Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-07 / 105. szám, csütörtök
Megkezdődtek a Phobos nevű nagy űrkisérlet előkészületei. Ennek során a Marsot és Phobos nevű holdját kutatják. Az előkészületekben 20 csehszlovákiai tudományos intézmény vesz részt, ami igen jelentős közreműködés. Hazánkon kívül az akcióban Bulgária, Finnország, Franciaország, Magyarország az NDK, NSZK, Lengyelország, a Szovjetunió, Ausztria, Svédország, Svájc és az Európai Űrkutatási Ügynökség is részt vesz. A képen: Jiŕi Reček kandidátus, a béchovicei fejlesztő- és kutatóintézet munkatársa (baloldalt) és Josef Hloužek mérnök, a csehszlovák kutatócsoport vezetője egy szervoberendezés fogaskerekeit ellenőrzi. (Jan Vrabec felvétele - ČTK) Hatékonyabb pártmunkával A lenini munkastílus és érvényesítése Már korábban sem ritkán, az utóbbi hónapokban azonban minduntalan találkozhattunk és találkozunk a közkeletű politikai fogalmak között a pártélet lenini alapelvei, a lenini stílusú pártmunka, a politikai vezetés lenini módszerei, vagy az (egyebekre is érvényes, illetőleg általánosan megkövetelt) új munkastílus kifejezésekkel - sajtóban, rádióban, televízióban, a pártoktatásban és a tömegek politikai nevelésének különböző fórumain. Nem véletlenül, hiszen a CSKP XVII. kongresszusán jóváhagyott irányvonalból, a gyorsítás stratégiájából kiindulva a legfelsőbb pártszerveink olyan jelentős tanácskozásain, mint a CSKP KB 4. és 5. ülésén és az SZLKP KB legutóbbi ülésein is mindinkább a homloktérbe kerültek a pártélet megé- lénkítésének, főleg a pártmunka hatékonyságának, s azzal szerves összefüggésben a pártmunka új stílusának és módszereinek kérdései. Az említett központi pártfórumokon leginkább azt a problematikát feszegették, hogy pártszerveink és -szervezeteink, valamint a különböző szinteken tevékenykedő párttisztségviselők mennyire képesek a lenini stílusú pártmunka alapelvét és módszereit elsajátítani, főleg pedig azokra alapozva, de az új feltételek- nek-követelményeknek megfelelően mennyire képesek saját munkastílusukat és irányítási módszereiket tö- kéletesíteni-korszerüsíteni - s azáltal maguk is felnőni a követelményekhez. Persze e fogalmak tartalmát nem tudatosíthatja mindenki egyformán. Vannak, akik számára gyakori előfordulásuk ellenére is az általános publicisztikai megfogalmazásoknál bizonyára alaposabb magyarázatot igénylő fogalmak, sokan elméletileg tisztában vannak velük, pontosan ismerik szinte még a definícióikat is, de már jóval kevesebb azok száma, akik politikai vagy más munkájuk végzésében hozzáértően érvényesíteni is képesek. Éppen ezért fontos eleve tisztázni és kategorizálni, melyek a pártmunka bevált s ezért messzemenően tiszteletben tartott lenini alapelvei, s melyek azok a pártmunkában követésre méltó újabb módszerek, leginkább irányítási módszerek, amelyek kialakítását és alkalmazását korunk új követelményei tesznek szükségessé. Egyébként a bevezetőben említett okokon kívül azért is időszerű a lenini munkastílus kérdéseivel foglalkozni, mivel jó fél év múlva ünnepeljük a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját. S ennek a világtörténelem egész menetét és a nemzetközi politikai élet minden további fejleményét döntően megváltoztató forradalomnak nemcsak elméleti előkészítésében, hanem nagyszabású gyakorlati véghezvitelében is Lenin zsenialitásának volt meghatározó szerepe. Kivételes szellemi alkotóerejének csakúgy, mint rendkívüli szervezőképességének - és egyedülálló munkastílusának. Ezek után kikerülhetetlen megnevezni, mi minden tartozik tulajdonképp a lenini munkastílus fogalomkörébe. Az erről szóló elméleti munkák fö vonásaiként elsősorban a forradalmi lendületet, a tudományos hozzáállást, a kommunista tárgyilagosságot, az önállóságot és a személyes felelősséget, a kollektív vezetés tiszteletben tartását, a tömegekkel tartott szoros kapcsolatot, , a megkezdett munka befejezését, valamint a következetes pártfegyelem érvényesítését emelik ki. Közbevetöleg szükséges itt egy sajátos törvényszerűség érvényesülésének magyarázatát adni. Nevezetesen arra vonatkozólag, vajon nem anakronizmus-e, nem súrolja-e a kortévesztés határát, hogy együtt és egyszerre emlegetjük a lenini munkastílust a pártmunka most kialakítandó, új stílusával. A legtávolabbról sem. Legfeljebb paradoxon, vagyis csupán látszólagos ellentmondás. Arról van szó ugyanis, hogy a szocializmus építése az időben egymástól távolabbi szakaszaiban is tartalmaz olyan analógiákat, azaz hasonlóságokat, vagy éppen egyezéseket, amelyek indokolják Lenin munkastílusának-munkamódszerei- nek követését, hiszen ő a maga idejében is már a kommunizmus távlataiban gondolkodott, s annak megfelelően dolgozott és cselekedett is. így Lenin köztudottan mindig megkövetelte, hogy a pártmunkában a konkrét helyzetek konkrét elemzéséből kell kiindulni, ha a párt mint egész meg akarja oldani az adott történelmi feltételek közt előtte álló feladatokat amelyek rendszerint bonyolultak, igen gyakran pedig meg- próbáltatóak is. Ez a lenini alapelv minden pártszerv és -szervezet munkájára mindenkor érvényes, s egyaránt vonatkozik a párt gazdasági, ideológiai, politikai és szervezeti tevékenységére. Ebben az összefüggésben a pártapparátus munkájának minősége kerül előtérbe, ezért a pártnak egész apparátusát szüntelenül fejleszteni kell - nem utolsósorban a vezetési stílus folyamatos tökéletesítésével. Természetesen a pártmunkában minden elvszerű törekvés mellett sem kerülhető ki eleve a helytelen döntések eshetősége. Ez ellen nincs semmiféle recept. Maga Lenin mondta, hogy olyan emberek s olyan politikai pártok, akik és amelyek sohasem tévednek, egyszerűen nem léteznek. Mindamellett azonban a pártmunkában, kiváltképpen minden párthatározat előkészítése, elfogadása és ellenőrzése során következetesen érvényesíteni kell a lenini alapelveket, ha az említett kockázatot minimálisra akarjuk csökkenteni. Arra kell törekednünk, hogy a lehető legkevesebb és legkisebb hibát kövessük el, s az észlelt hibákat, fogyatékosságokat pedig idejében kiküszöböljük, illetve megszüntessük. A lenini stílusú pártmunkától semmi sem idegenebb, mint a szubjektivizmus, a formalizmus, a bürokrácia, a tervszerútlenség vagy az információhiány. Sajnos, helyenként még manapság is találkozhatunk ilyen jelenségekkel, például a pártmunka olyan fontos területén is, mint a taggyűlések előkészítése vagy levezetése. Azokban a pártszervezetekben, amelyekben olykor leginkább csak azért tartanak taggyűlést, hogy a felettes pártszervnek jelentést adhassanak róla, ott elejétől végéig rögtönzéseken alapul a pártmunka. Minden taggyűlésnek, a párt által rendezett minden akciónak meghatározott célja-céljai, programja, megoldásra váró napirendi kérdései vannak, amelyeket csak akkor valósíthatunk meg sikeresen, ha azokat tervszerűen készítjük elő, s a határozatokba foglalt feladatok végrehajtását is következetesen és rendszeresen ellenőrizzük. A politikai irodalomból is jól ismert tény, hogy Lenin a bolsevik párt vagy a szovjetek minden kongresszusát, minden központi bizottsági ülést, a népbiztosokkal folytatott tanácskozásait, de még a kisebb jelentőségű értekezleteket is gondosan előkészítette. Ha azokon felszólalni szándékozott, előre összeállított jegyzeteiben pontosan feltüntette, melyek azok a fő problémák, amelyeket meg kell oldani, s melyek azok, amelyeket előbb meg kell vitatni. Mindig világosan, tömören, csak a tárgyra szorítkozva szólt, s ismeretes az is, hogy ezért előadás vagy felszólalás közben maga elé tette a zsebóráját, vagy gyakorta rápillantott. Egész életében, elméleti munkássága során, a forradalom és a polgárháború idején, vagy a szovjetállam megteremtése, majd építése kezdeti időszakában rendkívül drágának tartotta az időt, s köztudott, hogy munkatársaitól is ugyanezt várta el. A népbiztosok tanácskozásain például megszabta, hogy minden felszólaló első ízben 5 percig, másodszor 3 percig beszélhet, s kettőnél többször senki sem szólalhat fel. Erre a fegyelmezettségre ma is szükség van - s talán még fokozottabban mert sajnos, napjainknak is megvannak az „agyonülésezői“, tulajdonképp időrabló szószátyárai, miként Majakovszkij emlékezetes versében olyan lényeglátóan jellemezte őket. Egyébként az e téren még előforduló rendellenességek megszüntetését sürgette már a CSKP XVII. kongresszusán előterjesztett központi bizottsági politikai beszámoló egyik kitétele is: ,,Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a párttanácskozások napirendjére a döntő kérdések kerüljenek, hogy ne kerüljék meg az égető problémákat és hogy e tanácskozások eredményeiről tájékoztassák a dolgozókat. A belső pártéletet meg kell szabadítani a formalizmustól, a semmit meg nem oldó értekezletektől és tanácskozásoktól, az aktivitást nem szabad a gyűlések és a különböző akciók számával mérni, hanem a gyakorlati tettekkel, a konkrét eredményekkel. Ezért fektetünk oly nagy hangsúlyt arra, hogy a párttanácskozásoknak tárgyszerű és munkajellege legyen, hogy a kommunistákat világosan orientálják tevékenységükben és alkotó aktivitásra ösztönözzék őket.“ Miheztartás végett és egyben összegezésként ide kívánkozik még felhívni a figyelmet egy fontos tudnivalóra. Amiként a marxizmus-leni- nizmus sem csupán megtanulnivaló elmélet, hanem a világ megváltoztatásának eszköze, hatalmas eszmei, politikai tartalmú szellemi arzenálja, ugyanúgy annak jelentős hatóerőként szereplő mozzanata, Lenin munkastílusa is csak egész életművéből s az utána fennmaradt nagy tömegű dokumentumokból - monográfiákból, kortársi emlékezésekből, kiterjedt levelezéseiből - ismerhető meg mélyebben. Másrészt egy újságcikkben lehetetlen a lenini munkastílus minden vonását elemezni - akár csak vázolni is. Olyan hatalmas elméleti és gyakorlati komplexum, amelyet állandóan tanulmányoznunk kell, ha napról napra különb kommunistákká akarunk válni korábbi önmagunknál. A lenini munkastílus alkalmazása ugyanis módszerek láncolatát jelenti a pártmunkában, amelyben minden láncszemnek megvan a maga szerepe az alapszervezetektől a központi szervekig minden irányító szakaszon. MIKUS SÁNDOR KOMMENTÁLJUK Döntő tényező A CSKP XVII. kongresszusán előirányzott gyorsítási stratégia megvalósításában a tudományos-műszaki haladás döntő tényező, s mint ilyen, pártunk gazdaságpolitikájában kiemelt helyen szerepel. A CSKP Központi Bizottsága 1974-es májusi és 1983-as júniusi ülése után legutóbbi, 5. ülésén ismét megvitatta a tudományos-műszaki fejlesztés problémáit. Az elhangzott beszámolók és a vitában felszólalók is a feladatokat elsősorban a gazdasági mechanizmus átalakítására jóváhagyott alapelvek szemszögéből elemezték. Az elfogadott határozatok valamennyi párt- és gazdasági szervnek, valamint szervezetnek, így az alapszervezeti pártbizottságoknak is részletes és sokoldalú munkaprogramot jelentenek a legújabb tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati érvényesítésében. A központi bizottság 5. ülésétől eltelt idő alatt már valamennyi munkahelyen, üzemben és vállalatnál számba vehették, mit és hogyan kell tenni a határozatok iránymutatásainak végrehajtásáért. Ez felelöségteljes és nagy körültekintést igénylő feladat. A határozat és az abban megfogalmazott országos célok alapos megismerése, termelési értekezleteken és párttaggyüléseken való idézése ugyanis kevés. Az alapszervezeti pártbizottságoknak a határozatok szellemében a tudományos-műszaki haladás terén az üzemre, munkahelyre váró konkrét feladatokat és időszerű tennivalókat kell összegezniük, mégpedig a dolgozók széles körének bevonásával. Ezt a CSKP KB Elnökségének beszámolójában Miloš Jakeá elvtárs is hangsúlyozta, amikor a járási pártbizottságok feladataival kapcsolatban megjegyezte: „Munkájuk súlypontját az alapszervezetekbe, a dolgozókollektívákba kell áthelyezni, ugyanis itt dől el, mennyire értették meg és hogyan valósítják meg a párt politikáját, itt folyik mindennapos küzdelem a szavak és a tettek egységéért, az új érvényesüléséért és a régi leküzdéséért, a 8. ötéves terv feladatainak következetes teljesítéséért.“ Konkrét példával szeretnénk bizonyítani, hogy a tudományosműszaki fejlesztésben a dolgozók kezdeményezésének, alkotó- készségének és felelősségérzetének milyen jelentős szerepe van. Feltéve, hogy valóban ismerik a megoldásra váró problémákat, és munkájukhoz megfelelő segítséget kapnak. Úgy, ahogy azt a Hurbanovói Gép- és Traktorállomáson tapasztaltuk. Néhány dolgozó kezdeményező hozzáállásának eredményeként már az idén húsz darab olyan gépet próbálhatnak ki a mezőgazdasági üzemek, amilyent eddig a hazai ipar nem gyártott. A szárzúzóról van szó, amit a kukoricát, napraforgót, dohányt stb. termesztők ugyancsak hiányoltak. A szárzúzó a traktorállomáson eddig is gyártott és a gyümölcsösökben, szőlészetekben használt nyesedékzúzó átalakított változata. Felsőbb utasítás és segítség nélkül, nem műszaki rajzok, hanem egyéni elképzelések, javaslatok alapján és véleménycserék közben készítették el tervezők, gépszerelők, hegesztők és lakatosok. Miért? Azért, mert a földművesektől hallották, hogy ilyen gépre nagy szükségük volna, és a traktorállomás gazdasági vezetőitől, valamint a pártbizottságtól munkájukhoz megfelelő ösztönzést kaptak. Tanulságul szolgál az eset, és az sem véletlen, hogy most szólunk róla. A járások többségében a járási pártbizottság plenáris ülésén a CSKP KB 5. és az SZLKP KB ülésén elfogadott határozatok szellemében már megjelölték a tudományosműszaki haladás helyi feladatait. A plenáris ülések határozatai konkrétak, üzemek, ágazatok szerint rangsorolják a legfontosabb teendőket. A Komáromi (Komárno) járásban a mezőgazda- sági üzemekben többek között bővíteni kell a rendszergazdálkodást, a takarmánytermesztésben például a cíferi rendszer meghonosításával. A határozat feladatul adja a termőföld jobb hasznosítását, elsősorban a másodvetemények termesztésével, a szarvasmarha tenyésztésben az embrióátültetés meghonosítását, szorgalmazza az újító tevékenység kiszélesítését, például az újítások katalógusának rendszeres megjelentetésével. A feladatok köre ezzel természetesen még megközelítően sem teljes, de a fenti példa figyelmeztetőként így is hatásos lehet. Az országos célok szellemében megfogalmazott helyi tudományos- múszaki fejlesztési feladatok teljesítéséhez valamennyi alapszervezeti pártbizottságnak úgy kell hozzálátnia, hogy tevékenységével a dolgozók széles körét mozgósítsa. így érvényesül a régivel szemben az új, a korszerű és a gazdaságos, a 8. ötéves terv feladatai teljesítésének megannyi döntő tényezője. EGRI FERENC A Žilinai Textilkémiai Kutatóintézet munkatársai a múlt évben is számos feladatot oldottak meg, s ezek 9 millió korona nyereséget és csaknem 10 millió korona anyagmegtakarítást eredményeztek a Slovakotex vállalatai számára. A képen Éva Pazderková a polipropilén szálak ellenőrzését készíti elő. (Vladimír Gabčo felvételei - ČS1K) ÚJ SZÚ 4 1987. V. 7.
