Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-26 / 120. szám, kedd

A politikai akaraton múlik Gennagyij Geraszimov interjúja a csúcstalálkozó esélyeiről Az elmúlt napokban csehszlovákiai látogatáson tartózkodott Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium információs főosztályának veze­tője. Ebből az alkalomból nyilatkozatot adott a Rudé právo munkatársának, Dušan Rovenskýnak. Kiváló forradalmár jubileuma Kádár János elvtárs 75 éves E gy egész nemzedék nőtt fel, amely csak közvetve tudja, hogy a mai magyar valóság az 1956-os ellenforradalom véres zűrzavara fölötti győzelemmel nyerte el sajátos arculatát. Ez a győzelem a magyar dolgozók számára úgyszólván az új időszámítás kezdetét jelentette. A szocializmus eszméinek győzelmeit és kudarcait Magyarországon azelőtt mindig a szélsőségek jellemezték. Az első magyar szocialista forradalom leverése a horthysta tiszti kommandók rendkívüli kegyetlen­ségét hozta és az országra jóval Hitler előtt rányomta a fasiszta elnyomás bélyegét. Magyarország szovjet hadsereg általi felszabadítása a fejlődés új szakaszát nyitotta meg. Ám a rémuralomra való reagálás sem volt mentes a szélsőségektől. Az ötvenes évek deformációi Magyarországon élesebbek és keményebbek voltak, mint számos más országban. A nem megfelelő eszközök megbontották a szocialista építés folyamatosságát és hozzájárultak ahhoz, hogy az események az 1956-os ellenforrada­lomba torkollottak. Akkor, a magyar nép legkeményebb próbáinak idején, a magyar kommunisták egészséges magva körül létrejött egy csoport, melynek egyetlen célja volt: megállítani az ellenforradalmi őrületet és megmenteni a szocialista forradalom ügyét. Akkor alakult meg a Magyar Szocialista Munkáspárt, amelynek vezető személyisége Kádár János elvtárs volt és az ma is. A szocialista forradalom megóvása szükségessé tette, hogy a kialakult helyzetre másként kell reagálni és fel kell hagyni a szélsőséges módszerekkel, amelyek nem váltak be. Természetesen a fegyveres harc, a legmegbízhatóbb szövetséges, a Szovjetunió segítsége és a fegyveres akciókra adott határozott válasz csak kiindulópont volt, az ellenforrada­lom leverésének elengedhetetlen eszköze. Ebben a helyzetben a szocia­lista forradalom győzelmét csak vonzó, emberi, az emberek vágyait kifejező és a tömegek által támogatott távlatok biztosíthatták. És ezt a magyar kommunisták megújított pártjának új vezetősége dolgozta ki. A realizmus, a nyíltság, az őszinteség a konszolidációs folyamat fő eszközeivé váltak, s a szocialista társadalom fejlődését mindmáig jellemzik. Kádár János elvtárs személyisége számos jellemző vonást hagyott ezen az időszakon. Kádár János elvtárs eredeti foglalkozása műszerész, sokáig élt és dolgozott Angyalföldön, Budapest tipikus munkásnegyedében, amely ma a magyar főváros XIII. kerülete. 1929-ben kapcsolódott be a munkás- mozgalomba és főleg ifjúsági szervezetekben tevékenykedett. A kommu­nista pártnak 1931-ben lett a tagja, részt vett a forradalmi munkásság harcaiban és ezért többször is bebörtönözték. 1942-ben a párt illegális központi bizottságának tagja, egy évvel később titkára lett. 1944-ben bebörtönözték, de néhány hónap múltán megszökött és bekapcsolódott az illegális ellenállásba. A felszabadulás után jelentős tisztségeket látott el, a budapesti rendőrség parancsnoka, a párt főtitkárának helyettese, majd belügyminiszter volt. Koholt vádak alapján 1951-ben vetették börtönbe. Miután rehabilitálták, 1953-ban a Pest megyei pártbizottság első titkára lett, a központi vezetőség tagjává, majd titkárává választották. 1956 novemberében ő lett a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, és az MSZMP KB első titkára, s később főtitkára. A továbbiakban államiniszteri tisztséget látott el, s mindmáig az MSZMP főtitkára. Kádár János elvtárs olyan emberként él a magyar nép tudatában, aki ki tudja fejezni az emberek legsajátabb vágyait és meg tudja találni a megvalósításukhoz szükséges elvi megoldásokat. M agyarország fejlődésének jelenlegi szakasza sem mentes a prob­lémáktól. A törekvések előterében áll a munkatermelékenység, a minőség, a hatékonyság növelése, az intenzív fejlődésre való átállás számos problémájának a megoldása. A szocialista építés évtizedei és főleg az 1956 utáni új szakasz gazdag tapasztalatokat kínál, amelyek kihasználásával ezeket a nem könnyű feladatokat realista, nyílt és őszinte hozzáállással teljesíteni lehet. Ez a hozzáállás a legnehezebb helyzetekben bevált és a szocialista demokrácia fejlesztése, az irányítás és az érdekeltség új formáinak keresése során beválik ma is. VILCSEK GÉZA Magas szovjet kitüntetés Kádár Jánosnak Arra a kérdésre, hogy mi a jellem­ző az amerikai álláspontra a genfi tárgyalások jelenlegi szakaszában, egyáltalán van-e mód pozitív ered­mények elérésére, Geraszimov töb­bek között hangsúlyozta, a közepes hatótávolságú rakétákról szóló tár­gyalások valóban közel vannak be­fejezésükhöz. Mindkét fél politikai akarata esetén a tárgyalásokat gyorsan be lehetne fejezni. A Szov­jetunió kész nagyon messzire men­ni, hogy eloszlassa az amerikai ag­gályokat. Természetesen, figyelem­be kell venni, hogy kitartunk a köl­csönösség elve mellett, s biztosíté­kokat szeretnénk arra nézve, hogy az amerikai fél megtartja ezt a meg­állapodást. A helyzet azonban itt bonyolódik, az USA itt arról beszél, hogy szövetségeseivel kell konzul­tálnia. Azt is mondja, hogy nem akar nyomást gyakorolni szövetségesei­re, a szövetségesek viszont azt han­goztatják, nem akarják elsietni a dol­got, a kérdéseket meg kell vizsgálni­uk. Ez az álláspont enyhén szólva csodálkozást vált ki, mivel a szov­jet javaslat ugyanazt jelenti, amit a nyugati fél néhány évvel ezelőtt terjesztett elő mondotta a szovjet külügyi szóvivő. Geraszimov kitért arra, hogy (ČSTK) - A fidzsi-szigeteki mela- néz törzsek vezetői tegnap tanács­kozásra ültek össze, hogy megvitas­sák az ország alkotmányának mó­dosítását. Az összlakosság 44 szá­zalékát jelentő melanézok olyan vál­toztatásokat követelnek, amelyek biztosítanák számukra a kormány­zást, bár a szigeteken a lakosság felét bevándorló indiaiak alkotják. A katonai hatalomátvétel után ti­zenegy nappal összeülő törzsi veze­tők levelet kívánnak intézni a brit királynőhöz, aki a Fidzsi-szigetek államfője. A levél tartalmáról részle­teket nem hoztak nyilvánosságra. Hétfőn reggel első ízben ült össze az a tanácsadó bizottság, amelyet a szigetek fökormányzója múlt pén­teken hozott létre. A bizottságban túlnyomórészt az őslakosság képvi­selői kaptak helyet, köztük Sitiveni Rabuka alezredes, a puccs vezetó- je.Timoci Savadra, a megdöntött kormány elnöke nem volt hajlandó “ részt venni' a bizottsági ülésen, bár arra meghívták. Az országban élő indiai többség erőszakmentes el­lenállási kampányt kíván indítani a Bavadra-kormány visszaállítása érdekében. Londonban Natvar Singh indiai a nyugati szövetségesek táborában megoszlanak a vélemények, nem alakult ki közös álláspont, s ez ter­mészetesen megnehezíti, hogy a genfi tárgyalások megállapodásba torkolljanak. Természetesen, figye­lembe kell venni az amerikai belpoli­tikai helyzetet is, hiszen Reagan megbízatási időszaka a végéhez kö­zeledik, s nyilvánvalóan fel szeretne mutatni valamilyen eredményt. A gazdasági helyzet az országban olyan, hogy azzal nem dicsekedhet, s ezzel együtt egyre terebélyesedik az Irangate-botrány. Ami a külpoliti­kát illeti, a Reagan-kormányzat tá­vozása előtt még valamiféle záróak­kord lehetne a közepes hatótávolsá­gú rakétákról szóló megállapodás. A szovjet-amerikai csúcstalálko­zó lehetőségére vonatkozó kérdésre válaszolva Geraszimov leszögezte, még az idén ősszel létrejöhet az újabb csúcs, ha a két félnek sike­rül megállapodásra jutnia a nukle­áris rakéták ügyében. A szóvivő hangsúlyozta, hogy Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára kész az Egyesült Államokba utazni. Ki­emelte, ha a diplomaták nyáron elégséges előrehaladást érnek el Genfben, várhatóan még az ősz­szel létrejön a találkozó. A szov­külügyi államminszter és Geofrey Howe brit külügyminiszter a Fidzsi- szigeteken kialakult helyzetről foly­tatott tárgyalásokat. Az indiai fél ezeket hasznosaknak és gyümöl- csözőeknek nevezte. Az állammi­niszter Radzsiv Gandhi Margaret Thatchernek szóló üzenetét vitte Londonba. Howe ezzel kapcsolat­ban leszögezte, a brit kormányfő az üzenetet nagyra értékelte és választ küldött az indiai miniszterelnöknek. (ČSTK) - A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány az Afrika napja alkalmából táviratot intézett a konti­nens állam- és kormányfőihez. A távirat leszögezi, a Szovjetunió továbbra is szolidáris az afrikai né­peknek a gyarmatosítás, a fajüldö­zés és az apartheid felszámolásáért vívott harcával és támogatja az afri­kai országok gazdasági önállóságá­nak és nemzeti szuverenitásának megszilárdítását. Ennek az irányvo­nalnak a sikerét csak az afrikai or­szágok és népek egysége biztosít­hatja - hangsúlyozzák a táviratok. A szovjet népnek Afrikában nincse­nek az afrikaiak érdekeitől eltérő jet-amerikai csúcs feltétele azon­ban, hogy megállapodjanak a kö­zepes hatótávolságú rakéták fel­számolásában, s ugyancsak meg­egyezés jöjjön létre a stratégiai támadófegyverek csökkentésé­nek, illetve a „csillagháborúnak“ a kulcskérdéseiben. Mindez ele­gendő alap lenne ahhoz, hogy a legmagasabb szintű találkozó létrejöhessen. Arra a kérdésre, miért az ősszel menne Gorbacsov az Egyesült Álla­mokba, Geraszimov azt válaszolta, akkor lesz az ENSZ közgyűlésének rendes ülésszaka, amelyen nem­csak az országok külügyminiszterei, hanem időnként a legmagasabb rangú képviselői is részt vesznek. Egyébként akkor még elég idő van az amerikai elnökválasztásig, 1988 novemberéig - fűzte hozzá. A szovjet külügyminisztérium in­formációs osztályának munkájáról szólva Gennagyij Geraszimov egye­bek között elmondta, az osztályt egy évvel ezelőtt hozták létre, azt mege­lőzően, nem diplomataként, hanem újságíróként dolgozott. Mielőtt az osztály vezetőjévé nevezték volna ki, a Moszkovszkije novosztyi fő­szerkesztője volt. Az osztály feladata továbbá, hogy állandóan jelen legyen a nemzetközi „információpiacon“. A visszhangok­ból ítélve a „glasznoszty“ politikája sikeres még a nyugati tudósítók kö­rében is. Sok tekintetben megköny- nyítjük a külföldi újságírók munkáját, s úgy vélem, annak a megértését is elősegítjük, hogy mire törekszik a Szovjetunió. Geraszimov elmondta, Moszkvá­ban jelenleg mintegy 430 külföldi tudósító dolgozik, s a velük való mindennapi kapcsolat során köny- nyebb megértetni velük, valójában mit is akar a Szovjetunió. Nem aka­runk sokat - mondotta a szóvivő -, csak annyit, hogy biztosítva legye­nek a belső problémáink megoldá­sához, az átalakításhoz szükséges külső feltételek. Azt akarjuk, hogy minden nemzet békében és nyuga­lomban éljen. érdekei, a Szovjetunió mindig annak híve volt, hogy Afrika váljon atom­fegyver-mentes övezetté. Az Afrikai Egységszervezet meg­alakulásának évfordulójához kötődő afrikai szabadság napja alkalmából számos nemzetközi szervezet és nemzeti felszabadító mozgalom az apartheid elleni harc fokozására szólított fel. Ide Oumaru, az AESZ főtitkára a szervezet megalakulásá­nak 24. évfordulója alkalmából kije­lentette: az egész fekete kontinens legfontosabjb feladata megszabadí­tani Dél-Afnkát és Namíbiát az em­bertelen fajüldöző rezsimtől és le­küzdeni a földrész gazdasági elma­radottságát. (ČSTK) - Az SZKP KB üdvözlő táviratot küldött Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának 75. szüle­tésnapja alkalmából. A távirat hang­súlyozza Kádár János felbecsülhe­tetlen mértékű hozzájárulását a szo­cialista társadalom fejlesztéséhez, tekintélyét a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalomban, s fárad­hatatlan erőfeszítését a forradalmi erők akcióegysége megteremtésé­ben. A kommunisták és a szovjet nép országuk hú barátjaként, követ­kezetes internacionalistaként és a két ország közti együttműködés megszilárdításának szorgalmazója­ként tiszteli a magyar államférfit - áll a táviratban. A legfelsőbb tanács elnöksége Kádár Jánosnak 75. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrendet adományozta. A kitün­tetést a két nép barátságának és sokoldalú együttműködésének fej­lesztéséhez, valamint a béke és szocializmus megszilárdításához való hozzájárulásáért ítélte oda a ju­bilánsnak. N apjainkban már csak az afrikai kontinens déli részén, a Dél-afrikai Köztársaságban tartja ma­gát a fajüldöző rendszer, mint az apartheid utolsó bástyája. A függetlenségüket kivívott, újonnan alakult államok - a nemzetközi elszigetelődés egyre szorosabb gyűrűjét fonva az ország köré mindinkább veszélyez­tetik a belső feszültség következtében amúgy is meg­rendült apartheidrendszer létét és pozícióját. Az erővi­szonyok megváltozása létfontosságúvá teszi a dél­afrikai rendszer számára mind a frontországok, mind a belső ellenzék megfékezését. Ebben a politikai helyzetképben megkülönböztetett figyelem jut Namíbiának, az egykori Délnyugat-Afriká- nak. A csaknem európányi terület bár ENSZ-gyámság alatt áll, ennek ellenére a Dél-afrikai Köztársaság fajül­döző és gyarmati rendszere törvényellenesen tartomá­nyává hirdette ki s jogellenesen megszállva tartja. Erre a területre is a pretoriai rezsim törvényei érvényesek, sót, az itteni apartheid még agresszívabb, magával a dél-afrikai néppel szemben alkalmazottnál. Namíbia tulajdonképpen a Dél-afrikai Köztársaság „élő kísérleti laboratóriuma“, hiszen a fehérekből álló parlamentje által jóváhagyott megtorló, a fajüldözés és elkülönítés elméletéből kiinduló törvényeit először itt próbálják ki, s csak ezek után vezetik őket be a Dél-afrikai Köztársa­ságban is. Az ENSZ megalakulása óta foglalkozik Namíbia kérdésével. A húsz évvel ezelőtt létrehozott testületnek, az ENSZ Namíbia-tanácsának a közelmúltban Luandá­ban tartott rendkívüli ülésén újból napirendre került az ENSZ 435. számú határozata, mely Namíbia független­ségét és az ,,egy ember, egy szavazat“ elvét irányozza elő. Ezt azonban a világszervezet több más hasonló döntésével együtt a dél-afrikaiak figyelmen kívül hagy­ják. Tehetik mindezt elsősorban azért, mert az egyes nyugati nagyhatalmak, főleg az Egyesült Államok támo­gatását élvezik. kormányzó Nemzeti Párt győzött, s bizonyos, hogy a közeljövőben nem várható lényeges változás Pretoria politikájában. Az apartheid alapjai és fő összetevői továbbra is érintetlenek maradnak. Pretoria az utóbbi időben egyre inkább diplomáciai manőverekkel próbálja kendőzni agresszív politikáját: ebben a „csomagolás­ban" tálalja a „független“ Namíbiának készített alkot­mányt is - mely az előző elutasított javaslatokhoz hasonlóan eltorzítja a 435. számú ENSZ-határozat szel­lemét. A fajüldöző rezsim abban reménykedik, hogy a névleges függetlenség megadásával, egy bábrezsim létrehozásával sikerül megtévesztenie a szankciók al­kalmazását követelő nemzetközi erőket, s ily módon továbbra is felhasználhatja Namíbiát céljai érdekében. Nem utolsó szempont, hogy az ország területe stratégia­ilag is fontos. A Dél-afrikai Köztársaság Namíbiában levő támaszpontjai kitűnő ugródeszkaként szolgálnak a környező országokban végrehajtott felforgató tevé­kenységhez, belügyeikbe való beavatkozáshoz. A Bot- ha-rendszer Namíbiából indít közvetlen támadásokat Angola ellen, s támogathatja az ottani ellenforradalmi bandákat, a Jonas Sawimbi vezette UNITA szervezetet is. Sót, mi több, Pretoria még mindig nem adta fel azt a tervét, hogy ütközóövezetet hozzon létre Namíbia és Angola között, s ily módon egyszerre védelmezze az UNITA-t és támadhasson Angola valamint Zambia ellen. Pretoria agresszivitása miatt súlyossá vált a szom­szédos országok politikai és katonai helyzete. A Botha- rezsim a fegyverekre támaszkodva bástyázza körül magát s fajvédő rendszerét, s a belső gondok ellensú­lyozására megpróbál kifelé erősnek mutatkozni. Korsze­rű hadserege ellenére azonban egyre erősödik a fegyve­res felszabadító harc. Ennek irányítója Namíbiában a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO, melyet az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet (AESZ), a namí- biai nép egyedüli törvényes képviselőjeként isniSer el. A legbefolyásosabb politikai szervezetté fejlődött, s szo­ros együttműködésben dél-afrikai testvérszervezetével, az ANC-vel (az Afrikai Nemzeti Kongresszussal), a népi kormány létrejöttéért harcol: nem a fehérek, hanem a megszállás és a faji megkülönböztetés ellen. A z Egyesült Államok szövetségesének nevezi Pre­toriát, mely „agresszív szomszédai vétlen áldo­zatául esik“. A múlt csütörtökön az amerikai szenátus betiltott mindennemű gazdasági segítséget azoknak a dél-afrikai államoknak, amelyek támogatják a fajüldö­ző rendszer elleni nemzeti felszabadító harcot. A föld másik pontján pedig az ENSZ Namibia-tanácsa felhívást intézett a világ közvéleményéhez: tegyen határozott lépéseket annak érdekében, hogy Namíbia kivívja füg­getlenségét. A nemzetközi összefogásnak is köszönhe­tően az alapvető emberi jogokért folyó elszánt harc egyre nagyobb eredményeket ér el. Ennek kifejezője volt Afrika napja, amelyre tegnap emlékeztünk, valamint a namíbiai szolidaritási hét is, amelyet május 25-e és 31 - e között tartanak. Ekkor a világ még határozottabban fordul Namíbia felé és nyomatékosan követeli a namíbiai nép jogainak, az ország függetlenségének és szabadsá­gának megadását. FÔNOD MARIANNA Fidzsi-szigetek Az indiai többség a megdöntött kormány visszaállítása mellett Felhívás az apartheid elleni harc fokozására Mivel Washington dél-afrikai pozíciói meggyengülése legveszélyesebb forrásának a frontországok által támo­gatott függetlenségi harcot tartja, különös odafigyeléssel őrködik az apartheidrezsim megőrzésén, s minden lehe­tő anyagi, sőt, katonai lehetőséget megad a független­ségi harc leverése érdekében. Bár a világ haladó közvéleményének nyomására aligha tarthatja magát az az elképzelés, mely eddig megszabta az Egyesült Álla­mok stratégiáját, s elkezdődött egyfajta átértékelés is, a kölcsönös viszonyt illetően a változások csupán „koz­metikai" jellegűeknek minősíthetők. Ezt példázzák a nemrég lezajlott választások is, melyeken az eddig is Namíbia függetlenségéért Több képviselő bírálja Reagan döntését (ČSTK) - Az amerikai Kongresz- szusban éles reagálást váltott ki Reagan elnök azon döntése, hogy a Perzsa-öbölben kiterjeszti a hadi- tengerészet szerepét. Több szená­tor és képviselő meglepetését fejez­te ki afelett, hogy az USA katonai védelmet kíván nyújtani 11 kuvaiti olajszállító hajónak. Arra figyelmez­tetnek, hogy az amerikai zászló alatt közlekedő hajók megnövelhetik az USA és Irán közötti háború veszé­lyét. A kongresszusi képviselők két­ségbevonják annak a döntésnek a helyességét is, hogy az USA több mint egy tucatnyi F 15-ös vadászgé­pet ad el Szaúd-Arábiának. „Az el­nök olyan politikába fog, amelyről nem tudja hová vezethet“ - jelentet­te ki többek között Robert Torricel­li, a képviselóház külügyi bizottsá­gának demokrata párti tagja.

Next

/
Thumbnails
Contents