Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-26 / 120. szám, kedd

ÚJ szú 5 1987. V. 26. mmm Új módszert fejlesztet­tek ki az acél szerkeze­tének és mechanikai tu­lajdonságainak vizsgá­latára a Brnói Műszaki Főiskola Villamosmér­nöki Karán. A módszert a szovjet szakemberek is átveszik. A hozzá szükséges berendezést a moszkvai Szpektr vál­lalat gyártja majd. Ké­pünkön: Karéi Hruška docens, aki az új eljá­rást kifejlesztette. (Igor Zehl felvétele - ČTK) A forradalmi proletárpárt tervének születése Bizalmat kapott Tizennégy éve dolgozik munka­helyén ellenőri beosztásban, s csak­nem ennyi éve lakik a városban. Nem túl sok idő ez, de ahhoz elég, hogy Mária Kesegová mérnököt munkahelyén és a lakótelepen is megismerjék, jelöljék és képviselő­nek megválasszák a Lévai (Levice) Városi Nemzeti Bizottságba. Egy év telt el azóta.- Két gyermek mellett nem köny- nyü a munkában és képviselőként helytállni. Ha azonban az ember jól beosztja az idejét, meg tud felelni az elvárásoknak. Igaz, ez fáradságos, de falun nőttem fel, öten voltunk testvérek és a szülői házban meg­szoktam a pontos, becsületes munkát. A középiskola elvégzése után a nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Fő­iskola üzemviteli-közgazdasági tan­székén tanult. Egy kivételével min­den vizsgáját időben letette s ahogy teltek-múltak az évek, egyre jobban bekapcsolódott az ifjúsági szövet­ség munkájába is. A harmadik év­ben a SZISZ évfolyamszervezeté­ben a tanulmányi felelős tisztségé­vel bízták meg. A negyedikben az alapszervezet elnöke lett, de emel­lett egyéb társadalmi munkát is vég­zett. A tanulásban, a magatartásban igyekezett példaképül szolgálni. Az eredmény az lett hogy vörös diplo­mával végezte el a főiskolát.- A negyedik év végén eljöttek utánam a Slovosivo Magtermesztő Állami Gazdaság lévai vállalatának vezetői. Afelől érdeklődtek, nem tud- nék-e egy olyan végzős fiút javasol­ni, aki Léva környékéről való és belső ellenőrként helytállna. Talál­tam, de amikor másodszor jöttek, azt kérdezték, nem volna-e nekem kedvem náluk dolgozni. A szomszéd járásban laktunk, éppen ezért nem sokat gondolkoztam. így kerültem ide ellenőrnek. A mai napig ez a be­osztásom. Nem könnyű a dolga az üzemi ellenőrnek, főleg akkor nem, ha nő. A vállalati igazgatóságon kívül hét gazdasági udvarba, illetve telep­helyre kellett és kell kijárnia. A szak­emberek bevonásával ellenőrzik a termelési és a munkahelyi fegye­lem megtartását, a rendet az istál­lókban, a gépek előkészítését az idénymunkákra stb. S néha bizony az alkoholszonda is előkerül. Mária Kesegová (A szerző felvétele)- Kedvvel végzem munkámat, nem szeretnék munkahelyet változ­tatni, jóllehet nem mindig adnak iga­zat. Főleg, ha fogyatékosságokra mutatok rá. A gazdaság egyik dolgo­zója vagyok, és bizony rosszul esik, ha váratlan megjelenésemkor látom az emberek, a vezetők arcán a meg­lepetést. Pedig az ellenőrzés azért van, hogy kiküszöböljük a fogyaté­kosságokat, javítsuk gazdasági eredményeinket. Szerencsére olyan fölötteseim vannak, akik utólag is elismerik igazamat, s ez jólesik, bá­torítást ad további munkámhoz. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a múlt tervidőszakban a gazdaság minden téren eleget tudott tenni fel­adatainak. A szakszervezet jelölte képviselő­nek, nem véletlenül. Egyidöben az üzemi döntőbizottságban dolgozott, most az üzemi revíziós bizottság­ban, három éve a járási szakszerve­zeti tanács pénzügyi és gazdasági bizottságának a tagja.- Választókörzetemben a 9. pol­gári bizottságnak vagyok a tagja. így jobban megismerem lakótársaim, választóim gondjait. Az egyik ház­tömb lakói például azt sürgették, hogy mielőbb központi fűtést kapja­nak. . Utánajártunk és a jövő évben teljesül is a kérésük. A másik dolog, amivel a közelmúltban foglalkoz­tunk, hogy az egyes számú alapis­kola kazánházának kéményéből hömpölygő füst lehetetlenné teszi a környező lakásokban a szellőzte­tést. Azt kértük, hogy a fűtéshez szén helyett más energiahordozót használjanak. Előny számomra, hogy a választókörzetemben élő emberek többségét, ha nem is tüze­tesen, de ismerem. Egy-egy bevá­sárlás alkalmából is sok minden szóba kerül. Tudom tehát, hog% mi foglalkoztatja az embereket. Pihenését, kedvtelését is abban az ágazatban találja meg, amelyben dolgozik, a mezőgazdaságban. Négy árnyi kertjük van, s arra törek­szik, hogy minden, ami a konyhában szükséges, megteremjen benne. A téli hónapokban a kézimunka a hobbija, no meg az olvasás. Nyá­ron, ha csak teheti, kirándul a csa­lád. Legtöbbet a Tátrába» de meg­fordultak már a szomszédos szocia­lista országokban is. Azt mondja, csaknem minden nap főz, egyszóval mindig van elfoglaltsága, de talál időt arra is, hogy a gyermekeivel foglalkozzon.- A jövőben is szeretnék munka­helyemen és képviselőként úgy helytállni, hogy emelt fővel nézhes­sek munkatársaim, választóim sze­mébe - mondja búcsúzóul, majd sietve távozik egy újabb megbeszé­lésre NÉMETH JÁNOS 1897. május végén pillantotta meg a huszonhét éves jogász, V. I. Lenin a távoli szibériai sztyeppén meghúzódó Susenszkoje falucska apró házait, azt a világtól távol eső települést, ahol a cári „igazságszol­gáltatás“ ítélete értelmében három évi száműzetését kellett eltöltenie. A vád: államellenes tevékenység. Ez a vád nem volt ismeretlen Lenin családjának a történetében. A cári önkényuralom gyűlölete s az ellene való harc már régen meghonosodott a családban. Apja, I. N. Uljanov matematika-fizika szakos tanár nép­nevelő munkával, a nép tanításával harcolt a „nemzeti sötétség“ ellen. Ilyen szellemben nevelte feleségé­vel, az európai műveltségű, több nyelvet beszélő M. A. Blankovával öt gyermeküket, akik kivétel nélkül mind a haladás szolgálatába sze­gődtek. A legidősebb fiuk, Alexander lljics Uljanov (1866-1887) pétervári tanulmányai idején került kapcsolat­ba a terrorista irányzatú Národnaja Volja (Népakarat) nevű ellenzéki csoporttal. Ezen keresztül kapcsoló­dott be a III. Sándor cár elleni me­rénylet előkészítésébe. A merénylet leleplezése után letartóztatták. A cár „példát akart statuálni“, s így nem segített sem a család, sem a barátok befolyása. A fiatal, tehetséges Ale­xanderen 1887. május 20-án végre­hajtották a halálos ítéletet. Fela­kasztották. A példaképnek tekintett idősebb testvér tragikus halála egyszerre fel­nőtté tette a fiatalabb testvért, akiN ezután még elevenebben kezdett érdeklődni a forradalmi eszmék iránt. Mindig tisztelettel beszélt a bátyjáról, de tanulmányai eredmé­nyeként egyre kritikusabb szemmel kezdte nézni politikai tevékenysé­gét. Nem helyeselte a bátyja által választott utat. Elvetette a terroriz­must, ami - szerinte - csak újabb terrort szül, s így nem vezethet el a forradalmárok által kitűzött cé­lokhoz. Lenin az érettségi után Kazány- ban a jogi kar