Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-11 / 107. szám, hétfő
Több demokráciát, több szocializmust Karlovy Vary-ban „Szovjet politikai plakátok“ címmel kiállítás nyílt, melyet a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség járási szervezete rendezett. A mintegy 80 plakátból álló kiállítást számos külföldi és hazai vendég tekintheti meg. (Kovács Árpád felvétele) Ismeretek birtokában A XVII. kongresszus anyagát tanulmányozzák Az 1986-1987-es évben a pártoktatás fő témája a kongresszus anyagainak tanulmányozása. Arról, hogyan tesznek eleget e feladatnak, s milyen tapasztalatokat szereztek az oktatási év eddig eltelt időszakában a komáromi (Komárno) járásban, Beke Józseffel, a járási pártbizottság politikai nevelési házának igazgatójával beszélgettem. (Folytatás a 3. oldalról) nekelőtt az határozza meg, hogy mennyire képesek munkájuk tartalmát és módszereit állandóan javítani. Ez minden szintre vonatkozik, de elsősorban azokra, amelyek a legközelebb állnak a választókhoz: tehát a helyi és városi nemzeti bizottságokra. Képességeikről, munkájuk hatékonyságáról közvetlenül adnak számot, a lakosok szó szerint minden nap látják őket és véleményt alkotnak. Mindenekelőtt ezekre a szervekre vonatkoznak Husák elvtárs szavai: „Általánosan érvényes, hogy mindaz, ami az emberek életével kapcsolatos és befolyásolja elégedettségüket - még ha néha látszólag apróságokról van is szó - számunkra elsőrendű jelentőségű.“ Valóban minden nemzeti bizottság kijelentheti, hogy tevékenységében ehhez az elvhez tartja magát? Mennyi gondtól és bosszankodástól mentenénk meg az embereket, ha érezhetően meg- könnyítenénk életüket, ha az „objektív“ okok keresése vagy az új határozatok halmozása helyett sikerülne kézzelfoghatóan javítani a szolgáltatásokat, a kereskedelmet, a tömegközlekedést a lakáskarbantartást, az utcák tisztán tartását, s általában a környezetvédelmet. Ne várjunk új utasításokra - a problémák megoldásának kulcsait a XVII. kongresszus, valamint a CSKP KB 6. ülésének (1982) határozataiban és azon törvényekben találjuk meg, amelyek növelték a nemzeti bizottságok jogkörét. Sok község és város jó példája is bizonyítja, hogy megy ez, hogy a dolog nagyrészt a funkcionáriusok és képviselők kezdeményezésétől függ, hogy sok minden megoldható anélkül, hogy a központi pénzügyi forrásokra vagy építőkapacitásokra várnának. Azokon a helyeken megy jobban a munka, ahol kitűnnek a választott szervek, ahol a nemzeti bizottságok dolgozói (az apparátus) tudatosítják: a hivatal van az emberekért és nem megfordítva. A megcsontosodottságot és a fölösleges papírháborút eredményező formalizmust csak az emberekkel fenntartott, valóban élő kapcsolattal lehet leküzdeni. A plenáris ülések tartalmával a meglevő problémák konkrét megoldásával a nemzeti bizottság felkelti az állampolgárok érdeklődését, megnyeri őket az aktív együttműködés számára, erősíti tekintélyét, munkájának hatékonyságát, megsokszorozza a választók tapasztalataival és tudásával. Társadalmunk demokratizálásának fontos jellemzője az a tény, hogy a törvényhozó testületek az államhatalom legfelsőbb szervei. A képviselők összetétele - politikai hovatartozásuk, szakmájuk, életkoruk és nemük szerint - bizonyítja, hogy nálunk minden hatalom a dolgozó népé, hogy alkotmányunknak ez az alapvető cikkelye nemcsak szócséplés. Ebből ered a szocialista parlamentek lenini küldetése: a nép maga alkotja a törvényeit, maga valósítja meg azokat és ellenőrzi teljesítésüket. Politikai hovatartozásra való tekintet nélkül a képviselők minden alapvető kérdésben politikailag egységesek, s fő feladatuknak tekintik, hogy létrehozzák a feltételeket a CSKP és a Nemzeti Front politikai stratégiájának megvalósításához. Ez adja törvényhozó testületeink munkájának tartaimát, megszabja munkaaktivitásukat és a tanácskozások konkrétságát, valamint a minden képviselő aktív részvételéhez szükséges lehetőségek létrehozását is. A törvényhozó szervekben sem szabad megelégedni az elért szinttel, sok tekintetben adósok maradunk a társadalomnak és választóinknak. A szocialista demokrácia tökéletesítésének igénye új hozzáállásokat követel, főleg azon lehetőségek bátrabb kihasználását, amelyeket a képviselők tapasztalatai nyújtanak, kell hogy a képviselők tartósan összefonódjanak az állampolgárok életével és szükség van az ó szocialista öntudatosságukra. Egyebek között arról van szó, hogy leküzdjük azt a konzervatív elképzelést, miszerint a törvényalkotás az egyes ágazatok hivatásos jogászainak vitathatatlan kiváltsága. Éppen ez a túlhaladott szemlélet fékezi gyakran a társadalom fejlődését, s ennek szükségleteivel ellentétben képes az eredetileg egészséges gondolatokat is megfullasztani a megjegyzések végeláthatatlan özönében. Ezért elkerülhetetlen, hogy a képviselők már a kezdetektől fogva részt vegyenek minden törvény megalkotásában, hogy tapasztalataikkal hozzájáruljanak tökéletesítésükhöz, hogy elbírálhassák megalapozottságukat és gyakorlati következményeiket. A szocialista társadalom fejlődésének meggyorsításáért vívott küzdelemben, a kapitalizmussal folytatott békés versengésben rendkívül komoly tényező az idő. Az időt a törvényalkotó testületek munkájában sem lehet lebecsülni. De az élet szükségleteire való időbeni reagálást, a törvényalkotó folyamatokban a nagyobb rugalmasságot nem lehet úgy magyarázni, hogy a parlament az utolsó ebben a sorban, hogy tőle természetesen csak a formális beleegyezés várható, mégpedig a legrövidebb időn belül. (Azelőtt bármely törvényjavaslat éveken keresztül vándorolt az egyik intézménytől a másikig, az egyik hivatalnoktól a másikig.) A törvényhozást rendkívül komoly munkának kell tekinteni. A formalizmus bármilyen megnyilvánulása is kétszeresen veszélyes, mivel következményeit tekintve nemcsak az egyik vagy másik törvény tekintélyét járathatja le, de az egész társadalom jogi tudatának szintjét is ronthatja. Röviden szólva (ha a Szövetségi Gyűlésről kell beszélnem), a kamarák bizottságainak időre van szükségük a törvények megítéléséhez, nem azért, hogy fölöslegesen „kérődzenek rajta“, hanem hogy komolyan megfontoljanak minden paragrafust, s lehetőségük legyen az üzemekben, a nemzeti bizottságokon, a szakértői konzultációkon felmérni azok ésszerűségét. A törvényalkotói folyamat komolyságával szöges ellentétben van azonban a végrehajtó szervek azon tagjainak eljárása (bár csak kivételes esetekben), akik úgymond az ,,emeletről" tekintenek le a képviselők megjegyzéseire, vagy pedig fölösleges huzavonának tartják a dolog megtárgyalását a bizottságokban. Törekedni kell arra is, hogy a jóváhagyott törvényeken ne élősködhesse- nek a bürokraták. A legkülönbözőbb, úgynevezett törvényen áluli normák sokasága bizonyítja az ,.adminisztrátorok" azon illúzióit, hogy az íróasztal mellől útmutatásokkal mindent el lehet igazítani. Éppen ellenkezőleg: a tapasztalatok igazolják: minél több az irányelv, minél részletesebbek azok, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy ismerik ezeket, annál kevésbé áttekinthetőek, szinte lehetetlen respektálni és végrehajtani őket. Éppen így születik a közmondásos „bürokratikus dzsungel", amelyben a kényelmes és átlagos emberek érzik magukat a legjobban, akik egy lépést sem tesznek akkor, ha nem áll mögöttük valamilyen előírás. Éppen az ilyen „kiválóságok" a szocializmus legnagyobb ellenségei, takarózzanak akár „szuperprogresszív" jelszavakkal is... A mostani szükségletekkel összhangban jelentős tökéletesítést igényel a törvényhozó szervek részvétele a társadalmi ellenőrzésben. Itt egyrészt az ellenőrző munka tartalmáról, tehát a társadalmilag fontos témák kiválasztásáról, másrészt pedig az ellenőrzés hatékonyabb módszereiről van szó. Vonatkozik ez a bizottságok tanácskozásaira, a kamarák üléseire, a képviselők egyéni és csoportos ellenőrzéseire, arra a nézetre, hogy a különböző szakmai ellenőrzések - melyekből bizony nincs kevés- mellett ne lábatlankodjunk mi is, vagy ne avatkozzunk be a szakmai irányításba. A képviselők és törvényhozó testületek ellenőrző tevékenysége annál hatékonyabb lesz, minél komolyabban fogadják az illetékes helyeken az ő ismereteiket, észrevételeiket. A további demokratizálás- tehát a képviselőtestületek munkájának tökéletesítése is - iránti követelmények feljogosítanak azon álláspont elutasítására, hogy a végrehajtó szervek kizárólagos jogköreibe való beavatkozási kísérletekről van szó. A szocializmusban senki sem választhatja el élesen a törvényhozói és a végrehajtó hatalmat, senki sem jogosult ezek közé valamilyen „vasfüggönyt ereszteni". A végrehajtó szervek és képviselőik törvényes kötelessége, hogy beszámoljanak a parlamentnek tevékenységükről, mégpedig nemcsak valamilyen „általános megvilágításban". Éppen ezeket az összefüggéseket tekintve nem lehet csak formálisan értelmezni és alkalmazni a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvény rendelkezéseit. Akárcsak nekünk, a végrehajtó szervek munkatársainak is tanulniuk kell a demokráciát, odafigyelni a képviselők esetleges bírálataira, tárgyszerűen reagálni rájuk, konkrét tettekkel kijavítani a jogosan bírált fogyatékosságokat. Ennek azért is természetesnek kellene lennie, mert a törvényhozó és a végrehajtó szervek is a CSKP XVII. kongresszusa azon határozatához kell, hogy tartsák magukat, miszerint egyesítik erőiket a kommunista párt és a Nemzeti Front politikájának megvalósítása érdekében. Nincs jogom arra, hogy megelőzzem a Szövetségi Gyűlés, a CSNT és az SZNT döntését. Meggyőződésem azonban, hogy a készülő törvények ezen testületek ügyrendjéről, képviselőik jogairól és kötelességeiről, jelentős lépésnek számítanak a szocialista demokrácia tökéletesítésében. Új lehetőségeket nyitnak a képviselők kezdeményezése előtt, hozzáférhetőbbé teszik számukra a szükséges információkat, hangsúlyozzák felelősségüket a választókkal szemben, és azon kötelességüket, hogy a népet szolgálják. Minden képviselő tekintélye elsősorban tőle magától függ, az ó kezdeményezésétől, következetességétől, ahogyan a rábízott képviselői funkcióját teljesíti. A maximális demokratizálás igénye a szocialista társadalom sikeres fejlődése érdekében, minden bizonnyal kifejezést nyer majd a CSSZSZK új alkotmányának előkészítésével kapcsolatos munkákban és választási rendszerünk hatékonyságának megítélésében. A szocialista demokrácia fejlődése szorosan összefügg a politikai élet magas kulturáltságával - ez többek között a felelősségben, a rendben, a törvények tiszteletben tartásában (mégpedig kivételek nélkül!), az állampolgári fegyelemben, a civilizált társadalmat jellemző erkölcsi normák megtartásában nyilvánul meg. E követelmények magukban foglalják a munka- és technológiai fegyelmet, s nemcsak a munkára való jogot, hanem a kötelességet is: oly módon dolgozni, hogy érvényesüljön a társadalom és az egyén érdekei közötti összhang. Feltételezhető, hogy a felelősségtudat és a fegyelem lesz elősor- ban a szocialista állampolgári öntudat jellemzője, a családban, az iskolában, a társadalmi szervezetekben, a dolgozókollektívákban végzett nevelőmunka eredményeként. Ha szükség van rá, akkor nem lehet tagadni a társadalom és szerveinek jogát a kényszerítő eszközök alkalmazására. Egyetlen fejlett demokrácia sem nélkülözheti a megtorlást, ez a társadalom nagy részének az érdekeit védi, s jogrendjének elválaszthatatlan része. A demokráciát senki sem értelmezheti úgy, mint a bűntettek elkövetőivel, a szocialista vagyon megkárosítóival, a betörőkkel, erószakoskodókkal és élősködőkkel szembeni toleranciát. A bűntett mindig konkrét, s a vonatkozó törvények értelmében konkrét büntetésnek is kell követnie. A bűntetésvégrehajtásban résztvevő minden szerv felelős a törvények megtartásáért, helyes értelmezéséért, a törvényesség megszilárdításáért és „zavartalan menetéért". Ha nem tartanánk tiszteletben a törvényeket, az elkerülhetetlenül anarchiához vezetne - s ez, mint tudjuk, a demokrácia ellenpólusa. A szocialista demokrácia - egész politikai rendszerünk, ennek szervezetei és intézményei - lehetővé teszi, hogy a megfelelő mértékben összehangoljuk a társadalmi osztályok, szociális rétegek és csoportok különböző érdekeit. De szocialista demokráciáról van szó. Ezért az érdekek pluralizmusát nem lehet felváltani a politikai pluralizmus életrekeltésével, például a szervezett politikai ellenzék legalizálásával. Ez ugyanis elkerülhetetlenül antiszocialista és népellenes lenne - tehát nem demokratikus; nem venné át a közös felelősséget a társadalom életéért, nem tudna semmilyen konstruktív dologgal hozzájárulni a szocialista fejlődés meggyorsításához. Ez magyarázza a mi negatív hozzáállásunkat az esetleges nem legális (gyakran konspirációban dolgozó) álpolitikai jellegű csoportocskák iránt. Tömören szólva a szocialista demokrácia előképe sosem lehet még a „legtökéletesebb" burzsoá demokrácia sem - az ugyanis mindig a burzsoázia érdekeit védi, a kizsákmá- nyolók eszköze és védelmezője, s legyen bármilyen is a külső megnyilvánulási formája, sosem tudja leplezni népellenes jellegét. A szocialista demokrácia - a szocializmus elválaszthatatlan alkotóeleme- tökéletesítésének feltétele a CSKP társadalomban betöltött vezető szerepe. A párt politikai stratégiája és taktikája, szervezőmunkája és minden láncszemének akcióképessége határozza meg egész társadalmunk életének ritmusát. A pártélet demokratizmusa - a lenini normák tiszteletben tartása, a demokratikus centralizmus, a párton belüli demokrácia, a kollektív döntés és az egyéni felelősség, a bírálat és önbírálat szintje- átvetül a Nemzeti Front, az állami és gazdasági szervek, képviselőtestületek munkájába, vagyis egész életünkbe. A párt politikájának helyességébe vetett mély meggyőződésével, a szocializmus iránti odaadásával, személyes aktivitásával, kezdeményezésével és szervezőképességével kell minden kommunistának példát adnia a többi állampolgárnak, biztosítani a rendszeres, mindennapi kapcsolatot velük, osztozni örömeikben és fellépni a fogyatékosságokkal szembeni könnyelműség ellen - vagyis a szó legjobb értelmében vett vezetőkké és az emberek bizalmasaivá kell válni. Mindenekelőtt a kommunista párt és tagjai viselik a felelősséget a célok megvalósításáért, amit Mihail Gorbacsov olyan röviden és találóan fogalmazott meg: „Több demokráciát, több szocializmust.“ Beszélgetésünk kiindulópontjául a járási pártbizottság elnökségének a pártoktatás ez év márciusában jóváhagyott értékelése szolgált. Ebből kiderült, hogy mivel a pártoktatás minden alakulatában a XVII. kongresszus anyagait tanulmányozzák, valamennyi témához egységes tar- talmi-módszertani szemináriumot rendeznek külön-külön szlovák, illetve magyar nyelven. Ezeknek a célja, hogy a propagandistáknak és az előadóknak olyan légkör megteremtésére kell törekedniük, melyben a pártoktatás résztvevői nyíltan elmondják véleményüket az általuk tapasztalt fogyatékosságokról. Elmondható, hogy a pártbizottságok túlnyomó része megfelelő gondot fordít propagandista-aktívájának előkészítésére, amit híven tükröz a pártoktatás színvonala. Különösen jó munkát végeznek e téren az alapszervezetek, például a hajógyárban, a Bátorkeszi (Vojnice), a Naszvadi (Nesvady), az Imelyi (Imeľ) Efsz- ben. Ezekről a munkahelyekről rendszeresen részt vesznek a propagandisták a politikai nevelés háza által rendezett előkészítő szemináriumokon. Ugyanakkor akadnak munkahelyek, ahonnan a propagandisták nem járnak ilyen szemináriumokra, például a Prior, a Kolárovói Efsz. Ellenőrzések során kiderült az is, hogy néhány propagandistának nincs módszertani segédanyaga, melyet a politikai nevelés háza által rendezett előkészítő szemináriumokon osztanak szét. E fogyatékosságok ellenére általában jól halad a XVII. kongresszus anyagainak tanulmányozása a járásban. Az eddig átvett témák a pártoktatás résztvevőinek élénk érdeklődését váltották ki.- Milyen kérdések hangzanak el a leggyakrabban? - érdeklődtem Beke elvtárstól.- Hallgatóink igen sokféle kérdéssel fordulnak az előadókhoz. Tudni akarják például, hogy mit tesz a pártszervezet konkrétan a gyorsításért, s nekik a saját munkahelyükön mi a feladatuk ezzel kapcsolatban, s az egyénnek milyen haszna származik a gyorsításból. Megkérdik, mi újat jelent és hoz az egyes munkahelyeken a tudományos-műszaki haladás megvalósítása. Ugyanakkor rámutatnak a tervteljesítéssel összefüggő problémákra. Például a komáromi cipőgyárban, ahol akadozik az anyagellátás és a termelés. Megkérdezték, hogy 1987-re miért terveztek be húsz munkaszombatot.- Milyen választ kaptak kérdéseikre?- Azt, hogy a lemaradást mindenképp be kell hozni, az ilyen megoldás távlatilag nem fogadható el. Mi, előadók csak az okokat tudjuk megmagyarázni, de a megoldást a vállalat vezetőségének kell megtalálnia. Elgondolkoztató kérdések hangzottak el a második témával kapcsolatban is. (A párt vezető szerepének elmélyítése, a pártszervek aktivitásának fokozása és a CSKP alapszabályzatának érvényesítése.) A hallgatók többek közt következetesebb ellenőrzést sürgetnek, s azt, hogy a gazdasági vezetők ne idegenkedjenek a bírálattól. Elmondták, hogy a bírálatért hátrányaik származtak. A tagjelöltek, illetve a fiatalok az ilyen esetekre különösen érzékenyen reagálnak. Az előadók ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban azt hangsúlyozták, hogy a bírálatnak és az önbírálatnak nem az egység megbontását, hanem ellenkezőleg: az emberek egyesítését kell megteremtenie a közös feladatok megvalósítása érdekében. A harmadik témával, azaz a gazdasági és szociális fejlődés feladataival és céljaival kapcsolatban a hallgatók elmondták, hogy az emberek nem értik: a tervteljesítés ellenére miért akadozik az ellátás a termelésben és a kiskereskedelemben egyaránt. Miért nincs elegendő alkatrész, s miért kerül a hiánycikkek listájára számos árucikk - alobal, tisztítószerek. Sokan bírálták a rendetlenséget és a bürokráciát, amely abból is ered, hogy a tárcák nem hoznak egyeztetett intézkedéseket.- Szóvá tették például, hogy a gépkocsikat a Komáromi járásból Nyitrára (Nitra) kell vinni műszaki ellenőrzésre, mert ott van a legközelebbi ellenőrző állomás. Miért nem lehet létesíteni ilyen ellenőrző állomást helyben is? Annál is inkább szükség volna rá, mivel nemcsak a magánemberek gépkocsijairól van szó, hanem a vállalatokéiról is. Az állomás létesítésével rengeteg üzemanyagot és időt lehetne megtakarítani. Az ilyen gondolatok felvetése azt bizonyítja, hogy az emberek töprengenek az új megoldásokon. Az előkészítő szemináriumokon az előadókkal megbeszéljük, hogyan alkalmazhatók az egyes témák a járás és a konkrét munkahelyek viszonyaira. Vagyis módszertani magyarázatot fűzünk az egyes témákhoz. Beke elvtárs a pártépítés elméletével és gyakorlatával foglalkozó lektorcsoport vezetője. E csoport kidolgozott egy olyan anyagot, amely a párttagok és a pártszervezetek aktivizálásához nyújt segítséget. Korábban arról is készítettek módszertani anyagot, miről tárgyaljanak a taggyűléseken.- Ezt filmre is vettük, és levetítettük a jelenlevőknek. Piros színnel jelöltük azokat a pontokat, melyek sohasem hiányozhatnak a tanácskozás napirendjéből - mondja a politikai nevelés házának igazgatója. - Erre nagy szükség van, hiszen sok alapszervezetnek a járásban új elnöke van. Olykor a régebbi tisztség- viselők sem helyesen készítik elő a taggyűlést. Ez lehet a rutinszerűség káros következménye. Arról is beszéltünk a tisztségviselőknek, hogyan reagáljanak a felszólalásokra. Beke Józsefet elméleti felkészültsége és gyakorlati tapasztalatai egyaránt segítik abban, hogy mindig érdekes és hasznos előadást tartson, módszertani tanácsot adjon. 1971 óta dolgozik a járási pártbizottságon. Jelenleg is pártalapszerve- zete élén áll. Elvégezte a politikai főiskolát. Arra a kérdésemre, hogy mi a jó előadás titka, határozottan így válaszolt:- A jó felkészülés. Ha elméletileg és gyakorlatilag egyaránt sikerül felkészülni. Az elméleti tudás gyakorlati tettekre ösztönzi a hallgatókat. FÜLÖPIMRE
