Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-15 / 111. szám, péntek

ÚJ szú 5 1987. V. 15. KÉM TÉRÜNK LE A MEGKEZDETT ÚTRÓL (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára május 11-e és 13-a között a kazahsztáni Bajkonur űrközpontba és Leninszk városba látogatott. Találkozott és elbeszélgetett a tudósokkal, szakemberekkel, munká­sokkal. a műszaki dolgozókkal és a város lakóival. Virágot helyezett el Vlagyimir lljics Lenin emlékművénél. Az SZKP KB főtitkára megismerkedett az űrközpont­ban használatos űrtechnika különböző fajtáival. Megte­kintette a népgazdaság szükségleteinek kielégítésére használatos kozmikus műszereket is. Tájékoztatták őt arról, hogy Bajkonurban egy új univerzális hordozóraké­ta felbocsátására készülnek, amely Föld körüli pályára állíthat mind űrrepülőgépeket, mind pedig nagy űrobjek­tumokat, beleértve az űrállomások moduljait is. A fejlesztésben és a kutatásban dolgozókkal folytatott beszélgetések során megállapították, hogy a kozmonau­tika ma a tudományos-műszaki haladás élén áll, s a szovjet tudomány és technika számos ágazatának legújabb ismereteit testesíti meg. Az űrközpont dolgozóival megtartott találkozókon Mi­hail Gorbacsov nagy figyelmet szentelt életfeltételeiknek. Ellátogatott a pionírházba, a bevásárlóközpontba, meg­tekintette a sportlétesítményeket, elbeszélgetett a város lakóival. A beszélgetések résztvevői rámutattak, hogy az em­berek itt nehéz klimatikus feltételek között élnek és dolgoznak, s ezért mindennapi életük és pihenésük kérdései különösen fontosak. Leninszkben erőfeszítése­ket tettek a lakosság növekvő követelményeinek kielé­gítésére, de még mindig sok a megoldatlan probléma. A pártszervek és a tanácsok, az üzemek és szervezetek vezetői feladatul kapták a szociális helyzet javítását és azt, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek ezeknek a kér­déseknek. Mindenki, akivel az SZKP KB főtitkára beszélt, meg­erősítette: teljes mértékben támogatja a szociális-gazda­sági fejlesztés meggyorsításának irányvonalát, melyet a központi bizottság áprilisi plénuma és a párt XXVII. kongresszusa dolgozott ki. Leninszk üzemeinek kollektí­vái aktívan bekapcsolódtak az élet minden területének átalakításába, teljes ütemben és nagy lendülettel dol­goznak, következetesen törekednek a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére tett igényes szocialista kötelezettségvállalásaik teljesíté­sére. A helyi művelődési házban Mihail Gorbacsov találko­zott az űrközpont és Leninszk dolgozókollektívái képvi­selőivel . A találkozón Mihail Gorbacsov beszédet mondott. Bajkonurban az SZKP KB főtitkára ellátogatott a Szergej Koroljov és Jurij Gagarn munkájával kap­csolatos emlékhelyekre is. Az űrközpontban ott volt Lev Zajkov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Viktor Cseb- rikov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az állambiztonsági bizottság elnöke, Szergej Szokolov marsall, az SZKP KB PB póttagja, honvédelmi miniszter, Jurij Maszljukov, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke, Gurij Marcsuk, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, Gennagyij Kolbin, a Kazah KP KB első titkára, Murszultan Nazarbajev, a Kazah SZSZK Minisztertanácsának elnöke és további hivatalos személyiségek. Mihail Gorbacsov elvtárs beszédéből Mi, szovjet emberek valamennyi­en, mindig különös tisztelettel ejtet­tük ki azt a szót, hogy Bajkonur. Népünk impozáns tetteinek, a szov­jet tudomány győzelmének és a szo­cialista társadalmi rendszer nagy le­hetőségeinek szimbólumává vált. Az emberiség először innen lépett ki a világűrbe, és ezzel új fejezetet nyitott a civilizáció történelmében. A szovjet tudósok, munkások, mérnökök és katonai szakértők munkájával és tehetségével létreho­zott egyedülálló tudományos kutatá­si és kísérleti komplexum valódi megtestesülése Lenin álmának ar­ról, hogy országunk ipari nagyhata­lommá változzon. Valójában ide összepontosult több tucat tudományos-kutató és tervező szervezetnek, valamint or­szágunk legnagyobb gépipari üze­meinek az intellektuális potenciálja és munkájuk végeredménye. Ez a szó legszorosabb értelmében a haladó műszaki gondolkodás kí­sérleti területe, amely minden fő irányban a tudomány és a technika legújabb ismeretei alapján van fel­szerelve. Elsősorban arra szeretnék figyel­meztetni, hogy mindaz, ami itt van az űrközpontban, kezdve a rendkí­vül bonyolult,kilövőberendezésektől, a kísérleti telepektől és laboratóriu­moktól az erős hordózórakétákig, kozmikus műszerekig és rendszere­kig, amelyek biztosítják működésü­ket - miközben mindezek a beren­dezések korszerű számítástechni­kával és rendkívül érzékeny műsze­rekkel vannak ellátva mindez ná­lunk itthon készült, a magas minő­ség é^ a korszerű műszaki színvo­nal a jellemzője. Ismét eszembe jut egy egyszerű, de nagyon fontos kér­dés: Miért igyekszünk néha még egyszerű dolgokat is külföldön be­szerezni, ha ma képesek vagyunk megoldani ilyen hatalmas, kiterjedt és bonyolult feladatokat? Mindaz, amit itt látunk, mélysége­sen meggyőz minket arról, hogy eb­ben az értelemben külföldön nem kell semmit kéregetnünk. Semmi­lyen embargók, sem a technológiák és berendezések Szovjetunióba va­ló eladásának tilalmai, melyeket egyes külföldi körök alkalmaznak, nem fékezik meg országunk fejlesz­tését, az átalakítással és gazdasá­gunk gyorsításával összefüggő nagy szociális-gazdasági terveink meg­valósítását. Ez ismét meggyőz engem arról, hogy sokoldalúan támogatni kell tu­dományunkat, a tudományos értel­miséget, a mérnököket és tervező­ket. Másrészt viszont növelni kell a követelményeket, véget kell vetni az egyfajta kisebbségi komplexus­nak és valóban ki kell használni azt a hatalmas tudományos potenciált, * melyet a szovjethatalom hetven éve alatt hoztunk létre. Ezt megvalósít­hatjuk, és elvtársak, ebben rejlik az átalakítás egyik fontos feladata. Erről a helyről külön szeretném köszönteni a szovjet űrhajósokat. Az ember munkája az űrben rendkívüli felkészültséget, alapos tudást, maxi­mális akarati és erkölcsi tulajdonsá­gokat követel meg. A szovjet űrhajó­sok mondhatják magukénak a vilá­gon a leghosszabb űrrepülést. Ma egy egész űrlaboratórium dol­gozik a Föld körüli pályán. Ez már magában nagyon sokatmondó és már elképzeljük az új szakaszokat a világűr békés kihasználásában. Ezek a Mir űrállomás, a Kvant tudo­mányos modul, a Szojuz és Prog- ressz űrhajók, ahol Jurij Romanyen- ko és Alekszandr Lavejkin teljesíti nem könnyű küldetését. Köszöntsük innen, Bajkonurból űrhajósainkat. Köszöntjük mindazo­kat is, akik biztosítják a repülésre való felkészülést és az űrben vég­zett munka sikerét, azokat, akik ezen a feladaton éjjel-nappal dol­goznak. Ez néha kimerítő, nagyon nehéz és felelősségteljes munka, amit nem lehet alapvető és kisegítő munkára osztani. Azt mondanám: valamennyien egyenlőek abban az értelemben, hogy mindenkitől sok függ, szinte minden, vagyis a legfon­tosabb - a végeredmény. Nem sza­bad sem kis, sem nagy hibákat véte­ni. Ez példa minden szovjet ember számára. Nagyon szükséges példa éppen ma, amikor a társadalom hozzálátott az új feladatok megoldá­sához. Az új feladatokat pedig nem lehet régi módszerekkel, a tudás és a szakmai felkészültség régi színvo­nalán teljesíteni. Az, hogy megismerkedhettem munkájukkal, számomra még egy szempontból, mondhatnám, egye­nesen politikai szempontból is óriási jelentőségű. Az, ami önöknél törté­nik, az, hogy képesek megoldani ilyen rendkívül bonyolult problémá­kat, meggyőz engem arról, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a XXVII. kongresszus tűzött ki tudo­mányunk és technikánk, de elsősor­ban egész gépiparunk elé, képesek vagyunk megoldani és meg is oldjuk őket. Ez kulcsfontosságú előfeltétele annak, hogy gazdaságunkat új szintre, új műszaki színvonalra emeljük, népgazdaságunk minden ágazatában elérjük a gazdaságo­sabb munkát. Enélkül, elvtársak, nem érjük el a gyorsítást. Ha önök képesek meg­oldani az olyan bonyolult feladato­kat, melyek lényegesen igényeseb­bek, mint más ágazatokban, akkor a többiek is hasonló sikerrel oldhat­ják meg és meg is kell oldaniuk a feladataikat. Ez megerősíti hitün­ket, hogy helyes úton haladunk. Ha az átalakításról kell szólnom, hadd mondjak egy hasonlatot. Az országunkban megkezdett átalakí­tás olyan, mint egy hatalmas rakéta felszállása az űrbe. Az átalakítást ugyanolyan kitartó­an, felelősségteljesen és következe­tesen kell biztosítanunk, ahogy az űrrepüléseket készítjük elő, és sza­vatoljuk megbízhatóságukat. Az ala­poktól kell mindent megváltoztatni, minden irányban - gazdasági, szo­ciális és szellemi téren. Az átalakítás csak ezután emeli társadalmunkat a fejlődés egy újabb szintjére, s ad neki új minőséget. Az átalakítás kezdeti időszakának egyik sikere a társadalmi légkör megváltoztatása. Tanúi vagyunk an­nak, ahogy növekszik a szovjet em­berek társadalmi és politikai aktivitá­sa. Az emberek érdeklődéssel vesz­nek részt a társadalmi történések­ben, merészen és kezdeményezően mutatnak rá előrehaladásunk prob­lémáira és értékelik azokat. Egyre kevesebb az olyan vezető, mint ami­lyenek azok voltak, akik még a kö­zelmúltban sem vették számításba az embereket, nézeteiket és javas­lataikat. Ebből minden vezetőnek, aki a kollektívák élén áll a termelésben, a tudományban és a szellemi szfé­rában, le kell vonnia azt a következ­tetést, hogy meg kell tanulni dolgoz­ni a demokrácia, az emberek növek­vő aktivitása feltételei közepette. A megkezdett útról nem térünk le, más út egyszerűen nem létezik. Hamarosan összeül nálunk a központi bizottság újabb ülése, amit most készítünk elő. Ennek a fő feladata az lesz, hogy befejezze a szovjet gazdaság irányítása egy- áiges rendszerével kapcsolatos munkát. Megvitatjuk a vállalatról szóló törvényjavaslatot, amit össz­népi vitára bocsátottunk, áttekintjük a Szovjetunió Minisztertanácsa és azon szervei munkájának átépítésé­vel kapcsolatos kérdéseket, ame­lyek az ágazatok egész csoportjait irányítják, valmint a Szovjetunió Ál­lami Tervbizottságának, az anyagi- műszaki ellátásért felelős állami bi­zottságnak, a minisztériumoknak, valamint más központi intézmények és szövetségi szerveknek a tevé­kenységét a jelenlegi feltételek kö­zött, amikor áttérünk a teljes önel­számolásra, rentabilitásra és önfi­nanszírozásra. A modern gazdaság egységes irányítási rendszerére va­ló áttérés politikai, gazdasági és jo­gi feltételeinek a létrehozásáról van szó. Ez a tanácskozás tartalma, s az egész ország szempontjából rendkí­vül fontos lesz. E központi bizottsági ülésen szükséges lesz elmondani, mit sike­rült elvégeznünk az átalakítás kez­deti szakaszában, s azt is, hogy népgazdaságunk egyes területein, az egyes irányokban, a társadalom életének különböző szféráiban miért lassú az átalakítás. Egyenesen és nyíltan ki kell majd mondanunk kö­vetelményeinket azokkal szemben, akik az átalakítás útjában állnak, nem tevékenykednek energikusan, s az átalakítás jelentőségéről csu­pán szónokolnak. Elvtársak, fel szeretném önöket szólítani arra, hogy figyelmesen vizsgálják meg a saját munkájukat. Már beszéltem az önök nagy sikere­iről. Ezekre joggal büszkék lehetnek, s joggal büszke rájuk az egész or­szág. Általánosan ismert tény ez, s mi erre úgy tekintünk, mint az önök kiváló hozzájárulására. Ha azonban a mostani találkozón­kon csupán ezt emlegetnénk és nem szentelnénk figyelmet munkájuk gyenge pontjaira, akkor, gondolom, meg sem értenének engem, s néhá- nyukban felmerülne a kétség, hogy igazat mondanak-e az SZKP KB főtitkárának küldött jelentésekben. S általában az iránt, hogy mivel megy vissza Moszkvába? Hibák és fogyatékosságok létez­nek. Ezért elkerülhetetlenül be kell hozni azt, ami el lett hanyagolva, fel kell számolni a szűk keresztmetsze­teket, megoldani az új gondokat. Az SZKP KB és a kormány szintjén több intézkedést foganatosítottunk, hogy támogassuk igyekezetüket. Most önökön van a sor. Mindenkinek világosan meg kell értenie, hogy Bajkonurt hosszú idő­re, örökre építettük fel. Az igyekeze­ten nem akarunk lazítani, s nem akarjuk elveszteni élenjáró szere­pünket az űrkutatásban. A világűr békés célú kihasználását szolgáló kutatások sokat hoztak nekünk. Vi­szont olyan feladatok várnak ránk, amelyeket közösen át kell gondol­nunk: hogyan nyerjük a lehető leg­többet a világűrből a tudomány, va­lamint az egész népgazdaság szá­mára. Ez ma gyakorlati feladat, amely teljes nagyságában áll előt­tünk. A kísérletekről bátrabban kell áttérni lehetőségeink tervszerű és szélesebb körű érvényesítésére a szociális-gazdasági fejlődés érde­kében. A Szovjetunió Tudományos Aka­démiájától, a Szovjetunió Tudomá­nyos és Műszaki Állami Bizottságá­tól, az űrtechnika fejlesztésével fog­lalkozó főhatóságtól, minden érde­kelt minisztériumtól és központi hi­vataltól átgondolt, perspektivikus ja­vaslatokat várunk arra vonatkozóan, miként lehet szélesebb körben ki­használni az űrtechnika eredménye­it a népgazdaságban. Mihail Gorbacsov kiemelte Bajko­nur dolgozókollektívái munkájának jelentőségét a honvédelem szem­pontjából. A békés világűrt célzó irányvonalunk nem a gyengeség jele - mondotta. A Szovjetunió békesze­rető külpolitikájának a megnyilvánu­lása. A nemzetközi közösségnek együttműködést ajánlunk a világűr békés kihasználásában. Ez világ­szerte pozitív visszhangot vált ki. Ellenezzük a lázas fegyverkezést, tehát az űrfegyverkezést is. Az amerikai kormánykörök jelen-' leg lázas igyekezetet fejtenek ki azért, hogy a megállapodások kere­sésének körvonalazódó útjába aka­dályokat állítsanak. A világhelyzet alakulásában elérkezett a döntő pil­lanat. Nekünk dinamikusan, meg­fontoltan kell eljárnunk, s minden szükségeset megteszünk annak ér­dekében, hogy reális változásokat érjünk el. Érdekeink itt megegyez­nek az amerikai nép, a világ többi nemzetének érdekeivel is. Eltérnek viszont azoknak az érdekeitől, akik a lázas fegyverkezésből jövedelme­ző üzletet csinálnak és a világűrön keresztül katonai fölényre akarnak szert tenni. önök jól ismerik legújabb javasla­tainkat, közöttük az európai nukleá­ris fegyverek felszámolását célzó ja­vaslatot. Most az Egyesült Államo­kon és a NATO-országokon van a sor. Most kell megmutatniuk, mit ér az ő politikájuk, amelynek hosszú évek óta oly nagy reklámot csinál­nak, s hogy mennyit érnek az ezek­kel a kérdésekkel kapcsolatos kije­lentéseik. Ma fontosabb, mint bármi­kor korábban, hogy a nemzetközi közvélemény, az összes haladó erő, amely elutasítja a fegyverkezést, harcba szálljon. Minden, ami a lázas fegyverkezéssel kapcsolatos, jelen­leg annyira fontos, hogy a világ lé­nyegében válaszút elé érkezett. A kérdés az, hogy merre indul el. Az a feladat, hogy ne szalasszuk el a lehetőséget, amelyet kedvező politikánk nyújt. Ezt a politikát a vi­lágban széles körökben támogatják. Következetesen fogunk eljárni, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a jobb irányába történő fordulatot érjünk el. Az atomfegyverek elleni véde­(ČSTK) - Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Minisztertaná­csa határozatot hozott arról, haladék­talanul intézkedéseket kell tenni az olajnövények magvainak és a növényi olajok termelésének fokozása érdeké­ben. A dokumentum leszögezi, az utóbbi években számos terület taná­csa, párt és gazdasági szervei nem teljesítették az olajnövények felvásár­lásának állami tervében szerepló fela­datokat, s nem szentelnek kellő figyel­met annak, hogy fejlesszék az olajnö­vények feldolgozásának anyagi-mű­lemről szóló hangzatos szavak a né­pek lelkiismeretlen becsapását je­lentik. S éppen ilyen szempontból ítéljük meg az ún. hadászati védelmi kezdeményezést, amit az amerikai kormány igyekszik megvalósítani. Az SDI-vel nemcsak az adófizető­ket lopják meg, hanem a védelem szempontjából is értelmetlen. Miben rejlik az SDI fő veszélye, amelyről tudnunk kell? Az SDI felrúgja a ha­dászati stabilitást, a fegyverkezés kiterjed a világűrre, ami méginkább felgyorsítja a fegyverkezést a földön. Talán ez az a világ, amelyet mind­annyian szeretnénk? Olyan világ ez, amelyben mindig bekövetkezhet valami előre nem látható dolog, ami­kor a veszélyhelyzetek lehetősége nem a politikai döntések miatt fog megszaporodni, hanem mert a tech­nika mondja fel a szolgálatot. Kate­gorikusan ellenezzük, hogy a lázas fegyverkezést kiterjesszék a világűr­re. Kötelességünknek érezzük meg­mutatni az egész világnak, hogy az SDI milyen komoly veszélyt jelent. Meggyőződésünk, hogy ezzel a szovjet nép érdekében, s más népek érdekében is cselekszünk. Mindenkit tettekre szólítunk fel. Vállvetve haladunk a szocialista országokkal. Nincs kétségem afelől, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének május vé­gén sorra kerülő ülése erről elmond­ja a magáét. Az embereket aggasztja a jelen­legi nemzetközi helyzet. Növekszik a militarizmussal szembeni ellenál­lás, s mi nagyra értékeljük a nemzet­közi közvélemény igyekezetét a há­borús veszély elleni harcban. Belső ügyeinkkel kapcsolatban ismét el szeretném mondani, hogy az átalakítást célzó munkában nem szabad lazítanunk. Óriási iskola ez számunkra, próbatétel a szovjet em­berek minden nemzedéke - kom­munisták és pártonkívüliek - szá­mára. Csak figyeljék meg, milyen gon­dosan elemzik a Nyugaton mindazt, ami országunkban történik. Ebbe a legkülönfélébb szovjetológiai köz­pontok kapcsolódtak be. A Nyugat megértette, hogy a januári központi bizottsági ülés után a helyzet alapja­iban változik. Óriási igyekezet bon­takozik ki országunk gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítá­sa érdekében. És éppen ez ag­gasztja a leginkább a Nyugat egyes köreit. Ezért, összpontosított táma­dást kezdtek az átalakítás ellen. Ha az átalakítással, mint olyannal száll­nának szembe, akkor senki nem hallgatná meg őket. Ezért most azt szeretnék bizonygatni, hogy a mi átalakításunk félmegoldás, hogy nem eléggé forradalmi és nem elég­gé hatékony. Terveink reális voltát akarják megkérdőjelezni. Az átalakítás valóban élénk vitá­kat vált ki. Az emberek mindenben el akarnak igazodni s öntudatosan részt akarnak venni az új feladatok teljesítésében. Elvtársak, jó dolog az, hogy az emberek élénken vitáz­nak ügyeinkről, az átalakítás mene­téről, s elgondolkodnak azon, miként lehet a fejlődést meggyorsítani. Min­denre reálisan kell tekintenünk. Ne­hézségek lesznek és hibákkal is számolni kell. Azonban jó úton hala­dunk, biztonsággal és határozottan megyünk előre. Az emberek döntő része az átala­kítás mellett van. Lehet, egyesek még nem tudják, hogy mit kell ma tenniük, de holnapra már megértik. Csak nem szabad az egyes szaka­szokat átugranunk, bizonyossággal és szilárdabban kell haladnunk a meghatározott úton és teljesíteni kitűzött terveinket. Gondolom, most azzal a tudattal fejezhetjük be találkozónkat, hogy mindannyiunknak közös a nézetünk. szaki alapját. A kolhozokban, szovho- zokban és feldolgozó üzemekben meg­lévő termelési kapacitást nem használ­ják ki megfelelő mértékben. A Szovjet­unió élelmiszerprogramjában szerepel, hogy növelni kell a napraforgó, a szója és a repce termelését, ennek azonban nem tesznek eleget, az állam pedig arra kényszerül, hogy ezeket a cikke­ket nagy mennyiségben importálja. A határozat olyan intézkedéseket is felsorakoztat, amelyek növelik a kolho­zok és szovhozok érdekeltségét ezen * a területen. Az SZKP KB és a minisztertanács határozata

Next

/
Thumbnails
Contents