Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-26 / 120. szám, kedd
A politikai akaraton múlik Gennagyij Geraszimov interjúja a csúcstalálkozó esélyeiről Az elmúlt napokban csehszlovákiai látogatáson tartózkodott Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium információs főosztályának vezetője. Ebből az alkalomból nyilatkozatot adott a Rudé právo munkatársának, Dušan Rovenskýnak. Kiváló forradalmár jubileuma Kádár János elvtárs 75 éves E gy egész nemzedék nőtt fel, amely csak közvetve tudja, hogy a mai magyar valóság az 1956-os ellenforradalom véres zűrzavara fölötti győzelemmel nyerte el sajátos arculatát. Ez a győzelem a magyar dolgozók számára úgyszólván az új időszámítás kezdetét jelentette. A szocializmus eszméinek győzelmeit és kudarcait Magyarországon azelőtt mindig a szélsőségek jellemezték. Az első magyar szocialista forradalom leverése a horthysta tiszti kommandók rendkívüli kegyetlenségét hozta és az országra jóval Hitler előtt rányomta a fasiszta elnyomás bélyegét. Magyarország szovjet hadsereg általi felszabadítása a fejlődés új szakaszát nyitotta meg. Ám a rémuralomra való reagálás sem volt mentes a szélsőségektől. Az ötvenes évek deformációi Magyarországon élesebbek és keményebbek voltak, mint számos más országban. A nem megfelelő eszközök megbontották a szocialista építés folyamatosságát és hozzájárultak ahhoz, hogy az események az 1956-os ellenforradalomba torkollottak. Akkor, a magyar nép legkeményebb próbáinak idején, a magyar kommunisták egészséges magva körül létrejött egy csoport, melynek egyetlen célja volt: megállítani az ellenforradalmi őrületet és megmenteni a szocialista forradalom ügyét. Akkor alakult meg a Magyar Szocialista Munkáspárt, amelynek vezető személyisége Kádár János elvtárs volt és az ma is. A szocialista forradalom megóvása szükségessé tette, hogy a kialakult helyzetre másként kell reagálni és fel kell hagyni a szélsőséges módszerekkel, amelyek nem váltak be. Természetesen a fegyveres harc, a legmegbízhatóbb szövetséges, a Szovjetunió segítsége és a fegyveres akciókra adott határozott válasz csak kiindulópont volt, az ellenforradalom leverésének elengedhetetlen eszköze. Ebben a helyzetben a szocialista forradalom győzelmét csak vonzó, emberi, az emberek vágyait kifejező és a tömegek által támogatott távlatok biztosíthatták. És ezt a magyar kommunisták megújított pártjának új vezetősége dolgozta ki. A realizmus, a nyíltság, az őszinteség a konszolidációs folyamat fő eszközeivé váltak, s a szocialista társadalom fejlődését mindmáig jellemzik. Kádár János elvtárs személyisége számos jellemző vonást hagyott ezen az időszakon. Kádár János elvtárs eredeti foglalkozása műszerész, sokáig élt és dolgozott Angyalföldön, Budapest tipikus munkásnegyedében, amely ma a magyar főváros XIII. kerülete. 1929-ben kapcsolódott be a munkás- mozgalomba és főleg ifjúsági szervezetekben tevékenykedett. A kommunista pártnak 1931-ben lett a tagja, részt vett a forradalmi munkásság harcaiban és ezért többször is bebörtönözték. 1942-ben a párt illegális központi bizottságának tagja, egy évvel később titkára lett. 1944-ben bebörtönözték, de néhány hónap múltán megszökött és bekapcsolódott az illegális ellenállásba. A felszabadulás után jelentős tisztségeket látott el, a budapesti rendőrség parancsnoka, a párt főtitkárának helyettese, majd belügyminiszter volt. Koholt vádak alapján 1951-ben vetették börtönbe. Miután rehabilitálták, 1953-ban a Pest megyei pártbizottság első titkára lett, a központi vezetőség tagjává, majd titkárává választották. 1956 novemberében ő lett a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, és az MSZMP KB első titkára, s később főtitkára. A továbbiakban államiniszteri tisztséget látott el, s mindmáig az MSZMP főtitkára. Kádár János elvtárs olyan emberként él a magyar nép tudatában, aki ki tudja fejezni az emberek legsajátabb vágyait és meg tudja találni a megvalósításukhoz szükséges elvi megoldásokat. M agyarország fejlődésének jelenlegi szakasza sem mentes a problémáktól. A törekvések előterében áll a munkatermelékenység, a minőség, a hatékonyság növelése, az intenzív fejlődésre való átállás számos problémájának a megoldása. A szocialista építés évtizedei és főleg az 1956 utáni új szakasz gazdag tapasztalatokat kínál, amelyek kihasználásával ezeket a nem könnyű feladatokat realista, nyílt és őszinte hozzáállással teljesíteni lehet. Ez a hozzáállás a legnehezebb helyzetekben bevált és a szocialista demokrácia fejlesztése, az irányítás és az érdekeltség új formáinak keresése során beválik ma is. VILCSEK GÉZA Magas szovjet kitüntetés Kádár Jánosnak Arra a kérdésre, hogy mi a jellemző az amerikai álláspontra a genfi tárgyalások jelenlegi szakaszában, egyáltalán van-e mód pozitív eredmények elérésére, Geraszimov többek között hangsúlyozta, a közepes hatótávolságú rakétákról szóló tárgyalások valóban közel vannak befejezésükhöz. Mindkét fél politikai akarata esetén a tárgyalásokat gyorsan be lehetne fejezni. A Szovjetunió kész nagyon messzire menni, hogy eloszlassa az amerikai aggályokat. Természetesen, figyelembe kell venni, hogy kitartunk a kölcsönösség elve mellett, s biztosítékokat szeretnénk arra nézve, hogy az amerikai fél megtartja ezt a megállapodást. A helyzet azonban itt bonyolódik, az USA itt arról beszél, hogy szövetségeseivel kell konzultálnia. Azt is mondja, hogy nem akar nyomást gyakorolni szövetségeseire, a szövetségesek viszont azt hangoztatják, nem akarják elsietni a dolgot, a kérdéseket meg kell vizsgálniuk. Ez az álláspont enyhén szólva csodálkozást vált ki, mivel a szovjet javaslat ugyanazt jelenti, amit a nyugati fél néhány évvel ezelőtt terjesztett elő mondotta a szovjet külügyi szóvivő. Geraszimov kitért arra, hogy (ČSTK) - A fidzsi-szigeteki mela- néz törzsek vezetői tegnap tanácskozásra ültek össze, hogy megvitassák az ország alkotmányának módosítását. Az összlakosság 44 százalékát jelentő melanézok olyan változtatásokat követelnek, amelyek biztosítanák számukra a kormányzást, bár a szigeteken a lakosság felét bevándorló indiaiak alkotják. A katonai hatalomátvétel után tizenegy nappal összeülő törzsi vezetők levelet kívánnak intézni a brit királynőhöz, aki a Fidzsi-szigetek államfője. A levél tartalmáról részleteket nem hoztak nyilvánosságra. Hétfőn reggel első ízben ült össze az a tanácsadó bizottság, amelyet a szigetek fökormányzója múlt pénteken hozott létre. A bizottságban túlnyomórészt az őslakosság képviselői kaptak helyet, köztük Sitiveni Rabuka alezredes, a puccs vezetó- je.Timoci Savadra, a megdöntött kormány elnöke nem volt hajlandó “ részt venni' a bizottsági ülésen, bár arra meghívták. Az országban élő indiai többség erőszakmentes ellenállási kampányt kíván indítani a Bavadra-kormány visszaállítása érdekében. Londonban Natvar Singh indiai a nyugati szövetségesek táborában megoszlanak a vélemények, nem alakult ki közös álláspont, s ez természetesen megnehezíti, hogy a genfi tárgyalások megállapodásba torkolljanak. Természetesen, figyelembe kell venni az amerikai belpolitikai helyzetet is, hiszen Reagan megbízatási időszaka a végéhez közeledik, s nyilvánvalóan fel szeretne mutatni valamilyen eredményt. A gazdasági helyzet az országban olyan, hogy azzal nem dicsekedhet, s ezzel együtt egyre terebélyesedik az Irangate-botrány. Ami a külpolitikát illeti, a Reagan-kormányzat távozása előtt még valamiféle záróakkord lehetne a közepes hatótávolságú rakétákról szóló megállapodás. A szovjet-amerikai csúcstalálkozó lehetőségére vonatkozó kérdésre válaszolva Geraszimov leszögezte, még az idén ősszel létrejöhet az újabb csúcs, ha a két félnek sikerül megállapodásra jutnia a nukleáris rakéták ügyében. A szóvivő hangsúlyozta, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kész az Egyesült Államokba utazni. Kiemelte, ha a diplomaták nyáron elégséges előrehaladást érnek el Genfben, várhatóan még az őszszel létrejön a találkozó. A szovkülügyi államminszter és Geofrey Howe brit külügyminiszter a Fidzsi- szigeteken kialakult helyzetről folytatott tárgyalásokat. Az indiai fél ezeket hasznosaknak és gyümöl- csözőeknek nevezte. Az államminiszter Radzsiv Gandhi Margaret Thatchernek szóló üzenetét vitte Londonba. Howe ezzel kapcsolatban leszögezte, a brit kormányfő az üzenetet nagyra értékelte és választ küldött az indiai miniszterelnöknek. (ČSTK) - A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány az Afrika napja alkalmából táviratot intézett a kontinens állam- és kormányfőihez. A távirat leszögezi, a Szovjetunió továbbra is szolidáris az afrikai népeknek a gyarmatosítás, a fajüldözés és az apartheid felszámolásáért vívott harcával és támogatja az afrikai országok gazdasági önállóságának és nemzeti szuverenitásának megszilárdítását. Ennek az irányvonalnak a sikerét csak az afrikai országok és népek egysége biztosíthatja - hangsúlyozzák a táviratok. A szovjet népnek Afrikában nincsenek az afrikaiak érdekeitől eltérő jet-amerikai csúcs feltétele azonban, hogy megállapodjanak a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásában, s ugyancsak megegyezés jöjjön létre a stratégiai támadófegyverek csökkentésének, illetve a „csillagháborúnak“ a kulcskérdéseiben. Mindez elegendő alap lenne ahhoz, hogy a legmagasabb szintű találkozó létrejöhessen. Arra a kérdésre, miért az ősszel menne Gorbacsov az Egyesült Államokba, Geraszimov azt válaszolta, akkor lesz az ENSZ közgyűlésének rendes ülésszaka, amelyen nemcsak az országok külügyminiszterei, hanem időnként a legmagasabb rangú képviselői is részt vesznek. Egyébként akkor még elég idő van az amerikai elnökválasztásig, 1988 novemberéig - fűzte hozzá. A szovjet külügyminisztérium információs osztályának munkájáról szólva Gennagyij Geraszimov egyebek között elmondta, az osztályt egy évvel ezelőtt hozták létre, azt megelőzően, nem diplomataként, hanem újságíróként dolgozott. Mielőtt az osztály vezetőjévé nevezték volna ki, a Moszkovszkije novosztyi főszerkesztője volt. Az osztály feladata továbbá, hogy állandóan jelen legyen a nemzetközi „információpiacon“. A visszhangokból ítélve a „glasznoszty“ politikája sikeres még a nyugati tudósítók körében is. Sok tekintetben megköny- nyítjük a külföldi újságírók munkáját, s úgy vélem, annak a megértését is elősegítjük, hogy mire törekszik a Szovjetunió. Geraszimov elmondta, Moszkvában jelenleg mintegy 430 külföldi tudósító dolgozik, s a velük való mindennapi kapcsolat során köny- nyebb megértetni velük, valójában mit is akar a Szovjetunió. Nem akarunk sokat - mondotta a szóvivő -, csak annyit, hogy biztosítva legyenek a belső problémáink megoldásához, az átalakításhoz szükséges külső feltételek. Azt akarjuk, hogy minden nemzet békében és nyugalomban éljen. érdekei, a Szovjetunió mindig annak híve volt, hogy Afrika váljon atomfegyver-mentes övezetté. Az Afrikai Egységszervezet megalakulásának évfordulójához kötődő afrikai szabadság napja alkalmából számos nemzetközi szervezet és nemzeti felszabadító mozgalom az apartheid elleni harc fokozására szólított fel. Ide Oumaru, az AESZ főtitkára a szervezet megalakulásának 24. évfordulója alkalmából kijelentette: az egész fekete kontinens legfontosabjb feladata megszabadítani Dél-Afnkát és Namíbiát az embertelen fajüldöző rezsimtől és leküzdeni a földrész gazdasági elmaradottságát. (ČSTK) - Az SZKP KB üdvözlő táviratot küldött Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának 75. születésnapja alkalmából. A távirat hangsúlyozza Kádár János felbecsülhetetlen mértékű hozzájárulását a szocialista társadalom fejlesztéséhez, tekintélyét a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, s fáradhatatlan erőfeszítését a forradalmi erők akcióegysége megteremtésében. A kommunisták és a szovjet nép országuk hú barátjaként, következetes internacionalistaként és a két ország közti együttműködés megszilárdításának szorgalmazójaként tiszteli a magyar államférfit - áll a táviratban. A legfelsőbb tanács elnöksége Kádár Jánosnak 75. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrendet adományozta. A kitüntetést a két nép barátságának és sokoldalú együttműködésének fejlesztéséhez, valamint a béke és szocializmus megszilárdításához való hozzájárulásáért ítélte oda a jubilánsnak. N apjainkban már csak az afrikai kontinens déli részén, a Dél-afrikai Köztársaságban tartja magát a fajüldöző rendszer, mint az apartheid utolsó bástyája. A függetlenségüket kivívott, újonnan alakult államok - a nemzetközi elszigetelődés egyre szorosabb gyűrűjét fonva az ország köré mindinkább veszélyeztetik a belső feszültség következtében amúgy is megrendült apartheidrendszer létét és pozícióját. Az erőviszonyok megváltozása létfontosságúvá teszi a délafrikai rendszer számára mind a frontországok, mind a belső ellenzék megfékezését. Ebben a politikai helyzetképben megkülönböztetett figyelem jut Namíbiának, az egykori Délnyugat-Afriká- nak. A csaknem európányi terület bár ENSZ-gyámság alatt áll, ennek ellenére a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző és gyarmati rendszere törvényellenesen tartományává hirdette ki s jogellenesen megszállva tartja. Erre a területre is a pretoriai rezsim törvényei érvényesek, sót, az itteni apartheid még agresszívabb, magával a dél-afrikai néppel szemben alkalmazottnál. Namíbia tulajdonképpen a Dél-afrikai Köztársaság „élő kísérleti laboratóriuma“, hiszen a fehérekből álló parlamentje által jóváhagyott megtorló, a fajüldözés és elkülönítés elméletéből kiinduló törvényeit először itt próbálják ki, s csak ezek után vezetik őket be a Dél-afrikai Köztársaságban is. Az ENSZ megalakulása óta foglalkozik Namíbia kérdésével. A húsz évvel ezelőtt létrehozott testületnek, az ENSZ Namíbia-tanácsának a közelmúltban Luandában tartott rendkívüli ülésén újból napirendre került az ENSZ 435. számú határozata, mely Namíbia függetlenségét és az ,,egy ember, egy szavazat“ elvét irányozza elő. Ezt azonban a világszervezet több más hasonló döntésével együtt a dél-afrikaiak figyelmen kívül hagyják. Tehetik mindezt elsősorban azért, mert az egyes nyugati nagyhatalmak, főleg az Egyesült Államok támogatását élvezik. kormányzó Nemzeti Párt győzött, s bizonyos, hogy a közeljövőben nem várható lényeges változás Pretoria politikájában. Az apartheid alapjai és fő összetevői továbbra is érintetlenek maradnak. Pretoria az utóbbi időben egyre inkább diplomáciai manőverekkel próbálja kendőzni agresszív politikáját: ebben a „csomagolásban" tálalja a „független“ Namíbiának készített alkotmányt is - mely az előző elutasított javaslatokhoz hasonlóan eltorzítja a 435. számú ENSZ-határozat szellemét. A fajüldöző rezsim abban reménykedik, hogy a névleges függetlenség megadásával, egy bábrezsim létrehozásával sikerül megtévesztenie a szankciók alkalmazását követelő nemzetközi erőket, s ily módon továbbra is felhasználhatja Namíbiát céljai érdekében. Nem utolsó szempont, hogy az ország területe stratégiailag is fontos. A Dél-afrikai Köztársaság Namíbiában levő támaszpontjai kitűnő ugródeszkaként szolgálnak a környező országokban végrehajtott felforgató tevékenységhez, belügyeikbe való beavatkozáshoz. A Bot- ha-rendszer Namíbiából indít közvetlen támadásokat Angola ellen, s támogathatja az ottani ellenforradalmi bandákat, a Jonas Sawimbi vezette UNITA szervezetet is. Sót, mi több, Pretoria még mindig nem adta fel azt a tervét, hogy ütközóövezetet hozzon létre Namíbia és Angola között, s ily módon egyszerre védelmezze az UNITA-t és támadhasson Angola valamint Zambia ellen. Pretoria agresszivitása miatt súlyossá vált a szomszédos országok politikai és katonai helyzete. A Botha- rezsim a fegyverekre támaszkodva bástyázza körül magát s fajvédő rendszerét, s a belső gondok ellensúlyozására megpróbál kifelé erősnek mutatkozni. Korszerű hadserege ellenére azonban egyre erősödik a fegyveres felszabadító harc. Ennek irányítója Namíbiában a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO, melyet az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet (AESZ), a namí- biai nép egyedüli törvényes képviselőjeként isniSer el. A legbefolyásosabb politikai szervezetté fejlődött, s szoros együttműködésben dél-afrikai testvérszervezetével, az ANC-vel (az Afrikai Nemzeti Kongresszussal), a népi kormány létrejöttéért harcol: nem a fehérek, hanem a megszállás és a faji megkülönböztetés ellen. A z Egyesült Államok szövetségesének nevezi Pretoriát, mely „agresszív szomszédai vétlen áldozatául esik“. A múlt csütörtökön az amerikai szenátus betiltott mindennemű gazdasági segítséget azoknak a dél-afrikai államoknak, amelyek támogatják a fajüldöző rendszer elleni nemzeti felszabadító harcot. A föld másik pontján pedig az ENSZ Namibia-tanácsa felhívást intézett a világ közvéleményéhez: tegyen határozott lépéseket annak érdekében, hogy Namíbia kivívja függetlenségét. A nemzetközi összefogásnak is köszönhetően az alapvető emberi jogokért folyó elszánt harc egyre nagyobb eredményeket ér el. Ennek kifejezője volt Afrika napja, amelyre tegnap emlékeztünk, valamint a namíbiai szolidaritási hét is, amelyet május 25-e és 31 - e között tartanak. Ekkor a világ még határozottabban fordul Namíbia felé és nyomatékosan követeli a namíbiai nép jogainak, az ország függetlenségének és szabadságának megadását. FÔNOD MARIANNA Fidzsi-szigetek Az indiai többség a megdöntött kormány visszaállítása mellett Felhívás az apartheid elleni harc fokozására Mivel Washington dél-afrikai pozíciói meggyengülése legveszélyesebb forrásának a frontországok által támogatott függetlenségi harcot tartja, különös odafigyeléssel őrködik az apartheidrezsim megőrzésén, s minden lehető anyagi, sőt, katonai lehetőséget megad a függetlenségi harc leverése érdekében. Bár a világ haladó közvéleményének nyomására aligha tarthatja magát az az elképzelés, mely eddig megszabta az Egyesült Államok stratégiáját, s elkezdődött egyfajta átértékelés is, a kölcsönös viszonyt illetően a változások csupán „kozmetikai" jellegűeknek minősíthetők. Ezt példázzák a nemrég lezajlott választások is, melyeken az eddig is Namíbia függetlenségéért Több képviselő bírálja Reagan döntését (ČSTK) - Az amerikai Kongresz- szusban éles reagálást váltott ki Reagan elnök azon döntése, hogy a Perzsa-öbölben kiterjeszti a hadi- tengerészet szerepét. Több szenátor és képviselő meglepetését fejezte ki afelett, hogy az USA katonai védelmet kíván nyújtani 11 kuvaiti olajszállító hajónak. Arra figyelmeztetnek, hogy az amerikai zászló alatt közlekedő hajók megnövelhetik az USA és Irán közötti háború veszélyét. A kongresszusi képviselők kétségbevonják annak a döntésnek a helyességét is, hogy az USA több mint egy tucatnyi F 15-ös vadászgépet ad el Szaúd-Arábiának. „Az elnök olyan politikába fog, amelyről nem tudja hová vezethet“ - jelentette ki többek között Robert Torricelli, a képviselóház külügyi bizottságának demokrata párti tagja.
