Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-29 / 123. szám, péntek

Innováció kérdőjelekkel A műszaki fejlesztés és a gyártás összehangolása A Garam felső folyása mentén, Banská Bystricától kelet felé halad­va, szinte minden település magáé­nak mondhat valamilyen jelentősebb gyárat vagy üzemet, amely már sok évtizedes, esetleg évszázados tra­díciókkal rendelkezik. Ilyen például a dubovái vegyi üzem, a podbrezo- vái Šverma Vasmű, a Breznói Híd­elemgyár, vagy a Piesoki Gépgyár. Ez utóbbi ugyan kissé félreesik a fő­útvonaltól, de amikor az útjelző táb­lát elolvastam: Piesok, az őszi brnói vásár jutott az eszembe, amelyen ezt a gyárat egy új lézertechnikai berendezés képviselte. Gyártási programjukat ismerve felébredt ben­nem az érdeklődés, hogyan kerül ez a ma még ultramodernnek mondha­tó berendezés a gyár termékei, a már klasszikusnak számító me­chanikus és hidraulikus fémvágó ol­lók, sajtolok, vaslemezegyengetők, vagy a hajlító és a körhajlító gépek közé. Az előzetes megbeszélés után Lubor Bulák mérnök, a Piesoki Gépgyár műszaki igazgató-helyet­tese várt az üzem kapujában.- Nem csodálkozom azon- mondta mindjárt az első kérdése­im után hogy önt is a lézeres megmunkálógép hozta ide. Ennek köszönhetően kerültünk országszer­te az érdeklődés középpontjába. Pedig ez a tétel gyártási progra­munkban lényegében elhanyagol­ható, ha pénzbeli értékét vesszük csak figyelembe, hiszen termelé­sünknek nem egészen egy százalé­kát képezi. Ezért mindenekelőtt in­kább fő feladatainkról szeretnék be­szélni és az ezt érintő problémákról, persze, sort kerítünk majd a lézerre is. Meg is mutathatom, ha érdekli. Hát persze hogy érdekelt, de előbb még végignéztük azt, ami a termelés zömét adja. Ezek a ter­mékek sokat változtak az évek so­rán. A műszaki fejlesztés elsőrendű célja az volt, hogy a hidraulikus berendezések és az elektronikus vezérlés beépítésével jobb műszaki­gazdasági paramétereket érjenek el és jobban megfeleljenek megrende­lőik igényeinek. A 7. ötéves tervidő­szak elején a hidraulikával és elekt­ronikával felszerelt berendezések aránya az előbbinél másfél, az utób­binál 0 százalék volt. Mára ez az arány vállalati méretben 60-65 szá­zalékos. A nem egészen hat év alatt elért eredmények alapján azt is hi­hetnénk, hogy a műszaki fejlesztés problémamentesnek tekinthető.- Távolról sem ideális a helyzet, még ma sem - hangzik a válasz az ezzel kapcsolatos kérdésekre'- ugyanis az innováláshoz már öt évvel ezelőtt /$ hiányzott és most sincs meg a szükséges felszerelés és nincs a kívánt szinten a termelés­ben dolgozók szaktudása sem. Je­lenleg a fejlesztésben a magasabb fokú elektronizálás elérésére törek­szünk, s ugyanúgy tapasztaljuk a nehézségeket a gyártó részlege­ken, mint öt évvel ezelőtt, amikor még ezt a modem technikát alacso­nyabb szinten próbáltuk alkalmazni. Az igazat megvallva a vállalat nem volt és még ma sincs, a kor követel­ményeinek megfelelően felkészülve az elektronika befogadására. A gyártás a nyolcvanas évekig más irányba orientálódott, és amikor az első újonnan fejlesztett prototípuso­kat le akartuk gyártani, nem voltak erre alkalmas berendezések. A fej­lesztési részleg folyamatosan inno- vált, a gyártás pedig nem volt és még ma sem képes ezzel lépést tartani. Elkészítettünk például egy prototípust a fejlesztőrészlegen, ahol vannak kellő képzettségű szak­emberek. Amikor azonban a soro­zatgyártás megkezdődött volna, fel­merült a kérdés, ki állítja majd be a több száz berendezésen a hidrau­likát, ki hangolja be, ,,éleszti fel“ az elektronikus berendezést és milyen gépeken gyártjuk majd le az alkatré­szeket az előírt pontossággal. Meg­kezdődtek tehát az új beruházások, az átképzés, a szakemberek a leve­lező tagozaton újra iskolapadba ül­tek és mindez menet közben történt, hiszen tervünk nem csökkent. A 60 százalékos arány mutatja, hogy ezt sikeresen teljesítettük, de közben a fejlesztés már újat lépett előre. Beszélgetés közben a csarnok­ban megfigyeltük, hogyan készülnek az új berendezések. Általában a ve­zérlő részeket és a hidraulikus be­rendezéseket állították be az előírá­soknak megfelelően. Valóban úgy látszott, hogy ez a termelési folya­mat leginkább idő- és munkaigé­nyes része, s ezt csak szakemberek végezhetik el. Egyelőre a legtöbb ilyen csoportnál segédkezik a fej­lesztési részleg valamelyik dolgozó­ja is, mivel az ő szakértelmükre még szükség van a gyártásnál. Az inno­váció újabb szakasza az eddigieknél még nagyobb problémákat vet fel. Nemcsak a szakértelem kérdése ke­rül előtérbe, hanem más problémák is, amelyekre Bulák mérnök szintén felhívta a figyelmet.- Most már olyan szakaszba lép­tünk, amelyben szükségessé vált a számítógépes vezérlésű berende­zések gyártása. Ezekhez program kell, a programot meg kell tudni írni, a számítógépet tudni kell progra­mozni és egyéb dolgokat is meg kell tanulni a számítógépek körül. Erre jelenleg nincs elég szakemberünk. További problémánk az alkatrészel­látás. Csak a hazai bázisra támasz­kodhatunk, és az itthon gyártott elektronikai alkatrészek megbízha­tósága, tapasztalataink szerint még nem a legjobb. Ami a szakemberhiányt illeti, nemcsak kibernetikusok hiányoz­nak. Nehéz jó esztergályost, műsze­részt is találni, hiszen ez iparosodott vidék, a jó szakmunkás minden falu­ban kaphat munkát. A gyárban a ke­reseti lehetőségek pedig elmarad­nak a környék üzemeinek az átla­gától. A keresetek nagysága persze a vállalat gazdálkodásától is függ, ez azonban ismét nem mentes az el­lentmondásoktól. A termékek 60-65 százaléka ugyan már nemzetközi színvonalúnak mondható, s olyan tulajdonságokkal rendelkezik, ame­lyeket a minőségi osztályokba való sorolásnál pozitívan értékelnek az ezzel megbízott intézmények, de a maradék 40 százalék még a klasz- szikus kézi meghajtású sajtoló, olló, hajlítógép, amelyeket már nem is innoválnak, hiszen ilyen típusokra is szüksége van a népgazdaságnak. Egy kisüzem vagy szövetkezet nem vásárol sok millióért számítógéppel vezérelt hajlítógépet, amelyet so­sem volna képes teljesen kihasznál­ni, hanem inkább olcsó, kézi működ­tetésű gépet (vagy inkább szerszá­mot) rendel, amely céljainak és ter­melési kapacitásának megfelel. Ezeket viszont csak a harmadik osz­tályba sorolják a minősítésnél. Azt pedig mindenki tudja, hogy a harma­dik osztályba tartozó berendezések gyártása ráfizetéses dolog. Közben az üzemben tett séta vé­géhez érkeztünk, a sokat emlegetett lézeres megmunkáló géphez, amelynek egy prototípusa, kísérlete­zés céljából, az üzemben maradt.-Tulajdonképpen azzal kezdő­dött, - meséli a gép történetét az igazgatóhelyettes - hogy a bratisla­vai Állami Faipari Kutatóintézet fel­kérésére, ahol a lézeres berende­zést kifejlesztették, elvállaltunk egy koordináta-asztal elkészítését, a Nový Bor-i Automatizációs Üzem­mel együttműködve, akik az irányító rendszert adták az asztalunkhoz. A továbbiakban közvetlen szerző­dést kötöttünk az NDK-beli partner­rel, aki a 400 wattos széndioxid lézert szállítja a berendezéshez. Ez a szerződés már kooperációs jelle­gű. Egy-egy munkaasztal értéke, ha nem is pontosan, de megegyezik egy-egy lézer árával. Legyártunk te­hát nyolc asztalt, négyért kapunk négy lézert és akkor az NDK-ban is, itthon is van négy ilyen komplett berendezés. De már születőben van az újabb szerződés, amely az együttműködést magasabb szintre emeli. Szükséges is az együttmüködés fejlesztése, hiszen az eddig gyártott mennyiség sem nálunk, sem az NDK-ban nem elégíti ki az igénye­ket. Arról nem is szólva, hogy nincs kihasználva a más országokba való exportálás lehetősége sem. Javítani kellene a berendezések teljesítmé­nyét is. Ebben az évben megérkezik az 1300 wattos új lézer a bulgáriai Plovdivból, amelyet ha alkalmazni tudnak, akkor már körülbelül egy centiméter vastag acéllemezek vá­gásához is használható lesz a be­rendezés.- 1989-ben szerenténk innoválni ezt a termékünket is, mégpedig több változatban - mondja bizakodóan beszélgető partnerem - s ha már az ilyen műszakilag érdekes, de a ter­melés mennyisége szempontjából nem meghatározó berendezésekről van szó, megemlítem még másik érdekességünket is. A fémforgács és fémhulladék feldolgozása állandó problémát jelent minden vállalatnál. Ezt a hulladékot legtöbbször teher­autóval szállítják a kohókba, egy tonnányi mennyiséget fuvaronként. Nekünk 3500 tonna ilyen hulladé­kunk van, és megoldást kerestünk a szállítást megkönnyítő feldolgozá­sára. A Martini Nehézgépipari Mü­vek bratislavai kutatóintézete meg­tervezte számunkra a brikettálló be­rendezést. Két darabot készítettünk belőle saját céljainkra. Mivel azon­ban a gyártás nem kevés anyagi és szellemi befektetést igényelt, hiszen a sajtoló gépet zúzóval és szállító­szalaggal is ki kellett egészíteni, így ezt az egész feldolgozó sort bevet­tük a gyártási programunkba. Fejlődésének ebben a fontos sza­kaszában végül is a Piesoki Gép­gyár dolgozóinak az igyekezete dönti majd el, milyen pozíciókat vív­nak ki termékeikkel a hazai és nem­zetközi piacokon. SZÉNÁSI GYÖRGY KOMMENTÁLJUK —-- - ' ' II I II lllll Ak ik örülni tudnak A Szocialista Ifjúsági Szövetség járási konferenciái azt bizo­nyítják, hogy az ifjúság - mint minden korban - gyors és látványos eredmények elérésére törekszik, elégedetlen, türel­metlen, irtózik a formalizmustól, tapasztalatlanságból eredő naivitásában túl egyszerűnek látja az élet bonyolult dolgait is, s magabiztossága és olykor nyers őszintesége a kíméletlenség­gel határos, hevessége tulajdonképpen jó szándékot takar: azonnali javulást remél, követésre méltatlan példák azonnali felszámolását, az anyagi jólét azonnali megteremtését, békés nyugodt életet önmagának, s majd a gyerekeinek. A járási konferenciák beszámolói, vitafelszólalásai kíméletle­nül rámutattak az ifjúsági szövetség tevékenységében megnyil­vánuló számtalan fonákságra: hogy nem kevés az olyan alap­szervezet, amely formálisan működik, érdektelenség jellemzi a tagságot, és sok olyan - egyébként is ismert tényre hívta fel ismételten a figyelmet, amely sürgős orvoslást kíván. Hogy a sokat bírált fiatalok igenis dolgoznának, sőt, nagyobb részt vállalnának a társadalom feladataiból, ha hagynák őket dolgozni, ha nem vennék el a kedvüket, ha komoly partnerként vennék őket, ha... Túl sok a „ha“ - vélik a fiatalok. Túl sok a megalapozatlan követelőzés - vélik az idősebbek. De ki a fiatal? Laco Novomeský közel harminc éve igy fogalmazta meg a fiatalság fogalmát: „Az embert mindenekelőtt gondolkodása, cselekvésmódja, és lendülete teszi fiatallá. Nem az a fiatal, aki tizennyolc, húsz, huszonkét éves, hanem aki élénk gondolkodású, s elhatározásait tettrekészség jellemzi, és akik nem tudnak örülni... nem fiatalok“. A „kor lendítőerejévé válni“, a tétovázókat, a határozatlanokat felrázni - magasztos, de nem könnyű feladata a SZISZ-nek. Nincs könnyű élete a mai fiataloknak, az igaz, éspedig azért nincs, mert egyre nehezebb helytállni. A világ oly szédületes iramban fejlődik, oly erős a konkurencia, hogy valóban csak a legkivállóbbak bírják a versenyt. A közepesek, az igénytelenek, a kishitüek lemorzsolódnak. Ha nem ma, akkor holnap. A fiatalok maguk rekesztik ki soraikból a kerékkötőket, a hasznot húzókat, a felszíneseket. Okos ötletek, javaslatok hangzottak el a tanácskozásokon: s - bízzunk benne: meg is valósulnak. Lesz például klubhelyi­sége az érsekújvári (Nové Zámky) fiataloknak, hogy a Slovenské Pole-i Állami Gazdaság SZISZ-szervezete (Galántai járás) ezután is olyan lelkesen dolgozik majd, mint eddig, hogy a méhi (Včelince) Új Élet Efsz fiataljai (Rozsnyói járás - Rožňava) végérvényesen leszámoltak a passzivitással, s hogy a Rozsnyói járás ifjúsági számlái szépen gyarapodnak majd. „Az ifjúságot mind neveléssel, mind pedig azzal, hogy egyre felelősségteljesebb feladatokat bízunk rá, olyan felismerésre és hozzáállásra vezetjük, hogy nagyobb mértékben vegyen részt a társadalom munkájában, életében és irányításában“ - szö­gezte le a CSKP XVII. kongresszusának beszámolója. S bár bíráló szavak is elhangzottak a címére, az a megállapítás, hogy „ifjúságunk olyan, amelyben megbízhatunk és joggal remény­kedhetünk“ - nagy-nagy elismerés. KOPASZ CSILLA ORVOSI TANÁCSADÓ Lumbágó és isiász A lumbágó a deréktáji izmok el­sődleges fájdalmassága. Közismert német neve Hexenschuss, ami szó szerinti fordításban boszorkánylö­vést jelent. Heveny és idült formáját különböztetjük meg. A heveny lumbágó hirtelen követ­kezik be. Kiválthatja egyetlen moz­dulat (pl. nehéz tárgy felemelése), a derék tartós, nagyfokú lehűlése, kapcsolatban állhat fertőző betegsé­gekkel is. Ha a beteg olyan testhely­zetet vesz fel, amelyben a beteg derékizmok ellazulnak, fájdalma A fejlesztési részleg dolgozói segítenek a sorozatgyártásnál is. Balra Lubor Bulák mérnök. (A szerző felvétele) csökken vagy megszűnik. A beteg olykor ferdén tartja a derekát, hogy a fájdalmat elkerülje. Olyan mozdu­latra, amely során az izom megnyú­lik, heves, görcsös fájdalom követ­kezik be. A beteg izmok nyomásra is nagyon érzékenyek, a görcsösen összehúzódott izomrészek esetleg tömött és fájdalmas csomók formá­jában tapinthatók. A heveny lumbá­gó lehet olyan enyhe, hogy a beteg járóképes, sőt munkaképes marad. Súlyos formájában azonban 1-2, néha több napi fekvésre kényszeríti a beteget. Jellemző, hogy gyorsan lezajlik, 3-4 nap után a beteg pa­naszmentessé válhat. Az idült lumbágó ritkábban fordul elő, rendszerint nem okoz olyan he­ves panaszokat, de makacsabb le­folyású. Ha valóban elsődleges lum­bágó áll fenn, a meleg kezelés min­den fajtája jó hatású. A meleg vérbő­séget idéz elő, csökkenti az izmok feszülését és görcskészségét. Gyors eredmény érhető el iontoforé- zissel és Procain illetve Mesocain injekciókkal. Más a helyzet, ha nem igazi lum- bágóról van szó, hanem .másodla­gos izomfájdalomról, amelynek oka más szerveknek (pl. a gerincnek vagy a csigolyaközti ízületeknek) a betegsége. Ebben az esetben a meleg kezelés káros lehet. A pon­tos diagnózis megállapítása és a célravezető kezelés megválasztá­sa orvosi feladat. Ezért egyszerű lumbágónak vélt betegség esetén se viselje a beteg türelmesen fájdal­mát, ne kezelje önmagát, hanem forduljon mielőbb orvoshoz. A heves fájdalmat okozó és a mozgást nagy fokban korlátozó idegzsábák közül leggyakrabban fordul elő az ülőideg zsábája, az isiász. A betegség kezdetén a beteg heves fájdalmat érez derekában, amely rövidesen kiterjed combjának hátsó részébe, lábszárának és láb­fejének oldalsó felszínére is. Köhö­gés, tüsszentés, állás és járkálás fokozza a fájdalmat, olykor a fekvés is elviselhetetlen. Különösen erős fájdalmat vált ki az ülőideg nyújtása, vagyis az, ha a beteg lábát nyújtott térd mellett felemeljük. Valójában jóval ritkábban fordul elő, mint ahányszor a betegek isiászról be­szélnek. Az ülőideg fájdalmát több más betegség is kiválthatja. Gyermeke­ken az első figyelmeztető jele lehet a csigolyák betegségének, pl. tuber­kulózisnak, amely azonban napja­inkban csak elvétve fordul elő. Gyakran a gerinc vagy a csigolyák közötti porckorong kopásos beteg­ségei váltják ki, de a medencében levő szervek, a méh vagy a belek daganata vagy egyéb betegsége is okozhatja. Míg az igazi isiász rend­szerint csak az egyik oldalon fejlődik ki, addig a cukorbetegség és daga­natok mindkét alsó végtagban kivált­hatják az ülőideg fájdalmát. Ha az ülőideg gyulladásba jött, a fájdalom­hoz egyéb tünetek is társulhatnak, így zsibbadás és bénulás. Az isiász az ülőideg zsábája, ezért nem he­lyes más ideg pl. az arcideg vagy a karideg zsábáját is isiásznak ne­vezni. Heveny állapotban a betegnek ágyban kell maradnia. Csökken a fájdalma, ha egészséges oldalára fordulva, kissé behajlított térddel fekszik. Ilyenkor nem szabad eré­lyes meleget alkalmazni. Ha ez pilla­natnyilag szünteti is a fájdalmat, a továbbiakban annak fokozódását váltja ki. Mielőbbi orvosi vizsgálatra, majd az orvosi előírások pontos megtartására van szükség. A beteg­ség hatásos kezelés mellett is hosz- szú hetekig eltarthat. Dr. SZABÓ LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1987. V. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents