Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-14 / 110. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1987. V. 14. Jelentős állomás a kelet-nyugati párbeszédben Moszkvai sajtóértekezlet a szovjet-francia viszonyról (Folytatás az 1. oldalról) mentalitás nélkül értékelik. Az Iz­vesztyija azt írta, hogy Chirac „nuk­leáris poggyásszal“ érkezik Moszk­vába, a Szocialisztyicseszkaja In- dusztrija pedig arra figyelmeztetett, hogy nem kevés olyan probléma van Párizs és Moszkva kapcsolataiban, amelyek veszélyeztetik a baráti vi­szony távlatait. Mindenekelőtt azokról a fenntar­tásokról van szó, melyeket Chirac tolmácsolni akar Moszkvában az európai atomfegyverek sorsáról folytatandó vitában. Párizs gyakorla­tilag a nukleáris elrettentés híveinek élére állt és katonapolitikája a szov­jet javaslatok szelleme ellen irányul. Ártott a kapcsolatoknak a francia Ariane rakéta körüli kémhisztéria és az ennek nyomán indított szovjetel­lenes kampány. Kérdés tehát, hogy a francia mi­niszterelnök moszkvai megbeszélé­sein a gaullista pragmatizmus lesz-e a döntő, vagy az alkalmat Chirac arra használja ki, hogy megerősítse elrettentési elméleteit. Moszkvai megfigyelők emlékeztetnek a brit miniszterelnök-asszony látogatásá­nak ellentmondó eredményeire és arra a homályos politikai álláspontra, amelyet Helmut Kohl nyugatnémet kancellár fogalmazott meg a napok­ban kormánynyilatkozatában. Mind­ez arra enged következtetni, hogy Nyugat-Európában^erősödik a lázas vita a politikai stratégiáról, amely sokban habozó, zavaros és ellent­mondó. Ilyen körülmények között Moszk­va világos és elvi állásfoglalása kulcsfontosságú lehet. A szovjet-francia kapcsolatok je­lenlegi állásáról és fejlődésük távla­tairól tájékoztatták Moszkvában az újságírókat a külügy- és a külkeres­kedelmi minisztérium képviselői. A sajtóértekezleten többek között rámutattak, a Szovjetunió nagy re­ményeket fűz a Chirac-látogatás- hoz, amely hozzájárulhat az állás­pontok kölcsönös megvilágításához, a jobb megértéshez és a meglevő problémák felszámolásához. A humanitárius és kulturális kap­csolatokkal foglalkozó külügyminisz- tériumi osztály helyettes vezetője el­mondta, a ma kezdődő megbeszélé­seken az emberi jogok témája is napirenden szerepel. Ezzel kapcso­latban felhívta a figyelmet Ljudmila Vernier (született Variginova) szov­jet állampolgár esetére, akit a fran­cia hatóságok törvénytelenül tartóz­tattak fel. Az ügy aggasztja a szovjet felet és a közvélemény tiltakozását váltja ki. A szovjet hatóságok hatá­rozott lépéseket tesznek Vernier asszony esetében, egyelőre azon­ban eredménytelenül. A minisztériu­mi képviselő ugyancsak elmondta, hogy Franciaország területén a tör­vényekkel ellentétben három gyer­meket tartanak vissza, bár Szovjet­unióban élő szüleik szüntelenül kérik hazatérésük engedélyezését. A francia fél ezt mindeddig nem tette lehetővé. Az amerikai képviselőház lefaragta a „csillagháborús“ költségvetést Reagan elnök vétóval fenyegetőzik (ČSTK) - Az amerikai Kongresz- szus képviselőháza kedden 301 szavazattal 122 ellenében elvetette a jövő évi katonai költségvetés ja­vaslatának azt a kiegészítését, amely lehetővé tette volna 1993-ig az ún. hadászati védelmi kezdemé­nyezés (SDI) elemei telepítésének és kísérleteinek megkezdését. A „csillagháborús“ programra a képviselőház a jövő évben 3,6 milliárd dollárt hagyott jóvá, míg a Reagan-kormány 5,7 milliárdot kért. A szenátus - melynek hadügyi bizottsága, 4,5 milliárdot hagyott jó­vá erre a célra - még a héten megkezdi a probléma megvitatását. Reagan elnök már előre figyelmez­tetett: abban az esetben, ha a Kong­resszus mindkét háza bármilyen mértékben csökkenti a kért összeget, megvétózza a költségvetés végle­ges változatát. A Kongresszus mindkét házának katonai költségvetési javaslata tar­talmaz olyan intézkedéseket, me­lyek gyakorlatilag lehetetlenné te­szik Reagan elnök számára, hogy elálljon az 1972-ben megkötött, a rakétavédelmi rendszerek korláto­zására vonatkozó szerződéstől. A Fehér Ház igyekszik elfogadtatni az említett szovjet-amerikai szerző­dés ún. tágabb értelmezését, ami lehetővé tenné az SDI elemeinek telepítését a világűrbe. Mindezeken kívül a képviselőház a katonai költségvetés vitája során jóváhagyott egy olyan kiegészítést is, amely megtiltja az SDI kutatásai­ra szánt összeg átadását külföldi kormányoknak vagy vállalatoknak, ha a Pentagon nem erősíti meg, hogy ezeket a kutatásokat az USA- ban nem lehet megvalósítani. Ez az intézkedés jelentős csapás lenne több külföldi cég számára, amelyek busás bevételeket reméltek az Sül­ben való részvételüktől. Nagy erejű bombarobbanás Nyugat-Bejrútban (ČSTK) - Nyugat-Bejrút Manara nevű tengerparti negyedében felrob­bant egy parkoló gépkocsiban elhe­lyezett nagy erejű bomba. A város­ban állomásozó szíriai biztonsági egységek képviselője megerősítet­te, hogy a robbanás megölt egy szíriai katonát, másik kettőt pedig súlyosan megsebesített. Szemtanúk szerint a szíriai kato­nák nyilvánvalóan megpróbálták ha­tástalanítani a gyanús gépkocsiban elhelyezett robbanótöltetet. Min­denesetre sikerült időben kiüríteniük a környéket és így megakadályozták a sokkal súlyosabb következmé­nyeket. Február 22-e, a szíriai egységek Nyugat-Bejrútba való bevonulása óta a városrészben közel száz rob­bantást hajtottak végre, ezek több­sége azonban csak annyagi károkat okozott. A tegnapi volt a második robbanás, amely emberáldozatot is követelt. Sajtóhírek szerint az elmúlt hó­napban a merényletek kb. 60 tette­sét tartóztatták le. Beismerték, olyan külföldi erők pénzjutalmaiért követ­ték el tetteiket, melyeknek érdeke a feszültség fenntartása Liba­nonban. V öbb volt a hidegháborús őrü­letre, az imperialista fenye­getésre való reagálásnál. Igaz, létre­hozását ezek kényszerítették ki, de a KGST után a szocialista országok második közös tervezete lett, amely szerves részét képezi az egész szo­cialista világrendszernek, tevékeny­sége elválaszthatatlan a szocializ­mus fejlődésétől. Harminckét évvel ezelőtt, 1955. május 14-én a lengyel fővá­rosban a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK, Románia és Albánia képviselői aláírták a Varsói Szerző­dést (Albánia lényegében 1961 óta nem vett részt a szervezet munkájá­ban, s 1968-ban ki is lépett). A NA­TO hat évvel korábban, 1949-ben alakult meg, s 1954-ben határozatot hozott arról, hogy atomfegyverekkel szerelik fel a tömb fegyveres erőit. Ekkor, az óriási amerikai atomfö­lény birtokában egyértelmű volt, ki ellen irányul a fenyegetés. Az euró­pai helyzet rendkívüli kiéleződését jelentették az ugyancsak 1954-ben aláírt párizsi szerződések, amelyek kimondták az NSZK csatlakozási jo­gát a NATO-hoz. Ez viszont a pots­dami konferencia alapelveinek a megtagadását jelentette. Bonn hi­vatalosan 1955-ben csatlakozott a NATO-hoz. Ez volt az a közvetlen veszély, amelyre a szocialista országoknak meg kellett tenniük a válaszintézke­déseket. Céljuk egy olyan védőpajzs létrehozása volt, amely szavatolja biztonságukat, az európai béke vé­delmét. A Varsói Szerződés doktrí­nája - a NATO-val szemben - kizá­rólag védelmi jellegű, a 9. cikkely például kimondja: a szervezetbe be­léphet minden ország, társadalmi rendszerétől függetlenül, amely kész rá, hogy részvételével erősítse a békeszerető államok törekvéseit. (Csupán emlékeztetőül: a NATO an­nak idején megvitatni sem volt haj­landó a Szovjetunió felvételi ké­relmét.) A Varsói Szerződés egész tör­ténetén végigvonul a két ka­tonai tömb feloszlatásának gondola­ta, a szocialista országok számos ilyen irányú kezdeményezése közül az elsőre szeretnénk rámutatni. Már 1958-ban javasolták a NATO-nak, kössenek meg nem támadási szer­ződést, s 1963-ban pedig a konkrét tervezetet is előterjesztették. Két év­vel ezelőtt, 1985 áprilisának végén, amikor a tagállamok legfelsőbb ve­zetői aláírták a VSZ meghosszabbí­tásáról szóló dokumentumot, a jegy­zőkönyvben leszögezték: a szerve­zet továbbra is fontos szerepet tölt be a szocializmus pozícióinak védel­mében, s mindaddig a nemzetközi biztonság szilárd támasza marad, amíg létezik a NATO, a Nyugat ag­resszív katonai tömbje. Itt szeret­nénk utalni a Varsói Szerződés so­kat idézett 11. cikkelyére, amely ki­mondja: a szerződés hatályát veszti, ha létrejön az európai kollektív biz­tonsági rendszer, illetve megkötik az erről szóló szerződést. Ehhez kap­csolva kell emlékeztetni arra, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán megfogalmazták a nemzetközi biz­tonság átfogó rendszerének megte­remtését célzó programot. Ilyet a másik fél sohasem dolgozott ki, de még csak érdemi válaszi sem adott rá. A kollektív védelmen, a katonai Védőpajzsunk együttműködésen túlmenően döntő szerepet játszik a testvéri országok összehangolt külpolitikai lépéseinek kidolgozásában is. Ezek alapja az, hogy előmozdítsák a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elveire épülő együttműködést. A szervezet legfelsőbb fórumának, a Politikai Ta­nácskozó Testületnek az ülésein a legfelsőbb vezetők mindig az adott helyzet reális értékelése alapján ter­jesztik elő átfogó, közös javaslatai­kat. Az utóbbi évek legtöbbet emle­getett dokumentumai például az 1983-as prágai politikai nyilatkozat, az 1985-ös szófiai okmányok, s a ta­valyi budapesti felhívás. A nyolcvanas évek második felé­ben jellemző a Varsói Szerződés fokozott aktivitása a békéért és le­szerelésért vívott küzdelem. Ezt a szocialista országok külön-külön is előterjesztett kezdeményezései - természetesen a közösen kidolgo­zott stratégia szellemében - szintén tanúsítják. Hazánk például az NDK- val közösen javasolta egy közép­európai atomfegyvermentes folyosó és vegyi fegyverektől mentes övezet létrehozását, s ismertek Románia és Bulgária hasonló értelmű, a Balkán­ra vonatkozó kezdeményezései. Vagy például a múlt pénteken ismer­tetett Jaruzelski-terv, amelyet szá­mos országban rendkívül figyelemre méltónak neveztek, hiszen nemcsak a korábbi javaslatok összegzéséről van szó, hanem az európai politika egy újabb eredeti dokumentummal gazdagodott. A brüsszeli NATO-kö- rökből érkezett első vélemények ar­ról számolnak be, hogy ott nem tartják érdemlegesnek a lengyel ja­vaslatokat, vagyis a nóta a régi, a szocialista országok minden új kezdeményezésére fanyalgás és elutasítás a válasz. Különbség csu­pán abban szokott lenni, hogy ezt udvariasan teszik-e vagy nem. A nemzetközi politika jelenlegi legforttosabb kérdése a ra- kéta-nukleáris fegyverek korlátozá­sa: a közepes és kis hatótávolságú­ak felszámolása Európában, s a ha­dászatiak csökkentése a Szovjet­unióban és az USA-ban. Ez utóbbi­ak kérdése szorosan összefügg az űrfegyverek telepítésének megaka­dályozásával. A leszerelés kardiná­lis problémái ezek, amelyekről min­den valószínűség szerint szó lesz a Politikai Tanácskozó Testület e hónap végére tervezett újabb ülé­sén MALINÁK ISTVÁN Közel-keleti békekonferencia A Tel Aviv-i vita a kormánykoalíció felbomlásához vezethet Mubarak és Husszein a PFSZ-hez fűződő viszonyról A vádirat második részének felolvasásával folytatódott kedden Lyonban Klaus Barbie náci háborús bűnös pere. Jacques Ver­ges, a „lyoni hóhér“ védőügyvédje a vádirat felolvasása után közölte a bírósággal: 1952-ben és 1954-ben a francia bíróság már halálra ítélte az összes elkövetett bűneiért Klaus Barbie-t, tehát most nincs ok a per lefolytatására. Képünkön: Barbie és ügyvédje. (Telefoto - ČSTK) (ČSTK) - Az izraeli ún. szúkebb kabinet tegnapi ülésén sem tudtak egységes álláspontot kialakítani a Közel-Keletről tartandó nemzetkö­zi konferencia vitatott kérdésében, illetve az ezen való izraeli részvétel­lel összefüggésben. A miniszterek abban sem tudtak megállapodni, hogy tartsanak-e idő előtti parla­menti választásokat. Megfigyelők szerint a nemzetközi közel-keleti békekonferencia téma­köre olyan kényes kérdés, amely könnyen a törékeny izraeli kormány- koalíció felbomlásához vezethet. A koalíció egyébként egymással szemben álló két fő politikai ereje - Jicchak Samir kormányfő jobbol­dali Likud-tömbje és Simon Peresz külügyminiszter Munkapártja - nem azonos nézetet vall minderről. Samir kifejezetten ellenez egy ilyen konfe­renciát és csak kétoldalú tárgyalá­sokra hajlandó Izrael és az egyes arab országok között, legfőképpen Jordániával, a Camp David-i megál­lapodás szellemében. Peresz Wa­shingtonnal együttműködve szorgal­mazza a nemzetközi konferencia megrendezését, amely azonban csak a különtárgyalások álcázására szolgálna. Peresz és Samir egy dologban viszont teljesen egyetért: egyikük sem helyesli a Szovjetunió részvéte­lét egy ilyen fórumon. A külügymi­niszter tegnapra virradóan kijelen­tette, hogy azon csak a Biztonsági Tanács három állandó tagja vehetne részt, tehát a Szovjetunió és Kína nem. Samir a napokban Washing­tonba küldte megbízottját, hogy tájé­koztassa az amerikai vezetőket erről az álláspontról. Peresz hangsúlyozta, ha a mi­niszterek nem támogatják az ő ja­vaslatát, akkor idő előtti parlamenti választások kiírását fogja sürgetni. A tegnapi szűkebb kabinetülés után közölte: a kormány tagjainak véle­ménye eltér ebben a kérdésben is és a választások kiírásáról a parla­ment dönt. Helyi politikai megfigye­lők szerint sem Peresz, sem Samir törekvései nem számíthatnak siker­re és legvalószínűbb, hogy mindket­tejüket kompromisszumra kénysze­rítik. Az eredeti tervek szerint az izraeli külügyminiszternek tegnap kellett volna az Egyesült Államokba utaznia, látogatását azonban elha­lasztotta. Husszein jordániai király kedden este Kairóban tárgyalt Hoszni Mu­barak egyiptomi államfővel a közel­keleti fejleményekről, s elsősorban a nemzetközi rendezési konferencia összehívásáról, majd hazautazott. Tegnapi kairói jelentések szerint a két politikus foglalkozott országa és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet közti kapcsolatokkal is. Jordánia és Egyiptom viszonya a PFSZ-hez érezhetően hűvösebbé vált azt követően, hogy a palesztin parlament múlt hónapi algíri ülésén felmondta a sokat bírált, 1985-ben kötött jordán-palesztin megállapo­dást és megerősítette: a PFSZ és Kairó viszonya továbbra is attól függ, hogyan viszonyul Egyiptom az arab-izraeli különszerződésekhez. Mubarak egyik tanácsadója ked­den este újságírók előtt elmondta, a palesztin kérdés egyes vonatkozá­saival kapcsolatosan Egyiptom és Jordánia álláspontja eltér a PFSZ álláspontjától. Kairó és Amman állí­tólag továbbra is reméli, hogy a pa­lesztinok végül is egyetértenek a Biztonsági Tanács 242. számú határozatával, amely nem ismeri el önrendelkezési jogukat. A Perzsa-öböl menti országokat sorra látogató Richard Murphy, az amerikai külügyminisztérium titkára Kuvaitban kedden este felszólította a PFSZ-t Izrael állam elismerésére. Háborúellenes fórum Moszkvában (ČSTK) - Moszkvában a nemzet­közi kereskedelmi központban teg­nap megkezdődött a háborúellenes szervezetek képviselőinek három­napos tájékoztató jellegű találkozó­ja. Közel negyven ország több mint 250 békeaktivistája van jelen. A fó­rum résztvevői között van az Egye­sült Államok 50 tagú küldöttsége, továbbá a kelet- és nyugat-európai, a japán, ausztráliai és új-zélandi békemozgalmak képviselői. A Cseh­szlovák Békebizottság küldöttségét annak ügyvivő alelnöke, Josef Krej- čí vezeti. Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője felszólalásában azt hang­súlyozta, hogy a népek életéből ki kell iktatni a háborút, s a politikai problémákat békés úton kell megol­dani, úgy, hogy az első helyen ne a konfrontáció, hanem az együttmű­ködés álljon. Viktor Komplektov szovjet külügyminiszter-helyettes cáfolta azokat a nyugati véleménye­ket, melyek szerint az atommentes világ utópia. Mongólia Szakszervezeti kongresszus (ČSTK) - Ulánbátorban tegnap meg­kezdődött a mongol szakszervezetek XIII. kongresszusa. A munkásokat és parasz­tokat képviselő 800 küldött megvitatja a szakszervezet központi bizottságának az elmúlt ötéves tevékenységéről szóló lelentést, melyet Bat-Ocsirin Luvszan- ceren, a szakszervezet elnöke terjesztett elő. A kongresszuson részt vesz Dzsam- bin Batmönh, a Mongol Népi Forradal­mi Párt KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke, Dumagin Szod- nom, az MNFP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, és további párt- és állami vezetők. A tanácskozáson jelen van a nemzeti szakszervezeti központok 35 küldöttsége, valamint több nemzetközi szakszervezet képviselője. A csehszlovák küldöttséget Miroslav Štancel, az SZKT titkára vezeti. Sevardnadze fogadta az NSZK nagykövetét (ČSTK) - Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter, tegnap fo­gadta Andreas Mayer-Landrutot, az NSZK újonnan kinevezett szov­jetunióbeli nagykövetét. A megbe­szélések során megvitatták a két ország kapcsolatainak néhány idő­szerű kérdését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents