Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-22 / 169. szám, szerda
Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya nyilvános vitára bocsátotta az állami vállalatról szóló törvénytervezetet. Az állampolgárok, a szervek és szervezetek javaslataikat és észrevételeiket a CSKP Központi Bizottságának, a CSSZSZK kormányának és a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának küldhetik el, és véleményüket kifejthetik lapunk hasábjain is. A hozzászólásokat, javaslatokat és megjegyzéseket a beérkezés sorrendjében közöljük. Kérjük olvasóinkat, éljenek a lehetőséggel és fejtsék ki véleményüket az állami vállalatról szóló törvényjavaslatról lapunk hasábjain. Bővülő jogkör - nagyobb felelősség Szállodánk hetven férőhelyes s kapacitásunk nagy részével a Tat- ratour szövetkezeti utazási iroda rendelkezik. A szálláslehetőség kínálatán kívül a hozzánk betérő vendégek étkeztetése is feladatunk, s azon igyekszünk, hogy mindenki elégedetten távozzon tőlünk. A nyári turistaidényben és a különböző rendezvények alkalmával, amikor lényegesen megnövekszik a forgalom, mindenkinek többet kell dolgoznia mint máskor. Úgy gondolom, a közös erőfeszítés a kollektívát is összetartóbbá teszi, öt szakácsunk, tíz pincérünk és a további személyzet már nemegyszer bizonyította, hogy megfelelő színvonalon tudjuk ellátni a vendégeket. A Galántai (Galanta) Jednota fogyasztási szövetkezet keretében a nádszegi (Trstice) bevásárlóközpont után mi is szerződést kötöttünk 1984. július elsején a vállalattal a kollektív anyagi érdekeltségről. Szállodánkat fennállása óta önálló gazdasági egységként tartották nyilván, s ezért az új forma bevezetése egyszerűbb volt, mint általában a kereskedelem más üzemegységeiben. Brigádunk havonta tart értekezletet, a brigádtanács ennél gyakrabban ülésezik és szükség szerint megtárgyalja az időszerű feladatokat. Ezeken az összejöveteleken rendszeresen szóba kerülnek az irányítás kérdései, elemezzük a gazdasági eredményeket és nem utolsó Elöljáróban . hadd jegyezzem meg, hogy kíváncsi voltam az állami vállalatról szóló törvénytervezetre, s már vártam, mikor jelenik meg a sajtóban. Nyilván sokan így lehetnek ezzel, hiszen az utóbbi időben az én munkahelyemen is igen gyakori beszédtéma a gazdasági mechanizmus átalakítása. Nemcsak a munka- értekezleteken, párt- és szakszervezeti gyűléseken, hanem máskor is. Figyelemmel követjük a szocialista rendszer előnyeinek kihasználását az eddiginél eredményesebben, gyorsabb ütemben segíteni kívánó hazai és külföldi törekvéseket, tervezeteket, s azokat rendszerint megvitatjuk egymás között. Megvallom, eddig még soha sem tapasztaltam ekkora érdeklődést társadalmunk gazdaságpolitikai kérdései iránt. Most talán nincs is olyan dolgozó, aki számára közömbös lenne az átalakítási program és az azt megelőző előkészítő folyamat, mert lassan mindenki tudatosítja, hogy az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésének, illetve az életszínvonal emelésének az üteme a termelés gazdaságosságától, valamint az elvégzett munka minőségétől függ a legjobban. Visszatérve a készülő vállalati törvényhez: igen fontos és hasznos dolognak tartom, hiszen meghatározza majd, egy dokumentumban rögzíti a vállalat alapvető közgazda- sági és jogi alapjait, rendszabályát. Áttanulmányoztam a friss törvénytervezetet, s a benne foglaltak többségével egyetértek. Tetszik például, hogy az állami vállalat minden tevékenysége a demokratikus centralizmus alapelveihez igazodik, s hogy a dolgozókollektíváknak tág teret biztosít az irányításban, a vállalatra vonatkozó legfontosabb döntések előkészítésében és elfogadásorban beszélünk a kollektíva további megerősítéséről. Dolgozóink javadalmazása az ágazati bérelőírások alapján történik, de a kollektíva valamennyi tagja érdekelt, hogy minél nagyobb kiskereskedelmi forgalmat érjünk el. Ugyanis a negyedévi prémiumok nagysága többek között ettől is függ. Azt, hogy ki milyen részt kap az elosztható összegből a brigádtanács dönti el, az egyes dolgozók érdeme szerint. Nagy előny, hogy fiatalok vannak a brigádban, mert belőlük nem hiányzik az akarat, a lelkesedés, viszont a fizetések meghatározásánál a kor a döntő: az előírt gyakorlat hiányzik sokaknak ahhoz, hogy esetleg magasabb bérkategóriába sorolhassuk. A jövőben is arra törekszünk, hogy egyre jobb szolgáltatásokat nyújtsunk. Az önállóság, az anyagi érdekeltség is erre ösztönöz minket. Nem szeretnénk, ha még egyszer előfordulna olyan eset, mint az elmúlt évben, amikor az eszpresszó előre nem tervezett átalakítása miatt nem teljesítettük a kiskereskedelmi forgalom tervét, és ezért a kollektíva hátrányos helyzetbe került. Nehéz megmagyarázni a vezetőnek az olyan következményeket, melyek okáról a dolgozók nem tehetnek, de az anyagiak csökkenése mégis őket érinti. ERNEST BALUŠKA, a galántai Družba szálló vezetője sában, továbbá az ellenőrzésben - röviden: az önigazgatásban. Természetesen, a törvény önmagában kevés a vállalat boldogulásához. Ahhoz az is kell, hogy az önigazgatás szervei - a dolgozókollektívák gyűlései és a tanácsok - valóban szakavatottan és felelősségteljesen végezzék kötelességüket, s ne csupán statisztaszerepet töltsenek be a közösségi életben. Demokratikusnak tartom azt is, hogy ,,a vállalat igazgatóját az illetékes önigazgatási szerv titkos szavazással választja meg...“ A harmadik fejezet ide vonatkozó 24. cikkelyéből viszont nem derül ki eléggé világosan, hogy a dolgozókollektíva külön is ajánlhat igazgatójelöltet, vagy sem. Nem ártana, ha a majdani törvény ezt is pontosan megszabná. A törvénytervezetben nincs eléggé kidomborítva a gazdaságosságra, a nyereségre való törekvés. Az természetes, hogy a vállalat fő feladata a szocialista társadalom szükségleteinek sokoldalú és hatékony kielégítése áruból, termékekből, munkából, szolgáltatásokból, ám, szerintem, jó lenne, ha az általános rendelkezéseket tartalmazó fejezet azt is kimondaná, leszögezné, hogy a vállalatnak nyereségre kell törekednie. Csupán összehasonlítás céljából hadd jegyezzem meg, hogy a Szovjetunióban nemrég jóváhagyott vállalati törvény ezt a következőképpen említi: ,,a vállalat fő feladatának teljesítése érdekében biztosítja: a termelés fejlesztését, hatékonysága növelését, sokoldalú in- tenzifikálását, fokozását, az erőforrások megtakarítását és a nyereség (bevétel) növelését." Úgy érzem, a készülő dokumentumban ennek a kérdésnek is igen fontos helye és szerepe lenne. S nemcsak a dokumentumban, hanem a vállalat gazdasági mutatói között is. Hogy Mivel az állami vállalatról szóló törvénytervezet közvetlenül érinti a gazdasági tevékenység tervezésének, szervezésének és irányításának valamennyi területét, társadalmi vitára történt bocsátása feltétlenül helyes döntés. Gazdasági és szociális fejlődésünk jelenlegi szakaszában a szükségessé vált változások miatt már nem lenne célravezető régi módon viszonyulni az előttünk álló feladatokhoz. Nálunk, a Bátkai Állami Gazdaságban jövőnket illetően abból indulunk ki, hogy a termelésszervezés ésszerűsítésének folyamata gazdamennyire fontos, az a többi fejezetből egyértelmű. A 14. cikkely, például leszögezi, hogy ,,a vállalat a befizetések és adók rendezése után megmaradó nyereségét önállóan használja fel..többek között a tudományos-műszaki fejlesztés és beruházások finanszírozására, a javadalmazásra, a kulturális és szociális szükségletek fedezésére, továbbá a tartalék- és devizaalap bővítésére. Jó lenne, ha a mi törvényünk a szovjet törvényhez hasonlóan bővebben tárgyalná az ösztönzési alap és béralap kapcsolatait, összefüggéseit, esetleg pontosan meghatározná azt is, hogy a különböző célokra felhasználható nyereségnek hány százaléka sorolható a prémium- illetve ösztönzési alapba. A törvénytervezet indoklása ugyan kimondja, hogy a vállalat a normán felül képzett forrásokból saját döntése szerint egészítheti ki alapjait, ám nem ártana, ha mindezt a 13-16. cikkely valamelyike részletezné. Annál is inkább, mert köztudott, hogy a vállalatok gazdálkodásának mai hiányosságai elsősorban az önálló fejlődés gyenge belső ösztönzéséből erednek. Ha a vállalat, azon belül pedig a dolgozók érdekeltebbek lesznek a gazdasági feladatok teljesítésében, akkor nyilván' nagyobb odaadással igyekeznek majd teljesíteni az állami tervből kiinduló termelési feladataikat. Természetesen sok függ majd a vállalatok és a kölcsönösen egymásba fonódó népgazdasági ágazatok termelési öszehangolásától is, valamint a központi és vállalati tervezéstől, s nem utolsósorban a vállalati törvény alkalmazásától, betartásától. BÖJTÖS JÓZSEF mérnök, a Kelet-szlovákiai Villamossági Művek beruházási főosztályának vezetője ságilag célszerű koncentráláshoz és szakosodáshoz vezet. Tevékenységünk három fő iránya a gabonatermesztés, a tejtermelés és a sertéshizlalás. Ezek mindegyikében hosz- szú évek óta szép eredményeink vannak. Mint a Közép-szlovákiai kerület legnagyobb gabonatermesztő vállalatának kollektívája átlagosan mindig több mint két és fél ezer hektár szántóföldet művelünk nagy gondossággal a mind gazdagabb búza- és árpa-terméshozamok érdekében. Jelenleg 1800 tehenet tartunk, melyek tejhozama idén már átlagosan 3500 liter a koncentrált takarmányok adagolásának alacsony szinten való megmaradása mellett. A 16 ezer férőhelyes sertés- nagyhizlalda ugyancsak szépen jövedelmez, hiszen a hús kilóját a különbözeti pótlék nélkül is tizennyolc koronáért értékesítjük, miközben ekkora súlygyarapodás eléréséhez 3,7 kilogramm a takarmányfogyasztás. A három legfontosabb mezőgazdasági ágazat mellett az utóbbi években megnőtt a melléküzemági termelés jelentősége is. Van egy asztalosrészlegünk, amelynek ügyes kezű dolgozói a krupinai, mu- ráiii vagy más erdőgazdaságokból beszerzett nyersanyagot parkettagyártáshoz szükséges félkész termékké dolgozzák fel kizárólag külföldi megrendelésekre. Az NSZK-ba és Olaszországba exportált áruért devizával fizetnek a vásárlók. Ennek egy részével állami gazdaságunk rendelkezhet, és ezt az előnyt kezdetben hatásos külföldi növényvédő szerek beszerzésére használtuk fel. Most a gabonabetakarítás további megkönnyítése érdekében egy Clasdominator típusú, technikailag csúcsszintűnek számító nyugatnémet kombájn megvásárlásához gyűjtjük devizaszámlánkon a pénzt. Ezzel kapcsolatban jónak látjuk, hogy az állami vállalatra vonatkozó törvénytervezet megalkotói gondoltak arra, hogy a termelők már lehetőleg a közeljövőben könnyebben és nagyobb számban juthassanak az ehhez hasonló gép- és egyéb eszközök vásárlásokhoz szükséges devizafedezet birtokába. Nálunk például ezt elősegítené a melléküzemági termelés második és szintén igen hasznos irányának folytatása is. Eddig már mintegy 400 NDK- ban gyártott E-512-es kombájnra felszerelhető adaptert készítettünk az őszi repce termesztésével is foglalkozó hazai mezőgazdasági vállalatoknak a betakarítási veszteségek további csökkentése céljából. E gépeken a vágóasztal kiszélesítése egyben nagyobb teljesítményeket, illetve ezekhez mért kisebb üzemanyag-fogyasztást is szavatol. Az őszi repce aratásán kívül sík terepen búza-, árpa- vagy egyéb gabonatáblákon is nagyobb hatásfokkal üzemeltethetők a speciálisan átalakított kombájnok. Legutóbb hasonló, de könnyebben kivitelezhető elgondolással a lengyel gyártmányú Bizon gabonakombájn vágóasztalát is adapterrel egészítettük ki. A próbapéldány az elmúlt héten sikeresen vizsgázott a légi (Lehnice) egységes földműves-szövetkezetben is. Az adapterek nagyobb mennyiségű gyártásához szintén megteremtenénk a feltételeket, hiszen ez a tevékenység néhány évre szép jövedelmet biztosíthat a külföldről várható megrendelések révén. Most viszont még nincs akkora közvetlen jogkörünk, hogy mi magunk is érdembeli tárgyalásokat kezdhetnénk e hasznos szerkezetek forgalmazásáról. Ezenkívül az adapterek viszonylag könnyű előállításához több speciális nyersanyag, elsősorban fémlemezek kellenek. Ezek beszerzése viszont az ostravai, Frýdek-Místek-i, illetve, a kassai (Košice) vasműből nem mindig egyszerű és folyamatos. Remélhetőleg a törvénytervezet elfogadása után jelentősen kibővülő és közvetlenebbül érvényesíthető vállalati jogkör lehetőségeivel élve komoly pozitív változásokra kerül sor a szállítói-megrendelői kapcsolatok terén is, ami könnyebbé teszi a jövedelmező gazdálkodáshoz szükséges összes eszköz beszerzését. A törvénytervezet vállalati önigazgatásra vonatkozó részével kapcsolatban főleg azt szeretném hangsúlyozni, hogy a mi feltételeink között is mind nagyobb számban vannak kellően művelt, szakképzett, megfelelő gyakorlati tapasztalatokkal és tekintéllyel egyaránt bíró, dolgozni tudó és főleg akaró emberek, akik az eddiginél több személyes felelősség vállalásától sem idegenkednek, ha az egész állami gazdaság könnyebb előrejutása a cél. Szintén hasznosnak tartanám a dolgozókollektívák vállalatvezetőséggel szembeni ellenőrzési, valamint a komoly döntésekbe való beleszólási jogának bővülését is. Ezt az önigazgatás szervei sokkal inkább előrehajtó, mint fékező erőnek tekintenék, hiszen így lazítások nélkül, mindig tudásuk legjavát kellene nyújtaniuk a vállalati gazdálkodás egyre jobb eredményességének eléréséhez. ČISÁR ZOLTÁN agrármérnök, a Bátkai Állami Gazdaság igazgatója A gazdaságosság legyen a fő mozgató erő Az önállóság, az anyagi érdekeltség jobb munkára ösztönöz Szombaton jelent meg a napi sajtóban az állami vállalatról szóló törvény tervezete. Stanislav Zigo villanyszerelő, a bratislavai-dúbravkai Szlovák Műszakiüveg-gyár dolgozója az elsők között olvasta. (Ivan Rýchlo felvétele - ČSTK)
