, a hosszú távú, stabil gazdasági normatívumok, az árrendszerek, a pénzügyi és hiteleszközök, a javadalmazási és ösztönzési alapelvek ötéves időszakra vonatkozó koordinált kidolgozásának a jelentősége, a Szovjetunió Állami Tervbizottságát fel kell hatalmazni a központi gazdasági szervek tevékenységének koordinálására. Minden tervezési tevékenységet úgy kell szervezni, hogy az gyakorlatilag elősegítse a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, ami a gazdasági növekedés fő forrását képezi. Miként az egész népgazdaságban, úgy a tudományos-műszaki haladás irányításában is teljes mértékben fel kell számolni az admi- nisztratív-voluntarista módszereket, s át kell térni az irányítás gazdasági módszereire. A hosszú távú, stabil gazdasági normatívumokat, az árakat, a pénzügyi és hitelpolitikát, valamint az állami megrendeléseket a tudományos-műszaki haladás gyorsítására kell irányítani. E követelményekkel összhangban újjá kell szervezni a Szovjetunió Tudományos-Műszaki Állami Bizottságának a tevékenységét is, fel kell hatalmazni az állami tudományosműszaki programok kidolgozására, a tudományos-műszaki fejlesztésre vonatkozó állami megrendelések előkészítésére, elfogadtatására és teljesítésük ellenőrzésére. Az ágazatközi tudományos-műszaki komplexumok igazgatásában gondoskodni kell a versenytárgyalásos és szerződéses alapelvek széles körű bevezetéséről a tudományos-műszaki szférában, az alapkutatást is beleértve. A tudományos kutatást és fejlesztést az önelszámolás alapelveivel, valamint a saját forrásokból való finanszírozással összhangban kell irányítani, amikor a megrendelő a kutatási eredmény felhasználását a hatékonyságának megfelelő mértékben téríti meg. Anyagi-műszaki ellátás Az SZKP Központi Bizottsága megállapítja, hogy a gazdálkodás új feltételei között az anyagi-műszaki ellátást is alapvetően át kell alakítani 1. Elsősorban arról van szó, hogy határozottan át kell térni az anyagi források központosított alapjainak a képzéséről, s az .átvevőknek való kiutalásról a termelőeszközök forgalmazásának nagykereskedelmi módszerére. A nagykereskedelmet úgy kell szervezni, hogy fokozódjon a megrendelőknek a termelőkre gyakorolt hatása, s dinamikus összhang alakuljon ki a kereslet és a kínálat között. Meg kell szüntetni az anyagi források hiányát, s reális lehetőséget kell biztosítani minden vállalat számára, hogy saját pénzügyi forrásai keretében beszerezhesse a szükségleteinek és fejlesztési terveinek megfelelő anyagi-műszaki forrásokat, s ezzel megteremteni az anyagi feltételeket a teljes önelszámolás, a saját forrásokból való önfinanszírozás érvényesítéséhez. A termelőeszközöket forgalmazó nagykereskedelmet a szabad eladás és vásárlás formájában kell szervezni, a felhasználó és a termelő közti közvetlen szerződések, valamint a közvetítőkkel, elsősorban a területi anyagellátási szervek vállalataival és szakosított kereskedelmi szervezetekkel kötött szerződések alapján. A termelőeszközök nagykereskedelmi forgalmazására való átállást négy-öt év alatt kell befejezni. Az elosztási keretek között csak a különlegesen hiánycikknek minősülő termelőeszközöket célszerű forgalmazni. A legközelebbi években a termelőeszközökkel való kereskedelemre való áttérést az egyes árucsoportok szerint kell megvalósítani, előtérbe helyezve a fogyasztási cikkek gyártásához, a mezőgazdaság, az építőipar és a gépipar ellátásához, valamint a kooperációs egyéni munkatevékenység fejlesztéséhez szükséges árucsoportokat. 2. Meg kell szervezni az állami megrendelések teljesítésének és biztosításának a rendszerét. Az állami megrendelések szerkezetét a Szovjetunió Állami Tervbizottsága határozza meg, az egyes minisztériumok és központi szervek a Szovjetunió Állami Tervbizottságával együtt határozzák meg saját állami megrendeléseiket. A köztársasági minisztériumok és hivatalok által irányított vállalatok számára, a fogyasztási cikkek és a fizetett szolgáltatások területére (a Szovjetunió Állami Tervbizottsága és a szövetségi minisztériumok által meghatározott állami megrendeléseken kívül) a szövetségi köztársaságok minisztertanácsai határozzák meg az állami megrendeléseket. A gazdasági irányítás szervei vállalatokat (egyesüléseket) bíznak meg az állami megrendelések teljesítésével, s szükség esetén ismertetik azoknak a vállalatoknak, szervezeteknek és intézményeknek a jegyzékét, amelyek jogosak az ilyen megrendelések alapján gyártott termékek vásárlására. 3. Az anyagi-műszaki ellátás területén a Szovjetunió Anyagi-Műszaki Ellátási Állami bizottságának területi szervei az egyes helyeken a vállalatokkal együtt fő feladatként gondoskodnak az anyagi-műszaki ellátás megbízható és hatékony rendszerének kialakításáról, a szállítók és megrendelők közti stabil és ésszerű kapcsolatokról, a szállítások ellenőrzéséről, s hatékony segítséget nyújtanak a vállalatokban a szükséges anyagi források beszerzéséhez. A Szovjetunió Anyagi- Műszaki Ellátási Állami Bizottságának és szerveinek gondoskodniuk kell a termelőeszközök önelszámolási alapon megvalósuló sokoldalú kereskedelmének a fejlesztéséről, valamint az anyagi források ésszerű kihasználásának gazdasági irányításáról. Az anyagellátó és értékesítő szervezeteknek önálló, önelszámoló vállalatokká kell átalakulniuk, amelyek fizetett szolgáltatásokat nyújtanak a termékek legésszerűbb értékesítési módozatainak a kiválasztásában, az eladás közvetítésében, az anyagellátás lehetséges forrásainak megállapításában, a kistermelők és a kisfogyasztók ellátásában, a termékek raktározásában, és kezelésében, a másodlagos források kihasználásában és más területeken. Az anyagi-műszaki ellátás szervei és a vállalatok anyagi felelősséget viselnek szerződéses kötelezettségeik teljesítéséért, s az előírt módon megtérítik az általuk okozott kárt Árképzés Az SZKP Központi Bizottsága úgy véli, hogy a gazdaságirányítás átalakításának jelentős részévé kell tenni az árképzés gyökeres reformját. A gazdálkodás új feltételei között energikusan fel kell számolni az árképzés jelentőségének a lebecsülését a népgazdaság irányításában, az árakat hatékony eszközzé kell változtatni a társadalmi termelés hatékonyságának növelésében, az irányítás gazdasági módszereinek fejlesztésében, az önálló elszámolás és a saját forrásokból való finanszírozás elmélyítésében. 1. Az árrendszernek nemcsak egyes részeit kell tökéletesíteni, hanem el kell végezni az egész ármechanizmus, a nagykereskedelmi, a felvásárlási és a kiskereskedelmi árak és az illetékek kölcsönösen összefüggő átalakítását. Az árképzés reformjának elő kell segítenie a népgazdaság egészséges fejlődését, s jobb feltételeket kell kialakítania a termelés hatékonyságáért folytatott harchoz. Az ár- és illetékrendszer átalakítását a lehető legrövidebb időn belül kell elvégezni, hogy a következő ötéves tervben már az új árak érvényesüljenek. Ezért azonnal hozzá kell fogni az előkészítéshez. 2. Az árképzés gyökeres reformjának megvalósítása során komplex módon felül kell vizsgálni az árak és az illetékek minden fajtáját, s szerves összefüggésről kell gondoskodni a nagykereskedelmi, a felvásárlási, a kiskereskedelmi árak és az illetékek között. Ezekben következetesen ki kell fejezni a termelés és az értékesítés társadalmilag szükséges költségeit, a termékek használati tulajdonságait, minőségét és a fizetőképes keresletet. Az árakban figyelembe kell venni a termelési alapokból eszközölt befizetéseket a munkaerőre és a természeti forrásokra fordított költségeket, valamint a környezetvédelmi ráfordításokat. Az áraknak fékező hatást kell gyakorolniuk a ráfordítások növelésével • szemben, fokozni kell ösztönző hatásukat a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, a termelés minőségi színvonalának javítására, s a források takarékosabb felhasználására. Az új árrendszernek elő kell segítenie az indokolatlan újraelosztási folyamatok és juttatások korlátozását, s a gazdaságilag alátámasztott feltételeket kell kialakítani a teljes önelszámolásra, a saját forrásokból való finanszírozásra való áttéréshez a népgazdaság minden ágazatában. Az új árrendszerben meg kell javítani a viszonyokat a nyersanyagok és a feldolgozóipari termékek nagykereskedelmi árai között. Az egyes ágazatok normális jövedelmezőségi színvonalának biztosítása érdekében, valamint a tüzelőanyagok és a nyersanyagok takarékosabb fel- használására való ösztönzés céljából növelni kell a nyersanyagok és a tüzelőanyagok árát. A gépipari termékek és az új műszaki berendezések áraiban figyelembe kell venni a gépek és berendezések tényleges hatékonyságát, ösztönözni kell a termelést a minőségi színvonal emelésére, az alapvetően új technika bevezetésére, amely megfelel a legjobb külföldi mintáknak, illetve meghaladja azok színvonalát. A tudományos-műszaki teljesítmények szerződéses árát a kihasználásukból eredő haszon szerint kell megállapítani. Az építőiparban ki kell alakítani a feltételeket a kész építmények és más építőipari végtermékek szerződéses árainak széles körű bevezetéséhez. A mezőgazdasági termékek szerződéses áraival ki kell alakítani a feltételeket a termelés koncentrálásához a fő fogyasztási körzetekben, a termelés szakosításához és észszerű területi elosztásához, a kolhozok és a szovhozok jövedelmező munkájához, a munkatermelékenység növeléséhez, a termékek minőségi színvonalának javításához és a termelési költségek csökkentéséhez. Törekedni kell arra, hogy fokozatosan elterjedjen a mezőgazdasági termékek szerződéses és elszámolási árakon való felvásárlása, az adott végtermékek nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árai alapján, illetve azok keretében. A kiskereskedelmi árak változtatása nemcsak nem vezethet a dolgozók életszínvonalának romlásához, hanem ellenkezőleg, emelnie kell a dolgozók egyes kategóriáinak az életszínvonalát, s elő kell segítenie a szociális igazságosság teljesebb érvényesítését. Tekintettel az árképzés reformjának jelentőségére és bonyolultságára, nagy felelősséggel kell gondoskodni az előkészítéséről. Figyelembe véve ennek politikai és szociális jelentőségét, az árképzés reformját minél szélesebb körben országosan meg kell vitatni. Az árak és az illetékek tervezését az ötéves tervek részévé kell tenni, azzal a céllal, hogy az árakban teljesebb mértékben visszatükröződjenek a népgazdaság fejlesztésének feladatai és feltételei az adott tervezési időszakban. 3. A Szovjetunió Állami Árbizottságának és szerveinek az árképzés gyökeres reformjának előkészítésére és végrehajtására kell irányítaniuk a tevékenységüket, arra, hogy az árak összhangban legyenek a párt szociális politikájának, valamint a termelés népgazdasági hatékonyságának a követelményeivel, s ellenőrizniük kell az árak általános színvonalát, szerkezetét és dinamikáját. Az egyes konkrét termékek és szolgáltatások árának meghatározásánál a gazdasági módszerek széles körű érvényesítéséből kell kiindulni, miközben erősíteni kell a központ szerepét az árképzés egész folyamatának az irányításában. Alapvető mértékben meg kell növelni a fogyasztók szerepét az árak meghatározásában, ki kell szélesíteni a limitárak és a szerződéses árak meghatározásának a gyakorlatát, összhangba kell hozni a stabilitást a rugalmassággal, egyszerűvé kell tenni az árképzési eljárást, alapvető mértékben csökkenteni kell a központilag meghatározott árak részarányát, s ezeket az országos terv előkészítésével együtt kell megállapítani. Ki kell alakítani az árellenőrzés egységes országos rendszerét. Le kell küzdeni azokat az irányzatokat, amelyek a vállalatok' közti verseny kibontakozása alapján az árak növeléséhez vezetnek, fel kell számolni az áruhiányt, a monopolizmus bármilyen megnyilvánulását, a termelők kényszerítését a felhasználók részéről, akik az önfinanszírozás feltételei között csak saját eszközeikkel gazdálkodhatnak. Pénzügyi és hitelmechanizmus Az SZKP Központi Bizottsága úgy véli, hogy a gazdálkodás új feltételeire való sikeres áttérés érdekében a pénzügyi és hitelmechanizmust is gyökeresen át kell alakítani. 1. A pénzügyi és a hitelpolitikának az egyik legfontosabb eszközzé kell válnia az áru- és pénzviszonyoknak a gazdaság tervszerű irányítási mechanizmusába való szerves bekapcsolásában, s a gazdasági hatékonyság növelésében. Ahhoz, hogy az új gazdasági mechanizmus működhessen, mindjárt a kezdetben javítani kell a pénzügyi helyzetet. Ezért ki kell dolgozni egy speciális programot a népgazdaság pénzügyi felélénkítésére, s a pénz- forgalmat összhangba kell hozni az anyagi források forgalmával. A termelési ráfordításokat a bevételekből kell fedezni, a végrehajtott intézkedések hatékonyságának megfelelően. 2. Az ötéves pénzügyi terveket a gazdasági és szociális fejlesztés állami terveinek elválaszthatatlan részévé kell tenni. A vállalatok és a költségvetés viszonyait normatívumokkal kell szabályozni, maximális mértékben korlátozni kell az eszközök térítés- mentes forgalmazását, s ki kell zárni minden bevételi lehetőséget, amely nem függ össze áruértékesítéssel. Növelni kell a költségvetés bevételi részének a stabilitását. A fő bevételi forrásnak a szocialista vállalatok befizetéseiből kell származnia, a felhasznált források arányában. 3. A Szovjetunió Pénzügyminisztériumának és helyi szerveinek ok(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1987. VII. 3.