hallgatójaként lett az egyik ellenzéki diákszervezet tagja. A gondolkodásnak és a cselekvés­nek az egyetemeken uralkodó gúzs­ba kötése fellázította a moszkvai, majd a kazányi diákokat. Megmoz­dulásaikat leverték, s a megtorlás so­rán letartóztatták Lenint is. „Fiatal­ember, miért ellenkezik? Hisz fejjel megy a falnak!" - mondta neki az egyik vizsgálóbíró. „Fal, de korhadt, döngesd és összeomlik!" - volt a válasz. így aztán kizárták az egye­temről, s a Kazányi gubernium Ko- kuskino falujába száműzték, ahol ál­landó rendőri felügyelet alatt állt. Közel egy esztendőt töltött el eb­ben a kis faluban, s az idő^ itt is tanulásra használta fel. Első számű­M indennapjai a gyerekeké. De hogy is írjam le: ha csak azt írom, szeretik a gyerekek, túl egy­szerű, túl frázisszerű. Ha azt írom, azért szeretik a gyerekek, mert vala­hol még ő is gyerek, talán megsér­tődne, hiszen ötéves kislány anyu­kája, a Somorjai (Šamorin) Városi Nemzeti Bizottság képviselője, har­minc éves. Mégis leírtam, hisz lehet, épp ezt tartja erényének. Erről nem beszélt. Mert nem közvetlen módon, hanem a munkáján, eddigi tevé­kenységén keresztül igyekezett val­lani magáról. A néptánchoz, a népi játékokhoz való vonzalmán keresz­tül, amely szintén a gyerekekkel függ össze. A vnb képviselőjeként, a testnevelésért és az ifjúságért fe­lelős bizottság élén is a gyerekek érdekét figyeli, a felnövekvő generá­cióét. Kell hogy ott legyen még ben­ne a parányi emberke, a gyerek érzése. Ez az egyik énje, de van egy másik is. A felnőtt, a felelősséggel érző, a közügyekkel törődő.- Úgy kezdődött- mondja Czingel Zsuzsa -, hogy édesapám a jnb elnöke volt, s mert látta, hogy szinte megszállottan figyelem a közélet eseményeit, el-elmondta, milyen problémák, kérdések foglalkoztatják a munkahelyén. Nyaranként a jnb szervezési osztályán dolgoztam, igy betekintést nyerhettem a nemzeti bizottságok munkájába és közelebb kerülhettem az ügyintézéshez is. Megtanultam kihez, hova kell fordul­ni az emberek ügyes-bajos gondjai­val. Aztán a múlt évi választásokon bizalmat szavaztak nekem. Termé­szetesen sok mindent meg kellett FIATALON MÁSOKÉRT még tanulnom. Nagy eredményekről az egy év alatt még nem szólhatok: ismerkedéssel telt - az emberekkel és a feladataimmal. S mivel Zsuzsa az alapiskola napközi otthonában vezető nevelő­nő, s ily módon szoros kapcsolatban van a gyerekekkel és a testnevelés­sel is, az ifjúságért és a testnevelé­sért felelős bizottság élére válasz­tották.- Felkerestük a város tornater­meit, felmértük a lehetőségeket a tö­megsportra, hogy a közeljövőben az egészséges életmód, s a betegsé­gek megelőzése érdekében az ifjú­ság és a lakosság nagy részét be­vonjuk a tömegsportba. Az első ilyen rendezvényre az idén június 20-án kerül sor. A vnb és az efsz díjáért versenyezhetnek majd az érdeklődők a honvédelmi sportversenyeken. Remélhetőleg, ha nem is a győzelemre számítva, de a testedzésért nagy számban érkeznek majd a mozgást kedvelők.- A középiskolás fiatalokkal a SZISZ-szervezet vezetősége ré­vén vagyok kapcsolatban és megkü­lönböztetett figyelemmel kísérem az ifjúsági és pionírház munkáját. A kö­zeljövőben a művelődési otthonban működő fiatalok klubja tevékenysé­gét szeretnénk sokoldalúbbá tenni. Jóllehet a fiatalok részéről nagyobb érdeklődést várnánk, hisz szabad­idejük hasznos kihasználását szol­gálná a klub.- Egy panelházban lakom azok­kal az emberekkel, akik a választó- kerületembe tartoznak. így valameny- nyiüket ismerem, szoros kapcsolat alakult ki köztünk. Az idős emberek­re figyelek a leginkább, hisz ők szo­rulnak a legtöbb segítségre, baráti szóra, társaságra. Valamennyien szem előtt tartjuk a környezet javítá­sát, ezért az épület környékét igye­keztünk mielőbb rendbe tenni. Gyer­mekeinknek játszóteret építettünk, parkosítottunk, rózsavesszőket, cserjéket ültettünk el. A vnb taná­csától egy fűnyírógépet igényeltünk, amit meg is kaptunk. Még azt kell megoldanunk, hogy melyik család mikor öntözze a pázsitot. Lakógyű­léseken természetesen már szó esett arról is, hogy meg kell óvnunk azt, amit létrehoztunk. Ne szemetel­jünk, ne rongáljuk a zöldövezetet, ez közös érdekünk. Szerencsére nagy segítséget kapok Bohács Bélától, a gimnázium tanárától, lakótársunk­tól, aki nemcsak kitűnő pedagógus, hanem aktív, hozzáértő szervező is. Az ő kezdeményezésére tettük az épület alagsorában levő szárítóhe­lyiséget sportolásra, különféle összejövetelekre alkalmassá. Ping­pongasztalt vásároltunk, a sporttal kívánjuk a lakók összetartását nö­velni, a szabadidő kihasználását megoldani. Zsuzsa Modrában a pedagógiai szakközépiskolában érettségizett. 1980-tól Somorján nevelőnő. Erős szálak fűzik a néptánchoz, férjével együtt hét évig a Csalló népművé­szeti csoportban táncolt, és a gyer­mekcsoportot, a Csalit vezette há­rom éven keresztül. Egészségügyi okok miatt le kellett mondania a táncról.- Igen, szerelmese vagyok a táncnak még ma is. Nyitrára (Nitra) a pedagógiai főiskolára készültem, de a felvételi vizsgák egybeestek a gombaszögi (Gombasek) népmű­vészeti találkozóval, és én inkább ez utóbbin való részvételt választottam. Bár kislánykorom óta tanítani sze­rettem volna, nem lett belőlem taní­tónő, de ma már nem is sajnálom. Délutánonként a napköziben köz­vetlenebb kapcsolat alakul ki köztem és a gyerekek között - szabadabb, oldottabb közöttünk a viszony. Őket nevelem a népművészet szereteté- re. Táncokat, népi játékokat tanu­lunk. így akarom továbbadni, to­vábbvinni azt, amit néptáncosként megtanultam. Czingel Zsuzsa ifjúságot nevel sporttal, tánccal, játékkal. És érzé­kenyen reagál a közélet eseményei­re. Segíteni akar. S hogy még job­ban eligazodjon társadalmi életünk­ben, tanul, olvas, tapasztalatokat szerez. Van hol, van kitől: az iskolai pártalapszervezet pénztárosa, a Csemadok, a Nőszövetség, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szö­vetség aktív tagja. És férjétől, édes­anyjától is megkapja a megértést, a támogatást, segítséget, ha épp elszólítja kislánya mellől, családja köréből a kötelesség. Zsuzsa örül is, hogy választói bizalmából édesapja nyomdokaiba léphetett, az embere­kért tevékenykedhet. TALLÓSI BÉLA zetése letöltése után visszakerült Kazányba, de az egyetemre nem vették vissza, külföldre sem enged­ték ki. A helyi illegális forradalmi csoportokban Marx és Plehanov munkáit tanulmányozta és magya­rázta. Különösen Marx föművével, ,,A tőké“-vel foglalkozott behatóan, s tagja lett a helyi marxista csoport­nak. Az újabb letartóztatást csak azzal kerülte el, hogy még a csoport rendőrségi szétverése előtt a csa­láddal együtt elköltözött Kazányból. Új lakóhelye Szamara, a narodnyi- kok egyik központja volt, de Lenin itt is a marxizmus szószólója volt, he­ves vitákban szállt szembe a tévely­gőkkel. Marx és Engels műveit né­metül és franciául olvasta, s lefordí­totta oroszra a Kommunista Kiált­ványt. Érdekelte a gubernium gaz­dasága, különösen a paraszti gaz­daságok helyzete és lehetőségei foglalkoztatták. Sokat tanult és szer­vezett, s közben azon dolgozott, hogyan folytathatná tovább egyete­mi tanulmányait, ami csak többszöri elutasítás után sikerült. A jogi diplo­máját önálló tanulással 1891-ben kitüntetéssel szerezte meg. Másfél év alatt tette le a vizsgákat a négyé­ves tananyagból. Neve a következő évtől már szerepelt a helyi ügyvédek lajstromában. 1893-ban telepedett le^véglegesen Pétervárott. A 23 éves fiatal jogász a város­ban működő marxista csoportok egyesítését tűzte ki céljául, amit csak a narodnyikok befolyásának megtörésével érhetett el. Elméleti harcot indított ellenük s bebizonyí­totta, hogy a kapitalizmus Oroszor­szágban is törvényszerű jelenség. Elismerte progresszivitását, s ugyanakkor felfedte súlyos ellent­mondásait a munkásság egyre nö­vekvő nyomorát és jogtalanságát. Terve 1895-ben a „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására" megszervezésével valósult meg. A szervezet rövid időn belül több jelentős tömegmegmozdulást és sztrájkot szervezett, s így gyorsan felhívta magára a cári rendőrség figyelmét. Lenint letartóztatták és 14 hónapos bebörtönzés után három évre a szibériai Susenszkoje faluba száműzték. A száműzetés sivárságában sem hagyta el magát, megfeszített erővel dolgozott, tanult. Ebben az elzárt­ságban - amit a következő év máju­sától megosztott vele élettársa és munkatársa N. K. Krupszkaja - érle­lődött meg benne egy forradalmi proletárpárt megalakításának terve. Nem dolgozott elszigetelve. Kiterjedt levelezés révén pontos ismeretekkel rendelkezett a szociáldemokrata mozgalom helyzetéről. Aránylag rö­vid időn belül felvette a kapcsolatot a többi szibériai száműzöttel és si­került kapcsolatba kerülnie az egyik külföldön dolgozó orosz forradalmi szervezettel. Gyors egymásutánban jelentek meg alapvető elméleti cikkei és munkái. Itt fejezte be alapvető, napjaink­ban is időszerű. A kapitalizmus fejlő­dése Oroszországban című munká­ját, amelyben feltárta a parasztság rétegeződésének, a belső piac kia­lakulásának folyamatát, és a marxi újratermelési elmélet továbbfejlesz­tésével bebizonyította a termelőesz­közök fejlesztésének szükséges­ségét. Lenin sokat foglalkozott az orosz- országi szociáldemokraták feladata­ival. Ezek összegezését jelenti az 1898-ban Genfben megjelent bro­súrája, amelyben megfogalmazta az oroszországi szociáldemokrácia programját és taktikáját. A szociál­demokraták 1898-ban Minszkben megtartott I. kongresszusa után ki­dolgozta egy rendszeresen megjele­nő politikai napilap koncepcióját. Ek­korra már letelt a száműzetése is. Lenin tudta, hogy a cári Oroszor­szágban nem dolgozhat tovább, nem vehet részt közvetlenül a terve­zett új forradalmi munkáspárt szer­vezeteinek kiépítésében. Ezért most önként vállalta a száműzetést, 1900 júliusának utolsó napjaiban elhagyta hazáját és külföldre utazott. A susenszkói száműzetésében megkezdett pártszervezést és ideo­lógiai munkát külföldön is folytatta. A forradalmi pártról, mint a proletari­átus vezető erejéről szóló marxista tanítás továbbfejlesztése hosszú évek után a nagy októberi szocialis­ta forradalom győzelmében bizo­nyította történelemformáló erejét. VADKERTY KATALIN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents