Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-05 / 103. szám, kedd
ÚJ szú 3 % 1987. V. 5. Új gondolkodásmód a nemzetközi kapcsolatokban (Folytatás az 1. oldalról) Rakétavita kezdeményező javaslatainak jobb megértését. Olyan korszakban élünk, amikor a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak közötti objektiv ellentétek a világ nagyobbik részében még nem sikerült felszámolni, tehát elengedhetetlen és jogos a harc a különböző társadalmi és politikai erők között ezért vagy azért a társadalmi rendszerért. Ám Marx és Engels a munkásosztály létérdekeit nem választotta el az egész emberiség érdekeitől. A történelmi fejlődés jelenlegi szakaszának sajátossága abban rejlik, hogy még az említett ellentétek felszámolása előtt ki kell vívni a győzelmet az emberiség túléléséért vívott küzdelemben. Ez minden további politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális feladat megoldásának elengedhetetlen előfeltétele lett. A felelősségteljes külpolitika fontos alapelvei közé tartozik annak az egyszerű ténynek a megértése, miszerint az atomháború nem lehet olyan eszköz, amellyel a nemzetközi porondon bármiféle ésszerű cél elérhető. A másik ilyen alapelv: ma már nem lehet győzni sem a lázas fegyverkezésben, sem magában az atomháborúban. Emellett ez a fegyverkezés korlátozza annak lehetőségét, hogy az emberiség elháríthatja a nukleáris katasztrófát, ami azt jelenti, hogy a kritikus időtényező tiszteletben tartása az új gondolkodásmód egyik elemévé válik. A nukleáris elrettentés mechanizmusa nem működik hibátlanul. A „félelem egyensúlya“ egyre kevésbé számít a katonai-politikai feltartóztatás tényezőjének, hiszen az egyik fél könnyen engedhet a kísértésnek, és megpróbálja „megelőzni" a másikat. A több fegyver ma nem jelent nagyobb biztonságot, hanem ellenkezőleg. A mai feltételek közepette a nagyobb biztonság garantálását csak politikai eszközök segíthetik elő. A politikai módszerek alkalmazása pedig azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartani és figyelembe kell venni a másik fél érdekeit. Egy állam biztonsága elképzelhetetlen az összes többi számára szavatolt azonos biztonság nélkül. Az SZKP a békének ehhez a filozófiai koncepciójához tartja magát és kidolgozta az átfogó nemzetközi biztonság rendszerének alapjait. Az adott pillanatban a legsürgetőbb a katonai területen meglevő bizton8 Újabb kísérletet hajtott végre az Egyesült Államok a múlt csütörtökön a Trident 2 tengeralattjárö-fe- délzeti interkontinentális rakétával. Ez volt a harmadik ilyen kísérlet a 7000 km hatótávolságú hordozóval. Szakértők szerint ez a típus sokkal pontosabb és több robbanófejet hordoz, mint elődje, a Trident 1. (Telefoto - ČSTK) (ČSTK) - Az NSZK-beli Zöldek pártja Duisburgban tartotta meg országos kongresszusát. A hét végi tanácskozáson a küldöttek felszólították a bonni kormányt, segítse elő az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolását. A kongresszust azért előzte meg nagy várakozás, mert kérdéses volt, hogy a Zöldek melyik szárnya kerekedik felül az új pártvezetés megválasztása során. A pártnak nincs elnöke, tevékenységét három titkár sági problémák azonnali megoldása. Az új gondolkodásmód első és legfontosabb követelménye: el kell ismerni, hogy az atomfegyverek nélküli világot meg kell és meg lehet teremteni. Ennek a követelménynek a gyakorlati kifejezője volt Mihail Gorbacsov 1986. január 15-i nyilatkozata, amely az atomfegyverek évszázad végéig történő felszámolásának programját tartalmazta. A nukleáris leszerelés reális voltát világosan megerősítette Reykjavík is. A nukleáris leszerelés kérdésköre a Szovjetunió erőfeszítéseinek köszönhetően a radikális lépések új szintjére emelkedett, s mint az megmutatkozott, a Nyugat erre nem volt felkészülve. Az a tény, hogy a hangsúly a nukleáris fegyverek egész kategóriáinak a felszámolására, s nem csupán mennyiségi korlátozásukra helyeződött át, aláaknázta a NATO hagyományos elképzeléseit és még sürgetőbbé tette az új gondolkodásmódot az atomleszereléshez való hozzáállás tekintetében. A Szovjetunió hasonló kezdeményezésekkel állt elő a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők problémáját illetően. Az atomkatasztrófa elhárításának rendkívül fontos eleme a biztonság szavatolása a politikai szférában. Ezen belül a legfontosabb a bizalom megteremtése a nemzetközi porondon. A bizalom és a leszerelés egymással szorosan összefüggő probléma. Az egyik elképzelhetetlen a másik nélkül. Ez a jelenlegi világ- politika dialektikája. Véleményünk szerint azonban alapjában véve helytelen a kérdést úgy feltenni, hogy először kell meglennie a bizalomnak és csak azután jöhet a többi - a leszerelés, az együttmüködés és a közös tervek. Nem lenne azonban helyes az ellenkező sorrend sem. Úgy véljük, közösen kell lépéseket tennünk a bizalom megszilárdításáért, s ez elősegíti a további haladást a leszerelés és az együttmüködés területén. Az új gondolkodásmódnak tükröződnie kell a gazdasági kapcsolatok szférájában is. A gazdasági biztonság koncepciója az általános nemzetközi biztonsági rendszer alapiai- nak egyike. (ČSTK) - Ronald Reagan az amerikai lapkiadók New York-i évzáró kongresszusán vasárnap mondott beszédében megerősítette, hogy kormánya nem tervezi a nicaraguai ellenforradalmárok támogatásának megszüntetését. Az amerikai elnök hangoztatta, a Kongresz- szustól további dollármilliókat fog kérni erre a célra. Reagan jelezte, ha a Kongresz- szus nem hagyja jóvá az 1988-as pénzügyi évre tervezett 105 millió dolláros kontrasegélyt, nem hátrál meg a törvényhozással való nyílt konfrontáció elöl sem. Az utóbbi időben a Kongresszus egyre gyakrabban fejezi ki egyet nem értését a nicaraguai ellenforradalmárok pénzelésével. Az amerikai elnök vasárnap azzal érvelt, hogy Közép-Ameriká- ban és általában a nyugati féltekén növekszik a Szovjetunió befolyása. Reagan ezúttal is szabadságharcosoknak nevezte a zsoldos bandákat. Az amerikai törvényhozás egyébként ma újabb vitát kezd az iráni fegyverszállítások körüli botrányról, illetve arról, hogy miként utalták át az így szerzett pénzt a nicaraguai ellenforradalmárok számlájára. irányítja. A korábbiakban a többi politikai párttal való együttműködést, illetve az esetleges kormányzati részvételt elutasító ún. fundamentalisták képviselői éppúgy helyet kaptak a vezetésben, mint a szociáldemokratákkal együttműködni hajlandó „reálpolitikusok“. Nos, a kongresszus Christian Schmidt, Jutta Ditfurth és Regina Michalik személyében csupa „fundamentalista“ politikust választott meg a Zöldek élére. A szovjet külpolitikai filozófia szerves eleme a nemzetközi kapcsolatok humanizálása. Az SZKP az ehhez vezető reális utat az emberek és a szervezetek, a pártok és társadalmi mozgalmak közötti kontaktusok szintjének lényeges növelésében látja. A huszadik század alkonyán az emberi jogokért vívott küzdelem a nemzetközi életben egyre nagyobb szerepet kap. Mi, szovjet kommunisták, úgy véljük, az embernek az a joga, hogy ne legyen kizsákmányolva más ember által, rendkívül fontos előfeltétele az összes emberi jog és szabadságjog tényleges biztosításának. A Szovjetunió javasolta, hogy Moszkvában tartsanak konferenciát a humanitárius együttműködésről. Ez a konferencia új szintre emelhetné az e téren folytatott együttműködést. Külpolitikai filozófiánk jellegéből, céljaiból és módszereiből ered az a gondolat, hogy az államoknak, társadalmi rendszerüktől függetlenül, egyesíteniük kellene erőfeszítéseiket a tartós békéért és a nemzetközi biztonságért vívott harcban. Természetes, hogy számukra ez elsősorban a szocialista országokkal való együtműködés megszilárdítását jelenti. Az új gondolkodásmód kialakításának, a háború, a militarizmus és az imperializmus elleni küzdelemnek ma jelentős tényezője az el nem kötelezettek mozgalma. A demokratikus tömegmozgalmak úgyszintén sokat tehetnek az új gondolkodásmód érvényesítéséért. A világháborús veszély ellen és a leszerelésért vívott küzdelemben még a legkülönbözőbb társadalmi és politikai erők közötti párbeszéd is lehetséges, sőt szükséges. De különösen jelentős a kommunista és munkásmozgalmon, a forradalmi demokratikus és nemzeti demokratikus mozgalmakon belül. A sajtó mai feladatairól szólva Dobrinyin leszögezte, hogy ki kell irtania az egyszerű olvasó tudatából a dogmákat és a sztereotípiákat, amelyeket az imperialista propaganda kényszerített rájuk. - Pártunk hű marad a lenini hagyományokhoz és a nemzetközi politika létfontosságú problémáit lenini újító szellemben közelíti meg - hangsúlyozta végezetül az SZKP KB titkára. A képviselők azt igyekeznek majd kideríteni, milyen szerepet játszott ebben a tranzakcióban a Fehér Ház. A Reuter hírügynökség kormányforrásokra hivatkozva megállapította: Reagan vasárnapi beszédét a kongresszusi vitára időzítette, s azt akarta értésre adni, hogy közép-amerikai politikáját nem befolyásolhatja az Irangate-botrány. „Éhségmenet“ Bostonban (ČSTK) - A múlt hét végén több mint 25 ezer amerikai vett részt „az éhségmenetben“, melyet hagyományosan Bostonban tartottak. A menetet már 18. alkalommal rendezték meg a helyi társadalmi és vallási szervezetek a hajléktalanok megsegítésére. Jellemzője a legszegényebb társadalmi rétegek számára létesített kifőzdék és éjszakai men- helyek fenntartásához való hozzájárulás. Ebben az évben e célra több mint 2,5 millió dollár gyűlt össze. A jordán kormányfő cáfolata (ČSTK) - Zaid Rifai jordán kormányfő visszautasította azokat az izraeli sajtójelentéseket, melyek az állítólagos jordán-izraeli kapcsolatokról és Husszein jordán királynak Simon Peresz izraeli külügyminiszterrel való találkozójáról szólnak. Ezeket a híreszteléseket „alaptalannak és hazugnak“ minősítette. A jordán kormányfő hangsúlyozta: országa támogatja a közel-keleti kérdéssel foglalkozó nemzetközi konferencia összehívását, melyen részt venne az összes érdekelt fél, valamint az ENSZ BT öt állandó tagja. Külön kiemelte, ezen a fórumon részt kell hogy vegyen a Palesztinái Felszabadítási Szervezet is. ,.Még csak ez hiányzott a NATO tábornokainak és politikusainak- jönnek az oroszok! De nem fegyverrel és katonával, hanem állandóan új leszerelési javaslatokkal“ - írta a nyugatnémet Stern magazin múlt heti számában, élesen bírálva a rakétamegállapodás bonni és brüsz- szeli ellenzőit. Ez az idézet is érzékelteti azt a meghökkenést és kapkodást, amely a Mihail Gorbacsov által Prágában, majd Moszkvában ismertetett leszerelési javaslatokat követte a nyugati szövetségesek táborában. A londoni Times szerint Gorbacsov zűrzavart idézett elő a NATO-ban. a New York Times véleménye pedig, a javaslatok szorult helyzetbe hozták a Nyugatot. Pedig nem történt semmi egyéb, mint az, hogy a Szovjetunió elfogadta a korábbi NATO-álláspontot a nullamegoldásról és még tovább is lépett. Nézzük az eurorakéta-vita eddigi forgatókönyvét. Pár évvel ezelőtt- a nyugatnémet SPD-vezetők ösztönzésére is - megszületett az USA nullamegoldása, vagyis: számolják fel az összes szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakétát. A francia és a brit atomerő jelenlétére hivatkozva akkor ezt Moszkvában elfogadhatatlannak tartották. A nemzetközi kapcsolatokban megnyilvánuló új gondolkodásmód jegyében a Szovjetunió átértékelte korábbi álláspontját, s kompromisszumot kötött: elfogadta a nullamegoldást annak érdekében, hogy megállítsa a nyolcvanas években különösen felpörgetett fegyverkezési versenyt. A szovjet engedményekkel kapcsolatban nyilatkozta Reykjavík után Arbatov akadémikus:,,Az a kérdés, hol a kompromisszumok, az engedmények határa, nagyon is viszonylagos. Egyes átléphetetlennek tűnt határokról kiderült, hogy nem is azok. Kiderült, milyen szilárd tartalékokat kínál a hadászati egyensúly. Jobban megnézve sok mindenről kiderül az is, hogy nem az amerikaiaknak, hanem a józan észnek tett engedmény. “ A szovjet igenre következett a nyugati nem. ha leszerelik a közepes hatótávolságú rakétákat, a Szovjetunió fölényben marad a kis hatótávolságú (harcászati-hadműveleti) eszközök terén. Gorbacsov újabb javaslata: kezdjenek ezekről is tüstént tárgyalásokat, egyébként ezek leszerelését is vállalja a Szovjetunió, akár a közepes rakétákról szóló szerződésben is. Az újabb kifogás, hogy ebben az esetben Nyugat-Európa védtelen maradna, a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek terén meglevő állítólagos szovjet fölény miatt. Nagyon érezni, mennyire sántít ez az érvelés, hiszen a Varsói Szerződés tavaly Budapesten éppen ezek nagyszabású csökkentését javasolta az Atlanti-óceántól egészen az Uraiig. A nyugati „aggodalmak“ tarthatatlanságát igazolta Walter Stützlenek, az ismert stockholmi békekutató intézet (SIPRI) igazgatójának nyilatkozata, aki a nyugatnémet rádió kérdésére válaszolva kijelentette: a „ hatal mas szovjet fölény a hagyományos fegyverek terén nem létezik, az ilyen információk valótlanok“. Az említett Stern-cikk szerint: „Ha az adatok összehasonlításakor nem vesszük figyelembe az olyan bűvészkedéseket, hogy a Szovjetunió harci egységeibe beleszámítják a kantinosokat és a szakácsokat is, akkor ez a fölény már csak a NATO papírjain létezik.“ (ČSTK) - Pekingben tegnap a Május 4-e Mozgalom résztvevőinek ünnepélyesen leleplezett emlékműve előtt munkájukért és tanulmányi eredményeikért Május 4. emlékérmet adományoztak a Kínai Ifjúság Kommunista Szövetsége tagjainak. 68 évvel ezelőtt a pekingi diákok nagyszabású imperialistaellenes tüntetése indította el a mozgalmat, melyhez később több város dolgozói is csatlakoztak. Ez a demonstráció a japán imperializmus és a feudáliskatonai kormány elleni mozgalom kezdetét jelentette. Sung Te-fu, a Kínai Ifjúság Kommunista Szövetsége Központi Bizottságának első titkára a Zsenmin Maga Reagan is igyekezett a múlt héten megnyugtatni szövetségeseit és a megállapodás amerikai ellenzőit, így például Weinberger hadügyminisztert, Nixon volt elnököt és Kissinger egykori külügyminisztert, mondván, hogy a közepes és kis hatótávolságú rakéták kivonasa után is maradna a térségben több ezer nukleáris töltet. Perle hadügy- miniszter-helyettes szerint pontosan 4600 atomeszköz. Az amerikai kormányzat hivatalos álláspontja tehát az, hogy a rakétamegállapodást nem köti össze a hagyományos erők kérdésével. Ezt most éppen azok a szövetségesei bírálják, akik korábban oly vehemensen sürgették a szerződést. A lényeg az, hogy jelenleg nincs ez ügyben egységes NATO-állás- pont, az viszont biztos, hogy az elkövetkező napokban intenzív konzultációkat folytatnak majd. Egyes szakértők szerint két-három héten belül megszülethet a közös válasz, mások véleménye viszont az, hogy a dolog elhúzódhat. Ilyen jelzésként fogható fel például az a nagyon szűkszavú közlemény, amit Kohl nyugatnémet kancellár és Chirac francia kormányfő hétvégi tárgyalásairól adtak ki. Eszerint elvileg egyetértettek a közepes hatótávolságú rakéták eltávolításával, de kiérezhető volt, hogy a már említett fenntartásaikkal is sokat foglalkoztak. Azt minden esetre közölték: folytatják a nézőpontok tisztázását, ami akár hosszú heteket is igénybe vehet. Nem csoda, hiszen a hivatalos Bonn is megosztott a rakétaügyben. Párizs pedig az úgynevezett denuk- learizálás elleni küzdelem élére került. A napokban Karsten Voigt, aki a nyugatnémet parlament külügyi csoportjában az SPD-t képviseli, élesen bírálta a „héjákat“, név szerint Alfred Dreggert, a CDU/CSU parlamenti csoportjának elnökét. Dregger nyilatkozatban szólította fel Kohlt: a kis hatótávolságú rakéták számát illetően ragaszkodjon a felső határhoz, ne egyezzen bele felszámolásukba. Vagyis: a közepes rakéták megsemmisítése után az USA harcászati-hadműveleti eszközöket telepítsen az NSZK-ba, így teremtsék meg az egyensúlyt, ne pedig a felszámolásukkal. Ez egyébként összecseng az amerikai hadügyminiszter álláspontjával. ,,Az örökké tegnapi Dregger, Wörner hadügyminiszter és köreik leporolták az ötvenes évek ijesztő képét, s attól félnek, hogy Nyugat-Európa a denukleari- zálás - a hidegháború híveinek legújabb szóhasználata - következtében a vörösök könnyű áldozatává válik... Nem szabad, hogy Bonn begyöpösödöttsége miatt meghiúsuljon a valódi leszerelés - írja a Stern. Ami a leszereléssel kapcsolatos francia álláspontot illeti: a különféle nyilatkozatok idézése helyett jellemzőbb, ha emlékeztetünk arra, hogy a parlament jóváhagyta a fegyveres erők fejlesztésének ötéves tervét, s erre 474 milliárd frankot fordítanak, ebből 152 milliárdot az atomeszközök fejlesztésére és korszerűsítésére. 1992-ig 176-ról 496-ra nő a francia robbanótöltetek száma, amelyeket tengeralattjáró-fedélzeti rakétákon telepítenek, a hatótávolság a korszerűsítés eredményeként pedig 3200-ról 6000 kilométerre nő. Párizs tehát egyelőre úgy tesz, mintha a leszerelési javaslatok el sem hangzottak volna. Zsipao hasabjain az évforduló alkalmából a következőket írja: a kínai ifjúság „egészséges fejlődésének" alapvető feltételei közé tartozik a marxizmus érvényesítése, a Kínai KP vezető szerepe és a széles tömegekkel való összeforrottsága. A cikk hangsúlyozza a kínai ifjúság forradalmi hagyományai sokoldalú fejlesztésének jelentőségét. „Bízunk a reformok meggyorsításában. Fontos azonban megérteni, hogy e reformok nagyon bonyolultak egy olyan sűrűn lakott országban, mint Kína. Bízunk az élet demokratizálásának meggyorsításában. Meg kell viszont értenünk, hogy ez fokozatos és hosszú távú folyamat" - áll a cikkben. Zöldek kongresszusa „Fundamentalista“ vezetés Reagan a nicaraguai ellenforradalmárok támogatásának folytatását ígéri Kongresszusi vita az Irangate-botrányról MALINÁK ISTVÁN ünnepségek Pekingben A kínai ifjúság forradalmi hagyományai
