Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-29 / 123. szám, péntek
ÚJ szú 3 1987. V. 29. Növekszik a kölcsönös árucsere-forgalom Befejeződött a KGST külkereskedelmi bizottságának tanácskozása A FORRADALOM ÚTJA (ČSTK) - Jegyzőkönyv aláírásával fejeződött be tegnap Moszkvában- a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának-75. ülésszaka. Az ülésen a tagországok és Jugoszlávia képviselői vettek részt. A csehszlovák küldöttséget Bohumil Urban külkereskedelmi miniszter vezette. Jelen voltak a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank és a Nemzetközi Fejlesztési Bank képviselői is. A bizottság megvitatta a tagországok külkereskedelmi együttmű(ČSTK) - Meg nem nevezett „jól tájékoztatott“ forrásokra hivatkozva a Svenska Dagbladet című stockholmi lap azt írta, hogy Olof Palme svéd miniszterelnököt talán skandináv .szélsőjobboldali elemek és délafrikai fajüldözők gyilkolták meg. A merénylet során állítólag az a nyugatnémet bűnöző segítette őket, aki a szökéshez szükséges gépkocsit szerezte be. A lap megjegyzi, a pretoriai kormány már több éve eltervezte Olof ködésének időszerű kérdéseit, a tagországok, valamint Jugoszlávia kölcsönös áruszállításaira vonatkozó jegyzőkönyvek aláírásáról folytatott tárgyalások eredményeit és a megállapodások teljesítését. A bizottság megállapította: a jegyzőkönyvek a kölcsönös árucsere-forgalom további növekedését feltételezik, elsősorban a gépek és berendezések terén. Főleg a szakosítás és kooperáció keretében gyártott termékekről van szó, mindenekelőtt azokban az ágazatokban, melyek a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását biztosítják. Foglalkozott a bizottság a kölcsönösen szállított gépek és berendezések számára a szerviz megszervezésével és a pótalkatrészek szállításával. Konkrét intézkedéseket fogadtak el a helyzet javítására ezeken a területeken. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) közelgő konferenciájának előkészítésével összefüggő kérdések is szerepeltek a napirenden. Bohumil Urban a csehszlovák küldöttség vezetője tegnap hazautazott Moszkvából. (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottsága komolyan bírálta több minisztérium és központi hatóság fegyelmezetlenségét a Ladoga-tó és a Balti-tenger térségében a környezetvédelemről szóló határozat teljesítésének ügyében. A központi bizottság megvitatta a dolgozók leveleit az e térségben uralkodó ökológiai helyzetről és rámutatott a felettébb kedvezőtlen ökológiai és higiéniai állapotokra, amelyek a leningrádi terület Priozerszk városában tapasztalhatók, éspedig a Szovjetunió erdészeti, papír- és faipari minisztéPalme meggyilkolását. Szálka volt a szemében, hogy Palme kérlelhetetlenül bírálta az apartheidet és mindig támogatásáról biztosította a dél-afrikai felszabadító mozgalmakat. A stockholmi újság szerint a bűnügyi rendőrség gondosan tanulmányozza ezt a nyomot. Egyelőre továbbra sem valószínű, hogy az 1986. február 28-án történt gyilkosság elkövetői rövid időn belül kézre kerülnének. Csehszlovák-kínai eszmecserék (ČSTK) - Szi Csung-szü, a Kínai KP KB Politikai Bizottságának tagja tegnap Pekingben fogadta a CSSZSZK Nemzeti Frontjának küldöttségét, melyet Tomáš Trávní- ček, a Nemzeti Front KB alelnöke vezet. A kínai politikus a találkozón úgy vélekedett, hogy most a két ország közti kapcsolatok mélyülni fognak. Kijelentette: Csehszlovákia Kínának jelentős partnere és elismerően szólt Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök nemrégen tett kínai látogatásának eredményeiről. Kifejezte meggyőződését, hogy Csao Ce-jang közelgő csehszlovákiai látogatása hozzájárul a kölcsönös együttműködés bővítéséhez. Csütörtök délután a csehszlovák delegáció találkozott Csen-Su- zsennel, Liao-Ning tartomány párt- bizottságának első titkárával. Tegnap délután a Nemzeti Front küldöttsége befejezte kínai látogatását és hazautazott. Tomáš Trávní- ček, az elutazás előtt a Csehszlovák Sajtóirodának adott nyilatkozatában hangsúlyozta: a látogatás elérte tervezett célját és hozzájárult a csehszlovák-kínai kapcsolatok elmélyítéséhez a szocializmus és a béke érdekében. riuma vezetésének hibájából. A helyi cellulózgyár több évtizede a Ladoga-tóba engedi a szennyvizet, s ez fenyegeti Leningrád és több tóparti falu ivóvízellátását. Az üzemet most bezártak, ami károkat okoz a népgazdaságnak. Döntés született arról, hogy 1988-ban olyan termelést kell itt bevezetni, amely nem károsítja a környezetet. Határozatot hoztak arról is, hogy meg kell gyorsítani a Ladoga körzetében az ökológiai rendszer alapos kutatását. A környezetvédelemben elkövetett hibákért több minisztérium és központi hivatal vezetőire pártbüntetéseket róttak ki. Intézkedések történtek a helyzet lényeges javítására a Ladoga térségében. Allende özvegye hazatérhet (ČSTK) - A chilei legfelsőbb bíróság engedélyezte Hortensia Allende hazatérését. A Népi Egység puccs útján megdöntött kormánya vezetőjének özvegye az elmúlt évtizedben külföldi száműzetésben élt. Hortensia asszony reményét fejezte ki, hogy vele együtt sok más chilei is hazatérhet. A chilei elnök öt napon belül nyújthat be fellebbezést a bírósági döntés ellen. 1917. május 28-án szólalt fel Lenin a parasztküldöttek I. össz- oroszországi kongresszusán. Fontosnak tartotta, hogy a küldötteknek címzett nyílt levele után személyesen is szóljon hozzájuk, ismertesse a bolsevik agrárprogramot. Szükségesnek tartotta ezt azért is, mert a tárgyalásokon részt vevő 1115 küldöttből a bolsevik pártot csak húszán képviselték. A februári forradalom után a földtulajdon kérdése a megoldásra váró problémák között a legelső helyen állt. A cárok volt birodalmában - amely az Ideiglenes Kormány vezetése alatt is elmaradott agrárország volt, ahol a hatalmas földbirtokok miatt a földnek csak aránylag kicsiny hányada volt paraszti tulajdonban - 1917 tavaszától megerősödtek a mezőgazdasági proletárok, a szegény- és kisparasztok földfoglaló mozgalmai. Ezért javasolta Lenin a földtulajdon minden formájának váltságdíj nélküli megszüntetését, a föld össznépi tulajdonba való vételét és a nagybirtokok felosztását a rászoruló parasztok között. A kongresszus küldöttei egyetértettek a bolsevikok agrárpolitikájával, de a többség még így sem tudta magát kivonni az eszerek és a men- sevikek befolyása alól. A tárgyalásokat bizonyos hangulati kettősség jellemezte, s így a bolsevikok ellenzékének sikerült elérnie, hogy a küldöttek a földkérdés megoldását elnapolták és rábízták a maj(ČSTK) - Csao Ce-jang, a Kínai KP KB ügyvezető főtitkára Pekingben beszédet mondott azon a nagygyűlésen, amelyen a párt munkastílusának javításáért indított kampányt értékelték. A kínai vezető kijelentette, hogy a párt 1978. decemberi harmadik KB-ülésének irányvonala változatlan, s helyes érvényesítéséhez két dologra van szükség: nem szabad megengedni a burzsoá liberalizmus behatolását és ezzel párhuzamosan harcolni kell a merev, elavult gondolkodásmód ellen. Csao Ce-jang ismét hangsúlyozta a négy alapelv (szocializmus, a párt vezető szerepe, népi demokratikus diktatúra, a marxista-leninista és maoi tanítás) állandó érvényesítésének szükségességét, s ezzel párhuzamosan a reformok és a világgal dán összeülő Alkotmányozó Gyűlésre. Ezzel késleltették az agrárforradalom lenini megvalósítását, de a bolsevik program még így is nagy visszhangra talált az egész országban, s jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a parasztság földfoglaló mozgalmai megőrizték forradalmi jellegüket. 1917. május 29-én kezdődött meg Kijevben a cukorgyári munkások szovjetjeinek I. kongresszusa. A küldöttek a szakszervezeti munka jelentőségével foglalkoztak, s megtárgyalták a megvalósításra váró legégetőbb kérdéseket. Rámutattak, hogy az általuk képviselt 140 cukorgyárban férfiak és nők, felnőttek és gyerekek naponta 12 órán át dolgoznak a lehető legembertelenebb körülmények között, 60-80 °C hőmérsékletű páratelt levegőben, hatalmas terheket emelnek. Gyáraikban a munkavédelem jóformán ismeretlen fogalom. A kongresszus határozata jóváhagyta a cukorgyári üzemi bizottságok létesítését, a nyolcórás munkanap bevezetését, ami a folyamatos termelésnél az eddigi két váltás helyett a három váltás bevezetését jelentette. Kimondta a bérek emelését, a terhes és kisgyermekes anyák védelmét, a fiatalkorúak munkájának az ellenőrzését és napi munkaidejük csökkentését, valamint az évi egy hónapos szabadságot. - va szembeni nyitottság politikájának a fejlesztését. A kínai pártvezető beszédét Pekingben nagy jelentőségűnek tartják, s első oldalon közölte valamennyi központi lap. Csao Ce-jang megállapította: a munkastílus javításáért folytatott hároméves kampány, melynek célja a tisztségekkel való visszaélés felszámolása volt, jó eredményeket hozott. Most át kell térni a normális pártmunkára - hangsúlyozta, hozzáfűzve, hogy a négy alapelv és a reformpolitika egységes egészet alkot, s nem lehet az egyiket a másik kárára előnyben részesíteni. A négy alapelv tagadása lenne, ha valaki a reformot csupán a burzsoá liberalizmus pozícióiból szeretné fejleszteni, ezt nem engedhetjük meg - mondotta. Palme-gyilkosság A nyomok Pretoriába vezetnek... A Ladoga-tó és a Balti-tenger vidékének környezetvédelme Csao Ce-jang a párt munkastílusának javításáról Amikor volt akarat M a van 15 éve annak, hogy a két nagyhatalom akkori vezetői feltették az i-re a pontot: a SALT-I után aláírták A Szovetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti viszony alapelvei című dokumentumot. Rendkívül gyümölcsöző volt tehát az a kilenc nap, amit 1972- ben Richard Nixon a Szovjetunióban töltött. Miután tavaly Washington felrúgta a SALT-ll-t, jelenleg az egyetlen olyán jelentős megállapodás, amely korlátozza a fegyverkezést, s mindmáig érvényben van: a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés. Nézzük, a rend kedvéért, milyen okmányokat látott el kézjegyével Le- onyid Brezsnyev és Nixon. Az első a Szerződés a rakétaelhárító fegyverrendszerek korlátozásáról. Nyugati terminológiával: ABM (Anti-Bal- listic-Missile, vagyis rakétaellenes rakéta) - szerződés. A második az Ideiglenes megállapodás a hadászati támadófegyverekkel kapcsolatos intézkedésekről. E kettőt emlegetjük SALT-I néven, s az utóbbit felváltotta az 1979-ben Bécsben aláírt SALT-II (Szerződés a Szovjetunió és az USA között a hadászati támadófegyverek korlátozásáról), amit a washingtoni törvényhozás sosem ratifikált, de hét éven keresztül, egészen az elmúlt esztendőig megtartották rendelkezéseit. A harmadik pedig a már említett alapelvek rögzítése volt, ezt az okmányt az első kettő után három nappal írták alá. Tizenöt év múltán az ABM-szerződés áll a figyelem homlokterében, az alapelveket ritkábban emlegetik, s ez a jelenlegi katonai-politikai helyzet, a most folyó leszerelési tárgyalások problémáinak ismeretében természetes is. Arra azért érdemes emlékeztetni, hogy az alapelvekben a felek leszögezték: az atomkorszakban kapcsolataik fenntartásának egyedüli alapja a békés egymás mellett élés lehet; fontosnak tartják az olyan helyzetek' megelőzését, arfíelyek a viszony romlásához vezetnének. Ezért kötelezték magukat: oly módon fognak eljárni, hogy elkerüljék a katonai konfrontációkat és megakadályozzák az atomháborút, az esetleges nézeteltéréseket pedig békés úton kívánják rendezni. E célokkal összeegyeztethetetlennek tartották az olyan kísérleteket, amelyek a másik fél rovására egyoldalú előnyök megszerzését célozzák. S végül a mostani közép-amerikai, közel-keleti vagy pedig a rendkívül időszerű Perzsa-öbölbeli helyzet kapcsán aktuális felidézni: A Szovjetunió és az USA a Biztonsági Tanács állandó tagjaiként kötelességüknek tartják odahatni, hogy ne robbanjanak ki konfliktusok, ne alakuljon ki olyan helyzet, amely fokozhatná a nemzetközi feszültséget; ezért arra fognak törekedni, hogy minden ország békében, biztonságban éljen és senki se avatkozzon be a belügyeikbe. Az eltelt másfél évtized vagy éppen a Reagan-adminisztráció korszakának eseménykrónikája minden kommentárnál meggyőzőbb választ ad arra, hog^ki építette be külpolitikai filozófiájába és fordította le egyúttal a napi politika nyelvére is az alapelveket. Ami pedig a másik dokumentumot, az ABM-szerződést illeti, ez a téma még jó ideig nem kerül le a napirendről, hiszen afegy- verzetkorlátozás és leszerelés egyik központi kérdéséről van szó. Jelentőségét az adja meg, a felek a támadó potenciál viszonylagos egyensúlyát elismerve, s hogy éppen ennek a növelése elé gátat vessenek, lemondtak a hatékony védelmi rendszerek kifejlesztéséről. A kölcsönös elrettentés elve ez, hiszen mindkét fél védtelen a másik rakéta-nukleáris erőivel szemben, s ezért a megsemmisítő válaszcsapás lehetőségének ismeretében egyik sem tesz kísérletet az első csapásra. Az amerikai SDI, vagyis a hadászati-védelmi kezdeményezés ezt az állapotot borítaná fel. Az 1972-es szerződés 5. cikkelye világosan kimondja: „Mindkét fél kötelezettséget vállal arra, hogy nem hoz létre, nem kísérletez ki és nem fejleszt ki olyan ABM-rendszereket vagy azok elemeit, amelyek tengeri, légi, világűrbeli vagy mozgó szárazföldi támaszponttal rendelkeznek.“ Mivel Washington is ratifikálta az ABM-szerződést, ez azt jelenti, hogy törvényerőre emelte. Ha egyszerűen felrúgná, az egyértelművé tenné, hogy támadó szándékai vannak, hiába szerepel az SDI nevében a „védelmi" kifejezés. (Ráadásul olyan pajzs ez, hogy nemcsak mögötte bújnak meg a kardok, hanem maga a pajzs is használható kardként.) Be kellett tehát bizonyítaniuk, hogy a szerződés nem tökéletes, pontatlan, illetve mindenáron rést akartak rajta találni. Ez a lényege a ,,tá- gabb" értelmezésnek,-amely szerint állítólag a szerződés nem tiltja az űrbe telepített rendszert. A Fehér Ház által ösztönzött jogi és katonai szakértőkből álló csoport hetekig vizsgálta és újraértelmezte a dokumentumot, amikor Sam Nunn szenátor nemrégiben szinte kiütötte a „csillagháború“ híveit. Sam Nunn a demokraták konzervatív szárnyához tartozik, mindenki tudja róla, hogy az „erős Amerika“ híve, s támogatta Reagan fegyverkezési programjait. Ö a szenátus katonai bizottságának elnöke, az amerikai honatyák között a biztonsági kérdések szaktekintélye. Sam Nunn is betűről betűre elemezte a szerződést és a tárgyalásokról készült titkos jegyzőkönyveket, majd kijelentette: a szerződés „tágabb“ értelmezése lehetetlen, kizárja a „csillagháborút“; 1972-ben egyértelmű volt, hogy miként értelmezik a felek a cikkelyeket, s most is annak kell lennie. Illúzió lenne azt hinni, hogy Nunn egyszer s mindenkorra leszerelte az űrfegyverkezés híveit. Magát Reagant sem. A „szűkebb-tágabb“ értelmezés körüli vita azonban érzékelteti, hogy az SDI, meghirdetése után négy évvel is, erősen megosztja az amerikai politikai köröket, (A Komszomolszkaja Pravdából) s hogy a tengerentúlon is tudatosítják a mögötte rejlő, egyelőre még teljességében fel sem mérhető veszélyeket. Tudjuk, ez a program volt az oka annak, hogy tavaly októberben Reykjavíkban történelmi lehetőséget szalasztott el az USA, s a szovjet-amerikai genfi tárgyalásokon nemrégiben előterjesztett washingtoni javaslatok sem vették figyelembe a stratégiai eszközök csökkentése és az űrfegyverkezés közötti összefüggéseket. A vita tehát folytatódik. Genfben is, a két nagyhatalom között és Washingtonban is, hiszen a Reykjavík utáni hónapokra éppen az volt a jellemző, hogy a „héják" különösen intenzív támadásba kezdtek az ABM-szerződés ellen. V an egy rendkívül fontos tanulság, amit most, az évforduló kapcsán különösen hangsúlyozni kell: az 1972-es dokumentumok tető alá hozása sem volt problémamentes, de sikerült, mert mindkét részről megvolt a politikai akarat. MALINÁK ISTVÁN Megkezdődött a perui testvérpárt kongresszusa (ČSTK) - Limában szerdán este kezdődött meg a Perui Kommunista Párt IX. kongresszusa. A tanácskozáson több mint 800 küldött vesz részt, s képviselteti magát 25 testvérpárt is. A CSKP küldöttségét Eugen Turzo, az SZLKP KERB elnöke vezeti. A kongresszuson külön üdvözölték a nicaraguai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front és a salvadori Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front képviselőit. A tanácskozáson jelen vannak az Egységes Baloldal nevű koalícióban tömörülő politikai pártok, számos szakszervezet, valamint ifjúsági és nőszervezet képviselői. A kongresszust Jorge del Prado, a Perui KP KB főtitkára nyitotta meg, egyebek között hangsúlyozva, a perui kommunisták továbbra is következetes harcot fognak vívni a térség és az egész világ békéjéért és biztonságáért. A kongresszuson tegnap hangzott el a főbeszámoló, majd vita következett.