Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-22 / 169. szám, szerda
Az emberekkel és az emberekért dolgozni V. D. Arbuzovnak, a szakszervezetek krími területi tanácsa elnökének nyilatkozata- ön részt vett a szovjet szak- szervezetek XVIII. kongresszusán. Az ott felvetett problémák közül melyeket tartja ömaga számára elsőrendű fontosságúnak? . - A gazdasági mechanizmus átalakítása és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása mindegyikünktől azt követeli, hogy nagy eredményeket érjünk el a munkában. Ezeknek elérését a szocialista verseny segíti. A verseny azonban jelenleg nem felel meg a modern követelményeknek. Eddig rendszerint feltételeket dolgoztunk ki, a gyűléseken elfogadtuk őket, a beszámolási időszak végén pedig összegeztük az eredményeket. Mindez szükséges, a verseny szelleme azonban többet követel. Hiszen a fő feladat a munka termelékenysége és a gyártott termékek minősége legmagasabb színvonalának elérése, az élenjáró kollektívák legjobb tapasztalatainak állandó felhasználása. Mindezt szemenként kell összegyűjteni és önmagunknál meghonosítani. Komolyan el kell gondolkodni a verseny formáiról. Nagyon fontos az, hogy ezeket érdekessé, sőt vonzóvá tegyük, akkor az ember állandóan azon fog gondolkodni, miként tökéletesítsen egyet-mást a maga munkaterületén. Akkor lehet beszélni a tömegek kezdeményező kedvéről, újító szelleméről, alkotó tevékenységéről. Van még egy oldala a versenynek. Az ember csupán abban az esetben tárja fel önmagát teljes mértékben, ha úgy érzi, hogy valameny- nyi munkakezdeményezése iránt figyelmes magatartást tanúsít a vezetőség és a közösség. Ez különösen vonatkozik a termelés élenjáró dolgozóira, az ésszerűsítőkre. Annak a lehetőségét keressük, hogy az ö tapasztalataikat, új kezdeményezéseiket minél szélesebb körben tanulmányozzák és elterjesszék, hogy ezek végeredményben maximális teljesítménnyel járjanak. A dolgozók iránti* magatartásnak nemcsak szerencsekívánatok tolmácsolásában, oklevelek átnyújtásában kell kifejeződnie. Valamiért feledésbe merültek a figyelmesség olyan jelei, mint például az, hogy levelet küldenek abba az iskolába, ahol az élenjáró munkások gyermekei tanulnak és ebben beszámolnak a szülő eredményeiről. Mi már megkezdtük az „elveszett“ jó hagyományok felélesztését és újak keresését.- A szakszervezetek kongresszus sa előtt és után szó esett arról, hogy a szakszervezet néha a vállalat vezetőségének ,,igája alatt“ van.- Elismerem, hogy néha nem védelmezzük eléggé határozottan álláspontunkat. Úgy vélem, ez a helyzet változóban van. Elősegíti ezt munkánk széles körű nyilvánossága, amelynek lényege nemcsak az, hogy a tömegtájékoztató eszközök írnak róla, hanem az is, hogy feltárjuk a hiányosságokat, kiküszöböljük őket, megoldásokat keresünk a problémákra. A nyilvánosság egyidejűleg támogatássá és ellenőrzéssé válik. Azelőtt sokan nyugodtan éltek, úgy, hogy csupán színlelték a tevékenységet. Jelenleg sem az egyszerű szervezeti tagok, sem a vezetőség nem törődnének bele az ilyen állapotba. Ma a legnagyobb figyelmet az emberekre, az iratok, a mindenféle tanácskozások számának csökkentésére, annak a kiküszöbölésére fordítjuk, ami akadályoz bennünket tényleges munkánkban. Ugyanakkor helytelen volna úgy vélni, hogy a vállalat vezetőségének és a szakszervezeteknek az érdekei ellentétesek. Feladataink éppen közösek, és aktívánkat arra irányítjuk, hogy összehangolt együttműködést folytasson a vezetőséggel, teljesítse a termelési feladatokat, emellett azonban egy jottányit se engedjen a dolgozók érdekeinek védelme terén. A demokrácia kiszélesítése nem anarchiát, hanem magasabb szintű irányítást jelent. Minden dolgozónak igazi gazdának kell éreznie magát az üzemben, a gyárban, az országban.- A szakszervezetek munkájának átalakítása nyilván változtatásokat is követel az irányító apparátus szerkezetében, a káderpolitikában.- Ez a kérdés talán a legfontosabb és a legbonyolultabb. Nem lehet valamilyen beszámolási időszakot, kampányt várni; ezt ma, most kell megoldani. Szó esett erről az SZKP KB 1987 januári plénumán, valamint a szovjet szakszervezetek XVIII. kongresszusán. Jelenleg túlságosan megnövekedett a köztársasági szakszervezeti szervek személyzeti állománya, miközben meggyengült a legalsó láncszem. Szükségessé vált a vezetőség szerkezetének felülvizsgálata, hiszen a munka zömét a dolgozókollektívákban kell végezni. Ezért úgy vélem, átcsoportosítjuk majd az erőket. Itt segítséget nyújt számunkra a felelős dolgozók szakmai minősítése, amely lehetővé teszi az embereknek és képességeiknek objektív értékelését. Szervezetünk tevékenységének aktivizálása céljából bár kevésbé tapasztalt, de kezdeményező szellemű, tehetséges elvtársakat kezdünk előléptetni. Ezt a lehetőséget a vezetők választásának rendszere tárja fel. A jelöltek személyét mindenekelőtt a kollektívákban fogják megtárgyalni, és szükséges az, hogy ezeknek joguk legyen visszahívni azokat, akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Sok feladat van és mindegyik nehéz. Ám a munka sok tekintetben könnyebb is lett. Megváltozott az egyszerű tagok magatartása a helyszínen kialakult helyzet iránt. Most már nem hagyják szó nélkül a rossz gazdálkodást, a bürokratizmust: telefonálnak, levelet írnak, személyesen eljönnek. Egyszóval: hangulatunk harcos. Ezért szilárd meggyőződésem, hogy tudunk majd új módon dolgozni. ALEKSZANDR JAVDOLJUK NEHÉZ ÚT A MEZŐTŐL AZ ÜZLETIG A Szovjetunió gazdasági fejlődésének a jelenlegi ötéves tervidőszakában (1986-1990) azzal számolnak, hogy a mezőgazdasági termelés növekedésének ütemét a kétszeresére növelik. Az ötéves terv első éveinek eredményei alapján ítélve, ezt a tervezett ütemet meg lehet tartani: jelentékeny növekedés van, s ez különösen észrevehető a gazdaság ‘agrárszektorának legbonyolultabb és legigényesebb területén - az állattenyésztésben. A múlt évben növekedett a hús- és tej-, a tojás- és vaj-, valamint a gyümölcs- és zöldségtermelés, vagyis éppen azokból az élelmiszerekből van több, amelyek iránt különösen nagy a kereslet, és ezt még nem elégítik ki teljes mértékben. Mint azt az ország agráripari termelése vezetőinek az SZKP Központi Bizottságán rendezett tanácskozáson megállapították, egyelőre mégsem értek el jelentékeny javulást az élelmiszergondok megoldása terén. Ennek fő oka az, hogy a mezőgazdasági termékek jelentékeny része a fogyasztóhoz vezető úton ,,elvész“. A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának adatai szerint, az 1986-ban kereskedelmi forgalomba került burgonya 14 százalékát a szabványtól eltérőnek és se- lejtnek kell tekinteni. A gyümölcs- és zöldségtermékek más fajtái terén is ugyanilyen a kép: a káposzta 17, a szőlő 23, a paradicsom 25 százaléka selejt. A veszteségek mértéke pedig általában az élelmiszertermelés volumenének 15-20 százaléka. Persze objektív természetű tényezők is vannak. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a betakarítás nehéz körülményeit (esőzés, a korai havazás), sem a zord telet, sem a nem eléggé fejlett közlekedési hálózatot, az ország óriási területét, a több ezer kilométer hosszú gépko- cs'iutak, vízi útvonalak és a vasútvonalak kereszteződéseinél elkerülhetetlen átrakodást. Ám nem ez a legfontosabb. Hosz- szú időn keresztül az ipar feldolgozó ágazatai, különösen az agráripari komplexum raktárbázisa szűkösen részesültek a beruházásokból, minek következtében termelési alapjaik megújítása jóval lassúbb volt, mint a társadalmi termelés más területein. Innen ered az aránytalanság is, amely évről évre fokozódott: a mezőgazdasági termékek feldolgozó és raktározási kapacitásainak lényeges elmaradása a termelés lehetőségei mögött. Paradox tény: kivétel nélkül valamennyi élelmiszer termelésének növekedése ellenére az állami kereskedelmi hálózatban súlyosbodott az élelmiszerhiány. A gazdasági és szociális problémák megoldásának újszerű szemlélete, amely a legutóbbi két évben nyilvánult meg (az 1985 áprilisi plénum után), a prioritások alapvető megváltoztatását követelte. Ha a beruházási politikáról beszélünk, itt a helyzet egészen jól alakul. A raktár- és feldolgozóbázis új műszaki felszereléssel való ellátására, rekonstrukciójára és beruházásaira vonatkozó feladatok teljes volumene bekerült a jelenlegi ötéves tervbe. Az előző ötéves időszakhoz (1981-1985) képest a beruházások másfélszeresére növekedtek. A kiutalt anyagi eszközök hasznosítása nem egyszerű dolog, de megoldható. Úgy véljük, a legnagyobb nehézségek másban rejlenek - a gazdasági szabályozás mechanizmusának működésében. Az önelszámolás, a jövedelmezőség és az önfinanszírozás módszerei már kellőképpen meghonosodtak a gazdaságokon belül, és bizonyos mértékig az ágazaton belüli szinten. Ami pedig az ágazatközi kölcsönös kapcsolatokat illeti, a gazdaságnak ebben a szakaszában az önelszámolás gépezete egyelőre gyakorlatilag még nem működik. Márpedig a mezőtől és az állattenyésztő teleptől az üzlethez vezető futószalag éppen ezen az övezeten halad keresztül. És éppen itt van fennakadás: a termelés, a szállítás, a tárolás és a kereskedelem érintkezési pontjain a termékek gyakran hosszú ideig mintegy gazdátlanok. Az ágazatok között úgyszólván gépiesen adják át a stafétabotot - a központosított adminisztratív szabályozás megszokott, de rosszul kitaposott útján, ahol sok-sok kátyú, gödör és bürokratikus huzavona van. Ezt az utat a gazdasági mozgatóerők és szabályozók segítségével ki kell egyenesíteni és meg kell tisztítani - jelenleg éppen erre törekednek. Ellenkező esetben a feldolgozás és a raktározás területének technikai modernizálása - amely önmagában véve nagyon szükséges - esetleg nem jár várható sikerrel. LEV VOSZKRESZENSZKIJ, az APN gazdasági szemleírója Jobb, gyorsabb építkezés faluhelyen A falusi építkezés megújulása a Szovjetunióban a frissesség erejével hat a falvak gazdasági-társadalmi életére. Felszámolták az alacsony termelékenységű építőipari szervezeteket, mert munkájuk minősége ellen gyakran és joggal emeltek kifogást. Jelenleg a Szovjetunióban 15 nagy köztársasági és mintegy 650 kerületi és területi építőipari egyesülés működik. Sok ezer állami, szövetkezeti, kolhozközi építőipari és építőanyag-ipari üzem tartozik fennhatóságuk alá. Az ésszerű összevonás lehetővé tette a technikával és a munkaerővel való jobb gazdálkodást, s így növelhették az építőmunka mennyiségét, valamint minőségét. Erre különösen nagy szükség van az idén, amikor a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek létesítésére szánt beruházási költségeket 18 százalékkal növelik. Emellett a korábbinál 22 százalékkal több pénzt költenek silók és gabonatárolók, 20 százalékkal többet utak építésére. Ami a falusi lakásokat illeti, itt is előtérbe került a minőség. Egy lakosra átlagosan mintegy 15 négyzetméter hasznos lakóterület jut. Ezt a jövőben növelni kívánják. Áz idén a falvakban mintegy 40 millió négyzetméternyi lakás, sok száz iskola, óvoda és klub épül. íapmí {AKIM; { KOMMENTÁLJUK I Védjük, ami megtermett Az aratás, a takarmánybetakarítás csúcsmunkát jelent a mezőgazdaságban. Ilyenkor hétköznap-ünnepnap reggeltől késő estig dolgoznak, hogy ami megtermett a lehető legkisebb veszteséggel mielőbb a magtárba, illetve a kazalba kerüljön. A jövő évi kenyerünkről és arról van szó, hogy megfelelő takarmányalapot biztosítsunk az állattenyésztési ágazatnak. Ezenkívül az idén a múlt évi terméskiesést is mérsékelni kell. A jó munkaszervezés, a szakszerű munka mellett azonban a mezőgazdasági üzemeknek mindent meg kell tenniük azért is, hogy a tűz ne vámolhassa meg azt, ami megtermett. Sok éves tapasztalat bizonyítja, hogy a betakarítás alatt a legkisebb figyelmetlenség is bajt okozhat. A nyári idénymunkák idején a mezőgazdaságban Szlovákiában 1983-ban több mint hét, a következő évben közel nyolcmillió korona értékű termést pusztított el tűz, és a múlt évben is a kár meghaladta az egymillió koronát. Tavaly huszonegy hektáron lábon égett el a gabona, a tűz martalékává lett egy kombájn, két rakodógép, egy szecskázógép és szalmaprés, valamint két gabonaszárító. Földig égett huszonhét szalmakazal is, több helyen pedig a takarmány helytelen kezelése következtében öngyulladás idézte elő a pusztítást. A Žiar nad Hronom-i járás trnávkai szövetkezetében még az üzembe helyezése előtt a lángok martalékává vált egy takarmánytároló. Az okok között túlsúlyban van az emberi hanyagság, a veszély lebecsülése. Ott járnak el helyesen, ahol a tűzrendészeti szabályok szigorú megtartását minden egyes dolgozótól megkövetelik, ahol az aratás színhelyén ott van a vízzel teli tartálykocsi, az eke, hogy a baj esetén időben meg tudják fékezni a tüzet, ahol ügyelnek arra, hogy a kombájnosok naponta kitisztítsák a motorházat, az elektromos vezetékeket megszabadítsák a portól, ahol a betakarításban részt vevő összes erőgépet szikrafogóval látják el. A Dunajská Lužná-i szövetkezetben például kijelölték, hol lehet dohányozni és ott a cigarettavégek eloltására vízzel teli hordót helyeztek el. A Bratislava-vidéki járásban legtöbb helyen a tűzoltók tartálykocsijai is a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére állnak. Habár ma már nem közlekednek gözmozdonyok, a védösávok létesítését a vasútvonalak és a közutak mentén az előírások ma is elsődleges feladatként határozzák meg. Nemcsak a mezőn, a gabona szárítása és tárolása során is fennáll a tűzveszély. Sajnos, az utóbbi években több gabonasiló robbant fel azért, mert a por elszívására, a siló takarítására nem fordítanak kellő gondot. Az odafigyelés az idén annál is fontosabb, mert előreláthatólag több tízezer tonna gabonát átmeneti raktárban kell elhelyezni, ami a veszteség lehetőségét növeli. A tárolási helyek előkészítésekor is szem előtt kell tartani a tűzrendészeti előírásokat, megteremteni a biztonságos tárolás feltételeit. Tilos a szalma és a tarló égetése, ezt ma már minden mezőgazdasági üzemben jól tudják. De a tűz megelőzéséért nemcsak a mezőgazdasági dolgozók tehetnek sokat, hanem mindnyájan. Sem a vonat ablakából, sem az autóból ne dobjuk ki a cigarettavéget, tilos helyen ne rakjunk tüzet. Veszélyt jelentenek azok a turisták is, akik az üdülők, a termálfürdők közelében úgy parkolnak, hogy az autó kipufogócsöve a lábon álló gabonába ér. A nemzeti bizottságoknak ellenőrizniük kell a tűzoltó csapatok ütőképességét, a műszaki felszerelés állapotát. Csakis közös erőfeszítéssel érhetjük el, hogy a tűz minél kevesebbszer pusztítson a nyári mezőgazdasági idénymunkák alatt, hogy lehetőleg mindenütt megvédjük azt, ami megtermett. NÉMETH JÁNOS Ezekben a napokban befejezik a starínaí víztározó építését. A žilinai Váhostav dolgozói a 27,5 kilométeres szakasz utolsó métereit injektálják. Annak ellenére, hogy az építés során nem tartották meg mindig a határidőket, Prešov vízellátásához az eredeti terveknek megfelelően 1988. január 1-jétől fog hozzájárulni. Képünkön: Ján és Dušan Gálik (balra) és Štefan Hudec fúrószerkezetet kezel. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) ÚJ szti 4 1987. VII.
