Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-14 / 110. szám, csütörtök
Jan Kozák nemzeti művész előadói beszéde (Folytatás az 1. oldalról) A mi feladatunk most felvázolni, hogy e kritériumok alapján - más mércét nem is állíthatunk - milyen a kortárs csehszlovák szocialista irodalom jelenlegi helyzete és színvonala. Ennek a literatúrának alkotó, szerves része a cseh és a szlovák irodalom, valamint a hazánkban élő nemzetiségek irodalma. Egyébként irodalmunk jelenlegi helyzetét mélyrehatóan elemezték a Cseh és a Szlovákiai írószövetség nemrég lezajlott kongresszusain is. Jelentős eredmények Ha e beszámolók, valamint az ottani nyílt és őszinte vita alapján értékeljük a helyzetet, akkor bízvást elmondhatjuk, hogy irodalmunk színvonala - amelyet ugyanúgy, mint ezelőtt, alapvetően ma is elsősorban a jó és a kiemelkedő művek határoznak meg - jó, hiszen az elmúlt években mindkét országrészben számos új értékkel gyarapítottuk szocialista irodalmunk tárházát, örvendetes tény, hogy az elmúlt öt esztendőben jelentős alkotói sikereket értek el a fiatal írók, akik ma már többnyire a középnemzedékhez tartoznak. Ez a tény nemcsak a jelen, hanem a közeljövő szempontjából is biztató jel, hiszen a fiatal írók alkotásai révén megismerkedhettünk a fiatal irodalmi hősökkel, az ifjabb nemzedék életével, örömeivel és gondjaival is. Ezek a könyvek fölkeltették a fiatal olvasók érdeklődését is. Az értékelt időszakban, vagyis az eltelt fél évtizedben, számos olyan új- eszmei és esztétikai szempontból egyaránt kiemelkedő - alkotás született, amely hitelesen ábrázolja az újfajta, szocialista embertípus megszületését, a mai ember gondolkodásmódját, érzelmi világát, értékrendjét, jellemét, állampolgári magatartását és felelősségtudatát. Csehszlovákiában évente átlag ötszáz hazai szerző új műve jelenik meg. A mennyiséggel valóban teljes mértékben elégedettek lehetünk. Ugyanakkor nem téveszthetjük szem elől, hogy különösen a szellemi munkát nem lehet mennyiségi mutatók alapján mérni, mert ez a módszer felelőtlen és veszélyes. Az irodalom értékét nem az oldalak száma adja, hanem az, hogy a leírt sorok, az ábrázolt konfliktusok, emberi helyzetek milyen nyomot hagynak az olvasóban, magával ragadják-e őt az író gondolatai, vallomásai. Ilyen szempontok alapján kell értékelnünk kortárs irodalmunkat, s el kell mondanunk, hogy napjainkban nem is kis számban jelennek még meg nálunk középszerű, olykor kimondottan átlagon aluli, sekélyes alkotások, amelyek nem ritkán periférikus témákkal foglalkoznak. Akadnak olyan „iparosok“ is, akik különböző kispolgári igényeket igyekeznek kielégíteni, csak az olvasmányosságot és az anyagi hasznot tartják fontosnak. Olyan alkotások is napvilágot láttak, amelyekben a negatív hős válik szimpatikussá nem egy olvasó szemében, főleg azért, mert jellemzéséből hiányzik a konstruktív kritika. Sem a szerző, sem a hőse nem tud kilépni az önzés és a nagyfokú társadalmi passzivitás bűvköréből. Ez a rutinmunka, bizonyos kispolgári igények kielégítése minden bizonnyal könnyebb, mint az útkeresés, mint a mai élet meggyőző ábrázolása. Az eddiginél is jobban kell tudatosítanunk, a kortárs szocialista irodalom legfontosabb feladata az, hogy minden egyszerűsítés és sematikus vonások nélkül a maga sokrétűségében - a gondokat, ellentmondásokat sem elkendőzve- ábrázolja a mai embert, beleértve belső életét, lelkivilágát is. Életünk, fejlődésünk meghatározója ugyanis az áldozatkész, belsőleg is kiegyensúlyozott, az új módszerektől, megoldásoktól sem visz- szariadó, tettrekész ember, a munkás, a mérnök, a technikus, a mezőgazdász, a tudós, az orvos, a pedagógus és más ember. Mindaz, aki ellentéte a félénk, élősködő, a pozitív változásoktól ódzkodó embertípusnak. Elkötelezetten, közéleti bátorsággal Őszintén el kell ismernünk, hogy irodalmunk napjainkban még nem teljes mértékben felel meg korunk, társadalmunk elvárásainak, nem mindenben nőtt fel az említett feladatokhoz. Sem a múltban nem volt, s napjainkban sem lehet a szocialista irodalom célja csupán a valóság utánzása, netán illusztrációja. A mi feladatunk, hogy nagyfokú elkötelezettséggel, kellő közéleti bátorsággal, eszmei és esztétikai szempontból egyaránt hatásosan ábrázoljuk azokat az alapvető gondokat, amelyek társadalmunk életében jelentkeznek, s egyúttal kellő ösztönzést is adjunk megoldásukhoz. Fel kell számolnunk magunkban és körülöttünk azokat a vonásokat - többek között az elkényelmesedést, a köny- nyelműséget, a leíró módszerekhez való ragaszkodást -, amelyek gátolnak bennünket a valóság hiteles és meggyőző ábrázolásában. Szövetségünk egyik legfontosabb feladata, megteremteni a kellő feltételeket az eszmei és művészi szempontból egyaránt kiemelkedő, társadalmilag fontos alkotások megszületéséhez. Társadalmunk szellemi potenciálját nemcsak azért kell növelni és hatékonyabbá tenni, mert az ember a tudományos-műszaki haladás, a gazdaság, a tudomány és a technika további fejlődésének döntő tényezője. Mindez különösen azért is fontos, mert a tudományos-technikai fejlődés <iem cél, hanem csupán eszköz a szocialista társadalom alapvető céljainak elérésében. A szocialista forradalom zászlajára nemcsak az ember anyagi jólétét tűztük ki, hanem harmonikus szellemi fejlődését is. Azt akarjuk, hogy az ember a mi társadalmunkban mind tartalmasabban éljen, eszményeinknek megfelelően mélyüljön el a munkához, a társadalmi értékekhez való viszonya, szüntelenül gazdagodjék szellemi élete és érzelmi világa a kulturális értékek és a művészi alkotások megismerése révén is. A két világrendszer közötti békés versengésben is meghatározó szerepet játszik az, hogy fejlett szocialista társadalmunk - a humanista eszméktől vezérelve - milyen sokat tesz, s milyen sokrétű lehetőséget kínál az ember személyiségének harmonikus fejlődése, anyagi és szellemi értékeinek szüntelen gyarapítása érdekében. Ilyen szempontból kell hát értékelnünk irodalmunk társadalmi jelentőségét és feladatait. Ma már nem elegendő, ha csupán szavakban nyilvánítják ki az irodalom, a művészet és a kultúra társadalmi jelentőségét, hiszen ez a szféra az újfajta gondolkodásmód meghonosításában pótolhatatlanul fontos szerepet tölt be. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az irodalom társadalmi tekintélyét alapvetően a művek határozzák meg, amelyek a maguk sajátos eszközeivel hozzájárulnak a társadalmi légkör alakításához is. Előadói beszédének további részében Jan Kozák kiemelte, hogy az eltelt öt esztendő során kiemelkedő eredményeket értünk el az egységes csehszlovák szocialista irodalmi kontextus további megszilárdításában. Nagy az érdeklődés a cseh országrészben a Szlovák Irodalom Könyvtára, Szlovákiában pedig a Cseh Irodalom Könyvtára sorodat iránt. Az Albatros, a Mladá fronta, a Smená, a Tatran és más könyvkiadók rendszeresen jelentetik meg a szlovák, illetve a cseh szerzők müveit. A közvélemény ma már jóval tájékozottabb a kortárs cseh és szlovák irodalmat illetően. A csehszlovák irodalmi kontextus további megszilárdításáért Ugyanakkor rámutatott arra, hogy több értékes cseh és szlovák könyv fordítóra és kiadóra vár. E téren rugalmasabb, körültekintőbb munkára van szükség, hiszen gyakran évek telnek el, amíg egy-egy jó cseh, vagy szlovák műre a kiadók felfigyelnek, s lefordíttatják. Szólt arról is, hogy a cseh könyvesboltokban gyakran nehéz hozzájutni az új szlovák könyvekhez, és fordítva is ugyanez a helyzet. A már említett biztató jelek ellenére sokat kell még tenni annak érdekében, hogy a cseh kiadók mielőbb megjelentessék az arra érdemes szlovákiai műveket, a Szlovákiában lévő könyvkiadók pedig a cseh alkotásokat. A csehszlovák irodalmi kontextus további megszilárdításában az eddiginél meghatározóbb szerepet kell betölteniük a kritikusoknak is, akiknek jóval többet kell tenniük az új értékek felismerése, népszerűsítése érdekében. A kritika egyik feladata felszámolni a napjainkban még megnyilvánuló szubjektivizmust, s kellő politikai és szakmai felkészültséggel kell nagyobb szerepet vállalnia irodalmi életünk alakításában. A CSKP KB Elnöksége a művészeti szövetségek kongresszusaira való felkészülést értékelve kiemelte, hogy napjainkban ember- és társadalomformáló céljaink valóra váltásában növekszik a művészet feladata. Éppen azért fontos, hogy a művészet kellő teret kapjon napilapjainkban, a rádióban és a televízióban, hiszen a tömegtájékoztató eszközök is hatékonyan hozzájárulhatnak a pezsgőbb irodalmi élet kibontakozásához, irodalmunk népszerűsítéséhez, a fiatal írónemzedék fejlődéséhez. Nagy visszhangot kiváltó javaslatok Beszédének ebben a szakaszában tudatta a kongresszus résztvevőivel, hogy a Helsinki szellemében Budapesten 1985-ben megtartott kulturális fórumon tett javaslatunk megvalósítása, amely az Európai regény című nemzetközi sorozat életre hívását célozza, fontos állomáshoz érkezett. Idén szeptemberben Budmericében a Szlovákiai írók Házában nemzetközi konferenciára kerül sor, amelyen ezt a sorozatot vitatja meg a 80 csehszlovák és európai résztvevő. Másik javaslatunk, amely a legjobb európai gyermek- és ifjúsági könyvek sorozatának létrehozását ajánlotta, egyre nagyobb nemzetközi visszhangot kelt. Ebben nagy segítségünkre lehet az IBBY (Gyermekkönyvírók Nemzetközi Szervezete), amellyel 1989- ben megrendezzük hazánkban a legjobb gyermek- és ifjúsági könyvek íróinak világfórumát. Külön elemezte a Csehszlovák írószövetség és a Szovjet írószövetség kapcsolatát. Erről a következőket mondta: Az új együttműködési szerződés aláírására olyan időben került sor, amely sürgeti a szocialista irodalomról való alkotó gondoskodást, az ösztönző figyelmet. Ezen belül is rögzítettünk néhány igen jelentős gyakorlati lehetőséget, az alkotók kölcsönös látogatásáról. A jövőben több egyéni és csoportos tanulmányútra is sor kerül, elsősorban a nagy közös építkezéseken, tudományos intézetekben, mező- gazdasági komplexumokban, amelyek az internacionalista együttműködést példázzák. Ott nem elsősorban a helyszín és a szakmai dolgok, hanem az emberi kapcsolatok és a munkában újonnan születő nemzetközi testvériség lesz az érdeklődés középpontjában. Ezzel is megteremtjük a XVII. kongresszuson kifogásolt hiányosságaink kiküszöbölésének a lehetőségét. A szövetség nemzetközi kapcsolatairól elmondotta, hogy ezt a munkát a kölcsönösen aláírt és támogatott szerződéseknek szellemében végzik majd. Ezek közül sok a fordítói tevékenység kölcsönös támogatását is rögzíti. Ez elsősorban a szocialista országok és a fejlődő országok irodalmára érvényes. Ugyanakkor nélkülözhetetlen a nyugati határainkon túli irodalom alkotóival fenntartott baráti kapcsolat, hiszen a béke, mint a humanizmus egész világot átfogó törekvése, azt is jelenti, hogy tudjunk egymásról és jobban megismerjük egymást. Ennek kapcsán adjuk közre a nagy és kis nemzetek irodalmának legjobb alkotásait, tekintet nélkül arra, hogy kormányaik milyen álláspontra helyezkednek országunkkal, a szocializmussal, a háború és a béke kérdéseivel szemben. Kétévente megrendezzük a*be- hemisták és a szlovakisták szemináriumát, amelyen egyre többen vesznek részt. Egyben emeljük a tanácskozás színvonalát, s úgy tűnik, egyre jobb eredményeket várhatunk ettől a fórumtól. Már előző kongresszusunkon is kértük, hogy irodalmi ügynökségeink, a DILJA és a LITA - hasonlóan azokhoz a szervekhez és intézményekhez, amelyek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kultúrájának külföldi népszerűsítésével foglalkoznak - rugalmasabban és kon- cepciózusabban törődjenek a cseh és a szlovák irodalom külföldi terjesztésével. Ebben a munkában szinte alig történt változás. A következőkben az újért folytatott harc és az állampolgári elkötelezettség összefüggéseiről szólt. Erről megállapította: Az irodalom értékteremtőiként a körülöttünk felmerülő gondokra is rávilágítunk. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a kongresszusunkon a mindennapi életünk kérdéseire is választ keressünk. Úgy véljük, hogy a termelő erők eddig soha nem látott fejlődésének megfelelő politikai gondolkodás része az a szigorú figyelem is, amely- lyel az ebből a fejlődésből következően kétségtelenül hasznos jelenségeket kísérjük. Ugyanakkor nem szabad elfelednünk, ha nincs szüntelenül társadalmi ellenőrzés alatt, óriási méretű pusztulás következhet be, s ez megnöveli az ökológiai kérdések iránti érdeklődést. Ez pedig egyre inkább világjelenség, az emberi civilizáció legösszetettebb és legkomolyabb általános problémája. Ezért ez a mi gondunk is. Ezzel kapcsolatban Ján Kozák kifejtette, hogy ennek a gondnak a leküzdése összefügg az emberi létezés szocialista és humanista értékeivel. Rajtunk múlik, hogy milyen országot hagyunk az utánunk következő nemzedékre. Fontos tényezőként hangsúlyozta az új ökológiai gondolkodás szükségességét. Ilyen összefüggésben szólt azokról az adósságokról, amelyek az írók számláját terhelik, hiszen nem tettek meg mindent ennek a gondolkodásnak az elterjesztéséért, amelynek általános emberi kérdésként kellene szerepelnie a művekben. Javasolta egy országos irodalmi pályázat kiírását, amelyen ilyen témájú alkotásokkal pályázhatnának az írók. Társadalmunkkal szemben adósságaikat elsősorban azoknak kellene elismerniük, akik felelősek a hazánkban valóban fájdalmas ökológiai állapotokért. Több figyelmet az irodalom oktatásának A Csehszlovák írószövetség elnöke a továbbiakban szólt a ,,könyv és az olvasó“ tágabb értelemben vett kapcsolatáról, és ezzel együtt az iskoláinkban folyó irodalomoktatásról. A tapasztalt pedagógusok véleménye szerint az anyanyelv és az irodalom tanítása szűk keretek közé szorult. Ezért fordulunk mindkét oktatási minisztériumhoz, vizsgálják felül a jelenlegi állapotot és keressék a megoldást e tárgyak tanításának minőségi javítására. Ezt azért is tartom különösen fontosnak, mivel a tudományos-műszaki forradalom idejét éljük, újszerűen közelítjük meg az oktatást, és a tanítás poli- technizációját és a természettudományos tárgyak tanítását preferáljuk. A Nové slovo egyik tavalyi számában Ján Solovič is felhívta a figyelmet erre az egyoldalú hatásra. Figyelmeztetett arra, hogy ebben a helyzetben veszélyes ember nő fel, akinek az esze és a szíve helyén zsebszámológép lesz, s így a legelemibb alkotógondolkodás értékelődik le. Ezzel a megállapítással Ján Kozák messzemenőleg egyetértett, majd hangsúlyozta: Éppen ezért az anyanyelv tanításának a színvonalát nemcsak a tantárgy, az ismeretek szintjén kell emelni, hanem az erkölcsi és hazafias nevelés miatt is. Az érzelmi sivárság ellen Külön fejezetet kellene szánni tanulóifjúságunk olvasási szokásaira. Ez a gond legégetőbben a munkás- fiatalok esetében érezhető. Szaktanintézeteinkben a jó könyv iránti érdeklődés egyre inkább kivételnek számít, s ha egyáltalán olvasásra készteti valami is a diákokat, akkor azok olyan könyvek, amelyek a szenzációt keresik, s valamilyen okból az ifjúság számára tiltottak. Nem sokkal jobb a helyzet a középiskolák diákjai között sem. A pedagógusok arra figyelmeztetnek, hogy a diákok egyoldalúan a divatos társadalmi médiumok iránt érdeklődnek és csökken az iskola és a népkönyvtárak látogatottsága. Ifjúságunk életében eluralkodik az üres prakticizmus és az érzelmi sivárság. Ezzel kapcsolatban még megemlítette a tanárok szerepét, akiknek nem szabadna megfeledkezni arról, hogy az anyanyelvet és az irodalmat tanító pedagógusokon kívül társadalmunkban másoknak is a szellem humánumán keresztül kell a fejlett szocialista társadalomban élő embert nevelni, s ebben a folyamatban az olvasásnak pótolhatatlan szerepe van. Ennek a helyzetnek nagyobb figyelmet kell szentelni a tömegtájékoztató eszközökben, főleg a rádióban és a televízióban, s nem maradhat ki a SZISZ sem. Valójában tehát mindannyiunknak fontos, hogy átgondolt komplex feltételeket teremtsünk a magas szintű tudományos-műszaki és gazdasági szakmai műveltséggel rendelkező és intellektuálisan gondolkodó, kulturált, eszmeileg és erkölcsileg fejlett szocialista ifjú ember nevelésében. A fiatal generáció szocialista szellemiségű esztétikai neveléséhez nagymértékben hozzájárulna, ha a középiskolákban - egyes kiemelt iskolák sportosztályaihoz hasonlóan - létrehoznának olyan osztályokat, amelyekben a művészeti, illetve az esztétikai nevelést bővített tanrend szerint oktatnák. A témakört összefoglalva elmondta, milyen feladat jut ebben a sajtónak, a rádiónak és a tévének. Elsősorban a tájékoztatásban és az értékorientációban játszhatnak fontos szerepet. A kritika, a recenziós tevékenység olvasóvá is nevel, ízlést és véleményt formál. Ezért mindinkább hatékonyabb formákat kellene találni ennek a tevékenységnek, továbbá el kellene mélyíteni az együttműködést ezen a területen. Majd a könyvterjesztés mai helyzetét elemezte. Szüséges, hogy megszűnjenek a kiadótól az olvasóig vezető út fölösleges köztes állomásai. Ez olyan előírásokkal, anyagi terhekkel is együttjár, amelyek akadályozzák a könyvnek az olvasóhoz való időbeni eljutását. Egyik oka ennek a nyomdaipar katasztrofális helyzete, a másikat könnyebb lenne megoldani azzal, ha a könyvkereskedelmet a kulturális minisztériumok irányítanák. Nem kellene félni a kísérletektől sem, főleg attól nem, hogy két-három kiemelt státusú kiadónak az árusítás jogát is megadnák. Ezek után az április elsejétől bevezetett új irodalmi honoráriumrendszert, valamint a Cseh és a Szlovák Irodalmi Alap ösztöndíjpolitikáját taglalta.. Ez lehetővé teszi, hogy az írók egyre inkább professzionálód- janak. Nemes küldetés ÚJ szí 1987. V. Jan Kozák a szocialista realizmus szellemében születő legjobb alkotásokról szólt előadó beszédének befejező részében. Ezek továbbra is a társadalom mai mélyáramlataiból táplálkoznak, ezek számára népünk múltbeli nemzeti és társadalmi küzdelmének realista hagyományú ábrázolása is fontos, így más művészeti ágakkal együtt őrzi és ápolja nemzeteink hagyományait. Ehhez járul az anyanyelv szeretetének ápolása és tisztaságának a védelme is. Ne feledjük, hogy az irodalom az élet megismerését közvetíti és a nemzeti műveltség első számú hordozója! Nem feledhetjük azonban, hogy a jó irodalmi alkotástól nemcsak ismereteket, hanem erős, rendkívüli érzelmi töltésű esztétikai élményt is kapunk. Törekednünk kell - az irodalom társadalmi fontosságának és hatékonyságának érdekében - a lehető legmagasabb színvonalú írásbeli megnyilatkozásra. Ezért oltjuk be a fiatal írókat az anyanyelv szeretetével, s arra ösztönözzük őket, hogy őrizzék tisztaságát, szépségét és gazdagságát, mint a legértékesebb közös örökségünket. A pártossággal és a mély humanizmussal együtt kötelesek vagyunk ezt tovább gazdagítva átadni kortársainknak és az utánunk következő generációknak. Kötelességünk a ma és a holnap szocialista életének, a kor embere mai és holnapi küzdelmeinek, örömeinek és gondjainak, munkájának és reménységének, békevágyának, a nemzetek és népek közötti barátságnak az ábrázolása. Ez a mi feladatunk, ez irodalmunk és művészetünk legsajátabb küldetése. Alcímek: Új Szó
