Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-11 / 107. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1987. V. 11' Befejezéséhez közeledik a női I. kézilabdaliga. A két rájátszásos torna után a legjobb négy csapat egyenes kiesési rendszerben küzd a bajnoki címért. Jobbról a Štart játékosa, Ďurišinová látható (Vojtíšek felv.) Bepillantás egy vidéki sportegyesület életébe „A jó halászléhez kishal is kell...“ Uzsonnázás, utána újságolvasás, tanulás, vacsorázás, mosogatás, tévénézés - közben kézimunkázás majd alvás. Sokaknak ismerős e program! Egy ideig a kassai (Košice) Bajkál utcai családok többségének is így teltek a délutánjai és estéi. Testnevelés csak igen elvétve került az , .órarendjükbe“. A gyerekek ugyan még meg-megnyergelték a kerékpárt, s a különböző labdajátékokra is találtak időt, valamint helyet, ám szüleik hadilábon álltak a testedzéssel. Nem voltak haragban a nyújtóval, a bordásfallal, sem a súlyzóval, csak egyszerűen nem volt hol gyakorlatozniuk, mert... Mert a Tóhát lakótelepen sem épült több tornaterem, mint másutt. Néhány évvel ezelőtt, mikor Másfél esztendővel ezelőtt itt még a Hernád parti városban igen népszerűvé vált a kocogás, az említett utca 7-es számú házában is akadtak, akik az esti szürkületben nagy kedvvel futkároztak a tóparton.- Nem rossz ez - mondogatták egymásnak de legalább hében- hóban jó lenne a kar- és hasizmainkat is alaposan megmozgatni. Például súlyzók emelgetésével, talajtornával... Szó szót követett, mígnem kisütötték: lakóházuk alagsorának egyik helyiségében - abban, amelyikben a lakásszövetkezet raktára van - elférne néhány tornaszer. Miroslav Šturák mérnök vezetésével másnap munkához láttak, összehívták a lakógyűlést és mindenkinek beszámoltak tervükről. Volt ugyan, aki nem bízott benne, ám nem is tiltakozott ellene. Ebben az ügyben egy küldöttség felkereste a lakás- szövetkezet illetékeseit és a testnevelési szövetség városi bizottságát is. Megállapodtak. Sőt, a Metropol Sportegyesület vállalta a berendezés költségeinek fedezését. A helyiséget a lakók társadalmi munkában rövid idő alatt kifestették, kimeszelték, a mennyezet alatt húzódó víz- és villanyvezetékeket pedig deszka, valamint papírlemezekkel ügyesen betakarták. A Metropol Sportegyesülettől kapott pénzből futotta padló- szőnyegre, bordásfalra, rúgókra, súlyzókra, tornaszőnyegre és még néhány további tornaszerre. A negyvenkét négyzetméter alapterületű és esztétikusán berendezett teremben azóta a kicsik és nagyok kedvükre tornázhatnak. Igaz, egyszerre nem férnek el benne sokan, ám egy négy-öttagú család nyugodtan. Kassán a lakóházi minitornatermek védnöke a tömegsport népszerűsítésében és támogatásában igen aktív Metropol Sportegyesület. Titkárától, Štefan Haberlandtól megtudtuk, hogy a városban már négy ilyen jellegű létesítmény van, s mindegyikben rendszeres sporttevékenység folyik.- Ügy érzem - nyilatkozta a továbbiakban-, jól döntöttünk, amikor elhatároztuk, hogy a tömegsportnak ezt az ágazatát is felkaroljuk. Mi tagadás, nincs vele sok dolgunk, hiszen itt a rendszeres testedzésnek egyre több kitartó, lelkes híve van és ók szívesen vállalják a munka dandárját, a szervezést. Mi szakmai tanácsokkal segítjük ókét és ugyanakkor a központi sportszervektől kapott pénzösszegből 17-20 ezer koronáért veszünk tornaszereket egy-egy gyakorlóterembe. Persze, csak akkor, ha az ingatlankezelési vállalat, vagy az illetékes lakásszövetkezet és a lakók mindegyike beleegyezik abba, hogy a ház kihasználatlanul álló mosókonyhájából vagy kocsihelyiségéből tornaterem legyen. Ezen felül kikötésünk még: a lakók között olyanok is legyenek, akik tagjai a Csehszlovák Testnevelési Szövetségnek. Az érdeklődés nagy, egyre több házban szeretnének tornatermet létesíteni. Nos, ez nem rajtunk múlik. Terem még lenne, viszont tornaszerből nincs elegendő. Sajnos, a Slovšport nem győzi kielégíteni az igényeket. Apropó, terem. Hol mosókonyhát, hol kocsihelyiséget alakítanak át tornateremmé, mert a háztervezők erre ezidáig nem gondoltak... A város legújabb minitornaterme a Bauer utca 22 szám alatt található. Alig egyhónapos. Nem nagy, a Bajkál utcainak csupán fele, de az ott lakó tizenhat családnak megfelel.- Három szombatunkba került, ám megérte - vélekedett róla a minap vezetője, dr. Eötvös Tibor.- Amint látja, jól érezzük itt magunkat, s főleg a gyerekek. Arról nem is beszélve, hogy a testnevelés, a tervszerű és rendszeres mozgás mindenkinek kell, mindenkinek hasznára válik. Eddig nekünk nem volt rá ilyen lehetőségünk, hiszen a lakótelepünk még teljesen új, most épül, s bizony a kinti sportpályákra is várhatunk egy darabig. Kétségtelen, tornázni a lakószobában is lehet, de az nem az igazi. Itt nyugodtan neki- gyürkőzhet az ember és kedve szerint birkózhat a súlyokkal, tornázhat a bordásfalon... ...-Meg az is növeli ennek az értékét: saját magunk, közösen csináltuk. Egyikünk is, másikunk is elmondta tervét, véleményét és fokozatosan kialakult. Amióta kész, azóta szinte minden nap itt töltünk egy kis időt. Ez nemcsak a testünknek tesz jót, nemcsak állóképességünket növeli, hanem azt tapasztalom- folytatta Jarolim Heriban mérnök -, hogy a lakókat is közelebb hozza egymáshoz; edzi, erősíti a közszellemet is. GAZDAG JÓZSEF (a szerző felvételei) Tornázik az Eötvös család Az Érsekújvári (Nové Zámky) és a Komáromi (Komárno) járás határán fekvő Bajcs (Bajč) községnek mindössze 800 lakosa van. A falu sportegyesülete a közelmúltban ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. Több mint 100 tagja van a Dinamónak, melyet a helyi állami gazdaság támogat. Egyelőre csak a labda rúgók öregbítik a Zsitva-parti község sportegyesületének jó hírnevét. A bajcsiaknak azonban merész terveik vannak: ősszel kézilabda- és asztalitenisz-szakosztállyal szeretnék bővíteni a jelenleg egy szakosztályos Dinamót.- Mindannyiunk nagy szomorúságára várakozáson alul szerepelnek labdarúgóink az idei bajnokságban. Hat fordulóval a befejezés előtt a 12. helyen állnak - kezdte a beszélgetést Kmetyo Károly, a bajcsi Dinamó sportegyesületének elnöke, majd így folytatta: - Az utóbbi 15 évben nem is emlékszem rossz helyezésre ... Hol vannak azok az idők, a 70-es évek, amikor az I. A-osz- tályban az elsőségért és a kerület legjobbjai közé jutásért harcoltunk. Blaskovics, Huszár, Czuczor, Szlávik, Zakar, valamint Horváth nevét még most is gyakran emlegetik a bajcsi focirajongók egy-egy elvesztett bajnoki meccs után. Az utóbbi hét évben a Dinamó mindig az első öt között végzett a kerületi bajnokság „gyengébb csoportjában“ (ezelőtt I. B-osztály volt). Most viszont a kiesés ellen kénytelen küzdeni...- Szó sincs pánikhangulatról, hiszen még hat forduló hátravan az idei bajnokságból. Ebből négyszer a Zsitva-parti stadionban lépünk pályára, s ez az igen kiegyenlített mezőnyben nem is akármilyen előnynek számít. Ha megnyerjük a hazai mérkőzéseinket, akkor nem lehet baj, feltétlenül a középmezőnyben a helyünk. A visszaesés okát abban látom, hogy az elmúlt évek sikerei egyeseket elvakítottak, jó párszor kikihagyták a hétközi edzéseket, azt hitték, nem érheti őket meglepetés. Sajnos, bekövetkezett az, amitől féltünk: a kezdeti sikertelenség megrendítette az együttes önbizalmát. Több mint fél év kellett, hogy ismét magára találjon. Legutóbb már helyenként tetszetősen futballoztunk, s a járási rangadón 3:2-re legyőztük régi nagy riválisunkat, a Bánovot - újságolta a Dinamó elnöke. A szakvezetés a nehéz időkben is bizalmat szavazott Ponesz László edzőnek, az Elektrosvit Nové Zámky egykori kiváló játékosának, aki már több mint három éve irányítja a bajcsi labdarúgókat. Az őszi vesszőfutást követően a játékoskeretben sem történt különösebb változás; ugyanazok léptek pályára a visszavágó sorozatban, mint az első „felvonásban". És egy-két kivételtől eltekintve valamennyien (Kecskés, Štetka - Majoros, Raczko, Her- verth, Gömöri, Bencso, Árpás, Horváth Gábor, Horváth Tibor, Horváth István, Zlatinsky, Hencz Tibor, Hencz Gyula, Tapolcsányi) bizonyítottak.- Várakozáson felül szerepelnek viszont ifjúsági labdarúgóink, jelenleg a járási bajnokság élményező- nyében tanyáznak. Hraboszky János edző gárdájából évente többen is a felnőtt csapatban folytatják. Örömmel állapíthatjuk meg: nincsenek utánpótlás gondjaink. A jövőben is a sajátnevelésű futballistákra építünk. Kár, hogy községünkben nincs iskola, mert így a legkisebb tehetségekkel nem tudunk foglalkozni. Pár év múlva azonban már ilyen jellegű gondjaink sem lesznek - bizakodott Kmetyo Károly. Kevés község dicsekedhet azzal a Komáromi járásban, hogy két focipályával rendelkezik. Bajcson tavaly elkészült a stadion szomszédságában az edzöpálya, amely nap mint nap zsúfolásig megtelik. A felnőtt, valamint az ificsapaton kívül a Dinamónak még van egy öregfiúk együttese, és egy tartalékcsapata, amely jövőre már a járási bajnokságban indul.- Az öregfiúk rendszeresen edzenek, s a közelmúltban nem egy barátságos mérkőzést játszottak, külföldi ellenfelekkel is! A B-csapat tagjai már alig várják, hogy bajnoki mérkőzésen szerepeljenek. Mindenki előtt, aki focizni akar a faluban, stadionunk kapuja nyitva áll- mondta az elnök. Figyelemre méltó döntést hozott a Dinamó sportegyesületének vezetősége a legutóbbi évzáró közgyűlésen. Az elkövetkező időszakban a tömegsport fejlesztésére és magasabb szintre emelésére helyezik a fő hangsúlyt. Még ebben az évben szeretnék megalapítani a kézilabda- és asztalitenisz-szakosztályt. így a bajcsi lányok, asszonyok számára is lehetőség nyílna a sportolásra. A Dinamó sportegyesületének igyekezetét reméljük siker koronázza. A mondás szerint a jó halászléhez nemcsak egy nagyobb pontyra van szükség, hanem számos kishalra is. Ezek nélkül aligha lenne ízletes az étel. A sportban a kis egyesületek töltik be ezt az „ízesítő“ szerepet. Ók azok, akik sok ezer gyereket ismertetnek meg a mozgás örömével, akik jónéhány neves sportolót nevelnek fel, s akik nélkül nem beszélhetnénk igazán sportéletről. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ FIATALOK - IZOM NÉLKÜL Sok fiatal számára nehéz, megpróbáltató időszak a katonai szolgálat első néhány hete, hónapja. Az egy-két kilométeres futás teljes felszerelésben tökéletesen próbára teszi az elhanyagolt fizikumot, az akadálypálya pedig szinte leküzdhetetlen a kevésbé ügyesek és mozgékonyak számára. Aki az iskolában vagy a szakmunkásképzőben nemcsak szükséges rossznak tartotta a testnevelést és sportolt valamit, jól, jobban érzi magát ezekben a „szörnyű“ percekben. Este talán még kedvet is kap a lábteniszezésre vagy a röplabdázásra, míg sok társa nem győz panaszkodni az izomlázra: itt fáj, ott fáj. Fáradtak... Az úszni nem tudó, lusta mozgású tizenkilenc évesek, akiknek gond a függeszkedés, a kötélmászás, a lóugrás, a futás. Ezekkel az izom nélküli, puhány fiatalokkal küszködnek minden évben a kiképzötisztek. Amikor a tapasztalt Jaroslav Černik parancsnokkal beszélgettünk, már az elején megjegyezte: korábban nem volt ilyen elszomorító a helyzet. Pedig a mai fiataloknak kétségkívül jobbak a lehetőségeik, mint apáinknak voltak. Számtalan alkalom kínálkozik a sportolásra városban és falun, testnevelési egyesületekben, iskolai szakkörökben. Csak akarni kell. Lemondani a kényelemről, felcserélni a sör és a cigaretta melletti „férfias“ ücsörgést, egészséges mozgásra. „Mennyi felesleges gondtól és gyötrelemtől kímélnék meg a fiatalok a parancsnokokat, illetve önmagukat. Ismerek fiúkat, akik néphadseregünkben találták meg a rendszeres sportoláshoz vezető utat. Dicséretre méltó dolog. Viszont alig tudunk mit kezdeni a kevésbé edzett, akaratgyenge fiatalokkal, hogy teljesítsék a minimális feladatokat. A valóság: a hadsereg olyan sorkötelesekkel kénytelen dolgozni, amilyenek az alakulathoz jönnek. S bizony megáll az ember esze, hogy ezeknek a jól táplált fiatalembereknek mennyire elhanyagolt a testkultúrájuk" - mondotta Jaroslav Černík. Valahol itt keresendők az alapvető problémák gyökerei. Amilyenek jönnek... Sok mindent nem lehet kezdeni az erőnlétükkel a kétéves katonai előképzés során sem, mely a Honvédelmi Szövetséggel együttműködve folyik a középiskolákban és a szakmunkásképzőkben. Itt elsősorban a katonai élet alapvető kérdéseivel ismerkednek a fiatalok, majd egy-egy szakterületre orientálódnak (gépkocsivezető, rádiós, stb.) A fizikai erő fejlesztésének kevés időt szentelnek. De tulajdonképpen nem is ez a fő cél. Marad tehát az iskola és a szakmunkásképző? Is-is. Ezek említésekor közelebb kerülünk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy miért elszomorítóan gyenge a sorkötelesek fizikai felkészültsége. Természetesen a heti két óra kötelező iskolai testnevelés távolról sem elegendő a fejlődésben levő fiúknak (a szakmunkásképzők felsőbb osztályaiban csak a CSKP KB Elnökségének tavalyi határozata alapján vezetik be az új iskolaévtől a kötelező testnevelést). De sok más lehetőség kínálkozik a sportolásra: szakkörök, háziversenyek, iskolák közötti versenyek... Ezeket kellene jobban kihasználni. De nemcsak erről van szó. Minden fiatalembernek törődnie kellene erőnlétével és egészségével. Amint már említettük, lehetőség van bőven a testnevelési egyesületekben. Különben is: a természet a legnagyobb tornaterem, ott sok mindent lehet csinálni. Akarat kérdése az egész. Ne tekintsünk úgy a mozgásra, mint valami szükséges rosszra, hanem úgy, mint életszükségletre, amely egyre nélkülözhetetlenebb civilizált társadalmunkban. Ha ezt már fiatalkorban tudatosítjuk, nem okoz majd gondot a katonaságnál az akadálypálya, a teljes „fegyverzetben“ való futás, nem lesz gondunk a felesleges kilókkal, s ezáltal egészségünkkel sem. Szocialista társadalmunk nagy figyelmet fordít állampolgáraink egészségére. Törődjünk hát mi is önmagunkkal. Sosem késő elkezdeni a sportolást. raktár volt... Egy kicsi mozgás mindenkinek kell Minitornatermek a házóriásokban
