Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-22 / 169. szám, szerda

ÚJ szú 3 987. VII. 22: Az egyhangúlag jóváhagyott BT-határozat a harcok beszüntetésére szólítja fel Iránt és Irakot (Folytatás az 1. oldalról) Szakosodó szomszédok Ünnep kapcsán a csehszlovák-lengyel gazdasági együttműködésről dését, amely megítélné, ki a felelős a konfliktusért. A megfigyelők a le­hető leghamarabb tájékoztatják a Biztonsági Tanácsot vizsgálatuk eredményeiről. A BT vitájában hangsúlyozták, a határozat lehetővé teszi a több mint hat éve tartó és többszázezer emberéletet követelő konfliktus ren­dezését. Több államfő képviselője rámutatott, hogy a Perzsa-öbölbeli idegen katonai aktivitás fokozódása rendkívüli veszélyeket rejt magában. Javier Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár hangsúlyozta, a béke eléré­se érdekében Irak és Irán széles körű együttműködésére van szük­ség. Irak állandó ENSZ-képviselöje kijelentette, kormánya nagy figyel­met fordít a határozatra. Irán a BT- ülésén nem vett részt. A Brazil KP új főtitkára (ČSTK) - A Brazil Kommunista Párt Központi Bizottsága a VII. kongresszus utáni e|ső ülésén Salo- mao Maiina személyében megvá­lasztotta a párt új főtitkárát. A 61 éves Salomao Maiina, aki ezidáig a Brazil KP KB Végrehajtó Bizottságának tagja volt, Sao Pauló- ból származik. A katonai diktatúra éveiben egy időre kénytelen volt elhagyni az országot. A főtitkári tisztségben a beteg Giacondo Diazt váltotta fel. Az ülésen a Brazil KP KB főtitkár­helyettesi posztjára Roberto Frei- rót, a parlamenti csoport elnökét, a KB Végrehajtó Bizottságának tag­ját választották meg. Pandzsáb Merénylet egy kommunista vezető ellen (ČSTK) - Az észak-indiai Pan­dzsáb szövetségi államban terroristák agyonlőtték Gurdijal Szinghet, az Indiai Kommunista Párt (marxisták) egyik ismert aktivistáját. A merény­lőknek sikerült elmenekülniük, de a biztonsági erők a tegnapra virradó éjszaka öt másik terroristát tettek ártalmatlanná, akik lelkiismeretén legalább 24 gyilkosság szárad. A felszámolt csoport tagjai között volt a nem létező szikh vallási állam, Khalisztán csapatainak önjelölt „tá­bornoka“ is. Mindenképpen a meglepetések választása volt vasárnap az Ibériai­félsziget kisebbik országában, a győztes és a vesztesek szempont­jából egyaránt. Az első mindjárt az, hogy egyes és többes számot kell egymással szembeállítani: az 1974- es áprilisi forradalom óta nem volt Portugáliának egyszínű többségi kormánya. Most Anibal Cavaco Sil­va Szociáldemokrata Pártja (PSD) megkapta a szavazatok 50,2 száza­lékát, úgyhogy megszerezte az ab­szolút többséget - 146 mandátumot - a 250 tagú parlamentben. E fölé­nyes győzelem Silva táborát is meg­lepte, hiszen közvetlenül a szavazás előtt végzett felmérések csak na­gyon szoros - 43 százalékot és 126 képviselői helyet -, vagyis egy fős többséget jósoltak a PSD-nek. Két hónappal ezelőtt pedig senki sem fogadott volna a szociáldemokraták (a szépen hangzó név ne tévesszen meg senkit, nem baloldali, hanem jobbközép pártról van szó) győzel­mére, talán csak maga Silva, akinek a kabinetjét áprilisban buktatta meg Eanes volt államfő pártja, a Demok­ratikus Megújulás Pártja (PRD), az­zal, hogy benyújtotta a kormány el­len a bizalmatlansági indítványt. Az akkori szociáldemokrata kormány kisebbségi volt, hiszen a PSD-nek csak 88 képviselője ült a törvényho­zásban. Tehát a PRD a bizalmatlansági indítvánnyal lehetőséget akart adni a Szocialista Pártnak (PS), s szemé­lyesen Mário Soares mostani állam­főnek a jobboldal kiszorítására és egy baloldalibb PS/PRD koalíció lét­rehozására, amit valószínűleg a kommunisták is támogattak volna. A két hónappal ezelőtti mérlegelé­Az amerikai hadihajók legkésőbb ma megkezdik a Perzsa-öbölben úszó kuvaiti tartályhajók katonai kí­sérését - közölték washingtoni had- ügyminisztériumi forrásokból. Mar­iin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője bejelentette, két hatalmas kuvaiti kő­olajszállító hajóra tegnap amerikai zászlót vontak fel. A tervek szerint 11 kuvaiti tartályhajó kap amerikai kíséretet. Az amerikai terv valójában széles körű hadművelet, amely beláthatat­lan következményekkel járhat. Az amerikai hadihajók ugyanis utasítást kaptak, hogy „az ellenséges akci­ók“ legkisebb jelére azonnal nyissa­nak tüzet. A TASZSZ hírügynökség a BT határozatával összefüggésben teg­nap megállapította: az Egyesült Ál­lamok szavakban támogatja az irá­ni-iraki konfliktus rendezésére irá­nyuló erőfeszítéseket, a valóságban azonban neoglobalista terveinek megvalósítására igyekszik kihasz­nálni a feszültséggócot. Ez a kettős hozzáállás nyilvánvaló volt Fitzwater rendkívüli sajtókonferenciáján is. A szóvivő szerint az USA „nem sajnálja az erőfeszítéseket a konflik­tus rendezésére“ ugyanakkor vilá­gosan értésre adta, hogy Washing­ton nem mond le perzsa-öbölbeli (ČSTK) - A Szovjetunió washing­toni nagykövetsége a leghatározot­tabban visszautasította a szovjet­amerikai fegyverzetellenőrzési tár­gyalásokon egyebek között az euró­pai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták kérdésében elfoglalt szovjet álláspontról a New Yort Times című lap által terjesztett rágalmakat. Az amerikai lap július 19-i számá­ban közölte Michael Gordon cikkét, amely teljesen kiforgatja a szovjet álláspontot. Azt írja például, hogy a Szovjetunió „a tárgyalások meg- hosszabitására törekszik“, miköz­ben teljesen felelőtlenül és a tények­kel ellentétben Jurij Dubinyin wa­shingtoni szovjet nagykövet és a ke­let-európai országok diplomatáinak találkozóján elhangzottakra hivat­kozik. A cikk szerzője egyebek között azt állítja, hogy megtudta: „a szovjet sek szerint ugyanis a baloldali koalí­ció döntő fölénnyel rendelkezett volr na a parlamentben. Csakhogy Soa­res, mint a 13 év alatt mindig, most sem bízott a baloldali kormányzás sikerében, most is mereven elzárkó­zott a kommunistákkal való együtt­működésnek még a gondolatától is. A kormányalakítással nem Vitor Constanciót, saját pártjának elnökét bízta meg (miután a kormányfőként megbukott Soares 1986 februárjá­ban megnyerte az elnökválasztást, ezért a PS élére Constancio került: az államfő nem tölthet be pártelnöki tisztséget), hanem a választásokig meghagyta Si|vát ügyvezetőként a kabinet élén. A vesztesek számára is jókora meglepetés volt a vokscsata. Első­sorban a még mindig második leg­nagyobb párt, a PS számára. Ami­kor a Soares-féle szocialisták 1985- ben a várt 43 százalék helyett csak 21-et kaptak, azt egyértelműen csú­fos kudarcként könyvelhették el. A mostani 22,2 százalék sem sokkal fényesebb eredmény, sokkal többre számítottak. Vesztes a Portugál Kommunista Párt által vezetett Egyesült Népi Szövetség is, hiszen csak 12,2 százalékot kapott, de leg­alább 5-6 százalékkal többet várt. Az ugyancsak megtévesztően hang­zatos nevű, de egyébként szélsősé­gesen reakciós, kereszténydemok­rata típusú Demokratikus és Szociá­lis Centrum egyre inkább háttérbe szorul, alig kapott többet 4 százalék­nál. Az igazi vesztesek az eanesis- ták: a PRD csak lényegében 1985- ben formálódott párttá, s akkor a vá­lasztásokon azonnal 18 százalékot kapott, úgyhogy a volt államfőre, Ramalho Eanesre - aki egyébként katonai jelenlétének fokozásáról. Szerinte az iráni-iraki konfliktus és a kuvaiti tartályhajók „kísérése" két különböző dolog. Az Egyesült Államok mellett Nagy-Britannia is fokozza katonai je­lenlétét a térségben. George Youn­ger hadügyminiszter bejelentette, három brit hadihajó teljes készült­ségben áll, s támadás esetén felve­szi a harcot „az ellenséges erők­kel". A Perzsa-öbölben jelenleg egy brit torpedóromboló és két fregatt tartózkodik, s feladatuk a brit keres­kedelmi hajók kísérése. xxx Teheránban bejelentették; Irán új offenzívát indított és csapatai elfog­lalták az észak-iraki Atrus várost. Az iraki főparancsnokság cáfolta a te- heráni jelentést, Bagdadban azt kö­zölték, hogy a Tigris folyótól keletre folytatódtak a harcok, s az irániak jelentős veszteségeket szenvedtek és kénytelenek voltak visszavonulni. Irán a front középső szakaszán is támadást indított, tüzérsége Bászrát lőtte. Az ÍRNA hírügynökség arról szá­molt be, hogy Hovejza város térsé­gében az iráni egységek 500 iraki katonát megöltek és 70-et foglyul ejtettek, továbbá megsemmisítettek 10 iraki harckocsit. nagykövet elmondta a kelet-európai diplomatáknak, a Szovjetunió nem látja értelmét, hogy az adott sza­kaszban politikai támogatásban ré­szesítse Reagan elnököt.“ A washingtoni szovjet nagykövet­ség a következő nyilatkozatot adta ki: „A New York Timesben megje­lent cikkel összefüggésben a szovjet nagykövetség kijelenti, mindezek az állítások teljesen alaptalanok, és nem egyebek, mint puszta rágal­mak. A Szovjetunió, akárcsak ko­rábban, arra törekszik, hogy az Egyesült Államokkal megállapodást kössön a nukleáris és az űrfegyve­rekről. E cél haladéktalan elérése érdekében a Szovjetunió a lehető leghatározottabb erőfeszítéseket fejti ki. A szovjet kormány kész eze­ket a problémákat megoldani az amerikai kormánnyal.“ a demokratikus vívmányok védel­mezőjeként népszerű volt a töme­gek szemében - már úgy kezdtek tekinteni, mint a jövö lehetséges kor­mányfőjére. Nos, a PRD most öt százalék alatt szerepelt. Tehát ismét Silva alakíthatja meg a forradalom óta immár 17. kor­mányt. Mi a PSD választási sikeré­nek titka? Előző kabinetje 18 hóna­pig működött, s a korábban egyre csak halmozódó problémák alatt nyögő portugál gazdaság bizonyos mértékben felélénkült. Silva ezt a lo­vat nyergelte meg jó taktikai érzék­kel a hozzáértéssel megszervezett, sikeres - s ez a másik ok - választá­si kampányban. A 47 éves, elegáns politikus a fiatalokra van nagy hatás­sal. A további ok: a portugálok már halálosan unják az' örökös politikai válságokat, nyugalomra, stabilitásra vágynak. Sokan ennek a garanciáját látják Silva személyében, habár- több megfigyelő is egyetért ebben- a politikai programját nem is is­merik. Mi várható, ezek után? A kommu­nista párt egyik választási gyűlésén, a múlt pénteken az egyik résztvevő így nyilatkozott a Csehszlovák Saj­tóiroda tudósitájának: „Ha a jobbol­dal abszolút többséghez jut a parla­mentben, akkor teljesen megváltoz­tatja az alkotmányt. S ez mindannak a végét jelentené, amit az 1974-es piros szegfús forradalom hozott ne­künk.“ E nyilatkozatban benne van a tömör igazság. Az egymást váltó, s egyre jobbra tolódó kormányok az utóbbi években össztüzet zúdítottak Nyugat-Európa egyik legdemokrati­kusabb alkotmányára. Silváék is fel akarják számolni a földreform után Északi szomszédaink ma nemzeti ünnepüket tartják. Méltó alkalom ez arra, hogy részletesen szóljunk Len­gyelország és hazánk gazdasági együttműködéséről. Két oknál fogva: olyan területről van szó, amely nap­jainkban kulcsfontosságúvá lépett elő, s mind a KGST-tagországok, mind a közösség további előrehala­dásának meghatározójává vált. Másfelől az sem lebecsülendő, mi­képpen alakulnak ezirányú kapcso­lataink Európa második legnagyobb kiterjedésű és lélekszámú szocialis­ta országával. Ebben a témában pedig bőven akad említésre méltó mozzanat. Hisz ami örvendetes, szinte hónaponként újabbnál újabb fejezetekkel bővül a kölcsönös mun­kavégzés jegyzéke. Egyszer terme­lésszakosodási megállapodásról, másszor kooperációs egyezményről érkezik hír, külön kétoldalú szerző­dés lépett érvénybe az elektroniká­ban, közös igazgatói tanács alakult a termelés és kutatás területén, s egyre-másra születnek a közvet­len csehszlovák-lengyel vállalati kapcsolatok. Hogy végül is mostani együttmű­ködésünk milyen keretek között mo­zog, s mi okozta a gyorsabb ütem­váltást, arról már tavalyi találkozá­sunkkor így vélekedett Jacek Ku- ciak, a lengyel tervhivatal kereske­delmi és külfölddel gazdasági együtt­működést folytató főosztályának igazgatója: „Nem jósolok nagy jövőt kapcsolatfenntartásunk eddigi mo­delljének. Ma már kevés a tervek összehangolása, elkerülhetetlen, hogy a beruházásokat is koordinál­juk. Vagyis közösen kell beruház­nunk, nem úgy, mint korábban, ami­kor mindezt külön-külön tettük. Az erőforrások összevonása minden­képpen hatékonyabbá teszi az együttműködést mind országaink vonatkozásában, mind KGST-vona- lon.“ Az azóta eltelt időszak történé­sei csak megerősítették a lengyel szakember állítását, mintegy alap­hangot adva országaink alaposan megélénkült szakosodási és koope­rációs, valamint tudományos-mü- szaki együttműködésének, ami a kölcsönös árucsere-forgalom ál­landó növekedésében tükröződik a legkönnyebben lemérhető for­mában. Csupán az idén tizenkét százalé­kos emelkedésével számolunk. Té­telesen ez 2,8 milliárd rubelnek felel meg. így továbbra is Lengyelország megalakított földműves-szövetkeze­teket, reprivátizálják az állami válla­latokat, általában csökkenteni igye­keznek az állam szerepét a gazda­ságirányításban, s korlátozni szeret­nék a szociális vívmányokat, a szak- szervezetek jogait és így tovább. A várható irányvonalat egyébként maga Cavaco Silva félreérthetetle­nül fogalmazta meg a kampány so­rán: „Olyan alkotmányra van szük­ségünk, amelynek nem lesz marxiz- mus-szaga. Remélem, sikerül ki­gyomlálni az alkotmányból a marxis­ta jelleget, s az olyan gazdasági akadályokat is, mint a központi ter­vezés, vagy a termelőeszközök kol­lektív tulajdonáról szóló eszmék.“ (Ez utóbbiak egyébként az alaptör­vényben is szerepelnek.) A pontosság kedvéért meg kell' említeni, hogy nemcsak a törvény- hozás tagjait választották most meg, hanem a nyugat-európai parlameht 24 képviselőjét is. Ez alkalom arra, hogy felmérjék Portugália másfél éves közöspiaci tagságának ered­ményeit is. Silváék természetesen az előnyöket hangsúlyozzák. Sze­rintük a csatlakozásnak is szerepe volt a gazdasági mozgás felélénkü­lésében. Viszont sokan felteszik a kérdést: mi lesz akkor, ha letelik az új tagokra érvényes hétévi türelmi idő, s a partnerekhez képest nagyon szegény rokonnak számító Portugá­liának szembe kell majd néznie a Közös Piac teljes egészében rázú­duló kemény feltételeivel? De a legnagyobb kérdés ezek után: mi lesz a piros szegfű sorsa? Silva programját ismerve a pesszi­misták temetik. Igaz, nincs sok ok az optimizmusra, de a portugál belpoli­tikai élet eddigi bonyolultságára, zökkenőire való tekintettel fejezzük be mégis azzal: a jövő adja meg a választ. - MALINÁK ISTVÁN marad hazánk harmadik legjelentő­sebb kereskedelmi partnere, északi szomszédunknál pedig megőrizzük második helyünket. Nincs változás abban sem, hogy az árucsere döntö hányada ezidén is a gépiparra esik. Növekszik viszont a termelési sza­kosodás és kooperáció aránya, a teljes forgalom egynegyede ilyen termékekből tevődik össze. Ez is jelez valamit. Mégpedig azt, hogy a két szomszédos ország egyre in­kább szakosodik, s termékeikkel mind több területen kölcsönösen ki­egészítik egymás gazdaságát. Továbblépésünk szempontjából meghatározó szerepe van a két or­szág 2000-ig szóló gazdasági és tudományos-műszaki együttműkö­dését elősegítő hosszú távú prog­ramnak. Mindenekelőtt azért, mert olyan feltételeket teremt, amelyek között fokozatosan minél magasabb szinten valósulna meg a gazdaság- politika összehangolása, s mind a kutatás és fejlesztés, mind a ter­melés területén ennek megfelelő együttműködési formákkal bővül. Vegyük csak például az elektroni­kát, amelyben egyre szorosabb szá­lak fűzik egymáshoz a két ország érintett iparágát. Korábban az oko­zott gondot, hogy a szakemberek alig voltak tájékozottak arról, partne­reik milyen kutatási és fejlesztési feladatok megoldásán dolgoznak, s a termelési szakosodás és koope­ráció az alkatrészek, komponensek és végtermékek szűk területére ter­jedt csak ki. Ennek kiküszöbölése érdekében az elmúlt esztendőben kétszer is - Prágában és Varsóban- szakkiállítást tartottak, újabb csa­tornákat nyitva ezzel a kölcsönös tájékoztatásnak. E találkozók az is­meret- és tapasztalatcseréken túl lehetőséget nyújtottak újabb együtt­működési szerződések megkötésé­re is. Ily módon szélesebb alapokra került az alkatrészbázis és a mikroe­lektronikai alapanyagok gyártásá­ban megvalósuló közös munkavég­zés. Ez a két terület ugyanis döntő fontosságú mindkét ország - akár­csak valamennyi KGST-tagállam- népgazdaságának elektronizálási folyamatában. A kulcskérdés az: ho­gyan lehet úgy összehangolni a sza­kosodás és kooperáció kérdéseit, hogy mindkét országban megfelelő mennyiségű alkatrésszel és alap­anyaggal lássák el a komplettizáló ágazatokat. Szakértők bevonásával ebben lépésről lépésre haladunk előre. Mérföldkőnek számít a közös munkában az a kétoldalú egyez­mény, amelyet tavaly decemberben írtak alá az elektronikai iparban az 1986-1990 közötti időszakra kiterje­dő együttműködésről. Ez magába foglalja a munkamegosztás bővíté­sét és elmélyítését, s azt a célt követi, hogy hatékonyabbá váljon az elektronikai alkatrészek, a technoló­giai berendezések, az elektronikai alapanyagok, a fogyasztási elektro­nikai cikkek és a számítástechnikai eszközök előállítása. Két példa en­nek illusztrálására: a színes tv-ké­pernyők cseréje nyomán lehetőség nyílik hazánkban a hordozható szí­nes televíziók előállítására, s tovább folytatódik a Condor rádiómagnók gyártásában korábban megkezdett együttműködés. Példákat más területekről is em­líthetnénk. A tél folyamán megalakí­tották a csehszlovák és lengyel vál­lalatok, valamint kutatóintézetek kö­zös igazgatói tanácsát. Hogy milyen ■feladattal? A válasz kézenfekvő: mindkét országban a kutatóintéze­tek és termelési vállalatok fokozódó együttműködésével kapcsolatban felvetődő kérdéseket kell megolda­nia. Közös konstruktőri irodák, labo­ratóriumok, kutatócsoportok és ter­melővállalatok létrehozását fontol­gatják. Időközben tovább gazdagod­nak a közvetlen vállalatközi kapcso­latok is. Például az Irodagépgyártó Vállalat és a Datasystém után a brnói Zbrojovka is .kapcsolatba lépett a zabrzei Mera-Elzab számí­tástechnikai gyárral. Brnóból billen­tyűrendszereket szállítanak a zabr­zei számítógépekhez, helyettük mo­nitorok és kiegészítő berendezések érkeznek hazánkba. Két év eltelté­vel a szakosodás mintapéldájaként emlegetik mindkét vállalatnál ezt az együttműködést. Igaz, csak egy a sok közül... J. MÉSZÁROS KÁROLY A meglepetések választása Silva után Silva A Szovjetunió minden erejével a leszerelési megállapodásokra törekszik A New York Times rágalmai minden alapot nélkülöznek

Next

/
Thumbnails
Contents