Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-25 / 119. szám, hétfő

N éhány hete egy tekintélyes méretű könyv tartja bűvköré­ben néhány szerencsés tulajdono­sát. Nem ez az első eset abban a műfajban, amit „képeskönyvnek“ mondanak. Magától a szerzőtől is megjelent egy pedagógiai és pszi­chológiai alapozottságú rajzos kötet, amelynek látványától a felnőtt is megbabonázottan mosolyogni kez­dett, s kifelé is áradó derű töltötte el. szótár. A magyar, angol és német szavak minden esetben egy-egy képhez „párosítottak". Világos raj­zok ember-ruhákba, ember-szere- pekbe bújtatott állatokról. Mi lehet kedvesebb látvány a gyerek számá­ra az emberi tevékenységet végző állatnál? Kell-e bővebb magyarázat arról, hogy az állatkák is felébred­nek, mosakodnak, játszanak, dol­goznak, virágot ültetnek, étkeznek, rajzolnak, bevásárolnak, ünnepel­nek, iskolába járnak, főznek, szá­molnak, autón és vonaton járnak, a ház körül tesznek-vesznek, majd évszakonként mást és mást csinál­nak, mígnem ismét nyugovóra tér­nek. Réz András fordító szerint pon­tosan 1500 szó és ugyanennyi kép található a Móra Kiadóban megje­lent kötetben. Szerintem ennél sok­kal több olvasható le a rajzokról. Olyan enciklopedikus gyerekszótár ez, amelynek nagyobbik része a szülők és a gyerekek tudatában, képzeletében van meg. Könyvek helyett gondok Rajzok és betűk Richard Scarry először a Tesz-vesz város című könyvével bűvölte el a gyerekeket. Már abban is volt egy merészség, hogy ki merte mondani az alapigazságot, ami inkább ős­igazság, hiszen emberré válásunk lényegét is magába foglalja: az em­ber életének értelme a munka. Gondoljunk csak vissza akár egyetlen napunkra, amelyet a tétlen­ség, a munkátlanság határozott meg! Ha volt is ilyen, feledésbe merült. Mégis, a munkával töltött napjainkon kevés szó esik a család­ban a munkáról, annak fontosságá­ról. Legföljebb a fáradtságra pa­naszkodunk, vagy a szervezetlensé­get, a munkahelyi légkört szidjuk. Arra már szót sem vesztegetünk, hogy mindezeket feledteti az öröm és a siker, ami munkánkból ered. Erről beszélt hát Richard Scarry elő­ző könyvében: a munka nyújtotta örömről. Ha egyáltalán lehetséges még ezt a lenyűgöző „rajzolási modort“, „ér­tekező képi stílust“, „látványbeli megjelenítő erőt" fokozni, akkor megtette újabb képeskönyvében. A Tesz-vesz szótár bizonyára ugyanolyan gyorsan eltűnt könyves­boltjainkból, mint két éve a Tesz- vesz város. Szerencsés tulajdono­sokat emlegettem, mert bizonyára jóval többen megvették volna, mint akiknek jutott belőle. Különös encik­lopédia ez a könyv. Külső szemre­vételezése után csupán azt deríthet­jük ki, hogy képes, háromnyelvű Egyetlen példát kiragadva szeret­ném ezt bizonyitani. A kenyérpirító rajzát látva megkerülhetetlen feladat a használatának, a működésének az elmagyarázása. Máris ott állunk az elektromosság titkai megértésének feladata előtt. Lesz azonban a könyvben egyetlen kép - amiről elfogadható magyarázatot legfeljebb egy sportlexikon segítségével adhat a tájainkon élő szülő. Be kell valla­nunk, hogy a krikett játékszabályai­ról, pályájának méreteiről keveset tudunk. Ez a könyv egyetlen rajz- és szócsoportja, amely elárulja a szer­ző származását. Az angolszász or­szágokban eléggé elterjedt ez a sport ahhoz, hogy mellőzhető le­gyen a rövid magyarázó szöveg. Sajnos a könyvben éppen a sportról rajzolt fejezet elejéről hiányzik a be­vezető szöveg. Talán elegendő lett volna, ha ebben csupán a krikettről mondanak el néhány dolgot, hiszen a fociról, a teniszről, a kosárlabdáról, a kerékpározásról, a gyephokiról sokkal többet tudunk. Nem szóltam mindeddig arról a segítségről, amelyet az idegen nyelvek tanulásában gyereknek és felnőttnek egyformán nyújt ez a ké­pesszótár. Ha arra gondolok, hogy 1500 szót megtanulva a mindennapi élet legszükségesebb beszédhely­zeteiben zavartalanul szót érthe­tünk, akkor mindent elmondtam en­nek a szótárnak a nyelvtanulásbeli használhatóságáról. DUSZA ISTVÁN Két évvel ezelőtt annak ellenére, hogy Kelet-Szlovákiába a legtöbb könyv késve érkezett meg, - ha egyáltalán eljutott Nagykaposra (Veľké Kapušany) - nem okozott gondot a tervteljesítés az ottani könyvesboltban. A hatszázötven- ezer koronás bevétel nem számít nagy összegnek, de figyelembe vé­ve a könyvesbolt raktározási lehető­ségeit a forgalommal elégedett volt az üzletvezető. Két évvel ezelőtt változott a helyzet, ami azt eredmé­nyezte, hogy a múlt évben már csak 85 százalékra tudták teljesíteni az eladási tervet. Alena Kolesárová en­nek az okát a következőkben látja:- Két év óta gondjaink vannak a könyvárusítással, helyesebben a „nem árusítással“. A magyar könyvek számára kijelölt polcok leg­többször konganak -az ürességtől. Egészen odáig „fajult“ a dolog, hogy a vásárlók választék hiányá­ban kénytelenek voltak olyan köny­veket megvásárolni, amit esetleg „nem akartak". Igaz, így olyan köte­teket is megvásároltak, amelyek szakmai jellegük miatt, évek óta a polcokon álltak.- Mostanában milyen a kínálat?- A szlovák könyvekből jónak mondható az ellátás, bár ezek is nagy késéssel érkeznek hozzánk. Nagyobb gondot okoz a magyar könyvek hiánya, amelyek - mivel itt a lakosság zöme magyar nemzeti­ségű - forgalmunk hetven százalé­kát tették ki. Ebből egyértelműen kiderül, ha nincs elegendő magyar könyvünk, akkor nem tudjuk a bevé­teli tervünket teljesíteni. Még január­ban jelezték, hogy hatvan címszóból álló ajánlójegyzéket kapunk magyar könyvekből. Három hónap eltelte után kaptuk meg ezt. Ezen az ígért hatvan címszóból már csak huszon­négy szerepelt. Ebből három a Ma­dách Kiadóban, egy pedig közös kiadásban jelent meg. Ez a négy kötet képezte a kínálatot. Ebből volt még raktáron, s a fennmaradó húsz magyarországi könyvnek már csak a címeit ismerhettük meg a listáról. Gyakorlatilag, legalábbis számunk­ra, már nem léteztek. Hol és kik között osztották szét ezeket? Ez számunkra rejtély. Ilyen helyzetben kell naponta kiállni a vásárlók elé, akik állandóan csak biztatgatást kapnak, de könyvet nem. Eddig min­dig azt gondoltam, hogy a könyv soha sem lehet hiánycikk. Az olykor naponta betérő törzsvendéget, de az „ünnepi vásárlót“ sem lehet az­zal megnyugtatni, hogy „még min­ÚJ KÖNYVEK BARAK LÁSZLÓ: Szelíd pamflet BARAK LÁSZLÓ % / A m' * ■ v; * ■ *■,. ■ Wc/! Sze/íd nál jóval ritkábban szakítják meg betétek és „vendégszövegek", nem hiányzik viszont belőle a Barakra jellemző, ám némileg enyhültebb, kevésbé epés, inkább tűnődő irónia. Elmondhatjuk, hogy kiforrott, határo­zott arcélű költő lett mára Barak László, aki munkásságával - több műfajban is - kiérdemelte az olva­sók figyelmét. S aki jelenlétével egész irodalmunk arculatát is ala­kítja. PETER JAROŠ: Néma fül, süket szem zetben játszódik, mint az Ezeréves méhé, s szereplői is ugyanazok: hib- bei kisemberek. A cselekmény so­rán azonban elsősorban mégis a Pi- chanda család történetével ismerke­dünk meg. EDUARD BASS: A Humberto Cirkusz 4 Ck>> A kötet - Barak László harmadik verseskönyve - mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy azoknak a fiatal szerzőknek a legjobbjai, akik a Meg­közelítés című antológiában, illetve a Főnix Füzetek sorozatában bemu­tatkoztak, mára elfoglalták helyüket irodalmunk folytonosságában. S ter­mészetesen a költő Barak új törek­véseiről is tanúskodik a kötet. A Szelíd pamflet nem hoz drámai irányváltást szerzője költészetében, de jelzi az utóbbi években bekö­vetkezett módosulásokat. A több ré­tegű, hosszabb lélegzetű kompozí­ciók megalkotása helyett ezúttal a sajátos költői nyelv kidolgozása került előtérbe. Ezt a kötetlen, de folyamatos versbeszédet a korábbi­Peter Jaroš a kortárs szlovák pró­zairodalom középnemzedékéhez tartozik: 1940-ben született Hibbén - abban a községben, ahol a Néma fül, süket szem című regényének a hősei éltek, küzdöttek, dolgoztak. Eddigi legnagyobb irodalmi sike­rét a megfilmesített - s tegyük hoz­zá: a filmszínházakban is nagy sikert aratott - Ezeréves méh című regé­nyével aratta. Jelen regényének cselekménye uavanabban a környe­Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben játszódó történet színpompás körképet fest a világhí­rű Humberto Cirkusz keletkezéséről, fénykoráról és hanyatlásáról, nem mindennapi hőseinek nem minden­napi sorsáról, a cirkusz és a varieté művészeinek küzdelméről, a fenn­maradásért és érvényesülésért. A szerző írja: „Minden lépés, minden mozdulat mesterségesen létrehozott szépség, valami, amit nem a természet adott, hanem az emberi értelem, akarat és kitartás fejlesztett eszményi tökéletességű­vé. (...) Egytől egyig hivatásuk meg­szállottjaiként vetették magukat a munkába, feledve ínséget és szenvedést - ráeszmélve, hogy az ő elhivatottságuk a tökély." dig nem jött meg...“. Ki tudja, hogy aki háromszor bejön hozzánk, visz- szajön-e negyedszer is? Nagyka­posra a Madách-kiadványok is kés­ve érkeznek meg. Gyakran jön be hozzánk vásárló azzal, hogy erről és erről a kötetről olvasott ismertetést a lapokban, holott mi még nem is láttuk a könyveket. Nem jobb a helyzet a könyvkíná­lat, a könyvárusítás terén Királyhel- mecen (Kráľovský Chlmec) sem, s a fentieket Júlia Michaláková kony- vesboltvezető is megerősítette. 1962-től dolgozik ezen a munkahe­lyen, de ilyen áldatlan állapot még nem volt a könyvterjesztés terén, mint az idei év első negyedében. A még megmaradt néhány magyar- nyelvű kötetet az üzletvezető ügye­sen szétrakta a polcokon, hogy ne tátongjanak a polcok az ürességtől.- Rendeltem néhány még raktá­ron lévő tavalyi kiadványt, s azokkal töltöttem meg a polcokat - mondja mentegetőzve. - Miből fogjuk a be­vételi tervünket teljesíteni, amikor a magyar könyvből az összbevé­tel nyolcvanöt százaléka származik? Ez pedig több mint egy millió korona. És ez csak az anyagi kár. Nem sokkal jobb a helyzet a többi magyar könyveket is árusító kelet­szlovákiai könyvesboltban sem. Rozsnyón (Rožňava), Pelsőcön (Plešivec), Szepsiben (Moldava nad Bodvou), Ágcsernyőn (čierna nad Tisou) és a kassai (Košice) Magyar Könyvesboltban. Az utóbbit e kény­szerhelyzetben feltöltötték szlovák könyvekkel, de erről a szlovák köny­vek iránt érdeklődő olvasóink nem tudnak. A magyarországi könyvek beho­zatalában akadtak objektív ne­hézségek, s ezekből eredően nem volt folyamatos az ellátás. Sajnos a hazai Madách-kiadványok sem jutnak el időben minden könyves­boltba, s ez már a Slovenská kniha nemzeti vállalat prešovi üzemének az asztala. Kezünkbe került a Madách Kiadó tavalyi „könyvújdonságainak" aján­lata is. Az abban feltüntetett huszon­két kiadványból tizenkettő még nem jutott el a nagykaposi könyvesbolt­ba. . VARGA LÁSZLÓ Ahol szegények is élnek Werner Rügemer: A Szilíciumvölgy A Szilíciumvölgy története tulaj­donképpen azzal kezdődik, hogy száz évvel ezelőtt Leland Stanford egyetemet alapított Kaliforniában, San Franciscótól délre. A Stanford Egyetemnek saját napilapja, rádió- és tv-adója, sportpályái vannak. A beiratkozási költség 15 000 dollár, a luxuséletmód folyamatos költsé­geit is viselni kell, de így is csaknem tízszeres a túljelentkezés. Az egyetem folyamatosan bővült: kutatóintézetekkel, laboratóriumok­kal, műhelyekkel. 1954-ben 270 hol­das technológiai park vette körül az intézetet. Az 1980-as évek közepére mint­egy 900 négyzetkilométert foglal el a világszerte Szilíciumvölgy néven ismert elektronika-ipari központ, amelyben közel 2000 cég működik. Egyes cégeknek csak igazgatósági központjuk. A gyártó- és szerelő­üzemek a földkerekség számos or­szágában, főleg a harmadik világ­ban szétszórva dolgoznak. Van 23 000 embert foglalkoztató mamut­konszern mint a Lockhead, de állan­dóan találhatók hátsó udvarokban, garázsokban rövid életű kócerájuk is. Néhány éve divattá vált a tőkés világban a Szilíciumvölgy megtekin­tése. Ipari vállalkozókból és tudó­sokból álló kísérettel Mitterrand fran­cia elnöktől a svéd királyig sokan látogatták. A nagy hírverés felkeltette Wer­ner Rügemer NSZK-beli író kíván­csiságát is. Szakszervezeti funkcio­nárius lévén arra gondolt, hogy a ta­pasztalatokat talán a saját hazájá­ban is hasznosítani lehetne. Leve­lezni kezdett amerikai szakszerve­zetekkel, írásbeli anyagokat kért és kapott. Elolvasott minden hozzáfér­hető ismertetést, beszámolót, sta­tisztikát. A helyszínre utazva interjú­kat készített polgármesterekkel és tanítókkal, beszélgetett rendőrfőnö­kökkel, mérnökökkel, szociológu­sokkal, meghallgatott újságírókat és gyári munkásokat. Mindezek nyo­mán éles fényekkel és mély árnyé­kokkal kibontakozott a Szilícium­völgy valódi képe. Sehol a világon nincsenek olyan látványos közelségben az emberek egymáshoz, mint a Sziliciumvölgy- ben. Igazgató és segédmunkás ke­resztnéven szólítják egymást, far- marnadrágban járnak dolgozni; a cég által karácsonykor és egyéb alkalmakkor tartott partyk minden alkalmazott részére ingyenesek, ki­ki ehet-ihat kedvére. A munkahelye­ken szaunák, játékautomaták állnak a dolgozók rendelkezésére. Az elektronikai csúcstechnológia e központjában a legfontosabb a ku­tatás, beleértve a stratégiai katonai kutatást is. Ennek a súlyára jellem­ző, hogy 1984-ben a Pentagon mik­roelektronikai kutatásra, kísérlete­zésre, fejlesztésre 9,8 milliárd dollárt köjtött. A főmérnökök fizetése évi 70-80 ezer dollár, a vezető menedzsereké ennek négyszerese. Ez csak a fize­tés, melyet gazdagon egészítenek ki a prémiumok, részvényvásárlási op­ciók. A völgy északi részében össz­pontosul a vállalatok 90 százaléka. A kevés szabadon maradt terület, a telkek, házak, lakások ára horribi­lis. Igaz a házakhoz általában 4-5 garázs, 2 úszómedence, több fürdő­szoba, szép terasz is tartozik. Csak a legmagasabb jövedelműek tudják megfizetni. De Rügemer könyvében sok a de. Nemcsak azért, mert a szaunába mexikói munkásnő vagy akár fehér szakmunkás aligha juthat be. Nincs is idejük rá. A játékautomatákat sem nekik szerelték fel. De mintegy 40-50 ezer alkalma­zott évi fizetése a hivatalos amerikai létminimum alatt 7500 és 12 000 dollár között mozog. Körülbelül 20 000 ember dolgozik olyan munka- közvetítő vállalkozások közreműkö­désével, amelyek a munkabér 20-35 százalékát lefölözik. 10 000 körül lehet a létbiztonság nélküli be­dolgozók száma, nagyobbrészt be­vándorolt nők. Hogy valójában há­nyán vannak, azt nem lehet pontosí­tani. Ez a munkaforma törvénytelen, tehát a statisztikában nincs nyoma. A munkaerő-utánpótlás az ide özönlők száma miatt kimeríthetet­len. Ez a mérnökökre is vonatkozik. Mindenhonnan áramlanak ide és várják, hogy az elhasznált „kiégett“ kollégájuk helyére kerülhessenek. Ha valaki szakszervezetesdit pró­bálna játszani, hamar az utcán talál­ná magát. Elég ha a főmérnök kér­désére egy művezető azt állítja, hogy az illető felcserélt két vödör vegyszert, s ezzel kárt okozott a vál­lalatnak. A művezető ezt szemreb­benés nélkül állítani fogja, hiszen tudja: az ő munkahelyére is ezren várnak a kapu előtt. Kisebb üzemekben nem divat a fi­zetett szabadság, inkább csak a hét vége időnkénti meghosszabbítása. A nagyobb vállalatok adnak 14 nap­nál hosszabb szabadságot, de csak azoknak, akik 6-8 évet már ledol­goztak náluk. A völgy déli részében a szegé­nyebbek laknak, ahol épp ezért ke­vés az adóbevétel. PÖDÖR FERENCNÉ ÚJ SZÍ 4 1987. v.:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents