Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-08 / 106. szám, péntek
GYŐZZÖN A BÉKE AZ EGÉSZ VILÁGON! Arjai, egyesüljetek: Az összefogás emberi erőforrásai írta: Kiss József A májusi rügyfakadásnak, a természet napsugaras újjáéledésének hangulatát árasztó száztornyú arany Prága panorámája immár jelképpé vált. Nemcsak hazánk felszabadításának mámoros pillanatait idézi, hanem a második világháború csatazajának elcsitulását is az európai kontinensen. A Hradzsinra kitűzött győzelmi lobogót 1945. május kilencedikén a hitleri fasiszta rémuralom felszámolásának hírnökeként lengette a tavaszi szél. örömujjongást kiváltva, de a lelkekben mély nyomokat hagyó fájdalmat is felidézve adta hírül, hogy vége szakadt a tengernyi szenvedésnek, az újkori történelem legtragikusabb fejezetének. Akkor még aligha volt ismeretes a maga teljességében ama iszonyatos tény, hogy az újkori barbárság rémtettei több mint ötvenmillió emberéletet követeltek. A mérhetetlen áldozatokat hozó Szovjetunióé a döntő érdem, hogy az emberiség megszabadult a fasiszta fenevadtól. A cseh és a szlovák nemzet számára ez egyet jelentett a nemzeti és állami függetlenség felújításával. Sokan akkor még talán nem is érzékelték eléggé, hogy a romokon sarjadó új élet gyökeres változásokat hoz. A szovjet hadsereg felszabadító szerepével összefonódó, kommunisták vezette nemzeti felszabadító küzdelem lefektette az új, népi hatalom alapjait. A mélyreható átalakulás - tudjuk - 1948. februárjában szocialista fejlődésbe nőtt át. A fasiszta megszállók elleni közös harcban népi igénnyé vált csehszlovák-szovjet barátság és szövetség jelentette a támaszt a haladás útjában álló reakció ellenállásának megtörésében. A szocialista fejlődés a népi demokratikus országok családjában a Szovjetunió hathatós segítségével bontakozott ki. A Szovjetunióval való szoros együttműködéstől elválaszthatatlan volt a szocialista előrehaladást nehezítő hibák és fogyatékosságok leküzdése is. S az idén, a felszabadulásra emlékezve, fokozottabban tudatosítjuk, hogy a Szovjetunióval szoros internacionalista egységben erőteljes lendületet kap a gazdasági és szociális fejlődés minőségi fordulatának végrehajtása, az átalakítás meggyorsítása, amint azt Gustáv Husák hangsúlyozta május elsejei beszédében. A múltat és jelent egybefűző idei felszabadulási emlékidézésnek különös jelentőséget kölcsönöz Mihail Gorbacsovnak a közelmúltban hazánkban tett látogatása. A Novoje Vremja folyóirat korabeli résztvevők élményeire felfigyelve írta meg, hogy eltekintve az időjárás szertelenségeitől Mihail Gorbacsov látogatása idején a prágai utcák magával ragadó hangulata sokban az 1945. május kilencedikéi örömünnepre emlékeztetett és kifejezte hazánk dolgozóinak a Szovjetunió iránti bensőséges érzelmeit és magatartását. Prágában kapott-sajátosan - nyomatékos hangsúlyt az a gondolat, amely túllépi a csehszlovák-szovjet kapcsolatok kereteit: „Minden pártnak létérdeke, hogy a hazai körülmények figyelembevételével hasznosítson minden értékes megoldást, amely a szocialista közösségben születik“. Az egymást gazdagító sokoldalú tapasztalatátvétel szorosan összefonódik a szocialista integráció magasabb szintre emelésével, a vállalatok közvetlen kapcsolatainak elmélyítésével. Mindez együttvéve a szocialista közösség erejét növelő, befolyását kiterjesztő elengedhetetlen feltétel. A szocialista országok egysége a béke legfőbb támasza. Az emberiséget pusztítással fenyegető nukleáris háború veszélyének elhárításában a szocialista közösség növekvő ereje a döntő tényező. Napjainkban a szocializmus erőforrásainak hatékonyabb kihasználásával kapcsolatban egyre nagyobb szerepet kap az emberi tényező, az egyes ember alkotó erejének mind teljesebb kibontakoztatása, közösségi méretű hatáskifejtése. Az egyéni és a közösségi áldozatvállalás egybeolvadása sajátos előképre talál a fasizmus elleni élethalálharc emberi megpróbáltatásaiban, a próbák kiállásának indítékaiban. Felmerül a kérdés: vajon a különböző társadalmi rendszerű országok múltbeli antifasiszta koalíciója az emberi és közösségi összetevők milyen ösztönzéseivel szolgálhat a mának. Erről beszédesen vall egy jól ismert fénykép, amely az amerikai és a szovjet katonák találkozását örökítette meg 1945-ben az Elba egyik sekély gázlójának közepén, Torgaunál. E kézfogás jelképes üzenet a mának. De az önmagától nem válik anyagi erővé. A még élő résztvevők 1985-ben felkeresték a találkozás színhelyét. Egyes szemtanúk szerint a kitüntetéseket viselő megöregedett győztesek arca már nem derült bensőséges mosolyra. Mindnyájan bíztak azonban abban, hogy a jövő nemzedékek megőrzik e történelmi találkozó emlékét. S rá egy évre a dokumentum- és riportfilmek lipcsei fesztiválján hatalmas sikert aratott az a nyugat-berlini film, amely arról szól, hogy a torgaui találkozó milyen, egy életre szóló változást idézett elő az egyik amerikai katona életében, aki az elsők között fogott kezet szovjet bajtársaival. Szinte megszállottként a tüntetés változatos formáiban szállt síkra a nagyhatalmak közötti barátságért. 1955-ben Moszkvába is eljutott. Halálos betegen, tolókocsijában mozdulatlanságra ítélve kifejezte óhaját: „Torgauban temessenek el.“ A zsűri elnöke a film mondandóját egyértelművé téve intézte a közönséghez a kérdést: „Álmodozó volt talán a chicagói taxisofőr?“ A közönség szűnni nem akaró tapsa volt a bizonysága annak, hogy az emberek számára nincs fontosabb ügy a béke megóvásánál. Az emberi közömbösség elutasítása és a jövőbe vetett rendíthetetlen hit ad lendületet ahhoz, hogy az egyes ember magatartása széles körű mozgalommá terebélyesedve, a szocialista országok békepolitikáját támogatva, rábírja a tőkés hatalmak kormányait az emberiség egyetemes érdekeit szolgáló békejavaslatok elfogadására és valóra váltására. A győzelem ünnepén újfent megbizonyosodhatunk arról, hogy a békeakaratot erősítő hagyományok tárháza, önmagát szüntelenül megújítva, kimeríthetetlen. PENTEK 1987. május 8. XL. évfolyam 106. szám Ára 50 fillér Gerstner István rajza
