Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-16 / 112. szám, szombat

ÚJ szú 3 1987. V. 16. Párizs politikájában, főleg a rakétakérdésben, aggodalmat keltő elemek is vannak (ČSTK) - A szovjet kormány a Kremlben csütörtökön díszvacsorát adott a francia miniszterelnök tiszteletére. A vacsorán Nyikolaj Rizskov és Jaques Chirac beszédet mondott. A Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke egyebek között hang­súlyozta, hogy a szovjet-francia tár­gyalások az európai és az egyete­mes történelem rendkívül fontos idő­szakában zajlanak. Megállapította: az emberek világszerte egyre vilá­gosabban tudatosítják, hogy a lázas fegyverkezés és a kölcsönös bizal­matlanság nem vezet sehova, ha­csak nem az emberi civilizáció pusz­tulásának irányába. A sürgető prob­lémák megoldására törekedve a Szovjetunió a nemzetközi helyze­tet is újszerűen közelíti meg. Rizs­kov a továbbiakban utalt rá, nagy nehézségekkel ugyan, de mégis ki­rajzolódóban van az európai nukleá­ris rakéták egész kategóriáinak fel­számolásáról szóló megállapodás. Ennek megvalósítása radikális vál­tozásokat hozna a kelet-nyugati és általában a nemzetközi kapcsolatok területén. A jövő Európájának, a háborúk nélküli kontinensnek a létrehozása, természetesen, rendkívül bonyolult ügy - folytatta a szovjet kormányfő. Más alternatíva azonban nem léte­zik. Ezt a munkát úgyszintén nem lehet későbbre halasztani, az idő mindenkit sürget. Jövőnk alapjait ma fektetjük le. Közös céljainktól és tet­teinktől, a népek a különböző társa­dalmi rendszerű, a nagy, közepes és kis államok tetteitől függ, hogy a vi­lág békében lépi-e át a harmadik évezred küszöbét. Ennek a történelmi műnek a létre­hozásában Európának döntő szerep jut. Egyrészt itt állnak szemben egy­mással a nagy létszámú csapatok és folytatódik a különböző fegyverek példátlan méretű felhalmozása. Másrészt azonban épp ezen a konti­nensen szereztünk egyedülálló ta­pasztalatokat az enyhülés, a széles körű együttmüködés területén. Eu­rópának példát kell mutatnia a prob­lémák olyan megoldásában, amely kizárja az erő bármiféle alkalmazá­sát. Attól, hogy Európa miként vála­szol jelenkorunk katonai-politikai re­alitásainak kihívására, alapvetően függ a nemzetközi helyzet további alakulása. Ez a válasz, természete­London feltételekhez köti a kétszeres nullamegoldás elfogadását (ČSTK) - Nagy-Britannia kész el­fogadni a Szovjetuniónak azt a ja­vaslatát, hogy számolják fel a köze­pes hatótávolságú és a harcászati- hadműveleti rakétákat, de csak az­zal a feltétellel, ha ezt követően ,,adekvát módon garantálják a Nyu­gat biztonságát“. Erről a tegnapi brit sajtó számolt be a külügyminisztéri­um nyilatkozatára hivatkozva. A The Times napilap véleménye szerint Nagy-Britannia így az első jelentős nyugati ország, amely - bár feltételesen - egyetért az ún. két­szeres nullamegoldással. A Daily Telegraph viszont azt írta, a külügy­minisztérium bejelentését úgy lehet értelmezni, mint a Helmut Kohl nyugatnémet kancellár címére inté­zett „gondosan megfogalmazott elutasítást“. Kohl ugyanis Londonba küldte megbízottját, Volker Rühet, hogy a brit vezetőkkel az atomfegy­verek kérdéséről tárgyaljon. Rühe azzal fenyegetőzött Londonban, ha a nyugat-európai országok elfogad­ják a szovjet javaslatokat, az súlyos ellentétekhez vezethet a NATO-ban. A nyugatnémet kormány jobboldali körei állnak ugyanis azoknak az élén, akik azt hangoztatják, hogy Mihail Gorbacsov javaslatának el­fogadása fenyegetést jelentene Nyugat-Európára nézve a Varsói Szerződésnek a hagyományos fegyverek terén fennálló állítólagos fölénye miatt. A NATO nukleáris tervezőcso­portjának stavangeri ülésén George Younger brit hadügyminiszter is ki­fejtette országa álláspontját. A sajtó- konferencián mindenekelőtt a szov­jet kezdeményezés elfogadásának feltételeivel foglalkozott. Szerinte az egyik mód „a NATO rugalmas vála­szának“ biztosítására az lenne, ha pótlólagosan további amerikai robot­repülőgépeket helyeznének el a ten­geralattjárók fedélzetén. A másik le­hetséges mód pedig, hogy až USA további bombázókat küldjön Euró­pába. A szovjet javaslatokkal kapcsola­tos kétféle londoni megközelítés azokban a napokban született, ami­kor a szigetországban megkezdő­dött a választási kampány. A haladó brit közvélemény bírálja a konzerva­tív kabinetet, amiért ragaszkodik a nukleáris elrettentés elvéhez. Thatcher kormányfő e hét elején úgy fogalmazott, hogy nem fogja angazsálni magát, már ami a NATO- szövetségesek meggyőzését illeti annak érdekében, hogy pozitív vá­laszt adjanak a szovjet javaslatokra. Az élesedő belpolitikai csatározások választ adhatnak arra, hogy a kor­mány egyes tagjai miért hangoztat­nak egymásnak is ellentmondó véle­ményeket. sen az összes európai ország vála­szától függ és nem lehet közömbös, milyen lesz Franciaország válasza. A szovjet emberek ma felteszik a kérdést, milyen szerepet játszhat és milyen szerepet kíván játszani Franciaország ebben az időszak­ban. Ma sajnos nem látjuk Francia- országot azok között, akik elutasít­ják a kölcsönös nukleáris elretten­tést, akik meg akarják állítani az európai háborús kockázat rulettke­rekét és csökkenteni szeretnék az önpusztítás esélyét. A francia kor­mány politikájában, főleg a nukleáris rakéták kérdését illetően, aggodal­makat keltő elemek találhatók. Úgy tűnik, a szovjet-francia politi­kai párbeszéd, és az a szerep, ame­lyet ez a dialógus mindenekelőtt az európai helyzet javításában játszik, a francia kormány mai prioritásai között valahogy a háttérbe szorul. A szovjet-francia együttmüködés során szerzett tapasztalatok meg­erősítik, hogy országaink sikerrel küzdötték le a negatív tendenciákat akkor, amikor nem a korlátozott, ha­nem az összeurópai, egyetemes ér­dekek kerültek előtérbe - hangoztat­ta Nyikolaj Rizskov. Jacques Chirac a tiszteletére adott díszvacsorán arra mutatott rá, hogy a Szovjetunióra és Franciaor­szágra különleges felelősség hárul az európai párbeszéd fejlesztéséért. Franciaország, mint független or­szág, azonban helyt akar állni szö­vetségi kapcsolataiban és eleget kí­ván tenni ebből eredő kötelezettsé­geinek. A felelős politikusok köteles­sége, hogy a realitásokat olyannak fogadják el, amilyenek. Épp ezen realitások alapján fogalmazza meg Franciaország politikáját, amelyet érvényesíteni kíván a leszerelés te­rületén - mondotta a francia kor­mányfő. A továbbiakban hangoztatta, Franciaország síkraszáll a nukleáris fegyverek korlátozásáért és a lehető legalacsonyabb szintű, minden or­szág biztonságának megfelelő erőe­gyensúly megteremtéséért. Ebből kiindulva Franciaország üdvözölné a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek csaknem teljes felszámo­lásáról szóló szovjet-amerikai meg­állapodás megkötését. Chirac a to­vábbiakban az afganisztáni helyzet­ről szólt, s kiemelte. Párizs üdvözli a szovjet kormány nyilatkozatát, mi­szerint a Szovjetunió kész kivonni csapatait Afganisztánból. Európai problémákról szólva megállapította, a kontinens „építé­se“ az események természetes ala­kulásából ered, s annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a döntő szakasz 1992 végén, az egységes piac létrehozásával veszi kezdetét. A FORRADALOM ÚTJA Uj sorozatot indítunk ezen a helyen. Célunk, hogy olvasóinknak felidézzük a 70 évvel ezelőtti eseményeket, az oroszországi munkások és parasztok, a katonák és a haladó értelmiség küzdelmeit a bolsevik párt vezetésével. Emlékeztetni szeretnénk annak a harcnak a jelentős állo­másaira, amely a nagy októberi szocialista forradalomban csúcsosodott ki, a munkásosztály győzelméhez vezetett és világméretű változásokat indított el. O roszországban 1917. már­cius 18-án megalakult az új koalíciós kormány. Ebben a „szo­cialista“ erőket az eszerek és mensevikek képviselték - osztály­jellegét tekintve a nagybürzsoázia és a kispolgári pártok vezetőinek kiszélesített blokkja volt. A soknemzetiségű Oroszország az 1917-es februári forradalom kö­vetkeztében átalakult polgári de­mokratikus köztársasággá. A cár önkényuralmát felváltó, Lvov her­ceg vezette Ideiglenes Kormány a földbirtokos-kapitalista rétegek védelmezője maradt akkor is, ami­kor a munkásosztály nyomására a hatalmat meg kellett osztania a munkások és a katonák szovjet­jeivel. A munkásosztály Lenin ha­zatérése és az Áprilisi tézisek köz­zététele után még következete­sebben kezdte bírálni az Ideigle­nes Kormány bel- és külpolitikáját. Ennek első válsága már áprilisban kibontakozott, amikor is a kormány kijelentette, hogy a végső győzele­mig fog harcolni a frontokon. A háború okozta szenvedések, gazdasági nehézségek, a határta­lan spekuláció, s a kormánynak a szövetségeseihez küldött imperi­alista célzatú háborús jegyzéke el­lenállásra késztette a pétervári munkásokat és katonákat, akik a bolsevik párt központi bizottsá­gának javaslatára május 3-4-én elözönlötték a város főbb útvona­lait. „Le a háborúval!“, „Minden hatalmat a szovjeteknek!“ - köve­telték a tüntetők. A bolsevik párt összehívta VII. összoroszországi konferenciáját (május 7-12.), ahol a delegátusok jóváhagyták Lenin részletes Áprilisi téziseit, elfogad­ták határozati javaslatait a politikai helyzetről, az Ideiglenes Kormány­nyal szembeni magatartásról, a háborúról, az agrárkérdésről és a pártprogram felülvizsgálatáról. A szocialista forradalom kibonta­koztatása szempontjából ki­emelkedő jelentőségű volt az a ha­tározat, amelyben a párt kimondta a nemzetek önrendelkezési jogát, a különböző nemzetiségű munká­sok teljes szolidaritásának legfon­tosabb alapfeltételét. Ezek a népmozgalmak idézték elő a kormányválságot. Az új koa­líciós kormány megalakulása azonban nem eredményezett vál­tozást, a hatalmat ugyanaz az osz­tály birtokolta, mint korábban. A kormánypolitika lényege így vál­tozatlan maradt, s nem szűnt meg a válságot kirobbantó ok sem.-va­Újabb kényszerű lemondás az Irangate-botrány kapcsán (ČSTK) - Újabb magas beosztá­sú fehér házi tisztségviselő kény­szerült lemondásra az Irangate-bot- rány kapcsán, ezúttal Jonathan Mil­ler, a Fehér Ház adminisztrációs irodájának igazgatója. Erre röviddel azután került sor, hogy Robert Owen, a külügyminisztérium egykori konzultánsa a botrány részleteit vizsgáló kongresszusi különbizott­ság előtt azt vallotta: Miller vette át Oliver North alezredestől a csekke­ket, s a kiváltott pénzösszeget a ni­caraguai ellenforradalmárokhoz jut­tatta el. Owen beismerte, hogy ő maga az összekötő szerepét töl­tötte be North és a kontrák között, s ó közvetítette a nekik nyújtott titkos amerikai támogatást Mariin Fitz- water, a Fehér Ház sajtótitkára megerősítette, hogy Miller lemondá­sa azonnali hatállyal érvényes. A CIA-nak a botrányban játszott szerepére derített fényt Paul Trible szenátor vallomása, mely szerint atit- kosszolgálat 50 000 dolláros összeg­gel járult hozzá annak az akciónak a pénzeléséhez, amelynek kereté­ben az USA 1985 júniusában 2 millió dollárt szándékozott fizetni a Liba­nonban fogva tartott két amerikai szabadonbocsátásáért. Egy másik megidézett tanú, Gas­ton Sigur délkelet-ázsiai ügyekben illetékes külügyminiszter-helyettes kijelentette, hogy North kérésére kapcsolatba lépett három ázsiai or­szággal a kontráknak nyújtandó se­gélyezés céljából olyan időpontban, amikor a Kongresszus betiltotta se­gélyezésüket. A ligán belül című könyvükben Scott és John Lee Anderson szer­zők azt írják, hogy azok a külföldi országok, amelyek pénzügyileg tá­mogatták a kontrákat, segélyeket fo­lyósítottak az ún. Nemzetközi Anti- kommunista Ligának is, amely a ter­rorizmust ösztönzi Közép-Ameri- kában. lenanyag. Már hat hónapja, vagy meglehet, több is, nagy szociális akciók tanúi vagyunk, amelyek az 1985-ös általános sztrájk óta állan­dóan fokozódnak. Diákok, tanítók, orvosok, parasztok vesznek részt ezekben. A folyamatot meggyorsí­tották a Közös Piacba történt spa­nyol belépés negatív következmé­nyei. Most e mozgalom számára meg kell találni a politikai kifejezést. Ezért szükséges a kommunista mozgalom egységesítése, olyan erő kialakítása, amely képes szociális program előterjesztésére. KÉRDÉS: ön közölte, hogy a munkásbizottságok általános sztrájkkal válaszolnak a kormány sztrájktörvényre vonatkozó terve­zetére. Mi ennek a törvénynek a lényege? VÁLASZ: A kormány javaslata a sztrájkjogot próbálja megnyirbálni. Például a minimális közszolgáltatá­sok biztosításának ürügyén, vagy pedig meghatározza, hogy a sztráj­kot csak az a szakszervezeti szövet­ség hirdetheti meg, amely többség­ben van a vállalati bizottságban, s ezzel a kisebb szakszervezeteket megfosztja ettől a jogtól. Egy másik cikkely illegálisnak minősíti azt a sztrájkot, amely megzavarná az alkotmányos rendet vagy a parla­ment munkáját - a mi 1985-ös álta­lános sztrájkunk a parlamentben megvitatott törvény ellen irányult, te­hát eszerint illegális volt. Ily módon a kormánynak lehetősége nyílik bár­milyen sztrájk meghiúsítására, sőt, polgári és büntetőjogi felelősségre is vonhatja a szakszervezeteket. KÉRDÉS: A munkásbizottsá­gok vezetőségében egységes ál­láspont alakult-e ki az általános sztrájkra való felhívást illetően? Itt ugyanis különböző pártok van­nak képviselve. VÁLASZ: A munkásbizottságok végrehajtó bizottságának döntésé­ből indulunk ki, amely szerint az ilyen típusú törvény tervezete súlyos támadást jelent a munkajogi tör­vénykezés ellen. A bizottság felhívta a szakszervezeti aktivistákat, hogy szánjanak szembe a sztrájkjog bár­miféle korlátozásával és kezdjenek ez irányban magyarázó kampányt. A bizottság megerősítette, hogy a javaslat meghiúsítása érdekében minden eszközt bevet. KÉRDÉS: Ez annyit jelent, hogy mindenki egyetért vele? VÁLASZ: Ebben a pontban igen. KÉRDÉS: Ennek ellenére azt hallottuk, hogy a vezetésben el­lentétek vannak... VÁLASZ: Ez természetes is, de tudnunk kell ezeket áthidalni. KÉRDÉS: Ilyen szempontból a három kommunista párt létezé­se nem olyan gyengítő elem, amely megzavarja a dolgozókat? VÁLASZ: A mi központunkat tá­volról sem csak a kommunisták al­kotják. Ők irányítják ugyan, de az irányítás nem jelent kényszert. Azt jelenti, hogy világos gondolatok kel­lenek és el kell érni azt, hogy a töb­biek is magukévá tegyék ezeket. KÉRDÉS: Milyen a helyzet az egyes politikai pártok arányos képviseletével a vezetésben? VÁLASZ: A gyakorlatban alkal­mazzuk az arányos képviseleti rend­szert, ami annyit jelent, hogy a kép­viselők száma megfelel a szavaza­tok arányának. A kisebbségek is mindig képviselve vannak. A meg­határozó erőt a kommunisták jelen­tik, s keretükön belül a Spanyolor­szág Népeinek Kommunista Pártja. Úgy vélem azonban, hogy közte és Spanyolország Népeinek Kommu­nista Pártja között jelenleg sok tekin­tetben nézetazonosság van, ez azonban nem jelenti azt, hogy válto­zatlanul nincsenek ellentétek az egyes frontokat illetően. KÉRDÉS: Milyen az önök együttmüködése az Általános Munkásszövetséggel (UGT)? Ha meghirdetik az általános sztrájkot, akkor támogatják önöket? VÁLASZ: Normális körülmények között nem. A vezetőség legalábbis nem, számos tag viszont igen. A legutóbbi választásokat követően az üzemi bizottságokban kissé mó­dosultak az erőviszonyok, ténylege­sen a legerősebb szakszervezeti központtá váltunk minden vállalat­ban és a legfontosabb ágazatokban. A dolgozók ily módon fejezték ki egyet nem értésüket a kormány poli­tikájával, megbüntették az UGT-t a kormányzó PSOE-tól való függő­sége miatt. KÉRDÉS: Végül még egy sze­mélyes kérdés. On a közelmúlt­ban jelezte azt a szándékát, hogy „aktív nyugalomba“ vonul. A saj­tóból ítélve röviddel ezután vita keletkezett az utódlás körül. Nem kényszeríti ez önt arra, hogy elha- lassza ezt a döntést? On jelenleg egyike azon keveseknek, akiknek tekintélye van mind a három kom­munista párt előtt, a Spanyolor­szág Népeinek Kommunista Párt­ja kongresszusán való forró fo­gadtatása ezt támasztja alá. VÁLASZ: Ha az elvtársak a veze­tőségben úgy vélik, hogy maradnom kell, akkor maradok. Miért? Már 1935-től, vagyis ötvenkét éve tevé- kenykedek a pártban, tizennégy évet töltöttem koncentrációs tábo­rokban és a Franco-rezsim börtönei­ben, harcoltam a diktatúra ellen. Most arra a következtetésre jutok, hogy a szociális igazságtalanság nem változott, csak más síkra toló­dott át. Hamarosan betöltőm hetve­nedik életévemet, és mellettem a vezetőségben fiatalok is vannak. Számukra kell fenntartani ezt a he­lyet. Már öt éve nyugdíjas vagyok és nyugdíjamból élek. Mindig is a párt érdekében tevékenykedtem és amíg csak tehetem, minden erőmből tel- hetően a kommunisták egységéért fogok munkálkodni. Ennek érdeké­ben megteszem azt, amit az elvtár­sak elhatároznak. Asszad-Husszein találkozó (ČSTK) - Hafez Asszad szír elnökkel kezdett tegnap Damaszkuszban tárgyalá­sokat Husszein jordán király. Megbeszé­léseiken minden bizonnyal a több ország részéről is indítványozott közelkeleti nem­zetközi békekonferenciáról lesz szó. Mint ismeretes, Jordánia és Szíria is támogatja azt a javaslatot, hogy a konfe­renciát az ENSZ védnöksége alatt ren­dezzék meg. Az Egyesült Államok és Izrael határozottan ellenzi az indítványt, s helyette azt szorgalmazza, hogy a Camp David-i megállapodások mintájá­ra az egyes arab országok Izraellel külön- tárgyalásokon oldják meg a térség prob­lémáit. Irak-lrán BT-nyilatkozat a háborúról (CSTK) - Az ENSZ Biztonsági Taná­csa határozottan elítélte a folytatódó iráni -iraki konfliktusban a vegyi fegyverek be­vetését. Ezt szögezte le a BT nyilatkoza­ta, amelyet egyhangúlag fogadtak el az ENSZ-fötitkár és a térségbe küldött szak­értők jelentése alapján. A Biztonsági Tanács tagjai ezen kívül bírálták a hadban álló feleket a határhá­ború elhúzódásáért, amely már mérhetet­len emberi és anyagi áldozatokat követelt. Ugyanakor veszélyezteti nemcsak a tér­ség békéjét és biztonságát, hanem magá­ban rejti azt a veszélyt is, hogy más országok is belebonyolódnak a háborúba. A nyilatkozat a feleket ismét arra szólítot­ta fel, hogy működjenek együtt az ENSZ- szel a konfliktus mielőbbi békés rendezé­se érdekében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents