Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-07 / 105. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1987. V. 7. * Otthonra találtak a szövetkezetben Elismerték jó munkájukat Szépen zöldellő búzatáblákat szemlélve közeledünk az Ipoly men­tén úticélunk felé. Száz meg száz hektárnyi réten még vízben fürödnek a napsugarak. A szántóföldeken is vizenyős foltok látszanak. A határ­ban mégis emberek és gépek végzik a tavaszi munkát. A Csillagpuszta dűlőben Jánoska Pál traktoros hen­gerrel tömíti a földet. A parcella másik szélén cukorrépát vetnek. Épp határszemlére érkezik Bodonyi János mérnök, az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) Ipoly Egységes Földmű­ves-szövetkezet elnöke. Beszélget a gépek kezelőivel. Buzdítja őket, használjanak ki minden órát, hogy minél hamarabb földbe kerüljön a vetőmag. Dolgozzanak úgy, mint a tavaszi munkák első szakaszában, amikor a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban elsőként vetették el a tava­szi árpát. A szemle után a szövetkezet iro­dájában beszélgetünk a nehéz ter­melési feltételekről és az elért ered­ményekről. Igaz, többet kell dolgoz­niuk mint más, szelídebb éghajlatú vidékeken, de az Ipoly menti embe­rek már megszokták a nehézsége­ket. A gyakori áradásokat és más elemi csapásokat. Úgy dolgoznak, ahogy lehet. Bebizonyították, hogy ezen a vidéken is lehet magas szin­ten termelni. Munkájukra felfigyeltek a felső szervek és már eddig is számos elismerésben részesítették a hét faluból egyesült 4500 hektáros szövetkezetet. Az 1984-es évben megkapták az SZSZK Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztériu­ma és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Központi Bi­zottságának vándorzászlaját és a szövetségi kormány elismerő okle­velét. Tavaly májusban az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere átadta a szövetkezet tag­ságának a szövetségi kormány és a Szövetkezeti Földművesek Szö­vetsége Központi Bizottságának vándorzászlaját. Idén is nagy meg­tiszteltetésben részesültek, mert meg­kapták az Építésben Szerzett Érde­mekért állami kitüntetést. Hogyan lehet bizonyítani, kiváló eredményeket elérni ilyen mostoha viszonyok között? Erre igyekszek választ kapni az elnöktől. Nem sokat gondolkozik, leszögezi, hogy a sike­rek titka a 910 tag jó hozzáállása. Szinte egy emberként dolgoznak. Igaz, nagy megbecsülésnek örven­denek. A vezetőség alapelve, hogy aki többet tesz az asztalra, az többet is kapjon. A teljesítmény és a munka minősége alapján értékelik az em­bereket. Az év vége felé még azt is számba veszik, ki dolgozott szabad szombaton vagy vasárnap. Igazán nem sajnálják azoktól a pénzt, akik minden tehetségüket a közösség ér­dekében kamatoztatják. Igaz, van miből fizetniük. Az egy hektárra jutó mezőgazdasági termelés értéke az 1986-os évben 20 905 korona volt. Minden szakaszon gazdaságosan termeltek. Ezért a pénzügyi mérle­get 7 930 000 korona nyereséggel zárták. Az alapokat is jól feltöltötték, tehát megteremtették a feltételeket a 8. ötéves tervidőszak igényes fela­datainak teljesítésére. A munkaszervezési, javadalma­zási és munkafegyelmi kérdésekre terelődik a szó. Olyan emberek kap­tak helyet a vezetőségben, akik az Ipoly mentén születtek. Évek múlva is ennek a földnek a terméséből akarnak megélni. A szó szoros értel­mében a föld terméséből, mert a be­vételnek csak a három százaléka származik melléküzemági termelés­ből. Tervszerűen fokozzák a határ termőképességét. A kelenyei (Kle- ňany) határban annyira megjavítot­ták az egyes dűlők humusztartalmát, hogy öt év alatt a gabona hektárho­zama mintegy két tonnával nőtt. Az elnök azt is elmondotta, hogy jó ta­nácsért, új módszerek megismeré­séért szívesen elmennek a szom­szédba, és aki hozzájuk fordul, annak segítenek. Okulnak a hiá­nyosságokból, tervszerűen szilárdít­ják a munka- és technológiai fegyel­met és egyre nagyobb gondot fordí­tanak a közös vagyon védelmére is. A vezetők munkaideje sem nyolc óra. ' Az éppen a határból érkező Sze- csei Sándor mérnök, az elnök he­lyettese is megerősítette ezt. - A mezőgazdasági vállalat vezető­jének a határban kell elkoptatnia a cipőjét - mondotta. - Az irodából nem lehet irányítani. Ő is az embe­rekről való sokoldalú gondoskodást tartja a sikerek titkának. A jó dolgo­zónak becsülete van a szövetkezet­ben. Igaz, szüntelenül képezik a ta­gokat. A traktorosok már csaknem úgy értenek a földműveléshez, mint az agronömus. Tudják, hányszor kell elvégezni a talajművelési mun­kákat, mennyi vetőmagot kell vetni hektáronként és hányszor kell per­metezni. Az alelnök, aki még nem is olyan régen a szövetkezet agronó- musa, később pedig a növényter­mesztési ágazat vezetője volt, né­hány adattal érzékelteti a növényter­mesztésben az elmúlt évben elért eredményeket. Az őszi búza hektár­hozama 6,06, a tavaszi árpáé 6,66, a zabé 5,02, a borsóé 4,03, a silóku­koricáé pedig 59,33 tonna volt. A bruttó termelés értéke a növény- termesztésben egy év alatt 11 szá­zalékkal emelkedett. Nagy ered­ménynek tartja, hogy az állatállo­mány takarmányszükségletét 102 százalékra fedezték. Az elegendő és jó minőségű ta­karmány lehetővé tette, hogy az ál­lattenyésztésben is magas szinten termeljenek. Balík Piroska, az állat- tenyésztési ágazat gazdásza el­mondotta, hogy a tehenek átlagos tejhozama az elmúlt évben 4453 liter volt. Az eladott tej 97 százaléka első osztályú, a többi másodosztályú volt. Terven felül 213 liter tejet adtak el. A sertésállomány termelékenysé­ge is nagyon jó. Kocánként átlag 18,10 malacot választottak el. A napi súlygyarapodás darabonként az elő- hizlaldában 458 gramm, a felső súlycsoportba tartozó hízósertések­nél pedig 620 gramm volt. Az állatte­nyésztés is magasan jövedelmező. Az alelnökkel szétnézünk a határ­ban. Mindenütt gondosan megmű­velt táblákat látunk. Az ipolykeszi (Kosihy nad Ipľom) szőlők alatt Ha- rasztos János és Broksai Ottó egy Becker vetőgéppel dolgozik. Mind­ketten azt mondják, hogy ebben a szép napsütéses időben és a jól előkészített földön öröm a munka. Határszemle közben az alelnök még elmondja, hogy a 7. ötéves tervidőszakban minden fontos gaz­dasági mutatót túlteljesítettek. A gazdálkodásra idén jobb feltétele­ik lesznek, mert mintegy 1900 hek­tárt öntözhetnek. Ha az Ipoly szabá­lyozása befejeződik és az ismétlődő árvizek nem teszik tönkre a termés egy részét, akkor még jobb eredmé­nyeket érhetnek el. Mert az emberek jól dolgoznak, ha látják, hogy mun­kájuknak értelme van. BALLA JÓZSEF A MINŐSÉGI MUNKA KÖZÖS ÉRDEK- Beleszülettem a szocializmus­ba - mondja magáról Kondás Zol­tánná, a Spišská Nová Ves-i Nový Domov nemzeti vállalat királyhelme­ci (Královský Chlmec) bútorgyárá­nak dolgozója. S valóban így van, hiszen a szocialista mezőgazdaság építése már az ötvenes évek elején gyökeret vert Bodrogközben, így Mária szülőfalujában, Véke (Vojka) községben is. Az ötgyermekes mun­káscsaládból származó lánynak fia­talon munkába kellett állnia. Előbb Kassa (Košice) városában dolgo­zott, de édesapja 1973-ban meg­halt, özvegy édesanyja egyedül ma­radt kiskorú öccsével, ezért a köze­lükben keresett munkát. így került 1974-ben a helmeci bútorgyárba, ahol ma is dolgozik. Aki ismeri Kondásnét, tudja, hogy a különféle megbizatásokat, politikai és társadalmi feladatokat szívesen vállalja és mindig lelkiismeretesen tejesíti is. A szocialista társadalom iránti elkötelezettségének elismeré­sét jelzi, hogy küldöttként részt vett a CSKP legmagasabb fórumának tanácskozásán. Mária egy kilenc- és egy tízéves fiú édesanyja, 1975-től párttag, 1981-től az üzemi pártszervezet bi­zottságának is tagja, két évvel ké­sőbb beválasztották a királyhelmeci városi pártbizottságba, s a legutóbbi járási pártkonferencia óta tagja az SZLKP Töketerebesi (Trebišov) Já­rási Bizottsága Elnökségének is. Fi­atalon felelős megbízatásokat kap. Mi erről a véleménye?- Jólesik, hogy bíznak bennem - mondja meg az a segítség, útbaigazítás is, amit a tapasztaltabb .elvtársaktól kapok. Nagyon sokat je­lent ez számomra, erőt és önbizal­mat ad feladataim elvégzéséhez. Úgy érzem, a bizalom, amit a pártszerve­zettől és általában idősebb munka­társaimtól kapok, egyben munkám értékelését, elismerését is jelenti. Az is nagy segítség, hogy megértő fér­jem van, aki részt vesz a házi mun­kában, a gyerekek nevelésében. Eddig végzett munkáját több ki­tüntetés is fémjelzi. Két esztendővel ezelőtt a tárca legjobb dolgozója lett, az idén pedig a Kiváló Munkáért állami kitüntetést adományozták neki. Mária munkásként kezdte tevé­kenységét a bútorgyárban, tavaly a minőségirányítási osztályra he­lyezték, ahol minőségi ellenőrként dolgozik. Beosztásánál fogva alkal­ma van közelebbről betekinteni a termelési folyamatokba, az anyag- ellátásba, a bútorgyár problémáiba, azok indítékaiba.- Sajnos, az utóbbi évek folya­mán igen sok gond gyűlt össze a gyárunkban, ezeket többnyire raj­tunk kívülálló okok idézték elő - vé­lekedik Kondás Zoltánné. - A rossz tervteljesítés miatt pedig csak ben­nünket okoltak. Ezt nem tartom mél­tányos dolognak. Véleményemet alátámasztják pártunk XVII. kong­resszusának dokumentumai is. Nem kell ahhoz különösebb szakmai tu­dás, hogy elbíráljuk, mit tehetnek a gyár munkásai akkor, ha a terme­lési tervüket nem hangolják össze magasabb szinten az anyagellátás, az áruértékesítés tervével s ennek következtében gyakran nem folya­matos, sőt olykor le is áll a termelés. Ezért a termelésben dolgozó mun­kás a felelős? Tudvalevő, hogy nem. Nagyon bosszantó dolognak tartom, hogy az elmúlt évek sikertelenségé­ért üzemünk dolgozóit hibáztatták.- A múlt évi gazdasági mérleg kedvező volt a helmeci bútorgyár­ban, ez minek köszönhető?- Annak, hogy tavaly már más ,,szelek fújtak“, mint a korábbi évek­ben, gyárunkban a korábbinál jobb feltételek teremtődtek a folyamato­sabb termelésre. Személyi változá­sok következtek be a gyár vezetésé­ben, s ami a legfontosabb, vala­mennyire javult az anyagszállítás, tehát kedvezőbb körülmények kö­zött dolgozhattak az emberek. En­nek eredményeként tavaly áruter­melésünk értéke meghaladta a 120 millió koronát, ami a tervfeladat 101,2 százalékos teljesítését jelen­tette. Az exportfeladatokat csaknem 103 százalékra teljesítettük. Csak­nem 1,6 millió korona értékű bútorral többet juttattunk a piacra a tervezett­nél. Ezzel a néhány adattal akartam bizonyítani, amit korábban mond­tam: gyárunk kollektívája becsülete­sen kíván dolgozni, de ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Csak így tud jó eredményeket elérni, meg­felelő minőségű bútorokat gyártani.- Ezt minőségi ellenőrként is ál­lítja?- Természetesen, hiszen nekünk, a gyárunk minden egyes dolgozójá­nak személyes érdeke, hogy a piac­ra a vásárlók igényeit kielégítő ter­mékek kerüljenek. Ezt viszont csak úgy érhetjük el, ha mindannyian a jó minőségre törekszünk. Nemcsak mi a gyárban, hanem azoknak a part­nervállalatoknak a dolgozói is, akik számunkra a gyártáshoz szükséges alapanyagot szállítják. Ebben a lán­colatban mindenkitől minőségi mun­kát kell követelnünk, ez társadalmi érdek, korparancs... KULIK GELLERT Ebben az évben 190 millió korona értékben gyárt innovált terméket a dubovái Petrochema. A Biorol nevű folyadékot gépipari üzemekben használják, főleg köszörüléshez és forgácsoláshoz. Az új készítménynek 3,5-4-szer akkora az élettartama, és nagyobb a mikroorganizmusokkal szembeni ellenállóképessége, mint a hagyományos emulzinoké. Képünkön Mária Sabová a Biorol tartósságát hasonlítja össze a hagyományos H emulzinéval. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Az olyan iparilag fejlett országok­ban, amelyek közé hazánk is tarto­zik, természetes dolog, hogy a he­gesztési technológiák alkalmazása és az ehhez szükséges berendezé­sek gyártása magas színvonalon fo­lyik. Érvényes ez az ellenálláshe­gesztésre is, amelynek berendezé­seit 1920 óta gyártják Csehszlo­vákiában. 1973-ban az Erősáramú Elektrotechnikai Konszernhez tarto­zó Bratislavai Elektrotechnikai Mű­vekben összpontosult az ellenállás- hegesztő berendezések gyártása, mivel a szlovák fővárosban működik a Hegesztési Kutatóintézet is, s így a szakemberek bíztak abban, hogy az elmélet és a gyakorlat összekap­csolása meghozza majd a sikert, a világszínvonal elérését, a pont-, a vonal- és a szemölcshegesztő készülékek gyártásában. S az eredmény? Ebben az évben a kutatóintézet és a gyár kollektívái­nak tagjai, Dušan Halabrín, Anton Krajmer, Bedŕich Diestler a Hegesz­tési Kutatóintézetből, Stanislav Ha­nák, Dimitri Kúkašev és Jozef Rychtera a Bratislavai Elektrotechni­kai Müvekből és Pavel Kremen a prágai Erősáramú Elektrotechnikai Kutatóintézetből Klement Gottwald Állami Díjat kaptak az ellenálláshe­gesztő berendezések új generáció­jának kifejlesztéséért. A két kutatóintézet és a villamos­művek fejlesztési részlegének dol­gozóiból alakult kollektíva rangidős képviselői Jozef Rychtera és Dimitri Kukašev mérnökök találtak számom­ra időt, amikor jelentkeztem, hogy szívesen írnék róluk. Elsősorban a kollektíva tagjairól szerettem volna többet megtudni, és arról is, hogy milyen eredmények vezettek a ma­gas állami kitüntetésig. Beszélgető­partnereim azonban minden szemé­lyükre vonatkozó kérdést elhárítot­tak, mondván, nem ők a fontosak, hanem az, amit létrehoztak, s ha már valakiről írni szeretnék, akkor azokat is meg kellene említenem, be kellene mutatnom, akik a hét kitün­tetetten kívül még részesei voltak az elért eredményeknek. Ekkor viszont a jegyzettömb néhány oldala csak nevekkel telt volna meg, hiszen ma már az egyes nagyobb jelentőségű műszaki eredmények elérése min­dig nagyszámú kollektíva érdeme, a tudományos kutatás szakaszán éppen úgy, mint a prototípusok megépítésénél. Mivel a főszerepet érzésük szerint az elért eredmények játsszák, beszéljünk csak azokról, ajánlották a bratislavai konszernvál­lalat képviselői, akikről azért a be­szélgetés során mégiscsak megtud­tam valamit. Például azt, hogy Kuka­šev mérnök a komáromi (Komárno) hajógyárban szerezte a tervezésnél kamatoztatott gazdag tapasztalatait a hegesztés területén, Jozef Rychte­ra pedig már 1948 óta az elektronika szakembere és ez alatt az idő alatt főleg a hegesztőgépek irányító rendszereinek tervezésével foglal­kozott. Az elsőrendű cél 1973-ban az volt, hogy lehetővé váljék a nagy teljesítményű hegesztőberendezé­sek új generációjának fejlesztése, amely képes a hazai ipar növekvő igényeinek kielégítésére és a nem­zetközi munkamegosztásban is biz­tos helyet vívna ki ezen a területen a csehszlovák termékeknek. Ez az utóbbi törekvésvégsőcéljaaKGST-n belüli szakosítás. A Hegesztési Kutatóintézet szak­emberei, Diestler és Krajmer mérnö­kök és munkatársaik végezték a he­gesztőrendezések gépészeti részé­nek fejlesztését, az elektrotechnikai művekben pedig a Kukašev mérnök által vezetett részleg a berendezé­sek hegesztő részeit fejlesztette ki. A Rychtera mérnök által vezetett kollektíva vállalta magára a gépek irányítórendszereinek megalkotását, s az ehhez szükséges optimalizáci- ós programok kidolgozását Kremen mérnök végezte el a prágai kutatóin­tézetben. Ez volt tehát, sportnyelven szól­va, a kezdőcsapat. A lassan már tizenötéves együttműködés ered­ménye az ellenálláshegesztők egy teljesen új koncepió szerint kialakí­tott rendszere, amely lehetővé teszi a különböző típusok egységesített gyártását. A vállalati ellenőrző rész­leg és az Állami Minőségvizsgáló Intézet pozitív értékelése, valamint a Welding szakkiállításon szerzett aranyérmek bizonyítják, hogy nem akármilyen szinten. Az NDK-ban végzett próbák alapján például a Német Demokratikus Köztársaság ipara a jövőben ezen a területen csakis a csehszlovák behozatalra támaszkodik. A rendszer jellemzője, hogy nyi­tott, tehát állandóan a követelmé­nyekhez alkalmazkodva alakítható, lehetővé válik a berendezések sorá­nak bővítése és az új elemek hasz­nálatával elvégezhető a már hasz­nálatos hegesztőberendezések in­novációja is. Kubašev mérnök cso­portja például felújította az egyfázisú ponthegesztőket, ez az innováció jobb műszaki paramétereket, súly- csökkenést és ezzel összefüggés­ben alacsonyabb árakat eredmé­nyezett. A legjelentősebb siker a háromfá­zisú ellenálláshegesztő berendezé­sek kifejlesztése. Ez az eddig hasz­nálatos egyfázisú hegesztőkkel szemben olyan előnyökkel rendel­kezik, mint például a mintegy 70 százalékos villamosenergia-megta- karítás ugyanazon hegesztési telje­sítmény mellett, s az sem mellékes, hogy egyenletesen terheli az áram- szolgáltató rendszert. Meg kell emlí­teni, hogy ezeknek a berendezések­nek a kikísérletezése során mintegy minőségi ugrást jelentett azoknak a matematikai módszereknek a ki­dolgozása, amelyeket a hegesztő­gép kifejlesztésében, a kimenőtelje­sítmények meghatározásában és a teljes energetikai egyensúly kiszá­mításában alkalmaztak. Ezt a mód­szert a prágai kutatóintézet szakem­berei dolgozták ki. Ezek a berendezések, amelyek építőelemekből állíthatók össze, tel­jes mértékben megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket az ilyen típusú gépekkel szemben tá­masztanak a felhasználók. Röviden ennyit lehet tehát elmon­dani munkájukról és az eredményről - persze majdnem csak jelszavak­ban. Ha mindazt megírnám, ami az eredmények mögött áll, és amit a beszélgetésből is inkább csak sej­teni lehetett: a félsikereket és kudar­cokat, majd az örömet, amikor egy berendezés elindult, az ingázást a kutatóintézetek és a vállalatok kö­zött, az ingerült vagy biztató hangú telefonbeszélgetéseket, akkor nem cikk, hanem talán regény kerekedne mondanivalómból. SZÉNÁSI GYÖRGY A KÖZÖS MUNKA EREDMÉNYE Egységes hegesztőrendszer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents