Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-24 / 171. szám, péntek
KORSZAKVÁLTÁS A VEGYIPARBAN Széles nemzetközi alapokon Nemcsak a hazai igényekhez igazodva A vegyipar valamennyi iparilag fejlett országban jelentős helyet foglal el az ipari struktúrában. Nemrég az Incheba 1987 nemzetközi vegyipari vásár alkalmával vizsgázott a hazai vegyipar, s e nemzetközi megmérettetésben nem kellett sžégyent vallania. Tanúi lehettünk annak, hol tart jelenleg a vegyipar, de annak is, milyenek távlatai. Ebből az alkalomból beszélgettünk Stanislav Demovičcsal, aki az SZSZK Ipari Minisztériumának osztályigazgatója és a vegyi- valamint a fafeldolgozó ipar fejlesztéséért felelős. Több mint száztízezer lakás épült Bratislavában az elmúlt három évtizedben Harminc év távlatából A tömeges lakásépítés kezdetei Bratislavában • Sokat mondó adatok • Túl a száztízezredik lakásegység átadásán • Tervek 2000-ig • Bevezetőben röviden vázolhatnánk, hová helyezhetjük a hazai vegyipart a csehszlovák népgazdaság szerkezeti felépítésében?- Nehéz lenne valamiféle fontossági sorrendet felállítani az egyes iparágak között, hiszen valamennyi iparág egyformán fontos, ha a népgazdaság egészet a lakosság szempontjából vizsgáljuk. így ha bármelyik is stagnál vagy a termelése visszaesik, azt a lakosság - ha néha közvetve is de tapasztalja. Az ipari termelés oldaláról nézve azonban a vegyipart mindenképpen nagyon fontos iparágnak kell tartanunk, hiszen nincs népgazdasági ágazat, amelytől elválaszthatatlan lenne. Ennek megfelelően a vegyipar összhangban a világban megfigyelhető irányzatokkal, idehaza is előnyös fejlesztési feltételek között fejlődött, különösen Szlovákiában, ahol 1980-ig az iparág fejlődési üteme gyorsabb volt a többi iparágénál. Például amíg 1970-ben Szlovákia ipari termeléséből 16,2 százalékban részesedett a vegyipar, addig tíz évvel később már 18,4 százalék volt ez a részarány. Ennek ellenére a csehszlovák népgazdaság igényeinek kielégítésére a vegyipari termékek jelentős részét behozatalból fedeztük. Például 1975 vegyipari behozatala több mint kétszerese volt az 1970-ben behozott vegyipari termékek összértékének. A későbbiek során azonban csökkent a behozatal növekedési üteme. A jelenlegi évtized végéig pedig csökkenteni akarjuk a tőkés importot, míg a szocialista országokból származó behozatal enyhe növekedésére számítunk. • Ezek szerint a 7. ötéves tervidőszak során alapvető változások következtek be ebben az iparágban.- Azt is mondhatnánk, hogy markáns változásoknak lehettünk tanúi. A vegyipar fejlődési üteme olyannyira csökkent, hogy az egész ipari fejlődés üteme alatt maradt. Ez egyrészt a világban bekövetkezett energia- és nyersanyagválság következménye is volt. Azt sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az elmúlt időszak az iparág alapeszközeinek lelentös elhasználódásához vezetett. • Ez - úgy érzem - olyan szempont, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül...- A termelési-műszaki bázis elöregedése és az alapeszközök elhasználtsága fokozódott. Az 1975- tól 1985-ig terjedő tíz év alatt a gépek és berendezések 42,1 százalékról 66,6 százalékra használódtak el. így a 8. ötéves tervidőszak elején a vegyipari termelési-műszaki bázis állapota megközelítően a következő képet mutatta: korszerűnek minősíthető a termelőbázis 10-15 százaléka, konkrétabban a petrolkémia, valamint a műszáltermelés és a hagyományos vegyipar berendezéseinek egy része; átlagos színvonalúnak mondható a termelőbázis berendezéseinek 50-60 százaléka, és morálisan elöregedett immár 30-40 százaléka. Ezekből a hozzávetőleges adatokból az következik, hogy halaszthatatlanul a javítás lehetőségeit kellett keresnünk, elsősorban a korszerűsítések és felújítások révén. • Mit jelent ez „hétköznapi" nyelvre lefordítva?- Mindenekelőtt azt, hogy a vegyipar további fejlődése szempontjából elengedhetetlen a fejlesztés korábbi dinamikájának elérése, hogy a vegyipar gyorsabban fejlődjék a népgazdaság egészénél. Az 1986-1990 közötti évek fejlesztési tervezete Szlovákiában az eddig kiépített termelési-műszaki bázis lehetőségeinek figyelembe vételével készült. A 8. ötéves tervidőszak során fokozatosan előtérbe kerül - és jelentősen megnövekszik - a finomvegyipari termelés, az egyes különleges vegyipari készítmények gyártása, összhangban a 09-es állami célprogrammal. Ezzel párhuzamosan tovább mélyül a kemizáció folyamata, növekedik a vegyipari termékek exportja, elmélyül a nemzetközi együttműködés és szakosodás, melynek során a csehszlovák vegyipar termelése a korábbinál sokkal inkább igazodik a többi KGST-or- szág vegyipari termeléséhez és szükségleteihez. • Ezek az említett irányzatok Szlovákia vegyipari fejlesztésében miként nyilvánulnak meg?- Mindenekelőtt a vegyipari beruházások megoszlása mutatja a végbemenő markáns változást. Eszerint a vegyipari fejlesztésre szánt kiadásokból a finomvegyipar termelésének növelésére 46,3 százalékot szánunk, és jelentősek - együttesen 14,6 százalékot tesznek ki - a kőolaj-feldolgozás és a petrolkémia fejlesztésének kiadásai. Még a számoknál maradva: 4,4 százalék az összkiadásoknak a műanyag- és gumiipar fejlesztését szorgalmazza, a többi vegyipari ágazatra 7,4 százalék jut. • A számszerű adatok mögött tmeghúzódó tények csak aláhúzzák a már említett változás elmélyülését...- Ezek az adatok és a bevezetőben jelzett irányvonal is bizonyítja, hogy a 8. ötéves tervidőszakra előírt vegyipari fejlesztés elsősorban az alapvető vegyipari nyersanyagoknak a korábbinál tökéletesebb fel- használását szorgalmazza. Ez mindenekelőtt a kőolajfeldolgozásra vonatkozik. A hidrokrakk-eljárással jobb minőségű kőolajszármazékokat nyerünk, miközben a kőolajszármazékok továbbfeldolgozásával jelentősen csökken a kőolajnak, mint energetikai nyersanyagnak a szerepe. Tovább fejlődik a petrolkémia és minőségileg új nyersanyagbázissal gazdagodik a finomvegyipar, amelynek termékei választékukban tovább bővülnek, s termelési volumenük jelentősen megnő. Nagy beruházások árán bővül a különböző polimérada- lékok termelése, aminek következtében a csehszlovák vegyipar tovább szakosodhat, Szlovákia vegyipara pedig felzárkózik azon fejlett országok vegyipara mellé, amelyek a szóban forgó - például gumiipari - adalékanyagok termelésében az élen járnak. Ezáltal jelentősen nő a hazai vegyipar exportképessége. Mint ismeretes, a vágsellyei (Šaľa) Duslo nemzeti vállalat Antioxi- dáns-CD új gyáregységének termelése révén az azonos nevű gumiipari adalékanyag gyártásában máris világelsők vagyunk. A kenőolajok adalékanyagainak termelésében is jelentős előrelépést várunk, ennek viszont számottevő az importpótló jelentősége. A növényvédőszerek termelésének fejlesztési programja szintén elsősorban az importpótlást szorgalmazza. • Amikor a fejlesztés irányait az ipari minisztérium hatáskörében meghatározták, milyen szempontokat tartottak még szem előtt?- Elsősorban olyan strukturális átépítésre törekedünk 1990-ig, hogy az alacsony energiaigényű vegyipari termelés váljon meghatározóvá. A kőolaj-feldolgozásban végbemenő, akár forradalminak is mondható változás természetesen jelentős új beruházásokat igényel, de egyidejűleg korszerűsíteni kell a meglevő termelőkapacitást. Halaszthatatlanná vált a hazai kőolaj feldolgozására szolgáló berendezések korszerűsítése is. A propilén és az etiléngyártásban nem szándékozunk új kapacitásokat építeni, azonban feltétlenül korszerűsíteni kell a meglevőt. A szervetlen vegyipari termelésben oly módon szándékozzuk innoválni a termelési folyamatokat, hogy egyrészt csökkentjük az energiaigényt, és jelentősen korlátozzuk a kedvezőtlen környezeti hatásokat. A műtrágyagyártásban egész sor komplex felújítást kell végrehajtanunk pl. a vágsellyei Duslo és a strážskéi Chemko nemzeti vállalatnál. • Ezek szerint a vegyipari termelésben bekövetkező változások nagymértékben érintenek más iparágakat, népgazdasági ágazatokat is...- Természetesen, hiszen már említettük is a vegyipar sokféle vonatkozását. A témánál maradva: folytathatnám még a sort a szerveskémiai termelési kapacitások korszerűsítésével, de nem hagyhatom ki a felsorolásból a vegyipar textilipari vonatkozásait sem. Jelentősen növelni fogjuk a műszálak minőségét, s itt újabb szerepet kap a finom- vegyipar, amelynek adalékanyagain múlik a műszálak minőségének javulása. Folytathatnám a sort az elektrotechnikai iparral, a gyógyszergyártással, a vitaminprogrammal stb., vagyis a finomvegyipari termelés ugrásszerű fejlesztése jelenti a vegyipari termelés fő strukturális változását. A fejlődésre továbbá jellemző lesz a választékbővítés is, ami pedig fokozott igénnyel lép fe! a tudományos-műszaki fejlesztéssel, az alkalmazott kutatással szemben. A fejlődés elképzelhetetlen az alapkutatásban dolgozó szakemberekkel történő szoros együttműködés, akárcsak a KGST-országok szakembereivel folytatandó együttműködés hatékonyabbá tétele nélkül. • Az elmondottakból következik, hogy Szlovákia vegyiparát - és természetesen az egész csehszlovák vegyipart - csakis a többi KGST- ország vegyiparának szerves összefonódása részeként kell és lehet elképzelni.- Hangsúlyozni szeretném, hogy Szlovákia vegyiparának széles nemzetközi összefüggései vannak. Ez nemcsak abból következik, hogy jelentős mértékben importálunk nyersanyagot és különböző vegyipari produktumot, hanem abból is, hogy a gazdaságilag hatékony és gazdaságos termelőkapacitások létesítése általában meghaladja a vegyiparral szemben támasztott hazai igényeket. Amikor Szlovákia vegyiparának fejlesztéséről beszélünk, szem előtt kell tartanunk a nemzetközi együttműködést és szakosodást, mert csak így tudjuk maximális mértékben kihasználni a már üzembe helyezett vagy a későbbiek során üzembe helyezendő nagy termelőkapacitásokat. Ezek tervezésénél is már döntően esett latba az a szempont, hogy lehetőleg más KGST-orszáqok szükségletét is fedezzük. A Cseh és a Szlovák Kereskedelmi Minisztérium az előző ötéves tervidőszakhoz hasonlóan az 1986 és 1990 közötti időszakra is kidolgozta a fogyasztási cikkek innovációjának fő irányelveit, amelyekkel igyekszik a helyes irányba terelni a termelővállalatok áruszerkezetét. A dokumentum mintegy 2000 konkrét javaslatot tartalmaz teljesen új és lényegesen módosított gyártmányok mintegy 34 milliárd korona értékben való előállítására vonatkozóan. Ez körülbelül négyszer annyi, mint amennyit a 7. ötéves tervidőszakra kidolgozott program előirányzott. A dokumentum nem zárt jellegű, hanem minden évben pontosítják és kiegészítik a tudományos-műszaki haladás eredményei s a kereskedelem igényei alapján. A szállítók és megrendelők idei tárgyalásai során a kereskedelmi szervezetek a termelővállalatoktól 844 új gyártmány szállítását kérték 11,6 milliárd korona értékben. A termelők azonban csak 655-nek a szállítását vállalták 7,6 milliárd korona értékben. Ez a kért mennyiségnek a kétharmada. Ilyen különbségek voltak a hűtőgépek, a mélyhűtők, a tűzhelyek, kályhák, edények, a lemezjátszók, magnetofonok, rádiókészülékek, bútorok, egyes textíliák és ruházati cikkek, vegyipari termékek, lábbelik és számos élelmiszeripari termék esetében. A felszabadulást követő években Szlovákia iparának szerkezeti fejlesztése - sok esetben alapjainak lerakása - mellett a tömeges lakásépítés is szükségszerűvé vált. Az ország lakosságának szociális helyzete arra késztette a nemzeti bizottságokat, hogy egyre inkább a lakásépítésre összpontosítsák mind a rendelkezésükre álló beruházási pénzalapot, mind az építőipari kapacitásokat. Ám az akkor még magán- vállalkozók kezében felaprózódott építőipar továbbra is a nagy haszonnal járó építkezéseket részesítette előnyben. Egyre nyilvánvalóbbá vált az is, hogy az egyes városokban működő kis beruházási vállalatok sem felelnek meg a társadalmi igényeknek. A lakásépítést akadályozó gondokat végül is az 1948 februárjában történt események segítették megoldani, ha nem is azonnal. Bratislavában a Lakásgazdálkodási és Építésügyi Igazgatóság ugyanis nem bírta maradéktalanul elvégezni a lakásépítéssel járó beruházási teendőket. Hasonló nehézségekbe ütköztek az ország számos nagyobb városában is. Következésképpen olyan szervezetek létrehozása vált szükségessé, amelyek képesek a növekvő ütemű lakásépítés tanulmányi és kivitelezési terveinek, költségvetéseinek, tehát a teljes tervdokumentációinak kidolgozására, s ezek összhangban tartására. A kormány 1956. július 4-én hozott, 1811-es számú rendeletében kötelezi a kerületi, illetve a városi nemzeti bizottságokat ilyen beruházási szervezetek létesítésére. Problémát jelent tehát az, menynyire képes és kész a termelés elfogadni a kereskedelem innoválási javaslatait, másik dolog pedig az elfogadott javaslatok megvalósítása. Az 1986. évi eredmények például azt mutatják, hogy a termelők nem teljesítik a programban előirányzott mennyiséget. Részben nem tesznek eleget az innovált gyártmányokra vonatkozó szerződésben lekötött megrendeléseknek, részben pedig jelentős mennyiségű fontos árucikket nem iktatnak be a termelési tervbe. A további fogyatékosságok közé tartozik az új gyártmányok termelésének késedelmes beindítása, valamint a termelés anyagi és kapacitásbeli szükségleteinek kielégítése terén tapasztalható hiányosságok. A múlt évben a termelővállalatok 728 innovált gyártmány szállítását vállalták szerződésben, de csak 539-et szállítottak. Pénzben kifejezve ez a lemaradás 5,8 milliárd korona. Szerződéses kötelezettségeiket ezzel csak mintegy 79 százalékra teljesítették, sót ha a kereskedelem eredeti igényléseit vesszük alapul, akkor a lemaradás 47 százalékos. E nem túl kedvező eredmények ellenére az elmúlt években bizonyos javulás következett be az innováció területén. Az új és a lényegesen innovált termékek gyártása 1981- hez képest tavaly 55 százalékkal nótt. (ČSTK) Ilyen előzmények után jött létre Bratislavában 1957-ben az első, kimondottan beruházási feladatok ellátásával megbízott szervezet, a Gl- BOV, amelynek negyvenhat dolgozója már az első évben 1615 lakásegység felépítését készítette elő. A beruházási szervezet az eltelt harminc év alatt többször is nevet változtatott, de küldetése az eredeti maradt. A jelenlegi, a Bratislavai Fővárosi Építésügyi és Beruházási Szervezet dolgozói büszkék lehetnek az elmúlt harminc év eredményeire, hiszen a szervezet közreműködésével Szlovákia fővárosában 110 339 lakásegység, 87 alapiskola, 116 óvoda, 93 bölcsőde, 24 egészségügyi épület, 174 kereskedelmi, 95 szolgáltatói, 27 vendéglátóipari objektum, 11 posta és 32 kulturális létesítmény épült fel. Csak a szállítói-megrendelői kapcsolatok bonyolultságában jártas ember tudja igaA Duna jobb partján még épül a főváros legnagyobb lakótelepe (Lórincz János felvételei) zán elképzelni, hogy ez mennyi munkát, kitartást és nem utolsósorban szakértelmet követel meg az ilyen nagyberuházásokat előkészítő szervezet dolgozóitól, akik most már háromszázötvenhárman birkóznak a reájuk bízott feladatokkal. A főváros több tucatnyi lakótelepének felépítéséről gondoskodó szervezetre azonban ~a negyvenezernél is több lakást számláló petr- žalkai lakótelep befejezése után jabb feladatok várnak. A 8. ötéves tervidőszakban például még további, húszezernél is több lakásegység felépítésével járó beruházási munkát kell elvégezni. Amellett a fővárosban felépítendő ökológiai objektumok, a szennyvíztisztító-állomások, az egészségügyi létesítmények, mint például a petržalkai ezer ágyas kórház és poliklinika stb. beruházási munkálatai is erre a szervezetre várnak. A 9. és 10. ötéves tervidőszakban a fővárosi beruházások elsősorban az addig felépített lakások színvonalának emelését fogják majd szolgálni. Ez azt jelenti, hogy felújításra kerül a városközpont és nagyobb hangsúlyt kap a lakónegyedek járulékos építkezéseinek tökéletesítése is. BARANYAI LAJOS MÉSZÁROS JÁNOS Javulás következett be az innováció területén A termelővállalatoknak pótolniuk kell a lemaradást
