Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-26 / 120. szám, kedd

Ének az éjben A szlovákiai magyar irodalom (1939-1945) antológiája A tragikus 1938-es esztendő megszakította a csehszlovákiai ma­gyarság szellemiségének fejlődését. Az új helyzet - a jobboldali ellenzéki fejlődését. Az új helyzet - ^ jobbol­dali ellenzéki párt képviselői révén - nemcsak a „szlovenszkói szel­lem“ küldetéses szerepét kezdte ki (behódolva a magyarországi nacio­nalista politikának), hanem az ún. szlovák államban kilátástalan hely­zetet teremtett a jobbára szórvánnyá váló magyar kisebbség számára. Ezért a csehszlovákiai magyar irodalom második korszakában (1938-1945 között), a Tiso-féle fa­siszta szlovák államban érdemleges magyar irodalmi tevékenységről nem beszélhetünk. A fasiszta ható­ságok több írót bebörtönöztek, kon­centrációs táborba hurcoltak, ezért lényegében csak néhány füzet (Ás- guthy Erzsébet, L. Kiss Ibolya, Sza- latnai Rezső stb.) jelentette a cseh­szlovákiai magyar irodalom folyto­nosságát, továbbá egy költői antoló­gia 1940-ben, valamint a szlovákiai magyar szellemiség javára értékes munkát végző Magyar Album né­hány kötete. A bibliográfia tanúsága szerint 1939 és 1945 között mintegy harminc magyar szépirodalmi kiad­vány és negyvenöt egyéb publikáció jelent meg. A lényegében polgári irodalmi kezdeményezések mente­sek voltak az „ordas“ eszméktől és nacionalista ideológiától. Ezek az írások, alkotások a „szellem misszi­óját“ vállalták, a polgári humanista elveket hangoztatták, olyan korban, amikor ezek az eszmék a fennálló rezsim szempontjából nemkívánato­sak voltak. Ez a szemlélet jellemezte a magyar kisebbségi időszaki sajtó­termékeket is, azzal a különbséggel, hogy a lapok, folyóiratok száma (a polgári köztársaságbeli állapotokhoz viszonyítva) hihetetlenül összezsu­gorodott. Míg a korábbi korszakban tucatjával jelentek meg magyar lá­pok és folyóiratok, a szlovák állam idején kezdetben két napilap (Új Hí­rek, Esti Újság) és néhány hetilap, 1941 decemberétől pedig (a Magyar Párt kiadásában) egy napilap (Ma­gyar Hírlap) jelent meg és egy (ko­rábban keresztényszocialista) heti­lap (Magyar Néplap) felújítására ke­rült sor. Az a tény, hogy a „plébános köztársaság“ nem szánta el magát egy fasiszta magyar párt megalakí­tására (vállalkozó bizonyára akadt volna), lényegében segítette, hogy a nemzeti kisebbség szellemiségé­ben a humanista eszmék megőrződ­jenek. A magyarországi nyilas hata­lomátvételt követően (miután a ha­zai magyar sajtó 1944 végén be­szüntette tevékenységét) a fasiszta hatóságok támogatásával néhány hétig megjelentettek ugyan egy fa­sisztabarát lapot, ennek azonban a csehszlovákiai magyar szellemi élet képviselői között nem volt szá­mottevő hatása. Az elmondottak alapján a közel­múltban megjelent Ének az éjben című antológia hasznos és értékes vállalkozásnak tekinthető. Elsősor­ban azért, mert a csehszlvákiai ma­gyar irodalom jóformán ismeretlen korszakából ad ízelítőt. A Madách Kiadó gondozásában, a Csehszlo­vákiai Magyar írók sorozatban meg­jelent kötet Turczel Lajos avatott válogatásában a korszak legjobb al­kotásait kínálja az olvasónak. Neves irodalomtudósunk rangos tanulmá­nya vezeti be a kötetet, melyben tömör, ám sokrétű összefoglalást ol­vashatunk a korabeli állapotokról. Turczel Lajos nemcsak a korban segít eligazodni, hanem politikai ta­pintattal szól olyan kérdésekről is, melyekről eddig csak elvétve történt említés. Árnyaltan és tárgyilagosan ír a Magyar Párt „passzív ellenzéki­ségének“ okairól, beleértve a ma­gyarországi kormánykörökkel való kapcsolatát is. Közművelődés, nép­művelés, sajtó, képző-, szín- és ze­neművészet, tudomány és publicisz­tika, valamint a sportélet kérdéseiről is, említést tesz a szerző. Az irodal­mi élet szervezésében kiemelten említi a bratislavai Toldy Kör szere­pét, valamint a nyitrai#(Nitra) Híd tevékenységét. A tanulmány emlí­tést tesz azokról az irodalmi vagy művelődéstörténeti stb. kiadványok­ról, melyek a kisebbségi kultúra és irodalom számára a folytonosság je­leiként értékelhetők. Az ismert biblio­gráfia feldolgozások (dr. Anton Du- bay, Bratislava 1948) mellett a ma­gyarországi kiadásban megjelent műveket is feltünteti, s minden ko­rábbinál teljesebb képet ad a Toldy Kör ilyen irányú tevékenységéről. A megjelenő kötetekről szólva azon­ban - az aránytévesztés elkerülése végett - meg kell említenünk azt is, hogy a kiadványok jelentős része néhány oldalas füzetecske volt (Györy Dezső: Emberi hang, Ás- guthy Erzsébet: Sohasem volt anyám, Szlovákiai magyar költők kis antológiája, Szalatnai Rezső: Juhász Gyula Szakolcán, Wimberger Anna: Útközben stb. 16-30 oldal volt). A számbelileg és oldalterjedelemben is szerény kiadványok néma tanúi voltak eddig egy, a ma már történe­lemmé vált kornak, s egyben bizo­nyosságai a csehszlovákiai magyar irodalom folytonosságának. Az esz­tétikai szint-tartás tényét azonban csak a legjobb művek és főleg már ismert szerzők esetében fogadhatjuk el, akik helyüket és irodalmi rangjukat már korábban kivívták a kisebbségi irodalomban. Turczel Lajosé az ér­dem, hogy tanulmányában a legátfo­góbb (bár mindenképpen bővíthető és szemléleti szempontból is újrafo­galmazható) képet adott erről a kor­szakról. Az antológia szépirodalmi anya­gát az összeállító két fejezetben (el­beszélések és versek) mutatják be. A harmadik fejezetbe (Esszék, hely­zetképek) jobbára tanulmányokat, cikkeket sorolt. A prózaírók között Asguthy Erzsébet, Egri Viktor, Jankó Zoltán, L. Kiss Ibolya, Páll Miklós és Pozsonyi Anna írásaival találkozha­tunk, közülük Egri Viktor, Ásguthy Erzsébet és L. Kiss Ibolya elbeszélé­se (regényrészlete) a kiforrottabb. A költők közül Györy Dezső (Emberi hang címú poémája) viszi el a pál­mát, kellemes színfoltot jelentenek azonban Pozsonyi Anna és Szenes Erzsi versei. Ásguthy Erzsébet ver­sei is (különösen az epigramma tö­mörségű Verd agyon Ábelt! és a Tűzkő ciműek) értékes kordoku­mentumok. Az Esszék, helyzetképek fejezet­ben az elnémított Fábry Zoltántól közölt Palackposta című előszó mel­lett szívesen láttuk volna az 1940 végén (a Magyar Hírlap főszerkesz­tője, Somos Elemér kérésére) írt Egy ember megszólal című írását, vagy még inkább az Élő hagyomány címűt, melynek közlését (álnéven) a cenzúra 1941 decemberében megakadályozta. Szalatnai Rezső Babits Mihályt idéző tanulmányának erejét kétségtelenül a Húsvét előtt címú költemény, a „legyen vége már“ gondolata erősítette, ide kí­vánkozott volna azonban a Nemzet nem azonos, vagy a Vízállásjelentés című tárcája. Az Ének az éjben című kötet hiánypótlóan egészíti ki azokat az antológiákat, melyek a csehszlová­kiai magyar irodalom múltjáról vagy félmúltjáról tájékoztatnak, végig ve­zetve bennünket közel hetvenéves történelmünkön. FÓNOD ZOLTÁN Fesztiválelőzetes Újdonságok az idei Bratislavai Lírán Ha orgonavirágzás, akkor Líra - hirdethetnék a szervezők, hiszen most is menetrendszerűen jön a bratislavai táncdalfesztivál: a se­regszemle holnap nyílik meg a Szakszervezetek Házának nagy­termében. Vajon mit ígér? Nos, újdonságokat mindenképp, s a rendezők szeretnék remélni, hogy új minőséget is. Erre törekedve módosították a fesztivál forgató- könyvét - a dalok kiválasztásától kezdve egészen a zsűrizésig (amely nyilvános lesz). Bizony, a múltban sok bírálat érte a Lírát, de a tavalyi verseny már jelezte, hogy új szelek fújdogálnak a fesztivál vidékén. La­dislav Ondriš, a Slovkoncert köz­ponti igazgatója, a fesztiválbizottság Gágyor Aliz felvétele elnöke és Pavol Hammel, a fesztivál fődramaturgja az előzetes sajtótájé­koztatón mégis azt panaszolta, hogy még mindig nem sikerült „lázba hozni“ sem a szlovák főváros lako­sait, sem a rádiót, a televíziót pedig pláne nem. Az előkészítő válogatás­ban sokkal nagyobb szerepet játsz­hatna a két „médium", többek kö­zött a pályázó dalok bemutatásával, s így a közönségnek is szava lehet­ne abban, melyik dal szerepel a fesztiválon. De hát ez még csak álom, akárcsak a - szintén előzetes - áruházi, netán utcai videobemu- tatók. S ha már a jövőre vonatkozó tervekről ejtettünk szót, a szervezők még mindig keresik a legmegfele­lőbb lebonyolítási formát, s azt is fontolgatják, hogy a hazai versenyt „áthelyezik“ Banská Bystricába, a „Besztercei Harangok" fesztivál kereteibe. A győztes dalok ezután vennének részt magán a Lírán, amely csak nemzetközi verseny len­ne. Ám lehet, hogy az idei rendszer beválik, s akkor ez marad meg. Még mielőtt áttérnénk a háromna­posra redukált program ismertetésé­re, el kell mondani, hogy a kiválasz­tott hazai dalok nem tükrözik teljes skálájában a csehszlovák popzenei életet, ugyanis sok „menő“ énekes és együttes „távol tartotta magát“ az előzetes válogatástól: ki-ki külön­böző okokra - fáradtságra, ihlet­hiányra, más elfoglaltságra stb. - hi­vatkozva. Az említett sajtóértekezle­ten a szervezők nem is titkolták emiatti fájdalmukat, mégis külön hangsúlyozták, hogy a válogatásnál ennek ellenére megszigorították a mércét (úgyhogy pl. a hazai dalok közül csak kilenc felelt meg a szintnek). A program a következő lesz. Má­jus 27-én, szerdán ^<erül sorra a nemzetközi, s 28-án a hazai ver­seny, majd 29-én a győztes dalok ismét elhangzanak e§y gálaműsor keretében. Első este láthatja a kö­zönség többek között a magyar Pos- tásy Júliát, az olasz Milk and Coffee együttest, az NSZK-beli Nicole-t, a Szovjetuniót ketten is képviselik (az üzbég Murát Tasmatov és a lett Lajma Vajkule), akárcsak Csehszlo­vákiát (Dalibor Janda és Vašo Pa- tejdl.) Debütál a Lírán az Egyesült Államok (Chi Chi együttes), Tö­rökország (F. M együttes) és Vene­zuela (Manuel Franjo). A nap sláge­re - persze versenyen kívül - a szü­net utáni koncert lesz: igen, jön a Modern Talking (pontosabban Thomas Anders személyében an­nak csak a fele). A hazai versenyben Heidi Jankú, Petr Kotvald, Robo Grigorov, Vašo Patejdl és mások vesznek részt, s az est vendége lesz az osztrák SATU együttes, a cseh Prototyp és a már említett Milk and Coffee. A gá­lanapon a szovjet A vtograf együttes lép fel, majd Peter Lipának, Peter Nagynak és Marie Rottrovának tap­solhat a közönség. Természetesen az idén is meg­tartják a Poetikus Lírát („S“ stúdió, május 27. és 28.) és a Fiatalok koncertjét (Amfiteátrum, május 27.). A fesztivál újdonságai közé tartoz­nak még az előzetes koncertek, amelyek az elmúlt napokban zajlot­tak le a Szakszervezetek Házában. Végül még egy információ: a bra­tislavai televízió még aznap közvetíti* a versenydalokat, igaz, késő este, féltizenegy tájban, felvételről; a rádió a Hviezda adón, egyenesben sugá­rozza az egész versenyt. P. G. NYÁRI FILMSZEMLE Jelenet a Szarvashalál című cseh filmből nek főszerepét Rudolf Hrušinský játssza. Egy család hányattatásai állnak a Tűnjünk, már jön című szlo­vák film középpontjában is. Dušan Rapoš komédiája egy kisemberrel foglalkozik, aki önkényesen oldja meg családjának súlyos lakáshely­zetét: a közfalat lebontva, befészkeli magát szomszédjához, a neves va­rázslóhoz, s ezzel nemcsak életterét tágítja ki, hanem belecsöppen egy sajátságos világba is. Zenés vígjá­ték a Vétkes kis férjem, mely arra vállalkozik, hogy megvizsgálja a diákházasságok válságának, okait és következményeit. Václav Matéjka alkotásának hősei tudományos pá­lyára készülnek, elképzeléseiket azonban módosítja születendő gyer­mekük. Érettek-e fogadására, képe- sek-e egyensúlyt teremteni ambíció­ik és családi igényeik között? Ezekre a kérdésekre is megpróbál választ adni az alkotó humoros, könnyed hangvételű filmjében, Petra Janű dalainak kíséretében. Robert Louis Stevensonnak, a ka­landregény egyik legnagyobb mes­terének müve alapján készült a Dok­tor Jekyll és Mr. Hyde; a krimi és a lélektani film keveréke ez a mű egy ember két énjéről, melyben a jó és a rossz állandó küzdelmet vív. Az érdekes, eredeti ötletű regényt Alek­szandr Orlov alkalmazta filmre, In- nokentyij Szmoktunovszkij\a\ a cím­szerepben. Idilli, csodálatos csen­des-óceáni tájakon játszódik a Ve­szélyes őrjárat cselekménye; egy amerikai flotta tart itt hadgyakorlatot, manővereit egy szovjet egység fi­gyeli. Aztán váratlan akció kezdődik; CIA-ügynökök veszélyes provoká­cióra készülnek: egy utasszállító ha­jót akarnak elsüllyeszteni, hogy a merényletet a szovjet flottára fog­hassák. A számításokba azonban hiba csúszik, a titkos rakéta célt téveszt... Az események ezután a kalandfilmek és politikai krimik szabályai szerint peregnek: gyilkos­ságok, hajtóvadászat, rajtaütés. Mi­hail Tumanisvilli müve az izgalma kalandok és kommandóakciók során túl határozott figyelmeztetés is - amint arra a Szovjetszkaja Kultura rámutatott -: lám, milyen véletlenen múlik az a bizonyos „lenni vagy nem lenni!“ Kellemes, élveztető krimikomédia Az elvarázsolt dollár, ötvös Csöpi rendőrnyomozó kalandjainak har­madik darabja. Bujtor István A po­gány Madonna és a Csak semmi pánik... után ismét szokott formáját nyújtja, ezúttal kisstílű dollárhamisí­tók után nyomozva. A művész nem­csak Piedone legjobb magyar köve­tőjének szerepét alakítja a rá jellem­ző lendületességgel, hanem a forga­verly Hills-i zsaru, melynek főszere­pét Eddie Murphy alakítja, akinek már a nevetése is fogalommá vált. A színes bőrű, harsány nevetésű sztár most látható filmjével, 1985- ben, az Egyesült Államokban el­nyerte „a legnagyobb kasszasikert hozójának" címét. A kiváló ifjú komi­kus Martin Brest produkciójában rendőrt alakít, aki felkerekedik, hogy nyakon csípje barátjának gyilkosát és leszámoljon fele. Bo Widerberg svéd rendező neve elég jól cseng ahhoz, hogy A mallorcai ember címú krimijét érdeklődéssel fogadja a né­ző. Bár bűnügyi történet ez a filmje, politikailag azonban egyértelmű vádirat a svéd társadalom vezetése ellen. Az alkotásban egy ragyogó karrier előtt álló titkosrendőr hajt végre bankrablást, majd több gyil­kosságot is, s habár az erkölcsren­dészet két ügyes nyomozója hamar leleplezi tettét, a rendőrség vezetői gyorsan leállítják a nyomozást. Nem is tehetnek másként: hiszen a rabló- gyilkos legfőbb pártfogója az igaz­ságügyminiszter, aki hamis alibit igazol védencének. Fények. Tapsok. Sikerek. Meló­diák. Metropolisok. Egy mesés karri­er művészi állomásai. A Tatárjárás, A cigányprímás, a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő és a többi daljáték diadalmenete. Egy kiváló zeneszer­ző regényes élete, pályájának ese­ménykrónikája. Ez, ennyi a magyar -szovjet koprodukcióban készült Az élet muzsikája, mely Kálmán Imré­ről, az operett királyáról szól. Gaz­dag kiállítású, látványos, mozgal­mas alkotás Palásthy György filmje, az operettvilághoz illő képekkel, a jól ismert és kedvelt dallamokkal, nép­szerű színészekkel és énekesekkel, köztük a zeneszerzőt megjelenítő Huszti Péterrel. Egy 13. századi le­genda - Isabeau d'Anjou és Étienne Navarre szerelméről - ihlette Ri­chard Donner amerikai rendezőt a Sőlyomlady című látványos, kosz­tümös kalandfilm elkészítésére. Ezt a középkori balladát egy serdületlen fiú szemével láttatja az alkotó; a fiú naivitása és ártatlansága alkalmat ad a rendezőnek arra, hogy a miszti­cizmust a középkori mitológiával öt­vözze. Két felújítás is szerepel a film­szemle műsorán: Sergio Leone „spagetti“ westernje, a Volt egyszer egy Vadnyugat, Henry Fonda, Char­les Bronson és Claudia Cardinale felejthetetlen alakításával, Ennio Morricone emlékezetes zenéjével, valamint Philippe de Broca kaland­filmje, A hongkongi férfi, a címsze­repben Jean Paul Belmondóval. (tölgyessy) ÚJ szú 4 1987. V. 2( t Egy híján húsz játékfilm vár be­mutatásra a csütörtökön kezdődő és június végéig tartó nyári filmszem­lén, melynek műsora jobbára köny- nyed szórakozást, kikapcsolódást ígérő mozidarabokat kínál. Olyan al­kotásokat, melyeknek a humor, ka­land, romantika, izgalom és látvány kedvelői örülnek majd, kevésbé azok, akik egy filmtől ennél többet is várnak. Már ezért is érdemel megkülön­böztetett figyelmet Karéi Kachyňa legújabb munkája, a Szarvashalál. Története egy zsidó családról szól; derűsen, tréfával, élcelődéssel és jóízű nevetéssel telnek napjaik, me­lyek a második világháború árnyé­kában azonban váratlanul fájdalma­san szürkévé, kínzó-gyötrelmessé válnak. Szelíd humor és enyhe szo­morúság keveredik a filmben, mely­tókönyv megírására és a rendezés irányítására is vállalkozott. Kis- és nagystílű szélhámosok, hamiskár­tyások és csalók világába vezeti a nézőt Sylwester Checinski lengyel rendező A nagy játékos című filmjé­ben. Tragikus sorsú hősében - Jan Nowicki remek alakításában - az alkotó az emberi jellem eltorzulását rajzolja meg. Rendőrtisztviselő a fő­hőse Claude Zidi vígjátékának, a Zsaroló zsarunak. Nyomozója kor­rupt, csalafintaságnak sincs híján, s ahhoz is ért, hogyan hagyjon futni bűnözőket, akik hatalmas „dohá­nyokat“ szurkolnak le hálából a sze­müket behunyó rendőröknek. Mel­lette a még romlatlan, jámbor, naiv kezdő nyomozó is hamar rossz útra tér, s még mesterén is túltesz. A fő­szerepet a kiváló Philippe Noiret játssza. Fergeteges vígjáték A Be­Humor, kaland, látványosság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents